Változás

ki veszi észre mi változott meg? :D

és van új kép a {this moment}-nél :)

Read more...

{this moment} nálam is

az elmúlt hetekben többször is készítettem képeket azzal a céllal, hogy teszek fel olyan {this moment} stílusúakat, de nem futotta az időmből. most bepótoltam, fent van egy link az oldalhoz.
nem ígérem, hogy minden héten frissítem, azt sem ígérem, hogy csak egy képet teszek egy héten, inkább olyan jellegű lesz, mint a cím - egy pillanat, ami valamiért nekem sokat jelentett (akkor legalább) :)
remélem találtok kedvetekre valót a képek között :)

Read more...

Bék(ic)a

még jó, hogy békaország kertem tartományában nem tartanak népszámlálást, így legalább soha nem fogom megtudni, hogy hány példányt számlál errefelé a lakosság. jóhiszeműen így gondolhatom azt, hogy terepszínű ingyen-bérlőim mindössze annyian vannak, ahányat egy kint jártamkor látok. az is bőven sok, de biztos vagyok benne, hogy csak kis hányada az egésznek.
őkelme leveli-rokon, azt hiszem csak egy van. egyszer már láttam, tegnap meg alaposan rámijesztett, mikor a locsolócsésze helyén egyszerre csak ott-termett. íme a díszpéldány, mielőtt még eliszkolt volna:

ma nagyon meleg volt. 6 óra körül kint, a fa árnyékában levő hőmérő 37-et mutatott...

Read more...

Morzsák... (7)

• Van egy régi elbeszélés, mely egy nagy Port Said-i pálmakertről szól: ahogy a kertész szemléli a még fiatal pálmákat, meglát egy különlegesen szép növésűt. Azonnal megkedveli, és a pálma ezt észre is veszi. Azonban úgy tűnik, hogy hamarosan megváltozott a kertész hozzáállása: jön, és egy nagy követ tesz a pálma koronájára. A pálma csak nagy nehézségek árán tud a többiekkel azonos iramban növekedni. A kő nagyon nehéz. Amikor megnőve, a kő súlyát már nem érzi olyan nyomasztónak, jön a kertész, és egy nehezebb követ helyez rá. A pálma sokkal jobban szenved attól a gondolattól, hogy a kertész mindenáron akadályozni akarja az ő növekedését, mint a kő és az újabb nehézség súlyától. De újra összeszedi az erejét és tovább nő. A kertész mindaddig így cselekszik, amíg a pálma olyan nagyra nem nő, hogy emberkéz a koronáját már nem érintheti. A pálma csak akkor veszi észre, hogy mi történt vele: a köveknek köszönhetően sokkal magasabbra nőtt, mint a többiek. Még egyszer jön az immár idős kertész, örömmel nézi a pálmáját és így szól: te voltál számomra a legkedvesebb, ezért okoztam neked fájdalmat... A pálma pedig, mintegy köszönetképpen, meghajol az esti szélben.
  
• A pálma nem tud elfutni. Tartania kell a terhet, azzal együtt kell növekednie. Ebből fakad számára az áldás. Nekünk is nagyon sok mindenben múlik az életminőségünk azon, hogy készek vagyunk-e kitartani olyan helyzetekben, melyek hosszabb ideig megterhelnek. Gyakran ezek a mindennapi terhek alakítják tartósan életminőségünket.
• Isten, a nagy kertész, hétköznapjaimban maga felé növeszt. A mindennapok kapcsolatot jelentenek, figyelmes egymáshoz fordulást Isten és közöttem. A hétköznapok nem szürkék és nem bonyolultak.

(M. Nurit Stosiek, M. Veronika Riechel, M. Gertraud Evanzin: Hogy a mindennapok ne legyenek hétköznapiak - A valódi élet íze)

Read more...

Morzsák... (6)

Az a fontos, hogy minden pillanatban újra és újra találkozzunk Isten gyengéd tekintetével
(M. Nurit Stosiek, M. Veronika Riechel, M. Gertraud Evanzin: Hogy a mindennapok ne legyenek hétköznapiak - A valódi élet íze)

Read more...

