Töredékek...

Végigolvasgattam

>> 2010. október 16.

tegnap tán a ki nem tett, megírt bejegyzéseimet. hm... nem voltak unalmasak a napjaim, semmiképpen sem.
hogy most sem írtam egy ideje? így van. inkább a cikken dolgoztam. meg pakoltam, a lakásban rendezgettem. ma végre befejeztem a dobozolást és minden a helyére került.
és megszerettem a dáliákat, de nagyon. a kertembe is kerül majd belőle jövőre - ezt tervezem.
ha így haladok, lassanként különböző színű, alakú, méretű vázák lesznek a kollekciómban. többnyire saját díszítésű, készítésű, bár az egyszerű, átlátszó üvegből valót sem vetem meg.
megkerült a függöny színe is, a sötétítőé is, ennek is örülök. szépül a lakás.
egyik este a konyhaablakból a ködbe öltözött holdfoszlányt csodáltam az égen. csend volt. a fügék lehet már nem érnek be. az idei termésből akkor nem eszek. de mégis, mégis mennyi ajándékot rejtett az, amit váratlanul, meglepve vettem át már lassan több, mint egy éve...

Ananászos

>> 2010. október 4.

csirkemell készült a rizs mellé. ez lesz a holnapi menü. kifogásolni valót máris találtam benne, de abból okulok magam (remélem). kép nincs, és nem is lesz róla most. talán egy következő, sikeresebb verzióról (megjegyzem, nem a kinézetével van a baj, és ehető is).
helyet kellene találjak a tavalyi ifiszombat plakátjának is, mert most csak a falat támasztja itt az asztalon.
és végre a helyükre kell rendszerezzem a hobbis cuccokat is. de jó, hogy van mit! készül belőlük dekoráció a fürdőbe, a konyhába, nappaliba és még ki tudja hova :)

Kókuszos

>> 2010. október 3.

kekszet majszolok, limonádét iszok mellé. s közben nézegetem ezt:

a rózsát? a vázát? a rózsát a vázában. s közben a konyhapárkány mosolyt csal az arcomra. a hangulat megigéz és úgy érzem, sokáig el tudnék mélázni itt állva...

Hazafelé

>> 2010. szeptember 29.

megszerettem ezt az utat. a sodrás után a lecsendesedést. amióta a bekötő utat megnyitották, megcsappant a teherforgalom ezen az úton. jobb ez így.
lassíts. nézz végig a sínek mentén a messzeségbe. néha így látsz az életed útján is a távolba. máskor meg ködbe vész a sínpár. mint az életben is - néha kiderül, máskor beborul... és ott, igen, ott a távolban összeérnek. megérkeznek...
felettem a magas ég. már nem csak a magas épülettömeg közötti tenyérnyi ég, hanem a végtelen, magas ég. és minden alkalommal egyedi festmény rajta. el-elmélázok felhők s fények játékán e nagy festővásznon. mosolyt csal az arcomra, derűt lop a szívembe.
és a fasor. színe napról napra jobban hasonlít az elmúláséhoz, de mégis lenyűgöző. lecsendesül a tempó is, amint befordulok...
lassan más ember leszek. a szívem hálára csendül. hisz minden csak Róla szól! hazaérkeztem...

Egy hétfő délután

>> 2010. szeptember 27.

egész úton hazafelé azon gondolkodám, mit is lehetne nekem főzni, mert ugyebár holnap a munkába enni kell, s a kantini kajánál sokkal jobb az itthoni. no lám, a makarónit nem volt nehéz kitalálni, de mit együnk hozzá? hús van, csak épp a fagyasztóban, mert reggel kinek volt ideje meg ötlete az esti főzésen gondolkodni? mert nekem nem.
szóval elő a receptekkel, lássuk, mit lehet hamar, egyszerűen, finoman elkészíteni? ez jól hangzik: bazsalikomos spagetti zöldségraguval. na de nem lennék apukám lánya, ha a receptet követném. s "széles" főzési tapasztalatomra támaszkodva (analfabéta a főzés területén éppen nem vagyok, de ne essünk a ló túloldalára sem!) nekivágtam.
zöldség-hozzávalók egy része bio, saját kertből - lám, lám, mire jó a kert :)
kezdtem a makarónival, mert ugyebár az úton eldőlt, hogy az lesz, s minek áttérni a spagettire? s innen csak a fűszerek és a elkészítési mód maradt ugyanaz, a belevalók változtak. minek nevezzelek? gondolkodtam magamban, s íme, így született meg a zöldséges makaróni a la me.
s hogy őszinte legyek, minden elfogultság nélkül mondhatom, hogy nagyon finom volt. mert ugyebár meg kellett kóstolni mi sikeredett. és el ne felejtsem - nagyon ízlett. élveztem a répadarabok zamatát s a fűszerek keverékét. s hogy vegetáriánus kaja? kit érdekel?
hogy kinek készült ez a szépen díszített tányér? magamnak :) mert élvezni lehet a pillanatot, ha más nem látja is :)

ti is láttátok a felhők között földre érkező sugarat?

Ezredik

>> 2010. szeptember 26.

ma este megleptem magam egy gyertyafényes vacsorával. nézegettem a fényben a vadmeggy és joghurt ízű teám párolgását, ízleltem a habkönnyű (vásárolt) kalács tésztáját benne a gyümölcsdarabkákkal. és közben gondolkodtam. hogy min? azt nem árulom el :D
ezredik. létezik, hogy ennyit írtam?
későre jár... elég volt már a napnak terhét hordani...

Home

Home is a comfort
And home is a light
A place to leave the darkness outside
Home is a peaceful and ever-full feeling
A place where a soul safely hides
And being at home should remind you that still
There's a place that's prepared just for you
And I think my home is just heaven's reflection
As long as my home's here with you.

Home is where someone is waiting and loving
And happy to see you again
That half of your heart
That somebody else treasures
The one who's your forever friend
But it seems that he's told me
The life that he's showing me
Is a life mostly spent on the road
But when the world's empty charm has done all
Of its harm
I know that his love waits for me in your arms.

'Cause home is a comfort
And home is a light
A place to leave the darkness outside
Home is a peaceful and ever-full feeling
A place where a soul safely hides
And being at home should remind you that still
There's a place that's prepared just for you
And I think my home is just heaven's reflection
As long as my home's here with you.

And being at home should remind you that still
There's a place that's prepared just for you
And I think my home is just heaven's reflection
As long as my home's here with you.

Michael Card: HOME

Már arra gondoltam...

>> 2010. szeptember 20.

na, inkább nem írom le, mire. a lényeg, hogy a helyzet minden csak feszültségtől mentes nem. és persze azok a határidők. nah, a lényeg, hogy egyre jobban elegem van belőle. épp jöttem hazafele és azon gondolkodtam, hogy muszáj ennek így mennie huzamosan? és ahogy beültem a kocsiba, eszembe jutott a konyhacsempén levő vers, a hónap kihívása, hogy mindenkor örüljetek... na, gondoltam magamban, most kell ez nekem, más se hiányzik, mint örülni. de aztán elkezdtem sorolni az Úrnak, hogy miért vagyok hálás. és lassan felengedett bennem minden, megláttam a napsütést meg még sok egyebet is. mire hazaértem, már teljesen más volt. vártak a kertben a virágok, a rózsák, a szirmok, a répák.
és a friss levegőn lekeféltem a gyönyörű tobozaim. valami hangulatos dísznek szántam őket. van valakinek valamilyen ötlete, hogyan lehetne őket felhasználni?

