Megpróbáltam

a majdnem 3 hét hosszú idő. vagy nem is annyira. újra itthon vagyok. fáradtan. idő kell, hogy kipihenjem magam. ha egyáltalán lesz rá alkalom...

megpróbáltam:
- megfontoltan költekezni és csak a tényleg szükségeseket megvásárolni - hát nem is tudom, hogy sikerült-e? az első felére igyekeztem vigyázni. a második fele kevésbé jött be :D
- a csomagom korlátozott méretére és súlyára való tekintettel szintén ügyelni fogok a fentiekre - ez a pont az, ahol teljes csőd volt, a kolléga nagylelkűségének köszönhetően minden fontos dolog hazakerült.
- fotózok - mindent amit csak lehet és amit csak meglátok, valamint arra érdemesnek tartok - ez már nagyobb sikernek örvendett, készült is néhány 100 kép, majd ha felkerülnek a gépről a gépre, akkor mutatok is belőlük.
- kihasználni az időt sétára, kikapcsolódásra, lehetőség szerinti kirándulásra és a látnivalókban való gyönyörködésre - hát ez annyiban sikerült, amennyire a lehetőség engedte. az eredeti tervek kis hányadában. a séta rész, az bejött. egyik este jónéhány km lett belőle a hangulatos német utcákon.
- ellátogatni egypár helyre, amire "fáj a fogam", természetesen az időt és költségeket figyelembe véve - csőd, de nem a költségek miatt, hanem az idő miatt - és itt nem elsősorban az időjárásra gondolok, bár a hétvégék esősek voltak
- nem panaszkodni az állomás zajára - kipipálva. a szoba ablaka most nem arra nyílt :)
- örülni a változatosságnak - igyekeztem. főleg mikor a mogyorós és sima fagyi közül mindig az utóbbit választottam :) de igazán finom volt. megígértem, hogy következőleg kipróbálom a mogyorósat is.
- nem nyavalyogni apróságok miatt - talán ez is sikeres volt. túl fáradt voltam hozzá.
- a dolgok pozitív oldalát nézni és a lehető legtöbbet kihozni mindenből - elég jól ment.
- el is csendesedni és feltöltődni - kevés idő futotta rá...
- pihenni is a lehetőségekhez mérten - megpróbáltam. de még rámfért volna.
- egészségesen és megfelelően étkezni - ezt objektív okokból nem koronázta teljes siker.
- mosolyogni, vidámnak lenni és becsületesen végezni a munkámat - ez ment. nagyjából.

most megpróbálok újra visszaszokni az itteni menetbe. meg a nyárba. meg úgy mindenbe...

Read more...

Megpróbálok

igyekezni és a következőket megvalósítani:
- megfontoltan költekezni és csak a tényleg szükségeseket megvásárolni
- a csomagom korlátozott méretére és súlyára való tekintettel szintén ügyelni fogok a fentiekre
- fotózok - mindent amit csak lehet és amit csak meglátok, valamint arra érdemesnek tartok
- kihasználni az időt sétára, kikapcsolódásra, lehetőség szerinti kirándulásra és a látnivalókban való gyönyörködésre
- ellátogatni egypár helyre, amire "fáj a fogam", természetesen az időt és költségeket figyelembe véve
- nem panaszkodni az állomás zajára
- örülni a változatosságnak
- nem nyavalyogni apróságok miatt
- a dolgok pozitív oldalát nézni és a lehető legtöbbet kihozni mindenből
- el is csendesedni és feltöltődni
- pihenni is a lehetőségekhez mérten
- egészségesen és megfelelően étkezni
- mosolyogni, vidámnak lenni és becsületesen végezni a munkámat
- és még van néhány dolog ezen a listán, de most elég ennyi is ide...

Read more...

Idén is

lesz magyar bibliatanulmányozó tábor, akiket érdekel, több részletet megtekinthetnek itt. (még frissülnek az infók majd)

Read more...

