Eltelt április is
>> 2013. április 30.
Itt a tavasz
>> 2013. március 21.
igen, tudom, sárga riasztás - szél, hófúvás
de akkor is itt a tavasz :)
a hóvirágok után először a sárga árvácska nyílt ki, aztán meg a lila.
múlt szombaton a hótakaró alól (olvadás után) előbújt a csoport lila ibolya.
ma reggel pedig az első sárga nárciszokat bemenekítettem a lakásba :)
következnek a többiek is, rügyek, virágok, bimbók. és persze a madárcsicsergés - ma is fülembe mászott a nyitott ablakon.
itt a tavasz, de jó :)
Töredék...
>> 2013. február 9.
- lassan (vagy mégis gyorsan telt az idő?) néhány nap múlva egy éve lesz, hogy feleségül kért D.
- a március 8-ra tőle kapott ciklámen bimbós :)
- azon töprengek, mitől olyan sejtelmes egy-egy érhetetlenül jelentkező gondolat
- hogy van az, hogy Valaki a gondolatait halandókba ülteti el
- jó lenne kicsit többet érteni a Tervező gondolataiból...
Épp kenyérhéját
>> 2013. február 5.
Ezeket találtam
>> 2013. január 16.
és érdemesnek látom feljegyezni magamnak: pénzügyek, spórlás, takarítás másként és hasonló.
Read more...Egy gondolat, egy vágy
>> 2013. január 11.
... szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy:
- tökéletesen ismerjétek meg az ő akaratát minden lelki bölcsesség és belátás révén,
- élhessetek az Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére,
- teremjetek gyümölcsöt mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében.
(Kol 1:9-10)
Csoda-történet
>> 2013. január 8.
Mások talán szívesen hallanák/olvasnák.
Tudom, én is mindig kiváncsi voltam az ilyen történetekre :D
Gondoltam (gondoltuk), megosztom veleteket is. Nem rólam vagy róla szól, nem is rólunk. És leginkább ez a kép illik hozzá, ami a menyegzőnkön készült. Leírja azt, ami történt és ahogy történt. A többi csak a látszat, a külső, látható rész. A lényeg az, ami képen is rajta van. És a leglényegesebb személy Az, akiről szól az egész, elejétől kezdve. Ha tovább olvassátok, megértitek miért mondom ezt...
Tavalyelőtt, már az év elején eldöntöttem, hogy Isten elé állok a házasságom kérdésével - szerettem volna tudni, mi az Ő akarata erre a területre számomra - böjtben és imában tettem. Konkrét válasz - úgy tűnt - nem érkezett, viszont Isten elkezdett formálni, átformálni sok mindenben. Ma már örülök ennek az időszaknak, bár akkor nem volt könnyű.
Aztán tavalyelőtt ősszel valamikor hírt hallottunk egymásról - egy ismerős (aki mindkettőnket ismert) beszélt rólam a szüleinek. Hogy miért? Nem is tudom, de ez volt az a pont, ami után mindketten megtudtuk, hogy van egy lány/fiú... és erre mindkettőnk reakciója az volt, hogy köszönjük, de nem érdekel.
Mivel D. nem keresett meg egy darabig, elkezdtem örülni, hogy nem is fog. Amit nem tudtam akkor az volt, hogy ő Isten elé állt és az Ő akaratát kereste - így keresett fel először december elején, miután Isten meggyőzte, hogy ezt kell tennie. Kb. fél órát beszéltünk összesen, aztán majd a tavalyi év elején folytattuk a "beszélgetést", ami inkább monológ volt az ő részéről. Én minnél hamarabb le akartam zárni a kapcsolatot, csak épp nem volt okom rá. Eközben D. az Istennel való kapcsolatáról beszélt nekem abban a reményben, hogy minnél hamarabb azt mondom majd, hogy "kösz, de ez nekem sok". Azonban épp az ellenkezője történt: mindabban, amit elmondott semmi kivetni valót nem találtam, sőt, én is hasonlóan láttam/látom a dolgokat. Azonban még ez sem változtatott azon, ahogy gondolkodtam erről a kapcsolatról.
Január vége felé éreztem, hogy hamarosan végleges választ kell adnom neki a kapcsolatunkról, bár addig ez a kérdés konkrétan még nem került fel. Én a végét szerettem volna, de szükségesnek láttam, hogy Isten tervét megértsem ezzel kapcsolatban. És akkor történt a csoda - az én csodám: mikor Isten elé álltam úgy, hogy minden tervemet, látásmódomat félre tettem és az Övére voltam kiváncsi, akkor Isten rövid idő alatt meggyőzött, hogy D. az az ember és olyan ember, akit a férjemnek szerettem volna már tinédzser koromban. Elsősorban a legfontosabb dolog az volt, hogy szereti Istent és Ő az első neki. Nem csak szavakban, hanem a valóságban is. Annak idején, tizenévesként, kértem néhány dolgot Istentől, ami meglegyen a férjemben - mindegyik megvolt, sőt, több is, mint amit kértem, úgy, hogy én nem is kerestem ezeket benne - Isten elém hozta őket. Tudtam, hogy D. az, akit Isten rendelt nekem.
