Tavaszvárón

ma este már nagyon szúrta a szememet a karácsonyi dekor a lakásban, így kicseréltem, kissé tavasziasabbra. ami még a telet idézi belőle:

igaz, hogy tél van még, de az új élet ígérete ott húzódik már minden kis gyökérben, még ha nem is látható!

Read more...

Szemelvények

a tegnap kapott, új évemre szóló gondolatokból:
légy csendben és várj az Úrra... gyönyörködj Benne, bízzál Benne... Ő munkálkodik... szeretetével jön felém Istenem... nappal szeretetét rendeli mellém... éjjel éneket ad számba... adja meg az Úr szíved vágyát, teljesítse minden tervedet... mi Istenünknek, az Úrnak nevét emlegetjük dicsekedve... az Úr győzelmet ad... akkor zászlót emelünk Istenünk nevében...
csendes ünneplés volt csak. de nem a külső a fontos. a hozzáállás :)

Read more...

Ez a nap más...

más, mint a többi. nekem :)
másként kelt fel a nap - de tényleg, gyönyörű volt a felkelő nap, mikor munkába induláskor láttam. napközben nem sok napsütést láttam, de az a reggeli fényjáték, a színes ég!
a kertben tegnap láttam és ma újra megcsodáltam a bújó hóvirágokat.
az évi mottóm részlete jár a fejemben: osztályrészem kies helyre esett...

Read more...

Mire jó...? 6.

a fürdőszobai kis szekrénysarok?

hogy megbújjon benne egy kis emlék, egy kis dekor, egy kis hangulat. a lila egy kedves barátnőtől kapott handmade, szívalakú szappan. a kövek körülötte a kertet csúfították, míg be nem hoztam és meg nem mostam őket. aztán a kis tükör egy másik kedves barátnőtől születésnapi ajándék - a tavalyi. s ami még odafért - fürdősó volt eredetileg a dobozkában, aztán miután elfogyott, tettem bele reszelt narancs- és citromhéj keveréket mozsárban tört szegfűszeggel meg néhány apró darabka szárított narancshéjat. kívülről meg felöltöztettem a dobozkát natúrnak :)

Read more...

Mire jó...? 5.

egy kis megmaradt püré, amit az ember már nem szívesen eszik meg, de még jó?

ilyen kis lapótyákat készítettem belőlük. a recept egyszerű: 2 tojás, összekevertem a sárgáját a fehérjével, tettem bele sót, borsot, egy kis tárkonyt, megszáradt petrezselyem levél darabkákat, aztán bele a pürét. s mivel a keverék elég híg lett és ott volt előttem egy darabka száraz kenyér (amit másra akartam újrahasznosítani), hát mozsárban megtörtem apróra és belekevertem. aztán megsütöttem.

megjegyzés_1: az ízesítés tetszés szerinti lehet
megjegyzés_2: a végeredmény színe ízlés és sütés idő szerint változhat. íze a sült krumpli és bundás kenyér keverékéhez hasonlított :D
megjegyzés_3: a tányér szélére tett mandarin és klementin szeletek csak az díszítést szolgálják. igaz, én a tányér végleges kiürítésének utolsó lépéseként tüntettem el, és nagyon finom volt :)

Read more...

Az élet koncertje

Figyelem az arcokat. A karmesterre szegezett tekintettel várnak. Készen. Most van a pillanat! És a sokféle hang csodás harmóniában csendül fel a különböző hangszerekből. Szeretem hallgatni őket. Ilyenkor feledésbe merül a munkahelyi félbemaradt feladat, a választ váró kérdés, az elvégzendő sürgős feladatok. S míg együtt szárnyalok a hangokkal, fürkészem a zenészek arcát. Igen, mindből ugyanaz sugárzik. Ugyanaz a lelkesedés, ugyanaz a mindent beleadás, ugyanaz a lendület. Mindegy, hogy hegedűvonó a kézben vagy kürtbillenytűn játszik az ujj, dobot üt a kar vagy fuvolát szólaltat meg a tüdő – ugyanaz: más és más alakban.

Így akarok én is élni – muzsikál bennem a gondolat a szárnyaló zenével. Mindegy, mit írt a partitúrára a Szerző, mindegy, hogy nem egyedül csak az én hangom száll a magasba – mindent beleadva játszani a részem! A harmóniába nekem is részem lehet. Úgy adhatom a legjobbat, a legtöbbet, ha a nekem kijelölt részt lelkiismeretesen végigjárom. Az életben is...

És zengnek a hangok csodás, egységes szimfóniában. Belefér sokféle hangszer, sokfajta ember, sokféle hivatás. Mindegyik egyedi. És mégis, összetartoznak. S a Mester keze alatt egységessé válik a sokféleség. Ettől szép, ettől jó, ettől összhang.

A részem kijelölve. A hangok keskeny ösvényen terülnek elém az úton. Szemem a Mesteren. Tekintete végigsimogat. Kezében a vezénylőpálca irányt mutat – határozottan, célegyenesen. Mindent a kezembe adott, amire szükségem lehet. A szolgálat rám vár. És int a Kéz. Ha a szemek nem is mind rám szegeződnek – játszom a részem. Hisz nem rólam szól a dal!

Nézem, nézem a zenészt még mindig. Lelkesedéssel szárnyal ő is a hangban, a dalban. Csak így lehet! Csak így érdemes! - dobban a szívem. Nézem a zenészt. Nem játszik a hangszeren – ő maga a zene...

Magamtól kérdezem, halkan, csendesen: Te tudsz így élni?

Read more...

2011

elővettem a verses füzetem és 2 vers maradt meg jobban bennem. egyik inkább magamnak, a másik meg nektek...

Újévi kérés
(ismeretlen szerző)

Lelkem egy kérés tölti be mostan:
Add Uram, hogy a jövő napokban
legyen majd időm - a Te számodra,
és legyen időm - magamnak - másnak,
mindig azoknak, akik az úton
énvelem járnak.

A Te számodra? Nem kérem így, nem.
Hagyd szomjú kelyhem beléd merítenem,
Te örök forrás. Ajándékozz meg
Te engem egy mély leheletével
szentséggel teljes, örök idődnek!

Lecsendesülve, beléd merülve
magam számára is jut majd:
kicsit megállni,
magamba szállni,
kézösszetenni, gyűjteni, venni,
mélyebbre jutni, csendben is lenni.

Akkor, csak akkor leszek majd gazdag!
Tékozló kézzel lesz mit adjak!
Másoknak áldás így lehet utam.
Így kérek időt újévre, Uram!


Jókívánságok egész évre
(Esther Lieberknecht)

Kívánom, hogy legyen időd rá,
hogy a hajszolt hétköznapokon
ha kell, hát megpihenhess.

Kívánom, hogy felismerd:
életed minden akadálya
új lehetőségeket rejt,
hogy növekedj általa.

Kívánom, hogy az élet
apró dolgait fölfedezve
bennük örömödet lelhesd.

Kívánok jó barátokat,
akik nem csak sikereid,
hanem kudarcaid idején is
kitartanak melletted.

Kívánok békességet neked,
hogy az élet viharai között
biztonságban lehess.

Kívánom azt a bizonyosságot,
hogy van Isten, aki életed
minden napján, minden órájában
ott lesz melletted.

Ezt kívánom én - neked.

Read more...

Mire jó...? 4.

még az elhasznált wcpapír guriga?
ez tetszik a legjobban a mai produkcióból :D lehet belőle szalvétagyűrűt készíteni. eme példányok pedig nem is olyan puhák, egészen jó tartást ad nekik a fonal. a hobbis szekrényemben találtam valami univerzális ragasztó gélt, azzal biztosítottam, hogy nem mozdul el a fonal a papíron. az egész egy darab fonallal van körbetekerve (mármint mindegyik példány eggyel):

s a kevésbé sikeres első példány meg nagyon is jól illik a fogpiszkáló tartóhoz a konyhába:

Read more...

Mire jó...? 3.

még az elhasznált wcpapír gurigája?
például lehet képet készíteni belőle. ez egy nem túl sikeres példány, de kezdetnek megteszi. ragasztózni kellett volna, de már nem volt türelmem hozzá, meg fáradt voltam, így kapcsoztam a darabokat.

Read more...