Morzsák... (5)

Aki régen telefonálni akart, elment oda, ahol a telefon volt. Ahol nem volt telefon, ott nem telefonáltak: például a templomban vagy egy hegyi túrán. Ott más dolognak volt helye: az imádságnak, a természet élvezetének. Ma sokaknak állandóan kéznél van a mobiltelefonjuk, bárhol és bármikor telefonálhatnak. Ezzel természetesen a templom is, a hegyek világa is elveszti titkát: "telefonfülkévé" válnak. Az sms ráadásul még hangtalan is. Egyre kevesebb az olyan hely, ahová a hétköznapok nyüzsgése nem jut el, ahová az ember a hétköznapok kellős közepén egy kicsit elmenekülhetne.
(M. Nurit Stosiek, M. Veronika Riechel, M. Gertraud Evanzin: Hogy a mindennapok ne legyenek hétköznapiak - A valódi élet íze)

Read more...

Újraolvastam,

igaz angolul Eleanor H. Porter-től: Pollyanna és Pollyanna grows up című könyveket. Itt van néhány idézet belőlük (angolul):

• "And most generally there is something about everything that you can be glad about, if you keep hunting long enough to find it."

• ... she had been too busy wishing things were different to find much time to enjoy things as they were.

• It takes a woman's hand and heart, or a child's presence, to make a home.

• Things aren't half as bad as they seem, dear, lots of times, you know.

• ... the harder it was to find the glad part, the more fun it was, only when it was too AWFUL hard, like she had found it sometimes.

• I've just been thinking how glad I am we don't have to live but just one day at a time!

• "But you only have to live one minute at a time, Ruth, and any one can endure anything for one minute at a time!"

• Nice things are nicer when you've been worrying for fear they won't be nice, aren't they?

• You never know how much you use things, till you don't have 'em.

• "Yes; the glad game. Didn't I tell you? Finding something in everything to be glad about."

• 'Pleasures lie thickest where no pleasures seem; There's not a leaf that falls upon the ground But holds some joy, of silence or of sound.'

• "... you know the sun never seems quite so perfectly lovely as it does after a lot of rain like this,"

Read more...

Most épp

a fagyival dúsított ribizlitermésemet eszem és el kell mondjam, hogy nagyon finom :)
az utóbbi hetekben, akarom mondani hónapokban, megritkultak a bejegyzéseim. és a látogatottság is errefelé, de az mondjuk érthető reakció. Tényleg, kissé visszahuzódtam, begubóztam. Csendben voltam, többet mint talán azelőtt, ilyen formában is. A Lydiaban olvastam:
"Ha az ember visszavonul egy kis időre, sokkal erősebb lesz és többet tud adni önmagából másoknak, mikor újra együtt lesz velük." és "... az egyedül töltött idő azért élvez elsőbbséget, hogy (az ember) önmagát és Istent is jobban megismerje."
remélem, hogy nekem is hasznomra vált ez az idő. nem ígérem, hogy ezentúl visszatérek a "régi" formámhoz, de lehet többet írok. legalábbis szándékszom. igaz, hogy néhány hete rendszeresen készítettem képeket, hogy majd ide kiteszem, csak nem jutottam oda. megpróbálom bepótolni (majd). most már úgy érzem, kissé ismét helyrerázódnak a dolgaim, az időbeosztásom, habár sok feladat vár még rám.
érdekes, hogy a tinik így "év" végére jönnek bele a tiniórákba és most vannak ötleteik arra, hogy miről is beszéljünk. amellett, hogy remélem, hogy ők is maradnak valamivel (és a visszajelzések egy része erre mutat), úgy érzem, hogy én is nagyon sokat nyertem abból, hogy velük foglalkoztam. volt szép is ebben a szolgálatban. és jó ezt tudatosítanom magamban.
az ablakban nyílni kezdtek az erkélyvirágok a ládában. sokfélék színben, formában, szépségben. úgy szeretem nézegetni őket. annyi apró kis szépség vesz körül :)

Read more...

