Talán kellene

másról is írjak, mint hogy folyton foglalt és fáradt vagyok. jól jönne egy igazi szabadság, de hát hol van az (még)? "álmodik a nyomor..."
sokat gondolkodom mostanában a szolgálaton. most egy másik részén, azaz darabján. éspedig az elhíváson. hogy mihez kell és mihez nem "külön" elhívás? de főképp azon, minek alapján választ ki Isten egyeseket bizonyos szolgálatra? ó, tudom, hogy erre nincs igazán egyértelmű, konkrét válasz, nem is várok rá. csak rácsodálkozom, ahogy "annak idején" kiválasztott egy gyilkost, hogy többmilliós népet vezessen (Mózes). kiválasztott egy hárfázó, megvetett kis pásztorfiút, hogy király legyen (Dávid). kiválasztott egy hirtelen haragú, pattanó árulót, hogy tanítványa legyen (Péter). kiválasztott egy tanult, mindenre elszánt tekintélyes férfit, hogy missziózzon (Pál). kiválasztott egy egyszerű, 'noname' lányt, hogy megmentse a nemzetét (Eszter). ma sem tudom, milyen kritériumok alapján választ. nem a kívülről megítélhetőket teszi mérlegre, ez biztos.
és valahogy, akit elhív, azt megfelelővé is teszi a feladatra, amit rábíz. ad hozzá elég erőt, elég kitartást. mindent, amit kell. talán ez az, ami erőt ad vállalni a megbízatást...
"ki-ki úgy szolgál, ahogy megadta neki az Úr"

Read more...

Úgy veszem észre

kezdek elszokni az ide írástól.
magyarázatot találnék sokat, nem is csak kifogásokat, de most inkább nem sorolom őket. nem tudom ki olvas, ki nem, mostanában a statisztikákat sem igazán nézem át, nem futja az időmből. mire észhez térek, vége a hétnek s a hétvégi napokba igyekszem, vagy legalábbis megpróbálom beszorítani azt, ami hétközben kimaradt. mostanában fáradtan érkezem haza (mikor is volt az, amikor lazább volt? hm... nem is emlékszem már...) és kevés energiám marad még másra. több hétre kijutó tevékenységet most be kell sűríteni egy párba, ez sem gyerekjáték. hogy ne is említsem, mennyit mérgelődtem az utóbbi napokban azon, hogy több ember munkáját kell elvégezzem, csak úgy ni, mert ugyebár ők nem tudják megtenni. inkább nem részletezem, jobb lesz mindenkinek. de tény, hogy már kezd nagyon elegem lenni ebből.
különben? itt a nyár, legalábbis a naptár szerint, mert amúgy nem igazán érzik odakint, de idebent sem. a kertben a gaz óriási erdővé nőtte magát, hála a sok esőnek. közben próbálok örülni a "vakációnak", kevesebb alkalomra kell így készüljek. jól jött most ez a "szabadság", mert amúgy nem is tudom, mit csinálnék.
ja, és közben csodálkozom a KEZen, amely intézi az apró "részleteket" az életemben. "Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert Tőle van reménységem" lóg az asztalom fölé a naptár. igyekszem eszerint tenni...

Read more...

Esély

minden nap megérdemel egy esélyt. sikerült befejeznem Max Lucado könyvét (Every day deserves a chance), amit a nyelv miatt kissé lassítva olvastam. mégis, Isten jól időzítette minden fejezetét, ahogy arra éppen szükségem volt, akárcsak az előtte olvasottét (El încă dă pietre la o parte).
számold az áldásokat... adj minden napnak egy esélyt... az aggodalom a kis problémáknak nagy árnyékot ad... nem tudsz imádkozni és aggódni egyidőben...
ne add fel. Isten ma is elküldi az angyalait. és Ő ma is elhengerít köveket... a hit nem azt jelenti, hogy biztos vagy abban, hogy Isten azt teszi majd, amit te akarsz. hanem, hogy biztos vagy abban, hogy azt fogja tenni, amit kell...