Mire jó...? 2.

az elhasznált wcpapír gurigája?
például adventi naptárhoz :) (ezt nem ma készítettem, s tudom, hogy idénre már elkéstem az ötletadással, de talán majd jövőre valaki felhasználja)

Read more...

Mire jó...? 1.

lám, lám, mire jó a szabadság? nem ez lenne a cím folytatása, hanem arra gondoltam, hogy indítok egy olyan kategóriájú bejegyzés sort, hogy mire jó valami, ami már semmire sem jó? ma délután kicsit hobbiztam (végre erre is futotta) így hát:
Mire jó a konyhai szalvéta kartonközepe? Hát erre: vázát készítettem belőle, és bár nem lett tökéletes, nekem tetszik :)

Read more...

Decemberi reggel

az ujjam ráfagyott a gombra. hallgattam a kutyák veszekedő csaholását, beszívtam a dermesztő, fagyos levegőt.
ebédkor meg uborkaarcok néztek vissza rám a tálkából szeletelés közben :) íme a kis csapat:

Read more...

"Megőrizte szívében..."

olvasgatom a régi történetet. új fényben tündöklik most. egy fiatal lány, aki annyit mond csak: az Úr szolgálója vagyok. kérdéseknek nincs helyük. hit kell végigjárni a kijelölt utat. ha a kimondott szótól az átélt valóságig ég és föld távolsága is van. nem viszakozni, nem hátralépni. csak menni előre. nem nézni vissza, nem nézni másra, csak felfele. csodákat látni, igéket hallani és forgatni a szívben. erőt adó, tovabbsegítő pillanatok. nem a miértek, nem az "énazthittem", csak: legyen Uram, ahogy mondod...
mert ha Te mondod, nem lehetetlen. s ha Te mondod, meg is teszed. emberléptékű horizontomon túl a Te szemed többet lát. magamnak akarom helyett Te másoknak akarod szétosztani magad. a könnyű helyett Te a célratörőt nézed. s ha én csak magam körül forgok, Te mindig többet, jobbat akarsz adni - még ha drágának is tűnik az ára...
mint Mária, forgatom szívemben ezt a karácsonyt...

u.i. áldott karácsonyt!

Read more...

Minthogy

valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag a szívem hozzánőtt, s némi gondolkodás és pár alvás után sem ment ki a fejemből - hát úgy döntöttem, hogy igenis, a éjjeli lámpa kapcsolóját őrző kutyus kevés. kell egy Lacimaci is. így most már ő (is) vár tárt karokkal a szobámban, mikor hazaérek :)

u.i. az élet bolondságai néha fénysugarasak

Read more...

Advent odakint

Már rég nem volt ilyen szép a reggel odakint :) bentről, a melegből néztem ki, hogy vajon kell-e havat takarítani újra. s lám-lám, az utcai fényben sziporkáztak a hulló pelyhek egyenként. gyönyörű volt. és aztán, amint elindultam a fényszóróim fényében is megcsillantak. és - néhány csak úgy, a szélvédőmre ült, egyik-másikon még a hat sarkot is kivehettem, annyira nagyok és szépek voltak :)
egy kis reggeli villanás a nap egész fényét beragyoghatja...

s aztán az este...
sűrű, fehér, gomolygó ködbe vezettem hazafelé. aztán kitekintve az ablakon, advent köszönt vissza. menyasszonyi ruhába öltöztetett a szél és a köd minden faágat, drótot. olyan igazi vőlegényváró hangulat volt odakint, a csendes sötétből fehéren néztek kifele a fák...
reggelre már csak barna kopár karjaikat nyújtották várón az ég felé. nyoma sem volt az éjjeli szépségnek.
vagy csak éjszakára öltenek ünnepi ruhát a fák?

Read more...

Sárga világ

nem tudom, említettem-e már ezt a sárga lencséjű szerkentyűt, ami egy ideje elmaradhatatlan hozzátartozója az autókázásnak. mert ugyebár e csodaszernek köszönhetően a szembejövő mindenféle szörnyek vakító fénye megszelídül. persze, úgy nézek ki vele, mintha valami nagybácsi őskori szemüvegét kértem volna kölcsön, vagy mikor a kisgyerkőc felteszi az anyuka napszemüvegét. de hát kit érdekel? nem a tükörbe nézek, mikor szememen van :)
hát így. megsárgul kicsit a világ az esti fényben...

Read more...

Az őszi dekor

lemaradt, pedig gondoltam rá, ötletem is volt, csak épp időm nem.
na de a télit sehogy nem hagyhatom ki - így hát munkára fel. minthogy a már vagy 2 hete nappali asztalkát díszítő hópelyheket már meguntam ott, átköltöztettem őket a szobába. oda pedig valami mást kellett találni. így kerültek elő a tobozok a dobozból :) meg a fadarabkák a ház elől. és a karácsonyi dekorspray is (ami az előírtnál jóóóóóval lassabban szárad).
valahogy mindig így képzeltem - ha megunom a dekort, készítek másikat vagy kicserélem valami másra. úgy látszik, működik :)
így nem soha nem unom meg, és mindig új lesz a lakás :)



u.i. a hó odakint jegesen fénylik. a csatorna szélére kiült a jégcsap lábat lógatni s a barackfaágon kígyózik a hó...

Read more...

Várakozás

ma este kiálltam a lapátnyomra a havazásba. magamhoz szorítottam a seprűnyelet és csak álltam. néztem a kertet, a takarót, a millió fentről érkező csodát. és vártam az enyémet. nem, nem két napja (már), a sokadik... éreztem, ahogy a hideg a kabátom alá akart bújni, hallottam a csöpögő eresz hangját s közben csak álltam, álltam a hóhullásban. jólesett. bent várt a meleg, ott is kiálltam aztán az ablakba. és vártam...
a macska ma nem járt. mozdulatlan, csendes minden. csak a fények, a táncoló pelyhek mozognak az estben. a hőmérő lengedez a szélben, a fűtés megy. motoszkál bennem sok-sok gondolat. "a hit soha nem tudja merre vezetik, de ismeri és szereti Azt, aki vezeti"... (Oswald Chambers)

Read more...

Tervezgetem

vagyis pontosabban gondolkodom azon már pár napja, hogy nem ártana kicsit sűrűbben írni ide. vagy mégsem?
csak épp azokban a késő esti órákban, mikor odaülhetnék a gép mellé, elé: vagy értelemsebb ötlet ágybabújni a másnapi használhatóságomért, vagy valahogy nincs mit írni. talán példát kellene vegyek Mártától és a semmiségekről is írni. végülis nem olyan unalmas az életem.
kedd este is készítettem pár képet, hogy majd felteszem ide, hogy a hétfőiekről ne is beszéljek, csak hát...
lassan már 2 napja egyfolytában hull a hó. az utcák takarításáról inkább nem tennék említést. a csicsonkázást ha a csizmám talpán nem sokat próbáltam, akkor most sikerült párszor 4keréken megérezni (egyik körforgalomban majdnem tovább fordultam, pedig kifele akartam).
ja, azt azért meg kell jegyezzem, hogy nagyon élveztem, hogy lelassult a város. mármint azt élveztem, hogy már nem volt annyi rohanás, az izgága tolakodás valahogy megszűnt, mindenki nyugodtan, akarom mondani lassan közlekedett. persze azt nem élveztem annyira, hogy időben sokkal többe került, míg bárhova eljutottam...
kicsit gyerek lesz belőlem és - na de majd megmutatom, mit tervezek :D aludtam már rá egynéhányat, de csak maradok az ötletemnél, azt hiszem.
esténként néha kiállok az ablakba hulló pihéket lesni - csak úgy. azt hiszem, rég nem gyönyörködtem már a télben. persze a kocsi takarítása nem tartozik a kedvenceim közzé, na meg a lapátolás sem - bár ez utóbbit néha még élvezem is :)
a szilveszteri kiruccanás esett, így most majd valami máson fogom törni a fejem, amint az időm ezt is megengedi. legrosszabb esetben alszom egy jót. vagy ki tudja? legalább lesz időm pihenni (álmodik a nyomor), meg talán valamit a lakásban még tenni-venni, ami a díszítést illeti.
a fenyőfa idén elmarad, azt hiszem. nem is baj.

Read more...