Ha már pünkösd

álljon itt egy idézet, a gyülekezetről:

A gyülekezeteink étteremként működnek, ahol kiszolgáljuk azokat, akik lelki táplálékért ülnek be, és van, ahol jobb a konyha, van, ahol rosszabb, az egyik helyen tápértéke van és íze nincs, míg a másikon fordítva. És persze azért vannak Michelin-csillagos lelki éttermek is – de a lényeget és a célt akkor is elvétettük! Mert a gyülekezetnek nem (csak) étteremként kell működnie, hanem elsősorban főzőiskolaként! Meg kell tanítanunk mindenkit főzni, másoknak is főzni, és másokat is főzni tanítani. Mert ez a tanítványság lényege.

forras

Read more...

Ó, sokmindent

akartam én írni az elmúlt kb. 2 7 alatt, csak épp nem sikerült. ennek fő oka, hogy épp az eperérés ideje van - akarom mondani volt- , legalábbis a kertem helyzetjelentése ez, így a "szabadidőm" nagy részét a termés betakarításával, szortírozásával, pucolásával, mosásával töltöttem. érthető, nem?
időközben a kocsim meggyógyult, juhééé, már nem kell töltögetni bele egyre-másra az olajat. kétszeres haszon: nyugodtan mehetek vele, nem kell folyton ellenőrizgetni, kettő meg: megmarad az olaj ára. nem beszélek persze a javításra költött csinos kis összegről. az nem maradt meg - nekem. de kicsit jártam busszal is. és akkor még nem volt éppen ekkora hőség...

más:
azon gondolkodom - bocsánat a kemény megfogalmazásért -, hogy az ember (lánya, ebben az esetben - akinek nem inge, ne vegye magára) mennyire elistentelenedik a városi életben. merthogy munka->fizetés->megvesz mindent a hiper-szuper márketből, aztán elfogyasztja és kész. igazából ez annyira természetes volt egészen addig, míg a közelmúlt napokban rá nem jöttem, hogy nem is annyira egyszerűek a dolgok. mert ugyebár - ha a kertben ténykedik az ember lánya, akkor biza rájön, hogy ami terem, nem a saját ügyességünk eredménye. mert kegyelem az eső, a termés gazdagsága, hogy nem veri el a jégeső, ragya, nem szárad le, nem lesz mindenféle kártevők áldozata. hirtelen meglep az Istenre utaltságunk érzése, a betonrengetegben ismeretlen, idegen érzés, a tehetetlenség, hogy nem a mi jóságunk, érdemünk szerint terem a kert, hanem egyedül az Ő gondoskodása, áldása, kegyelme telíti meg egyre-másra a tálakat. és a hála már nem is annyira távoli, elméleti érzés lesz ezek után, hanem valami nagyon is kézzelfogható, tapasztalható mély leborulás...

Read more...

Ideje volt már

kicsit változtatni. nem olyan így, mint amilyennek szeretném, de most jó így is. egy ideig...

Read more...

Zsoltárvers - nemcsak egy napra

"Légy újból nyugodt, lelkem, mert jól bánt veled az ÚR!" (Zsolt 116:7)

elmélkedem a "nyugodt és türelmes várakozáson"
talán mégsem lehetetlen...

innen olvastam

Read more...

