Fénysugár

Felhők között: parányi rés.
Besüt a fény az ablakon
- maroknyi fénysugár...
Felkeres.
Arcomba néz.
És jön velem.
Kisér.
(Letűnt az égről.)
Szivemben van.
Fénysugár.
Nemcsak maroknyi...

2007. február 28, Temesvár

Read more...

Egy (nem)(szokásos) (munka)nap...

Ma reggel, szokás szerint, a telefonom ébresztett. Vagyis próbált. Én meg meggyőzni akartam, hogy hagyjon még aludni. De ő kitartóan ébresztett. Újra meg újra. Pedig épp akkor volt a legédesebb az álom, szokás szerint. Végül - mi mást tehettem? Megadtam magam... Kikászálódtam az ágyból. Nem volt könnyű, főleg mikor az ember szokástól eltérően szabadnap után van. Mint például én.

Nem részletezem a kora reggeli teendőket. A szokásosakat...

Végül hamar összekapkodtam a vinnivalókat (és nem maradt itthon semmi létfontosságú dolog!) és elindultam. Apummal, mint reggelként az utóbbi időben. Együtt a buszmegálló felé. Ugyanis együtt szoktunk menni a munkába. Mármint az első busszal. Mert én kettővel megyek.

Elképesztően hamar beértem. A gép elé. Rendszeres időközönként jelszót kell cserélni. Mint például ma. És tiszta véletlenül, épp ma kellett egy újabb verzióját felinstalálni az ablakoknak. Vagyis a windowsnak. Szóval ahelyett, hogy az elmúlt napok alatt felgyűlt fontos - sürgős maileket olvassam, ilyen fontos apróságokkal teltek az első percek. Volt belőlük jónéhány.

De ugye, az idő drága, igy mig a gépem számomra használhatatlan volt, munkatársnőmmel az utóbbi napok eseményeit tárgyaltuk meg. Vagyis a hétvégét. Ami számomra 4 napos volt :) És szokás szerint, problémák voltak, persze, hogy péntek délután :D Még jó, hogy nem voltam munkában...

Szóval, végre túl voltam ezeken a kezdő akadályokon. Mindkét gépem használható volt. Mert annyi van belőle. Amin dolgozom állandóan, mármint. Igy nekifoghattam olvasni. A maileket, persze. Nem is volt feltűnően sok. És természetesen a közelgő megbeszélésre kellett raportot küldenem. Majdnem elfelejtettem - nem csoda...

A megbeszélés kellemes volt. Beszámoltam az elmúlt napok tevékenységeiről. Vagyis arról, amit nem csináltam. Pontosabban hogy képzésen voltam. Meg szabadságon. Meg azért munkában is. És elintéztem egy pár fontos - sürgős dolgot. Tényleg. :)

Aztán egyik korgó gyomrú munkatársam ajánlatára ebédelni mentünk. 11 óra után. Mert persze 20 perc kellett, mig a csapat összeállt :) És nekem nagyon az volt az érzésem, hogy hétfő van. De persze kedd volt. Vagyis van :) Erről felvilágositottak a többiek. (Megjegyzem, hogy ez szokásos kérdés nálunk. Valaki mindig elnézi a napokat. És teljes meggyőződéssel vannak általában csütörtökön, hogy péntek van :D Ritkán forditva is :) )

Ebéd után aztán végre nekiláttam én is valami olyasmit is tenni, aminek több látszatja is van. A munkában persze. Egy kijavitott hibát teszteltem. Működött. Rendesen. És újabb hibát találtam. Ezúttal nem az én részemen. Még jó :)

De kedves munkatársaim gondoskodtak arról, hogy ne örüljek túl nagyon. Vagy túl sokáig. Találtak ők nekem hibát. Vagyis amit én kell majd kijavitsak. Vagy megjavitsak. Szóval nem fogok unatkozni. :)

A legfontosabb eseményekről is értesültem. Mint rendesen. Ugyanis a többiek megbeszélik. Vagy beszélnek róla. Vagy elküldik, hogy én is olvassam. Nemcsak én mármint, hanem mind. Ebben az az előny, hogy a legfontosabb, legérdekfeszitőbb dolgok eljutnak hozzám is. De nem kell nekem minden újságot végigböngésznem ehhez :D Egész jó :)

Igy telt el az idő. Közben igyekeztem nem elfeledkezni magamról, illetve belefelejtkezni a munkába. Ugyanis kedd. Vagyis ifi.

