Konyhán is

tevékenykedtem az elmúlt hetekben...

kolbászos batyu

túrós ropogós - ízlett mindenkinek, aki kóstolta :)

csirkés palacsinta - a próba :)

Read more...

Egy-két alkotás

amire az elmúlt napokban futotta az időből...

Read more...

Szándékoztam

én írni a múlt héten is, csak nem jött össze :D
hát igen, elmúlt a konfi (jó volt, ezt jelezték vissza többen is, nekem is jó volt,, örültem a vendégeimnek :), csak éppen fárasztó az előtte levő hét :D), letelt a szabadság egyik darabkája (pár elintézni való dolog kipipálódott és kb. ennyi), a jácintok nagy része elnyílt, a sárga nárciszok is mind, a fehérek meg mind kinyíltak már pár napja. a barackfa virágos, a tulipánok az idén valami miatt nem nyíltak. és az árvácskák, nos, azok nagyok szépek, 6-10 virág van egy-egy tövön. a hétvégén akkora volt a szél, hogy este nem kicsit égett az arcom, miután néhány órás városnézést ejtettünk meg a szélben.
mit írhatnék még?

csoportkép vasárnap

Read more...

Röviden

igen, a kertben kinyíltak a sárga nárciszok :) a fehérek kezdenek bimbósodni, a jácintok is nyílnak, az orgona is levelesedik. tavasz.
ez a helyzetjelentés, röviden. a következő 2 hétben nem sokat fogok írni, most az ifikonfi szervezésére kell koncentráljak (még lehet jelentkezni, ha valaki akar jönni :) ). különben is, a sok minden között vannak olyan pillanatok, amelyek fénypontként maradnak meg a napból (egy virág, egy színfolt), de mire szavakba ölteném, vagy leképezném, már veszít a varászból...
közben meg le kellene ülni írni is, mert lenne mit... a gondolatok újabb gondolatokat szülnek...

Read more...

Tavasz idebent

rügyező ágak. le kellett vágni őket, de behoztam, hátha kicsit gyönyörködhetem majd itt bent a virágokban, levelekben...

ibolya az ablakban :)

Read more...

Kerti szemelvények

meglestem az élet csodáját a kertben. gyönyörű. hihetetlen, hogy a "semmi"ből valami lesz, sőt, nem is akármilyen! bújnak a levelek, a bimbók.
mi ez, ha nem csoda?
tavasz :)

lesz tulipán

rügyezik az orgona

jácint is lesz újra

nárciszok is :)

a rózsa ígérete :)

Read more...

Mire jó...? 10.

egy - vagy több - régi naptár drótspirálja? kinyújtva és egy kis krepp-papírt hozzáadva erre (ötlet innen):

így költözött be ma új alakban a tavasz a nappalimba :)

Read more...

Itt a tavasz :)

néhány napja reggelenként galambturbékolást hallok.
tegnap annyira szép (ismétlem szép, ez nem jelent meleget) idő volt, mikor hazaértem, még sütött a nap is, hogy nekifogtam gyomlálni.
ma meg folytattam. és leszedtem a még meglévő összes hóvirágot és vázába tettem idebent. már úgyis bújnak a nárciszok, jácintok, a tulipánok és igen, itt a tavasz :)

Read more...

Jön a tavasz :)

tavasz kopogtat.
mégis
hópelyhek szállnak,
havas utak várnak,
csak a naptár
hazudja a tavaszt.
de a rügy már készül,
a sötétben érik
s ha a szél
elűzi a felhőt
napsugaras csalogatásra
kibújik az élet.
(2010 már. 12)

Read more...

Menni vagy maradni?

visszamegyek halászni.
nyirkos halból tán akad
a hálómba elég.
mert hittel nem sokat fogtam
s csoda sem terem
tarisznyámba tenni...
(2010 feb. 25)

maradok.
szavad ereje, íze, ígérete
visszatart még.
esélyt adok.
bár igazából
Te adtál esélyt nekem...
(2010 feb. 26)

Read more...

Egy régi ötletemre

is lett idő, bár nem mára volt beprogramozva. így hát a konyhába visszakerült az írás a falra, akarom mondani csempére, meg a fürdő is kivirágzott :)

hogy készült? üvegfestékkel csempére (igaz, hogy a kezem már nagyon kiállt, mire befejeztem a fürdőt... és a rajzok sablon nélkül, szabd kézzel készültek, ezért nem tökéletesek)

Read more...

Mire jó...? 9.

a wcpapír guriga? - újrahasznosítás másképpen

ez a kép quilling tehnikával készült. megjegyzem, hogy hozzá való szerszámom nem volt, az ötlet is spontán volt, ugyanis másvalamihez készítettem elő a gurigát (a képhez egyet használtam fel), de ez lett belőle, mert jött az ötlet meg a megvalósítás. az eredeti ötletemet is kipróbálom és ha sikerül megmutatom majd. ez a nap alkotása, legalábbis számomra.