Zsúfoltak a napok

tele vannak csodás pillanatokkal, melytől a lélek szárnyra kap. mert nem az a fontos, ami körülöttem van, hanem a mi bennem. újra rábólintok a nagy igazságokra és érzem, hogy szép az élet még ha nem is könnyű és nem a megálmodott módon alakul. mert nem is az a fontos...
figyelgetem a paradicsom virágait, a zöldellő ribizli-szemeket, a borsó-virágokat és a belőlük születő finomságokat, a virágzó és érő epreket, a barackokat a faágakon, a nyíló szegfűket, körömvirágokat, a rózsabimbókat, a friss zöld színű szőlőleveleket s a fürtök ígéretét, az ablakpárkányon bújó virágokat, a muskátlit, amint virágot készít. locsolom, ápolgatom kevés tudásommal őket, de nem is a tudás a fontos, csak a gondoskodás...
nézem a pipacsok színfoltjait az út mellett. mennyi szépség, mennyi rejtély a színek kombinációjában. micsoda műremek alkotás mindegyik, ahogy a lenge szélben fodrozódik ruhájuk. mert attól leszel gazdagabb, amire kinyílik a szemed, hogy észrevedd...

Read more...

Morzsák... (4)

Kertünkben is, mindennapjainkban is egyidejűleg kell cselekednünk és kivárnunk: mi bújik elő a földből, mi lesz egy beszélgetésből, egy javaslatból, egy kezdeményezésből. Aki türelmetlen, könnyen tönkreteszi azt, ami még csak alakulóban van

(M. Nurit Stosiek, M. Veronika Riechel, M. Gertraud Evanzin: Hogy a mindennapok ne legyenek hétköznapiak - A valódi élet íze)

Read more...

Morzsák... (3)

Szabályszerűen meg kell tanulnunk felfedezni a megszokottban a lenyűgözőt

(M. Nurit Stosiek, M. Veronika Riechel, M. Gertraud Evanzin: Hogy a mindennapok ne legyenek hétköznapiak - A valódi élet íze)

Read more...

Morzsák... (2)

A mindennapok akkor kezdenek fényleni, amikor igent mondunk a valóságra: történjék velem... Ez olyan mértékben fog sikerülni, amilyen mértékben átéljük: nem nekem kell az életemet menedzselni. Életem egy nagyobb erő kezében van, olyan valakiében, aki jobban rálát a dolgokra, aki csak azt akarja, ami számomra a legjobb.

(M. Nurit Stosiek, M. Veronika Riechel, M. Gertraud Evanzin: Hogy a mindennapok ne legyenek hétköznapiak - A valódi élet íze)

Read more...

Morzsák... (1)

A túlprogramozottság sok erőnkbe kerül. Olykor még belső tájékozódási képességünket is elveszíthetjük: már nem tudjuk, hogy mit is akarunk valójában. Ez megbénít minket. Ugyanakkor mélyen bennünk van az érzés, hogy még milyen sok tennivalónk van. Ilyen állapotban próbálunk meg egy kicsit előbbre jutni. Mint az az ember, aki egy lefelé menő mozgólépcsőn felfelé igyekszik: aktívak vagyunk, de valójában nem sokat haladunk. Mivel minden napunk sok különböző lehetőséget kínál, melyeket lehetetlen mind megragadni, állandóan az az érzésünk, hogy valahol lemaradunk.

(M. Nurit Stosiek, M. Veronika Riechel, M. Gertraud Evanzin: Hogy a mindennapok ne legyenek hétköznapiak - A valódi élet íze)

Read more...

(M)Ennyi(t ér) az élet?

megdöbbentett engem is a hír. fiatalabb volt, mint én.
emlékeztető, hogy nem az élet hossza a fontos, hanem a minősége. és a kapcsolat, amely átkapcsol mikor itt minden véget ér.
vajon az élet(em) mennyit ér? eleget?

Read more...

Visszatekintő

hétfő este koncerten voltam, a dómban. a bánsági magyar napok keretén belül került sor rá, Liszt Ferenc: Dante-szimfóniáját adta elő a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának Szimfónikus Zenekara és Kórusa (lánykar) . szép volt, megérte elmenni. újra láttam azt, hogy mindent beleadva, beleélve játszottak a zenészek. megcsodáltam a templom falait, a díszítést (újra) és miközben a későn véget érő mise végét hallgattam cikáztak bennem a gondolatok. talán lesz alkalom őket meg is fogalmazni...

