Hány aranyad van?

>> 2007. december 31.

kívánok nektek áldott új évet... az Úrral... bármit fog ez jelenteni... mert az áldás nem mindig csak kellemes dolgokat takar... de ahogy K.J. Vili mondta egyszer: "Isten áldásában nincs selejt!"

Életünk aranya

(Túrmezei Erszébet)

"Sáfáraim!" - intett az Úr.
S mi olyan gazdagok vagyunk.
Percet, órát kezünkbe számolt.
Sok láthatatlan aranyunk.

Olyan csodálatos vagyon.
Mire való? Meddig elég?
Míg aranyat aranyra költünk,
soha nem sejtjük, van-e még?

De egy is olyan hatalom:
egy óra... röpke pillanat...
kenyérré lehet koldusasztalon...
lehet meghajlás Isten-kéz alatt...

boldog fölfeleszárnyalás...
bilincses, átkos kötelék.
Odaadhatjuk játszva semmiért
- és lehet mindenre elég.

Életet nyerhetünk vele,
s szétszórhatjuk haszontalan.
... De soha egyikünk se tudja,
melyik az utolsó arany.

ezek a gondolatok megtetszettek... az év vége fele jár... boldog új évet kívánok nektek!

Read more...

2007 - utolsó vasárnap

>> 2007. december 30.

elgondolkodtatott néhány dolog ma...
... hogy van-e a cselekedeteim mögött döntés? nem mindig... néha csak a besorozódási vágy. a nemkilógásé. pedig nem biztos, hogy megérte úgy...
... hogy van, ami nem illik hozzám... mint a király fiaihoz sem üres konzervdobozzal focizni... vagy a saját elképzeléseimhez foggal-körömmel ragaszkodni, mintha én lennék a mindenttudó... jó lenne gyakrabban megkérdeznem ezt magamtól...

Read more...

Vendégek

ma népes társaság ülte körül az asztalt ebédnél, 11en voltunk. mert meglátogattak az uncsimék magyarból, aminek én nagyon örültem :) jó volt együtt lenni, bár hamar eltelt a mai nap...
nagyon jó ligrettóztunk, profi volt, élveztem és remélem, hogy szilveszterezésnél is futja rá majd.
és Ildikótól, kedves uncsikámtól kaptam egy sajátalkotás-párnát:
a párnán ez áll: "Aki legyőz másokat, az erős! Aki legyőzi önmagát, az hős!"

Read more...

Kicsit máról

>> 2007. december 28.

bár többet ültem a kocsiban, mint amennyi időt az uticélnál töltöttem, megérte. hunyadra mindig is szívesen mentem és sok szép gyerekkori emlékem köt oda. mama meg tata mindig szívesen lát és a mai nap is szép volt. a nap szpecialitása a
béles volt, de éppúgy beillene ebbe a szerepbe a rongyos-palacsinta is vagy a finom töltöttkáposzta is. és megemlíteném talán a galambokat,
akik rendszeresen vendégeskednek a teraszon. na meg a fákat, amelyeket megült a fehér lepel az út mentén (a kép kissé elmozdult, mentségemre szolgáljon, hogy mozgásban levő kocsiból, az ablakon keresztül fotóztam)
aztán még volt egy csomó minden, amin elmélkedtem. részben egy jó késő esti beszélgetés nyomán. de ezt nem részletezem. meg szeretnék kicsit elcsendesedni, egyrészt mert közeleg az év vége, másrészt mert ideje rendbetennem ezt-azt magam körül-belül...

Read more...

Ünnepvég

>> 2007. december 26.

lett lassan... mind2 este (a mait kivéve tehát) kántálni voltunk, a létszám 16 körül mozgott... első alkalommal fél 5 felé kerültem ágyba, de tegnap már 8 után mindjárt itthon voltam. a leginkább talán a tegnap esti látogatás maradt meg bennem a sokgyereket nevelő családnál. úgy igazán az, ahogy a kis Sami fogadott...
nem tud beszélni még, pedig már több műtéten is átesett, és most azt mondták, hogy nem is fog, mert a hangszálak is sérültek... de mindennek ellenére nagyon sokat mosolygott, látszott, hogy örül nekünk. és mikor elbúcsúztunk, még puszit is kaptam! és feltétlenül még1szer az ölembe kéreszkedett...
ürölni igazán csak így érdemes. midnent beleadva...

