"Hogyan lesz ebből aparát?"

idéztem magamnak, mikor ügyetlenkedésem jeleit, a morzsákat vettem szemügyre. hát igyekeztem a hibát helyrepofozni, teljesen nem sikerült. mégis, ez lett a vakondtúrásból:

igen, tél van még. a hó betemette újra a hóvirágokat, pedig már újév előtt óta kinyíltak. nem is hittem, hogy ekkora szárt rejteget a kis hóvirág a kertemben:

tegnap reggel meg ez fogadott, mikor kinéztem az ablakon. egész éjjel hullt a hó, nem is akárhogyan:

ekkora hó lett:

Read more...

Az előrejelzések

szerint ma hullt a hó. valójában esett az eső.
ettől még lehet élvezni egy szombati napot, főleg, ha az ember lánya itthon töltheti az egészet és kedvére oszthatja el idejét rengeteg tennivalói között :)
mikor reggel elég pihentnek éreztem magam a második ébredés után, ijedten kostatáltam az óramutatók állását. egy pillanatig. utána nyomban tudtam, hogy ezért vártam a szombatot :)
készült például török citromos muffin, aminek a receptje ama kritérium alapján lett kiválasztva, hogy joghurt kell bele. mert hát az egyetlen doboz tejföl a hűtőből lejárati idejéhez közelget. és még csak fel sem tűnt, hogy joghurt helyett tejföl ment bele, meg is sült, a kóstoló igen sikeresnek titulálta a produkciót. csak mikor a telefonba mondtam, mit is készítettem s mi kellett bele, akkor esett le, hogy a tejföl nem joghurt :)

Read more...

Napsütés.

igaz, hogy odakint hideg van. igaz, hogy semmi különösebb változás nincs. igaz, hogy a beteg munkatársak miatt a munka mennyisége jelentősen nőtt. igaz, hogy szabadságot kellene kivenni, csak ez nem olyan egyszerű. igaz, hogy...
kint süt a nap. ma reggel a távol halvány ködbe veszett. mosolyt csalt az arcomra. jó kezdet reggelre, bár már azelőtt a találkozás lendületet adott. az ablakban a rózsa nevetett rám, a kapu mellett a hóvirágok hajtottak fejet, csend köszöntött, mint minden reggel, az este a hold világított alá a kertbe, mikor kilestem az ablakon.
mit mondhatnék? az élet szép, és apróságoktól lesz az. mert az a fontos, ami benned van...

Read more...

A próba sikeres volt

ez az első kenyérsütőben sült akármi, mert kenyérnek eléggé kalácsos volt, de finom. nagyobbra is megnőhetett volna. a következő az fehér kenyér volt, de a mérete nem sokban különbözött. ettől függetlenül finom volt és elfogyott.

ez pedig, khm, a muffinsütésről pillanatkép:

annyit kell csak hozzátennem, hogy nem égett meg, nem lett sületlen, de a következő adag finomabb lesz. remélem :)

Read more...

Fájnöli

azaz végre, hosszas keresgélés, s hogy őszinte legyek válogatás és várogatás után megérkezett. hamar eldöntöttem, hogy egy muffin-receptet próbálok ki elsőre vele. főként a sütőjét, amire már régóta áhítozom. remélhetőleg nem éget, hanem szép finom, ropogós barnára süt. ha sikeres lesz az első próbálkozás, akkor előreláthatólag több időt fogok a konyhán tölteni, a siker ünnepléseként, ill. még más receptek próbájára. ha nem sikerül, akkor is, mert nem akarom az első próba után feladni. nah lássuk csak, fel kell avatni a szülinapi ajándékaimat is :)

u.i. eme bejegyzésnek szombaton kellett volna megjelennie. de munka után annyira fáradt voltam, hogy elmaradt...

Read more...