Ez alkalommal gyalog mentem a gyüliig. Nem is volt rossz. Hűvöskés, de kellemes idő volt. Profi volt sétálni. Tényleg :) Ajánlom másnak is! Máskor is!

Ahogy beléptem az udvarra, egy érdekes dolgon akadt meg a szemem. Egy dión mármint. Rendes dió volt. Februárban. A fán. Hogy pontosabb legyek, egy odúban. Vagyis egy üregben. Ahol valamikor régen egy vastagabb faág volt. Amit kivágtak.

Szóval ifin - a társaság nagy része korcsolyázni ment. Igy az ifit elhalasztottuk szombatra. Kivételesen. Az úton hazafele már hideg volt. Pedig nem a korcsolyázás után jöttem.

Amint a megállóba értem, hamarosan megjött a busz is. Kedves volt tőle. A középső ajtónál kivételesen egy utca-ember ült a lépcsőn. Rendületlenül. Szerintem csak a melegben akart lenni. Mert nem szállt le. Sehol. Legalábbis ameddig én a buszon utaztam.

Egy kevés gyaloglás várt még rám. Felfrissitő a hidegre forduló időben. Igy értem haza. Ma. Este.

Na jó, ennyi elég a mai napból. Az este azért még nem ért véget... :)

Read more...

Ki vagy?

Aki voltál
s
aki lehetsz,
akivé leszel
a VAGY után

2007. február 26, Temesvár

Read more...

Mindenkor örüljetek...

Ma van 5 éve a balesetemnek... Isten velem van azóta is. Ezeket a sorokat akkor irtam, de aktuálisak...

Mindenkor örüljetek!

Börtönből írták:
„Örüljetek az Úrban mindenkor”
Fehér kórházi ágyamon
jutottak eszembe e sorok:
„Örüljetek... ismét mondom
örüljetek”
E falakon kívül rohan az Élet.
Mi is sodródunk vele,
észre se vesszük, ahogy
futnak a napok,
s nekünk nincs, jaj,
nincs időnk örülni.
Vár a munka, a barátok,
az elkezdett levél,
a be nem fejezett takarítás,
a ki tudja, mi minden.
Nincs időnk örülni semminek,
hisz rohanás az élet
és drága az idő.

„Örüljetek az Úrban...”
Kórházban fekve
kóstolgatom e szavakat
s belémhasít a „MINDENKOR”.
Lehetetlent kérnél tőlem, Uram?
Örülni most, e fájdalmak
között is?

Kezed védett eddig is.
Célod van ezekkel a
percekkel is.
S míg a következő
lépést meg nem mutatod,
ezt a leckét tanulgatom
e kórházi ágyon, Uram:
„Örüljetek az Úrban
MINDENKOR,
ismét mondom:
ÖRÜLJETEK!”

2002 február 18

Read more...

Pedig mi azt hittük...

Bár az év már több, mint egy hónapja elkezdődött, gondolom, aktuális még...

Pedig mi azt hittük...

Új évben, mint új nap reggelén – indulunk az útra, mint régen, ketten, Emmaus felé. Csak épp az úticélunk más. Vagy mégsem? Saját kis Emmausunk vár s mi baktatunk felé szomorúan, megvalósulatlannak látszó vágyaink terhe alatt. Ó igen, idézzük magunkban újra a múltat... Felrémlik még talán a gyermekkori rózsaszín álmok bucka a napsütésben. Boldog várakozásunk is, mely a valóraválást leste, fiatal lelkesedésünk, hogy hátha, mégis...
Mára nem maradt más belőle, csak egy fájó, nehéz “Pedig mi azt hittük...”, “Ó, mi abban reménykedtünk”. Árnyékok takarják már a szép, boldogságot igérő vágyat. És megyünk... egyedül talán. Lehajtott fejjel rójuk az utat – merre is? Amerre visz. S közben fel-felemlitjük egymás előtt, hogy nem sikerült, nincs már remény...
De közben – valaki ránkköszön. Rákérdez horgasztott fejünkre, nehéz szivünkre. Észrevétlen is ömlik belőlünk a szó. Ő pedig kisér az úton. Lassan-lassan felnyitja szemünk. Rámutat nélküle szövögetett terveink szakadozó fonalára. Kopottas, örömöt igérő pillanatok helyett valami mást kinál – valami sokkal értékesebbet – Őt magát... Más fénybe helyez mindent. Felnyitja szemünk a reményre. Öröm bújkál már körülöttünk, madárdal csendül, élet pezsdül. S közben észre sem vesszük, amint megérkezünk. S Ő búcsúzni készül...
Maradj – Te, ki felnyitod tekintetünk s a “pedig mi azt hittük...”-ről magad felé emeled. Jöjj velünk tovább! Az út még nem ért véget. Engedd meglátni terveid szépségét. Hogy ne saját elképzeléseink foglyaiként éljünk. Hisz új év van. Új reménnyel engedj továbbmennünk. S te jöjj, maradj velünk!

