Ház a tavon...

avagy The Lake House.

A sógorom ajánlotta. Hogy ez olyan lányoknak való film. Hát eldöntöttem, megnézem. Azért, hogy lássam, mi való lányoknak :)

Most néztem meg. Van néhány dolog, ami hiányzik, hogy összeálljon bennem a kép. Arról, ami történt. Hogy akkor végül mégis hogy találkoztak, ha 2 év különbséggel éltek ugyanazon a helyen? Ezt magyarázza meg nekem valaki...

De különben klassz volt. A múlt és a jövő keveredett egymással, ki kellett hámozni, mi mikor van. Lehet, hogy később beugrik, mi a kulcsa az egész storynak...

Én azért nem laknék egy üvegházban a tavon.

Read more...

Ajtó - ami nyitva maradt...

"A boldogság néha olyan ajtókon érkezik az életünkbe, amelyekről nem is tudtuk, hogy nyitva felejtettük őket."

Read more...

Az estéből...

• jó volna dalra hangolódni... de valahogy nem megy... egyedül...
• römi partik a kedves megjegyzésekkel: "most már én is lepapolok, jó?" :) vagy "ugye megmondtam, hogy most én nyelek?"
• bégetést lopni a teherautóból... bárányszinű alak fekete foltos fejét megcsodálni...
• fogászillatot árasztó bácsi ült mellém. a buszon. később hátulról alkoholt idéző szag áradt. (a fogászatot jobban kedvelem)
• betekinteni a meleg hangulatot árasztó osztályterembe. az emeleten állt üresen...
• árnyékot űzni a hosszú utcán végig...
• belealudtam az éjszakába...

Read more...

Ajtó

Nyilik az ajtó. Az oszlop mögött odalátni. A hátam mögöttit csak hallani...

Valaki jön. Vagy megy. Akár az életünkben...

Ajtó-lesés... nyitott rést pásztáz a tekintet...

Mire is várunk?

Read more...

Azon gondolkodom...

• miért is számoljuk az életet a nagy, grandiózus pillanatokban? Nem lehetne autó alatt lapuló kiscicában szépséget látni? Vagy fárasztó munkanap után hazafelé rácsodálkozni egy kivillanó fénysugárra? Csak a várva-várt események hozhatnak dalt?
• miért nehéz nekivágni a kihivásnak? Hol lapul bennünk a bátorság, mely néha kidugja fejét a nem-várt pillanatban?
• miért könnyebb más után alakulni mint egyediségünket élvezni? Ahogy valaki mondta: egyedieknek születünk, de másolatként halunk meg...
• miért nehéz beismerni, ha tévedünk? Holott elismerjük, hogy messze állunk a tökéletességtől...

"Az élet az, ami történik miközben várod, hogy megkezdődjön az élet."

Read more...

Irni kellene...

valamit. másoknak. magamnak?
szavakat keresni. megformálni. vele felnyitni a szemet. valamire, amit más is megnéz. de nem lát...

üzenni kellene. valamit a végtelenből megragadni. hogy szárnyra kapjunk.
alkotni volna jó. a boldogságot belelopni a pillanatba. a napfény csillogását elkapni. virágszirmot is megcsodálni. mosolyt osztogatni.

szépséget termő könnyeket törölni...

esőcseppek tükrébe belenézni. önmagunkra végre rátalálni...

irni kellene...

Read more...

A bölcs ember

Egy 92 éves kicsi, idős ember, szépen megfésülködött, megborotválkozott, felöltözött, és reggel 8 órakor elindult az idősek otthonába.
70 éves felesége nemrég hunyt el, s ezért úgy érzi, muszáj elhagyni házát.

Az idősek otthona előterében várakozik, s ránk mosolyog mikor azt mondjuk neki, hogy kész a szobája.
Miközben a lift felé tartunk, röviden elmondom neki milyen is az ő kis szobája, elmesélem neki azt is milyen színű a függöny és az ágytakaró.