Read more...

Játék?

személyesen nem hívtak a játékba, de úgy gondolom, jó lesz belépni (Betti "meghívása" azért áll :D )

"7 dolog Istenről, ahogy te megismerted őt." Nos hát, azt hiszem, többet is tudnék írni, de legyen most csak 7, de talán ezek a legfrissebbek most:
1. ismer. jobban, mint bárki más.
2. és mégis szeret. jobban, mint bárki más.
3. terve van velem. ezt már sokszor értésemre adta.
4. tudja mikor, mit és hogyan kell nekem üzennie. és így is tesz.
5. Ő tud a legjobban bátorítani. van, hogy másokon keresztül vagy eseményeken vagy igéje által. de mindig időben és a legjobb módon.
6. nem sieti el a dolgokat. és nem is húzza el őket.
7. személyesen törődik velem. érdekli amit szeretnék, amit gondolok, amire vágyok és mindig van ideje meghallgatni és tanácsolni, amikor nem tudom, merre kell mennem.

ti milyennek ismeritek Őt?

Read more...

Sakk. Matt?

SAKK. MATT?
(Az élet mint egy sakkjáték)
- egy péntek este margójára -

Esett odakint. A decemberi hideg s mogorva est elől bemenekülni mihamarabb. Így nap s hét végén egy kis hobbizásban kikapcsolódást remélve, várva betértem én is ígéretemhez híven. Bent csend, meleg várt. Mint egy egészen más világ. Megtörni a pillanat varázsát nem szabad. Középen kis asztalkán fehér terítő. Rajta a tábla. Játékra készen. A bábok a helyükön, harcra indulóban. Ki lesz a nyertes?

Azt hiszem, 10-11 éves lehettem, amikor először ismerkedtem a szabályokkal. Szomorúan konstatáltam minden paraszt bukását. Számon tartottam a tábla mindkét oldalán elesetteket. Figyeltem. Gondolkodtam. Szabályokat betartva araszolgattam. Néha előre s néha-néha vissza. Tisztességesen végigjátszani egy-egy kört nem volt könnyű. Volt, hogy veszni kellett hagyjak egy-két bábut. Valami fontosabbért. Nem szerettem. Mint ahogy veszteni sem. Harcolni kellett!

Akárcsak az életben. A sürgős tennivalók támadásában az időt állókat védeni. Lopható és rothadó bábuk helyett élő kapcsolatok körül kiépíteni a védelmi vonalat. A bank jelvényét viselő bástya - elesik. A biztosra kihelyezett futár meginog - s a tábla mellett landol. A ló sem biztos menedék - aki benne reménykedik, csalódik. Nem parasztokat kell számolni, hanem a legfontosabbat, a királyt védeni. Akitől sok minden függ, de főként a végeredmény. De milyen áron védeni? Érdemes-e mindent kockára tenni érte? Tisztességet feladva lehet-e játszani (másoknak vajon miért sikerül)? Nem kér-e túl sok befektetést? Lemondást? Valahogy mindig úgy sikerül, hogy valami kedvesről kell lemondani. De kevésbé fontosról (csakhogy ennek megítélése olyan nehéz). Magamat kérdezem ilyenkor: megéri? Támadni és védekezni egyszerre - vajon hogy lehet? Változni kell. Nyitott szemmel, füllel, szívvel járni s az alkalmat megragadva változtatni a helyzet állásán. Nincs értéktelen alkalom. Csak elhalasztott. S a vesztésre álló helyzetnek is van győzelmi esélye.

Az úton hazafele aztán még beszélgettünk. S mielőtt kiszállt az autóból azt mondta: nincs is ellenségünk. Az ajtó csapódott, de bennem nem zárult le a gondolat. Azt mondta, nincs. Pedig tudom, hogy van. Érzem, látom, hogy ádáz, csalafinta taktikázást folytat. Nem akar veszteni. Mondani akartam neki is, de már késő volt, csak távolodó lépteit láttam. Én sem akarok veszteni! Ezért tudom: a célt kell látnom. Az értéket védenem. Az igazit.