Békás eset

beköltöztek a kertbe a békák. na nem tegnap, hanem régebb, csak tán illene szót ejteni őkelmékről is, lévén, hogy hallani a hangjukat. szóval szoktam velük találkozni. amolyan távolsági találkákról beszélek: én jövök, ők eltűnnek. este szoktam őket látni, mocorgásukat hallani, brrrr, hogy elugrálnak.
na meg csupasz csigák. őkelmével először sötétben találkoztam. aztán egyik reggel láttam (az én szememben) termetes őkelmét egy félreeső helyen. És meggyőződtem, hogy először nem mozgó uborkát láttam, se nem leesett szőlőfürtöt néztem mozgó lénynek.
ja, a békák. este, a lépcsőn kidobásra szánt cipő - mintha mozogna valami. hát ja, odaült a szélére, majd szép kis akrobata mutatvánnyal nagyot ugrott a kisbéka. egy pillanatra aranyosnak láttam...

Mondja meg már

>> 2010. szeptember 18.

valaki, miért olyan nehéz megtalálni mindennek a helyét? azért lassan a fontos dolgok bekerülnek a nekik megfelelő fiókba, polcra.
csodaszép az ősz. a hangulata. most napsütés van, vidám mosoly az égen.
reggel olvastam: "napról napra gondoskodik rólunk szabadító Istenünk." kell ennél több? ma gondoskodik a mai napra valóról. ennyire egyszerű.
megyek, pakolok. most ez vár rám - ideje lenne befejezni. alakul már :)

néhány hete megfogalmazódott gondolatok:
a szárított rózsákat kidobtam. mindet. a többi hasonló állapotú virággal együtt. megette őket az idő, ellepte a por. kifakult a színük is. a varázs (hogy micsoda dekorációt kerekítek majd belőle) már rég tovaszállt. valahogy most nem illik be az otthonom képébe, hangulatába. keresgélem mi is az, ami oda passzol, ami szép is, jó is, de főként megfelelő. nos, még nem találtam rá.
az asztal köré kibiggyesztett mindenfélét is át kell szelektálni. valahogy az újjal ilyen változások is jönnek. már nem illenek bele a képbe.
az igazi emlékeket a lelkünkben visszük magunkkal. amit meg eldobozolunk egyszer, lehet soha másszor nem vesszük már elő. most én is dobozolok. ideje talán.

Megfőtt

>> 2010. szeptember 15.

a sóskaleves, a limonádé is készen van, újra került vagdalt petrezselyem és zeller-levél a fagyasztóba. még mondja valaki azt, hogy unatkozom.

ez meg egy "adag" körömvirág, igen finom bio tea készül belőle keverve mentával, pitypanggal meg cickafarkkal.
s hogy a rózsaszirom se menjen kárba:

hangulatos lett a nappali. (próbálkoztam én rózsaszörppel is, de nem volt annyira sikeres, hogy megérje folytatni a készítését :( így ám.)

lassan belejövök a dolgokba. itt az ősz. reggelenként megfigyelem a pókhálófonalakra telepedett harmatot meg ködöt odakint. a rózsák hűségesen nyílnak a kertben. csak ez a hideg nem nagy kedvet ad a fügéimnek növögetni...

megbeszéltem mamával (nem csak) az aszalt almákat. ki fogom próbálni.

közben ma eszembe jutott, este pedig ki is kerestem ezt az igeverset:
"Várom az URat, várja a lelkem, és bízom ígéretében." (Zsolt. 130:5)

Egy őszi reggel csodái

>> 2010. szeptember 8.

tegnap reggel meglestem a harmatot a leveleken, bimbókon. nem tudom, mikor ült oda, de az ébredő nap sugarait még árnyék takarta. selymes fényben játszott a rózsabimbó s a levelek zölden meg vöröslőn pompáztak a kertben. odabújt közel a barackfa ágain lógó gyümölcsökhöz is. a fákat a köd fehéres köpenybe öltöztette, míg azok őszi koronájukat készítgették. egy eperszem összetévesztette az őszt a tavasszal és most piroslik az út tövében. odafönt, a szomszéd tetőjét varjak kopácsolták csőrükkel. szárnyrebbenések zaja vegyült vidám csicsergés közé. csend és béke honolt, bár hallatszott a gépmadár készülődése is az útra. a fák fürödtek a fényben, kutyák sétáltak az üres utakon s a szőlőszemek integettek a bejárat mellől. indulnom kellett, pedig meg maradtam volna. csodát lopni az egész napba...
kétszínű rózsa köszönt rám, mikor hazaérkeztem. ő már csak ilyen :) ...

s ma reggel a leveleken maradt esőcseppeket kaptam gyorsan lencsevégre.

úgy maradtam volna még. a távolból már a második vonat füttye jelezte, hogy jó lenne indulni. ilyenkor reggelenként megáll az idő nálam itthon...

Ideje lenne

>> 2010. szeptember 5.

belerázódni a "rendes" kerékvágásba...
szeptember - hamarosan kezdődnek a tiniórák, lánykör. jólesett a tinik érdeklődése (mikor kezdünk?), csak épp ráébresztettek, hogy itt az ideje legalább most elkezdeni készülődni (hogy őszinte legyek, hamarabb kellett volna). közben a pakolás még nem ért véget. meg kell szokjam az újat itt körülöttem. meg jó lenne ha nem kellene ide is, oda is bepillantani, hogy hol is van? (például a körömvágót kb. 1 hétig kerestem, míg végre ráakadtam).
és gondolatok várnak, hogy papírra vessem őket, meg vendégek várnak a meghívásomra, meg - még annyi minden van. hova szállt el a nyár?
ideje lenne elcsendesedni is végre... "mindig csendben szól hozzám az Úr" hallgatom a kvint-et...

A pillanatot

>> 2010. augusztus 28.

megélni kell, nem leírni - mondtam. az utóbbira úgysem lett volna időm. és hogyan lehetne leírni a szitakötő táncát, pillangószárnyak lebegését, az érlelődő füge növekedését, a bomló rózsa varázsát, a feketedő szőlőszemek zamatát, a békaugrálást, a harmatos fű érintését lábamon kocsinyitás közben, a csendet, mely betakar, az érzést, hogy lassan végre otthon vagyok, a csodát, hogy Ő velem van?

mit mondhatnék? a takarítás még hátra van, a pakolás egy része is még, közben már a rokonok is meglátogattak, de örülök a találkozásnak. most épp leültem pihenni. de máris megyek, várnak a dobozok, csomagolt cuccok...

Harmadik

>> 2010. augusztus 22.

hétvége volt ez zsinórban, amikor menyegzőre voltam hivatalos. ezúttal itthon.