-"Nagyon tetszik", s lelkendezik, mint egy 8 éves kisgyerek, aki most kapja meg élete első szobáját.
-"Kedves Mihály, még nem is látta a szobát, várjon egy kicsit. "
-"Az nem baj", közli.

"A boldogság az mindentől független dolog. A boldogságot függetlenül választom. Az, hogy a szoba tetszik-e vagy sem, nem a bútoroktól függ vagy a dekorációtól – az attól függ, ahogy én azt látni akarom.
Én már a fejemben eldöntöttem, hogy a szoba tetszeni fog. A döntésemet minden reggel az ébredésemnél hozom.
Dönthetek úgy, hogy a napomat az ágyban töltöm, és számolom hány testrészem nem működik, mely részeim fájnak vagy köszönetet mondhatok az égnek a testrészeimért, melyek jól működnek.
Minden nap egy ajándék, ha ki tudom nyitni a szemem, az új napra koncentrálok, a szép emlékekre, melyeket az életem során gyűjtöttem össze.
Az öregség az olyan, mint a bankszámlád. Azt veszed le, amit összegyűjtöttél."

Read more...

Március 25

Read more...

Pillanatkép

Megállóban. Buszt várt. Hazafele. Keze kinyúlt a kabátujjból. Kosárrá görbült. Csepp. A fedezék széléről jött. Újabb után újabb. Várta. Összehúzott szemmel nézett felfelé. Leste. A következőt. Belefeledkezett...

Bár várnálak én is igy, Uram!...

Kisfiú az esőben...
Az ernyőm belerokkant...

Read more...

Bevált

Reggel, mielőtt még az ablakon kinézhettem volna, tudtam, hogy bevált. Vagyis esik. Minden kétséget kizárt a robaj. A szobám sarkánál. A már 3 emelet magassából lezúduló viztömeg. Az ereszben. Szóval, jól működik az időjárás-jelzőm. Az este is kitartóan jelzett...

Valószinűleg tart az eső. A kezem szerint legalábbis igen.

A fejemen levő "radar" csendes... De elég, ha 1 működik.

Legszivesebben aludnék. Csak hát a munkahely nem a legoptimálisabb hely erre... Valami jó ébresztő kellene. Mert a munkám nem az. Nem mintha unalmas lenne, de msot valahogy nincs ilyen hatással rám...

Read more...

Időjárás-jelző

5 évvel ezelőtt rendkivül pontos időjárás-jelzőre tettem szert. Pedig nem akartam. A lényeg az, hogy kitűnően működött egy darabig. Már nem is tudom pontosan, hogy mikor kezdett bedögleni. Részben örültem neki, másrészt viszont jó volt mindig biztosra tudni: lesz eső vagy sem. De most úgy veszem észre, hogy újra működésbe lépett. Már 1 vagy 2 hete is észrevettem. Szóval - eső lesz :)

Csak egy eset néhány hónappal azután, hogy "megkaptam": sátortábor. Éjfél, épp eltettem volna magam másnapra, mikor beindult a jelzés. Hát bejelentettem a sátorban, hogy 2 nap múlva jön az eső (azóta már nem tudom ilyen pontosan megmondani, mikor jön). Másnap megosztottam a hirt, de nem akartak hinni nekem, hogy ilyen pontosan, előre bejelentem az esőt. De 2 nap múlva pont éjfélkor megkezdődött a vihar. Szóval bevált.

Ezzel kapcsolatban még annyit: valakinek volt radiója. Időjárást is hallgatott. Én 1 nappal hamarabb elhagytam a tábort, mint ő. Elmenésem előtt megkérdezte, hogy milyen idő lesz :))

Read more...

Szemvizsgálat

A mai ellenőrzés rövidebb volt, mint a tegnapi. Sokkal - legalábbis a várakozás bizti. Hamar átestem rajta. Jól látok. Nem is vártam mást.

