Megjött

Tegnapelőtt reggel még tizenésfok volt. Hideget mondtak, vastagon öltöztem. Délben még semmi különös nem jelezte érkezését (csak az én torkom reagált hevesen erre a semmire...). Aztán - már épp indulni készülődtem gondolatban, mikor a kolléganő gyors ablak nyitás-csukása jelezte, hogy odakint biza hűvösödik. Kilépve a kapun már nem volt meglepetés csak a szél, ami szembe-szájba verte az esőt. Míg az ajtó nem csapódott mögöttem. Aztán már csak a szembe kavarta a szélvédőn a cseppeket. Amikről így kiderült, hogy hó akarna lenni. Mire hazafelé közeledtem a szélen hó volt az ablakon, a törlő nyikorgott, járt előttem, az ablakon próbáltam követni az utat. A táblák félig fehérek voltak a gödröket pásztáztam, a tócsák jelezték - még megvannak. Az ismert útszakaszon nem volt annyira nehéz kerülgetni őket. Közben fél szemel a gyalogost kerestem, aki nem volt ott. Meg a motorzúgást figyeltem. Mintha csápjaim nőttek volna, füleltem a csúszást (ami elmaradt) minden idegszálammal. A 30as tábla (természetesen tiszta fehéren) szinte fölöslegesnek bizonyult, bár voltak bátrak, akik ráléptek a gázra.
Mire hazaértem, a kertet belepte a fehérség. A már szinte teljesen eltakart krizantémokat levágtam, behoztam. Aztán én is a meleg menedékbe vonultam. Ki-ki pillantottam a hóesésbe és be kellett vallja: megjött a tél!

Read more...

Ma reggel

a szokottnál hamarabb indultam, merthogy a kocsi a szervizben éjszakázott. remélhetőleg a régi javítás javítása végre megoldja a problémát - merthogy az ablak azért van, hogy ki lehessen látni rajta! (nem, nem ütöttem meg. megtette más még mielőtt enyém lett volna...). amit mindenképp érdemes volt így látni, az a napfelkelte. az ég, amint sárga, rózsaszín fényekben pompázik a kékség alatt. nem is tudom, december van már? mire időm lenne fehéres kontúrral bevont leveleket meg árvácskákat fotózni, eltűnt a kontúr. de talán csak sikerül a falra való képeket kiválogatni és el(ő)készíteni, még az idén. hát így.
bontogatom az adventi naptáram, hűségesen, minden reggel. a bonbonos edénykében szaporodnak a karamellák. meg volt egy könyvjelző, egy mikulás-fejű papíralak, na meg sütőpor a sütirecepthez, amit még nem csináltam meg. ja, meg radír. ugyebár, aki sokat ír :)

Read more...

Csend. Béke.

nem is tudom. valahogy annyi mindent kellene tenni, mégis, úgy érzem, lenyugodtak a napjaim. vagyis a bennem levő nagy ezt-is-azt-is-tenni-akarás lohadt lejjebb valahogy. nézegetem a szőnyeg színét, a karácsonyi díszítést, kortyolgatom a karácsonyízű teákat a mazsolás-csokis kalács mellé. rohan körülöttem a világ, zajong, bennem béke, nyugalom. csend. mennyire találó.

Valami furcsa összehangolódás,
Valami ritka rend –
Széthúzó erők erős egyensúlya,
Mély belső bizonyosság idebent –
Bizonyosság arról, hogy élni jó,
Szenvedni elkerülhetetlen,
Szeretni tisztán: megistenülés,
Meghalni szép –
S a Kifejezést meglelni mindezekhez,
Megtalálni a felséges Igét:
Az Igét mindezekhez:
A Béke ez.
Orkán ordíthat aztán odakünt,
Robbanhat ezer bomba: kárbament,
De kárt nem okozott.
Bent:
Csend.
A Béke itt kezdődik.
Bent:
Csend.
Isten hozott.
(Reményik Sándor: Béke)

Read more...

