Ja, és ma

mikor a gyülibe mentem próbálni, láttam egy gyönyörű kocsisort... aki nem látta, nem tudja megérteni a lelkesedésem. és sajnos, mivel a kocsimárkák területén az ismeretem nem annyira nagy, nem ismertem fel 1 kocsitipust sem... ugyanis azok az autók valamikor a század elején, vagy ki tudja mikor rótták az utakat. ma egy menetben sorakoztak fel és el a város utcáin... de nekem nagyon tetszettek :D nem számltam, hány volt, de vagy 15-20 biztos
csak azért irtam le, hogy tudjátok, ilyenek is vannak... szivesen beleültem volna, azt hiszem bármelyikbe :)

na igen... meg egy falevél rabul ejtette a szivemet, igy, hogy visszakapjam (a szivem mármint), felvettem és magammal hoztam. és most itt diszeleg barnás szineiben az asztalom mellett :D

Read more...

Az Úrra nézzetek!

megmaradt bennem... 50 év házasság után (az aranymenyegzőt ünnepelték ma a gyülekezetben is) ez az egyetlen tanács... nézzetek Rá...
K.bácsi és Sz.néni... reggel ott vannak, nyitják az imaházat. zárnak. takaritanak. szolgálnak. néha fájó háttal, derékkal. de ott vannak. a család (4 gyerek, 11 unoka, a második dédunoka a napokban érkezik) mellett ma mi is osztozhattunk az örömben...
tehát előre... az Úrra nézve...

Read more...

Egészet...

KRISZTUS KÖVETÉSE

Egészet adni - sohase felet.
Vállalni mindent - bármit is jelent.

Egészet adni - mindent, ami van,
ami csak vagyok - maradéktalan.

(Szent-Gály Kata)

Read more...

Sorsfordulók

egy pillanat
egy ember
egy ötlet
egy álom

jönnek
betoppannak
berobbannak az életbe

bátorságot követelnek
megfontolást
vágyat
küzdelmet

vannak
voltak
lesznek
kellenek

sorsforditók...

Read more...

Csend-esség...

IMÁDSÁG CSENDESSÉGÉRT

Uram, segíts elcsendesedni!
A természetben a múló idő
malomkövei zakatolnak.
Suttog a fenyő.
Sóhajt a cserje.
Nyög a tölgyfaág.
Harangoz a gyöngyvirág.

Uram, segíts elcsendesedni!
Az utcákon nyegle gépparipák
száguldanak félelmetesen.
Daloló autók.
Síró szirénák.
Nyüzsgő emberek.
Zajongó gyermeksereg.

Uram, segíts elcsendesedni!
Mert a szívem ma fél és nyugtalan.
Pedig sorsom a te kezedben van.
Rémít a Sátán.
Retteg a lélek.
Erősségedbe
Jó Istenem, fogadj be!
(Gerő Sándor)

Read more...

Kellenek néha

azok az emberek, helyzetek, amelyek kihoznak a sodrunkból. na nem túl nagyon... na csak azért, hogy kiderüljön, mi is rejtőzik bennünk... valahogy szembesitenek ezek a helyzetek önmagunkkal... mert:
"egy mézesüvegből, ha összetörik is, édes méz folyik, nem csökkenti tehát a felelősségünket az, hogy mit váltott ki belőlünk az adott helyzet vagy valakinek az indulata. sőt inkább növeli, súlyosbitja, mert lám, ezt lehetett kihozni belőlünk. és ha ezt váltotta ki, akkor lehet, hogy a mi reakciónk a másikból is hasonló reakciót vált ki, és igy gyűrűzik tovább a bűnáradat. olyan ez, mint a lavina: elindul a hegytetőről egy kis hógolyó, és útja során egyre több hó tapad hozzá, mig a végén hatalmas görgeteggé nő, amely fákat szakit ki tövestől, házakat dönt romba, embereket temet el élve, és nincs, aki megállitsa." (Cseri Kálmán)

mert hát ma az történt, hogy majdnem odamondtam egyik ismeretlen kolléganőnek. hogy figyelmesebben végezze a dolgát. mert nekem is van elég. és nincs kedvem a megoldott dolgokat újra ellenőrizni miatta... a telefont felkapni nem volt ötletem, még jó... s mire angolul megfogalmaztam a mondókámat, kicsit le is csillapodtam. na meg a szerkentyű sem fogadta a szöveget. először. mert másodjára már igen. ugyanazt... pedig egész civilizáltan fogalmaztam. pliiiiiiz-zel... (csak hát odakerült a végére a felkiáltójel - legalábbis először biztos... meg a köszönöm lemaradt, nem tartozott a protokolhoz...) hát igen... ez is belefért a mába...

mennem kellene mézet gyűjteni...

Read more...

