Tavaszvárón

ma este már nagyon szúrta a szememet a karácsonyi dekor a lakásban, így kicseréltem, kissé tavasziasabbra. ami még a telet idézi belőle:

igaz, hogy tél van még, de az új élet ígérete ott húzódik már minden kis gyökérben, még ha nem is látható!

Read more...

Szemelvények

a tegnap kapott, új évemre szóló gondolatokból:
légy csendben és várj az Úrra... gyönyörködj Benne, bízzál Benne... Ő munkálkodik... szeretetével jön felém Istenem... nappal szeretetét rendeli mellém... éjjel éneket ad számba... adja meg az Úr szíved vágyát, teljesítse minden tervedet... mi Istenünknek, az Úrnak nevét emlegetjük dicsekedve... az Úr győzelmet ad... akkor zászlót emelünk Istenünk nevében...
csendes ünneplés volt csak. de nem a külső a fontos. a hozzáállás :)

Read more...

Ez a nap más...

más, mint a többi. nekem :)
másként kelt fel a nap - de tényleg, gyönyörű volt a felkelő nap, mikor munkába induláskor láttam. napközben nem sok napsütést láttam, de az a reggeli fényjáték, a színes ég!
a kertben tegnap láttam és ma újra megcsodáltam a bújó hóvirágokat.
az évi mottóm részlete jár a fejemben: osztályrészem kies helyre esett...

Read more...

Mire jó...? 6.

a fürdőszobai kis szekrénysarok?

hogy megbújjon benne egy kis emlék, egy kis dekor, egy kis hangulat. a lila egy kedves barátnőtől kapott handmade, szívalakú szappan. a kövek körülötte a kertet csúfították, míg be nem hoztam és meg nem mostam őket. aztán a kis tükör egy másik kedves barátnőtől születésnapi ajándék - a tavalyi. s ami még odafért - fürdősó volt eredetileg a dobozkában, aztán miután elfogyott, tettem bele reszelt narancs- és citromhéj keveréket mozsárban tört szegfűszeggel meg néhány apró darabka szárított narancshéjat. kívülről meg felöltöztettem a dobozkát natúrnak :)

Read more...

Mire jó...? 5.

egy kis megmaradt püré, amit az ember már nem szívesen eszik meg, de még jó?

ilyen kis lapótyákat készítettem belőlük. a recept egyszerű: 2 tojás, összekevertem a sárgáját a fehérjével, tettem bele sót, borsot, egy kis tárkonyt, megszáradt petrezselyem levél darabkákat, aztán bele a pürét. s mivel a keverék elég híg lett és ott volt előttem egy darabka száraz kenyér (amit másra akartam újrahasznosítani), hát mozsárban megtörtem apróra és belekevertem. aztán megsütöttem.

megjegyzés_1: az ízesítés tetszés szerinti lehet
megjegyzés_2: a végeredmény színe ízlés és sütés idő szerint változhat. íze a sült krumpli és bundás kenyér keverékéhez hasonlított :D
megjegyzés_3: a tányér szélére tett mandarin és klementin szeletek csak az díszítést szolgálják. igaz, én a tányér végleges kiürítésének utolsó lépéseként tüntettem el, és nagyon finom volt :)

Read more...

Az élet koncertje

Figyelem az arcokat. A karmesterre szegezett tekintettel várnak. Készen. Most van a pillanat! És a sokféle hang csodás harmóniában csendül fel a különböző hangszerekből. Szeretem hallgatni őket. Ilyenkor feledésbe merül a munkahelyi félbemaradt feladat, a választ váró kérdés, az elvégzendő sürgős feladatok. S míg együtt szárnyalok a hangokkal, fürkészem a zenészek arcát. Igen, mindből ugyanaz sugárzik. Ugyanaz a lelkesedés, ugyanaz a mindent beleadás, ugyanaz a lendület. Mindegy, hogy hegedűvonó a kézben vagy kürtbillenytűn játszik az ujj, dobot üt a kar vagy fuvolát szólaltat meg a tüdő – ugyanaz: más és más alakban.

Így akarok én is élni – muzsikál bennem a gondolat a szárnyaló zenével. Mindegy, mit írt a partitúrára a Szerző, mindegy, hogy nem egyedül csak az én hangom száll a magasba – mindent beleadva játszani a részem! A harmóniába nekem is részem lehet. Úgy adhatom a legjobbat, a legtöbbet, ha a nekem kijelölt részt lelkiismeretesen végigjárom. Az életben is...

