Nagyobb?

>> 2007. október 16.

Lett-e nagyobb?

az év palástja elkopott már...
mondd:
Istened lett-e nagyobb?

lett-e neked Ő kedvesebb?
beszéde többetmondóbb?
hangja tisztább, fényesebb?

vagy hagytad megférni kis sarokban
kacat között? por alatt?

s Vele együtt nőttél-e?
lett-e nagyobb Istened?

(2007. szeptember 30)

Read more...

Üdvözlőlap-készitős

>> 2007. október 15.

délutánom, estém, kinek hogy tetszik, volt ma. nagyon élveztem. fő motivum a rózsa volt. :D ime a végeredmény:
de legesleginkább mégis ez tetszik, mondjon ki mit akar:

Read more...

Deres volt

a fű ma reggel a városban, a kocsik ablaka vastagon fagyos. a hidról jól látszott a mindenütt párálló viz... a hidegről már nem is érdemes szót ejteni, az már csak temészetes. előszedtem a vastag kabátomat s nem volt melegem benne... a megállóban állók arcát pirosra csipte a hideg... ennyit a ma reggelről.

Read more...

Konzerv?

>> 2007. október 14.

az esti prédikáció nyomán megmaradt bennem egy gondolat... ami aztán újakat hozott magával... hogy:
- a titkos bűnök nem konzervek. hogy eltegyük őket szépen s menjen az élet tovább egyszerüen. és nagyszerüen. mert ezek a bűnök felélik az életet. megfojtják. és felbukkannak a legnemvártabb pillanatban...
- és nem konzervbe tenni kaptuk az ajándékainkat sem. mert az meg izét veszti ott a légmentesen lezárt dobozban, üvegben. s ahelyett, hogy kamatozzon s örömöt szerezzen, egyszerüen deszhidratálódik. a vitaminok is semmivé lesznek...

elhatároztam, hogy nem akarok konzerveket tartogatni magamban. semmilyeneket. sem msot, sem ezután. nincs hely bennem ilyenfajta raktárnak... Isten segitsen ebben!

Read more...

Na, sikerült

>> 2007. október 13.

nekem is géphez ülni ma. a napot egy hosszabbacska pihenővel kezdtem, sok minden belefért azért az eddigi időbe... egy kis csendesség, takaritás mindenfelé, cikk-pofozás, számolgatás meg egyebek. most meg itt illatozik mellettem egy forró csupor csoki, amit a hőmérsékleti viszonyok miatt még nem tudok élvezni...

Read more...

Kiállitás van

>> 2007. október 12.

itt a szomszédban, s ugyan mire lenne jó az ebédszünet (miután az ember hamar megebédelt), mint hogy kimenjen s nézelődjön? kár, hogy esett az eső, de az nem akadályozott meg ebben a nemes tervben :D
s hogy mire jó egy kiállitás egy nézelődönek? háááát:
- megismerkedik a téli új divattal
- megkiván egy csomó mindent
- na meg arra is van lehetőség, hogy meglássa, mi nem tetszik
- hirtelen vágytól sarkallva fel-felpróbál ezt-azt
- még a pénztárcáját is megnyitja (és nem a belépőre gondolok most)
- és végül például három zacsival megrakodva megy el...
nah, szóval: megfontolandó, ki hogy indul el valahova :)

Read more...

Szépen

növöget, azaz terebélyesedik a hogyishivják növénykém itt az asztalon. van vagy 3 éves körül. olyan páfrányféle levelei vannak, azzal a különbséggel, hogy a kicsi levélkék széle egyenes. na, nem tudom, hogy érthető-e, hogy is néz ki. s vagy 4 tövecskéből eregetnek kifele a zöldségek. de azért illemtudó, mert nem felém terjesztgeti a szárnyait, bocsánat leveleit, hanem az ablak felé. na meg felfele. de arra aztán igazándiból. s egyre másra eregeti az új hajtásokat. hát igy zöldülünk itt...


nah, itt egy fotó a hogyishivják virágomról:

Read more...

A táncnak vége...

>> 2007. október 10.

az este A pingvinek vándorlása c. filmet néztem meg. elgondolkodtam... az élet körforgásáról. a harcról. életről... nem semmi a kemény hóviharokat végigállni az életért. türelemmel várni a párt, aki élelmet hoz. és közben érezni, hogy gyengül az erő. s mégis kitartani. tudni, hogy a tél sem örök... "a legkeményebb telet is áttáncoljuk az életért" és várni a napfényt. és örülni a harc közben is az életnek... hogy aztán szembesülhessen az új érzéssel a kis szépség: "pár napja már enni sincs kedvünk... lehet, hogy felnövünk?"