élvezem nagyon a kertet, soha nem gondoltam, hogy házban lakni ennyire jó lehet. és a kertben kicsit dolgozni (az én nagy hozzáértésemmel) kész élvezet - egyrészt mert egy kis gyomlálásnak is mindjárt van látszatja, meg olyan jó érzés látni, hogy nőnek a zöldségek, nyílnak a virágok. másrészt meg azért, mert a csendben, mikor dolgozom olyan jó egy-egy gondolatban felismerni a nekem küldött üzenetet.
megjelentek az óriási szúnyogok, brrr, nem kellemes estefelé gyomlálásba kezdeni (csak kérdem én kinek van lehetősége ezt napközben tenni?), a paradicsom virágzik, a rózsák bimbóznak (a szegfű is), a barackfám újra betegeskedik, de a fügefa nem fagyott meg, és remélem, hogy idén az első rend füge is beérik :)

szerda este megkóstoltam ez első eperszemet az idei termésből. zamatos volt! :)

Read more...

Töredékek

- avagy az élet hullámvasútján
igazi hullámvasúton még soha nem ültem, nem is igazán vágyok rá, de az utóbbi napokban valahogy mégis úgy éreztem magam, mint aki fent-lent lebeg, robog...

jó néha kimenni a kertbe például és az eső után óriásit nyúlt gazoktól megtisztogatni az eperágyásokat. közben az ember lánya ezer fajta pókot lát gyorsan eliramodni, meglesheti az eperszemek születését (nem éppen, csak nagyjából) és közben talán megért valamit abból, amire az élet csúcsforgalmi útján nincs ideje...
feltettem magamnak a kérdést, hogy vajon régebb, mondjuk nagyanyáink idejében nem volt-e könnyebb megérteni azt, ahogyan bennünk Ő munkálkodik, ahogyan velünk bánik...
(gyomlálás közben nagyszerű gondolatok találnak meg)

ezek szavak. felejtsétek el. ha magatokra ismertetek bennük mégis, tegyétek el szívetek csücskébe a térdre boruló hálaadást, hogy van nektek Ő, a Mindenható. bennem mély nyomokat hagyott az elmúlt időszak. soha nem leszek többé az, aki voltam rég...

bizony. vannak napok, amikor a kérdések csak úgy tornyosulnak bennem, folynak mindenfelé, az elfeledett zugokba is. és falak épülnek, egyszerűen csak bekeményedik az élet bennem. úgy tűnik ez az egyetlen mód a túlélésre. lesz-e olvadás? s ha igen, életképesek lesznek a megolvadt darabok még? szembe találom magam rejtett részecskéim igazi valóságával és nem is tudom, hogy mit lehetne tennem, hogy az ébredés sokkjából ne a beletörődés monotóniája váljon. néha úgy érzem, nem is érdekel már, de a következő pillanatban foglalkoztató gondolatok meghazudtolják az érzést...

néha szeretem megfigyelni, HOGYAN történik az, ami. nyomon követni a folyamatot magát, na meg magam a folyamatban...
mára már kezdek örülni, hogy nem kell ugyanolyannak maradni, lehet változni. valamikor régebben bosszantott, amikor ugyanezt felfedeztem másban, de ma már tudom, hogy ez egy lehetőség, és jól van ez így, és velejárója az életnek. és jaj lenne nekem, ha nem változhatnék...
aztán azt is kezdem tanulgatni, a saját bőrömön, persze, hogy Ő a szavamon fog. komolyan vesz. és ez néha nagyszerű dolog, de máskor meg félelmetesen veszélyes. főleg a magamnak megálmodott ideális jövőképre nézve.
és nagyon izgalmas felfedezni a módban, ahogy vezet, ahogy foglalkozik velem, hogy milyen is vagyok. és néha nagyon bosszantó tud lenni, hogy ennyire jól ismer, és nem lehet kijátszani. máskor meg biztonságot ad.

elmélkedjetek ti is a gyökéren, virágon, méreten és látványosságon, magatokon és sok-sok egyeben...

Read more...