És zengnek a hangok csodás, egységes szimfóniában. Belefér sokféle hangszer, sokfajta ember, sokféle hivatás. Mindegyik egyedi. És mégis, összetartoznak. S a Mester keze alatt egységessé válik a sokféleség. Ettől szép, ettől jó, ettől összhang.

A részem kijelölve. A hangok keskeny ösvényen terülnek elém az úton. Szemem a Mesteren. Tekintete végigsimogat. Kezében a vezénylőpálca irányt mutat – határozottan, célegyenesen. Mindent a kezembe adott, amire szükségem lehet. A szolgálat rám vár. És int a Kéz. Ha a szemek nem is mind rám szegeződnek – játszom a részem. Hisz nem rólam szól a dal!

Nézem, nézem a zenészt még mindig. Lelkesedéssel szárnyal ő is a hangban, a dalban. Csak így lehet! Csak így érdemes! - dobban a szívem. Nézem a zenészt. Nem játszik a hangszeren – ő maga a zene...

Magamtól kérdezem, halkan, csendesen: Te tudsz így élni?

Read more...

2011

elővettem a verses füzetem és 2 vers maradt meg jobban bennem. egyik inkább magamnak, a másik meg nektek...

Újévi kérés
(ismeretlen szerző)

Lelkem egy kérés tölti be mostan:
Add Uram, hogy a jövő napokban
legyen majd időm - a Te számodra,
és legyen időm - magamnak - másnak,
mindig azoknak, akik az úton
énvelem járnak.

A Te számodra? Nem kérem így, nem.
Hagyd szomjú kelyhem beléd merítenem,
Te örök forrás. Ajándékozz meg
Te engem egy mély leheletével
szentséggel teljes, örök idődnek!

Lecsendesülve, beléd merülve
magam számára is jut majd:
kicsit megállni,
magamba szállni,
kézösszetenni, gyűjteni, venni,
mélyebbre jutni, csendben is lenni.

Akkor, csak akkor leszek majd gazdag!
Tékozló kézzel lesz mit adjak!
Másoknak áldás így lehet utam.
Így kérek időt újévre, Uram!


Jókívánságok egész évre
(Esther Lieberknecht)

Kívánom, hogy legyen időd rá,
hogy a hajszolt hétköznapokon
ha kell, hát megpihenhess.

Kívánom, hogy felismerd:
életed minden akadálya
új lehetőségeket rejt,
hogy növekedj általa.

Kívánom, hogy az élet
apró dolgait fölfedezve
bennük örömödet lelhesd.

Kívánok jó barátokat,
akik nem csak sikereid,
hanem kudarcaid idején is
kitartanak melletted.

Kívánok békességet neked,
hogy az élet viharai között
biztonságban lehess.

Kívánom azt a bizonyosságot,
hogy van Isten, aki életed
minden napján, minden órájában
ott lesz melletted.

Ezt kívánom én - neked.

Read more...

Mire jó...? 4.

még az elhasznált wcpapír guriga?
ez tetszik a legjobban a mai produkcióból :D lehet belőle szalvétagyűrűt készíteni. eme példányok pedig nem is olyan puhák, egészen jó tartást ad nekik a fonal. a hobbis szekrényemben találtam valami univerzális ragasztó gélt, azzal biztosítottam, hogy nem mozdul el a fonal a papíron. az egész egy darab fonallal van körbetekerve (mármint mindegyik példány eggyel):

s a kevésbé sikeres első példány meg nagyon is jól illik a fogpiszkáló tartóhoz a konyhába:

Read more...

Mire jó...? 3.

még az elhasznált wcpapír gurigája?
például lehet képet készíteni belőle. ez egy nem túl sikeres példány, de kezdetnek megteszi. ragasztózni kellett volna, de már nem volt türelmem hozzá, meg fáradt voltam, így kapcsoztam a darabokat.

Read more...

Mire jó...? 2.

az elhasznált wcpapír gurigája?
például adventi naptárhoz :) (ezt nem ma készítettem, s tudom, hogy idénre már elkéstem az ötletadással, de talán majd jövőre valaki felhasználja)

Read more...

