Szolgálat

Ma reggel egy érdekes gondolattal foglalkoztam. Tulajdonképpen azóta állandóan forog bennem... A mások felé való szolgálat tulajdonképpen nem azért kell legyen, mert nekik szükségük van rá, hanem mert Isten megbizása...
Ilyen szemszögből nézve más fényt kap... De az a kérdés foglalkoztat, hogy meddig kell elmenni... illetve egy adott ponton az ember úgy érezheti, hogy csak ad, pedig neki is szüksége van a feltöltődésre... Hol van a határ az emberi kényelem és a biróképesség között?

Az utóbbi időben sokat foglalkoztatnak ezek a gondolatok, mert aktuális kérdés számomra...

Read more...

Gyémánt és szén

"Diamantul este doar o bucată de cărbune care a avut suficientă răbdare în procesul de transformare" Bob Gass

Fekete széndarab. Jelentéktelen. De ha Isten kezébe veszi és formálja, akkor lehet belőle értékes gyémántdarab is... De csak ha Isten veszi kézbe. És ha a széndarab türelmesen vár az átformálódás folyamatában... Uram adj türelmet, mert egyedül nem futja belőlem...

Read more...

Egy hét

Eltelt az első munkahét a műtétem után... Kezdem megszokni újra a számitógépet.

A távolba nagyon jól látok, tényleg sas-szemem van... :)
Jo tisztán látni, nem is emlékszem, hogy láttam-e valaha ennyire tisztán. A közelben még azt hiszem, hogy változni fog egy kicsit a látásom, sőt remélem is, mert még ez nem az igazi...

De összesitve jobb, mint szemüveggel volt. És jobban is érzem magam!

Read more...

Második

Ma már jobb volt. Lényegesen. Kevesebb fáradtságot éreztem, jobban tudtam a munkámra koncentrálni. Bár még nem megy tökéletesen minden. Már ami a látást illeti. De jó reménységgel vagyok afelől, hogy hamarosan rendbe jön majd. Kezdem megszokni a szemüveg nélküli életet...

És a megfázás is talán elmúlőban van, legalábbis az orrcsorgás szerint.

Nemsokára szeretnék hazamenni, de még be kell fejeznem valami munkát, úgyhogy majd még folytatom. Különben is, semmi különös dolog nem történt ma. Eddig...

Read more...

Első munkanap

2 7 betegszabadság után el kell mondanom, hogy kissé megviselte a szememet az első munkanap... De most már végére jár lassan és mehetek haza. Remélem, hogy megedződik és holnap már jobban fog viselkedni, vagyis már nem fog ilyen hamar elfáradni...

Jó lenne már menni haza, mert itt eléggé nagy lett a csend, az emberek elhúztak ki hova kb. egy negyed órája, de a nekem a munkaidő most jár le. Na megyek...

Read more...

Műtét után

Egészen más szemüveg nélkül látni, mint a keretek közé szoritott képre hagyatkozni csak... Megérte túlesni rajta. Bár még nem teljesen állt helyre a látásom, de azért már látok dolgozni a számitógépen, ami néhány napja például még nem ment...

Most már azért kezdek fáradni, még jól fog a néhány nap a betegszabadságomból, de hétfőtől kezdődik újra a meló...

Read more...

Szivárvány az égen

Kedd reggel csodálatos szivárványt láttam. Esett az eső még, a nap felkelőben volt, de az égen kifeszitve ott volt a reménység jele - szivárvány... Óriási félkörével szinessé tette a felhőket, akogy a lakóházak felett elhúzódott... Gyönyörű volt...

De az emberek álmosan, sietősen mentek munkába, iskolába, autók robogtak, miközben az ive fent lassan eltűnt szem elől... Morcos, haragos arcok váltottak egymást, pedig a termeszet másról beszélt...

Az a nap mosollyal kezdődött, hisz reménységről beszélt már a reggel is - arról a reménységről, hogy Isten nem feledkezett meg rólunk... És bár mi sokszor észre sem vesszük, ott van és kiséri életünk láthatatlan kezével...

Read more...

Szemműtét előtt...

Most már én is gyorsabban kapcsolódok, mert itthon jó a kapcsolat - már nem telefonon, hanem rdsen... Júhé... csak a szemem birja...

Ugyanis két hét múlva már túl leszek a szemműtétemen és akkor utána kb. 10 napig kényszerpihenőn leszek. Utána azonban remélem, hogy minden rendben lesz... a szememmel is! :)

Read more...