Ki-kinézek

az ablakon és konstalálom - újra -, hogy hull. kitartóan, még mindig. a kocsi már fehér, az udvar, az út meg minden más is. a torkom már nem fáj, az orrom viszont csorog. kúrálom magam teával, vitaminnal meg ilyesmivel.
a fügefában újra betakartam, a csütörtöki viharos szél minden múltkori ténykedésünket megsemmisítette. remélem, túléli ezt a telet és már az első termés ehető lesz.

(a kép ma reggel készült)

Read more...

Megjött

Tegnapelőtt reggel még tizenésfok volt. Hideget mondtak, vastagon öltöztem. Délben még semmi különös nem jelezte érkezését (csak az én torkom reagált hevesen erre a semmire...). Aztán - már épp indulni készülődtem gondolatban, mikor a kolléganő gyors ablak nyitás-csukása jelezte, hogy odakint biza hűvösödik. Kilépve a kapun már nem volt meglepetés csak a szél, ami szembe-szájba verte az esőt. Míg az ajtó nem csapódott mögöttem. Aztán már csak a szembe kavarta a szélvédőn a cseppeket. Amikről így kiderült, hogy hó akarna lenni. Mire hazafelé közeledtem a szélen hó volt az ablakon, a törlő nyikorgott, járt előttem, az ablakon próbáltam követni az utat. A táblák félig fehérek voltak a gödröket pásztáztam, a tócsák jelezték - még megvannak. Az ismert útszakaszon nem volt annyira nehéz kerülgetni őket. Közben fél szemel a gyalogost kerestem, aki nem volt ott. Meg a motorzúgást figyeltem. Mintha csápjaim nőttek volna, füleltem a csúszást (ami elmaradt) minden idegszálammal. A 30as tábla (természetesen tiszta fehéren) szinte fölöslegesnek bizonyult, bár voltak bátrak, akik ráléptek a gázra.
Mire hazaértem, a kertet belepte a fehérség. A már szinte teljesen eltakart krizantémokat levágtam, behoztam. Aztán én is a meleg menedékbe vonultam. Ki-ki pillantottam a hóesésbe és be kellett vallja: megjött a tél!

Read more...

Ma reggel

a szokottnál hamarabb indultam, merthogy a kocsi a szervizben éjszakázott. remélhetőleg a régi javítás javítása végre megoldja a problémát - merthogy az ablak azért van, hogy ki lehessen látni rajta! (nem, nem ütöttem meg. megtette más még mielőtt enyém lett volna...). amit mindenképp érdemes volt így látni, az a napfelkelte. az ég, amint sárga, rózsaszín fényekben pompázik a kékség alatt. nem is tudom, december van már? mire időm lenne fehéres kontúrral bevont leveleket meg árvácskákat fotózni, eltűnt a kontúr. de talán csak sikerül a falra való képeket kiválogatni és el(ő)készíteni, még az idén. hát így.
bontogatom az adventi naptáram, hűségesen, minden reggel. a bonbonos edénykében szaporodnak a karamellák. meg volt egy könyvjelző, egy mikulás-fejű papíralak, na meg sütőpor a sütirecepthez, amit még nem csináltam meg. ja, meg radír. ugyebár, aki sokat ír :)

Read more...

Csend. Béke.

nem is tudom. valahogy annyi mindent kellene tenni, mégis, úgy érzem, lenyugodtak a napjaim. vagyis a bennem levő nagy ezt-is-azt-is-tenni-akarás lohadt lejjebb valahogy. nézegetem a szőnyeg színét, a karácsonyi díszítést, kortyolgatom a karácsonyízű teákat a mazsolás-csokis kalács mellé. rohan körülöttem a világ, zajong, bennem béke, nyugalom. csend. mennyire találó.

Valami furcsa összehangolódás,
Valami ritka rend –
Széthúzó erők erős egyensúlya,
Mély belső bizonyosság idebent –
Bizonyosság arról, hogy élni jó,
Szenvedni elkerülhetetlen,
Szeretni tisztán: megistenülés,
Meghalni szép –
S a Kifejezést meglelni mindezekhez,
Megtalálni a felséges Igét:
Az Igét mindezekhez:
A Béke ez.
Orkán ordíthat aztán odakünt,
Robbanhat ezer bomba: kárbament,
De kárt nem okozott.
Bent:
Csend.
A Béke itt kezdődik.
Bent:
Csend.
Isten hozott.
(Reményik Sándor: Béke)

Read more...

Advent

a napokban bőven kijutott az esőből. a kocsi környékén olyan sár van, hogy nehezen lehet nem elsüllyedni benne...

nyitogatom a homokóra alakú adventi naptáramat (lányköri ötlet - mármint az egymásnak való adventi naptár készítése). várakozás...
közben az elmaradt látogatások listáját rövidítgetem, a szilveszterezésen töprengek, ajándékozáson jár a fejem. és még sok egyéb belefér egy-egy ilyen napba, estébe.
fűszeres narancs ízesítésű teát kortyolgatok, a szomszéd gyerek esti sírásadagját hallgatom a falon keresztül, élvezem a meleget, a csendet és közben várakozom...

Read more...

Lányköri margó

templom -egyedi, különleges, kész csoda - és ráadásul az enyém. templom. micsoda kihívás. micsoda felelősség. templomnak lenni. mert az vagyok. emésztgetem az igét, hogy testem templom. gondolkodom a rövidre sikeredő éjszakákon, a reggeli-ebéd-vacsorán, a mozgáson (vagy annak hiányán). a felelősségen, amit sokszor nem tudatosítok. vagy elfelejtek. vagy nem is akarok rá gondolni.
szeretem nézegetni az éjjeli megvilágításban álló lahovári-templomot, a nagy katedrálist. jó a dómban a zene szárnyain lengeni be az ünnepbe. vagy csak beülni a müncheni-bécsi-mégkitudjahol templom padjába és csak hallgatni a csendet. csak úgy elmélázni aranyon, díszítésen, magas kupolán, gyönyörű orgonán, színes ablaküvegen. és lélekben emelkedni fel, fel a magas ég felé...
templom. lakhely. ablak-szem: fény vagy sötét? ajtó-száj: meleg, hívogató vagy taszítón hideg? ölelő karok vagy ellökő erő? felkereső, segítségre siető lábak vagy megrúgó, elfutó eszköz?
őrizgetem, szépítgetem, ápolgatom a templomot. a lakhelyet...kiárad, továbbhat, másokat megérint a bennem lakozó. vajon kit? és: hogyan?

Read more...

Ünnep előtt

ma reggel vastag jégtakaró fogadott a kocsin. időbe telt, míg lekapartam.
gondolkodom kicsit a közelgő ünnepeken. már vagy egy hete a nappaliban, konyhában és előszobában karácsonyosodik a hangulat. a kisasztalon a születésnapra emlékeztet a díszlet
(csak "úgy" sikeredett, nem előre elképzelt, kigondolt ötlet volt, de mikor már ott volt előttem, nagyon megtetszett és úgy döntöttem, ez marad!)
karácsonyfán is gondolkodom - hogyan lenne jobb? élőt venni és utána kidobni, vagy műt venni és utána eltenni? műt néztem, de nem láttam valami szépet, talán az utolsó bevásárló utam alkalmával volt valami (akkor rakodták ki), de nem tudom. most nem érzem úgy, hogy a karácsonyi hangulatomhoz fa is kellene, bár az élő illatát nem tudom, mi adhatná vissza... de gondolkodom házi illatosításon, ha összejön, majd írok róla.
a kekszes almás olyan finom, hogy máris eldöntöttem, még készítek belőle máskor is.

Read more...

Néha nehezen

állok fel a székről. arról a bizonyos fekete, kerekes példányról. belevetem magam a munkába, néha nagyon tudom élvezni, és akkor elfeledkezek az időről is. csak az lesz jelzéssé bennem, hogy odakint sötét van újra, és szállingóznak el körülöttem a többiek...
pedig hát idehaza vár a kiskutya, kismacska (na jó, ez vicc :D ), Dudus és Mandula (ez már komoly), meg Névtelenke, a kekszes almás, a rakott káposztába való, a költségvetés ekszelfájlja, a csendes est és még mi minden. az árvácskák bólogatva üdvözöltek, a szél is beszólt a nyitott konyhaablakon, miközben a fügefa védőburkát meglebegtette.
igen, valahonnan kell a lelkesedés. még az ilyen estékbe is...