Az orvosnő próbált meggyőzni, hogy a műtét nyoma megmaradt. A klinikán ahol műtöttek azt mondták, nem fog látszani. Nem látszott - fél éve. Nekik hiszek inkább. Egész profi volt a sasszememet kipróbálni :) Újra. Mert mindennap használom. Kitűnő. Nem tudom, mennyi maradt a 125%os látásomból, de szerintem nem csökkent :)

Read more...

Séta a cseppek közt

Kiléptem az ajtón. Megcsapott a hűvös esőillat. Csábitott. Nekiindultam. Baktattam. Az ernyőm fedezékében. Hajamba kapott a szél. A fűszálakon vizcseppek dideregtek. A tócsákban karikák ringtak. Eső kopogott felettem. Kitartóan.

Egyszerüen jólesett a villamos helyett gyalogolni. Két megállónyit. Tócsákat kerülgetni. Kifogni a szelet. Nem tudom miért...

Egyetlen esetre emlékszem még, mikor jólesett...

Kiléptem az ajtón. Ugyanazon. Zuhogott. Mehettem volna két megállót (akkor is) - trolival. A buszig. De valahogy nem akaródzott. Életem első interjúja nem hozott felemelő érzést. Hát nekivágtam. Daccolva a széllel, esőcseppekkel. (Mire a buszmegállóba értem, megelégeltem. Az esőt és a sétát együtt. Kissé helyrejöttem.)

Egy hét múlva volt az első munkanapom... :)

Read more...

Ebéd

Nem sokat szoktam beszélni kajáról általában. Nem mintha mindegy lenne mit eszek. De nem vagyok válogatós. Azért van vagy három kaja, amit nem eszek (meg): salátaleves, sütőtök (bármilyen formában) és gomba (bár ezt néha még eszek, de nem sűrűn, és ha lehet, akkor mást választok).

Azonban ami a munkahelyen elfogyasztott ebédeket illeti, a kedvencem a sültkrumpli reszelt sajttal. De nem akárhol. A gyiroki úti kajáldában. Csak ott fincsi.

A többi ebéd általában jó, de semmi különös, emlitésre méltó, néha éppen csak elfogyasztható...

Na, de nem is erről akartam irni, hanem a mai ebédről, amit a kantinban ettem. És kivételesen kiváló volt! Pirét vettem. És mellé csirkehúst meggyszósszal. Négy szem meggy is járt hozzá. :). Kitűnő volt, jólesett. A savanyúság nagy része megmaradt, mert a szósz izét akartam inkább élvezni. Máskor is ettem már olyat különben. És jó szokott lenni. Most is az volt. Káposzta reszelt répával. Utána pedig finettis palacsinta következett... :)

Na jó, befejezem. Fotóm nincs róla. Igy mindenki képzelőerejére bizom, hogy mennyire lesz éhes :)

Megyek, inkább dolgozom... Úgyis mindjárt ellenőrzésre kell mennem. Orvosira. Hogy dolgozhatom-e tovább. Vagy sem...

Read more...

Egyre szebb…

Egyre többször mondom: «Nem tudom.»
Egyre többször:«Nem értem.» «Furcsa ez.»
Egyre gyakrabban kémlelem tanácstalan,
a kéklő messzeségeket.

Mégis, az élet egyre szebb,
közelléted egyre kedvesebb.
Kegyelmed is egyre gazdagabb,
És én egyre kevésbé értem magamat,
és egyre kevésbé szeretetedet,
Miért ily gazdag, miért, hogy így szeretsz?
Isten, én Istenem, én Atyám,
Egyre szebb az élet,
És én egyre csak várok Rád.

(Papdi Eszter verse)

Read more...

Hunyad

Újra Hunyadon jártam. Már elég rég voltam utoljára, de mindig szeretek visszatérni mamáékhoz, meg a sok szép, kedved emlékhez.