Read more...

Ma reggel...

... a felkelo nap sugarai kisertek az uton, bar az eget felhok boritottak. A sarga feny bevilagitott a kis utcacskakba, bevilagitottak az ablakokon, visszaverodve onnan...

Read more...

A szabadulásért való poharat felemelem...

Az élet változásokat hoz magával. Egyikről versben is megemlékeztem...

A szabadulásért való poharat felemelem...

Igen - szabadnak hittem magam
pedig féltem nyiltan mások szemébe nézni...
Féltem, hogy meglátják bennem azt,
amit rejtegetni probáltam.
Az elméletet tudtam: megbocsátottál,
mégis magamnak nem bocsátottam meg
és nem fogadtam el igazán azt,
ami teljes szabadulást hozott...

Azt hittem, megértesz, ha bizonygatni akarom,
hogy én nem érdemlem meg a bocsánatot,
bár szükségem van rá, s Te felkináltad...
Úgy éltem, mint egy fogoly,
aki azt hiszi magáról, hogy szabad
és megpróbálja elrejteni láncait -
higgyék mások is, hogy elengedték...

S Te jöttél, Uram...
Megleptél - szembeállitottál önmagammal
és megértetted velem, hogy Te már rég
megbocsátottál - teljesen, örökre.
Megmutattad, hogy én vagyok rabtartóm,
pedig Te már felszabaditottál,
elengedted minden tartozásom...

Köszönöm, a szabadságot amit adtál -
hogy mosolyoghatok, derűs lehet az arcom,
mások megláthatják bennem a Te fényedet...
Köszönöm, hogy felemelhetem feléd
a szabadulásért való, hálával teli poharat!
Mert betöltöttél azzal, amit szomjaztam
- nem egy pillanatra csak, hanem örökre,
szereteted miatt, amely megbocsátott...

Uram, szivem csordultig van veled,
ahogy jelenléted betöltött és azóta
minden pillanatban kisér,
ahogy erőt ad, amely továbbmarad...
Köszönöm, hogy most már mindenkinek
nyiltan, félelem nélkül és bátran
szemébe nézhetek...

Már nincs mivel vádoljanak -
Te eltörölted minden bűnömet,
gyógyulást adtál sebző lelkemnek
és most már tudom: szabad vagyok!

(2005 november 16. - Temesvár)

Read more...

Szeretet...

"A szeretet, amelyről én beszélek, nehezen veszíti el a türelmét, törekszik mindig építő lenni. Nem birtokló, nem az a legfontosabb számára, hogy jó benyomást keltsen, és nem is dédelget elrugaszkodott gondolatokat saját fontosságáról. A szeretet jó modorú, nem törekszik önző haszonra. Nem sértődös. Nem tartja számon a rosszat, sem nem kárörvendezik mások gonoszságán. Ellenkezőleg: együtt örül a jó emberekkel, amikor felülkerekedik az igazság. A szeretet nem ismer tűréshatárt, bizalmának soha nincs vége, reménysége soha nem lankadó, a szeretet túlél mindent. Igazából a szeretet az egyetlen dolog, amely akkor is megáll, ha már minden más romba dőlt."

Read more...

Az élet - ajándék

Ma, ha visszanézek az életemre azt kell elmondanom, hogy ajándékba kaptam...

Pontosan egy hónap múlva lesz 5 éve a balesetemnek. Szóval - az életem ajándék :)

Teljes életet szeretnék élni. Olyat, amely ad. És naponként kihasználni a lehetőséget - az ajándékba kapott perceket...

Örülök a barátaimnak. Az együtt töltött időnek. A nevetésnek és kellemes emlékeknek. Ma sokan eszembe jutottak és kiváltság ismerni őket. Gazdag lett tőlük az életem.

Read more...

