Mosolyról

nem állhatom meg, hogy nem irjak be ide néhány idézetet a mosollyal kapcsolatban...

"Bármilyen picinyke vagy is, senki sem akadályozhat meg abban, hogy szivből mosolyogj, s igy - mint Isten kedves virágszála - a Szeretet jó illatát áraszd ebben a kedvetlen világban.
Te magad légy az Isten mosolya"
(Simon András)
(köszi Zerge a lapot, az asztalom mellett van, sokszor ránézek :) )

"A mosoly:
megelőlegezett bizalom,
a feltétlen elfogadás garancia nélkül
adott hitellevele, amely legtöbbször
akkor nyeri el fedezetét,
amikor egymásnak "átnyújtjuk".

A mosoly:
vidáman világitó kisablak
a közöny sötét éjszakájába.

A mosoly:
az első tanktöltő állomás, azon az úton,
amely önmagad zárt világából
a másik emberhez vezet."
(Simon András)

"Semmibe sem kerül, de sokat ad.

Gazdagabbá teszi azokat, akik kapják, és mégsem juttatja koldusbotra azokat, akik adják.

Egy pillanatig él csak, de az emléke örökre megmarad.

Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle, és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle.

Még sem lehet megvenni, elkérni, kölcsön adni vagy ellopni, csak önként lehet adni.
Ezért hát MOSOLYOGJ"

"Senkinek sincs nagyobb szüksége a mosolyodra, mint neki, aki már nem tud mosolyogni."

És végül egy sztori... még régebben történt, mikor még korábbanra jártam munkába... reggelenként a jármüvek dugik voltak, tele álmos, mérges emberekkel. meg anyukákkal, akik porotyaikat kisérték az iskolákba. egy téli reggel én is eme nem vonzó mogorva csoportba tartoztam - a busz későn jött, sokan voltunk, tolakodtak, stb. az első megállónál egy anyuka fordult hozzám és kedvesen megkérdezte, hogy leszállok-e. nem emlékszem már, hogy mosolygott-e vagy sem, de azt tudom, hogy azon vettem észre magam, amint leszállt, hogy nekem is felderült az arcom...