Már nem az a füstös város, amit gyerekként láttam - már messziről látszott a szines ég, ahogy közeledtünk. Ma már a gyár nem fújja a reggeli hatot, nem füstölnek a kémények.

De mamánál még megtalálható a doboz, mely mindig tele volt gombokkal:

Vagy amiről mindig mama jut eszembe:

Tavasz van már arrafele is:

Tata törzsvendégei a teraszra járnak most is:

Nem maradhat el a finom rongyos-palacsinta sem, mama szpecialitása. Itt készül:

Read more...

Hivatlan látogatók

A reggeli napfény-simogatta tájat nézem a konyhaablakból. Kezemben jóleső meleget árasztó csésze. Három kóbor kutya kiséri az épp arra menőket az utca túloldalán. Benéznek az oszlop körül tátongó árokba. Lemaradnak. Aztán hirtelen kettő eltűnik - már buzgón menetelnek a szemben levő ház keskeny ösvényén. Szélen sárga nárciszok. A harmadik sem maradhat le - át a kapu alatt, s már bent is van. Körülnéznek, bejárják az egész udvart. Hivatlan látogatók :)

Apró kis megfigyelés a ma reggelből... :)

A munkatársaim kissé odébb ugyancsak hivatlan látogatókról mesélnek - a legfrissebb történetek az új lakásból.

Lám, mire jó az, ha az ember 9 előtt bent van - mindenféléről hall :)

Read more...

Kézben

A kosárlabda a kezemben kb. 19 dollárt ér,

Michael Jordanéban viszont 33 milliót.

Ez attól függ, kinek a kezében van.

A baseball-labda a kezemben kb. 6 dollárt ér,

Mark McGuire kezében viszont 19 milliót.

Ez attól függ, kinek a kezében van.

A teniszütő haszontalan az én kezemben,

viszont Venus Williams kezében bajnoksági győzelmet hoz.

Ez attól függ, kinek a kezében van.

Egy bot a kezemben távol tart egy vadállatot,

Mózes kezében viszont szétválasztja a hatalmas tengert.

Ez attól függ, kinek a kezében van.

Egy csúzli a kezemben csak gyermekjáték,

de Dávid kezében viszont óriást győz le.

Ez attól függ, kinek a kezében van.

Két hal és öt kenyér a kezemben csupán kéthalas szendvics,

Isten kezében viszont ezreket táplál.

Ez attól függ, kinek a kezében van.

Kezemben szögekkel csak madáretetőt építhetek,

de Jézus kezeiben egész világot megváltóak a szögek.

Mint tudjuk, ez attól függ, kinek a kezében vannak.

Helyezd hát aggodalmaidat, félelmeidet,

reményeidet, családodat, kapcsolataidat

Isten kezébe, hiszen...

... attól függ, kinek a kezében van.

Read more...

Kinek?

Azon gondolkodom, hogy érdemes-e ide irnom? Olvassa-e valaki? Vagy csak magamnak irom... Hogy legyen mit lessek - hozzászóltak-e? Megéri-e közzé tenni életem apró részeit? Érdekel valakit?

Mert mindenki életéhez hozzátartoznak ilyen-olyan történések. Mitől különbek az enyémek? Hogy velem vannak kapcsolatban. Ennyi csak...

Egyáltalán miről érdemes ide irni?

Read more...

Sziklán

Csak gyökérre vágyom, mely megtart a sziklán.

A viharok ellenére is.
Ha kell, a magányban is.
Ha mások mellett, úgy is.


Megtalálva az utat a vizhez. A mindig-frisshez.


Az ÉLEThez. ÖRÖMhöz. A MOSOLYhoz. A KITARTÁShoz.

Erőt az állva-maradáshoz...


... a sziklán. Ha a mélység szédit is - a sziklán...

Mert viharok érlelik a gyökeret...

Read more...