Egy kis

>> 2010. augusztus 19.

szusszanás... megyek máris, folytatom az utóbbi napok tennivalóit, de néhány sor erejéig ide is benéztem.

közben gondolkodom, mit is jelent a szép. számomra tudom már. érdekes volt ezt megfogalmazni. mitől is szép a szép?

s azon töprengem mostanában, mitől válik egy lakás otthonná? mi teszi, hogy belépve ide-oda azonnal "otthon" érzi magát az ember? otthon-teremtés. szép szavak, de mit jelentenek a valóságban? attól lesz az, hogy annak érzem? könnyű-e vagy nehéz megtenni - otthon varázsolni a falak közt megbújó kis lakból?
kihívás, amivel szembe kell nézni...

Ha már van

>> 2010. augusztus 15.

az ember lányának unokatestvére, akkor ilyen pillanatokon is ott lehet:

jó volt találkozni a nagy családdal. és beszélgetni olyanokkal, akikkel rég nem találkoztam...

Meggyőztem magam

és feltöltöttem a gépre a képeket. most valahogy nem a fotózás volt a lényeg, nem is azért mentem. az elmúlt napokat az együtt töltött idő tette széppé. köszönöm, hogy ott lehetettem :)
megnéztük Petőfi szülőházát is. meg sétáltunk, fagyiztunk, vásároltunk. de a legértékesebbek a beszélgetések voltak. jó volt újra együtt lenni. köszönöm.

Szombaton

>> 2010. augusztus 11.

együtt örülhettem ezzel az ifjú párral. szép volt, családias. kiváltság, hogy ott lehettem.
jó volt együtt lenni kicsit. Zsolt bizonyságtételét jó volt hallani, örültem neki.
és jó volt ismerősökkel is találkozni.
áldja meg őket az Úr gazdagon!

Német utca

(a képek megkéstek, júliusi napokról szólnak, részletek nagyobb "formátumban")

jövök-megyek, rengeteg a tennivalóm, pedig szabadságon lennék, pihenni kevés idő futja. na de ez már csak ilyen. azért van csendes perc is ebben a zsúfoltságban. és ez annyira jó...

az Shakespeare idézet jár a fejemben pár napja, hogy "örömre várni nem kisebb öröm, mint már örülni"

Részletek...

>> 2010. augusztus 2.

Megpróbáltam

>> 2010. július 31.

a majdnem 3 hét hosszú idő. vagy nem is annyira. újra itthon vagyok. fáradtan. idő kell, hogy kipihenjem magam. ha egyáltalán lesz rá alkalom...

megpróbáltam:
- megfontoltan költekezni és csak a tényleg szükségeseket megvásárolni - hát nem is tudom, hogy sikerült-e? az első felére igyekeztem vigyázni. a második fele kevésbé jött be :D
- a csomagom korlátozott méretére és súlyára való tekintettel szintén ügyelni fogok a fentiekre - ez a pont az, ahol teljes csőd volt, a kolléga nagylelkűségének köszönhetően minden fontos dolog hazakerült.
- fotózok - mindent amit csak lehet és amit csak meglátok, valamint arra érdemesnek tartok - ez már nagyobb sikernek örvendett, készült is néhány 100 kép, majd ha felkerülnek a gépről a gépre, akkor mutatok is belőlük.
- kihasználni az időt sétára, kikapcsolódásra, lehetőség szerinti kirándulásra és a látnivalókban való gyönyörködésre - hát ez annyiban sikerült, amennyire a lehetőség engedte. az eredeti tervek kis hányadában. a séta rész, az bejött. egyik este jónéhány km lett belőle a hangulatos német utcákon.
- ellátogatni egypár helyre, amire "fáj a fogam", természetesen az időt és költségeket figyelembe véve - csőd, de nem a költségek miatt, hanem az idő miatt - és itt nem elsősorban az időjárásra gondolok, bár a hétvégék esősek voltak
- nem panaszkodni az állomás zajára - kipipálva. a szoba ablaka most nem arra nyílt :)
- örülni a változatosságnak - igyekeztem. főleg mikor a mogyorós és sima fagyi közül mindig az utóbbit választottam :) de igazán finom volt. megígértem, hogy következőleg kipróbálom a mogyorósat is.
- nem nyavalyogni apróságok miatt - talán ez is sikeres volt. túl fáradt voltam hozzá.
- a dolgok pozitív oldalát nézni és a lehető legtöbbet kihozni mindenből - elég jól ment.
- el is csendesedni és feltöltődni - kevés idő futotta rá...
- pihenni is a lehetőségekhez mérten - megpróbáltam. de még rámfért volna.
- egészségesen és megfelelően étkezni - ezt objektív okokból nem koronázta teljes siker.
- mosolyogni, vidámnak lenni és becsületesen végezni a munkámat - ez ment. nagyjából.

most megpróbálok újra visszaszokni az itteni menetbe. meg a nyárba. meg úgy mindenbe...

Megpróbálok

>> 2010. július 11.

igyekezni és a következőket megvalósítani:
- megfontoltan költekezni és csak a tényleg szükségeseket megvásárolni
- a csomagom korlátozott méretére és súlyára való tekintettel szintén ügyelni fogok a fentiekre
- fotózok - mindent amit csak lehet és amit csak meglátok, valamint arra érdemesnek tartok
- kihasználni az időt sétára, kikapcsolódásra, lehetőség szerinti kirándulásra és a látnivalókban való gyönyörködésre
- ellátogatni egypár helyre, amire "fáj a fogam", természetesen az időt és költségeket figyelembe véve
- nem panaszkodni az állomás zajára
- örülni a változatosságnak
- nem nyavalyogni apróságok miatt
- a dolgok pozitív oldalát nézni és a lehető legtöbbet kihozni mindenből
- el is csendesedni és feltöltődni
- pihenni is a lehetőségekhez mérten
- egészségesen és megfelelően étkezni
- mosolyogni, vidámnak lenni és becsületesen végezni a munkámat
- és még van néhány dolog ezen a listán, de most elég ennyi is ide...

Idén is

lesz magyar bibliatanulmányozó tábor, akiket érdekel, több részletet megtekinthetnek itt. (még frissülnek az infók majd)

Készül

a csomag is lassan, én is az útra meg az előttem álló hetekre, még nem tudom, hogy minden jól fog-e elsülni, csak reménykedem. a kirándulások még terv formában vannak csak, remélem bejönnek. a gyerkőcök már több, mint egy hete leadták "a rendelést" az ajándékokra. csak azt nem tudom, hova fog annyi minden beférni a csomagomba :D szeretnék lazítani is kicsit, talán belefér majd kiadós alvás is a programomba. ha tehetem, jelentkezem még :)

u.i egy hónappal ezelőtt készült a kép, odalent a havas Alpok látszanak :)

Megmutatom

>> 2010. július 5.

egyik kedvencemet, kb. egy hónapja készült. a dóm, odalenn a Duna vize hullámzik, s a német hangulat úgy visszaköszön belőle nekem...