A megmaradt bábokat számolgatom a táblán. Sorba állítok időt és energiát igénylő feladatokat, tisztességet és magasröptű elveket, szárnyra késztető biztatást, befektetést (mikor, kibe-mibe és mennyit), szinte elérhetetlen magasra helyezett mércét és ígéreteket. Percnyi pihenés után a kardot magamhoz szorítva indulok a küzdelemre. Az erőt fentről kapom. Aki nem kockáztat semmit, az mindent kockáztat - cseng a fülemben. A végeredmény még nem látható. De hinni kell benne. Meg Benne is.

Mert egy napon a Nagy Király egyedül marad, győztesen a táblán...

Read more...

Vak-áció

ma reggel "szárnyra bocsájtottam" a tiniket. vakáció. ebben is szünet. szeptemberben majd kiértékeljük, sikerül-e addig e 3 hónapra kitűzött céljainkat elérni.
közben érlelődik bennem egyfajta váltás. a következő héten eldől, számomra mit is jelent, hogyan is működik a dolog, de remélem, fog.
a hőség nagy, jó lenne behúzódni valami hűvös helyre, de hát hol kap az ember lánya olyat ebben a nagyvárosban?
attól még, hogy egyesek szünetelnek, én nem. bőven van tennivaló minden téren, legalábbis számomra. a nyaramról alkotott képem még soha talán nem volt annyira hiányos, mint most, na de ami késik nem múlik, van egy-s-más, amit el kell helyezni valahogy a naptárnak nevezett térképen, majd csak megkapja minden a helyét.
jó volt kicsit lazítani a hétvégén. nagyon is jó :)

Read more...

Tehervonat

legjobban a saját ágyikómban tudok aludni. mikor nem a "meine damen und herren" ringat álomba. és nem hallom éjjel a félnégyes tehervonat zakatolását sem az ablak alatt - azaz előtt. mégis, jó volt kicsit "gond nélkül", "csak úgy" járni a város utcáit esténként (a kollégával), figyelni a naplemente színjátékát s az örvénylő vizet, amint a dunán lefolyik. madártávlatból nézni kicsit újra a világot s a felhőket. most újra itthon...

Read more...

Ballag már...

hát a véndiák már elballagott rég. a gaudeamus szavai valahogy még fölrémlettek. az iskola fílingje már nem a régi (azóta már felújították...) a kapu melletti arc azért még derengett. meg a tanároké is ismerős volt. igaz, egyik-másik őszebb, ráncosabb, de a régi arcok.
s akikkel 4 évig együtt koptattuk a padokat s a lépcsőket? nos, ők is a régiek. vagy mégsem? jó volt újra beszélgetni, mint 10 éve a szünetekben. jólnézelki. nemváltoztál. deszépakislányod. örülökhogylátlak.
reggel néztem a "50 évesek"et meg ki tudja hány éveseket. jöttek, egymásba kapaszkodva, bottal, ráncosan, de mosolyogva s az unokákról beszélve. mi meg fiatalon beültünk közéjük s azon töprengtem, hova szálltak el olyan hamar az elmúlt évek...
jó volt újra együtt lenni kicsit. s eltöprengeni a nagybetűs életen, amit annak idején annyira vártunk.
- elégedett vagy az életeddel?
- igen - felelte. az arca, a beszéde bizonyította. megtalálta a helyét.

Read more...

Mit is írjak?

a hétvégén a határon (nem magyar) túl voltunk, egy kis gyülekezetben. családias légkör volt, jó volt ott (is) szolgálni.

nem is tudom, hogy tud ilyen hideg idő lenni júniusban?