Read more...

Csillag...

AKIK A CSILLAGOT LÁTTÁK

Mentek. Csillagbaveszve mentek...
Elhagytak álmot, meg keresztet...
Elmaradtak a nagy hegyormok,
Puszta terek, a templomtornyok,
Messzi városok, tengerek,
Mosolyok, könnyek, emberek
S úgy mentek a nagy éjszakán át
Akik a csillagot látták.

Nem álltak meg a határkőnél,
A völgykatlannál, hegytetőnél,
Nem kellett nekik többet semmi
Kívánság, csak egy: menni, menni!
Csillag után, a csillagért.
Nem kérdezték azt sem: miért?
Csak mentek a nagy éjszakán át,
Akik a csillagot látták.

A fényre néztek, semmi másra.
Reájuk hullt az Úr világa.
Ragyogó, tiszta lett a lelkük,
Nem volt a földről semmi bennük,
Nem is voltak már emberek
Mikor az égi Kisdedet
Csillag alatt áldón imádták
Akik a csillagot látták.

Karácsonyeste - s mindig, máskor:
Csillagtűnéskor, lehulláskor
Egy örök csillag fénye csábít,
Útvesztőkön utat világít,
S mennek úton százak, ezrek,
Maradnak álmok meg keresztek,
Úgy mennek a nagy éjszakán át
Akik a Csillagot látják.
(Kárász Izabella)

Read more...

Különleges?

>> 2007. december 23.

elgondolkodtam... néha egy-egy apróság feldobja a megszokottat. és minden egyes nap egy-egy különleges alkalom... és megéri örülni neki. így hát nem vártam meg a karácsonyt az újítással, hanem ma az asztalra került...
ünnepi teríték

Read more...

És ha nem?

>> 2007. december 22.

Ha nem jöttél volna...

Üres sivatag lenne az életünk,
rozsdamart őszi levél az örömünk.
Békénk viharos csend lenne csak,
értékkeresésünk hasztalan...
Behavazott napjaink
álünnepek lennének,
szeretetünk...
Vajon kitől tanulhattunk volna meg
szeretni?
De eljöttél, hogy megmutasd
az utat az Atyához
és lehessen igazi ünnepünk!

(2001. december 14.)

Read more...

MemÓ(!)ria

>> 2007. december 21.

nah, valami megoldást kell keressek, mert már nem az első dolgot felejtem el mostanában. és nem valami kellemes arra ébredni, hogy húh, ez sem lett megcsinálva... nem ismerek magamra! sürgős javulásra szorulok!

aztán meg... khm... nem is tudom, hogy is mondjam... bár a jelenet első olvasására kiszúrtam magamnak a fenyvesinét, mert tudtam, hogy passzol hozzám, meg nem lesz nehéz őszintén eljátszani (azért elég körülményesen lett az enyém pont az a szerep), most mégis, kicsit megijeszt. na nem a t'abant meg az ablakpucolás, hanem a gondolat, hogy tényleg ez lennék én? mármint ilyen? nem tudom - örüljek vagy sírjak...

Read more...

Életről 1 pillanatban... - 11.

>> 2007. december 20.

nézem az óvodást s lesem a titkát nem lankadó kitartásának: hogy nem baj, ha a másik nyer újra meg újra, ő nem adja fel, újra kezdi és kér, hogy vegyek részt vele a játékban. talán nem is a nyeremény a lényeg? a nagy érzés, hogy sikerült? egyszerüen csak az együttlét a fontos. a ráfigyelés. az "együtt" érzése...

Read more...