Pár sor

jó lenne mar végre összeírni a vinnivalókat - nem szivesen hagynék itthon semmi lényegeset. utolsó pillanatban kapkodni meg nem szeretek
ugyancsak hasznos lenne előre elkészíteni az elintézendőket akkorra, amikor nem lesz időm ilyesmivel is foglalkozni - nem mintha most túl sok időm lenne erre
egy-s-más előrehozott határidős tevékenységet is nyélbe kell ütni, különben nem lesz jó vége a dolgoknak
a munka jó részét jó lenne besűríteni a hét napjaiba, elsősorban nekem tenne ez jót
meg hát nem ártana kicsit többet aludni sem, rámférne
és hát készülni (legalább gondolatban) az előttem álló időszakra, mert hogy unatkozni nem fogok, az tuti biztos - eddig se tettem, nem szokásom, de ezután még kevésbé sem fogom.
itt a nyár - hol a nyár? nem tudom, meg mikor jelentkezem, rossz pénz nem vész el, mondják, előbb vagy utóbb csak megkerülök én is :P

Szemezgetés

avagy mi mindenre jó egy szerdai nap
hát például arra, hogy éjjel fél 3kor arra ébredjen az ember lánya, hogy rettenetesen viszket a lába. villanygyújtás és némi pislogás után meglepődve lehet felfedezni, hogy "valami" jól összecsipkedett.
meg hát arra is jó, hogy megszúrassa magát az ember lánya és kiderüljön, hogy az analízisek eredményei jobbak, de még javulhattak volna.
meg arra is, hogy az ember lánya elégedetten nyugtázza, hogy a kérdőjelek számára érthetetlen meg olvashatatlan, de megfelelőbb karakterekké váltak. szóval van látszatja is a munkának.
na meg persze az is belefér egy ilyen napba, hogy segítséget nyújtson.
meg lássuk csak, egyfajta öröm-érzés keveredve mindenfele más gondolatokkal, de kicsipkézve megfogalmazhatatlan hálával és csodálattal. mert a gondviselés mindig ilyen érzést kelt.

Talán kellene

>> 2010. június 27.

másról is írjak, mint hogy folyton foglalt és fáradt vagyok. jól jönne egy igazi szabadság, de hát hol van az (még)? "álmodik a nyomor..."
sokat gondolkodom mostanában a szolgálaton. most egy másik részén, azaz darabján. éspedig az elhíváson. hogy mihez kell és mihez nem "külön" elhívás? de főképp azon, minek alapján választ ki Isten egyeseket bizonyos szolgálatra? ó, tudom, hogy erre nincs igazán egyértelmű, konkrét válasz, nem is várok rá. csak rácsodálkozom, ahogy "annak idején" kiválasztott egy gyilkost, hogy többmilliós népet vezessen (Mózes). kiválasztott egy hárfázó, megvetett kis pásztorfiút, hogy király legyen (Dávid). kiválasztott egy hirtelen haragú, pattanó árulót, hogy tanítványa legyen (Péter). kiválasztott egy tanult, mindenre elszánt tekintélyes férfit, hogy missziózzon (Pál). kiválasztott egy egyszerű, 'noname' lányt, hogy megmentse a nemzetét (Eszter). ma sem tudom, milyen kritériumok alapján választ. nem a kívülről megítélhetőket teszi mérlegre, ez biztos.
és valahogy, akit elhív, azt megfelelővé is teszi a feladatra, amit rábíz. ad hozzá elég erőt, elég kitartást. mindent, amit kell. talán ez az, ami erőt ad vállalni a megbízatást...
"ki-ki úgy szolgál, ahogy megadta neki az Úr"

Úgy veszem észre

kezdek elszokni az ide írástól.
magyarázatot találnék sokat, nem is csak kifogásokat, de most inkább nem sorolom őket. nem tudom ki olvas, ki nem, mostanában a statisztikákat sem igazán nézem át, nem futja az időmből. mire észhez térek, vége a hétnek s a hétvégi napokba igyekszem, vagy legalábbis megpróbálom beszorítani azt, ami hétközben kimaradt. mostanában fáradtan érkezem haza (mikor is volt az, amikor lazább volt? hm... nem is emlékszem már...) és kevés energiám marad még másra. több hétre kijutó tevékenységet most be kell sűríteni egy párba, ez sem gyerekjáték. hogy ne is említsem, mennyit mérgelődtem az utóbbi napokban azon, hogy több ember munkáját kell elvégezzem, csak úgy ni, mert ugyebár ők nem tudják megtenni. inkább nem részletezem, jobb lesz mindenkinek. de tény, hogy már kezd nagyon elegem lenni ebből.
különben? itt a nyár, legalábbis a naptár szerint, mert amúgy nem igazán érzik odakint, de idebent sem. a kertben a gaz óriási erdővé nőtte magát, hála a sok esőnek. közben próbálok örülni a "vakációnak", kevesebb alkalomra kell így készüljek. jól jött most ez a "szabadság", mert amúgy nem is tudom, mit csinálnék.
ja, és közben csodálkozom a KEZen, amely intézi az apró "részleteket" az életemben. "Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert Tőle van reménységem" lóg az asztalom fölé a naptár. igyekszem eszerint tenni...

Esély

>> 2010. június 20.

minden nap megérdemel egy esélyt. sikerült befejeznem Max Lucado könyvét (Every day deserves a chance), amit a nyelv miatt kissé lassítva olvastam. mégis, Isten jól időzítette minden fejezetét, ahogy arra éppen szükségem volt, akárcsak az előtte olvasottét (El încă dă pietre la o parte).
számold az áldásokat... adj minden napnak egy esélyt... az aggodalom a kis problémáknak nagy árnyékot ad... nem tudsz imádkozni és aggódni egyidőben...
ne add fel. Isten ma is elküldi az angyalait. és Ő ma is elhengerít köveket... a hit nem azt jelenti, hogy biztos vagy abban, hogy Isten azt teszi majd, amit te akarsz. hanem, hogy biztos vagy abban, hogy azt fogja tenni, amit kell...

Játék?

személyesen nem hívtak a játékba, de úgy gondolom, jó lesz belépni (Betti "meghívása" azért áll :D )

"7 dolog Istenről, ahogy te megismerted őt." Nos hát, azt hiszem, többet is tudnék írni, de legyen most csak 7, de talán ezek a legfrissebbek most:
1. ismer. jobban, mint bárki más.
2. és mégis szeret. jobban, mint bárki más.
3. terve van velem. ezt már sokszor értésemre adta.
4. tudja mikor, mit és hogyan kell nekem üzennie. és így is tesz.
5. Ő tud a legjobban bátorítani. van, hogy másokon keresztül vagy eseményeken vagy igéje által. de mindig időben és a legjobb módon.
6. nem sieti el a dolgokat. és nem is húzza el őket.
7. személyesen törődik velem. érdekli amit szeretnék, amit gondolok, amire vágyok és mindig van ideje meghallgatni és tanácsolni, amikor nem tudom, merre kell mennem.

ti milyennek ismeritek Őt?

Sakk. Matt?

>> 2010. június 16.

SAKK. MATT?
(Az élet mint egy sakkjáték)
- egy péntek este margójára -

Esett odakint. A decemberi hideg s mogorva est elől bemenekülni mihamarabb. Így nap s hét végén egy kis hobbizásban kikapcsolódást remélve, várva betértem én is ígéretemhez híven. Bent csend, meleg várt. Mint egy egészen más világ. Megtörni a pillanat varázsát nem szabad. Középen kis asztalkán fehér terítő. Rajta a tábla. Játékra készen. A bábok a helyükön, harcra indulóban. Ki lesz a nyertes?