Advent

a napokban bőven kijutott az esőből. a kocsi környékén olyan sár van, hogy nehezen lehet nem elsüllyedni benne...

nyitogatom a homokóra alakú adventi naptáramat (lányköri ötlet - mármint az egymásnak való adventi naptár készítése). várakozás...
közben az elmaradt látogatások listáját rövidítgetem, a szilveszterezésen töprengek, ajándékozáson jár a fejem. és még sok egyéb belefér egy-egy ilyen napba, estébe.
fűszeres narancs ízesítésű teát kortyolgatok, a szomszéd gyerek esti sírásadagját hallgatom a falon keresztül, élvezem a meleget, a csendet és közben várakozom...

Read more...

Lányköri margó

templom -egyedi, különleges, kész csoda - és ráadásul az enyém. templom. micsoda kihívás. micsoda felelősség. templomnak lenni. mert az vagyok. emésztgetem az igét, hogy testem templom. gondolkodom a rövidre sikeredő éjszakákon, a reggeli-ebéd-vacsorán, a mozgáson (vagy annak hiányán). a felelősségen, amit sokszor nem tudatosítok. vagy elfelejtek. vagy nem is akarok rá gondolni.
szeretem nézegetni az éjjeli megvilágításban álló lahovári-templomot, a nagy katedrálist. jó a dómban a zene szárnyain lengeni be az ünnepbe. vagy csak beülni a müncheni-bécsi-mégkitudjahol templom padjába és csak hallgatni a csendet. csak úgy elmélázni aranyon, díszítésen, magas kupolán, gyönyörű orgonán, színes ablaküvegen. és lélekben emelkedni fel, fel a magas ég felé...
templom. lakhely. ablak-szem: fény vagy sötét? ajtó-száj: meleg, hívogató vagy taszítón hideg? ölelő karok vagy ellökő erő? felkereső, segítségre siető lábak vagy megrúgó, elfutó eszköz?
őrizgetem, szépítgetem, ápolgatom a templomot. a lakhelyet...kiárad, továbbhat, másokat megérint a bennem lakozó. vajon kit? és: hogyan?

Read more...

Ünnep előtt

ma reggel vastag jégtakaró fogadott a kocsin. időbe telt, míg lekapartam.
gondolkodom kicsit a közelgő ünnepeken. már vagy egy hete a nappaliban, konyhában és előszobában karácsonyosodik a hangulat. a kisasztalon a születésnapra emlékeztet a díszlet
(csak "úgy" sikeredett, nem előre elképzelt, kigondolt ötlet volt, de mikor már ott volt előttem, nagyon megtetszett és úgy döntöttem, ez marad!)
karácsonyfán is gondolkodom - hogyan lenne jobb? élőt venni és utána kidobni, vagy műt venni és utána eltenni? műt néztem, de nem láttam valami szépet, talán az utolsó bevásárló utam alkalmával volt valami (akkor rakodták ki), de nem tudom. most nem érzem úgy, hogy a karácsonyi hangulatomhoz fa is kellene, bár az élő illatát nem tudom, mi adhatná vissza... de gondolkodom házi illatosításon, ha összejön, majd írok róla.
a kekszes almás olyan finom, hogy máris eldöntöttem, még készítek belőle máskor is.

Read more...

Néha nehezen

állok fel a székről. arról a bizonyos fekete, kerekes példányról. belevetem magam a munkába, néha nagyon tudom élvezni, és akkor elfeledkezek az időről is. csak az lesz jelzéssé bennem, hogy odakint sötét van újra, és szállingóznak el körülöttem a többiek...
pedig hát idehaza vár a kiskutya, kismacska (na jó, ez vicc :D ), Dudus és Mandula (ez már komoly), meg Névtelenke, a kekszes almás, a rakott káposztába való, a költségvetés ekszelfájlja, a csendes est és még mi minden. az árvácskák bólogatva üdvözöltek, a szél is beszólt a nyitott konyhaablakon, miközben a fügefa védőburkát meglebegtette.
igen, valahonnan kell a lelkesedés. még az ilyen estékbe is...

Read more...