Read more...

Ha-

-zaérkeztem. újra :)
jó volt szabadságon lenni kicsit. nagyon jó.
hogy milyen is volt? csendes, nyugodt, szükséges. valahogy olyan, amilyennek elképzeltem, és mégsem.
hogy melyik volt a legszebb része? nem is tudom...
sokminden belefért... látogatás kedves barátoknál, beszélgetés barátnővel, örömszerzés a kedves nagymamának, találkozás rokonokkal.
fényképezés.
hegymászás, ami már nagyon hiányzott ebből az évből.
olvasás. 2 könyvet is kiolvastam: Istenre hangolva az egyik. A viskó a másik.
elkészítettem az idei év első karácsonyi dekorációját - mamának
aludtam. sokat (többet) aludtam.
vonatoztam. gondolkodtam, csak úgy magamban magammal voltam. már nagyon hiányzott az ilyenfajta kikapcsolódás (is).
közben a pipacsos kép is felkerült a falra, szőnyeg került a lakásba, virág a vázába, ötlet a tarsolyba, dekoráció(k) készül(nek) ma(jd). a lámpák egy része is helyere kerül. éjszakai vezetésre való szemüveg - egy nagyon jó találmány.
jön a hétvége, jön az év vége. felszámolás, elszámolás, visszatekintés. nyitott kérdések, beteljesülésre váró álmok, kérések. hálával csordultig telt szív. mosoly és könny együtt csillan a Fényben.
hazaérkeztem. jó itthon.

Read more...

Néhány sor

hétvége. találkozás(ok). régi csapat, régi emlékek, újra együtt. sokan családdal, aprósággal. jó volt együtt lenni azzal a csapattal, akik évekkel ezelőtt az ifit alkottuk. hamar megtaláltuk a közös hangot, annak ellenére, hogy évek óta szétszóródott a csapat már.
hétközben a szokásos jövés-menés. hegytetőn és völgyben.
aztán újra hétvége lett. kicsit ma kimentem gyönyörködni az őszben, mert mióta az óraváltás volt, akárhogy csinálom, mindig sötétben érkezem haza. még (mindig) van rózsa. a krizantém is megmutattam már a színét. az árvácskák aranyosak.
fotózni is lett idő. jólesett. kicsit feldobott. őszi levelek és őszi hangulat.

Read more...

Látogatóim

vagyis jobban mondva vendégeim voltak az este. jó volt együtt lenni. most már neve van a mosógépemnek és a hűtőnek is :D
hétvégére elkészültek 95%ban a füzetecskék, most fáj az ujjbegyem, nem is kicsit.
szombat este van, fáradt vagyok és megint azon gondolkodom, mikorra kell száműzzem a kiadós alvást?
megyek is, későre jár.
talán mégis csak lazult a ritmus...

Read more...

Végigolvasgattam

tegnap tán a ki nem tett, megírt bejegyzéseimet. hm... nem voltak unalmasak a napjaim, semmiképpen sem.
hogy most sem írtam egy ideje? így van. inkább a cikken dolgoztam. meg pakoltam, a lakásban rendezgettem. ma végre befejeztem a dobozolást és minden a helyére került.
és megszerettem a dáliákat, de nagyon. a kertembe is kerül majd belőle jövőre - ezt tervezem.
ha így haladok, lassanként különböző színű, alakú, méretű vázák lesznek a kollekciómban. többnyire saját díszítésű, készítésű, bár az egyszerű, átlátszó üvegből valót sem vetem meg.
megkerült a függöny színe is, a sötétítőé is, ennek is örülök. szépül a lakás.
egyik este a konyhaablakból a ködbe öltözött holdfoszlányt csodáltam az égen. csend volt. a fügék lehet már nem érnek be. az idei termésből akkor nem eszek. de mégis, mégis mennyi ajándékot rejtett az, amit váratlanul, meglepve vettem át már lassan több, mint egy éve...

Read more...

Ananászos

csirkemell készült a rizs mellé. ez lesz a holnapi menü. kifogásolni valót máris találtam benne, de abból okulok magam (remélem). kép nincs, és nem is lesz róla most. talán egy következő, sikeresebb verzióról (megjegyzem, nem a kinézetével van a baj, és ehető is).
helyet kellene találjak a tavalyi ifiszombat plakátjának is, mert most csak a falat támasztja itt az asztalon.
és végre a helyükre kell rendszerezzem a hobbis cuccokat is. de jó, hogy van mit! készül belőlük dekoráció a fürdőbe, a konyhába, nappaliba és még ki tudja hova :)

Read more...

Kókuszos

kekszet majszolok, limonádét iszok mellé. s közben nézegetem ezt:

a rózsát? a vázát? a rózsát a vázában. s közben a konyhapárkány mosolyt csal az arcomra. a hangulat megigéz és úgy érzem, sokáig el tudnék mélázni itt állva...

Read more...

Hazafelé

megszerettem ezt az utat. a sodrás után a lecsendesedést. amióta a bekötő utat megnyitották, megcsappant a teherforgalom ezen az úton. jobb ez így.
lassíts. nézz végig a sínek mentén a messzeségbe. néha így látsz az életed útján is a távolba. máskor meg ködbe vész a sínpár. mint az életben is - néha kiderül, máskor beborul... és ott, igen, ott a távolban összeérnek. megérkeznek...
felettem a magas ég. már nem csak a magas épülettömeg közötti tenyérnyi ég, hanem a végtelen, magas ég. és minden alkalommal egyedi festmény rajta. el-elmélázok felhők s fények játékán e nagy festővásznon. mosolyt csal az arcomra, derűt lop a szívembe.
és a fasor. színe napról napra jobban hasonlít az elmúláséhoz, de mégis lenyűgöző. lecsendesül a tempó is, amint befordulok...
lassan más ember leszek. a szívem hálára csendül. hisz minden csak Róla szól! hazaérkeztem...

Read more...

Egy hétfő délután

egész úton hazafelé azon gondolkodám, mit is lehetne nekem főzni, mert ugyebár holnap a munkába enni kell, s a kantini kajánál sokkal jobb az itthoni. no lám, a makarónit nem volt nehéz kitalálni, de mit együnk hozzá? hús van, csak épp a fagyasztóban, mert reggel kinek volt ideje meg ötlete az esti főzésen gondolkodni? mert nekem nem.
szóval elő a receptekkel, lássuk, mit lehet hamar, egyszerűen, finoman elkészíteni? ez jól hangzik: bazsalikomos spagetti zöldségraguval. na de nem lennék apukám lánya, ha a receptet követném. s "széles" főzési tapasztalatomra támaszkodva (analfabéta a főzés területén éppen nem vagyok, de ne essünk a ló túloldalára sem!) nekivágtam.
zöldség-hozzávalók egy része bio, saját kertből - lám, lám, mire jó a kert :)
kezdtem a makarónival, mert ugyebár az úton eldőlt, hogy az lesz, s minek áttérni a spagettire? s innen csak a fűszerek és a elkészítési mód maradt ugyanaz, a belevalók változtak. minek nevezzelek? gondolkodtam magamban, s íme, így született meg a zöldséges makaróni a la me.
s hogy őszinte legyek, minden elfogultság nélkül mondhatom, hogy nagyon finom volt. mert ugyebár meg kellett kóstolni mi sikeredett. és el ne felejtsem - nagyon ízlett. élveztem a répadarabok zamatát s a fűszerek keverékét. s hogy vegetáriánus kaja? kit érdekel?
hogy kinek készült ez a szépen díszített tányér? magamnak :) mert élvezni lehet a pillanatot, ha más nem látja is :)

ti is láttátok a felhők között földre érkező sugarat?

Read more...

Ezredik

ma este megleptem magam egy gyertyafényes vacsorával. nézegettem a fényben a vadmeggy és joghurt ízű teám párolgását, ízleltem a habkönnyű (vásárolt) kalács tésztáját benne a gyümölcsdarabkákkal. és közben gondolkodtam. hogy min? azt nem árulom el :D
ezredik. létezik, hogy ennyit írtam?
későre jár... elég volt már a napnak terhét hordani...

Read more...