Azt hiszem, 10-11 éves lehettem, amikor először ismerkedtem a szabályokkal. Szomorúan konstatáltam minden paraszt bukását. Számon tartottam a tábla mindkét oldalán elesetteket. Figyeltem. Gondolkodtam. Szabályokat betartva araszolgattam. Néha előre s néha-néha vissza. Tisztességesen végigjátszani egy-egy kört nem volt könnyű. Volt, hogy veszni kellett hagyjak egy-két bábut. Valami fontosabbért. Nem szerettem. Mint ahogy veszteni sem. Harcolni kellett!

Akárcsak az életben. A sürgős tennivalók támadásában az időt állókat védeni. Lopható és rothadó bábuk helyett élő kapcsolatok körül kiépíteni a védelmi vonalat. A bank jelvényét viselő bástya - elesik. A biztosra kihelyezett futár meginog - s a tábla mellett landol. A ló sem biztos menedék - aki benne reménykedik, csalódik. Nem parasztokat kell számolni, hanem a legfontosabbat, a királyt védeni. Akitől sok minden függ, de főként a végeredmény. De milyen áron védeni? Érdemes-e mindent kockára tenni érte? Tisztességet feladva lehet-e játszani (másoknak vajon miért sikerül)? Nem kér-e túl sok befektetést? Lemondást? Valahogy mindig úgy sikerül, hogy valami kedvesről kell lemondani. De kevésbé fontosról (csakhogy ennek megítélése olyan nehéz). Magamat kérdezem ilyenkor: megéri? Támadni és védekezni egyszerre - vajon hogy lehet? Változni kell. Nyitott szemmel, füllel, szívvel járni s az alkalmat megragadva változtatni a helyzet állásán. Nincs értéktelen alkalom. Csak elhalasztott. S a vesztésre álló helyzetnek is van győzelmi esélye.

Az úton hazafele aztán még beszélgettünk. S mielőtt kiszállt az autóból azt mondta: nincs is ellenségünk. Az ajtó csapódott, de bennem nem zárult le a gondolat. Azt mondta, nincs. Pedig tudom, hogy van. Érzem, látom, hogy ádáz, csalafinta taktikázást folytat. Nem akar veszteni. Mondani akartam neki is, de már késő volt, csak távolodó lépteit láttam. Én sem akarok veszteni! Ezért tudom: a célt kell látnom. Az értéket védenem. Az igazit.

A megmaradt bábokat számolgatom a táblán. Sorba állítok időt és energiát igénylő feladatokat, tisztességet és magasröptű elveket, szárnyra késztető biztatást, befektetést (mikor, kibe-mibe és mennyit), szinte elérhetetlen magasra helyezett mércét és ígéreteket. Percnyi pihenés után a kardot magamhoz szorítva indulok a küzdelemre. Az erőt fentről kapom. Aki nem kockáztat semmit, az mindent kockáztat - cseng a fülemben. A végeredmény még nem látható. De hinni kell benne. Meg Benne is.

Mert egy napon a Nagy Király egyedül marad, győztesen a táblán...

Vak-áció

>> 2010. június 13.

ma reggel "szárnyra bocsájtottam" a tiniket. vakáció. ebben is szünet. szeptemberben majd kiértékeljük, sikerül-e addig e 3 hónapra kitűzött céljainkat elérni.
közben érlelődik bennem egyfajta váltás. a következő héten eldől, számomra mit is jelent, hogyan is működik a dolog, de remélem, fog.
a hőség nagy, jó lenne behúzódni valami hűvös helyre, de hát hol kap az ember lánya olyat ebben a nagyvárosban?
attól még, hogy egyesek szünetelnek, én nem. bőven van tennivaló minden téren, legalábbis számomra. a nyaramról alkotott képem még soha talán nem volt annyira hiányos, mint most, na de ami késik nem múlik, van egy-s-más, amit el kell helyezni valahogy a naptárnak nevezett térképen, majd csak megkapja minden a helyét.
jó volt kicsit lazítani a hétvégén. nagyon is jó :)

Tehervonat

>> 2010. június 10.

legjobban a saját ágyikómban tudok aludni. mikor nem a "meine damen und herren" ringat álomba. és nem hallom éjjel a félnégyes tehervonat zakatolását sem az ablak alatt - azaz előtt. mégis, jó volt kicsit "gond nélkül", "csak úgy" járni a város utcáit esténként (a kollégával), figyelni a naplemente színjátékát s az örvénylő vizet, amint a dunán lefolyik. madártávlatból nézni kicsit újra a világot s a felhőket. most újra itthon...

Ballag már...

>> 2010. június 6.

hát a véndiák már elballagott rég. a gaudeamus szavai valahogy még fölrémlettek. az iskola fílingje már nem a régi (azóta már felújították...) a kapu melletti arc azért még derengett. meg a tanároké is ismerős volt. igaz, egyik-másik őszebb, ráncosabb, de a régi arcok.
s akikkel 4 évig együtt koptattuk a padokat s a lépcsőket? nos, ők is a régiek. vagy mégsem? jó volt újra beszélgetni, mint 10 éve a szünetekben. jólnézelki. nemváltoztál. deszépakislányod. örülökhogylátlak.
reggel néztem a "50 évesek"et meg ki tudja hány éveseket. jöttek, egymásba kapaszkodva, bottal, ráncosan, de mosolyogva s az unokákról beszélve. mi meg fiatalon beültünk közéjük s azon töprengtem, hova szálltak el olyan hamar az elmúlt évek...
jó volt újra együtt lenni kicsit. s eltöprengeni a nagybetűs életen, amit annak idején annyira vártunk.
- elégedett vagy az életeddel?
- igen - felelte. az arca, a beszéde bizonyította. megtalálta a helyét.

Mit is írjak?

>> 2010. június 3.

a hétvégén a határon (nem magyar) túl voltunk, egy kis gyülekezetben. családias légkör volt, jó volt ott (is) szolgálni.

nem is tudom, hogy tud ilyen hideg idő lenni júniusban?

"nem az számít, ami veled történik, hanem az, ami benned"...

s minthogy annyi minden lefoglal, nem is tudom, miről írjak, inkább nem említek meg semmi mást.
arra meg rájöttem, hogy az igazi kapcsolatok nem ilyen "kiírom mi történt" alapúak. na jó, ez csak egy kis filózás volt. mentem is.

Tegnap végre

>> 2010. május 29.

nem maradt otthon a gépem. olyan jó néha "csak úgy" kimenni, gyönyörködni a sok szépségben. munka van vele bőven, de annyira jó kikapcsolódni a mindennapi sodrásból...

termés :)

ez valami gazféle :D

rózsa. gyönyörűek :)

Ágyban

>> 2010. május 23.

nem ez volt a vágyam, de a mai napot is ágyban töltöttem. levert a megfázás, de annyira, hogy tegnap be is lázasodtam (pedig ez velem ritkán történik meg). azért hála az Úrnak, ma már jobban vagyok, de nem merészkedtem ki sokat az ágyból. már nagyon várom a gyógyulást, mert elég sok minden függ tőle.
annyi jó volt az egészben, hogy tudtam pihenni, aludni, rám fért ez is.
áldott ünnepet kívánok nektek!