"nem az számít, ami veled történik, hanem az, ami benned"...

s minthogy annyi minden lefoglal, nem is tudom, miről írjak, inkább nem említek meg semmi mást.
arra meg rájöttem, hogy az igazi kapcsolatok nem ilyen "kiírom mi történt" alapúak. na jó, ez csak egy kis filózás volt. mentem is.

Read more...

Tegnap végre

nem maradt otthon a gépem. olyan jó néha "csak úgy" kimenni, gyönyörködni a sok szépségben. munka van vele bőven, de annyira jó kikapcsolódni a mindennapi sodrásból...

termés :)

ez valami gazféle :D

rózsa. gyönyörűek :)

Read more...

Ágyban

nem ez volt a vágyam, de a mai napot is ágyban töltöttem. levert a megfázás, de annyira, hogy tegnap be is lázasodtam (pedig ez velem ritkán történik meg). azért hála az Úrnak, ma már jobban vagyok, de nem merészkedtem ki sokat az ágyból. már nagyon várom a gyógyulást, mert elég sok minden függ tőle.
annyi jó volt az egészben, hogy tudtam pihenni, aludni, rám fért ez is.
áldott ünnepet kívánok nektek!

Read more...

Első...

rengeteg szegfű nyílt. egy egész marokra valót szedtem. és még maradt.
el sem hittem, hogy ennyi lehet belőle, de újra kellemesen csalódtam. és azt kérdezgetem magamban, hogy miért nem jártam eddig nyitott szemmel és miért nem láttam meg a sok-sok szépséget körülöttem?
de köszönöm, hogy láthatom most legalább. nem akarok már annyira szegényen élni. az életem gazdagabb lett, egy darázszümmögéssel, egy érő eperrel, lassan növekvő gyümölcsleséssel. meg sok egyébbel is...

és lassan bimbóznak és nyílni fognak a rózsák is.
és néhány már bontogatja a szirmait is...

Read more...

Hiába no,

a szívemhez nőtt ez a honlap. kicsit (vagy nagyon is :D ) enyémnek érzem, fel-fellépek, benézek, mindenrendben?, miújságvan?

valahogy több egyszerű lapnal (vajon miért? :P), sokat jár a fejemben, zavar, ha nem működik, lassan mintha lelohadt volna a bejelentkezettek fórumrészvétele is... de mégis, felnézegetek és keresem a friss dolgokat. örülök, hogy van.

hiába no, ez az emabisz :)

Read more...

Hálóban vagy?

ha már élőben nem lehettem ott a zilahi konfin (lásd előző bejegyzés), amit tudtam netről követtem. nagyon áldásos volt, örülök, hogy hallhattam (legalább egy részét annak) ami ott elhangzott.

Read more...

Tegnapról röviden

Read more...

Díj itt is

Köszönöm szépen Marikának a díjat, s minthogy tegnap este ide is kaptam egyet, már nem igen van kinek továbbküldjem, mert ez alatt a 2-3 nap alatt minden olvasott blogot végigjárt a díj.
Szóval megelégszem azzal, hogy néhány dolgot lejegyzek magamról. mint például:
- az utóbbi napok megfigyelései közé tartoznak azok a bizonyos rózsaszínlilás virágocskák, amelyek reggel vannak s délutánra eltűnnek
- érlelődik bennem egy kreatív ötlet (már egy ideje), az alapanyag is előkészítve, csak időm nem futja rá
- egy másik ötlet is körvonalazódik, lassan ideje lesz a vázlatot hozzá elkészíteni
- egy stóc olvasandó könyv van az asztalomon mostanában - igyekszem csökkenteni
- már rég nem néztem egy jó filmet, azt hiszem ideje lenne
- szeretek a kertben téblábolni, sajnos a kertészkedés nem erősségem
- néha egy-egy gyerekmosoly jó felhőűző tud lenni :)

Read more...

