Megjött a hó

ide is. az éjjel valamikor hóviharral álmodtam a hegyekben (hogy honnan jött össze a hegy meg a hó meg a vihar?). és épp tegnap gondolkodtam, hogy a hólapát még használatlanul hever előkészítve. este még csodáltam a tiszta eget meg a hold ragyogó fényét. ki gondolt itt hóra?
reggel aztán nem jött hogy higgyek a szememnek, mikor kinéztem, hogy minden fehér - ajaj :) tán még most is hull, de az utak el vannak takarítva (nagyjából), a reggelhez képest, mikor igencsak havasak voltam. mind2 szomszéd udvarán vagy 2 hóember álldogál :)

az unokaöcsém meg igazán szívén viseli nővérkéi sorsát - főleg mikor cukorkáról van szó. a kisebbik kiszúrta a sárga dobozt a táskámban (régebb nem volt ott) és megkérdezte, mi az. anyai engedélyt megkapva kért belőle. az öcsike is kért meg kapott, mire nyomban megemlítette a nagyobbik nővért is, hogy neki is kell - ő persze nem volt a közelben - pár másodpercig. mert aztán megjelent. és a fiatalúr kért neki is egy cutortát :) hát hogy ne szeresse őket az ember lánya? :)

Read more...

Idén

nem tűztem ki "nagy" terveket. az elmúlt évek tapasztalata nyomán, nem tőlem függött (csak) a megvalósítás és úgy gondoltam, jobb lesz most így. nem azt mondom, hogy nincsenek terveim, célkitűzéseim - csak sokkal jobban lemérhető és nem annyira elérhetetlen módon fogalmaztam meg őket. meg nem egy évre szólóan. nem is arról kell szóljon az élet, hogy kitűzünk valamit év elején, aztán év közben semmit nem határozunk el, hanem csak majd következő év elején.
az elmúlt néhány napot azzal töltöttem, hogy próbáltam helyre jönni - hagyma, gyümölcsök, teák, vitaminok, méz, pollen. még most sem vagyok egész jól.
és készítettem a tartalékokat azokra a napokra, amikor elkezdek dolgozni. mert nem tudom, hogy milyen munkamennyiség vár rám. bármire fel kell legyek készülve. a hétközbeni programom meg egyáltalán nem lesz lazább :)
az enyhe időjárásnak köszönhetően ma még nyílott a krizantém a kertben. és megjelentek a hóvirágok is, egyik-másiknak már a virága is látszik. és az egyik árvácska teljes díszben őrködött a járda mentén. és a szegfűk is bimbósak, a rózsák tele vannak hajtással, az orgona rügyes. sőt, egyik szőlőn is felfedeztem friss rügyecskét. január lenne tényleg? :)

az évet egy tanulmánnyal kezdtem:

hihetetlenül sok mondanivalót tartalmaz ez a 2 lecke...

Read more...

BÚÉK - 2012

Bizalom

Mindenen át hogyan segít?
Még nem tudom, hogyan,
csak hogz ígérete szerint
és csodálatosan.

Elűzi-e az éjszakát
s hogyan? Csak azt tudom,
hogy egy lépéshez mindig ád
elég fényt az úton.

Szívem, ha Ő kezébe vett,
békében nyugoszik.
Hogyan hordoz, hogyan vezet,
az csak rá tartozik.
(németből Túrmezei Erzsébet)

Read more...

Áldott karácsonyt!

Vajon?

Vajon a szenteste után
következnek-e szent napok,
szent élet, megszentelt remény?
Lesz-e, ki majd szentebbül él?
(Füle Lajos)

Read more...

Ünnepre készülődve

idén sem állítottam karácsonyfát. helyette néhány ág - inkább csak az illatért. saját szárítású narancskarikákkal. mert nem ez az ünnep lényege.
jó volt ma itthon lenni, kicsit átkapcsolódni a mindennapi rohanásból. örültem, hogy nem kellett bemennem a városba, a nyüzsgésbe, hanem itthon lehettem. kipróbáltam néhány receptet, kíváncsiságból.
bár lenne igazi ünnep ez az év-vég...

Read more...

