Hazafelé

a teliholddal szemezgettem. a csupasz faágak belenyúltak a fénybe. az ablaktörlő-hagyta csíkok között a kipufogóködbe néztem. a nappali narancsos színű fala kavarodott a mai nap ez-is-megvan, majd-hétfőn-jó? pillanataival. versenyfutás az idővel.
hogy mire jó a péntek este?
egy szusszanat után elővenni a határidőnaplót. beírt és benemírtakat listára írni. sorba tenni. a következő napot betáblázni és készülni az estére. holnap reggelre ébresztőt állítani s amit lehet, még ma elintézni. a mai nap még nem múlt el...

Read more...

Végre, újra

-indult a honlap. mondanom sem kell, mivel foglalkoztam az elmúlt napokban :D
na, de ma végre futotta az időmből egy kis olvasásra, csak úgy magamnak is, már nagyon hiányzott. meg egy kis filózásra, de végül úgy döntöttem, mégsem publikálom, jobb lesz ha nem tömöm a fejetek mindenfélével...
nincs időm unatkozni, dehogy! azt sem tudom, hogy osszam be az időmet, hogy jusson is meg maradjon is, de nem panaszkodom, mindig kialakul és többnyire jól is :)
mostanában a kisprófétákat olvasgatom, tiniórára.
ja, és reggelenként a mindennapi kenyér szerint (lásd a honlapon). nagyon élvezem, leginkább azt, amikor valami üzenetet kapok. persze az nem mindig ilyen mosolyrahúzó üzenet, de ennek ellenére úgy érzem, élet van benne. és ez jó. és segít a kitartásban gyakorolnom magam. jó ez így.

Read more...

90 év

élt 90 évet.
a tatám volt.
ő már megnyugodott...

Read more...

Nem is tudom

hogy van az írással. néha napokig, sőt talán hetekig, hónapokig semmi nem szólal meg ott bent. aztán egyszerre csak előbuggyan valami. egy gondolat, két gondolat, egy pillanatnyi csoda, egy életút, egy megtett kis-nagy szakasz.
nem tudom, mitől lesz valami annyira különleges, hogy egész sorokat vessek papirra. mitől nem lehet megállítani az áradást, mely kényszerít, hogy tollat ragadjak s leírjam az előjövő szavakat. ahogy összeáll a kép s szavakká formálódik lassan át, amint kézzelfoghatóbb formát ölt.
régebb is kérdezgettem magamtól, mi a titka mások csodaszép sorainak, de azóta sem sikerült kiderítenem a versek születésének folyamatát. megfogni azt, fülön ragadni. nem lehet "kikényszeríteni", sem előidézni.
ajándék? ha üzen másoknak is, az...
hogy mások mit találhatnak benne szépet, nem tudom. de azt igen, hogy bennem visszacseng a múlt csodája sokszor s remény támad ha emlékezem. Mert kegyelem, hogy minden lépésem kísérte s Róla szól a sorok közt meghúzódó üzenet is...

u.i. elkezdtem külön helyre gyűjteni a már közzétetteket. az összes megírt már rég egybe van... nem is gondoltam volna, hogy ennyit írogattam...

Read more...

Köszönöm

mindazoknak közületek, akik valamilyen formában jeleztetek ma. köszönöm, hogy vagytok!
a mai nap szép volt, a fizikai fájdalmat leszámítva, gyógyulásra várok.
mindent Vele és semmit Nélküle!

Read more...

Mérföldkő

sokaknak az óév/újév az. valamilyen szinten nekem is. de ez a nap - ez minden évben mérföldkő. volt és marad. megállok. igaz, az élet körülöttem olyan őrült rohanásba csapott át, hogy rá sem ismerek - mégis megállok. ott bent, kicsit csendben megállok Előtte. az elmúlt napokért. évekért. a történtekért s a meg nem történtekért. a családért, barátokért, és sok-sok másért. és nem utolsó sorban a plusz egyért. a következőért. a refrén cseng bennem - "mert örökkévaló az Ő kegyelme". mi mást mondhatnék? mérföldkő mellett Neki sokmindent elmondok. de legfőképp - hogy kegyelem. s tovább csak Vele érdemes mennem. már rég tudom...