Készül

a csomag is lassan, én is az útra meg az előttem álló hetekre, még nem tudom, hogy minden jól fog-e elsülni, csak reménykedem. a kirándulások még terv formában vannak csak, remélem bejönnek. a gyerkőcök már több, mint egy hete leadták "a rendelést" az ajándékokra. csak azt nem tudom, hova fog annyi minden beférni a csomagomba :D szeretnék lazítani is kicsit, talán belefér majd kiadós alvás is a programomba. ha tehetem, jelentkezem még :)



u.i egy hónappal ezelőtt készült a kép, odalent a havas Alpok látszanak :)

Read more...

Megmutatom

egyik kedvencemet, kb. egy hónapja készült. a dóm, odalenn a Duna vize hullámzik, s a német hangulat úgy visszaköszön belőle nekem...

Read more...

Pár sor

jó lenne mar végre összeírni a vinnivalókat - nem szivesen hagynék itthon semmi lényegeset. utolsó pillanatban kapkodni meg nem szeretek
ugyancsak hasznos lenne előre elkészíteni az elintézendőket akkorra, amikor nem lesz időm ilyesmivel is foglalkozni - nem mintha most túl sok időm lenne erre
egy-s-más előrehozott határidős tevékenységet is nyélbe kell ütni, különben nem lesz jó vége a dolgoknak
a munka jó részét jó lenne besűríteni a hét napjaiba, elsősorban nekem tenne ez jót
meg hát nem ártana kicsit többet aludni sem, rámférne
és hát készülni (legalább gondolatban) az előttem álló időszakra, mert hogy unatkozni nem fogok, az tuti biztos - eddig se tettem, nem szokásom, de ezután még kevésbé sem fogom.
itt a nyár - hol a nyár? nem tudom, meg mikor jelentkezem, rossz pénz nem vész el, mondják, előbb vagy utóbb csak megkerülök én is :P

Read more...

Szemezgetés

avagy mi mindenre jó egy szerdai nap
hát például arra, hogy éjjel fél 3kor arra ébredjen az ember lánya, hogy rettenetesen viszket a lába. villanygyújtás és némi pislogás után meglepődve lehet felfedezni, hogy "valami" jól összecsipkedett.
meg hát arra is jó, hogy megszúrassa magát az ember lánya és kiderüljön, hogy az analízisek eredményei jobbak, de még javulhattak volna.
meg arra is, hogy az ember lánya elégedetten nyugtázza, hogy a kérdőjelek számára érthetetlen meg olvashatatlan, de megfelelőbb karakterekké váltak. szóval van látszatja is a munkának.
na meg persze az is belefér egy ilyen napba, hogy segítséget nyújtson.
meg lássuk csak, egyfajta öröm-érzés keveredve mindenfele más gondolatokkal, de kicsipkézve megfogalmazhatatlan hálával és csodálattal. mert a gondviselés mindig ilyen érzést kelt.

Read more...

Talán kellene

másról is írjak, mint hogy folyton foglalt és fáradt vagyok. jól jönne egy igazi szabadság, de hát hol van az (még)? "álmodik a nyomor..."
sokat gondolkodom mostanában a szolgálaton. most egy másik részén, azaz darabján. éspedig az elhíváson. hogy mihez kell és mihez nem "külön" elhívás? de főképp azon, minek alapján választ ki Isten egyeseket bizonyos szolgálatra? ó, tudom, hogy erre nincs igazán egyértelmű, konkrét válasz, nem is várok rá. csak rácsodálkozom, ahogy "annak idején" kiválasztott egy gyilkost, hogy többmilliós népet vezessen (Mózes). kiválasztott egy hárfázó, megvetett kis pásztorfiút, hogy király legyen (Dávid). kiválasztott egy hirtelen haragú, pattanó árulót, hogy tanítványa legyen (Péter). kiválasztott egy tanult, mindenre elszánt tekintélyes férfit, hogy missziózzon (Pál). kiválasztott egy egyszerű, 'noname' lányt, hogy megmentse a nemzetét (Eszter). ma sem tudom, milyen kritériumok alapján választ. nem a kívülről megítélhetőket teszi mérlegre, ez biztos.
és valahogy, akit elhív, azt megfelelővé is teszi a feladatra, amit rábíz. ad hozzá elég erőt, elég kitartást. mindent, amit kell. talán ez az, ami erőt ad vállalni a megbízatást...
"ki-ki úgy szolgál, ahogy megadta neki az Úr"

Read more...