Első...

>> 2010. május 14.

rengeteg szegfű nyílt. egy egész marokra valót szedtem. és még maradt.
el sem hittem, hogy ennyi lehet belőle, de újra kellemesen csalódtam. és azt kérdezgetem magamban, hogy miért nem jártam eddig nyitott szemmel és miért nem láttam meg a sok-sok szépséget körülöttem?
de köszönöm, hogy láthatom most legalább. nem akarok már annyira szegényen élni. az életem gazdagabb lett, egy darázszümmögéssel, egy érő eperrel, lassan növekvő gyümölcsleséssel. meg sok egyébbel is...

és lassan bimbóznak és nyílni fognak a rózsák is.
és néhány már bontogatja a szirmait is...

Hiába no,

>> 2010. május 10.

a szívemhez nőtt ez a honlap. kicsit (vagy nagyon is :D ) enyémnek érzem, fel-fellépek, benézek, mindenrendben?, miújságvan?

valahogy több egyszerű lapnal (vajon miért? :P), sokat jár a fejemben, zavar, ha nem működik, lassan mintha lelohadt volna a bejelentkezettek fórumrészvétele is... de mégis, felnézegetek és keresem a friss dolgokat. örülök, hogy van.

hiába no, ez az emabisz :)

Hálóban vagy?

>> 2010. május 9.

ha már élőben nem lehettem ott a zilahi konfin (lásd előző bejegyzés), amit tudtam netről követtem. nagyon áldásos volt, örülök, hogy hallhattam (legalább egy részét annak) ami ott elhangzott.

Tegnapról röviden

Díj itt is

>> 2010. május 6.

Köszönöm szépen Marikának a díjat, s minthogy tegnap este ide is kaptam egyet, már nem igen van kinek továbbküldjem, mert ez alatt a 2-3 nap alatt minden olvasott blogot végigjárt a díj.
Szóval megelégszem azzal, hogy néhány dolgot lejegyzek magamról. mint például:
- az utóbbi napok megfigyelései közé tartoznak azok a bizonyos rózsaszínlilás virágocskák, amelyek reggel vannak s délutánra eltűnnek
- érlelődik bennem egy kreatív ötlet (már egy ideje), az alapanyag is előkészítve, csak időm nem futja rá
- egy másik ötlet is körvonalazódik, lassan ideje lesz a vázlatot hozzá elkészíteni
- egy stóc olvasandó könyv van az asztalomon mostanában - igyekszem csökkenteni
- már rég nem néztem egy jó filmet, azt hiszem ideje lenne
- szeretek a kertben téblábolni, sajnos a kertészkedés nem erősségem
- néha egy-egy gyerekmosoly jó felhőűző tud lenni :)

Nem sok

>> 2010. május 1.

képet készítettem ma. de nem is ez a lényeg. az együtt töltött idő sokkal fontosabb.

bennem maradt a gyomok közül felbukkanó gyöngyvirág képe. nem tudtam, hogy ott van, ennek ellenére virágzott. vajon milyen értékek bújnak így meg kigyomlálandó gazok között?

Szavak

>> 2010. április 26.

néha a szavak csak arra valók, hogy eldobjam őket. megfogalmazom, formába öntöm, aztán mire felvenném, már idejét múlják, hazudnak rólam, magamra sem ismerek bennük. újak kellenek, új formát hozni, más képet mutatni. érdemes-e játszani velük s sorba állítani egymás után, egymás mellé? a pillanatot megragadni kevesek. a séta illatát nem adják vissza. még kevésbé a csendes monológét, ami tulajdonképpen dialógus volt s felszabadult szárnycsapások jelezték, hogy szükség volt már rá, nagyon is. a gerberás színkompozició életet lopott a zsúfolt buszba, pedig csak egy pillanatig esett a szemem ügyébe. a sokszínű tulipánsorozat is megért egy hosszabb pillantást.
mégis üresek a szavak. nincs bennük a lényeg. az bennem maradt.

Mindig jobb

>> 2010. április 24.

leborulni, mint kiborulni. ezt én is megtapasztaltam az elmúlt napokban. néha nem is annyira a nyomásban (minden szinten) megállni nehéz, ill. tűnik annak, hanem mikor az lejár, akkor érzi az ember azt, hogy ez kemény volt. jelzi minden bennem. nem mondhatom, hogy szabad lettem, csak épp a nagy nyomás enyhült kissé.
néha jó, hogy az ember lányának sok tennivalója van, legalább nincs ideje hiábavalóságokra. és jó egy-egy kissé "megpihenni" a teremtett világ apró csodáit látva. és elmélázni azon is, hogy de jó, hogy nem az ember irányítja a természetet...
megyek. tennivaló, feladat ezer. a listaelemek váltakoznak. az erő minden napra újra jön. a terveim megvalósulása nem csak tőlem függ. a gondoskodó kéz kísér. érzem ezt...

u.i. "mindig csendben szó hozzám az Úr" jár a fejemben egy ideje. érdekes volt ezt ma is megérezni, ahogy a csendben megszólalt...

Lassan

>> 2010. április 11.

azon gondolkodom, érdemes-e még nyitva tartani ezt a blogot? már nem annyira költői kérdés szintjén merül fel bennem ez.
írni ritkán sikerül. a programom sokat zsúfolódott az utóbbiakban. aztán vannak dolgok, amikről nem lehet írni. és eldöntöttem, hogy az egészségem érdekében esténként időben lefekszem, ezzel az is jár, hogy sokkal kevesebb időt töltök a gép előtt itthonról.
hogy mivel telnek a napjaim? hát munkával. meg szolgálattal. meg kikapcsolódással (egy kevés fér bele csak néha). tervezgetéssel. kérdésekkel, melyekre még mindig késik a válasz... és minden nap új erőt merítek. valahogy mindig kerül az asztalra elég. és elég remény is. mert nem fogyott el még az Úr irgalma. megújul minden reggel.
így érkezünk el télből a tavaszba s mire észbe kapunk, a nyár is tovaszáll s az ősz terít elénk színes szőnyeget. félretenni zajt, nyüzsgést nem könnyű. mégis, jó kissé feltöltődni s meggazdagodni a csendben.
igyekszem helytállni mindenben. az élet tele van kihívásokkal.
a kertben nyílnak a virágok. olyan illatár lengedez a szobában, hogy éjszakára muszáj kitenni őket.

jólesett kicsit gyomlálni, már réges-rég nem csináltam, s az igazság az, hogy növényismereti részen igen csak híjával vagyok az ismeretnek, na de sose késő tanulni, mondják :) az egyedüli bajom csak a soklábú állatkákkal van, akikkel azt hiszem, sose fogok megbarátkozni.

Nem csak húsvét

>> 2010. április 5.

volt a mai nap. másért is ünnep. hogy miért? 5 év után újra van pásztora a gyülekezetünknek...

Áldott húsvétot!

>> 2010. április 3.

ahogy a tavasz kicsalogatja az életet a virágból, faágból, azon gondolkodtam, hogy mindez arról a győzelemről beszél, amit a Húsvét hirdet: az élet győz a halál felett!
Áldott húsvétot kívánok nektek. Jézus él!