Read more...

Az elsülyeszthetetlen...

micsoda brilliáns ötlet! ezt senki nem döntheti romba, a mi kezünk munkája, a mi agyunk találmánya!
és épül a mű...
várják több százan. indulnak vele az új, áhitott jövő felé...
legtöbben mit sem láttak a luxusból. az egy vagyonba került. de megéri, hisz végre tejesül az álom...
egy vészjelzés... már késő... a jeges halálszoritás már pusztit is...
utolsó pillanatok...

voltak akik megmenekültek... egy kevesen...
(itt nézelődtem...)

Read more...

Most már kezd

>> 2007. október 9.

derengeni, hogy tudtam igy egyhúztomban 2 könyvet is olvasni...
"Egyszer kimentettem egy kolibrit egy macska szájából. A tenyeremben tartottam az apró madarat, egyik kezemmel befedve a másikat. Nem éreztem a madár súlyát, és nem is tudtam volna, hogy ott van, ha nem éreztem volna a szívdobogását. Így van ez egy jó történettel vagy verssel is. A szívverést kell érezni, nem az olvasmány súlyát." (Ray Bradbury)

Read more...

Kis könyvmoly lettem

>> 2007. október 8.

(azaz eddig is az voltam, csak most gyakorlom is ezt a foglalkozást), szóval, nem igazán van időm bloggot irni, mert ha csak lehet, olvasok. már rég nem olvastam ennyit egyhúztombn, na meg azt is, amit szeretek, igy most kihasználom a lehetőséget, és csak úgy falom a könyveket. de tényleg. nem mintha máskor nem olvastam volna, csak mindig valamire kellett készülnöm és ahhoz dokumentálódtam. de most nem azért olvasok. hanem csak úgy magamnak, és ez irtó jó dolog tud lenni.
most is 2 könyvet is olvasok egyszerre, méghozzá 2 regényt, csoda, hogy nem keverem össze a cselekményt meg a szereplőket se (igaz, kicsit nehéz lenne), de nagyon élvezem. na mentem, várnak a könyveim :D

Read more...

Különleges estém

>> 2007. október 7.

volt a tegnap. már a gyüliben is nagyon jó volt, de most éppen nem arról akarok irni, nem mintha nem lehetne róla, hanem mert azt még meg kell emészteni és azt jobb magamba s magammal, meg magamnak tenni.
na de hazafele, bár kicsit megkésve s tán feléről lemaradva egy koncert hangjai másztak a fülembe. már amikor olvastam róla azt mondtam, nem szabad kihagyni. mert ugyebár nem mindennap hall az ember... na de ne vágjak a közepébe. csak szépen módjával. azaz sorjában. :)
a főtérre vagy pontosabban a katedrális előtt szinfónikus zenekar. sokat nem láttam belőle, mert ültek a művészek (csak a vonók csillantak meg néha a fényben), na meg a karmester magaslott ki (kecses mozgásait figyeltem). meg persze a kórus, mely a katedrális lépcsőin állt. a nézőközönség is állt és sokan voltunk.
a zene - profi volt. jobban leirni nem tudom, mert elég nehéz. s a vége... hm... :) mert megszólaltak az ágyúk :D. igen, igen, ágyúk, csak úgy belerobbantak a zenébe, de nagyon jól hangzott. meg persze a harangok is. és csak szólt, szólt a harangszó. és közben tüzijáték volt. :) és a harangok szóltak... sokára halkultak, hallgattak el csak... szóval - minden pénzt megért. pedig ingyen volt :P

amit még megfigyeltem:
- riadt madrak szárnycsapásait...
- hangszerrel hátukon/kezükben távozó művészeket...
- hárfákat s hogy szempillantás alatt bevonták ket a végén...
- papokat hosszú, fekete ruhában, amint épp elismerően s tetszően bólintanak: ez jó volt...

u.i.: a Filarmonika játszotta, a mű: 1812 nyitány (Piotr Ilici Ceaikovski), mégpedig ahogy az eredeti van: harang s ágyúszóval :D

Read more...

Robi és a négy szemüveg

>> 2007. október 5.

