EGY GYERTYA NEM VESZÍT SEMMIT, HA MEGGYÚJT EGY MÁSIKAT

Jónéhány évvel ezelõtt a Seattle-i paraolimpiai játékokon 9 atléta (akik mind mentálisan, vagy fizikailag sérültek) felálltak a 100 méteres futás startvonalához. A pisztolylövés felhangzásakor elkezdõdött a verseny, ahol (bár nem mindenki a lábain futva), de a cél felé törekedett a beérkezés és a gyõzelem reményében. A nagy igyekezetben egyszer csak az egyik fiú elesett az aszfalton és jónéhányat bukfencezett, majd elkezdett sírni. A többi 8 versenyzõ hallotta a sírást, lelassított és hátranézett. Majd mindenki megállt és visszafordult... mindegyikük. Az egyik Down-kóros lány leült mellé, megpuszilta és megkérdezte, hogy jobban érzi-e magát. Aztán mind a 9-en összekapaszkodtak és együtt sétáltak be a célvonalon. A stadionban pedig a nézõk felálltak és percekig tapsoltak. Azok, akik ott voltak, a mai napig emlegetik ezt a történetet.

Hogy miért? Mert valahol legbelül tudjuk: a legfontosabb dolog nem az egymás felett aratott gyõzelem . Az életben sokkal fontosabb másokat gyõzelemhez segíteni, akkor is, ha ez azzal jár, hogy nekünk le kell lassítani.

Read more...

Másokban rejlő érték...

Azon gondolkodtam el, miért is van az, hogy olyan ritkán tudjuk szivből, őszintén értékelni a körülöttünk levőket?
Néha a gond már ott kezdődik, hogy annyira elvagyunk magunkkal, hogy nem is látjuk meg azt, hogy barátunk, testvérünk értékes. Féltjuk talán a magunkról kialakitott képet - ha meglátjuk a másikban az értéket, akkor kissebbségi érzés környékez... Vagy talán féltjük a 'poziciónkat' amit nagy nehezen sikerült kiharcolnunk...

Az érdekes az, hogy a dolgok nem igy működnek. A valoság az, hogy ha értékelni tudjuk másban azt, ami pozitiv, akkor már nem a hibáit tartjuk szem előtt. Sokkal gazdagabbak lennének a kapcsolataink, ha nyitott szemmel járnánk - kincseket fedezni fel másokban.

Isten rendkivüli értéket lát bennünk... Neha elámit, mert mikor szembesülök a magam hibáival, tévedéseivel, meg vagyok győződve afelől, hogy semmi pozitivat nem lehet bennem találnia annak, aki meglátja ezeket a hiányosságokat, és megis, Isten nem igy tsz. Isten szeretete nem függ ilyesmitől. Jó erre újra meg újra emlékezni és továbbindulni igy - valaki mindig lát bennem értéket. És ezt komolyan is gondolja... :)

Igy hát előre - másoknak is szükségük van arra, hogy felfedezzék mélyen rejlő kincseiket, értékeiket :)

Read more...

Barátok

Jön a nyár... Lassan kint is felmelegedett az idő, aminek igazán itt volt az ideje ennyi esős nap után... Örülök a napsütésnek, a madarak csicsergésének... Péntek reggel amint kiszálltam a kocsiból, egy feketerigó dalát hallgattam... Klassz volt :)

Most liliomok illata bújkál az orromban. Verebek keltenek hangzavart odakint. A szellő meglibbenti a fák ágait... Életről szól minden...

Örülök a barátaimnak... szinessebbé teszik az életemet. Örülök, hogy eszembe juthatnak és hálát adhatok értük. Örülhetek a velük való találkozásnak. Barátok... nélkülük szegényebb lennék... Köszönöm őket, Uram...

Read more...

Esős idő...

Elég hideg idő jár mifelénk, legalábbis júniusra... és természetesen esővel :)
De ennek ellenére igyekszem a jókedvemet megőrizni, mert nem szabad, hogy az időjárással együtt változzon az is... Persze nem mindig megy az olyan egyszerűen, de nem szabad feladni. Az élet értékes és nem szabad egyetlen pillanatot sem elszalasztani morcogással. Bár a gyakorlatban ezt nem mindig sikerül megvalósitani... például olyankor, amikor az ember, aki úgy általában sem mutatja ki minden érzelmét nem ujjong az örömtől valamiért, és a körülötte levők meg azt hiszik, hogy nincs jó hangulata... na mindegy, ez csak egy zárójel volt...

Mennem kell, vár a munkám, a mai elég érdekesnek és izgalmasnak igérkezik, remélem, az is lesz :)

Read more...

Reggeli gondolatok

Ezeket hetfőn vetettem papirra...