Csak úgy,

kiálltam az udvarra ma este, holdat s hóvirágot csodálni. az ég alja még pirosas volt, csak fasziluettek csipkézték az estet. odafönt a vékony holdsajt virított egy csillag társaságában a sötétedő boltozaton. csend. távoli zaj idézte csak a várost. a gép épp akkor szállt le - a másik meg fel: követtem a fényeit. lyukat fúrtam ujjammal a fagyott, érintetlen hóba - mint egy kisgyerek. hallgattam a csöpögést és megnéztem a derékba tört jégcsap maradványait. beszívtam a friss esti levegőt és tudtam, éreztem: hazaérkeztem...

Read more...

Egy kis hit

"A pusztában is láttad, hogy úgy vitt téged Istened, az ÚR, ahogyan fiát viszi az ember, az egész úton, amelyen jártatok, míg el nem érkeztetek erre a helyre." (5 Móz. 1:31)

kissé hitetlenkedve álltam ma hozzá valamihez a munkában, talán nem épp megalapozottan (csak azt hiszem, annyi minden nem jött össze a számításaim szerint a munkámban, hogy úgy gondoltam a ma reggel első órái után, hogy ez még annyira sem sikerül). egyik kollégám mondogatta, hogy ne álljak már így a dologhoz, hanem kicsit higgyek, mert neki pozitív tapasztalata volt. aztán, neki lett igaza. mikor mondtam neki, a válasza valami olyasmi volt: "see? little faith".
mintha nem is ő mondta volna...

most este meg már szinte csalódottan néztem az első kenyeret, amit a sütőm készít. nem akart nőni - nekem úgy tűnt. és újra néztem, és csak nem nőtt. az idő pedig telt, már nagyon telt...
az előbb bekukkintottam újra az ablakocskán és már szépen gömbölyödik a teteje. talán mégsem lesz olyan rossz :D. és újra csak nem nekem lett igazam...

Read more...

Nem is tudom,

mikor láttam még ilyen szépnek a telet, mint ebben az évszakban. reggelenként az a fehérség ami minden aprócska faágat átfest, meg a hótakaró, a zúzmara a leveleken...
persze, nem annyira kedvelem a reggelenkénti ablakjégtelenítést, meg a csúszós utakat. de mégis, a reggeli munkábaindulás tele van szemet és lelket gyönyörködtető szépséggel, hálára hangoló apróságokkal.
nem mondom, hogy gondtalan vagy harctalan az élet, de a kihívások lehetőségeket rejtenek. az egyedüli módja a növekedésnek pedig nem a megfutamodás. bár az elmúlt napokban nagyon közel jártam hozzá...
a csendben és magányban pedig igazán közel tud Ő jönni...

képek nincsenek. a legszebbeket úgyis a lelkemben őrzöm...

Read more...

Ma hallgattam...

Read more...

Nem rólam szól...

szeretem azt, amikor a konkrét üzeneten túl valami összeáll bennem. valami új, valami személyes. mert olyankor érzem, hogy jó kezekben vagyok... a hiten és türelmen kívül bennem ott motoszkál a gondolat, hogy másként kell. mert másról kell szóljon, másról kell beszéljen. a gondolat, a szó, a tett, a hit, a harc, az írott szavaim, a szolgálatom, az életem.
és jó erre példákat látni és jó erre emlékezni.
és újra kezembe vettem a tollat. csak úgy "magától". mert volt egy váratlan bátorítás, egy gondolat, ami belémfészkelte magát. és újra előretervezek. talán az elhanyagolt gondolatok egy napon valóra válnak. bár ne lenne hiába!

Read more...

Tavaszvárón

ma este már nagyon szúrta a szememet a karácsonyi dekor a lakásban, így kicseréltem, kissé tavasziasabbra. ami még a telet idézi belőle:

igaz, hogy tél van még, de az új élet ígérete ott húzódik már minden kis gyökérben, még ha nem is látható!

Read more...