Read more...

Mire jó...? 8.

az üres konzervdoboz?

csomagolópapírral bevonva lehet benne valamit tárolni - a fentinek még nem dőlt el a sorsa

zoknival is be lehet vonni és lehet mondjuk írószereket tartani benne

ez utóbbi pedig szülinapi emlékeztetőnek készült, csak ma este már nem volt időm a cetliket is megírni hozzá, de a csipeszek arra vannak előkészítve, hogy azokkal fogatom rá a doboz peremére a cetliket a dátummal és az ünnepelt nevével... a cetlik pedig cserélhetők a csipeszeknek köszönhetően, és ha évet nem írok, akkor jövőre újrahasznosítható lesz :)

Read more...

Mire jó...? 7.

a wcpapír guriga? meg a virágok papírcsomagolása?

újabb szalvétagyűrűk készültek ma... :)
megjegyzem, hogy ezekhez 2 gurigát használtam fel.

Read more...

Boldog tavaszt!

ó, úgy szeretem az ilyen szombatokat, mint a mai. csak ritkán van részem benne...
nyugodt, szabad nap. reggel lehet pihenni, aztán egész nap végzi az ember a teendőit, de nem kell órára pontosan valahol megjelenni, vagy valamit elintézni... persze a ház körüli teendőket megcsináltam, meg holnapra is készültem. de emellett volt időm kicsit alkotni is, és belefeledkezhettem ebbe a tevékenységbe. és a siker élmény. meg az, hogy tetszik, ami alakult. ó, lenne még sok ilyen szombat...

Read more...

Édes semmittevés

még mielőtt valaki azt hinné, hogy ezzel telnek napjaim, szeretném tisztázni, hogy a címben megadott fogalom számomra ismeretlen :)
elkezdődött egy ideje a szervezés a konfira, ez fejtöréssel, munka meg- és el-osztással jár, tervezéssel, telefonbeszélgetésekkel meg egyebekkel. nagy fa, nagy kihívás. alkalmatlannak érzem sokszor magam erre a rámháruló feladatra...
közben március lett, nagy hó takar még mindent, szombat délután pár pillanatig kibújt a nap, azután szerda reggelig nem láttam. akkor is csak egy kicsit :) de ma délután - olyan jó érzés volt a napot látni, a sugaraiban megfürödni!
aztán néhány kreatív ötletet próbálok megvalósítani és persze a mindennapi tevékenységeimnek, munkámnak, tennivalóimnak eleget tenni.
azt hiszem, újra be kell jobban táblázzam az időmet, a feladataimat beosszam, hogy rendben és sikeresen el tudjam őket végezni...
megyek, a mazsolás kenyér ínycsiklandozó illata hív, mert elkészült :)

Read more...

"Hogyan lesz ebből aparát?"

idéztem magamnak, mikor ügyetlenkedésem jeleit, a morzsákat vettem szemügyre. hát igyekeztem a hibát helyrepofozni, teljesen nem sikerült. mégis, ez lett a vakondtúrásból:

igen, tél van még. a hó betemette újra a hóvirágokat, pedig már újév előtt óta kinyíltak. nem is hittem, hogy ekkora szárt rejteget a kis hóvirág a kertemben:

tegnap reggel meg ez fogadott, mikor kinéztem az ablakon. egész éjjel hullt a hó, nem is akárhogyan:

ekkora hó lett:

Read more...

Az előrejelzések

szerint ma hullt a hó. valójában esett az eső.
ettől még lehet élvezni egy szombati napot, főleg, ha az ember lánya itthon töltheti az egészet és kedvére oszthatja el idejét rengeteg tennivalói között :)
mikor reggel elég pihentnek éreztem magam a második ébredés után, ijedten kostatáltam az óramutatók állását. egy pillanatig. utána nyomban tudtam, hogy ezért vártam a szombatot :)
készült például török citromos muffin, aminek a receptje ama kritérium alapján lett kiválasztva, hogy joghurt kell bele. mert hát az egyetlen doboz tejföl a hűtőből lejárati idejéhez közelget. és még csak fel sem tűnt, hogy joghurt helyett tejföl ment bele, meg is sült, a kóstoló igen sikeresnek titulálta a produkciót. csak mikor a telefonba mondtam, mit is készítettem s mi kellett bele, akkor esett le, hogy a tejföl nem joghurt :)

Read more...

