Úgy látszik
>> 2010. február 22.
ide lassan már csak heti rendszerességgel írok :D nem akarattal, csak épp így sikerül. még nem adtam fel a reményt, hogy lesz még lazább is az élet körülöttem (ugye a remény hal meg utoljára), de most újra sürgés-forgás van errefelé. lista lista mellett, lassan már reggelenként be kell osszam az időmet a délutánra, hogy nehogy valami kimaradjon. na de eleget irogattam mostanában arról, hogy mennyi tennivalóm van :)
az életben vannak apró örömök is. mint például egy napsütéses reggel. meg hóvirág csodálása a kertben. vagy az a leírhatatlan érzés, hogy valami olyat kaptam, amilyennél megfelelőbbet álmodni sem tudhattam volna, mert ez pont nekem való - hiába, aki adta, Ő ismer a legjobban :). ja, meg a nite, ez vajon milyen virág lesz rácsodálkozás a földből kibújó zöld száracskák láttán.
meg egy jó beszélgetés tiniórán. néhány perces belemélyülés egy könyvbe. a szinek harmóniájára való rácsodálkozás és az érzés, hogy megérte. meg a segítségadás. meg a beszélgetések. meg az élettel teli napsütés figyelése az ablakon keresztül, miközben eltölt az öröm, élet érzése, hogy tavasz van és tele élettel minden és hirtelen szárnyakat kap az ember lánya s már nem is a listáit böngészi, hanem lelkesedéssel és erővel tele vág neki a napi teendőknek, hisz erre valók a percek, amiket kapott. s főleg, miután a lelke szárnyakat kap a reggeli igéktől és megfürdik a szeretetben és bíztatásban, hogy nem csak erről a harcokkal teli, reményekkel csipkézett napokról szól az élet, hanem ennél sokkal, de sokkal többről...
a napokban olvastam, bennem megmaradt, igaz a fordítás és a saját szavaimmal idézem most azt, amit Teréz anya mondott: Isten soha nem ad nagyobb terhet, mint amit el tudunk bírni. Néha azt kívánom, bárcsak ne gondoljon ilyen erősnek...
Read more...
az életben vannak apró örömök is. mint például egy napsütéses reggel. meg hóvirág csodálása a kertben. vagy az a leírhatatlan érzés, hogy valami olyat kaptam, amilyennél megfelelőbbet álmodni sem tudhattam volna, mert ez pont nekem való - hiába, aki adta, Ő ismer a legjobban :). ja, meg a nite, ez vajon milyen virág lesz rácsodálkozás a földből kibújó zöld száracskák láttán.
meg egy jó beszélgetés tiniórán. néhány perces belemélyülés egy könyvbe. a szinek harmóniájára való rácsodálkozás és az érzés, hogy megérte. meg a segítségadás. meg a beszélgetések. meg az élettel teli napsütés figyelése az ablakon keresztül, miközben eltölt az öröm, élet érzése, hogy tavasz van és tele élettel minden és hirtelen szárnyakat kap az ember lánya s már nem is a listáit böngészi, hanem lelkesedéssel és erővel tele vág neki a napi teendőknek, hisz erre valók a percek, amiket kapott. s főleg, miután a lelke szárnyakat kap a reggeli igéktől és megfürdik a szeretetben és bíztatásban, hogy nem csak erről a harcokkal teli, reményekkel csipkézett napokról szól az élet, hanem ennél sokkal, de sokkal többről...
a napokban olvastam, bennem megmaradt, igaz a fordítás és a saját szavaimmal idézem most azt, amit Teréz anya mondott: Isten soha nem ad nagyobb terhet, mint amit el tudunk bírni. Néha azt kívánom, bárcsak ne gondoljon ilyen erősnek...