Read more...

Belegondolsz?

nemrég, amint énekeltem az ismert éneket úgy belémhasított a kérdés, hogy tudom, mit is mondtam én most ki? ezt már máskor is megfigyeltem, volt olyan, hogy részleteket nem énekeltem, mert nem tudtam komolyan venni azt, ami a szövegben volt, de nem emlékszem ennyire 'ébresztő' hatásra, mint ez utóbbi. a kedvenceimet a szövegek alapján válogatom általában, sokszor azok tartották a 'lelket' bennem a nehéz pillanatokban, a csüggedésben, vagy azokkal fejeztem ki az örömömet.
aztán ugyanez elmondható az igeversekről is, amiket fejből idézgetek, esetleg másoknak. belegondolok abba, mit is mondok?
megvizsgáltál és híjával találtál...

u.i. egy refrén jár a fejemben szilveszter óta. meg egy Max Lucado könyvet olvasok, a 23. zsoltárról...

Read more...

Élet

annyira természetes, pedig nem is az. s ha valaki a közülünk elmegy, akkor döbbenünk rá, mit is jelent, hogy még vagyunk...

Read more...

Egy lépést

minden nap egy kicsi lépés. nem nagy, óriáscipővel való ugrálás, csak kicsi lépésekkel való kitartó menetelés. nem egyedül. az Úrral. mérföldkő közeledik újra nekem. továbbmegyek. egy lépést teszek, csak egyet Vele. felérek a hegyre, mert Ő velem! itt van velem, segít nekem!

Read more...

Egy kedd

hihetetlen, hogy az ember mennyire meg sem érzi a 2 hét kiesést a munkából. vagy mégis?
az orvos verdiktje: egy hét múlva vissza s lehet, hogy ki a mandulával. na nem, azt nem akarom, remélem, egydarabban maradok. de most megkínoz, de alaposan, az bizti.
amúgy? tervek cikáznak bennem, próbálom lépésekre leépíteni s a tennivalók sorába beágyazni ezt is, azt is. annyi mindent kellene meg szeretnék csinálni, élvezem nagyon ezeket az aktivitásokat, egyfajta szárnyadók. s ha egyiket-másikat elintézem, olyan jó érzés látni az eredményt.
lassan újra kell folytatni a tini-ifi-munkát is, mert lejártak az ünnepek, nah, az is időigényes. és néha nagyon tudom élvezni.
azt hittem, az évkezdet nyugisabb lesz. de nem. bőven akad tennivaló. az olvasandó könyvek listája olyan hosszú, hogy azt hiszem, sokára érek a végére.
de sebaj, nem adom fel, menni fog az, mint a karikacsapás. akárcsak a többi tennivaló is.
lassan, de biztosan telik az idei határidőnaplóm is. s a mindennapi kenyérben mindig van új üzenet...

Read more...

Mindent VELE!

hogy hol is töltöttem (na meg kikkel) az elmúlt napokat, arról beszéljen ez a kép:

jól telt. megérte elmenni. sok minden volt jó.

Egy lépéssel közelebb volt a mottó. Közelebb Istenhez, visszhangzik még mindig bennem. Ernő bácsi nagyon találóan és tömören fogalmazott: "mindent Vele, semmit nélküle!"
a mai kávé megtette a hatását, most pedig jó lenne kipihenni a fáradtságot, mert annyi tennivaló vár rám, hogy nem is tudom, melyikkel kezdjem vagy folytassam. de nem panaszkodom, legalább nem jut időm unatkozni :D

itt újra tél van, a hó rendületlenül hull. a hegyekben egészen leolvadt a hó, mikor jöttünk haza, pedig azt hittem, most igazán látok nagy-nagy havat. amúgy nem bánom, hogy az úton nem volt gond a hóval :)
jó volt Isten jelenlétében megkezdeni az évet. teszem a tarsolyomba a sok-sok igét, bátorítást meg egyebet, amit kaptam az idén (már). szükségem lesz rájuk, azt hiszem. és közben emésztgetem az üzeneteket...
Boldog Új Évet! Mindent VELE!

