Töredékek...

Limonádé

>> 2011. augusztus 27.

ez a kedvenc itthoni italom. már sokszor készítettem, de szombaton kipróbáltam egy másik recept szerinti verziót. álljon hát itt mind a kettő:

1. 1 l vízhez általában fél citrom kifacsart levét öntöm és 3-4 kanál cukorral összekeverem. ilyen egyszerű. a cukor mennyisége annak függvényében változik, hogy mennyi leve lesz a fél citromnak és mennyire savanyú.

2. itt nem tudok mennyiséget írni, mert szemre csináltam: a vizet feltettem forrni, cukroztam. miután felfőtt, hagytam lehűlni. mikor már hideg volt, beletettem a kifacsart citrom levét és összekevertem. ennyi.

mindkettőhöz lehet levágott citromszeleteket tenni, dekorációként. vagy akár jeget.

na már most, itt az én véleményem a 2 módszerről:
- az első gyorsabb.
- az első nyersebb, élesebb, keményebb ízű, míg a második lágyabb, selymesebb.
- mindkettő esetében a citrom nyersen kerül bele a hideg vízbe, így nem fő ki belőle semmilyen vitamin
a második nekem jobban tetszik, de az első hamarabb megy. így hát azt fogom választani ezentúl, amelyiket el tudom készíteni főként idő függvényében :)

Hallgatom

>> 2011. augusztus 26.

az esti csendet - odakint cirpelnek a tücskök. este hazafelé megdöbbentett az útmenti fák őszi levélruhája. mégiscsak telik az idő, bár ezen a héten teljes hőséggel dühöngött a nyár. megéreztem én is...
odakint ugatnak a kutyák. péntek van, hétvége. és így telik el ez a hónap, a nyár, az év, az élet. nem csak habos torta...

Szeretem azokat

>> 2011. augusztus 20.

a napokat, amelyekbe csillanást hoz egy kinyílt bimbó csodálata. vagy egy baba mosolya, akit végre hosszú tervezés után sikerült meglátogatni. vagy kedves vendégek látogatása, régnemlátott rokonoké. vagy éppen csak a ragyogó aranyra sikeredett rántott tök íze napon érett, saját kerti paradicsoméval vegyülve. egy kis csendes este, friss reggel, harmatos fű simítása lábamon. meg sok egyéb, apróság, amiktől fényt kapnak a napok :)

ahogy Antoine de Saint-Exupéry is mondta: Milyen kevés zajt csapnak az igazi csodák! Milyen egyszerüek a lényeges események!

this moment...

Vannak pillanatok,

>> 2011. augusztus 16.

mikor az ember úgy érzi, nem is kell több a boldogsághoz, csak az a pillanat, mikor az égen sötétlő irka-firka nyomok alatt észreveszi a narancs-vörös felhőaljba szúró szomszéd falu templomtorony-sziluettjét. és a szabadság, szárnyalás boldog harmóniájába mintha nem is férne több, semmi bele... és hazaérve, a tücsköket hallva, kaput nyitva, csomagolva megfordul fejében a gondolat, hogy talán, mégse elég...
odabent vár a kérdés, nekem szegeződik s a mosoly választ is ad már...
apró kismacskák gondtalan, önfeledt játékát csodáltam pillanatra a kerítésen túl, majd a kis akrobata kerítésmászó mutatványát jutalmaztam elismerő szavakkal...
kilépek az estbe, az éj elnyeli az eget is lassan, odafent csillagok gyúlnak tücsökzenétől kísérve. korgyolgatom a turmixitalom, hallgatom a távolt s a csendet és mintha tudnám is már, hogy a boldogság valahol belül van mégis...

mondd, kedvesem: hoztál-e napsugárt?

Mit is írhatnék?

>> 2011. augusztus 13.

az elmúlt napok hamar elteltek, nem nagyon volt időm, kedvem írogatni, inkább megéltem a napokat örömeikkel, nehézségeikkel együtt. virágzik a paprika, végre, nyílnak, szépek a virágok. lassan egy éve már, hogy itthon az itthon.
olvastam. arról, hogy lehet idegesség nélkül is élni és végiggondolva az életem alakulását rajtakapom magam, hogy bár az elméletről nem tudtam, tényleg másabb így élni. csak sikerülne mindig...
voltak vendégeim, jó beszélgetéseim, kaptam szép sorokat német képeslapon (köszönöm :) ), s ahogy nézegetem az elmúlt napokban készített képeket, azt mondhatom, hogy szépek voltak.