Gondolatok

"Csak annak szabad fájdalmat okozni, aki gyógyitani is tud. Ezért jó lelkiismerettel csak a szeretet okozhat fájdalmat. De neki szabad és kell is, mert az igazi szeretet nem szentimentális és sajnálkozó, hanem erős és bátor."

"Uram, köszönjük, hogy Te a szükségeinket elégited ki és nem hagyod magad a kivánságaink által félrevezetni."

Read more...

2007

Új év, új lehetőségek. Fontos és sürgős dolgok hacolnak elsőbbségért. És közben az jár a fejemben, hogy "Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre" (2 Kor. 3:18)

Read more...

"A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben." 1Jn. 4:18

Read more...

Hiánycikk?

Megragadott egy gondolat ma reggel...

A régi időben sorba kellett állni kenyérért, tejért, húsért... - mindenért... Hiánycikk volt minden. És beálltunk a sorba, mert szükségünk volt rájuk.

A kérdés most, karácsonykor ez: hiánycikk-e Isten? Vagy megvan mindenünk és nincs rá szükségünk? Az Istennel való találkozáshoz nem kell sorba állni. Szükségem van-e rá? Szükséged van-e rá? Az ünnepen megelégszünk-e csak a fenyővel, ajándékcsomagokkal a fa alatt, ismerős énekekkel, jo kajával, karácsonyi hangulattal? Vagy Istennel akarunk találkozni? Akarok? Akarsz?

Hisz karácsony van. Értelmet igazán akkor nyerhet az ünnep, ha Vele, az Ünnepelttel találkozok. Találkozol.

Én akarok - igazi ünneppé hadd váljon bennem ez a karácsony!

Read more...

1 Korintus 13. - karácsonyi változat

Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszletrendező.
Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kiló számra, ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő.
Ha a szegénykonyhán segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi énekeket éneklek, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de a családom felé nincs bennem szeretet, mindez semmit sem használ nekem.
Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt, a templomi kórusban énekelek, de nem Jézus Krisztus a szívem titka, akkor nem értettem meg, hogy miről szól a karácsony.
A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje.
A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja a házastársát.
A szeretet barátságos az időszűke ellenére is.
A szeretet nem irigyel másokat házukért, amiben jól kiválasztott karácsonyi porcelán és odaillő asztalterítő van.
A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni.
A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat, akik ezt nem tudják viszonozni.
A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik.
A videojátékok tönkremennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak. De a szeretet ajándéka megmarad.

Read more...

Terv...

"Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek" Jer 29:11

Ezt az igeverset olvastam ma reggel áhitatra. Már egy hosszabb ideje kisér ez az ige, és sokszor bátortitást jelentett.
Hadd álljon itt még egy gondolat a reggeli áhitatból (ezúttal románul):

"Când criza prin care treci te face să-ţi doreşti să abandonezi, nu uita: problemele noastre devin oportunităţile lui Dumnezeu. Lui îi face plăcere să transforme greşelile noastre cele mai grave în seminţe de nepreţuit ale înţelepciunii; rănile şi sângerările în binecuvântări şi cele mai adânci temeri într-o credinţă de neclintit - în momentul în care începem să vedem aceste lucruri ca pe elemente constituente ale măreţului său plan."

Bob Gass

Read more...

Ünnepi láz...

A napok telnek - mikor lassan, mikor gyorsabban... - és az ünnepek közelednek. Várjuk őket... ki miért - jó kaja, alvás, szabad nap, ajándékok, kedvenc énekek, stb.
Azon gondolkozom, hogy mitől lesz értékes az ünnep - hisz megszoktuk már...
Hadd beszéljen inkább a vers, amely tavaly karácsony előtt született...

Karácsony...

Fények, ragyogás mindenfelé...
Csillogva hulló hópelyhek...
Zsúfoltság a bevásárlóközpontban...
Szines csomagolópapir zörgése...
Jókivánságok, képeslapok...
Ismerősen csengő dallamok szólnak...
Kalácsillat, sültek halomszámra...
Fenyőillat, harangok, diszek...
Szaloncukrok édes ize...
Agyonhallgatott történet...

Ez lenne a karácsony?
Ennyi lenne, amit annyira várunk?

Karácsony...
Üres nélküled, Ünnepelt!
Jöjj, várunk rád...

Ajándékaink hasznavehetetlenek,
Készülődésünk csak formaság,
Berögzött hagyomány...
Ha Te nem vagy köztünk,
Csak magunkat ünnepeljük...
A hasunkat köszöntjük,
Szemeinket gyönyörködtetjük
És elhitetjük magunkkal
- S ha lehet másokkal is -
Hogy szeretünk... igazán...