Illatár

>> 2010. március 27.

a jácint a nárcisz mellett termett. a tulipánt kaptam, meg a fréziát is, úgyhogy most olyan tavaszi illat van a szobámban! :)

Estétől reggelig

este mikor hazajöttek, még nem voltak mind kinyílva - reggelre teljes díszben pompáztak. micsoda illatár :)

A könyvekkel

>> 2010. március 23.

mostanában úgy vagyok, hogy ritkán sikerül a kezembe kerülniük s ha mégis, sajna nem vagyok képes sokáig koncentrálni fennkölt gondolataikra. az igazság végülis ott van, hogy eléggé kifáradok, mire olvasni jutok. mégis, kicsit itt is, kicsit ott is, sikerül néhány könyvet kiolvasnom.
tulajdonképpen rengeteg könyv jár a kezemben, leginkább a Bibliám, az aztán napi rendszerességgel. emellett készülni tiniórára, lánykörre (az ifikre most kicsit nem nekem kell), így hát sok témán gondolkodom, elmélkedem.
az utóbbiakban több pihenést beiktattam. hogy pontosabb legyek, este időben lefekszem (azaz korábban), ez azt jelenti, hogy kevesebbet netezek, ami önmagában nem is olyan rossz dolog.
visszatérve a könyvekre, nemrégiben befejeztem Max Lucado: Călătorie fără bagaje című könyvét, ami a 23. zsoltár alapján íródott. teljesen más megközelítésből ír erről, mint amit eddig valaha olvastam/hallottam, de nagyon jó. hogyan lehet a napi rendszerességgel magunkkal hordott csomagok/terhek nélkül (félelem, aggódás, be-nem-teljesült vágyak, reménytelenség, bűntudat, fájdalom, egyedüllét, szégyen, kételkedés, ...) élni? csakis a Pásztorral. s majd hazaérni, haza Hozzá.
az újabban megkezdett könyv pedig Isten láthatatlan kezéről szól.

Tagadhatatlan

>> 2010. március 22.

megérkezett a tavasz. aki meg kételkedik ebben, bizonyára nem látott még zöld rügyet, napsütést, bújó nárciszt, nem érezte a szellő dallamát, nem értette a madarak szavát. holdsarló és csillagok az égen. félretett nagykabátok, emberekkel teli utcák. tavaszillat. a levegőben bizsereg az élet. a földből előbújik ami zöld s a remény fuvoláz az ablak alatt. elfeledve a hó, a jég s csak a várakozás pengeti meg a megszokott ritmust.
kiülni a napra - hívogat a fény, a sugár, a szellő s a mocorgó rügyezés.
a Pásztor vezet. s míg legelőjén zöld fűre találok, a szűk völgyet sem bánom - velem van Ő is...

Egy szombati nap margójára

>> 2010. március 13.

tudom már milyen az, amikor az ember lánya nem "kora reggel" megy be a munkába. azt is, milyen, amikor sehol senki, villanyok leoltva.
és milyen, amikor az ember lánya elmélázik (ki tudja hányadjára már), hogy mekkora ajándékot kapott Istentől, olyasmit, amit jóval későbbre álmodott magának. s hogy igen, Ő ismer a legjobban. de jó!
jó néha kicsit lazítani. érdekesen alakult a mai nap, nem gondoltam volna, hogy ennyire jó lesz. de végülis, szép volt.
és találtunk még 4 szál hóvirágot. a fán lassan megjelennek a rügyek. a kert zöldül, bár a gaz is szépen terjeng.
de jön a tavasz, még ha az eső néha meg-meg cseppen. :)

Tél és Tavasz

>> 2010. március 12.

a reggel egyre vastagodó hótakaró után délután napsütéses derű lett. nyoma se volt a hónak.
akárcsak az életben. tél és tavasz váltogatja egymást. inkább nem mesélek a mai napomról, bár megfordult bennem, hogyan lehetne leírni a csak jóindulattal csúcsforgalmi ÓRÁnak nevezett forgalmat meg a tátongó krátereket meg az egyéb kellemesnek nem éppen mondható pillanatokat, de aztán meggondoltam magam. valaki ma este optimistának nevezett csak azért, mert megpróbálom megtalálni az adott helyzetben a pozitívat. hááát. igyekszem. már csak a magam érdekében, mert a holnapi napot nincs szándékomban elszontyolodva tölteni. s ha erről szól a "nevetve néz a holnap elé", akkor ezúttal nem volt sikertelen. bár ha jól belegondolok...

a ma egyik idézete, ami elgondolkodtatott:
"Küldj akárhova, csak gyere velem. Adj akármilyen felelősséget, csak erősíts meg. Vágj el bármilyen köteléket, kivéve azt, amelyik az életemet a Te akaratodhoz köti."

Bizonyára

>> 2010. március 11.

mások jobban lelkesednek az orvosokért, mint én. szivesen elbeszélgetek velük erről-arról (van fogorvos barátnőm is, nem rá gondoltam), de nem szeretek velük rendelőben találkozni. olyankor több, mint valószinű nem tul kellemes dolgok motiválnak a látogatásra.
lassan már a kollegáim is idézik egyik "kedvenc" mondásomat: csak orvosokkal ne legyen dolgod :D
legszívesebben elmennék valahova, ahol senki nem zavar, senkinek nem kell semmit magyaráznom, nem kell határidőre elkészíteni olyasmit, amihez halvány lila gőzöm sincs, egyszerüen békén hagynak egy kicsit engem is. ha tudtok ilyen helyet, szóljatok :)
nah szóval, ha kellemesebb témákról is írhatok, jelentkezem. addig is minden jót nektek. a tavasz jön, még ha nem is úgy tűnik (ma reggel olyan sűrűn havazott, mintha most kezdődne a tél. de sebaj, jön a nyár...) :)

megj. ez amolyan nyavalygós bejegyzés. pedig nevetve kellene a holnap elé nézzek. igyekszem. mikor több, mikor kevesebb sikerrel. most ez utóbbi...

3H

>> 2010. március 8.

azaz Hó a Hegyekben a Hétvégén :D

Ma volt

>> 2010. március 5.

próbáltam ébredezni. a reggeli csevegést hallgattam körülöttem, a fonalat megfogni nem tudtam, nem is akartam. reggel vizes havat takarítottam. megvettem a borsos árú, mint kiderült növényi alapon készült bigyókat. annak reményében szedem be, hogy rendbe hoz. már 3 estéje hagyma a menü (persze más is van mellé), felszerelkeztem pzsvel. ha valaki netalán trüszkölőgépet keresne, szóljon, azt hiszem megfelelnék. remélem már nem sokáig. a hétvégi utazás alkalmára tekintettel lévén igyekszem rendbe jönni. már csak magamért is. így jár az, aki tavaszt vár, de telet kap.
ja, egy csokorra való hóvirágot szedtem ma este a kertből... :)

Kezdek

>> 2010. március 1.

kicsit talán helyrejönni :)
végre elindult ez is, frissült egy-s-más itt is (s még folyamatban van), s lassan már álandósult tevékenységeim sem maradtak elvégezetlenül. futotta kis olvasásra is, úgyhogy nem panaszkodhatom. remélem tartós lesz :)
s ma - napsütés. igaz, mire kikerültem, eltűnt, de bennem a tavasz zengett új melódiát s miközben az esteledésben hazafele jöttem elmerengtem röpke pillanatra az égen maradt napdarabon. amolyan sárgásba játszó színfoszlány volt csak, igaz, de elég ahhoz, hogy a felhők sötétje közt reményről beszéljen. s a kopasz, csupasz ágak rügyre várón nyúltak a maradék fénybe, mert megszinezni a pillanatot apróság is elég.
ma nem történt semmi különös, csak a közeledő tavasz ígérete dalolt bele a életembe...