Néhány sor arról,

hogyan lesz széppé egy nap, egy emlék, egy darabka az életből - bár nehéz volt, most mégis örülök, hogy része volt az elmúlt - mondjuk - 2 évnek...

nem csak ettől lett szép, de ez volt az, ami ráébresztett, úgy igazán, hogy szép volt...
néhány elismerő szó - egyik-másik-tól - és igen, 2 különleges meglepetés:
egy karácsonyi ajándék, amelyre nem számítottam - az elmúlt hetek emlékét hozza a lakásomba.
a másik pedig: több hónap kemény munkájának elismerése, egy olyan embertől, akivel együtt próbáltunk mindent megtenni a sikerért - emlék, mely megmarad.
és harmadik, ráadásként: fahéj illatú gyertya.
emlékek arról, hogy szeretem a munkámat...
most már tudom, hogy nagyszerű emberekkel dolgozom, még ha a mindennapok stressze és nyomása nem enged mindig csillogást a percekbe...
és igen, megéri becsületesen, mindent beleadva, a legjobbat adni. még ha az elismerés sokszor el is marad. egy-egy ilyen nap kárpótol :)

Read more...

Advent-utó

az elmúlt hetek rohanása lassan engedni kezd - az ünnep közeledtére. volt, hogy néhány napig szó szerint csak aludni jártam haza. nem szeretem az ilyen napokat, de örülök, hogy elmúltak.
a hétvégén egyik "szomszéd" mindenképp meg akart látogatni. nem fogadtam egér őkelmét.

adventi hetek... adventi élet... a várakozás, az idő múlását emlegető naptár járt sokat a fejemben a napokban. s a röpke élet igazi értékeinek helyes mérlegelése.
hogy elmúlt az advent? nem, még nem múlt el...

Read more...

Egy másik dolog,

ami ugyancsak a csoporthoz tartozik az, hogy igeverseket tanulunk. minden 2 napban valaki a csoportból (be vagyunk osztva), küld a többieknek sms-ben egy igeverset, amit meg kell tanulni. és azután felmondjuk. jó ez így. tetszik :)
így már nagyobb lelkesedéssel várom a piros lámpákat, mert kis cetlikre írva nálam vannak ezek és így tanulgatom őket :)

Read more...

Csopi

talán írhatnék néhány szót a kis csoportunkról. régi álmom valóra válása ez a kis közösség, olyané, amelyről már rég lemondtam. nem kellett volna. a lányok jöttek az ötlettel (vagy inkább ajánlattal?) egy októberi szombat délutánon, hogy legyen nekünk is egy bibliatanulmányozó csoportunk. bevállaltam. létszám szerint 6 vagyunk. és hetente egyszer szoktunk találkozni, megbeszélni a hét közben tanultakat. olyan jó alkalmaink vannak. nagyon örülök ennek a kis csoportnak. azért is, mert nem csak adok, hanem kapok is. tőlük is, de van üzenet nekem is a leckékből. a szövetséget tanulmányozzuk.
tulajdonképpen erről akartam írni. egy üzenetről, amire most nyílt fel a szemem.
hogy szó van arról, hogy "felvenni a keresztet" és ezt olyan sokszor értjük teherre, amit vinni kell - talán betegség vagy nehéz helyzet, ilyenek. akkor miért nem zsákot ír? keresztet olvasok. a kereszt azontúl, hogy nehéz, nem csak azért tették egyesek hátára, hogy meggörnyedve járjanak. halálra szánták őket. és így mindjárt más fényben látszik a "vegye fel a keresztjét, és kövessen engem". mert azt is írja, hogy "többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem". és ez csak úgy lehet, ha meghal bennem valami - erre kell a kereszt...

Read more...

Advent

ma, szokástól eltérően, délben gyújtottam meg a gyertyákat, ebéd után. az egész délelőttöt az ágyban töltöttem, s most úgy gondoltam, engedélyezek magamnak néhány percnyi eltérést. felhúzott lábakkal a nappali kanapéjára telepedtem és néztem a fényeket. a csütörtöki trüsszögés már jelezte, valami nincs rendben, pénteken torokfájással ébredtem, majd megjelent az orrcsorgás, s hogy teljes legyen az összkép, a szombatot kissé kábán töltöttem - a szemetes mellettem megtelt pézsékkel, lomhán mozogtam. aztán ma reggelre nem szűnt a nyakamon viselt mázsás teher, így döntöttem az ágyban maradás mellett. persze szedtem buzgón a vitaminokat, ittam a teákat, a limonádét, kúráltam magam. kiheverem...
közben néztem a fényeket, akaratlanul is a "Krisztus jó illata" kifejezés motoszkált bennem. meg a várakozás. ahogy Mark Twain megfogalmazta: "A rég várt is váratlanul ér, amikor végre bekövetkezik."...
valahogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elképzelem őket - ahogy a mai nap sem. meg sok-sok nap sem az elmúltakból. valahogy mégis, kezdem érteni, hogy az élet sokkal komplexebb dolog, mit megálmodott dolgok valóra válása. sokkal több kihívással van tele, mint azt én néha kényelmesnek érzem. sokkal több szépséget rejt magában, mint amit én bele tudnék sűríteni egy-egy napba. és kezdem érteni, hogy az én felelősségem kihozni mindegyik napból a maximumot - úgy, hogy visszanézve ne kelljen magamnak semmit felrójak... advent... ahogy közeledik az év vége, lassan számadást készítek magamnak az elmúlt hónapokról...