Szemelvények

a tegnap kapott, új évemre szóló gondolatokból:
légy csendben és várj az Úrra... gyönyörködj Benne, bízzál Benne... Ő munkálkodik... szeretetével jön felém Istenem... nappal szeretetét rendeli mellém... éjjel éneket ad számba... adja meg az Úr szíved vágyát, teljesítse minden tervedet... mi Istenünknek, az Úrnak nevét emlegetjük dicsekedve... az Úr győzelmet ad... akkor zászlót emelünk Istenünk nevében...
csendes ünneplés volt csak. de nem a külső a fontos. a hozzáállás :)

Read more...

Ez a nap más...

más, mint a többi. nekem :)
másként kelt fel a nap - de tényleg, gyönyörű volt a felkelő nap, mikor munkába induláskor láttam. napközben nem sok napsütést láttam, de az a reggeli fényjáték, a színes ég!
a kertben tegnap láttam és ma újra megcsodáltam a bújó hóvirágokat.
az évi mottóm részlete jár a fejemben: osztályrészem kies helyre esett...

Read more...

Mire jó...? 6.

a fürdőszobai kis szekrénysarok?

hogy megbújjon benne egy kis emlék, egy kis dekor, egy kis hangulat. a lila egy kedves barátnőtől kapott handmade, szívalakú szappan. a kövek körülötte a kertet csúfították, míg be nem hoztam és meg nem mostam őket. aztán a kis tükör egy másik kedves barátnőtől születésnapi ajándék - a tavalyi. s ami még odafért - fürdősó volt eredetileg a dobozkában, aztán miután elfogyott, tettem bele reszelt narancs- és citromhéj keveréket mozsárban tört szegfűszeggel meg néhány apró darabka szárított narancshéjat. kívülről meg felöltöztettem a dobozkát natúrnak :)

Read more...

Mire jó...? 5.

egy kis megmaradt püré, amit az ember már nem szívesen eszik meg, de még jó?

ilyen kis lapótyákat készítettem belőlük. a recept egyszerű: 2 tojás, összekevertem a sárgáját a fehérjével, tettem bele sót, borsot, egy kis tárkonyt, megszáradt petrezselyem levél darabkákat, aztán bele a pürét. s mivel a keverék elég híg lett és ott volt előttem egy darabka száraz kenyér (amit másra akartam újrahasznosítani), hát mozsárban megtörtem apróra és belekevertem. aztán megsütöttem.

megjegyzés_1: az ízesítés tetszés szerinti lehet
megjegyzés_2: a végeredmény színe ízlés és sütés idő szerint változhat. íze a sült krumpli és bundás kenyér keverékéhez hasonlított :D
megjegyzés_3: a tányér szélére tett mandarin és klementin szeletek csak az díszítést szolgálják. igaz, én a tányér végleges kiürítésének utolsó lépéseként tüntettem el, és nagyon finom volt :)

Read more...

Az élet koncertje

Figyelem az arcokat. A karmesterre szegezett tekintettel várnak. Készen. Most van a pillanat! És a sokféle hang csodás harmóniában csendül fel a különböző hangszerekből. Szeretem hallgatni őket. Ilyenkor feledésbe merül a munkahelyi félbemaradt feladat, a választ váró kérdés, az elvégzendő sürgős feladatok. S míg együtt szárnyalok a hangokkal, fürkészem a zenészek arcát. Igen, mindből ugyanaz sugárzik. Ugyanaz a lelkesedés, ugyanaz a mindent beleadás, ugyanaz a lendület. Mindegy, hogy hegedűvonó a kézben vagy kürtbillenytűn játszik az ujj, dobot üt a kar vagy fuvolát szólaltat meg a tüdő – ugyanaz: más és más alakban.

Így akarok én is élni – muzsikál bennem a gondolat a szárnyaló zenével. Mindegy, mit írt a partitúrára a Szerző, mindegy, hogy nem egyedül csak az én hangom száll a magasba – mindent beleadva játszani a részem! A harmóniába nekem is részem lehet. Úgy adhatom a legjobbat, a legtöbbet, ha a nekem kijelölt részt lelkiismeretesen végigjárom. Az életben is...