Read more...

Kegyelem

hogy a harcok nem döntöttek porba - kegyelem.

hogy a napsütést és mosolyt beengedtem az életembe: kegyelem.

hogy naggyá lett énem elé igazi mércét tett - kegyelem.

hogy használt és elégedetlenkedésem, éneztfeladom mondataim ellenére nem engedett a saját fejem után menni: kegyelem.

hogy voltak barátok, segítő kezek - kegyelem.

hogy vezetett s önfejűségem kezelésbe vette: kegyelem.

hogy megajándékozott s álmaim kicsiny részét valósággá váltotta - kegyelem.

hogy megtanított szelíd hangjának engedni, hogy pontosan hozzámillő módon formált: kegyelem.

hogy szólt, válaszolt s nem csapta be előttem az ajót - kegyelem.

hogy nem mondott le rólam, hanem újabb lehetőséget adott és ad: kegyelem.

s hogy Ő változatlan, ugyanaz maradt - kegyelem.

hogy megmaradt nekem: kegyelem. kegyelem... KEGYELEM!

Read more...

Egy lépéssel közelebb

azaz közeledik a szilveszter. egy lépéssel közelebb, ezen fogok elmélkedni a következő napokban. lassan itt az ideje a számvetésnek. kis ízelítő volt belőle vasárnap a tiniórán. mit is mondhatnék az elmúlt évről? annyit talán, hogy kegyelem!

boldog új évet 2010re. az Úrral!

Read more...

Elmúlt napok

nagyon örülök az elmúlt napoknak. főleg annak, hogy olvashattam. sokat. főleg románul, mert így kerültek a kezembe a jó könyvek. egyik közülük Max Lucado: Vindecare de o viaţă banală cimu könyve. A fő gondolat ez: használd az egyediségedet (amit teszzel), hogy Istent dicsőítsd (miért teszed) életed minden napján (hol teszed). Isten nagy dolgokat tesz a kis dolgokkal. És Isten neked (nekem is) egy nagyszerű életet tervezett. ezt segít felfedezni ez a könyv.
aztán egy másik is volt, Eric & Leslie Ludy: Când povestea de dragoste ţi-o scrie Dumnezeu. lánykörön esett róla szó, így kaptam kölcsön is. nem mondott eget rengető új dolgokat a számomra, azonban Isten munkálkodott bennem olvasás közben.
nagyon hamar elteltek ezek a napok. és ez az év is...

Read more...

Hang nélkül

ma délutánra eléggé zavaros lett az is, bár szedem a gyógyszereket rendületlenül. holnap a jelenetben pedig jól fogna a hangom, mert a mikrofon mellé az is kell.
sokmindenről írhatnék. az elmúlt napok lelassultak, jótékonyan. olvasnom is sikerült, erről is bővebben jó lenne írni, de most nem vagyok rá képes. s ahogy elnézem, ez a karácsony ilyen szótlan lesz, sok szempontból. minden ünnepi hangulat, ami az elmúlt hetek alatt kerülgetett, messzire szállt. nem is talál rám újra most, úgy gondolom. választ kereső kérdések...
s rádöbbenek (ki tudja hányadjára már?), hogy ami bennem van, az a lényeg.
mosolyt festeni az arcra csak színészkedés...

boldog karácsonyt nektek!

Read more...