D. úgy kért meg, hogy nem igazán ismert - de Isten vezette. Én úgy mondtam igent, hogy nem igazán ismertem (bár többet tudtam róla, mint ő rólam) - de Isten vezetett. Ennyi elég volt, most is ezt mondom.
Júniusban eljegyeztük egymást, majd szeptemberben összeházasodtunk. Azt mondhatom, mondhatjuk el, hogy Isten nagyszerű tervező és nagyon jó időzítő. Szinte minden nap elmondjuk, hogy mennyire örülünk annak, amit elvégzett értünk és bennünk. Szép és jó D. feleségének lenni, egy olyan emberé, aki Istent helyezi az első helyre. Már nem lepődünk meg, ha új meg új hasonlóságot fedezünk fel, annyira természetesnek tűnik. Mert tökéletes a Tervező, még ha mi nem is vagyunk tökéletesek. És tudjuk, hogy a legjobbat találta meg számunkra Isten - a társat, akivel a legjobban összeillünk.
Ez hát a tavalyi év csoda-története a számunkra.
Másnak is lehet hasonló csodája - ha rá meri bízni magát a Csodát tevőre! :)
A sorozat véget ért :)
>> 2012. december 4.
no. 8 volt az utolsó szállóvendég. utánuk már csak néhány hangyát vonzott a dió illata, de sikeresen meggyőztük őket a távolmaradás felől kukoricadarával.
lassan visszaáll a "rend". az ellopott dióhéj is meglett a mosógép háta mögött - nem sokat lakmározott belőle a tolvaj...
tegnap jeges eső volt, éjjel meg fagyott. hála az Úrnak a közlekedésben nem volt gond.
Folytatás
>> 2012. november 27.
tegnap a másik lehetséges "ajtó" is be lett cementezve. úgy tűnik sikeresen. A lakásban rekedt "maradék", alias no. 8 besétált a csapdába még a tegnap délután. éjjel viszont senki nem látogatott a fürdőbe.
úgy tűnik, happy-end-es történet ez - legalább nekünk :)
A sorozat újabb része
>> 2012. november 26.
ismétlés képpen: szombaton no. 1, csütörtök reggelre no. 2 megfogva.
folytatás gyanánt a konyhából megszerzett fél dióhéjnak nyoma veszett.
szombat reggelre no. 3 is fogságban. egy feltételezett "ajtó" becementezve, becsempézve. "profeszionális" csapdák beszerezve. konyhában 3 felállítva, dióval, füstölt kolbásszal. vasárnap reggelre semmi mozgás nem volt, de feállítottuk a hagyományos és jól bevált csupor-dió párost, ami estig nem fogott semmit, sőt, ma reggelig sem, így lehet, hogy a konyhavendég átsétált a fürdőbe. vagy sem. de az este két csapdát áltszállítottunk a fürdőbe.
merthogy vasárnap reggelre az egyetlen fürdőben hagyott csapda úgy-ahogy, de egeret fogott - no. 4. így hát előrekerült a csupor konyhába, fürdőbe. estére a fürdőben a csupor is fogott - no. 5. S míg mi gyors felmérést készítettünk a konhyában levő holléte felől, a fürdőben a csupor újra magánzárka lett - no. 6. Így került a fürdőbe két csapda és egy csupor-dió. Ma reggelre meg az egyik csapda áldozata lett no. 7
sajnos: folytatás következik... :(
Újabb fejlemények
>> 2012. november 23.
ezúttal, a monotónia elkerülése végett a konyhában és a fürdőben is van egér. egyszerre mindkét helyen.
ezzel minimum 4re szökött a létszámuk, de ki tudja micsoda népességű családdal kerültünk ismeretségbe.
a konyhában a szag és a megdézsmált diódarabka maradványai biztosítottak a jelenlétéről, a fürdőben meg D. látott újabb példányt, a csupor meg le volt borulva. az elektronikus macska szegény nem sokat zavarhatta őket ha ilyen vígan elvannak mellette :(
u.i. nem tudtok valakit, akit érdekelne egy-két példány? szívesen, ingyen adnánk őket (csak vigyék)
Otthoni elfoglaltság
>> 2012. november 22.
nem unatkoznék, nehéz lenne, de az utóbbi napokban a hivatlan vendégeknek köszönhetően még kevésbé.