Augusztus

Lejár mindjárt a nyár és nem is volt nagy hőség. Ezt azért nem felettébb bánom, legalább pihenni tudtam rendesen...

Érdekes dolgok történnek néha az emberrel, váratlanul - még jó, mert másképpen túl monoton lenne az élet, nem igaz?

A munkatársaim közül egyesek most mennek szabadságra... én már el is felejtettem, milyen volt az - olyan rég volt, ill. annyi minden történt azóta... de szép volt!

Read more...

Eső

Ezúttal itthon. Estére vagy éjszakára mondtak esőt. A fejem persze, hogy fájt, jelezve az eső közeledtét, de hát ki nem vesz reggel, augusztusban szandát?

Most bezzeg zuhogott kint az eső, most is dörög - tehát két lehetőségem van: megvárni mig az eső eláll és felszárad (ez beletelhet napokba), vagy pedig szanadába hazamenni kb. 1 óra múlva...

Azt hiszem, ez utóbbi mellett döntök... :)

Read more...

Hideg és eső hazája...

Szóval újra itt vagyok, leirhatatlan hideg van, pedig most augusztus van. És persze az eső sem hiányozhat...

Elegem van már ebből az időből, mindig ilyen van, mikor itt vagyok. Felleges, szeles, esős, hideg, itt nem számit, hogy milyen hónapban vagyunk...

Amúgy ma reggel nagy köd volt kint, amikor felébredtem. És egy nénike rövidújjuban járkált kint. Engem bent rázott a hideg, de amikor megláttam ot, jött hogy visszabújjak az ágyba :) ott legalább nem fáztam.

Szóval már vágyok egy kis melegebb idő után - talán otthon lesz részem benne...

Read more...

Nyár

Kibirhatatlan a hőség. Sem kint sem bent nem mentes az embr a magas hőmérsékletektől...

Mennyire hullámzó az időjárás: áradások, majd néhány nap múlva kánikulla...

Nem csoda ha az emberi szervezet nem birja...

Read more...

Szórd a sót...

Egy nagyon kellemes (igaz, fárasztó) hét után vagyok.
Mikóújfaluban voltam egy 8 tagú sószóró csoport tagjaként. Nagyon aranyos embereket ismerhettem meg és nagyon sok imameghallgatásban volt részünk, legalábbis én igy érzem.

Hogy a vidám sziv a legjobb orvosság, azt megtapasztaltuk, bőséges kezelésben volt részünk egyik csapattársunk részéről (egyik ebéd pld. 2 órát tartott, mert kezelésbe vettek bennünket :) )
Jó volt új emberekkel megismerkedni, új tapasztalatokat szerezni és szeretni az embereket... még soha eddig nem tűnt fel, hogy mennyire kiéhezettek az emberek a szeretetre.
A gyerekek nagyon élvezték a foglalkozást, sokan voltak, igy az egész csapatra szükség volt, mikor velük foglalkoztunk.

Most, hogy hazajöttem, hiányoznak azok az emberek, akikkel eltöltöttem az elmúlt napokat. Úgy érzem, szegényebb lennék ha nem ismertem volna meg őket.
Az együtt szilveszterezés reményében váltunk el...

Read more...

Láz

Tegnap délután, ma reggel...
38,2 (ez nem a kinti hőmérséklet :), tévedés ne essék!)

Nem első alkalom már, hogy mikor valahova készülök menni, közbejön egy betegség. Ez eddig úgy nyilvánult meg, hogy amint megérkeztem levert. Most úgy tűnik, megelőlegeződött...

Ma a munkából igyekszem elérni az orvoshoz, remélem, nincs semmi komoly baj. Ha nem megy le a lázam, akkor nem mehetek a sószóróra, pedig igazán szivesen mennék.

Az egyedüli pozitiv dolog abban, ha itthon maradnék az lenne, hogy legalább kipihenném magam, mert elég mozgalmas heteknek nézek elébe...

Szóval megpróbál a láz... ez azért is furcsa, mert nem szoktam lázas lenni, remélem, nincs tüdőgyulladásom, ami itthon tartana... ma már elkezdett fájni a torkom is, hogy 'minden a legnagyobb rendben legyen'...

Amúgy nem fáj semmim, persze, hogy a fejem eléggé kába és aludhatnékom van (fáradt vagyok), de amúgy nincs semmi bajom..

Lehet, hogy az itteni légkondi okozta, ami azt illeti, a tegnap eléggé zavart...