Robi kisrobot volt, aki robot-iskolába járt. Csodaszép bolygón lakott robot-szüleivel, akik gondosan szerelték össze saját alkatrészeikből, amikor született. A bolygó kristályhegyei türkizkék és opálos fényben csillogtak nappal, éjszaka pedig világitottak, olyannyira, hogy nem is kellett egyéb világitást használni mellettük. Robit azonban minden este nyolckor kikapcsolták az éjszakai pihenés végett, úgyhogy igyekeznie kellett, idejében tudja befejezni a házi feladatként kapott szerkezetek öszeállitását. Minden reggel bekapcsolták, gondosan megtisztitotta a szemüvegét, úgy indult az iskolába. Robotiában ugyanis mindenki szemüveget viselt.
Telt-múlt az idő, Robi acéltestecskéje nőtt-növekedett, újabb alkatrészeket szereltek rá, gondolkodóközpontja egyre bonyolultabbá vált - és elérkezett az ideje annak is, hogy a robot-tanitó néni és robot-szülei beszereljék Robiba a jellemprogramálást. Csakhogy ez nem volt könnyű dolog. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, előbb el kellett vinniük a szemüvegboltba. Hiszen minden attól függött, hogy látja, hogyan akarja majd látni Robi a világot.
A robot-boltos háromféle különleges szemüveget ajánlott, sőt, hajlandó volt kölcsönadni Robinak a pápaszemeket, hadd próbálja ki valamennyit, mielőtt kiválasztja a neki megfelelőt. Az első szemüveg a megismerésben segitett, röntgen pápaszem volt: a vesébe látás pápaszeme volt a neve. Segitett ugyan a világ megismerésében, de Robi hamarosan megunta, hogy akárkivel találkozik, a legapróbb részletekig tudja róla, mi van benne. Igaz, igy nem lehetett Robit becsapni, és hogy a szemüveg miatt mindenkinél okosabbnak hitte magát, de senki sem örült Robi lángeszének, sőt, többnyire bosszankodtak, akiknek a hibáit szemükre vetette.
Ha apu és anyu veszekedtek, miközben csak úgy pattogtak az elektromos szikrák, Robinak elég volt egyetlen pillantást vetnie rájuk röntgen pápaszeme mögül, és máris tudta, hol a hiba. Szaladt, előszedte a szerszámokat, és hol anyut, hol aput javitotta meg, attól föggően, hogy melyikük hibásodott meg éppen. Hasznos volt a szemüveg, mégis visszavitte a boltba, hogy kipróbálhassa a többit is.
A második szemüveg egészen más természetű volt. A gyanakvá pápaszemének nevezték. ha feltette, azonnal gyanakvóvá lett, folyvást azt leste, ki és hogyan akarja megbántani, és gondolkodóközpontja nem győzte kidolgozni a védekezés számtalan változatát. Ez ugyan érdekfeszitő volt, de fárasztó, estére úgy kimerültek az elemei, hogy alig várta a jótékony pihenést. Reggelente újra meg újra fel kellett töltenie önmagát, ami pedig ritkán forult elő azelőtt. Visszavitte hát a szemüveget, és másikat kért helyette.
A harmadik szemüveg a bizaom pápaszeme volt. Ettől kedvessé, mosolygóssá vált minden körülötte. Tulajdonképpen ezt szerette Robi a legjobban. Mikor nem szerelte össze a házi feladatnak feladott szerkentyűt, hiába várta, hogy anyu szemrehányó sugarakat bocsásson rá. Nyugodtan tölthette az időt, játszhatott, még a szidás is olyan kedvesen hangzott, anyu robotarca úgy mosolygott rá, hogy pillanatig sem érzett miatta lelkifurdalást.
Addig-addig piszmogott, mig reggel elkésett az iskolából. A robot-tanitó néni jóságos arccal fogadta, kedvesen, szivélyesen kiállitotta a büntetőáramkörbe kapcsolt szégyen-sarokba. Robi egyszerre szerencsétlennek érezte magát. Pedig osztálytársai barátságosan mosolyogtak rá, kedvesen csúfolódtak vele, egyetlen szavuk sem volt bántó, Robi most már érezte, hogy ennek a nagy jóságosságnam a fele sem tréfa. Lekapta a pápaszemet az orráról, és látta, hogy társai valójában megvetik; a robot-tanitó néni kemény büntetőpillantást vet rá kedves mosoly helyett. És mikorhazaért, keserves robotkönnyekre fakadt (az olajozás megforrósodott cseppjei végigcsorogtak acélábrázatán), mert látta, milyen stomorúságot okozott robot-szüleinek. Sirva vitte vissza az utolsó szemüveget a boltoshoz.
- Egyik sem kell - mondta. - Olyannak akarom látni a világot, amilyen.
A bolt bejárati nyilásánál ott állt apu, anyu és a robot-tanitó néni. Összenéztek és bólintottak.
- Most már nem akar mindenkinél okosabb lenni - mondta apu.
- Ezentúl, ha tesz valamit, számolni fog a következményekkel - mondta anyu.
- És nem lesz gonosz - tette hozzá a tanitó néni -, mert most már tudja, milyen fárasztó az ellenségeskedés.
Tulajdonképpen igy alakult ki Robi jelleme. Maga a szemüvegpróba volt a programálás. És Robi nyugodtan járhatott az eredeti szemüvegével az iskolába, mert csak azok a robot-gyerekek viseltek más, különleges szemüveget, akiknél a programálás félresikerült. Ők is csak addig, mig a hibát sikerült kijavitani.