Home

Home is a comfort
And home is a light
A place to leave the darkness outside
Home is a peaceful and ever-full feeling
A place where a soul safely hides
And being at home should remind you that still
There's a place that's prepared just for you
And I think my home is just heaven's reflection
As long as my home's here with you.

Home is where someone is waiting and loving
And happy to see you again
That half of your heart
That somebody else treasures
The one who's your forever friend
But it seems that he's told me
The life that he's showing me
Is a life mostly spent on the road
But when the world's empty charm has done all
Of its harm
I know that his love waits for me in your arms.

'Cause home is a comfort
And home is a light
A place to leave the darkness outside
Home is a peaceful and ever-full feeling
A place where a soul safely hides
And being at home should remind you that still
There's a place that's prepared just for you
And I think my home is just heaven's reflection
As long as my home's here with you.

And being at home should remind you that still
There's a place that's prepared just for you
And I think my home is just heaven's reflection
As long as my home's here with you.

Michael Card: HOME

Read more...

Már arra gondoltam...

na, inkább nem írom le, mire. a lényeg, hogy a helyzet minden csak feszültségtől mentes nem. és persze azok a határidők. nah, a lényeg, hogy egyre jobban elegem van belőle. épp jöttem hazafele és azon gondolkodtam, hogy muszáj ennek így mennie huzamosan? és ahogy beültem a kocsiba, eszembe jutott a konyhacsempén levő vers, a hónap kihívása, hogy mindenkor örüljetek... na, gondoltam magamban, most kell ez nekem, más se hiányzik, mint örülni. de aztán elkezdtem sorolni az Úrnak, hogy miért vagyok hálás. és lassan felengedett bennem minden, megláttam a napsütést meg még sok egyebet is. mire hazaértem, már teljesen más volt. vártak a kertben a virágok, a rózsák, a szirmok, a répák.
és a friss levegőn lekeféltem a gyönyörű tobozaim. valami hangulatos dísznek szántam őket. van valakinek valamilyen ötlete, hogyan lehetne őket felhasználni?

Read more...

Békás eset

beköltöztek a kertbe a békák. na nem tegnap, hanem régebb, csak tán illene szót ejteni őkelmékről is, lévén, hogy hallani a hangjukat. szóval szoktam velük találkozni. amolyan távolsági találkákról beszélek: én jövök, ők eltűnnek. este szoktam őket látni, mocorgásukat hallani, brrrr, hogy elugrálnak.
na meg csupasz csigák. őkelmével először sötétben találkoztam. aztán egyik reggel láttam (az én szememben) termetes őkelmét egy félreeső helyen. És meggyőződtem, hogy először nem mozgó uborkát láttam, se nem leesett szőlőfürtöt néztem mozgó lénynek.
ja, a békák. este, a lépcsőn kidobásra szánt cipő - mintha mozogna valami. hát ja, odaült a szélére, majd szép kis akrobata mutatvánnyal nagyot ugrott a kisbéka. egy pillanatra aranyosnak láttam...

Read more...

Mondja meg már

valaki, miért olyan nehéz megtalálni mindennek a helyét? azért lassan a fontos dolgok bekerülnek a nekik megfelelő fiókba, polcra.
csodaszép az ősz. a hangulata. most napsütés van, vidám mosoly az égen.
reggel olvastam: "napról napra gondoskodik rólunk szabadító Istenünk." kell ennél több? ma gondoskodik a mai napra valóról. ennyire egyszerű.
megyek, pakolok. most ez vár rám - ideje lenne befejezni. alakul már :)

néhány hete megfogalmazódott gondolatok:
a szárított rózsákat kidobtam. mindet. a többi hasonló állapotú virággal együtt. megette őket az idő, ellepte a por. kifakult a színük is. a varázs (hogy micsoda dekorációt kerekítek majd belőle) már rég tovaszállt. valahogy most nem illik be az otthonom képébe, hangulatába. keresgélem mi is az, ami oda passzol, ami szép is, jó is, de főként megfelelő. nos, még nem találtam rá.
az asztal köré kibiggyesztett mindenfélét is át kell szelektálni. valahogy az újjal ilyen változások is jönnek. már nem illenek bele a képbe.
az igazi emlékeket a lelkünkben visszük magunkkal. amit meg eldobozolunk egyszer, lehet soha másszor nem vesszük már elő. most én is dobozolok. ideje talán.

Read more...

Megfőtt

a sóskaleves, a limonádé is készen van, újra került vagdalt petrezselyem és zeller-levél a fagyasztóba. még mondja valaki azt, hogy unatkozom.

ez meg egy "adag" körömvirág, igen finom bio tea készül belőle keverve mentával, pitypanggal meg cickafarkkal.
s hogy a rózsaszirom se menjen kárba:

hangulatos lett a nappali. (próbálkoztam én rózsaszörppel is, de nem volt annyira sikeres, hogy megérje folytatni a készítését :( így ám.)

lassan belejövök a dolgokba. itt az ősz. reggelenként megfigyelem a pókhálófonalakra telepedett harmatot meg ködöt odakint. a rózsák hűségesen nyílnak a kertben. csak ez a hideg nem nagy kedvet ad a fügéimnek növögetni...

megbeszéltem mamával (nem csak) az aszalt almákat. ki fogom próbálni.

közben ma eszembe jutott, este pedig ki is kerestem ezt az igeverset:
"Várom az URat, várja a lelkem, és bízom ígéretében." (Zsolt. 130:5)

Read more...

Egy őszi reggel csodái

tegnap reggel meglestem a harmatot a leveleken, bimbókon. nem tudom, mikor ült oda, de az ébredő nap sugarait még árnyék takarta. selymes fényben játszott a rózsabimbó s a levelek zölden meg vöröslőn pompáztak a kertben. odabújt közel a barackfa ágain lógó gyümölcsökhöz is. a fákat a köd fehéres köpenybe öltöztette, míg azok őszi koronájukat készítgették. egy eperszem összetévesztette az őszt a tavasszal és most piroslik az út tövében. odafönt, a szomszéd tetőjét varjak kopácsolták csőrükkel. szárnyrebbenések zaja vegyült vidám csicsergés közé. csend és béke honolt, bár hallatszott a gépmadár készülődése is az útra. a fák fürödtek a fényben, kutyák sétáltak az üres utakon s a szőlőszemek integettek a bejárat mellől. indulnom kellett, pedig meg maradtam volna. csodát lopni az egész napba...
kétszínű rózsa köszönt rám, mikor hazaérkeztem. ő már csak ilyen :) ...

s ma reggel a leveleken maradt esőcseppeket kaptam gyorsan lencsevégre.

úgy maradtam volna még. a távolból már a második vonat füttye jelezte, hogy jó lenne indulni. ilyenkor reggelenként megáll az idő nálam itthon...

Read more...

Ideje lenne

belerázódni a "rendes" kerékvágásba...
szeptember - hamarosan kezdődnek a tiniórák, lánykör. jólesett a tinik érdeklődése (mikor kezdünk?), csak épp ráébresztettek, hogy itt az ideje legalább most elkezdeni készülődni (hogy őszinte legyek, hamarabb kellett volna). közben a pakolás még nem ért véget. meg kell szokjam az újat itt körülöttem. meg jó lenne ha nem kellene ide is, oda is bepillantani, hogy hol is van? (például a körömvágót kb. 1 hétig kerestem, míg végre ráakadtam).
és gondolatok várnak, hogy papírra vessem őket, meg vendégek várnak a meghívásomra, meg - még annyi minden van. hova szállt el a nyár?
ideje lenne elcsendesedni is végre... "mindig csendben szól hozzám az Úr" hallgatom a kvint-et...

Read more...

A pillanatot

megélni kell, nem leírni - mondtam. az utóbbira úgysem lett volna időm. és hogyan lehetne leírni a szitakötő táncát, pillangószárnyak lebegését, az érlelődő füge növekedését, a bomló rózsa varázsát, a feketedő szőlőszemek zamatát, a békaugrálást, a harmatos fű érintését lábamon kocsinyitás közben, a csendet, mely betakar, az érzést, hogy lassan végre otthon vagyok, a csodát, hogy Ő velem van?

mit mondhatnék? a takarítás még hátra van, a pakolás egy része is még, közben már a rokonok is meglátogattak, de örülök a találkozásnak. most épp leültem pihenni. de máris megyek, várnak a dobozok, csomagolt cuccok...