Ha-

-zaérkeztem. újra :)
jó volt szabadságon lenni kicsit. nagyon jó.
hogy milyen is volt? csendes, nyugodt, szükséges. valahogy olyan, amilyennek elképzeltem, és mégsem.
hogy melyik volt a legszebb része? nem is tudom...
sokminden belefért... látogatás kedves barátoknál, beszélgetés barátnővel, örömszerzés a kedves nagymamának, találkozás rokonokkal.
fényképezés.
hegymászás, ami már nagyon hiányzott ebből az évből.
olvasás. 2 könyvet is kiolvastam: Istenre hangolva az egyik. A viskó a másik.
elkészítettem az idei év első karácsonyi dekorációját - mamának
aludtam. sokat (többet) aludtam.
vonatoztam. gondolkodtam, csak úgy magamban magammal voltam. már nagyon hiányzott az ilyenfajta kikapcsolódás (is).
közben a pipacsos kép is felkerült a falra, szőnyeg került a lakásba, virág a vázába, ötlet a tarsolyba, dekoráció(k) készül(nek) ma(jd). a lámpák egy része is helyere kerül. éjszakai vezetésre való szemüveg - egy nagyon jó találmány.
jön a hétvége, jön az év vége. felszámolás, elszámolás, visszatekintés. nyitott kérdések, beteljesülésre váró álmok, kérések. hálával csordultig telt szív. mosoly és könny együtt csillan a Fényben.
hazaérkeztem. jó itthon.

Read more...

Néhány sor

hétvége. találkozás(ok). régi csapat, régi emlékek, újra együtt. sokan családdal, aprósággal. jó volt együtt lenni azzal a csapattal, akik évekkel ezelőtt az ifit alkottuk. hamar megtaláltuk a közös hangot, annak ellenére, hogy évek óta szétszóródott a csapat már.
hétközben a szokásos jövés-menés. hegytetőn és völgyben.
aztán újra hétvége lett. kicsit ma kimentem gyönyörködni az őszben, mert mióta az óraváltás volt, akárhogy csinálom, mindig sötétben érkezem haza. még (mindig) van rózsa. a krizantém is megmutattam már a színét. az árvácskák aranyosak.
fotózni is lett idő. jólesett. kicsit feldobott. őszi levelek és őszi hangulat.

Read more...

Látogatóim

vagyis jobban mondva vendégeim voltak az este. jó volt együtt lenni. most már neve van a mosógépemnek és a hűtőnek is :D
hétvégére elkészültek 95%ban a füzetecskék, most fáj az ujjbegyem, nem is kicsit.
szombat este van, fáradt vagyok és megint azon gondolkodom, mikorra kell száműzzem a kiadós alvást?
megyek is, későre jár.
talán mégis csak lazult a ritmus...

Read more...

Végigolvasgattam

tegnap tán a ki nem tett, megírt bejegyzéseimet. hm... nem voltak unalmasak a napjaim, semmiképpen sem.
hogy most sem írtam egy ideje? így van. inkább a cikken dolgoztam. meg pakoltam, a lakásban rendezgettem. ma végre befejeztem a dobozolást és minden a helyére került.
és megszerettem a dáliákat, de nagyon. a kertembe is kerül majd belőle jövőre - ezt tervezem.
ha így haladok, lassanként különböző színű, alakú, méretű vázák lesznek a kollekciómban. többnyire saját díszítésű, készítésű, bár az egyszerű, átlátszó üvegből valót sem vetem meg.
megkerült a függöny színe is, a sötétítőé is, ennek is örülök. szépül a lakás.
egyik este a konyhaablakból a ködbe öltözött holdfoszlányt csodáltam az égen. csend volt. a fügék lehet már nem érnek be. az idei termésből akkor nem eszek. de mégis, mégis mennyi ajándékot rejtett az, amit váratlanul, meglepve vettem át már lassan több, mint egy éve...

Read more...

Ananászos

csirkemell készült a rizs mellé. ez lesz a holnapi menü. kifogásolni valót máris találtam benne, de abból okulok magam (remélem). kép nincs, és nem is lesz róla most. talán egy következő, sikeresebb verzióról (megjegyzem, nem a kinézetével van a baj, és ehető is).
helyet kellene találjak a tavalyi ifiszombat plakátjának is, mert most csak a falat támasztja itt az asztalon.
és végre a helyükre kell rendszerezzem a hobbis cuccokat is. de jó, hogy van mit! készül belőlük dekoráció a fürdőbe, a konyhába, nappaliba és még ki tudja hova :)

Read more...