Napsütés.

igaz, hogy odakint hideg van. igaz, hogy semmi különösebb változás nincs. igaz, hogy a beteg munkatársak miatt a munka mennyisége jelentősen nőtt. igaz, hogy szabadságot kellene kivenni, csak ez nem olyan egyszerű. igaz, hogy...
kint süt a nap. ma reggel a távol halvány ködbe veszett. mosolyt csalt az arcomra. jó kezdet reggelre, bár már azelőtt a találkozás lendületet adott. az ablakban a rózsa nevetett rám, a kapu mellett a hóvirágok hajtottak fejet, csend köszöntött, mint minden reggel, az este a hold világított alá a kertbe, mikor kilestem az ablakon.
mit mondhatnék? az élet szép, és apróságoktól lesz az. mert az a fontos, ami benned van...

Read more...

A próba sikeres volt

ez az első kenyérsütőben sült akármi, mert kenyérnek eléggé kalácsos volt, de finom. nagyobbra is megnőhetett volna. a következő az fehér kenyér volt, de a mérete nem sokban különbözött. ettől függetlenül finom volt és elfogyott.

ez pedig, khm, a muffinsütésről pillanatkép:

annyit kell csak hozzátennem, hogy nem égett meg, nem lett sületlen, de a következő adag finomabb lesz. remélem :)

Read more...

Fájnöli

azaz végre, hosszas keresgélés, s hogy őszinte legyek válogatás és várogatás után megérkezett. hamar eldöntöttem, hogy egy muffin-receptet próbálok ki elsőre vele. főként a sütőjét, amire már régóta áhítozom. remélhetőleg nem éget, hanem szép finom, ropogós barnára süt. ha sikeres lesz az első próbálkozás, akkor előreláthatólag több időt fogok a konyhán tölteni, a siker ünnepléseként, ill. még más receptek próbájára. ha nem sikerül, akkor is, mert nem akarom az első próba után feladni. nah lássuk csak, fel kell avatni a szülinapi ajándékaimat is :)

u.i. eme bejegyzésnek szombaton kellett volna megjelennie. de munka után annyira fáradt voltam, hogy elmaradt...

Read more...

Csak úgy,

kiálltam az udvarra ma este, holdat s hóvirágot csodálni. az ég alja még pirosas volt, csak fasziluettek csipkézték az estet. odafönt a vékony holdsajt virított egy csillag társaságában a sötétedő boltozaton. csend. távoli zaj idézte csak a várost. a gép épp akkor szállt le - a másik meg fel: követtem a fényeit. lyukat fúrtam ujjammal a fagyott, érintetlen hóba - mint egy kisgyerek. hallgattam a csöpögést és megnéztem a derékba tört jégcsap maradványait. beszívtam a friss esti levegőt és tudtam, éreztem: hazaérkeztem...

Read more...

Egy kis hit

"A pusztában is láttad, hogy úgy vitt téged Istened, az ÚR, ahogyan fiát viszi az ember, az egész úton, amelyen jártatok, míg el nem érkeztetek erre a helyre." (5 Móz. 1:31)

kissé hitetlenkedve álltam ma hozzá valamihez a munkában, talán nem épp megalapozottan (csak azt hiszem, annyi minden nem jött össze a számításaim szerint a munkámban, hogy úgy gondoltam a ma reggel első órái után, hogy ez még annyira sem sikerül). egyik kollégám mondogatta, hogy ne álljak már így a dologhoz, hanem kicsit higgyek, mert neki pozitív tapasztalata volt. aztán, neki lett igaza. mikor mondtam neki, a válasza valami olyasmi volt: "see? little faith".
mintha nem is ő mondta volna...

most este meg már szinte csalódottan néztem az első kenyeret, amit a sütőm készít. nem akart nőni - nekem úgy tűnt. és újra néztem, és csak nem nőtt. az idő pedig telt, már nagyon telt...
az előbb bekukkintottam újra az ablakocskán és már szépen gömbölyödik a teteje. talán mégsem lesz olyan rossz :D. és újra csak nem nekem lett igazam...

Read more...

Nem is tudom,

mikor láttam még ilyen szépnek a telet, mint ebben az évszakban. reggelenként az a fehérség ami minden aprócska faágat átfest, meg a hótakaró, a zúzmara a leveleken...
persze, nem annyira kedvelem a reggelenkénti ablakjégtelenítést, meg a csúszós utakat. de mégis, a reggeli munkábaindulás tele van szemet és lelket gyönyörködtető szépséggel, hálára hangoló apróságokkal.
nem mondom, hogy gondtalan vagy harctalan az élet, de a kihívások lehetőségeket rejtenek. az egyedüli módja a növekedésnek pedig nem a megfutamodás. bár az elmúlt napokban nagyon közel jártam hozzá...
a csendben és magányban pedig igazán közel tud Ő jönni...

képek nincsenek. a legszebbeket úgyis a lelkemben őrzöm...

Read more...

Ma hallgattam...

Read more...