Úgy veszem észre

kezdek elszokni az ide írástól.
magyarázatot találnék sokat, nem is csak kifogásokat, de most inkább nem sorolom őket. nem tudom ki olvas, ki nem, mostanában a statisztikákat sem igazán nézem át, nem futja az időmből. mire észhez térek, vége a hétnek s a hétvégi napokba igyekszem, vagy legalábbis megpróbálom beszorítani azt, ami hétközben kimaradt. mostanában fáradtan érkezem haza (mikor is volt az, amikor lazább volt? hm... nem is emlékszem már...) és kevés energiám marad még másra. több hétre kijutó tevékenységet most be kell sűríteni egy párba, ez sem gyerekjáték. hogy ne is említsem, mennyit mérgelődtem az utóbbi napokban azon, hogy több ember munkáját kell elvégezzem, csak úgy ni, mert ugyebár ők nem tudják megtenni. inkább nem részletezem, jobb lesz mindenkinek. de tény, hogy már kezd nagyon elegem lenni ebből.
különben? itt a nyár, legalábbis a naptár szerint, mert amúgy nem igazán érzik odakint, de idebent sem. a kertben a gaz óriási erdővé nőtte magát, hála a sok esőnek. közben próbálok örülni a "vakációnak", kevesebb alkalomra kell így készüljek. jól jött most ez a "szabadság", mert amúgy nem is tudom, mit csinálnék.
ja, és közben csodálkozom a KEZen, amely intézi az apró "részleteket" az életemben. "Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert Tőle van reménységem" lóg az asztalom fölé a naptár. igyekszem eszerint tenni...

Read more...

Esély

minden nap megérdemel egy esélyt. sikerült befejeznem Max Lucado könyvét (Every day deserves a chance), amit a nyelv miatt kissé lassítva olvastam. mégis, Isten jól időzítette minden fejezetét, ahogy arra éppen szükségem volt, akárcsak az előtte olvasottét (El încă dă pietre la o parte).
számold az áldásokat... adj minden napnak egy esélyt... az aggodalom a kis problémáknak nagy árnyékot ad... nem tudsz imádkozni és aggódni egyidőben...
ne add fel. Isten ma is elküldi az angyalait. és Ő ma is elhengerít köveket... a hit nem azt jelenti, hogy biztos vagy abban, hogy Isten azt teszi majd, amit te akarsz. hanem, hogy biztos vagy abban, hogy azt fogja tenni, amit kell...

Read more...

Játék?

személyesen nem hívtak a játékba, de úgy gondolom, jó lesz belépni (Betti "meghívása" azért áll :D )

"7 dolog Istenről, ahogy te megismerted őt." Nos hát, azt hiszem, többet is tudnék írni, de legyen most csak 7, de talán ezek a legfrissebbek most:
1. ismer. jobban, mint bárki más.
2. és mégis szeret. jobban, mint bárki más.
3. terve van velem. ezt már sokszor értésemre adta.
4. tudja mikor, mit és hogyan kell nekem üzennie. és így is tesz.
5. Ő tud a legjobban bátorítani. van, hogy másokon keresztül vagy eseményeken vagy igéje által. de mindig időben és a legjobb módon.
6. nem sieti el a dolgokat. és nem is húzza el őket.
7. személyesen törődik velem. érdekli amit szeretnék, amit gondolok, amire vágyok és mindig van ideje meghallgatni és tanácsolni, amikor nem tudom, merre kell mennem.

ti milyennek ismeritek Őt?

Read more...

Sakk. Matt?

SAKK. MATT?
(Az élet mint egy sakkjáték)
- egy péntek este margójára -

Esett odakint. A decemberi hideg s mogorva est elől bemenekülni mihamarabb. Így nap s hét végén egy kis hobbizásban kikapcsolódást remélve, várva betértem én is ígéretemhez híven. Bent csend, meleg várt. Mint egy egészen más világ. Megtörni a pillanat varázsát nem szabad. Középen kis asztalkán fehér terítő. Rajta a tábla. Játékra készen. A bábok a helyükön, harcra indulóban. Ki lesz a nyertes?