Read more...

Tél lett

erre felém, havazott is ma reggel, na meg aztán valamikor később eshetett az eső is, mert csupa jég az út a kapuig, tovább nem is merészkedtem, oda is csak a kíváncsiság vitt ki, mert nem akartam hinni a szememnek. amúgy ma csodaszép képeket készítettem (legalábbis abból ítélve, amit láttam és élveztem a fehéredő ágakat, félig fehér szélű leveleket)... idebent is megtéliesedett a lakás, akarom mondani a dekor. hiába, telik az idő, múlik az esztendő...
és sikerült befejezni a bronzra színezett "képet" is, bekerült a nappaliba. hihetetlen, hogy eltelt ez a hét, mintha nem is lettem volna szabadságon előtte, úgy érzem. az előrejelzések szerint ez még néhányszor ismétlődni fog az ünnepekig. ezért hát vitaminok, szezongyömülcsök várva vagytok, most pedig az álom vár - előtte meg a vacsora :)

Read more...

Elfoglaltság

mit tud csinálni az ember lánya ha a szabadságát itthon tölti? nagyon egyszerű - elkezdi sorra keríteni minden addig halasztott terveit és néhányat megvalósít belőlük (nem mindet - ahhoz néhány hónapos szabadság kellene :D ). mint például (nem fontossági még csak nem is megvalósítási sorrendben):
- babát látogat
- látogatókat, vendégeket fogad
- kertet locsol, néha fotóz, készül a télre
- főz, mos, takarít - á, ezt mindig csinálja, nem csak szabadságon :)
- igenis, főzöcskél és sütöget - például említésre méltó életem első: élesztős tésztája, mézeskalácsa, pizzája
- olvas - nagy ritkán és keveset csak az olvasás kedvéért - mintha nem is lenne szabadságon
- pihen - értsd ezalatt, hogy reggel 10szer is kinyomja az ébresztőt, mert lehet, és napközben nem rohangál (annyit) az óráját szem előtt tartva
- közben készül: tiniórákra, bibliatanulmányra - szabadság ez?
- cikket ír - utolsó pillanatban kérik, mint sokszor :(
- zenét hallgat - nemcsak napközbeni hangzavart, hanem zenét, igazi zenét
- és igen, hobbizik! filcvirágot készít, koszorút díszít, köt magának kézmelegítőt
a betervezett lista még messze nem ért véget. röpke még a hátra levő idő erre. azért hiányzik a kimozdulás, a másfajta szabadság. de így is jó volt, nagyon jó :)

Read more...

Teljes a káosz

a fejemben. most milyen nap is van?
kedd? szerda? segítség! :)

Read more...

Narancsos fahéjas

csokit eszegetek itt. karácsonyi hangulatot lop a napba bár még nem kezdtem el karácsonyi zenét hallgatni és még hihetetlen számomra, hogy szinte az egész év elszaladt már...
hétvégén kedves vendégeim voltak. olyan jó volt kedves unokatesómmal találkozni (és nem csak), együtt lenni, beszélgetni, sétálni kicsit a város őszi ruhát öltött parkjaiban. kár, hogy ilyen rövid volt...
aztán jó pihenni is. nem is gondoltam, hogy ennyi fáradtság felgyűlt bennem. remélem, jól fog telni ez a néhány nap.
aztán tegnap este gumidefektet kaptam. több, mint 3 év után ideje is volt, nem? én túléltem, a gumi nem, a kerék remélhetőleg igen. hát ennyit erről.
a tegnap vagy 5 szemeteszsáknyi lehullt levelet szedtem össze és messze voltam még attól a teljesítménytől, hogy az egész össze legyen szedve. ma csak egyet töltöttem meg, mert nem volt hozzá türelmem, hogy a többit is összeszedjem, még hullik rá, majd akkor...

Read more...

Olyanok

ezek a napok, mint az udvaron lehullt levelek. ma este több volt, mint a tegnap. sárgult, száradó levelek. valamikor tele voltak élettel. reggel röpke pillantásra ha futja, este már sötétség borít mindent. marad az összeszedés másnapra. mindig a másikra...
valaki elég jól ismer, hogy a fojtogató gondolatokra is tudjon egy bátorító szót simítani.
idebent esténként, ha fáradtan hazaérek, meleg vár. az itthonlenni érzése kárpótol valamicskét ilyenkor. a befejezetlen kép még mindig a szekrényen vár. valahogy így érzem magam én is - sejtem a folytatást, de halasztódik - újra meg újra. a fejemben ott lappangott egész nap a ma reggeli mondat, hogy "az Isten útjai tévedés/hiányosság nélküliek". csendben megyek tovább... későre jár...