Magyarázza meg

nekem valaki, hogy a "7 days" feliratú piritott kenyér csomagocska 7 napig kell elegendő legyen? csak azért, mert nagyon jó izű és már alig van a csomag alján, amit ma reggel kezdtem meg. és ha igy folytatom, a (munka)nap vége előtt a kukában köt ki a csomagolás...

vagy ez az elnevezés azt akarta jelenteni, hogy egyszerre 7 napra valót kell vegyek? hm...

Read more...

Nyomok...

tegnap ifin arról beszéltünk, hogy milyen jegyet, jelet hagyunk magunk után... egyesek rekordokat döntöttek... világhirűvé váltak... de életünkben egyszerű emberek is hagytak mély nyomokat... mi lenne az, amit mi szeretnénk magunk után hagyni...

vajon hagyok-e magam után valami pozitivat? szépet? emlitésre méltót?

ha csak egy ember életében nyomot hagynék... már akkor is megérné...

ha csak egy mosoly... egy jó szó... egy bátoritás... egy biztató tekintet... egy példa... egy kicsi kis nyom is... de jó lenne...

Read more...

Látom.

tenni kéne. annyi mindent... ember nincs. azaz csak kevés. nagyon kevés... a munka sok. várnak. példát. útmutatást. helytállni... lesz-e elég? erő... kitartás... és főként látás? meglátni a rést, az igazán tátongót? amit be kell tömni... keresem az én résem. ahova nekem kell odaállni... a törésre... ha más helyére állok, befér mellettem a golyó. nem menekülni akarok. de elfáradtam már abba, hogy itt is, ott is, mindenütt és közben seholsem... úgy igazán... mindent beleadva...

Read more...

Igy nap végén

hát kalandos nap volt... 4 óra körül úgy éreztem, nem sokat tudok majd felmutatni... lehet, hogy igy van, de legalább a hangulatom helyreállt időközben :D

reggel majd utolsó pillanatban keltem, időben elindultam otthonról. megérkeztem időben. nekiláttam rögvest a munkához. mégis... semmi eredményt nem tudtam felmutatni. hiába kerestem, nem találtam az ajtót a falon... pedig szerettem volna bizonyitani. magamnak. meg másnak is. hogy képes vagyok rá... de nem vagyok... még mindig nem... elég lesújtó következtetés. pedig úgy éreztem megbiznak bennem, számitanak rám. pedig igazából nem is ismer, csak egy pár mailből, kérésből, megoldásból... utolsó percekben mégiscsak mozdult valami talán. hálás vagyok D.ért, aki odajött ls ötletet adott. holnap folytatom, remélem több sikerrel...

távozáskor nem voltam elég gyors s az utcára kitevő belekapott a sarkamba alaposan. sántultan mentem el... a fájdalom megzsibbasztott...

aztán vásárolni mentem. a kasszánál ketten előttem. alighogy beálltam, a kasszagép megelégelte a működést s mikor pinkód nélküli, kanadai kártyával akartak fizetni, megtartotta magának a számlát. végül csak kiadta. az előttem levő néni keveset vett, gyorsan, kézpénzzel fizetett. nálam meg úgy gondolta a gép, ha már aláirtam, hogy fizettem, a másolatot megtartja magának... de meggyőzték. a kasszánál fiatal, kedves hölgy volt. szépen viselte a gép makacskodásait...
Csengével azután "kutyá"t kerestünk mindefelé Anita könyvében. találtunk. odabökött minden igazira, mert biza "kutyát" bólintott maci, cica meg egyéb korrigálásomra is :)
és jó volt együtt beszélgetni még... örülök a tesómnak, sógoromnak, a lányoknak. hálás vagyok értük. hogy vannak. és a városban vannak... szép esténk volt együtt :)
a tömbház bejáratánál kedves szomszédlány. néhány szót váltottunk. jól esett.

itthon meleg vacsora várt. és ráadásul dinnye...
azt hiszem, mégis szép volt ez a nap... :)

Read more...

Piros bogyó, piros levél...

emlékszem, ezt a vers még akkor megtanultam, mikor a tesóm tanulta liciben. és nagyon megtetszett. és ahogy ma a hétvégi képeket nézegettem, megint eszembe jutott...

Ajánlás
Áprily Lajos

Ne haragudj. A rét deres volt,
a havasok nagyon lilák
s az erdő óriás vörös folt,
ne haragudj: nem volt virág.

De puszta kézzel mégse jöttem:
hol a halál nagyon zenél,
sziromtalan csokrot kötöttem,
piros bogyó, piros levél.

S most add a lelked: karcsu váza,
mely őrzi még a nyár borát -
s a hervadás vörös varázsa
most ráborítja bíborát.

Read more...

Délelőtt

megnéztem a többiek képeit is. rengeteg van, különösen a szines tájjal, na meg naplementés, stb.

örülök a kirándulásnak, nemcsak magáért a tájért meg a képekért, hanem úgy érzem, jót tett a csapatnak is együtt lenni, legalábbis az én szemszögömből igen...