Nem rólam szól...

szeretem azt, amikor a konkrét üzeneten túl valami összeáll bennem. valami új, valami személyes. mert olyankor érzem, hogy jó kezekben vagyok... a hiten és türelmen kívül bennem ott motoszkál a gondolat, hogy másként kell. mert másról kell szóljon, másról kell beszéljen. a gondolat, a szó, a tett, a hit, a harc, az írott szavaim, a szolgálatom, az életem.
és jó erre példákat látni és jó erre emlékezni.
és újra kezembe vettem a tollat. csak úgy "magától". mert volt egy váratlan bátorítás, egy gondolat, ami belémfészkelte magát. és újra előretervezek. talán az elhanyagolt gondolatok egy napon valóra válnak. bár ne lenne hiába!

Read more...

Tavaszvárón

ma este már nagyon szúrta a szememet a karácsonyi dekor a lakásban, így kicseréltem, kissé tavasziasabbra. ami még a telet idézi belőle:

igaz, hogy tél van még, de az új élet ígérete ott húzódik már minden kis gyökérben, még ha nem is látható!

Read more...

Szemelvények

a tegnap kapott, új évemre szóló gondolatokból:
légy csendben és várj az Úrra... gyönyörködj Benne, bízzál Benne... Ő munkálkodik... szeretetével jön felém Istenem... nappal szeretetét rendeli mellém... éjjel éneket ad számba... adja meg az Úr szíved vágyát, teljesítse minden tervedet... mi Istenünknek, az Úrnak nevét emlegetjük dicsekedve... az Úr győzelmet ad... akkor zászlót emelünk Istenünk nevében...
csendes ünneplés volt csak. de nem a külső a fontos. a hozzáállás :)

Read more...

Ez a nap más...

más, mint a többi. nekem :)
másként kelt fel a nap - de tényleg, gyönyörű volt a felkelő nap, mikor munkába induláskor láttam. napközben nem sok napsütést láttam, de az a reggeli fényjáték, a színes ég!
a kertben tegnap láttam és ma újra megcsodáltam a bújó hóvirágokat.
az évi mottóm részlete jár a fejemben: osztályrészem kies helyre esett...

Read more...

Mire jó...? 6.

a fürdőszobai kis szekrénysarok?

hogy megbújjon benne egy kis emlék, egy kis dekor, egy kis hangulat. a lila egy kedves barátnőtől kapott handmade, szívalakú szappan. a kövek körülötte a kertet csúfították, míg be nem hoztam és meg nem mostam őket. aztán a kis tükör egy másik kedves barátnőtől születésnapi ajándék - a tavalyi. s ami még odafért - fürdősó volt eredetileg a dobozkában, aztán miután elfogyott, tettem bele reszelt narancs- és citromhéj keveréket mozsárban tört szegfűszeggel meg néhány apró darabka szárított narancshéjat. kívülről meg felöltöztettem a dobozkát natúrnak :)

Read more...

Mire jó...? 5.

egy kis megmaradt püré, amit az ember már nem szívesen eszik meg, de még jó?

ilyen kis lapótyákat készítettem belőlük. a recept egyszerű: 2 tojás, összekevertem a sárgáját a fehérjével, tettem bele sót, borsot, egy kis tárkonyt, megszáradt petrezselyem levél darabkákat, aztán bele a pürét. s mivel a keverék elég híg lett és ott volt előttem egy darabka száraz kenyér (amit másra akartam újrahasznosítani), hát mozsárban megtörtem apróra és belekevertem. aztán megsütöttem.

megjegyzés_1: az ízesítés tetszés szerinti lehet
megjegyzés_2: a végeredmény színe ízlés és sütés idő szerint változhat. íze a sült krumpli és bundás kenyér keverékéhez hasonlított :D
megjegyzés_3: a tányér szélére tett mandarin és klementin szeletek csak az díszítést szolgálják. igaz, én a tányér végleges kiürítésének utolsó lépéseként tüntettem el, és nagyon finom volt :)

Read more...

Az élet koncertje

Figyelem az arcokat. A karmesterre szegezett tekintettel várnak. Készen. Most van a pillanat! És a sokféle hang csodás harmóniában csendül fel a különböző hangszerekből. Szeretem hallgatni őket. Ilyenkor feledésbe merül a munkahelyi félbemaradt feladat, a választ váró kérdés, az elvégzendő sürgős feladatok. S míg együtt szárnyalok a hangokkal, fürkészem a zenészek arcát. Igen, mindből ugyanaz sugárzik. Ugyanaz a lelkesedés, ugyanaz a mindent beleadás, ugyanaz a lendület. Mindegy, hogy hegedűvonó a kézben vagy kürtbillenytűn játszik az ujj, dobot üt a kar vagy fuvolát szólaltat meg a tüdő – ugyanaz: más és más alakban.