Read more...

Harmadik

hétvége volt ez zsinórban, amikor menyegzőre voltam hivatalos. ezúttal itthon.

Read more...

Egy kis

szusszanás... megyek máris, folytatom az utóbbi napok tennivalóit, de néhány sor erejéig ide is benéztem.

közben gondolkodom, mit is jelent a szép. számomra tudom már. érdekes volt ezt megfogalmazni. mitől is szép a szép?

s azon töprengem mostanában, mitől válik egy lakás otthonná? mi teszi, hogy belépve ide-oda azonnal "otthon" érzi magát az ember? otthon-teremtés. szép szavak, de mit jelentenek a valóságban? attól lesz az, hogy annak érzem? könnyű-e vagy nehéz megtenni - otthon varázsolni a falak közt megbújó kis lakból?
kihívás, amivel szembe kell nézni...

Read more...

Ha már van

az ember lányának unokatestvére, akkor ilyen pillanatokon is ott lehet:

jó volt találkozni a nagy családdal. és beszélgetni olyanokkal, akikkel rég nem találkoztam...

Read more...

Meggyőztem magam

és feltöltöttem a gépre a képeket. most valahogy nem a fotózás volt a lényeg, nem is azért mentem. az elmúlt napokat az együtt töltött idő tette széppé. köszönöm, hogy ott lehetettem :)
megnéztük Petőfi szülőházát is. meg sétáltunk, fagyiztunk, vásároltunk. de a legértékesebbek a beszélgetések voltak. jó volt újra együtt lenni. köszönöm.

Read more...

Szombaton

együtt örülhettem ezzel az ifjú párral. szép volt, családias. kiváltság, hogy ott lehettem.
jó volt együtt lenni kicsit. Zsolt bizonyságtételét jó volt hallani, örültem neki.
és jó volt ismerősökkel is találkozni.
áldja meg őket az Úr gazdagon!

Read more...

Német utca

(a képek megkéstek, júliusi napokról szólnak, részletek nagyobb "formátumban")

jövök-megyek, rengeteg a tennivalóm, pedig szabadságon lennék, pihenni kevés idő futja. na de ez már csak ilyen. azért van csendes perc is ebben a zsúfoltságban. és ez annyira jó...

az Shakespeare idézet jár a fejemben pár napja, hogy "örömre várni nem kisebb öröm, mint már örülni"

Read more...

Részletek...

Read more...

Megpróbáltam

a majdnem 3 hét hosszú idő. vagy nem is annyira. újra itthon vagyok. fáradtan. idő kell, hogy kipihenjem magam. ha egyáltalán lesz rá alkalom...

megpróbáltam:
- megfontoltan költekezni és csak a tényleg szükségeseket megvásárolni - hát nem is tudom, hogy sikerült-e? az első felére igyekeztem vigyázni. a második fele kevésbé jött be :D
- a csomagom korlátozott méretére és súlyára való tekintettel szintén ügyelni fogok a fentiekre - ez a pont az, ahol teljes csőd volt, a kolléga nagylelkűségének köszönhetően minden fontos dolog hazakerült.
- fotózok - mindent amit csak lehet és amit csak meglátok, valamint arra érdemesnek tartok - ez már nagyobb sikernek örvendett, készült is néhány 100 kép, majd ha felkerülnek a gépről a gépre, akkor mutatok is belőlük.
- kihasználni az időt sétára, kikapcsolódásra, lehetőség szerinti kirándulásra és a látnivalókban való gyönyörködésre - hát ez annyiban sikerült, amennyire a lehetőség engedte. az eredeti tervek kis hányadában. a séta rész, az bejött. egyik este jónéhány km lett belőle a hangulatos német utcákon.
- ellátogatni egypár helyre, amire "fáj a fogam", természetesen az időt és költségeket figyelembe véve - csőd, de nem a költségek miatt, hanem az idő miatt - és itt nem elsősorban az időjárásra gondolok, bár a hétvégék esősek voltak
- nem panaszkodni az állomás zajára - kipipálva. a szoba ablaka most nem arra nyílt :)
- örülni a változatosságnak - igyekeztem. főleg mikor a mogyorós és sima fagyi közül mindig az utóbbit választottam :) de igazán finom volt. megígértem, hogy következőleg kipróbálom a mogyorósat is.
- nem nyavalyogni apróságok miatt - talán ez is sikeres volt. túl fáradt voltam hozzá.
- a dolgok pozitív oldalát nézni és a lehető legtöbbet kihozni mindenből - elég jól ment.
- el is csendesedni és feltöltődni - kevés idő futotta rá...
- pihenni is a lehetőségekhez mérten - megpróbáltam. de még rámfért volna.
- egészségesen és megfelelően étkezni - ezt objektív okokból nem koronázta teljes siker.
- mosolyogni, vidámnak lenni és becsületesen végezni a munkámat - ez ment. nagyjából.

most megpróbálok újra visszaszokni az itteni menetbe. meg a nyárba. meg úgy mindenbe...

Read more...

Megpróbálok

igyekezni és a következőket megvalósítani:
- megfontoltan költekezni és csak a tényleg szükségeseket megvásárolni
- a csomagom korlátozott méretére és súlyára való tekintettel szintén ügyelni fogok a fentiekre
- fotózok - mindent amit csak lehet és amit csak meglátok, valamint arra érdemesnek tartok
- kihasználni az időt sétára, kikapcsolódásra, lehetőség szerinti kirándulásra és a látnivalókban való gyönyörködésre
- ellátogatni egypár helyre, amire "fáj a fogam", természetesen az időt és költségeket figyelembe véve
- nem panaszkodni az állomás zajára
- örülni a változatosságnak
- nem nyavalyogni apróságok miatt
- a dolgok pozitív oldalát nézni és a lehető legtöbbet kihozni mindenből
- el is csendesedni és feltöltődni
- pihenni is a lehetőségekhez mérten
- egészségesen és megfelelően étkezni
- mosolyogni, vidámnak lenni és becsületesen végezni a munkámat
- és még van néhány dolog ezen a listán, de most elég ennyi is ide...

Read more...

Idén is

lesz magyar bibliatanulmányozó tábor, akiket érdekel, több részletet megtekinthetnek itt. (még frissülnek az infók majd)

Read more...

Készül

a csomag is lassan, én is az útra meg az előttem álló hetekre, még nem tudom, hogy minden jól fog-e elsülni, csak reménykedem. a kirándulások még terv formában vannak csak, remélem bejönnek. a gyerkőcök már több, mint egy hete leadták "a rendelést" az ajándékokra. csak azt nem tudom, hova fog annyi minden beférni a csomagomba :D szeretnék lazítani is kicsit, talán belefér majd kiadós alvás is a programomba. ha tehetem, jelentkezem még :)



u.i egy hónappal ezelőtt készült a kép, odalent a havas Alpok látszanak :)

Read more...

Megmutatom

egyik kedvencemet, kb. egy hónapja készült. a dóm, odalenn a Duna vize hullámzik, s a német hangulat úgy visszaköszön belőle nekem...

Read more...

Pár sor

jó lenne mar végre összeírni a vinnivalókat - nem szivesen hagynék itthon semmi lényegeset. utolsó pillanatban kapkodni meg nem szeretek
ugyancsak hasznos lenne előre elkészíteni az elintézendőket akkorra, amikor nem lesz időm ilyesmivel is foglalkozni - nem mintha most túl sok időm lenne erre
egy-s-más előrehozott határidős tevékenységet is nyélbe kell ütni, különben nem lesz jó vége a dolgoknak
a munka jó részét jó lenne besűríteni a hét napjaiba, elsősorban nekem tenne ez jót
meg hát nem ártana kicsit többet aludni sem, rámférne
és hát készülni (legalább gondolatban) az előttem álló időszakra, mert hogy unatkozni nem fogok, az tuti biztos - eddig se tettem, nem szokásom, de ezután még kevésbé sem fogom.
itt a nyár - hol a nyár? nem tudom, meg mikor jelentkezem, rossz pénz nem vész el, mondják, előbb vagy utóbb csak megkerülök én is :P

Read more...