A virágszirmok tenyerüket tartották,
a fűszálak sudár testén is megcsillantak:
millió, millió vizcsepp a felkelő nap sugarában...
Játékos szellő bújkált a fenyők ágai között,
s zenélt a fák levelein a reggeli csendben.
Fent békés felhők úszkáltak a kékbe merülve.
A patak hangosan csobogva rohant tova
beleveszve a messzeségbe...
Tiszta vizében csillogott a friss napsugár,
amint átfésülte a kis tisztást...
Vidám csiripelés töltötte meg a levegőt.
Az élet újra megindult - új erővel mozdult
hangya, csiga, méhecske, kismadár.

Uram, a reggeli csendben téged várlak -
jöjj és friss harmatként üdits fel újra.
S ha múlik az óra, friss szellőként lebegj körül,
hadd érezzem: itt vagy mellettem...
Erődből adj - minden percre csak egy kicsit,
épp eleget egy mosolyra, bátoritásra.
Nyitott szemet adj Rádcsodálkozni -
hogy hálámba ölelve mondjam el neked,
mit szeretnék kérni Tőled.

Ha virágaid illata körülvesz,
ha látom eleven, zöld növényeid,
ha hallom vidám madárkáid csiripelését,
eláraszt a hála - mennyi szépséget adtál...
Ha éjszaka láthatom csillagjaid,
a Holdat, amint előbújik a sötétből,
elmondhatom - csodásak alkotásaid...

Köszönöm, hogy te teremtettél...
hogy megváltottál, megváltoztattál...
Köszönöm, hogy fényedben járhatok,
jelenlétedben örvendhetek
minden nap - a MÁban...

Read more...

Megjött a meleg... A tavasz lassan már csak a múlt emlékei közé tartozik... egyből itt a nyár...

Read more...

Ballagás

Lassan beköszönt a ballagások időszaka... Az egyetemek már nyüzsögnek a végzősök izgatottságától... Eszembe jut a saját ballagásom... nem jön, hogy elhiggyem, már két év eltelt, amióta én is elballagtam... Mennyi minden történt azóta!

A múlt hétvégén az uncsim ballagásán voltam. Ez a kép kicsit később készült vele...

Read more...

Tavasz

Igen, tavaszodik. A fák már rég virágba borultak, a rügyek kipattani készülnek, vagy már túl is vannak rajta. Élvezem a szinek játékát...
Ma reggel napfényben indultam el otthonról. Egészen jó érzés volt. Főleg az utóbbi napok esőzései után. Igen, itt a tavasz. Élettel telibb lett minden igy...

Read more...

Folytatás...

Szombaton kaptam egy nagyon szép rózsacsokrot - három szál bordósba játszó, szép rózsa... bársonyos szirmokkal... (hogy valaki félre ne értsen megjegyzem, hogy anyuméktól kaptam)
Ma reggelre azonban lekókadtak, bár vizük volt... Sajnálom őket. Túl szépek ahhoz, hogy csak két napot tartsanak...

Különben napsütéses, szép idő van kint. A tegnap egy hosszút sétáltam délben hazafelé a gyüliből... jólesett, feldobott. Azt hiszem, sűrűbben fogok ezentúl sétálgatni, bár egyedül nem annyira élvezetes, mint példaul ha egy jó, érdekes témáról cseverészhetnek valakivel útközben...
Mindegy, a lényeg az, hogy itt a szép idő, több életkedvem is van, remélem, ez nem csak a jelen pillanatra lesz igaz :)

Read more...

Március

Virágok... mintha életet hoznának... Szeretem őket nézni, csodálni a szépségüket... Milyen szépéget rejteget minden egyes szál! Illatoznak... A tavaszt hozzák közelebb...

Bár még hideg van, láttam már rügyeket... ha késik is, de jön a tavasz! Mintha az ember több energiával rendelkezne...

Read more...

Az élet szép!

Igen, tanulgatom ezt látni. Nem könnyű éppen, de megéri!

Itt egy példa: most esik az eső. Ebben nincs semmi furcsa, mondjuk, de ma reggel még hullt a hó és egy elég szép hótakaró lett, ami mellesleg ritkaság számba megy itt. Erre fel most esik az eső, ami hó hullt elolvad - ez erthető. És latyak van, amit ki nem állhatok...
DE
inkább arra gondolok, ami feldobott ma reggel. Kiléptem az utcára... Megcsapott a hideg szél... Havazott apró-apró szemekben... Előttem vastag (10-15 cm) érintetlen hótakaró feküdt. Olyan lettem, mint egy kisgyerek... Beleléptem, sőt szaladtam is egy kicsit, nyomokat hagyva magam után. Klassz volt! Megérte a széllel is dacolni ezért! A mai nap napsugarasan kezdődött... És tart, bár sehol sincs nyoma az égen...