Kókuszos

kekszet majszolok, limonádét iszok mellé. s közben nézegetem ezt:

a rózsát? a vázát? a rózsát a vázában. s közben a konyhapárkány mosolyt csal az arcomra. a hangulat megigéz és úgy érzem, sokáig el tudnék mélázni itt állva...

Read more...

Hazafelé

megszerettem ezt az utat. a sodrás után a lecsendesedést. amióta a bekötő utat megnyitották, megcsappant a teherforgalom ezen az úton. jobb ez így.
lassíts. nézz végig a sínek mentén a messzeségbe. néha így látsz az életed útján is a távolba. máskor meg ködbe vész a sínpár. mint az életben is - néha kiderül, máskor beborul... és ott, igen, ott a távolban összeérnek. megérkeznek...
felettem a magas ég. már nem csak a magas épülettömeg közötti tenyérnyi ég, hanem a végtelen, magas ég. és minden alkalommal egyedi festmény rajta. el-elmélázok felhők s fények játékán e nagy festővásznon. mosolyt csal az arcomra, derűt lop a szívembe.
és a fasor. színe napról napra jobban hasonlít az elmúláséhoz, de mégis lenyűgöző. lecsendesül a tempó is, amint befordulok...
lassan más ember leszek. a szívem hálára csendül. hisz minden csak Róla szól! hazaérkeztem...

Read more...

Egy hétfő délután

egész úton hazafelé azon gondolkodám, mit is lehetne nekem főzni, mert ugyebár holnap a munkába enni kell, s a kantini kajánál sokkal jobb az itthoni. no lám, a makarónit nem volt nehéz kitalálni, de mit együnk hozzá? hús van, csak épp a fagyasztóban, mert reggel kinek volt ideje meg ötlete az esti főzésen gondolkodni? mert nekem nem.
szóval elő a receptekkel, lássuk, mit lehet hamar, egyszerűen, finoman elkészíteni? ez jól hangzik: bazsalikomos spagetti zöldségraguval. na de nem lennék apukám lánya, ha a receptet követném. s "széles" főzési tapasztalatomra támaszkodva (analfabéta a főzés területén éppen nem vagyok, de ne essünk a ló túloldalára sem!) nekivágtam.
zöldség-hozzávalók egy része bio, saját kertből - lám, lám, mire jó a kert :)
kezdtem a makarónival, mert ugyebár az úton eldőlt, hogy az lesz, s minek áttérni a spagettire? s innen csak a fűszerek és a elkészítési mód maradt ugyanaz, a belevalók változtak. minek nevezzelek? gondolkodtam magamban, s íme, így született meg a zöldséges makaróni a la me.
s hogy őszinte legyek, minden elfogultság nélkül mondhatom, hogy nagyon finom volt. mert ugyebár meg kellett kóstolni mi sikeredett. és el ne felejtsem - nagyon ízlett. élveztem a répadarabok zamatát s a fűszerek keverékét. s hogy vegetáriánus kaja? kit érdekel?
hogy kinek készült ez a szépen díszített tányér? magamnak :) mert élvezni lehet a pillanatot, ha más nem látja is :)

ti is láttátok a felhők között földre érkező sugarat?

Read more...

Ezredik

ma este megleptem magam egy gyertyafényes vacsorával. nézegettem a fényben a vadmeggy és joghurt ízű teám párolgását, ízleltem a habkönnyű (vásárolt) kalács tésztáját benne a gyümölcsdarabkákkal. és közben gondolkodtam. hogy min? azt nem árulom el :D
ezredik. létezik, hogy ennyit írtam?
későre jár... elég volt már a napnak terhét hordani...

Read more...

Home

Home is a comfort
And home is a light
A place to leave the darkness outside
Home is a peaceful and ever-full feeling
A place where a soul safely hides
And being at home should remind you that still
There's a place that's prepared just for you
And I think my home is just heaven's reflection
As long as my home's here with you.