Így akarok én is élni – muzsikál bennem a gondolat a szárnyaló zenével. Mindegy, mit írt a partitúrára a Szerző, mindegy, hogy nem egyedül csak az én hangom száll a magasba – mindent beleadva játszani a részem! A harmóniába nekem is részem lehet. Úgy adhatom a legjobbat, a legtöbbet, ha a nekem kijelölt részt lelkiismeretesen végigjárom. Az életben is...

És zengnek a hangok csodás, egységes szimfóniában. Belefér sokféle hangszer, sokfajta ember, sokféle hivatás. Mindegyik egyedi. És mégis, összetartoznak. S a Mester keze alatt egységessé válik a sokféleség. Ettől szép, ettől jó, ettől összhang.

A részem kijelölve. A hangok keskeny ösvényen terülnek elém az úton. Szemem a Mesteren. Tekintete végigsimogat. Kezében a vezénylőpálca irányt mutat – határozottan, célegyenesen. Mindent a kezembe adott, amire szükségem lehet. A szolgálat rám vár. És int a Kéz. Ha a szemek nem is mind rám szegeződnek – játszom a részem. Hisz nem rólam szól a dal!

Nézem, nézem a zenészt még mindig. Lelkesedéssel szárnyal ő is a hangban, a dalban. Csak így lehet! Csak így érdemes! - dobban a szívem. Nézem a zenészt. Nem játszik a hangszeren – ő maga a zene...

Magamtól kérdezem, halkan, csendesen: Te tudsz így élni?

Read more...

2011

elővettem a verses füzetem és 2 vers maradt meg jobban bennem. egyik inkább magamnak, a másik meg nektek...

Újévi kérés
(ismeretlen szerző)

Lelkem egy kérés tölti be mostan:
Add Uram, hogy a jövő napokban
legyen majd időm - a Te számodra,
és legyen időm - magamnak - másnak,
mindig azoknak, akik az úton
énvelem járnak.

A Te számodra? Nem kérem így, nem.
Hagyd szomjú kelyhem beléd merítenem,
Te örök forrás. Ajándékozz meg
Te engem egy mély leheletével
szentséggel teljes, örök idődnek!

Lecsendesülve, beléd merülve
magam számára is jut majd:
kicsit megállni,
magamba szállni,
kézösszetenni, gyűjteni, venni,
mélyebbre jutni, csendben is lenni.

Akkor, csak akkor leszek majd gazdag!
Tékozló kézzel lesz mit adjak!
Másoknak áldás így lehet utam.
Így kérek időt újévre, Uram!


Jókívánságok egész évre
(Esther Lieberknecht)

Kívánom, hogy legyen időd rá,
hogy a hajszolt hétköznapokon
ha kell, hát megpihenhess.

Kívánom, hogy felismerd:
életed minden akadálya
új lehetőségeket rejt,
hogy növekedj általa.

Kívánom, hogy az élet
apró dolgait fölfedezve
bennük örömödet lelhesd.

Kívánok jó barátokat,
akik nem csak sikereid,
hanem kudarcaid idején is
kitartanak melletted.

Kívánok békességet neked,
hogy az élet viharai között
biztonságban lehess.

Kívánom azt a bizonyosságot,
hogy van Isten, aki életed
minden napján, minden órájában
ott lesz melletted.

Ezt kívánom én - neked.

Read more...

Mire jó...? 4.

még az elhasznált wcpapír guriga?
ez tetszik a legjobban a mai produkcióból :D lehet belőle szalvétagyűrűt készíteni. eme példányok pedig nem is olyan puhák, egészen jó tartást ad nekik a fonal. a hobbis szekrényemben találtam valami univerzális ragasztó gélt, azzal biztosítottam, hogy nem mozdul el a fonal a papíron. az egész egy darab fonallal van körbetekerve (mármint mindegyik példány eggyel):

s a kevésbé sikeres első példány meg nagyon is jól illik a fogpiszkáló tartóhoz a konyhába:

Read more...

Mire jó...? 3.

még az elhasznált wcpapír gurigája?
például lehet képet készíteni belőle. ez egy nem túl sikeres példány, de kezdetnek megteszi. ragasztózni kellett volna, de már nem volt türelmem hozzá, meg fáradt voltam, így kapcsoztam a darabokat.

Read more...

Mire jó...? 2.

az elhasznált wcpapír gurigája?
például adventi naptárhoz :) (ezt nem ma készítettem, s tudom, hogy idénre már elkéstem az ötletadással, de talán majd jövőre valaki felhasználja)

Read more...

Mire jó...? 1.

lám, lám, mire jó a szabadság? nem ez lenne a cím folytatása, hanem arra gondoltam, hogy indítok egy olyan kategóriájú bejegyzés sort, hogy mire jó valami, ami már semmire sem jó? ma délután kicsit hobbiztam (végre erre is futotta) így hát:
Mire jó a konyhai szalvéta kartonközepe? Hát erre: vázát készítettem belőle, és bár nem lett tökéletes, nekem tetszik :)

Read more...