Készülődés

egyesek már a valenti napi képeslapokat készítik (hobbys blogokba bekukkintgatok), én még a karácsonyiakat sem csináltam meg. még a konkrét ötlet sincs meg, bár ma a takarítás, rendezgetés közben egy-s-más körvonalazódott bennem. de azért annyit sikerült csinálni, hogy a szobámba került egy koszorú, amit tegnap este készítettem a hobbyműhelyben, amit megpróbálok rendszeresen látogatni...

megpróbálok belül készülődni az ünnepre, meg a holnapi szolgálatra. kis szépséget varázsolt a szobámba ez a kis készítmény. nem vágyok nagy felhajtásra az ünnepek kapcsán, csak pihenésre, csendre, kikapcsolódásra. meg igazi ünneplésre. bennem...

Read more...

Végre

egy kis nyugalom. felgyűlt az olvasnivalóm alaposan, de nem bánom. kint igazi tél van, ma délután nézni se bírtam sokáig a sűrű havazást, amitbe alaposan belekavart a szél is. a koradélutánról néhány kép is készült:

Read more...

Este a télben

nyugodt, békés, fehér este. mintha a világon más sem lenne, csak hó, csend és lámpafény. a kerítést már reggel megcsodáltam: a drótszálakra rakódott hókupacok ott sorakoztak pazar látványt nyújtva. a csatorna jégcsapjai is figyelemre méltók, bár inkább a rárakódott hótömeg vastagsága (vagy inkább magassága?) vonta a tekintetem. hósúly alatt meghajlott derék fenyők nyúlnak az utca fölé. mesebeli látványt idéz a kép s ha a latyakot kiszűri szemem, néhány pillanatig legalább szárnyalni kezdek, s legszívesebben előkapnám a gépet. egy pillanat csak s rájövök a valóságra, hogy gép nincs nálam, meg hogy este van, már igencsak késő s én hazafele tartok, négy keréken, csak a pillanat varázsa ragadott magával, mert rég volt a reggel s napközben nem futotta csodálkozásra, csak sokminden egyébre, s mire ráeszméltem, hogy jéte, már hány az óra, kint feketeségbe burkolódzott minden újra. a hó meg szállingózik, s fehérbe öltözteti a világot, mint az ég fele nyúló ágkarokat. majd lassan belealszom a csendes képbe s arról álmodom, hogy holnap majd talán nem kell újra munkába mennem...

Read more...

Decemberi tegnap

micsoda foglalatosság: percek múlását mérni. s közben minden perc múlásával nő az öröm, hogy jé, működik, s még jébb, hogy mit is jelent ez a működés. így hát.
tegnap reggel vagy 20 percbe telt, míg letakarítottam a kocsiról a havat, hogy elindulhassak vele. aztán délután még egyszer annyi, este újra. araszolgattam szép lassan, s azóta is folyton hull a hó. kint szép minden, az ablakot távolról szemlélve, mert a latyak igazán nem kívánatos, főleg akkor nem, amikor az ember csizmájába látogat. hivatlanul, ráadásul. hát így.

Read more...

Tegnapról

néha az az érzésem, hogy nem hiszek az ima erejében. de még mielőtt valaki valami eretnékségre gondolna, hadd magyarazzám meg. hiszek, persze, hogy hiszek, abban is, hogy az ima csodát tehet. ez csak természetes. csak néha nem jutok egyről a kettőre, azaz ettől a 'hiszek'től odáig, hogy tényleg imádkozzam is konkrétan azért, ami éppen gond.
lásd a tegnapi nap. a tegnapelőtt úgy mentem el a munkából, hogy vajon hol is rontottam el a dolgokat ilyen rémesen? s a határidő igencsak sürgetett. (az utóbbi napokban elég 'megveszetten' száguldozhattam, mert egyre-másra kérdezgették tőlem, mi a helyzet). ma reggel igazán jó volt A.val Isten elé állni. ezzel is. aztán a munkában, nem is tudom, hogy, egyszerüen csak megtaláltam, hol tévedtem. meglepett, hogy ennyire egyszerüen sikerült megoldani a problémát, sőt, még egy másikat is! azt hiszem, madarat lehetett volna fogatni velem. látszott is rajtam :D
hát így. icipici részlet az életemből, de elég nagy súlya van számomra...

Read more...