Öröm...

Bár ezt a verset közel egy éve irtam, most is nagyon aktuális számomra...

Örömöt adsz szivembe

Uram, sokszor vágytam örömre-
és Eléd jöttem, őszintén,
hosszú kivánság-listámmal...
Azt hittem, ha mindazt,
amit én kivánok, szeretnék,
végre megkapom - öröm tölt be...

És vártam, vártam, újra vártam,
de vágyaim beteljesülése
nem hozott örömöt, mert újak születtek,
és a lista soha nem ért véget...
Ha pedig nem váltak valóra,
azt okoltam...

Ma már tudom...
Nagyobb örömöt tudsz adni
szivembe vágyaim, álmaim
valóra válásánál...

Hisz vágyaim azt mutatják:
valami több kell,
valami másabb...
Teutánad vágyok -
Te vagy az egyetlen,
aki be tudsz tölteni,
örömöt tudsz adni
vágyódó szivembe...
Olyat, mely nem függ
hótól vagy napsütéstől,
felhőtől vagy villámtól,
nem függ fagytól, melegtől,
mosolytól vagy gyászhirtől...
és semmi mástól sem...

Uram, békében fekszem le...
Te adod meg az örömöt,
amelyre éhezem...
Betöltöd szivem önmagaddal...
Ennyi elég - elég, elég...

(2005 december 13, Temesvár)

Read more...

Nehéz idők - egy lehetőség!

Egy kora tavaszi napon találkoztam egy öreg farmerrel.
Esõs tavasz volt, és megjegyeztem, biztos nagyon jót tesz a vetésnek ez a korai esõ.
-Nem - válaszolta. - Ha most az idõ kedvez a vetésnek, a palánták csak a felszínen eresztenek gyökeret és az elsõ vihar mindent tönkretesz. Ha viszont eleinte kedvezõtlenek a körülmények, a palántáknak erõs és mély gyökeret kell növeszteniük, hogy lenyúljanak vele a vízért és a vitaminokért a föld mélyébe. Ha vihar vagy szárazság jön, nagyobb eséllyel vészelik át.
Most már én is úgy tekintek a nehéz idõkre, hogy itt a lehetõség megvetni a gyökereimet az eljövendõ viharokkal szemben.
Jerry Stemkoski

Read more...

Hálaadás

Egy verset olvastam évekkel ezelőtt, ez jár a fejemben néhány napja, nagyon ráillik az életemre...


Imádság (dal az életért)

Istenem, Uram,
hogyan köszönjem meg neked újból az életet?
Hogyan köszönjem segítségedet a nehézségekben,
a sokszori gyógyulást?
Amikor mások már legyintettek,
már-már elõre örültek bajomon,
Te nem engedted, hogy igazuk legyen.
Amikor hozzád kiáltottam,
Te idõben meghallgattál,
s egy perccel sem érkeztél késõbb, mint ahogy kellett.
Sosem dobtál oda, gyermekedet, a sorsnak prédaként.
Hogyan lehetnék eléggé hálás neked, Istenem?

Ha neved kimondom, betöltöd szobám, szívem, gondolatom, emlékem.
Benned élek, ha neved kimondom.
Isten!
Istenem!
Nagyon szeretlek, tudod, Uram!

Mindenkinek dicsérni kellene Istent.
Hát dicsérjük!
Mi jobbat tehetnénk?
Teljen meg a szívünk-szánk dicséretével!

Jó az Úr! Szeret az Isten minket.
Ha haragszik is, értünk, nem ellenünk.
Ha fegyelme meg is szomorít estére,
reggelre derûjét önti ránk.
Szemét le nem veszi lényünkrõl,
kezével távol tartja az elkeseredést,
a szívet átjárja szerelmének melege.
Jelenlétének biztonsága többet ér
az emberek segítségénél,
még a barátok jóakaratánál is.
Hogyne dicsérnénk?
Hát hogy hallgathatnánk?

Ha szomorú is voltam,
ha nem is értettelek,
ha azt is véltem, elfordulsz tõlem,
nem hagytál magamra, kétségeim között,
hanem nevemen szólítottál, megvigasztaltál és átjárt örömöd.
S ahogy most emlékszem, átjár örömöd újra.
S mert jó vagy, nem lehet betelni veled, Istenem.

Lássátok meg az Istent mind!

Daloljunk neki!

Read more...

Kihivás

Az élet tele van kihivásokkal... A kérdés általában az, hogy mit teszek velük: elfogadom vagyis szembenézek velük vagy pedig visszavonulót fújok.
Nos, elég érdekes mindkét eset...
Elfogadni és szembenézni a kihivással azért nehéz, mert bizonytalanságot hoz magával. Ismeretlent. És nem mindig könnyű ám azt felvállalni. Ugyanakkor jellemformáló hatása is van, hiszen minden új helyzet alakit rajtunk.
Ugyanakkor a visszavonuló megadja azt a biztonságot, amit az emberek annyira áhitanak. Csak a kérdés sokszor az, hogy megéri-e lemondani arról, amit a szembenézés formálna ki bennünk...
Persze ez azért olyan nehéz kérdés, mert nem lehet mindig előre látni, mi is lesz. Épp ezért kihivás, nem?

Kihivás - tele van velük az élet... A kérdés az, mit csinálsz velük...

Read more...