Decemberi reggel

az ujjam ráfagyott a gombra. hallgattam a kutyák veszekedő csaholását, beszívtam a dermesztő, fagyos levegőt.
ebédkor meg uborkaarcok néztek vissza rám a tálkából szeletelés közben :) íme a kis csapat:

Read more...

"Megőrizte szívében..."

olvasgatom a régi történetet. új fényben tündöklik most. egy fiatal lány, aki annyit mond csak: az Úr szolgálója vagyok. kérdéseknek nincs helyük. hit kell végigjárni a kijelölt utat. ha a kimondott szótól az átélt valóságig ég és föld távolsága is van. nem viszakozni, nem hátralépni. csak menni előre. nem nézni vissza, nem nézni másra, csak felfele. csodákat látni, igéket hallani és forgatni a szívben. erőt adó, tovabbsegítő pillanatok. nem a miértek, nem az "énazthittem", csak: legyen Uram, ahogy mondod...
mert ha Te mondod, nem lehetetlen. s ha Te mondod, meg is teszed. emberléptékű horizontomon túl a Te szemed többet lát. magamnak akarom helyett Te másoknak akarod szétosztani magad. a könnyű helyett Te a célratörőt nézed. s ha én csak magam körül forgok, Te mindig többet, jobbat akarsz adni - még ha drágának is tűnik az ára...
mint Mária, forgatom szívemben ezt a karácsonyt...

u.i. áldott karácsonyt!

Read more...

Minthogy

valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag a szívem hozzánőtt, s némi gondolkodás és pár alvás után sem ment ki a fejemből - hát úgy döntöttem, hogy igenis, a éjjeli lámpa kapcsolóját őrző kutyus kevés. kell egy Lacimaci is. így most már ő (is) vár tárt karokkal a szobámban, mikor hazaérek :)

u.i. az élet bolondságai néha fénysugarasak

Read more...

Advent odakint

Már rég nem volt ilyen szép a reggel odakint :) bentről, a melegből néztem ki, hogy vajon kell-e havat takarítani újra. s lám-lám, az utcai fényben sziporkáztak a hulló pelyhek egyenként. gyönyörű volt. és aztán, amint elindultam a fényszóróim fényében is megcsillantak. és - néhány csak úgy, a szélvédőmre ült, egyik-másikon még a hat sarkot is kivehettem, annyira nagyok és szépek voltak :)
egy kis reggeli villanás a nap egész fényét beragyoghatja...

s aztán az este...
sűrű, fehér, gomolygó ködbe vezettem hazafelé. aztán kitekintve az ablakon, advent köszönt vissza. menyasszonyi ruhába öltöztetett a szél és a köd minden faágat, drótot. olyan igazi vőlegényváró hangulat volt odakint, a csendes sötétből fehéren néztek kifele a fák...
reggelre már csak barna kopár karjaikat nyújtották várón az ég felé. nyoma sem volt az éjjeli szépségnek.
vagy csak éjszakára öltenek ünnepi ruhát a fák?

Read more...

Sárga világ

nem tudom, említettem-e már ezt a sárga lencséjű szerkentyűt, ami egy ideje elmaradhatatlan hozzátartozója az autókázásnak. mert ugyebár e csodaszernek köszönhetően a szembejövő mindenféle szörnyek vakító fénye megszelídül. persze, úgy nézek ki vele, mintha valami nagybácsi őskori szemüvegét kértem volna kölcsön, vagy mikor a kisgyerkőc felteszi az anyuka napszemüvegét. de hát kit érdekel? nem a tükörbe nézek, mikor szememen van :)
hát így. megsárgul kicsit a világ az esti fényben...

Read more...

Az őszi dekor

lemaradt, pedig gondoltam rá, ötletem is volt, csak épp időm nem.
na de a télit sehogy nem hagyhatom ki - így hát munkára fel. minthogy a már vagy 2 hete nappali asztalkát díszítő hópelyheket már meguntam ott, átköltöztettem őket a szobába. oda pedig valami mást kellett találni. így kerültek elő a tobozok a dobozból :) meg a fadarabkák a ház elől. és a karácsonyi dekorspray is (ami az előírtnál jóóóóóval lassabban szárad).
valahogy mindig így képzeltem - ha megunom a dekort, készítek másikat vagy kicserélem valami másra. úgy látszik, működik :)
így nem soha nem unom meg, és mindig új lesz a lakás :)



u.i. a hó odakint jegesen fénylik. a csatorna szélére kiült a jégcsap lábat lógatni s a barackfaágon kígyózik a hó...

Read more...