Read more...

Hétvégéről így hétközépen

(középen a csúcs, ahova felmentünk, a kép készült az első emeletről)

csomagolás - bakancs, vastag felső, sapka, egyebek. délben még nem volt biztos az indulás, de este már a csípős hidegben a távolban világító pontokat fotóztam. megérkeztünk. akkor még nem tudtam, milyen pompás látvány fogad majd reggel az ablakon kitekintve. hajnalig nyúlt a beszélgetés, reggel kissé karikás szemekkel ébredtünk, de megérte. aztán elő a gépet, bár a látványt nem tudja visszaadni semmilyen kép - azt élőben kellett látni. nekiindultunk, megkésve ugyan, de lelkesen. a lelkesedés megcsappant az emelkedőn, de a kitartás nem lankadt - s megérte, a látvány, az élmény. együtt a csapat. a délután a négy fal között telt, de másnap reggel újra nekiindultunk. időszűke miatt az első napi utat felvonón tettük meg - a látvány megérte. aztán tovább, felfele a legközelebbi csúcsig (többre nem futotta, elsősorban időből sem, de lehet energiából se nagyon)... lenyűgöző kép fogadott (lásd előző bejegyzés fotója). s mert mind2 nap ragyogó napsütés volt, csodáltam a színharmóniát, az őszt, a fenyőket, millió szépséget a magasban. 2073 m magasan voltunk, a Parang hegységben (Vf. Parangul Mic), kb. 1000-el magasabban, mint a szállásunk. csak azt sajnálom, hogy ott kellett hagyni a látványt, a hegyet, a csendet, a természetet. egyik legszebb hétvégém volt - fénypont a hétköznapokban :)

Read more...

Panoráma

2073 m magasról...

Read more...

Egyre őszebb

múlt héten éjszaka fagyott... ennek következtében lefagytak a dáliák, sajnáltam nagyon, mert még volt rajtuk bimbó. a fügefa is megérezte, de a fügék még érnek, úgyhogy remélem, még ehetek belőlük.
megjött az eső is, erre nagy szükség volt.
szombaton váradon voltam lányok-asszonyok konfiján. jó volt. jó volt találkozni sok kedves ismerőssel, baráttal. meg kikapcsolódni. meg elgondolkodni ezen-azon. fárasztó volt, nagyon korán kellett kelni az utazás miatt és későn értünk vissza. de megérte.

Read more...

Újra hétvége

de nagyon hamar telik ez is. a munkába trainingre küldtek, szépen elosztogatták az alkalmakat, így egy darabig heti 2szer minimum kifacsarva érkezem haza.
ma hajnalban (akarom mondani 7 óra után) megébredtem és mivel fagyot ígértek az éjszakára, kinéztem az ablakon. a szomszéd kocsiján vastag fehér takaróként páraréteg díszelget. mégiscsak jó volt a paradicsomokat leszedni az este. nem értem, hogy, de most sokkal több paradicsom volt, mint nyár alatt. egy része a savanyúságos bödönben landolt. a többi majd megérik lassan...
a mai nap "nagy" eredménye a kiültetett illatos és futó rózsák. tavasszal remélem gyönyörködhetem bennük.
petrezselyem és zeller levelet tettem el fagyasztóba, ma a változatosság kedvéért együtt: apróra vágva, vizet öntöttem mindegyik részlegbe (kiürült csokis doboz újrahasznosítása), be a fagyasztóba. kb. 2-3 nap után kiveszem, egyenként kicsi zacsikba teszem és be a fagyasztóba. mikor szükség van rá, bele a kajába (például megfőtt a zöldségleves, eloltom a gázt alatta és belezuttyintok egy fagyott jégkockát - a jég elolvad és a friss petrezselyem/zeller máris ízesít :) )

Read more...

Már 2 este

Dr. Pálhegyi Ferencet hallgattam élőben KAPCSOLATAINK témakörben. Visszahallgatható itt.
amúgy mostanában többen is megfordultak nálam, ki hosszabb, ki rövidebb időre. ősz van itt is, hulló levelekkel, hideg reggelekkel. mégis, akad öröm minden napra - kisebb-nagyobb. és mintha még csak most zsúfolódna az év is...

Read more...