Mil(l)en(n)ium

>> 2007. december 19.

most épp a kiolvadási folyamat 3., azaz forró lábvizes fázisánál tartok. (az első 2 forró levesből ill. teából állt). hogy miért is van szükség ilyen különleges intézkedésekre? khm. hát mert ma este karácsonyi koncerten voltam a címben megnevezett katolikus templomban. és hát miután több mint fél órát álldogáltam a villamosmegállóban, 10 perces késéssel megérkezve minden reményem elpárolgott afelől, hogy ülőhelyet kapjak. szóval 2 kerek órát álltam a koncertet hallgatva a nem túl fűtött templomban (de azért kint hidegebb volt). A koncert jó volt, angol, német, román, na meg persze latin nyelvű szövegek voltak. Leginkább talán Handel ÖrvendjVilág!-ja tetszett, meg Pierpont JingleBells-je, hozzájuk társulva az OCeVesteMinunată is. Mert a CsendesÉj az külön leírást érdemel :). A kórus addig fent, a karzaton énekelt. De a éj hangulatához társulva, leoltották a fényeket a templomban (csak az oltárt megvilágító lámpa, a fenyőkön az égők, a csillag, meg a karzati fény égett), a kórustagok pedig párosával, kezükben égő gyertyákkal bevonultak. És elénekeltek 4 nyelven 1-1 szakaszt. Magyarul is... Ja és gregorián dalok is voltak. Meg sok más egyéb is. :)

Read more...

Miért olyan nehéz?

ha megvan a(z) (jó) elhatározás - eljutni a megvalósításig?
ha tudom mi a legjobb - azt tenni? (és nem más aprósággal ámítani magam...)
ha hozzáfogok valamihez - elfelejtkezni a fontosabb dolgokról? (és nem belefelejtkezni a lényegtelenbe)
ha útnak indulok már reggel az első nyitott szemű pillanattól - a célt szem előtt tartani? (nemcsak a napit... inkább a NAGYot, az igazit...)
michaelcarddalokat hallgatok. van néhány kedvencem. például a home, vagy a come to the table, vagy joy in the journey. de talán még inkább a things we leave behind... "it's hard to imagine the freedom we find from the things we leave behind... because freedom is not found in the things that we own - it's the power to do what is right"...

Read more...

Óriások és egyebek

>> 2007. december 18.

hát, ez olyan szerelem első látásra volt. igazából nem is akartam venni semmit. de azért, ha már arra jártam, benéztem. ritkán van ilyen úgyis. és hát nem is tudom mi fogott meg... a név? vagy a cím? de első gondolatom az volt, ez kell nekem! leemeltem a polcról. és hát a foltmanók meg ahogyszeretniérdemes gondolatok után tudtam, hogy tetszeni fog. de a cím... talán mégis az fogott meg... nézzszembeazóriásaiddal (max lucado: infrunta-ti uriasii)... csak vagy 2 oldalt olvastam el még, de mintha rólam írt volna. frappáns, szókimondó, mint minden írása. és mindig fején találja a szöget. elgondolkoztat. és valahogy kimozdít. nagyon tetszik. örülök, hogy megvettem ezt a könyvet! :)

Read more...

Villamosvarázs

>> 2007. december 17.

no, már csak azért is megérte elmenni. persze, nem ez volt a cél. de annyira megcsodáltam, hogy a frissen vásárolt könyvbe is elfelejtettem belenézni.
ma reggel olvastam valami olyasmit, hogy ünnepi villamos meg egyebek, de az elmúlt évek tapasztalatai után nem igazán csigázta fel az érdeklődésemet. de aztán megláttam. hááát. aranyszínű. át-átkötve szép piros anyagcsíkokkal. ízlésesen díszítve. bent ünnepi dalok. csillagok lógtak az ablakban és nem csak. fenyőágak, díszek. a lyukasztó ajándéknak csomagolva (tehát ingyenes az utazás). és persze télapó, aki dobozából minden gyereket cukorkával kínált :)

Read more...