Várakozás

ma este kiálltam a lapátnyomra a havazásba. magamhoz szorítottam a seprűnyelet és csak álltam. néztem a kertet, a takarót, a millió fentről érkező csodát. és vártam az enyémet. nem, nem két napja (már), a sokadik... éreztem, ahogy a hideg a kabátom alá akart bújni, hallottam a csöpögő eresz hangját s közben csak álltam, álltam a hóhullásban. jólesett. bent várt a meleg, ott is kiálltam aztán az ablakba. és vártam...
a macska ma nem járt. mozdulatlan, csendes minden. csak a fények, a táncoló pelyhek mozognak az estben. a hőmérő lengedez a szélben, a fűtés megy. motoszkál bennem sok-sok gondolat. "a hit soha nem tudja merre vezetik, de ismeri és szereti Azt, aki vezeti"... (Oswald Chambers)

Read more...

Tervezgetem

vagyis pontosabban gondolkodom azon már pár napja, hogy nem ártana kicsit sűrűbben írni ide. vagy mégsem?
csak épp azokban a késő esti órákban, mikor odaülhetnék a gép mellé, elé: vagy értelemsebb ötlet ágybabújni a másnapi használhatóságomért, vagy valahogy nincs mit írni. talán példát kellene vegyek Mártától és a semmiségekről is írni. végülis nem olyan unalmas az életem.
kedd este is készítettem pár képet, hogy majd felteszem ide, hogy a hétfőiekről ne is beszéljek, csak hát...
lassan már 2 napja egyfolytában hull a hó. az utcák takarításáról inkább nem tennék említést. a csicsonkázást ha a csizmám talpán nem sokat próbáltam, akkor most sikerült párszor 4keréken megérezni (egyik körforgalomban majdnem tovább fordultam, pedig kifele akartam).
ja, azt azért meg kell jegyezzem, hogy nagyon élveztem, hogy lelassult a város. mármint azt élveztem, hogy már nem volt annyi rohanás, az izgága tolakodás valahogy megszűnt, mindenki nyugodtan, akarom mondani lassan közlekedett. persze azt nem élveztem annyira, hogy időben sokkal többe került, míg bárhova eljutottam...
kicsit gyerek lesz belőlem és - na de majd megmutatom, mit tervezek :D aludtam már rá egynéhányat, de csak maradok az ötletemnél, azt hiszem.
esténként néha kiállok az ablakba hulló pihéket lesni - csak úgy. azt hiszem, rég nem gyönyörködtem már a télben. persze a kocsi takarítása nem tartozik a kedvenceim közzé, na meg a lapátolás sem - bár ez utóbbit néha még élvezem is :)
a szilveszteri kiruccanás esett, így most majd valami máson fogom törni a fejem, amint az időm ezt is megengedi. legrosszabb esetben alszom egy jót. vagy ki tudja? legalább lesz időm pihenni (álmodik a nyomor), meg talán valamit a lakásban még tenni-venni, ami a díszítést illeti.
a fenyőfa idén elmarad, azt hiszem. nem is baj.

Read more...

Ki-kinézek

az ablakon és konstalálom - újra -, hogy hull. kitartóan, még mindig. a kocsi már fehér, az udvar, az út meg minden más is. a torkom már nem fáj, az orrom viszont csorog. kúrálom magam teával, vitaminnal meg ilyesmivel.
a fügefában újra betakartam, a csütörtöki viharos szél minden múltkori ténykedésünket megsemmisítette. remélem, túléli ezt a telet és már az első termés ehető lesz.

(a kép ma reggel készült)

Read more...

Megjött

Tegnapelőtt reggel még tizenésfok volt. Hideget mondtak, vastagon öltöztem. Délben még semmi különös nem jelezte érkezését (csak az én torkom reagált hevesen erre a semmire...). Aztán - már épp indulni készülődtem gondolatban, mikor a kolléganő gyors ablak nyitás-csukása jelezte, hogy odakint biza hűvösödik. Kilépve a kapun már nem volt meglepetés csak a szél, ami szembe-szájba verte az esőt. Míg az ajtó nem csapódott mögöttem. Aztán már csak a szembe kavarta a szélvédőn a cseppeket. Amikről így kiderült, hogy hó akarna lenni. Mire hazafelé közeledtem a szélen hó volt az ablakon, a törlő nyikorgott, járt előttem, az ablakon próbáltam követni az utat. A táblák félig fehérek voltak a gödröket pásztáztam, a tócsák jelezték - még megvannak. Az ismert útszakaszon nem volt annyira nehéz kerülgetni őket. Közben fél szemel a gyalogost kerestem, aki nem volt ott. Meg a motorzúgást figyeltem. Mintha csápjaim nőttek volna, füleltem a csúszást (ami elmaradt) minden idegszálammal. A 30as tábla (természetesen tiszta fehéren) szinte fölöslegesnek bizonyult, bár voltak bátrak, akik ráléptek a gázra.
Mire hazaértem, a kertet belepte a fehérség. A már szinte teljesen eltakart krizantémokat levágtam, behoztam. Aztán én is a meleg menedékbe vonultam. Ki-ki pillantottam a hóesésbe és be kellett vallja: megjött a tél!