Nem sok

képet készítettem ma. de nem is ez a lényeg. az együtt töltött idő sokkal fontosabb.

bennem maradt a gyomok közül felbukkanó gyöngyvirág képe. nem tudtam, hogy ott van, ennek ellenére virágzott. vajon milyen értékek bújnak így meg kigyomlálandó gazok között?

Read more...

Szavak

néha a szavak csak arra valók, hogy eldobjam őket. megfogalmazom, formába öntöm, aztán mire felvenném, már idejét múlják, hazudnak rólam, magamra sem ismerek bennük. újak kellenek, új formát hozni, más képet mutatni. érdemes-e játszani velük s sorba állítani egymás után, egymás mellé? a pillanatot megragadni kevesek. a séta illatát nem adják vissza. még kevésbé a csendes monológét, ami tulajdonképpen dialógus volt s felszabadult szárnycsapások jelezték, hogy szükség volt már rá, nagyon is. a gerberás színkompozició életet lopott a zsúfolt buszba, pedig csak egy pillanatig esett a szemem ügyébe. a sokszínű tulipánsorozat is megért egy hosszabb pillantást.
mégis üresek a szavak. nincs bennük a lényeg. az bennem maradt.

Read more...

Mindig jobb

leborulni, mint kiborulni. ezt én is megtapasztaltam az elmúlt napokban. néha nem is annyira a nyomásban (minden szinten) megállni nehéz, ill. tűnik annak, hanem mikor az lejár, akkor érzi az ember azt, hogy ez kemény volt. jelzi minden bennem. nem mondhatom, hogy szabad lettem, csak épp a nagy nyomás enyhült kissé.
néha jó, hogy az ember lányának sok tennivalója van, legalább nincs ideje hiábavalóságokra. és jó egy-egy kissé "megpihenni" a teremtett világ apró csodáit látva. és elmélázni azon is, hogy de jó, hogy nem az ember irányítja a természetet...
megyek. tennivaló, feladat ezer. a listaelemek váltakoznak. az erő minden napra újra jön. a terveim megvalósulása nem csak tőlem függ. a gondoskodó kéz kísér. érzem ezt...

u.i. "mindig csendben szó hozzám az Úr" jár a fejemben egy ideje. érdekes volt ezt ma is megérezni, ahogy a csendben megszólalt...

Read more...

Lassan

azon gondolkodom, érdemes-e még nyitva tartani ezt a blogot? már nem annyira költői kérdés szintjén merül fel bennem ez.
írni ritkán sikerül. a programom sokat zsúfolódott az utóbbiakban. aztán vannak dolgok, amikről nem lehet írni. és eldöntöttem, hogy az egészségem érdekében esténként időben lefekszem, ezzel az is jár, hogy sokkal kevesebb időt töltök a gép előtt itthonról.
hogy mivel telnek a napjaim? hát munkával. meg szolgálattal. meg kikapcsolódással (egy kevés fér bele csak néha). tervezgetéssel. kérdésekkel, melyekre még mindig késik a válasz... és minden nap új erőt merítek. valahogy mindig kerül az asztalra elég. és elég remény is. mert nem fogyott el még az Úr irgalma. megújul minden reggel.
így érkezünk el télből a tavaszba s mire észbe kapunk, a nyár is tovaszáll s az ősz terít elénk színes szőnyeget. félretenni zajt, nyüzsgést nem könnyű. mégis, jó kissé feltöltődni s meggazdagodni a csendben.
igyekszem helytállni mindenben. az élet tele van kihívásokkal.
a kertben nyílnak a virágok. olyan illatár lengedez a szobában, hogy éjszakára muszáj kitenni őket.

jólesett kicsit gyomlálni, már réges-rég nem csináltam, s az igazság az, hogy növényismereti részen igen csak híjával vagyok az ismeretnek, na de sose késő tanulni, mondják :) az egyedüli bajom csak a soklábú állatkákkal van, akikkel azt hiszem, sose fogok megbarátkozni.

Read more...