Adj tartalmas ünnepet -
Veled akarom eltölteni!
Érints meg, vonj magadhoz,
Szereteteddel fonj körül!
Benned megpihenni vágyok,
És feltöltődni veled...
Vágyom utánad!

(2005 december 23 - Temesvár)

Read more...

A te feladatod

Egyszer nagy szárazság köszöntött be a pusztán. Elõször a fû barnult el és sült ki. Aztán a bokrok és a kisebb fák is kihaltak. Nem esett az esõ, a frissülést hozó reggeli harmat is elmaradt. Sok állat szomjanhalt, mert csak kevésnek volt ereje kimenekülni a sivatagból. A szárazság tovább fokozódott. Még a legerõsebb és legidõsebb fák is, melyeknek gyökerei mélyen a földbe hatoltak, elvesztették leveleiket. Minden kút és folyó, forrás és tó kiszáradt.

Egyetlenegy virág maradt életben, mert egy egészen kicsi forrás pár csepp vizet adott neki. De a forrás kétségbeesett: "Minden kiszárad, szomjan hal és elpusztul, és én mindezen semmit nem tudok változtatni. Mi értelme van még annak, hogy pár csepp vizet hozzak fel a mélybõl a felszínre?"

Egy vastag, öreg fa állt a közelben. Hallotta a forrás panaszát, és mielõtt meghalt, ezt mondta neki: "Senki nem várja tõled, hogy az egész pusztaságot felvirágoztasd. Neked csak az a feladatod, hogy egyetlen egy virágnak életet adj. Semmi több."

Afrikai mese

Read more...

145. zsoltár

Magasztallak téged, Istenem, királyom, áldom nevedet mindörökké.

Minden nap áldalak téged, dicsérem nevedet mindörökké.

Nagy az Úr, méltó, hogy dicsérjék, nagysága felfoghatatlan.

Nemzedékről nemzedékre dicsérik műveidet, hirdetik hatalmas tetteidet.

Fenségeden, ragyogó dicsőségeden és csodálatos dolgaidon én is elmélkedem.

Elmondják, milyen félelmes hatalmad, en is felsorolom nagy tetteidet.

Áradoznak, emlékezve nagy jóságodra, és örvendeznek igazságodnak.

Kegyelmes és irgalmas az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy.

Jó az Úr mindenkihez, irgalmas minden teremtményéhez.

Magasztal, Uram, minden teremtményed, és hiveid áldanak téged.

Elmondják, hogy országod ilyen dicsőséges, és beszélnek hatalmadról, megismertetve az emberekkel az Úr hatalmas tetteit, országa ragyogó dicsőségét.

Országod örökkévaló ország, uralkodásod nemzedékről nemzedékre tart.

Támogat az Úr minden elesettet, és fölegyenesit minden görnyedezőt.

Mindenki várakozva néz rád, és te idejében adsz nekik eledelt.

Kinyitod kezdet, és megelégitesz minden élőlényt kegyelmesen.

Az Úrnak minden útja igaz, és minden tette jóságos.

Közel van az Úr mindenkihez, aki hivja, mindenkihez, aki igazán hivja.

Teljesiti az istenfélők kivánságát, meghallja kivánságukat és megsegiti őket.

Az Úr dicséretét hirdeti ajkam, áldja mindenki az ő szent nevét mindörökké!

Read more...

Idézetek

Isten akkor is dolgozik, amikor mi nem látunk egyebet a sötétségnél. Határozott céllal megy előre - gyötrelmeken és fájdalmakon át - az elképzelhetetlen öröm felé.

Dr. Larry Crabb

Isten ennyire védi az övéit, sokszor úgy, hogy a benne hivők sem látják, ahogyan pajzsot emel eléjük. Akadálynak hiszik, holott Isten pajzsa az, és mihelyt menni kell, elveszi az útból. Boldog ember az, aki azonnal felismeri Isten féltő szeretetét valamely kényszerhelyzetben, vagy legalábbis hiszi, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukat szolgálja.

Cseri Kálmán

Read more...

Világ

"A világ túlontúl rossz hely - és túl bizonytalan - ahhoz, hogy itt otthont épitsünk és arra számitsunk, hogy élvezhetjük is. De tökéletesen alkalmas helyszin arra, hogy megtaláljuk Istent."

Lawrence J. Crabb

Read more...