Read more...

Ideje már irnom valami újat is ide, mert az idő telik...

Ma reggel napfelkelte közben jöttem munkába... igaz, az eget azért itt-ott felhők boritják. A tegnap reggelre hó hullott és munkába jövet majdnem egy órát gyalogoltam a friss hóban, miközben apró hópelyhek hulltak... Délre már locs-plocs lett, de reggel még élvezni lehetett a friss havat... Amúgy kellemes az idő... Február van már...

Read more...

Hosszabb napok

Lassan, de biztosan nyúlnak már a napok... Az utóbbi napokban reggel, amint munkába jöttem, arra kényszerültem, hogy feltegyem a szemüvegemet - mármint a napszemüveget. A régi ugyanis valahol az egyik fiókom alján lapul a tartójában, elég rég - vagyis néhány hónapja - már felé se néztem, de remélem, hogy nem nagyon hiányol... Mert én nem őt...
Szóval ott maradtam, hogy reggel felkerül újra a szememre a sötétbarna lencse. Amúgy egészen jó, mert szűri az UV sugarakat. Csak néha kicsit kényelmetlen, hogy az emberek holdról pottyantnak néznek miatta... habár már kezdem megszokni. Az is igaz, hogy az idén azért nem annyira remekeltem a munkába való korai jelenléttel, ami még egy pont a szemüveg használata mellett (igaz ennek a súlya nem is tehető az előbbiéhez, igy az orromon levő gödröcskék már el is tűntek :) )... Persze esténként is hazafele újra használom, lassan minden nap...
Na jó, azt hiszem ennyi elég is volt, kezdhetem a munkát...

Read more...

Megjött a hideg

Nos igen, kint -10 alá csökkent a hőmérséklet. Annyira hideg van, hogy még a hó sem tud hullni. Néhány napra előreláthatólag ilyen időt mondanak, úgyhogy legalább egy kicsit jobban tudjuk majd élvezni a benti meleget - már akinek van. Itt a munkában a hőmérsékleti viszonyok megengedik hogy az ember rövidujjuban üljön. Amit úgy igazán ki is használunk :)

Read more...

Január 11

Szóval elkezdődött az új év... És nem csak naptárilag - néhány nappal ezelőtt én is egy évvel öregebb lettem - vagy idősebb? Nem valami optimista hozzáállás az idő múlásához, tudom, de hát ez az igazság... öregszünk, még ha csak lassan is, de biztosan...

Tehát hamarosan negyed évszázados leszek - persze még nem az idén :) Túl sok lenne egyszerre ennyit öregedni!
Mintha csak tegnap lettem volna az a kicsi gyerek aki olthatatlan vággyal néz a felnőttkorra, amikor mindenki azt teheti amit akar (ez gyerekszemmel). Persze, a felnőttek érzéketlenül próbálták lehűteni a lelkesedésemet azzal, hogy akkor majd újra gyerek szeretnél lenni...
Hát nem is tudom... Talán jó mégis felnőttnek lenni... Vagy mégsem?

Read more...

2006ban

Nos, elkezdődött az új év...

Ami a munkát illeti, pangás van. Ja, nem szenvedek munka hiányában, csak annyira csend van, hogy döbbenetes. Igaz, még reggel elég korán van most, de a tegnapi nap sem volt sokkal különb - egész nap... A munkatársak még szabadságon vannak...

Csendes minden még... Talán vihar előtti csend? Nem, inkább nyugtató, békés, pihentető csend... Az az érzésem, nem fog sokáig tartani, a jövő héttől kezdődik újra a hajsza...

Új év... Mit rejteget? Indulok, szembe akarok nézni a kihivásokkal!

Boldog új évet! Áldottat és szépet!

Read more...

Év vége felé járva...

Hogy repül az idő! Nem is jön, hogy elhiggyem, hogy már a 2005-ös év is eltelt és csak néhány nap van hátra...

A szombati kontroll szerint 100%-osan látok. Tényleg jó igy, sokkal jobb, mint szemüveggel volt előtte. Örülök, hogy megműtettem a szememet, megérte! Semmiért sem cserélném vissza!

A város karácsonyi hangulatban van: zsúfoltság mindenütt, fényes égők, itt-ott az utcán karácsonyi zene szól, koncertek vannak.... Fenyőket, diszeket, szaloncukrokat árulnak... Az emberek meg rohannak... Ajándékokat vásárolnak...
De vajon gondolnak-e az ünnep igazi jelentésére? Arra, hogy mit is hozott az a régi karácsony a földre? Vagy csak mitosz, régi mese marad az egész történet?
Karácsony jön. Szeretném, ha igazi ünnep lenne!

Read more...