Azt hiszem, 10-11 éves lehettem, amikor először ismerkedtem a szabályokkal. Szomorúan konstatáltam minden paraszt bukását. Számon tartottam a tábla mindkét oldalán elesetteket. Figyeltem. Gondolkodtam. Szabályokat betartva araszolgattam. Néha előre s néha-néha vissza. Tisztességesen végigjátszani egy-egy kört nem volt könnyű. Volt, hogy veszni kellett hagyjak egy-két bábut. Valami fontosabbért. Nem szerettem. Mint ahogy veszteni sem. Harcolni kellett!

Akárcsak az életben. A sürgős tennivalók támadásában az időt állókat védeni. Lopható és rothadó bábuk helyett élő kapcsolatok körül kiépíteni a védelmi vonalat. A bank jelvényét viselő bástya - elesik. A biztosra kihelyezett futár meginog - s a tábla mellett landol. A ló sem biztos menedék - aki benne reménykedik, csalódik. Nem parasztokat kell számolni, hanem a legfontosabbat, a királyt védeni. Akitől sok minden függ, de főként a végeredmény. De milyen áron védeni? Érdemes-e mindent kockára tenni érte? Tisztességet feladva lehet-e játszani (másoknak vajon miért sikerül)? Nem kér-e túl sok befektetést? Lemondást? Valahogy mindig úgy sikerül, hogy valami kedvesről kell lemondani. De kevésbé fontosról (csakhogy ennek megítélése olyan nehéz). Magamat kérdezem ilyenkor: megéri? Támadni és védekezni egyszerre - vajon hogy lehet? Változni kell. Nyitott szemmel, füllel, szívvel járni s az alkalmat megragadva változtatni a helyzet állásán. Nincs értéktelen alkalom. Csak elhalasztott. S a vesztésre álló helyzetnek is van győzelmi esélye.

Az úton hazafele aztán még beszélgettünk. S mielőtt kiszállt az autóból azt mondta: nincs is ellenségünk. Az ajtó csapódott, de bennem nem zárult le a gondolat. Azt mondta, nincs. Pedig tudom, hogy van. Érzem, látom, hogy ádáz, csalafinta taktikázást folytat. Nem akar veszteni. Mondani akartam neki is, de már késő volt, csak távolodó lépteit láttam. Én sem akarok veszteni! Ezért tudom: a célt kell látnom. Az értéket védenem. Az igazit.

A megmaradt bábokat számolgatom a táblán. Sorba állítok időt és energiát igénylő feladatokat, tisztességet és magasröptű elveket, szárnyra késztető biztatást, befektetést (mikor, kibe-mibe és mennyit), szinte elérhetetlen magasra helyezett mércét és ígéreteket. Percnyi pihenés után a kardot magamhoz szorítva indulok a küzdelemre. Az erőt fentről kapom. Aki nem kockáztat semmit, az mindent kockáztat - cseng a fülemben. A végeredmény még nem látható. De hinni kell benne. Meg Benne is.

Mert egy napon a Nagy Király egyedül marad, győztesen a táblán...

Read more...

Vak-áció

ma reggel "szárnyra bocsájtottam" a tiniket. vakáció. ebben is szünet. szeptemberben majd kiértékeljük, sikerül-e addig e 3 hónapra kitűzött céljainkat elérni.
közben érlelődik bennem egyfajta váltás. a következő héten eldől, számomra mit is jelent, hogyan is működik a dolog, de remélem, fog.
a hőség nagy, jó lenne behúzódni valami hűvös helyre, de hát hol kap az ember lánya olyat ebben a nagyvárosban?
attól még, hogy egyesek szünetelnek, én nem. bőven van tennivaló minden téren, legalábbis számomra. a nyaramról alkotott képem még soha talán nem volt annyira hiányos, mint most, na de ami késik nem múlik, van egy-s-más, amit el kell helyezni valahogy a naptárnak nevezett térképen, majd csak megkapja minden a helyét.
jó volt kicsit lazítani a hétvégén. nagyon is jó :)

Read more...