Home is where someone is waiting and loving
And happy to see you again
That half of your heart
That somebody else treasures
The one who's your forever friend
But it seems that he's told me
The life that he's showing me
Is a life mostly spent on the road
But when the world's empty charm has done all
Of its harm
I know that his love waits for me in your arms.

'Cause home is a comfort
And home is a light
A place to leave the darkness outside
Home is a peaceful and ever-full feeling
A place where a soul safely hides
And being at home should remind you that still
There's a place that's prepared just for you
And I think my home is just heaven's reflection
As long as my home's here with you.

And being at home should remind you that still
There's a place that's prepared just for you
And I think my home is just heaven's reflection
As long as my home's here with you.

Michael Card: HOME

Read more...

Már arra gondoltam...

na, inkább nem írom le, mire. a lényeg, hogy a helyzet minden csak feszültségtől mentes nem. és persze azok a határidők. nah, a lényeg, hogy egyre jobban elegem van belőle. épp jöttem hazafele és azon gondolkodtam, hogy muszáj ennek így mennie huzamosan? és ahogy beültem a kocsiba, eszembe jutott a konyhacsempén levő vers, a hónap kihívása, hogy mindenkor örüljetek... na, gondoltam magamban, most kell ez nekem, más se hiányzik, mint örülni. de aztán elkezdtem sorolni az Úrnak, hogy miért vagyok hálás. és lassan felengedett bennem minden, megláttam a napsütést meg még sok egyebet is. mire hazaértem, már teljesen más volt. vártak a kertben a virágok, a rózsák, a szirmok, a répák.
és a friss levegőn lekeféltem a gyönyörű tobozaim. valami hangulatos dísznek szántam őket. van valakinek valamilyen ötlete, hogyan lehetne őket felhasználni?

Read more...

Békás eset

beköltöztek a kertbe a békák. na nem tegnap, hanem régebb, csak tán illene szót ejteni őkelmékről is, lévén, hogy hallani a hangjukat. szóval szoktam velük találkozni. amolyan távolsági találkákról beszélek: én jövök, ők eltűnnek. este szoktam őket látni, mocorgásukat hallani, brrrr, hogy elugrálnak.
na meg csupasz csigák. őkelmével először sötétben találkoztam. aztán egyik reggel láttam (az én szememben) termetes őkelmét egy félreeső helyen. És meggyőződtem, hogy először nem mozgó uborkát láttam, se nem leesett szőlőfürtöt néztem mozgó lénynek.
ja, a békák. este, a lépcsőn kidobásra szánt cipő - mintha mozogna valami. hát ja, odaült a szélére, majd szép kis akrobata mutatvánnyal nagyot ugrott a kisbéka. egy pillanatra aranyosnak láttam...

Read more...

Mondja meg már

valaki, miért olyan nehéz megtalálni mindennek a helyét? azért lassan a fontos dolgok bekerülnek a nekik megfelelő fiókba, polcra.
csodaszép az ősz. a hangulata. most napsütés van, vidám mosoly az égen.
reggel olvastam: "napról napra gondoskodik rólunk szabadító Istenünk." kell ennél több? ma gondoskodik a mai napra valóról. ennyire egyszerű.
megyek, pakolok. most ez vár rám - ideje lenne befejezni. alakul már :)

néhány hete megfogalmazódott gondolatok:
a szárított rózsákat kidobtam. mindet. a többi hasonló állapotú virággal együtt. megette őket az idő, ellepte a por. kifakult a színük is. a varázs (hogy micsoda dekorációt kerekítek majd belőle) már rég tovaszállt. valahogy most nem illik be az otthonom képébe, hangulatába. keresgélem mi is az, ami oda passzol, ami szép is, jó is, de főként megfelelő. nos, még nem találtam rá.
az asztal köré kibiggyesztett mindenfélét is át kell szelektálni. valahogy az újjal ilyen változások is jönnek. már nem illenek bele a képbe.
az igazi emlékeket a lelkünkben visszük magunkkal. amit meg eldobozolunk egyszer, lehet soha másszor nem vesszük már elő. most én is dobozolok. ideje talán.

Read more...