Van olyan,

>> 2011. július 30.

mikor az emberi keresi a megfelelő szavakat, de nem találja. valahogy így vagyok én is, ha az elmúlt napokról akarok beszélni. ha azt mondom, hogy jól telt(ek), az nagyon kevés. a nagyon jól sem megfelelő minősítés. nem is keresem már a szavakat, csak őrzöm szívemben s emlékeimben az ige mellett töltött perceket, a kirándulást a vízeséshez, a csendes perceket, napsütést és esőt. és igen, a beszélgetéseket - a hintán, szobában, teraszon, odakint. és ismétlek másokat, megérte, jövőre is megyünk!

u.i. these moments...

Itthon lenni jó :)

>> 2011. július 23.

nem, nem mentem el sehova, csak épp a napokban "csakúgy" lepketáncot fotóztam, szitakötő pihenőjét kaptam lencsevégre, pókokat és áldozataikat figyeltem, virágos pillanatokat örökítettem meg. és nem csak. egyszerűen örültem az itthonnak, a kellemesen hűvös óráknak. itthon lenni jó :)

u.i. kukkintsatok be a thismoment-hez is

Alkotni jó :)

>> 2011. július 21.

Valahol olvastam

Add meg Uram, amit Te akarsz,
helyezz oda, ahova Te akarsz,
tedd azt velem, amit Te akarsz,
vezess végig úgy, ahogy Te akarsz.

Magasabb...

>> 2011. július 20.

"Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim - így szól az ÚR. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál." (És. 55:8-9)
üzenet 10 éve. üzenet most.
a körülmények különböznek. a szavak ugyanazok.
a mögöttük rejlő gondoskodás változatlan.
a tervező nem váltogatja piszkozatait. tiszta lapon van a terv már réges rég...

és közben gondolkodom azon, hogy mindenkiben rejlik valami szépség a felszín alatt:

Most ez, így

>> 2011. július 14.

apró finomítások következnek még. de így jobban érzem, hogy rólam szól...

Dinnye

>> 2011. július 12.

ma 2szer megnéztem a videót itt és eldöntöttem, hogy ezt én is meg kell próbáljam. így hát vettem egy egész dinnyét (volt vagy 6 és fél kg, azért ennyi, mert kisebbet nem láttam) és itthon nekiláttam a munkának. ahhoz képest, hogy hányszor "tanulmányoztam" át a munkamenetet és hogy közönséges konyhakéssel dolgoztam, első műnek talán megteszi:

az eredményt a thismoment-nél is megtaláljátok :)

Győzelem

>> 2011. július 3.

valamikor azt gondoltam, hogy a győzelem az erő, a lendület s talán a taktika különös keveréke. ma már tudom, hogy térden megharcolt alázat, fájdalom, könnyek - iga alá hajlott akarat megcsendesülése. nem mindent szétverő megnyilvánulás, hanem csendes béke és megnyugvás, mely zajtalanul körülvesz és beborít.
mert győzelem nem az, amikor sikerül keresztülvinnem és megvalósítanom saját akaratomat, hanem az, amikor meghajlok a Mindentudó terve és időzítése előtt. nem morogván, értetlenkedve, hanem szívből, őszintén, az Ő szeme előtt meghajtott fejjel, szívvel.
ami kívülről látszik, csak árnyéka annak, ami bent van.
nehéz győztesen élni...

A héten

>> 2011. július 2.

félfüllel hallgattam a spanyol tengerpartról szóló ódát s közben méghányisvan? típusú kérdésekkel várom a szabadságot. az irodában üresen ácsorgó székek bizonyítják, hogy itt az ideje "szárnyra kelni". és közben töprengek meg tervezek, hogy a többi, megmaradó napot hogyan lehetne kellemesen és jól, na meg hasznosan (mikor mire) tölteni. terv lenne is, csak ahhoz nem egy ember kell és ódeszéplenne-sóhajjal maradok a netes böngészésnél és a képek csodálásánál. mennyivel jobb lenne élőben látni...

Fotogén látogatóm

volt nekem csütörtökön. készült róla vagy 30 kép. egy itt látható.

és van úgy {this moment}-kép is.

