Mindenkor örüljetek...
>> 2007. február 11.
Ma van 5 éve a balesetemnek... Isten velem van azóta is. Ezeket a sorokat akkor irtam, de aktuálisak...
Mindenkor örüljetek!
Börtönből írták:
„Örüljetek az Úrban mindenkor”
Fehér kórházi ágyamon
jutottak eszembe e sorok:
„Örüljetek... ismét mondom
örüljetek”
E falakon kívül rohan az Élet.
Mi is sodródunk vele,
észre se vesszük, ahogy
futnak a napok,
s nekünk nincs, jaj,
nincs időnk örülni.
Vár a munka, a barátok,
az elkezdett levél,
a be nem fejezett takarítás,
a ki tudja, mi minden.
Nincs időnk örülni semminek,
hisz rohanás az élet
és drága az idő.
„Örüljetek az Úrban...”
Kórházban fekve
kóstolgatom e szavakat
s belémhasít a „MINDENKOR”.
Lehetetlent kérnél tőlem, Uram?
Örülni most, e fájdalmak
között is?
Kezed védett eddig is.
Célod van ezekkel a
percekkel is.
S míg a következő
lépést meg nem mutatod,
ezt a leckét tanulgatom
e kórházi ágyon, Uram:
„Örüljetek az Úrban
MINDENKOR,
ismét mondom:
ÖRÜLJETEK!”
2002 február 18
3 Hozzászólás:
egy mosoly es egy marok csend meg par inekvios tu es ilyen gondolatok...csak akkor nehezek ha en boldog akarok maradni!!!de lehetseges (ki teccik lenni)
a boldogsag es fajdalom neha kez a kezben jar...
a kerdes jo: ha boldog akarok maradni - akarok-e? vajon nem akarunk? vagy kell-e akarnunk? es ha igen - mindenaron? hm...
Megjegyzés küldése