Read more...

Ma reggel

a szokottnál hamarabb indultam, merthogy a kocsi a szervizben éjszakázott. remélhetőleg a régi javítás javítása végre megoldja a problémát - merthogy az ablak azért van, hogy ki lehessen látni rajta! (nem, nem ütöttem meg. megtette más még mielőtt enyém lett volna...). amit mindenképp érdemes volt így látni, az a napfelkelte. az ég, amint sárga, rózsaszín fényekben pompázik a kékség alatt. nem is tudom, december van már? mire időm lenne fehéres kontúrral bevont leveleket meg árvácskákat fotózni, eltűnt a kontúr. de talán csak sikerül a falra való képeket kiválogatni és el(ő)készíteni, még az idén. hát így.
bontogatom az adventi naptáram, hűségesen, minden reggel. a bonbonos edénykében szaporodnak a karamellák. meg volt egy könyvjelző, egy mikulás-fejű papíralak, na meg sütőpor a sütirecepthez, amit még nem csináltam meg. ja, meg radír. ugyebár, aki sokat ír :)

Read more...

Csend. Béke.

nem is tudom. valahogy annyi mindent kellene tenni, mégis, úgy érzem, lenyugodtak a napjaim. vagyis a bennem levő nagy ezt-is-azt-is-tenni-akarás lohadt lejjebb valahogy. nézegetem a szőnyeg színét, a karácsonyi díszítést, kortyolgatom a karácsonyízű teákat a mazsolás-csokis kalács mellé. rohan körülöttem a világ, zajong, bennem béke, nyugalom. csend. mennyire találó.

Valami furcsa összehangolódás,
Valami ritka rend –
Széthúzó erők erős egyensúlya,
Mély belső bizonyosság idebent –
Bizonyosság arról, hogy élni jó,
Szenvedni elkerülhetetlen,
Szeretni tisztán: megistenülés,
Meghalni szép –
S a Kifejezést meglelni mindezekhez,
Megtalálni a felséges Igét:
Az Igét mindezekhez:
A Béke ez.
Orkán ordíthat aztán odakünt,
Robbanhat ezer bomba: kárbament,
De kárt nem okozott.
Bent:
Csend.
A Béke itt kezdődik.
Bent:
Csend.
Isten hozott.
(Reményik Sándor: Béke)

Read more...

Advent

a napokban bőven kijutott az esőből. a kocsi környékén olyan sár van, hogy nehezen lehet nem elsüllyedni benne...

nyitogatom a homokóra alakú adventi naptáramat (lányköri ötlet - mármint az egymásnak való adventi naptár készítése). várakozás...
közben az elmaradt látogatások listáját rövidítgetem, a szilveszterezésen töprengek, ajándékozáson jár a fejem. és még sok egyéb belefér egy-egy ilyen napba, estébe.
fűszeres narancs ízesítésű teát kortyolgatok, a szomszéd gyerek esti sírásadagját hallgatom a falon keresztül, élvezem a meleget, a csendet és közben várakozom...

Read more...

Lányköri margó

templom -egyedi, különleges, kész csoda - és ráadásul az enyém. templom. micsoda kihívás. micsoda felelősség. templomnak lenni. mert az vagyok. emésztgetem az igét, hogy testem templom. gondolkodom a rövidre sikeredő éjszakákon, a reggeli-ebéd-vacsorán, a mozgáson (vagy annak hiányán). a felelősségen, amit sokszor nem tudatosítok. vagy elfelejtek. vagy nem is akarok rá gondolni.
szeretem nézegetni az éjjeli megvilágításban álló lahovári-templomot, a nagy katedrálist. jó a dómban a zene szárnyain lengeni be az ünnepbe. vagy csak beülni a müncheni-bécsi-mégkitudjahol templom padjába és csak hallgatni a csendet. csak úgy elmélázni aranyon, díszítésen, magas kupolán, gyönyörű orgonán, színes ablaküvegen. és lélekben emelkedni fel, fel a magas ég felé...
templom. lakhely. ablak-szem: fény vagy sötét? ajtó-száj: meleg, hívogató vagy taszítón hideg? ölelő karok vagy ellökő erő? felkereső, segítségre siető lábak vagy megrúgó, elfutó eszköz?
őrizgetem, szépítgetem, ápolgatom a templomot. a lakhelyet...kiárad, továbbhat, másokat megérint a bennem lakozó. vajon kit? és: hogyan?

Read more...