és újra változtattam. nem mert a másik sablon nem volt szép, csak vele nem éppen rólam szólt az arculat. ez jobb, bár nem vagyok meggyőződve arról, hogy a legjobb. ha lesz jobb, újra cserélem :D

Változás

>> 2011. június 26.

ki veszi észre mi változott meg? :D

és van új kép a {this moment}-nél :)

{this moment} nálam is

>> 2011. június 23.

az elmúlt hetekben többször is készítettem képeket azzal a céllal, hogy teszek fel olyan {this moment} stílusúakat, de nem futotta az időmből. most bepótoltam, fent van egy link az oldalhoz.
nem ígérem, hogy minden héten frissítem, azt sem ígérem, hogy csak egy képet teszek egy héten, inkább olyan jellegű lesz, mint a cím - egy pillanat, ami valamiért nekem sokat jelentett (akkor legalább) :)
remélem találtok kedvetekre valót a képek között :)

Bék(ic)a

még jó, hogy békaország kertem tartományában nem tartanak népszámlálást, így legalább soha nem fogom megtudni, hogy hány példányt számlál errefelé a lakosság. jóhiszeműen így gondolhatom azt, hogy terepszínű ingyen-bérlőim mindössze annyian vannak, ahányat egy kint jártamkor látok. az is bőven sok, de biztos vagyok benne, hogy csak kis hányada az egésznek.
őkelme leveli-rokon, azt hiszem csak egy van. egyszer már láttam, tegnap meg alaposan rámijesztett, mikor a locsolócsésze helyén egyszerre csak ott-termett. íme a díszpéldány, mielőtt még eliszkolt volna:

ma nagyon meleg volt. 6 óra körül kint, a fa árnyékában levő hőmérő 37-et mutatott...

Morzsák... (7)

>> 2011. június 21.

Van egy régi elbeszélés, mely egy nagy Port Said-i pálmakertről szól: ahogy a kertész szemléli a még fiatal pálmákat, meglát egy különlegesen szép növésűt. Azonnal megkedveli, és a pálma ezt észre is veszi. Azonban úgy tűnik, hogy hamarosan megváltozott a kertész hozzáállása: jön, és egy nagy követ tesz a pálma koronájára. A pálma csak nagy nehézségek árán tud a többiekkel azonos iramban növekedni. A kő nagyon nehéz. Amikor megnőve, a kő súlyát már nem érzi olyan nyomasztónak, jön a kertész, és egy nehezebb követ helyez rá. A pálma sokkal jobban szenved attól a gondolattól, hogy a kertész mindenáron akadályozni akarja az ő növekedését, mint a kő és az újabb nehézség súlyától. De újra összeszedi az erejét és tovább nő. A kertész mindaddig így cselekszik, amíg a pálma olyan nagyra nem nő, hogy emberkéz a koronáját már nem érintheti. A pálma csak akkor veszi észre, hogy mi történt vele: a köveknek köszönhetően sokkal magasabbra nőtt, mint a többiek. Még egyszer jön az immár idős kertész, örömmel nézi a pálmáját és így szól: te voltál számomra a legkedvesebb, ezért okoztam neked fájdalmat... A pálma pedig, mintegy köszönetképpen, meghajol az esti szélben.
A pálma nem tud elfutni. Tartania kell a terhet, azzal együtt kell növekednie. Ebből fakad számára az áldás. Nekünk is nagyon sok mindenben múlik az életminőségünk azon, hogy készek vagyunk-e kitartani olyan helyzetekben, melyek hosszabb ideig megterhelnek. Gyakran ezek a mindennapi terhek alakítják tartósan életminőségünket.
Isten, a nagy kertész, hétköznapjaimban maga felé növeszt. A mindennapok kapcsolatot jelentenek, figyelmes egymáshoz fordulást Isten és közöttem. A hétköznapok nem szürkék és nem bonyolultak.

(M. Nurit Stosiek, M. Veronika Riechel, M. Gertraud Evanzin: Hogy a mindennapok ne legyenek hétköznapiak - A valódi élet íze)

Morzsák... (6)

Az a fontos, hogy minden pillanatban újra és újra találkozzunk Isten gyengéd tekintetével
(M. Nurit Stosiek, M. Veronika Riechel, M. Gertraud Evanzin: Hogy a mindennapok ne legyenek hétköznapiak - A valódi élet íze)

Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)

© Blog Design by Simply Fabulous Blogger Templates

Back to TOP