még jó, hogy D. találkozott velük először. szombat délután. a konyhaszekrény alatt látta, miután villámgyors átsuhanását megpillantotta. egérke őkelme ott töltötte az éjszakát, miután minden ehetőt eltüntettünk a konyhából - a neki kitett lakomát megkóstolta volna, ha a csapda be nem csapódik - így csak vasárnap napközben lakmározott a fél dió héjában maradt negyed dióból és szeletke füstölt kolbászból ü miután ő is bekerült mellé. este kilakoltattuk, a mezőre. messziről nézve elég aranyoskának tűnt (én és az egerek...). nem sietett elmenni. rejtély maradt honnan jött.
aztán tegnap este D. hallott valami kaparászást a fürdőből - ajtók újra bezárva a lakásban. így reggel kiderült, hogy csak a fürdőszoba és előszoba között ingázott a "drága". még jó, hogy nem az én szemem láttára korzózott ott. egész éjszaka ott illatozott neki a diócska, de csak ma reggel kóstolta meg, míg mi a konyhában reggeliztünk. magára vessen, hogy bentragadt a csapdában. kilakoltatás vár rá is. bizonyára a "kicsi" után jött, megkeresni.
amilyen kicsi, akkora felfordulást tud okozni. várjuk, hogy máshova vándoroljanak - jószántukból :D
Amiről talán érdemes lenne szót ejteni (3.)
>> 2012. október 29.
kipróbáltam a rizs-tejet. bio barna rizsből.
jöjjön egyszer a "recept", aztán elmondom azt is, hogy milyen volt:
- fél csészényi rizset 24 órát áztattam (vagyis vízben állni hagytam) - közben cseréltem a vizet ahányszor sikerült (azt hiszem csak egyszer, mikor először csináltam)
- leöntöttem a vizet és 600 ml vizet készítettem elő
- a rizset és egy kevés vizet (100-200 ml) edénybe tettem és botmixerrel fel-"aprítottam" a rizset
- hozzáadtam a maradék vizet is és összekevertem (azért nem használtam az elejétől az egész vízmennyiséget, mert féltem, hogy nem fér el az edényben)
- leszűrtem, a "lé" maga a rizs-tej
- lehet ízesíteni/édesíteni mézzel vagy mással, én csak úgy simán is ittam
- másnapig a hűtőben volt, reggel alaposan fel kellett rázzam, de jó volt
és akkor most a tapasztalat: kissé megenyhítettem és elvittem a munkaba. ebéd utan valamikor elkezdtem inni belőle, kb. fél liter volt. lassan iszogattam, munka közben. általában 3 fele éhes szoktam lenni, legalább valami rágcsálnivalót kívánok, almát eszek, stb. aznap, mikor rizstejet ittam egyáltalán nem voltam éhes, még 5kor sem :)
Amiről talán érdemes lenne szót ejteni (2.)
egyszerű, finom deszert, szerintem sütibe krémnek is megfelel, ezt még nem próbáltam - gesztenyéből:
kissé bevágtam a gesztenyéket és vízbe főni tettem. mivel elfőtte a vizet, adagoltunk még, felforrósított vizet. kb. egy óra múlva lett kész, leöntöttem a vizet és hűlni hagytam egy tányéron
mikor kissé hűlt, megpucultam őket, mindet
egy kis vízzel és botmixerrel pépet készítettem belőle
tálaláskor jött az ötlet, hogyan lehet ízesíteni, innen már csak ízlés dolga, na meg ötleté.
mi ezekkel, ill. ezek kombinációjával próbáltuk:
- méz
- agavé szirup
- mazsola
- fahéj
- kakaó
- dió darabkák
- kesu dió darabkák
Amiről talán érdemes lenne szót ejteni (1.)
újra hozzáfogtam kenyeret sütni. mindketten nagyon szeretjük ezt a kenyeret.
kenyérsütő géppel készül, ami különlegesebb benne, vagyis másabb, mint ahogy eddig csináltam az alaprecept szerint:
- száraz élesztő helyett rendes élesztőt használok (átszámoltam a gép könyvében levő receptből a száraz élesztőt)
- a liszt 2/3-a teljes kiőrlésű liszt, a többi fehér (azt olvastam, hogy a csak teljes kiőrlésű liszttel nem nő meg)
- mindenféle magot adok hozzá: szezám, len, napraforgó, tök (vagyis ezeket keverve)
- néha még korpát is adagolok hozzá, mert a teljes kiőrlésű liszt átszitálásakor egy része nem megy át a szitán és az egyéb szitában maradt apróságok miatt ki kell dobnom)
Egy év
>> 2012. október 24.
Eltelt az idő,
>> 2012. október 22.
Jelentkezem
>> 2012. szeptember 29.
Fehér ruhában
>> 2012. szeptember 7.
ma van 15 éve annak, hogy először álltam fehér ruhában. akkor 5en voltunk fehérben - bemerítkeztünk.
holnap újra fehér ruhában állok majd. ezúttal a férjem mellett - menyegzőnk napja lesz :)