Read more...

Nekem ködös még...

de Te tudod rég mi van előttem, s mi lesz belőlem...
Kezedben hadd legyek agyag csupán... áraszd rám Lelkedet, pecséted nyomd rám...

Read more...

Hétvégéről

szép volt. kár a szavakkal kisérleteznem, nem fejezik ki azt, amit láttam. még a képek sem (bár néhány megtekinthető itt ).
csütörtökön kaptattunk fel a Muntele Micre, ami különben nem is olyan mic, mi 1400 méter körül szálltunk meg. reggel meglepetten nyugtáztam, hogy kolleganőm mellett még egy szobatársam volt. khmm. egy denevér... K. "jaj, de aranyos" felkiáltásaival mit sem törődve keritettünk valakit odalentről, aki kitessékelte őkegyelmét.
aztán reggeli után nekivágtunk a hegyoldalnak, felmentünk a legmagasabb helyre, olyan 1800 m-re. a kilátás gyönyörű volt, amikor és ahol nem volt köd. aztán ebéd után volt egy szünet, egy pár emberkével mi akkor is sétálni mentünk. majd játékok, jókat szórakoztunk.
szombaton pedig még egy másik sétára mentünk, majd kora délután hazajöttünk.

mivel messzire lehetett látni, gyönyörű volt például éjjel is a fények játékát nézni.
ja, és hideg volt, hosszúujjúban, kabátban túráztunk. de megérte, nagyon tetszett. leginkább a szineket csodáltam, na meg azok kombinációját... :)

Read more...

2 éve

van ma, hogy már nem kell hordanom... hála Istennek, a műtét sikerült :)

Read more...

Eredményesnek

mondható az elmúlt 2 nap, már ha az eredményességet lehet képekben, élményekben, verssorokban meg kellemes töltött időben mérni :)

Read more...

Napsugár, derű

Tegnap a brassói Hozsánna kórus koncertezett itt. A legjobban a következő szövegre irt dal tetszett:

Füle Lajos: Hoztál-e napsugárt?

Kint szürke köd, bent rosszkedv réme árt...
- Mondd, Kedvesem, hoztál-e napsugárt?
Minket halál s gondoknak terhe nyűtt...
Hoztál nekünk sugárzó, halk derűt?
Mert kell a fény, az újuló öröm,
Hogy kulcs legyen a hús-vér börtönön.
Mert fáj a Föld és minden bűnbozót...
Áldottak az örömhírt hordozók,
akikben a MEGVÁLTÓ LELKE jár!
- Mondd, Kedvesem, hoztál-e napsugárt?

Read more...

Kicsi hegy ;)

a tegnapi program valahogy igy nézett ki: reggel munkába, onnan koncertre, aztán valamikor fél 10 fele haza, vacsi, csomagolás, egyéb esti tevékenység, csendesség, már ma ágybabújás. aztán reggel idecipekedtem a bagázsimmal...

a hétvégén, azaz ma elhúzok újra. a hegyek közé. már naaaaaaaagyoooooooon várom. nagyon szeretem a hegyeket és várom, hogy újra kint legyek a szabadban, friss levegőn, egyszerűen lazitani, meg persze fotózni ;)

ilyen ősszel még nem voltam a hegyekben, itt az alkalom. persze vastag ruhákat pakoltam, pedig napsütéses időt igértek, de ez attól még nem jelent meleget is... a társaság nem tudom milyen lesz, de én eldöntöttem, hogy igenis, jól akarom érezni magam és élvezni a hegyeket, a kilátást, meg egyebeket. nah, ezzel az eltökéltséggel vágok neki a mai napnak meg a következő kettőnek :) ...

Read more...

25 éves :-)

ma ünnepli 25. születésnapját az elektromos mosoly. többet erről itt

Read more...

Egyet kérek...

emlékszem a mesék tündéreire, manóira, aranyhalaira, meg a három kivánságra... nem tudom, mi lenne az én három kivánságom. még nehezebb szerintem csak egynél maradni...

az este azt a történetet olvastam újra, amikor Salamonnak megjelenik Isten és kérhet bármit...

és elgondolkoztam, mit is kérnék én. hát jött is az első impulzus, hogy de jó volna... aztán meg mindjárt a számitás, hogy mégse azt, valami mást. hogy lássukcsak miislegyen, hogy meglegyen az is amit akarok, na meg jól is hangozzon, impresszionáljon, meg azért tetszedjen...

de aztán lesütöttem a fejem... végülis ki előtt akarok én jól mutatni? mert Isten azt hiszem, nem a kijátszási tehnikáimra vagy a számitgatásaimra kiváncsi. ő úgyis tudja, mi van bennem. őszintének kell lennem csak. előtte. de talán még inkább magam előtt... hogy mi van bennem... még nem tudom, mi lenne az én egyetlen kérésem...

Read more...