Mire jó...? 1.

lám, lám, mire jó a szabadság? nem ez lenne a cím folytatása, hanem arra gondoltam, hogy indítok egy olyan kategóriájú bejegyzés sort, hogy mire jó valami, ami már semmire sem jó? ma délután kicsit hobbiztam (végre erre is futotta) így hát:
Mire jó a konyhai szalvéta kartonközepe? Hát erre: vázát készítettem belőle, és bár nem lett tökéletes, nekem tetszik :)

Read more...

Decemberi reggel

az ujjam ráfagyott a gombra. hallgattam a kutyák veszekedő csaholását, beszívtam a dermesztő, fagyos levegőt.
ebédkor meg uborkaarcok néztek vissza rám a tálkából szeletelés közben :) íme a kis csapat:

Read more...

"Megőrizte szívében..."

olvasgatom a régi történetet. új fényben tündöklik most. egy fiatal lány, aki annyit mond csak: az Úr szolgálója vagyok. kérdéseknek nincs helyük. hit kell végigjárni a kijelölt utat. ha a kimondott szótól az átélt valóságig ég és föld távolsága is van. nem viszakozni, nem hátralépni. csak menni előre. nem nézni vissza, nem nézni másra, csak felfele. csodákat látni, igéket hallani és forgatni a szívben. erőt adó, tovabbsegítő pillanatok. nem a miértek, nem az "énazthittem", csak: legyen Uram, ahogy mondod...
mert ha Te mondod, nem lehetetlen. s ha Te mondod, meg is teszed. emberléptékű horizontomon túl a Te szemed többet lát. magamnak akarom helyett Te másoknak akarod szétosztani magad. a könnyű helyett Te a célratörőt nézed. s ha én csak magam körül forgok, Te mindig többet, jobbat akarsz adni - még ha drágának is tűnik az ára...
mint Mária, forgatom szívemben ezt a karácsonyt...

u.i. áldott karácsonyt!

Read more...

Minthogy

valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag a szívem hozzánőtt, s némi gondolkodás és pár alvás után sem ment ki a fejemből - hát úgy döntöttem, hogy igenis, a éjjeli lámpa kapcsolóját őrző kutyus kevés. kell egy Lacimaci is. így most már ő (is) vár tárt karokkal a szobámban, mikor hazaérek :)

u.i. az élet bolondságai néha fénysugarasak

Read more...

Advent odakint

Már rég nem volt ilyen szép a reggel odakint :) bentről, a melegből néztem ki, hogy vajon kell-e havat takarítani újra. s lám-lám, az utcai fényben sziporkáztak a hulló pelyhek egyenként. gyönyörű volt. és aztán, amint elindultam a fényszóróim fényében is megcsillantak. és - néhány csak úgy, a szélvédőmre ült, egyik-másikon még a hat sarkot is kivehettem, annyira nagyok és szépek voltak :)
egy kis reggeli villanás a nap egész fényét beragyoghatja...

s aztán az este...
sűrű, fehér, gomolygó ködbe vezettem hazafelé. aztán kitekintve az ablakon, advent köszönt vissza. menyasszonyi ruhába öltöztetett a szél és a köd minden faágat, drótot. olyan igazi vőlegényváró hangulat volt odakint, a csendes sötétből fehéren néztek kifele a fák...
reggelre már csak barna kopár karjaikat nyújtották várón az ég felé. nyoma sem volt az éjjeli szépségnek.
vagy csak éjszakára öltenek ünnepi ruhát a fák?

Read more...

Sárga világ

nem tudom, említettem-e már ezt a sárga lencséjű szerkentyűt, ami egy ideje elmaradhatatlan hozzátartozója az autókázásnak. mert ugyebár e csodaszernek köszönhetően a szembejövő mindenféle szörnyek vakító fénye megszelídül. persze, úgy nézek ki vele, mintha valami nagybácsi őskori szemüvegét kértem volna kölcsön, vagy mikor a kisgyerkőc felteszi az anyuka napszemüvegét. de hát kit érdekel? nem a tükörbe nézek, mikor szememen van :)
hát így. megsárgul kicsit a világ az esti fényben...

Read more...