Szemezgetés

avagy mi mindenre jó egy szerdai nap
hát például arra, hogy éjjel fél 3kor arra ébredjen az ember lánya, hogy rettenetesen viszket a lába. villanygyújtás és némi pislogás után meglepődve lehet felfedezni, hogy "valami" jól összecsipkedett.
meg hát arra is jó, hogy megszúrassa magát az ember lánya és kiderüljön, hogy az analízisek eredményei jobbak, de még javulhattak volna.
meg arra is, hogy az ember lánya elégedetten nyugtázza, hogy a kérdőjelek számára érthetetlen meg olvashatatlan, de megfelelőbb karakterekké váltak. szóval van látszatja is a munkának.
na meg persze az is belefér egy ilyen napba, hogy segítséget nyújtson.
meg lássuk csak, egyfajta öröm-érzés keveredve mindenfele más gondolatokkal, de kicsipkézve megfogalmazhatatlan hálával és csodálattal. mert a gondviselés mindig ilyen érzést kelt.

Read more...

Talán kellene

másról is írjak, mint hogy folyton foglalt és fáradt vagyok. jól jönne egy igazi szabadság, de hát hol van az (még)? "álmodik a nyomor..."
sokat gondolkodom mostanában a szolgálaton. most egy másik részén, azaz darabján. éspedig az elhíváson. hogy mihez kell és mihez nem "külön" elhívás? de főképp azon, minek alapján választ ki Isten egyeseket bizonyos szolgálatra? ó, tudom, hogy erre nincs igazán egyértelmű, konkrét válasz, nem is várok rá. csak rácsodálkozom, ahogy "annak idején" kiválasztott egy gyilkost, hogy többmilliós népet vezessen (Mózes). kiválasztott egy hárfázó, megvetett kis pásztorfiút, hogy király legyen (Dávid). kiválasztott egy hirtelen haragú, pattanó árulót, hogy tanítványa legyen (Péter). kiválasztott egy tanult, mindenre elszánt tekintélyes férfit, hogy missziózzon (Pál). kiválasztott egy egyszerű, 'noname' lányt, hogy megmentse a nemzetét (Eszter). ma sem tudom, milyen kritériumok alapján választ. nem a kívülről megítélhetőket teszi mérlegre, ez biztos.
és valahogy, akit elhív, azt megfelelővé is teszi a feladatra, amit rábíz. ad hozzá elég erőt, elég kitartást. mindent, amit kell. talán ez az, ami erőt ad vállalni a megbízatást...
"ki-ki úgy szolgál, ahogy megadta neki az Úr"

Read more...

Úgy veszem észre

kezdek elszokni az ide írástól.
magyarázatot találnék sokat, nem is csak kifogásokat, de most inkább nem sorolom őket. nem tudom ki olvas, ki nem, mostanában a statisztikákat sem igazán nézem át, nem futja az időmből. mire észhez térek, vége a hétnek s a hétvégi napokba igyekszem, vagy legalábbis megpróbálom beszorítani azt, ami hétközben kimaradt. mostanában fáradtan érkezem haza (mikor is volt az, amikor lazább volt? hm... nem is emlékszem már...) és kevés energiám marad még másra. több hétre kijutó tevékenységet most be kell sűríteni egy párba, ez sem gyerekjáték. hogy ne is említsem, mennyit mérgelődtem az utóbbi napokban azon, hogy több ember munkáját kell elvégezzem, csak úgy ni, mert ugyebár ők nem tudják megtenni. inkább nem részletezem, jobb lesz mindenkinek. de tény, hogy már kezd nagyon elegem lenni ebből.
különben? itt a nyár, legalábbis a naptár szerint, mert amúgy nem igazán érzik odakint, de idebent sem. a kertben a gaz óriási erdővé nőtte magát, hála a sok esőnek. közben próbálok örülni a "vakációnak", kevesebb alkalomra kell így készüljek. jól jött most ez a "szabadság", mert amúgy nem is tudom, mit csinálnék.
ja, és közben csodálkozom a KEZen, amely intézi az apró "részleteket" az életemben. "Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert Tőle van reménységem" lóg az asztalom fölé a naptár. igyekszem eszerint tenni...

Read more...

Esély

minden nap megérdemel egy esélyt. sikerült befejeznem Max Lucado könyvét (Every day deserves a chance), amit a nyelv miatt kissé lassítva olvastam. mégis, Isten jól időzítette minden fejezetét, ahogy arra éppen szükségem volt, akárcsak az előtte olvasottét (El încă dă pietre la o parte).
számold az áldásokat... adj minden napnak egy esélyt... az aggodalom a kis problémáknak nagy árnyékot ad... nem tudsz imádkozni és aggódni egyidőben...
ne add fel. Isten ma is elküldi az angyalait. és Ő ma is elhengerít köveket... a hit nem azt jelenti, hogy biztos vagy abban, hogy Isten azt teszi majd, amit te akarsz. hanem, hogy biztos vagy abban, hogy azt fogja tenni, amit kell...

Read more...

Játék?

személyesen nem hívtak a játékba, de úgy gondolom, jó lesz belépni (Betti "meghívása" azért áll :D )

"7 dolog Istenről, ahogy te megismerted őt." Nos hát, azt hiszem, többet is tudnék írni, de legyen most csak 7, de talán ezek a legfrissebbek most:
1. ismer. jobban, mint bárki más.
2. és mégis szeret. jobban, mint bárki más.
3. terve van velem. ezt már sokszor értésemre adta.
4. tudja mikor, mit és hogyan kell nekem üzennie. és így is tesz.
5. Ő tud a legjobban bátorítani. van, hogy másokon keresztül vagy eseményeken vagy igéje által. de mindig időben és a legjobb módon.
6. nem sieti el a dolgokat. és nem is húzza el őket.
7. személyesen törődik velem. érdekli amit szeretnék, amit gondolok, amire vágyok és mindig van ideje meghallgatni és tanácsolni, amikor nem tudom, merre kell mennem.

ti milyennek ismeritek Őt?

Read more...

Sakk. Matt?

SAKK. MATT?
(Az élet mint egy sakkjáték)
- egy péntek este margójára -

Esett odakint. A decemberi hideg s mogorva est elől bemenekülni mihamarabb. Így nap s hét végén egy kis hobbizásban kikapcsolódást remélve, várva betértem én is ígéretemhez híven. Bent csend, meleg várt. Mint egy egészen más világ. Megtörni a pillanat varázsát nem szabad. Középen kis asztalkán fehér terítő. Rajta a tábla. Játékra készen. A bábok a helyükön, harcra indulóban. Ki lesz a nyertes?

Azt hiszem, 10-11 éves lehettem, amikor először ismerkedtem a szabályokkal. Szomorúan konstatáltam minden paraszt bukását. Számon tartottam a tábla mindkét oldalán elesetteket. Figyeltem. Gondolkodtam. Szabályokat betartva araszolgattam. Néha előre s néha-néha vissza. Tisztességesen végigjátszani egy-egy kört nem volt könnyű. Volt, hogy veszni kellett hagyjak egy-két bábut. Valami fontosabbért. Nem szerettem. Mint ahogy veszteni sem. Harcolni kellett!

Akárcsak az életben. A sürgős tennivalók támadásában az időt állókat védeni. Lopható és rothadó bábuk helyett élő kapcsolatok körül kiépíteni a védelmi vonalat. A bank jelvényét viselő bástya - elesik. A biztosra kihelyezett futár meginog - s a tábla mellett landol. A ló sem biztos menedék - aki benne reménykedik, csalódik. Nem parasztokat kell számolni, hanem a legfontosabbat, a királyt védeni. Akitől sok minden függ, de főként a végeredmény. De milyen áron védeni? Érdemes-e mindent kockára tenni érte? Tisztességet feladva lehet-e játszani (másoknak vajon miért sikerül)? Nem kér-e túl sok befektetést? Lemondást? Valahogy mindig úgy sikerül, hogy valami kedvesről kell lemondani. De kevésbé fontosról (csakhogy ennek megítélése olyan nehéz). Magamat kérdezem ilyenkor: megéri? Támadni és védekezni egyszerre - vajon hogy lehet? Változni kell. Nyitott szemmel, füllel, szívvel járni s az alkalmat megragadva változtatni a helyzet állásán. Nincs értéktelen alkalom. Csak elhalasztott. S a vesztésre álló helyzetnek is van győzelmi esélye.