Read more...

Semmi különös,

érdekfeszitő nem történik velem amiről irhatnék.
rátértem újra az indiános sztorikra, de olvasni őket jobb, mint nézni, mert a fejecskémben nem annyira véresek a harcok. na, meg mást is olvastam, néhány regényt, de jó volt, már hiányzott.
aztán tennivalóm akad bőven, az este sikerült jónéhány ügyet elintézni, nagyon örülök neki. nah, szóval ennyit rólam most. majd jelentkezem még ha történik valami érdekes...

Read more...

Néha kedvem lenne

>> 2007. október 4.

elmenni valahova messzire, messzire...
nem is az a fontos, hogy hova, csak el innen. de hát na, nem olyan egyszerű minden... mint például most. nem bánnám, ha hirtelen itt hagyhatnék mindenféle komplikált dolgot, és mire visszajönnék valaki megoldaná őket helyettem...
csak hát nem tehetem...
és most jövök rá, hogy jó, ha az ember teheti (és meg is teszi), hogy ne egyszerre vegye ki az egéééész évi szabadságát, hanem hagyjon a nehezebb napokra is...

Read more...

Tüzijáték

volt az este. 11kor. nálunk, a tömbháztól néhány lépésre. vagy 5 percet tartott, én csak a végét kaptam el, de nagyon szép volt. szinek, csillogás-villogás az égen :)

Read more...

Kellemes

>> 2007. október 3.

estém volt, jó hangulat, beszélgetés... itt volt H. és J., nagyon örülök nekik :)
ifire kell készüljek...
cikket kell irnom, csak egyszerüen még mindig nincs meg a témám. pedig hamarosan körmömre ég a gyertya. az meg tudott dolog, hogy az ilyesminek érnie kell. az emberben. arra sajnos már nem lesz ideje. semmiképp...

Read more...

Levél, levél...

>> 2007. október 2.

szines levél...
ma délután a parkba mentem a munkából, ott találkoztam a tesómmal és a 2 lánnyal :D hintázás, séta, játék a levelekkel, na meg egy kis begyűjtés :D
kellemesen telt az este
örülök, hogy együtt lehettünk :)
már nagyon fáradt vagyok, annyira, hogy amint hazaérve beléptem az ajtón, anyum is megjegyezte.
de nem állhattam meg, hogy ne készitsek valamit :D
ez kell hozzá:

és néhány perc alatt ez lett belőle:

Read more...

túúú máááács

spam volt, csak épp elkaptam a cimet s lesokkolt a "don't pray too much" a valódi "don't pay too much" helyett (ne imádkozz túl sokat a ne költs túl sokat helyett)
mert lehet valamiért túl sokat imádkozni? a szüntelennél többet nem. az meg még rendjén van...

Read more...

Gyaloglás

>> 2007. október 1.

ma olyan szépen sütött a nap és olyan kellemes volt az idő, amikor kijöttem a munkából, hogy nekiindultam gyalog. úgy is gondoltam már rá, hogy jó lenne tudni, mennyi idő alatt érek haza onnan gyalog, megragadtam az alkalmat. igen, gyalog jöttem egész hazáig. jó tempósan, nem sétálva, nem fölöslegesen megállva, nem túl sokat nézelődve, nem ráérősen. na, valahogy igy. és kellett hozzá kerek 60 perc, hogy hazaérjek...

Read more...

  © Blog Design by Simply Fabulous Blogger Templates

Back to TOP