Izomláz - garantált!

A szombati kiruccanás csak bemelegitő volt. De hát kellett az is...
Ma kora reggel kissé lassabban mozgó tagjaim elkocsiztak a gyüliig. Ott aztán hajrá! Volt mit csinálni: téglacsúsztatásból szedegetni az új rakásba. Közbe (és nem csak) port beszivni :D
Aztán a diófa halálát végignézni... Ahogy utolsó kis erejével tartja magát. Még mindig. Nem dől ki. A sebéből folyik a lé. Forgácsdarabok körül. És lassan megértettem mit is jelenthet megállni a sziklán... Ha minden a kidőlés mellett szavaz is...
Végül megadta magát. Kellemes ülőhellyé vált...
Aztán fent a volt tetőn. Téglatakaritás. Kalapáccsal. Izompróbáló gyakorlat.
Téglaadogatás. Kézről kézre a tetőn... Aztán szemtanúja lenni, ahogy a szabad ég betekint a terembe, melyben annyi ideig gyűltünk a tinikkel... És keresni a választ, hogy mi tartotta eddig a tetőt? Egy kéz...
Ebéd... beszélgetés... munkakedv, vidámság. A kiáltás: "Vigyázz!", "Gyere beljebb!", "Állj meg!", "Mehet!"... Darabok a napból...
És ami most is kisér - az izomláz :D