Az úton hazafele aztán még beszélgettünk. S mielőtt kiszállt az autóból azt mondta: nincs is ellenségünk. Az ajtó csapódott, de bennem nem zárult le a gondolat. Azt mondta, nincs. Pedig tudom, hogy van. Érzem, látom, hogy ádáz, csalafinta taktikázást folytat. Nem akar veszteni. Mondani akartam neki is, de már késő volt, csak távolodó lépteit láttam. Én sem akarok veszteni! Ezért tudom: a célt kell látnom. Az értéket védenem. Az igazit.

A megmaradt bábokat számolgatom a táblán. Sorba állítok időt és energiát igénylő feladatokat, tisztességet és magasröptű elveket, szárnyra késztető biztatást, befektetést (mikor, kibe-mibe és mennyit), szinte elérhetetlen magasra helyezett mércét és ígéreteket. Percnyi pihenés után a kardot magamhoz szorítva indulok a küzdelemre. Az erőt fentről kapom. Aki nem kockáztat semmit, az mindent kockáztat - cseng a fülemben. A végeredmény még nem látható. De hinni kell benne. Meg Benne is.

Mert egy napon a Nagy Király egyedül marad, győztesen a táblán...

Read more...

Vak-áció

ma reggel "szárnyra bocsájtottam" a tiniket. vakáció. ebben is szünet. szeptemberben majd kiértékeljük, sikerül-e addig e 3 hónapra kitűzött céljainkat elérni.
közben érlelődik bennem egyfajta váltás. a következő héten eldől, számomra mit is jelent, hogyan is működik a dolog, de remélem, fog.
a hőség nagy, jó lenne behúzódni valami hűvös helyre, de hát hol kap az ember lánya olyat ebben a nagyvárosban?
attól még, hogy egyesek szünetelnek, én nem. bőven van tennivaló minden téren, legalábbis számomra. a nyaramról alkotott képem még soha talán nem volt annyira hiányos, mint most, na de ami késik nem múlik, van egy-s-más, amit el kell helyezni valahogy a naptárnak nevezett térképen, majd csak megkapja minden a helyét.
jó volt kicsit lazítani a hétvégén. nagyon is jó :)

Read more...

Tehervonat

legjobban a saját ágyikómban tudok aludni. mikor nem a "meine damen und herren" ringat álomba. és nem hallom éjjel a félnégyes tehervonat zakatolását sem az ablak alatt - azaz előtt. mégis, jó volt kicsit "gond nélkül", "csak úgy" járni a város utcáit esténként (a kollégával), figyelni a naplemente színjátékát s az örvénylő vizet, amint a dunán lefolyik. madártávlatból nézni kicsit újra a világot s a felhőket. most újra itthon...

Read more...

Ballag már...

hát a véndiák már elballagott rég. a gaudeamus szavai valahogy még fölrémlettek. az iskola fílingje már nem a régi (azóta már felújították...) a kapu melletti arc azért még derengett. meg a tanároké is ismerős volt. igaz, egyik-másik őszebb, ráncosabb, de a régi arcok.
s akikkel 4 évig együtt koptattuk a padokat s a lépcsőket? nos, ők is a régiek. vagy mégsem? jó volt újra beszélgetni, mint 10 éve a szünetekben. jólnézelki. nemváltoztál. deszépakislányod. örülökhogylátlak.
reggel néztem a "50 évesek"et meg ki tudja hány éveseket. jöttek, egymásba kapaszkodva, bottal, ráncosan, de mosolyogva s az unokákról beszélve. mi meg fiatalon beültünk közéjük s azon töprengtem, hova szálltak el olyan hamar az elmúlt évek...
jó volt újra együtt lenni kicsit. s eltöprengeni a nagybetűs életen, amit annak idején annyira vártunk.
- elégedett vagy az életeddel?
- igen - felelte. az arca, a beszéde bizonyította. megtalálta a helyét.

Read more...

Mit is írjak?

a hétvégén a határon (nem magyar) túl voltunk, egy kis gyülekezetben. családias légkör volt, jó volt ott (is) szolgálni.

nem is tudom, hogy tud ilyen hideg idő lenni júniusban?

"nem az számít, ami veled történik, hanem az, ami benned"...

s minthogy annyi minden lefoglal, nem is tudom, miről írjak, inkább nem említek meg semmi mást.
arra meg rájöttem, hogy az igazi kapcsolatok nem ilyen "kiírom mi történt" alapúak. na jó, ez csak egy kis filózás volt. mentem is.

Read more...

Tegnap végre

nem maradt otthon a gépem. olyan jó néha "csak úgy" kimenni, gyönyörködni a sok szépségben. munka van vele bőven, de annyira jó kikapcsolódni a mindennapi sodrásból...

termés :)

ez valami gazféle :D

rózsa. gyönyörűek :)

Read more...

Ágyban

nem ez volt a vágyam, de a mai napot is ágyban töltöttem. levert a megfázás, de annyira, hogy tegnap be is lázasodtam (pedig ez velem ritkán történik meg). azért hála az Úrnak, ma már jobban vagyok, de nem merészkedtem ki sokat az ágyból. már nagyon várom a gyógyulást, mert elég sok minden függ tőle.
annyi jó volt az egészben, hogy tudtam pihenni, aludni, rám fért ez is.
áldott ünnepet kívánok nektek!

Read more...

Első...

rengeteg szegfű nyílt. egy egész marokra valót szedtem. és még maradt.
el sem hittem, hogy ennyi lehet belőle, de újra kellemesen csalódtam. és azt kérdezgetem magamban, hogy miért nem jártam eddig nyitott szemmel és miért nem láttam meg a sok-sok szépséget körülöttem?
de köszönöm, hogy láthatom most legalább. nem akarok már annyira szegényen élni. az életem gazdagabb lett, egy darázszümmögéssel, egy érő eperrel, lassan növekvő gyümölcsleséssel. meg sok egyébbel is...

és lassan bimbóznak és nyílni fognak a rózsák is.
és néhány már bontogatja a szirmait is...

Read more...

Hiába no,

a szívemhez nőtt ez a honlap. kicsit (vagy nagyon is :D ) enyémnek érzem, fel-fellépek, benézek, mindenrendben?, miújságvan?

valahogy több egyszerű lapnal (vajon miért? :P), sokat jár a fejemben, zavar, ha nem működik, lassan mintha lelohadt volna a bejelentkezettek fórumrészvétele is... de mégis, felnézegetek és keresem a friss dolgokat. örülök, hogy van.

hiába no, ez az emabisz :)

Read more...

Hálóban vagy?

ha már élőben nem lehettem ott a zilahi konfin (lásd előző bejegyzés), amit tudtam netről követtem. nagyon áldásos volt, örülök, hogy hallhattam (legalább egy részét annak) ami ott elhangzott.

Read more...

Tegnapról röviden

Read more...

Díj itt is

Köszönöm szépen Marikának a díjat, s minthogy tegnap este ide is kaptam egyet, már nem igen van kinek továbbküldjem, mert ez alatt a 2-3 nap alatt minden olvasott blogot végigjárt a díj.
Szóval megelégszem azzal, hogy néhány dolgot lejegyzek magamról. mint például:
- az utóbbi napok megfigyelései közé tartoznak azok a bizonyos rózsaszínlilás virágocskák, amelyek reggel vannak s délutánra eltűnnek
- érlelődik bennem egy kreatív ötlet (már egy ideje), az alapanyag is előkészítve, csak időm nem futja rá
- egy másik ötlet is körvonalazódik, lassan ideje lesz a vázlatot hozzá elkészíteni
- egy stóc olvasandó könyv van az asztalomon mostanában - igyekszem csökkenteni
- már rég nem néztem egy jó filmet, azt hiszem ideje lenne
- szeretek a kertben téblábolni, sajnos a kertészkedés nem erősségem
- néha egy-egy gyerekmosoly jó felhőűző tud lenni :)

Read more...

Nem sok

képet készítettem ma. de nem is ez a lényeg. az együtt töltött idő sokkal fontosabb.

bennem maradt a gyomok közül felbukkanó gyöngyvirág képe. nem tudtam, hogy ott van, ennek ellenére virágzott. vajon milyen értékek bújnak így meg kigyomlálandó gazok között?

Read more...