Kölcsön-mosoly

Szóval felkérést kaptam, hogy valami frissebbet is irjak ide... hát megpróbálom. Az utóbbi időben nagyon foglalt voltam, alig volt időm szuszogni is (még jó, hogy arra nem kell külön időbeosztás :) ). Szóval tényleg - alig jártam haza, esetleg aludni meg néha enni, de ez sem volt már olyan rendszeresen, mint például az év eleje felé. Nem mintha bánnám, mert egy csomó érdekes dolog történt, meg tényleg megérte, de mégis, egyesek körülöttem már kezdik megsokalni, hogy alig látnak... de ezt meg kell szokni, mert ez következik be előbb vagy utóbb - kinél mikor...

Szóval arra gondoltam, hogy talán feltehetem ide egyik versemet. Érdekes körülmények között iródott, vagy hogy pontosabb legyen, érdekes volt az ihletés. Kb. 10 nappal ezelőtt rohanok a munkából az állomás felé, péntek délután lévén és én szokás szerint a hétvégét nem itthon töltöttem. Szóval elindulok a munkábol és nem messze egy jólöltözött, jóltáplált kisfiú jött velem szembe. Ahogy közeledik felém hirtelen megkérdezi: "N-aveţi zece mii împrumut?"
Hát igen... persze, hogy az első reakcióm az volt: sietek, nincs, persze megmondtam neki, hogy "nu" és mentem is át az úton, mert éppen nem jött semmi... De elgondolkoztam - hogy kérhet kölcsön egy idegentől egy 10est, mikor nem fogja tudni megadni - mérmint nem ismer? És miért van egy ilyen rendes gyereknek szüksége egy idegentől egy 10esre?
És vajon nekem mire van szükségem? Esetleg kölcsönbe? Amit talán nem is kérek soha? És folytatódtak bennem a gondolatok, eszembe jutottak nemrég történt események... és hát igy szültetett ez a vers... a kölcsön-mosolyról...

Adsz egy mosolyt? - Kölcsön...

Nem szereted, ha kérnek tőled.
- Tudom. Én sem kedvelem,
ha kéréssel zaklatnak.
Foglaltak vagyunk...
Ki ne érezné ezt,
ha annyi tennivalo hárul rá?

De mondd, nem zavarhatlak -
csak egy pillanatra...
Kérni szeretnék valamit:
nekem fontos, de neked
semmibe nem kerül...
És csak kölcsön kérem
(bár tudom, kételkedsz,
hogy visszakapod a kölcsönt...)

Adnál nekem - kölcsön -
egy mosolyt?

(2005. november 12)

Read more...

Isten vezetése

Érdekes az, ahogy Isten vezetését megtanuljuk felismerni. Apró, kis dolgokkal kezdődik. Azokban tanulunk és azután nagyobb dolgokban, már biztosra mehetünk...
A konfin hangzott el az a gondolat, hogy Isten az Ő gyermekeit nem engedi hibázni a nagy dolgokban, a nagy döntések meghozatalában.
Jó dolog ismerni Isten vezetését. Azért, mert ha már megtanultál ráállni Isten vezetésére, akkor amikor tudod merre vezet, de nem látod az utat és benned valami kérdéseket kezd feltenni, erőt nyerhetsz azokból az esetekből, amikor Ő vezetett... Mert nem mindig mutatja meg előre az utat. Néha a Benne való bizalmunkat tesztelheti... Még soha nem csalódtam Istenben, hanem amikor felismertem az Ő vezetését, Ő mindig beváltotta igéretét. Még akkor is, ha nem úgy tette, ahogy azt én elképzelte. Jó Benne bizni és az Ő hangját hallgatni, ismerni azt!

Read more...

***

Most valahogy nincs cime... csak úgy jön...

Szóval miért van az, hogy az ember néha nem meri magának bevallani, miről is van szó? Igen, talán mert védekezni próbál, tulajdonképpen fél a csalódástól, attól, hogy esetleg sebezhetővé válik ha a valósággal szembenéz... Különben nem mondom, igy van, csak épp a kérdésem most az, hogy megéri-e igy bujócskázni saját magunkkal vagy sem? Talán nem... Bár ezt nehéz akkor gyakorlatba ültetni, amikor az ember benne van a dolgok javában...

Na jó, valami másrol is irhatnék, ami konkrétabb... Például a tegnap este, amikor néhány nagyon jó játékpartit játszodtam. Tényleg jó összeülni emberekkel és ápolni a kapcsolatokat, közben pedig kikapcsolódni is játszás köozben. Nem mondanám, hogy pihentető volt, mert az éjjeli alig 5 óra alvás után nem mondanám magamat pihentnek, de azért csak megérte! És megismetelném még...

Read more...