Tehervonat

legjobban a saját ágyikómban tudok aludni. mikor nem a "meine damen und herren" ringat álomba. és nem hallom éjjel a félnégyes tehervonat zakatolását sem az ablak alatt - azaz előtt. mégis, jó volt kicsit "gond nélkül", "csak úgy" járni a város utcáit esténként (a kollégával), figyelni a naplemente színjátékát s az örvénylő vizet, amint a dunán lefolyik. madártávlatból nézni kicsit újra a világot s a felhőket. most újra itthon...

Read more...

Ballag már...

hát a véndiák már elballagott rég. a gaudeamus szavai valahogy még fölrémlettek. az iskola fílingje már nem a régi (azóta már felújították...) a kapu melletti arc azért még derengett. meg a tanároké is ismerős volt. igaz, egyik-másik őszebb, ráncosabb, de a régi arcok.
s akikkel 4 évig együtt koptattuk a padokat s a lépcsőket? nos, ők is a régiek. vagy mégsem? jó volt újra beszélgetni, mint 10 éve a szünetekben. jólnézelki. nemváltoztál. deszépakislányod. örülökhogylátlak.
reggel néztem a "50 évesek"et meg ki tudja hány éveseket. jöttek, egymásba kapaszkodva, bottal, ráncosan, de mosolyogva s az unokákról beszélve. mi meg fiatalon beültünk közéjük s azon töprengtem, hova szálltak el olyan hamar az elmúlt évek...
jó volt újra együtt lenni kicsit. s eltöprengeni a nagybetűs életen, amit annak idején annyira vártunk.
- elégedett vagy az életeddel?
- igen - felelte. az arca, a beszéde bizonyította. megtalálta a helyét.

Read more...

Mit is írjak?

a hétvégén a határon (nem magyar) túl voltunk, egy kis gyülekezetben. családias légkör volt, jó volt ott (is) szolgálni.

nem is tudom, hogy tud ilyen hideg idő lenni júniusban?

"nem az számít, ami veled történik, hanem az, ami benned"...

s minthogy annyi minden lefoglal, nem is tudom, miről írjak, inkább nem említek meg semmi mást.
arra meg rájöttem, hogy az igazi kapcsolatok nem ilyen "kiírom mi történt" alapúak. na jó, ez csak egy kis filózás volt. mentem is.

Read more...

Tegnap végre

nem maradt otthon a gépem. olyan jó néha "csak úgy" kimenni, gyönyörködni a sok szépségben. munka van vele bőven, de annyira jó kikapcsolódni a mindennapi sodrásból...

termés :)

ez valami gazféle :D

rózsa. gyönyörűek :)

Read more...

Ágyban

nem ez volt a vágyam, de a mai napot is ágyban töltöttem. levert a megfázás, de annyira, hogy tegnap be is lázasodtam (pedig ez velem ritkán történik meg). azért hála az Úrnak, ma már jobban vagyok, de nem merészkedtem ki sokat az ágyból. már nagyon várom a gyógyulást, mert elég sok minden függ tőle.
annyi jó volt az egészben, hogy tudtam pihenni, aludni, rám fért ez is.
áldott ünnepet kívánok nektek!

Read more...

Első...

rengeteg szegfű nyílt. egy egész marokra valót szedtem. és még maradt.
el sem hittem, hogy ennyi lehet belőle, de újra kellemesen csalódtam. és azt kérdezgetem magamban, hogy miért nem jártam eddig nyitott szemmel és miért nem láttam meg a sok-sok szépséget körülöttem?
de köszönöm, hogy láthatom most legalább. nem akarok már annyira szegényen élni. az életem gazdagabb lett, egy darázszümmögéssel, egy érő eperrel, lassan növekvő gyümölcsleséssel. meg sok egyébbel is...

és lassan bimbóznak és nyílni fognak a rózsák is.
és néhány már bontogatja a szirmait is...

Read more...

Hiába no,

a szívemhez nőtt ez a honlap. kicsit (vagy nagyon is :D ) enyémnek érzem, fel-fellépek, benézek, mindenrendben?, miújságvan?

valahogy több egyszerű lapnal (vajon miért? :P), sokat jár a fejemben, zavar, ha nem működik, lassan mintha lelohadt volna a bejelentkezettek fórumrészvétele is... de mégis, felnézegetek és keresem a friss dolgokat. örülök, hogy van.

hiába no, ez az emabisz :)

Read more...