Az őszi dekor

lemaradt, pedig gondoltam rá, ötletem is volt, csak épp időm nem.
na de a télit sehogy nem hagyhatom ki - így hát munkára fel. minthogy a már vagy 2 hete nappali asztalkát díszítő hópelyheket már meguntam ott, átköltöztettem őket a szobába. oda pedig valami mást kellett találni. így kerültek elő a tobozok a dobozból :) meg a fadarabkák a ház elől. és a karácsonyi dekorspray is (ami az előírtnál jóóóóóval lassabban szárad).
valahogy mindig így képzeltem - ha megunom a dekort, készítek másikat vagy kicserélem valami másra. úgy látszik, működik :)
így nem soha nem unom meg, és mindig új lesz a lakás :)



u.i. a hó odakint jegesen fénylik. a csatorna szélére kiült a jégcsap lábat lógatni s a barackfaágon kígyózik a hó...

Read more...

Várakozás

ma este kiálltam a lapátnyomra a havazásba. magamhoz szorítottam a seprűnyelet és csak álltam. néztem a kertet, a takarót, a millió fentről érkező csodát. és vártam az enyémet. nem, nem két napja (már), a sokadik... éreztem, ahogy a hideg a kabátom alá akart bújni, hallottam a csöpögő eresz hangját s közben csak álltam, álltam a hóhullásban. jólesett. bent várt a meleg, ott is kiálltam aztán az ablakba. és vártam...
a macska ma nem járt. mozdulatlan, csendes minden. csak a fények, a táncoló pelyhek mozognak az estben. a hőmérő lengedez a szélben, a fűtés megy. motoszkál bennem sok-sok gondolat. "a hit soha nem tudja merre vezetik, de ismeri és szereti Azt, aki vezeti"... (Oswald Chambers)

Read more...

Tervezgetem

vagyis pontosabban gondolkodom azon már pár napja, hogy nem ártana kicsit sűrűbben írni ide. vagy mégsem?
csak épp azokban a késő esti órákban, mikor odaülhetnék a gép mellé, elé: vagy értelemsebb ötlet ágybabújni a másnapi használhatóságomért, vagy valahogy nincs mit írni. talán példát kellene vegyek Mártától és a semmiségekről is írni. végülis nem olyan unalmas az életem.
kedd este is készítettem pár képet, hogy majd felteszem ide, hogy a hétfőiekről ne is beszéljek, csak hát...
lassan már 2 napja egyfolytában hull a hó. az utcák takarításáról inkább nem tennék említést. a csicsonkázást ha a csizmám talpán nem sokat próbáltam, akkor most sikerült párszor 4keréken megérezni (egyik körforgalomban majdnem tovább fordultam, pedig kifele akartam).
ja, azt azért meg kell jegyezzem, hogy nagyon élveztem, hogy lelassult a város. mármint azt élveztem, hogy már nem volt annyi rohanás, az izgága tolakodás valahogy megszűnt, mindenki nyugodtan, akarom mondani lassan közlekedett. persze azt nem élveztem annyira, hogy időben sokkal többe került, míg bárhova eljutottam...
kicsit gyerek lesz belőlem és - na de majd megmutatom, mit tervezek :D aludtam már rá egynéhányat, de csak maradok az ötletemnél, azt hiszem.
esténként néha kiállok az ablakba hulló pihéket lesni - csak úgy. azt hiszem, rég nem gyönyörködtem már a télben. persze a kocsi takarítása nem tartozik a kedvenceim közzé, na meg a lapátolás sem - bár ez utóbbit néha még élvezem is :)
a szilveszteri kiruccanás esett, így most majd valami máson fogom törni a fejem, amint az időm ezt is megengedi. legrosszabb esetben alszom egy jót. vagy ki tudja? legalább lesz időm pihenni (álmodik a nyomor), meg talán valamit a lakásban még tenni-venni, ami a díszítést illeti.
a fenyőfa idén elmarad, azt hiszem. nem is baj.

Read more...

Ki-kinézek

az ablakon és konstalálom - újra -, hogy hull. kitartóan, még mindig. a kocsi már fehér, az udvar, az út meg minden más is. a torkom már nem fáj, az orrom viszont csorog. kúrálom magam teával, vitaminnal meg ilyesmivel.
a fügefában újra betakartam, a csütörtöki viharos szél minden múltkori ténykedésünket megsemmisítette. remélem, túléli ezt a telet és már az első termés ehető lesz.

(a kép ma reggel készült)

Read more...