És zengnek a hangok csodás, egységes szimfóniában. Belefér sokféle hangszer, sokfajta ember, sokféle hivatás. Mindegyik egyedi. És mégis, összetartoznak. S a Mester keze alatt egységessé válik a sokféleség. Ettől szép, ettől jó, ettől összhang.

A részem kijelölve. A hangok keskeny ösvényen terülnek elém az úton. Szemem a Mesteren. Tekintete végigsimogat. Kezében a vezénylőpálca irányt mutat – határozottan, célegyenesen. Mindent a kezembe adott, amire szükségem lehet. A szolgálat rám vár. És int a Kéz. Ha a szemek nem is mind rám szegeződnek – játszom a részem. Hisz nem rólam szól a dal!

Nézem, nézem a zenészt még mindig. Lelkesedéssel szárnyal ő is a hangban, a dalban. Csak így lehet! Csak így érdemes! - dobban a szívem. Nézem a zenészt. Nem játszik a hangszeren – ő maga a zene...

Magamtól kérdezem, halkan, csendesen: Te tudsz így élni?

Read more...

2011

elővettem a verses füzetem és 2 vers maradt meg jobban bennem. egyik inkább magamnak, a másik meg nektek...

Újévi kérés
(ismeretlen szerző)

Lelkem egy kérés tölti be mostan:
Add Uram, hogy a jövő napokban
legyen majd időm - a Te számodra,
és legyen időm - magamnak - másnak,
mindig azoknak, akik az úton
énvelem járnak.

A Te számodra? Nem kérem így, nem.
Hagyd szomjú kelyhem beléd merítenem,
Te örök forrás. Ajándékozz meg
Te engem egy mély leheletével
szentséggel teljes, örök idődnek!

Lecsendesülve, beléd merülve
magam számára is jut majd:
kicsit megállni,
magamba szállni,
kézösszetenni, gyűjteni, venni,
mélyebbre jutni, csendben is lenni.

Akkor, csak akkor leszek majd gazdag!
Tékozló kézzel lesz mit adjak!
Másoknak áldás így lehet utam.
Így kérek időt újévre, Uram!


Jókívánságok egész évre
(Esther Lieberknecht)

Kívánom, hogy legyen időd rá,
hogy a hajszolt hétköznapokon
ha kell, hát megpihenhess.

Kívánom, hogy felismerd:
életed minden akadálya
új lehetőségeket rejt,
hogy növekedj általa.

Kívánom, hogy az élet
apró dolgait fölfedezve
bennük örömödet lelhesd.

Kívánok jó barátokat,
akik nem csak sikereid,
hanem kudarcaid idején is
kitartanak melletted.

Kívánok békességet neked,
hogy az élet viharai között
biztonságban lehess.

Kívánom azt a bizonyosságot,
hogy van Isten, aki életed
minden napján, minden órájában
ott lesz melletted.

Ezt kívánom én - neked.

Read more...

Mire jó...? 4.

még az elhasznált wcpapír guriga?
ez tetszik a legjobban a mai produkcióból :D lehet belőle szalvétagyűrűt készíteni. eme példányok pedig nem is olyan puhák, egészen jó tartást ad nekik a fonal. a hobbis szekrényemben találtam valami univerzális ragasztó gélt, azzal biztosítottam, hogy nem mozdul el a fonal a papíron. az egész egy darab fonallal van körbetekerve (mármint mindegyik példány eggyel):

s a kevésbé sikeres első példány meg nagyon is jól illik a fogpiszkáló tartóhoz a konyhába:

Read more...

Mire jó...? 3.

még az elhasznált wcpapír gurigája?
például lehet képet készíteni belőle. ez egy nem túl sikeres példány, de kezdetnek megteszi. ragasztózni kellett volna, de már nem volt türelmem hozzá, meg fáradt voltam, így kapcsoztam a darabokat.

Read more...

Mire jó...? 2.

az elhasznált wcpapír gurigája?
például adventi naptárhoz :) (ezt nem ma készítettem, s tudom, hogy idénre már elkéstem az ötletadással, de talán majd jövőre valaki felhasználja)

Read more...