Igy ünnep előtt...

címszavakban:
- pénteken christmasparty a munkatársakkal
- szombaton karácsonyiünnepség egy másik csoporttal, köztük csak néhány ismerős
- vasárnap ifivasárnap - szolgálatok, készülődés. üzenet. elgodolkodás kéretik...
- megírtam-felborítékbélyegeztem-útnakinditottam tizenvalahány feltétlenülpostáraadandó üdvözletet
- holnap az ifin lesz karácsonyi ünneplés
- aztán jelentkészítés meg egyebek
nem unatkozom.

Read more...

Itt vagyok...

>> 2007. december 16.

"Hozzátok Őt ide hozzám!"
(Mk 9:19)

Sokáig úgy csináltunk,
mintha minden rendben lenne:
'ó, nincs semmi baj'
mondtuk magunknak,
mondtuk másoknak is,
s a szívünk fájt tovább.

Aztán próbáltuk ezt is, azt is,
megoldást kerestünk itt is, ott is,
de csak új sebeket szereztünk,
nem gyógyulást.

Hogy miért nem mentünk
mindjárt Hozzád?
...
Nézd, végre itt vagyunk.
Reményünk fogytán,
hitünk is kevés.
Könyörülj rajtunk!
(Herjeczki Géza)

Read more...

Rend...

>> 2007. december 15.

Tégy rendet!
"Kötélből korbácsot csinált" (Jn. 2:15)

Elkelne bennem is Uram
egy alapos nagytakarítás.
Szívemben és gondolataim közt
sokminden meglapult,
s Te nem fontál korbácsot,
nem tettél rendet bennem.
Vagy ostort csak abban a
szívben fonsz, ahol
igazán otthon lehetsz?
(Az ajtót nem töröd ránk!)
Jöjj hát:
az életem Tiéd,
uralkodj benne újra;
s ha Te is úgy akarod:
tégy szép, szent rendet ott!
(Herjeczki Géza)

Read more...

Reggelre

>> 2007. december 14.

lehavazott, na nem olyan bokáig-térdig süppedősen, de azért ezt már lehet hónak nevezni. az esti jegeshideget fújó szél után nem csoda.
közben néha lelkesedősen kapom magam. apró dolgokért. hogy így jobb vagy úgy jobb gondolkodom. nem tudok dönteni...
még egy hét és végre szabadságon leszek. már várom. bár ennek a napi ritmusnak is megvan a maga szerepe s talán szépsége is az életemben. de azért jó lesz kicsit lazítani. illetve más dolgokkal (is) foglalkozni... :)

Read more...

A mindennapok fénylenek

>> 2007. december 13.

elgondolkoztam. csak úgy kiváncsiságból olvastam bele. de elgondolkodtatott:

"Mária az angyallal való találkozásakor aligha remélhette, hogy további életútja "álomszerű" lesz. Másként nem lehetne megmagyarázni visszafogottságát. És mégis kimondja határozott igenjét, mert biztos kézben tudja magát: "Istennek semmi sem lehetetlen". (Lk 1,37)

A maitól egészen eltérő életszemlélettel találkozunk nála: Mária olyan asszony, aki képes átadni magát, aki hagyja történni a dolgokat. Mentes attól a kényszertől, hogy saját boldogságának menedzsere legyen. Szilárdan hiszi: az, akire rábíztam magam, jobban tud engem vezetni, mint én magam, akkor is, ha minden egészen másképp történik, mint ahogyan én elképzeltem.

A mindennapok akkor kezdenek fényleni, amikor igent mondunk a valóságra: történjék velem... Ez olyan mértékben fog sikerülni, amilyen mértékben átéljük: nem nekem kell az életemet menedzselni. Életem egy nagyobb erő kezében van, olyan valakiében, aki jobban rálát a dolgokra, aki csak azt akarja, ami számomra a legjobb."

Read more...

B és b

>> 2007. december 12.

azaz büszkeség és balítélet. hát én is elolvastam. és tetszett.
csak azon gondolkodom most, hogy milyen könnyű félreismerni az embereket. akár jó, akár rossz irányba...

Read more...

  © Blog Design by Simply Fabulous Blogger Templates

Back to TOP