Read more...

Németország...

Ma tudtam meg, hogy augusztusban újra el kell utaznom...

Szinte hihetetlen, hogy ilyen sűrűn repülőzgetek, mintha csak a szomszéd városba mennék, lassan olyan lesz ez a fajta utazgatás (azt hiszem, az országban nem utazgatok annyit, mint repülőn...)

Hát na, ez van: április második fele, június eleje, augusztus közepe...

Igazán világot járt leszek - bár mindig ugyanoda megyek...

Sajnos igy a Noémiék menyegzőjére nem tudok segiteni, mert előtte levő nap délutánján jövök majd vissza...

Read more...

Frisseség

Ma reggel egész kellemes idő van kint, szinte fáztam munkába jövet. Legalább nyitva lehet itt tartani az ablakokat - egész nap, mert amúgy elég meleg szokott lenni bent a légkondi ellenére is.

Ja igen, a légkondi... fejfájást okoz (a szó szoros értelmében is!), meg hátfájást, vitát - mert egyeseknek muszáj 16 fokra lehűteni a levegőt... mennyi ész - és még nem is fáznak mellette, nem beszélve arról, hogy ilyenkor nekem már rég jéghideg a lábam és nem is érzem a lábujjaimat - ugyanis sokat ülök...

ma remélem, hogy nem lesz szükség ezekre a modern egészségromboló gépekre...
hacsak 'jó' szokás szerint nem fognak egész nap fúrni kint az udvaron, majdnem az ablakunk alatt (megj. földszinten dolgozom...), mert akkor a zaj miatt kénytelenek leszünk becsukni az ablakokat - és nem kizárt, hogy már mindjárt megkérnek erre a szivességre a többiek, akiket zavar a zúgás - mert ezzel kell kezdeni a napot - ma is...

Read more...

Hetfő reggel

A szokásos hétfő reggeli unalom...

Odaát a munkatársaink még nem fáradtak be a munkába ilyen korai órában, ennek köszönhetően nem sok mindent lehet tenni... Már akinek nem maradt felettébb sok munkája a múlt hétről.Mailt olvasni azért lehet, egyesek pénteken egész későig bent tudnak ülni a munkahelyükön, igy igazán nem is csoda, hogy hétfő reggel nem sietnek...Mindjárt fél tizenegy, igy már lassan kezdődik a mozgolodás odaát, érkeznek a mailek, a munka...

mennem kell...

Read more...

Természet

Az éjjel végre esett az eső és egy kissé le is hűlt az idő (kint).

A múlt hétvégén Herculane-n voltam, szombaton a hegyet másztuk meg. Nagyon klassz helyen jártunk, annyira vad táj volt, csak sziklák, patak, kövek, és itt-ott egy-egy fa, de megkérdeztem magamtól többször is, hogy nőnek azon a kopár sziklán?

Read more...

A látogató

Egy galamb látogatott meg hétfő reggel a szobámban... Persze, mikor Németbe voltam... Alig arasznyira nyitott teraszajtón sétált be a szobámba, majd mikor meglátott - biztos ellenőrizte, hogy otthon vagyok-e vagy csak úgy véletlenül maradt nyitva az ajtó - kiment, és a párkányra ült. Persze háttal nekem...
Meglepett...

Read more...

Felhők között...

Felhők...fentről egészen érdekes látvány a felhőtenger. Szinte azt mondanád, hogy a fehérre szineződött domborzati formákat látod: mintha hegyek, dombok lennének, úgy látszanak.

Hazafele jövet, mikor már leszálláshoz közeledtünk, bemerültünk a környéken gyűrűző sűrű felhőrengetegbe - benne már szürkének, feketének látszott, és úgy tűnt, hogy éri a földet. Leszállás után láttuk, hogy tényleg nagyon lent voltak - és feketék, az ömlő eső miatt...
De fent, ahogy rájuk süt a nap, vakitó fehérségük mintha nem is rejtene tomboló vihart, mindent elmosó esőt.Itt-ott, mintha krátert rejtegetne, néha szitává vékonyodik, kilátást - vagyis lelátást engedve az alatta elterülő földre... ott van a hegyek fölött és a tavak, folyók fölött is... városok és falvak húzódnak meg árnyékukban...

Felhők... mi csak azt látjuk innen, ami alattuk van... De jó, hogy valaki fölöttük is lát... s földhözragadt szemeinket magához emeli!

Read more...