Úgy látszik

>> 2010. február 22.

ide lassan már csak heti rendszerességgel írok :D nem akarattal, csak épp így sikerül. még nem adtam fel a reményt, hogy lesz még lazább is az élet körülöttem (ugye a remény hal meg utoljára), de most újra sürgés-forgás van errefelé. lista lista mellett, lassan már reggelenként be kell osszam az időmet a délutánra, hogy nehogy valami kimaradjon. na de eleget irogattam mostanában arról, hogy mennyi tennivalóm van :)
az életben vannak apró örömök is. mint például egy napsütéses reggel. meg hóvirág csodálása a kertben. vagy az a leírhatatlan érzés, hogy valami olyat kaptam, amilyennél megfelelőbbet álmodni sem tudhattam volna, mert ez pont nekem való - hiába, aki adta, Ő ismer a legjobban :). ja, meg a nite, ez vajon milyen virág lesz rácsodálkozás a földből kibújó zöld száracskák láttán.
meg egy jó beszélgetés tiniórán. néhány perces belemélyülés egy könyvbe. a szinek harmóniájára való rácsodálkozás és az érzés, hogy megérte. meg a segítségadás. meg a beszélgetések. meg az élettel teli napsütés figyelése az ablakon keresztül, miközben eltölt az öröm, élet érzése, hogy tavasz van és tele élettel minden és hirtelen szárnyakat kap az ember lánya s már nem is a listáit böngészi, hanem lelkesedéssel és erővel tele vág neki a napi teendőknek, hisz erre valók a percek, amiket kapott. s főleg, miután a lelke szárnyakat kap a reggeli igéktől és megfürdik a szeretetben és bíztatásban, hogy nem csak erről a harcokkal teli, reményekkel csipkézett napokról szól az élet, hanem ennél sokkal, de sokkal többről...

a napokban olvastam, bennem megmaradt, igaz a fordítás és a saját szavaimmal idézem most azt, amit Teréz anya mondott: Isten soha nem ad nagyobb terhet, mint amit el tudunk bírni. Néha azt kívánom, bárcsak ne gondoljon ilyen erősnek...

Kicsit már

>> 2010. február 15.

már kezdtem örülni annak, hogy jé, te! lazább lett az élet(em). aztán láss csudát! ááááá, dehogy! csak múló tünemény volt, mert íme a határidőnaplóm méltó bizonyítéka az ellenkezőjének. itt egy kérdés, ott egy kérés. meg a memóriám is segít és eszembe jutattat ígéretet, ötletet, szóval munkára fel. a listára írtak hosszúsága is felbecsülendő, tehát csataprogram kidolgozandó és gyakorlatba ültetendő.
azért nem kell elfeledni, hogy az elmúlt napokban futotta több olvasásra, elmélkedésre, imára, tervezgetésre, s ezek mind az eddig valahogy nem mindig sikerülő dolgok közé tartoztak. szóval kezdtem helyrejönni ilyen szempontból is. meg a gyógyszerek is úgy tűnik, hatnak. meg a pihenés, az főként. ja, és egy kis hobbizásra is jutott, amire amúgy már régen nem. (ja, a rendes munkaidőt letöltöm közben ott, ahol annak rendje s módja van, félreértés ne legyen.)
ja, és a játék. a ligretto meg a gyermekkori emlékeim pickje. és és és és egy kis olvasás az unokahúgnak, puzzle-ozás a másik kisasszonnyal és ajtónyitogatás a szobámba látogató unokaöcsinek, akiből csak egy van ezen a világon, na meg a két unokahugi is egyedi s ha nem lennének, ki kellene találni őket, bár erősen kétlem, hogy valakinek Istenen kivül még eszébe jutna ilyen profi kombináció a lehetséges tulajdonságokból. végülis a lényeg az, hogy csudajó dolgom van nekem ezzel a három kis (és nagyobb) csöppséggel körülöttem.
nah szóval, megyek is, mert várnak a tennivalóim :)

Sánta és béna

>> 2010. február 7.

ma tinin a Malakiás könyvével foglalkoztunk. ezzel véget is értek a kispróféták, váltunk, más következik, igyekszem gyakorlati dolgokat találni a tiniknek :)
visszatérve a ma reggelre: jó volt megtapasztalni, ahogy Isten meghallgatja áldást kérő imáinkat és néhány perc múlva már ad is személyes üzeteneket.
"Mert vak állatot hoztok áldozatul, és nem tartjátok rossznak. Sántát vagy bénát hoztok, és nem tartjátok rossznak. De vidd csak azt a helytartódnak: kegyes lesz-e hozzád, és szívesen fogad-e? - mondja a Seregek URa." (1:8)
nem állatot hozok. nem is azt kéred tőlem. néha csak időt. egy kis rádfigyelést. a pénzemből egy kicsit. vagy valami mást. de nem marad csak sánta, béna, maradék. aztán ha futja majd belőle... vajon miért nem az első rész a tiéd? a legjava? a legszebbje?
megmértél mérlegeden ma reggel újra. és hiányt találtál...

Lám, lám

>> 2010. február 5.

hosszabbak a napok. eme nagy igazság úgy jutott a tudomásomra, hogy ma reggel munkába induláskor a felkelő nap nézett szembe velem. láttam már őkelmét egyik reggel, de az munkába érkezéskor volt, na meg aznap sötétben indultam, sötétben érkeztem, mint általában az utóbbiakban. így hát nem kis örömmel nyugtáztam ma, mikor a mai péntek tiszteletére abban a luxusban volt részem, hogy időben távozhattam s hazafele világosban jöhettem. olyan volt, mintha minden megváltozott volna! hát igen, közeledik a tavasz, még ha sárga havazási kódot is harangoztak ide holnap déltől. így ám. apró örömök. azaz dehogy is aprók. mert biza az sem semmi, mikor az ember lányát egyik este nyugtatgatni kell, hogy megoldódnak a dolgok és időben meglesz minden, mert őkelme pontossága nem engedi, hogy nyugodt szívvel távozzon, mikor a határidőre kért munka vége még elérhetetlen. s bezzeg azt hiszem, soha nem számoltam még olyan pontosan a perceket, mint ma délelőtt, míg azt nem nyugtázhattam, hogy megvan, icipicivel később, de megvan! gondolom, érthető hát a nap hosszúságáról szóló lelkesedés, a leírtakat átélte után...

3...

>> 2010. február 4.

tegnap már harmadjára (vagy negyedjére) olvastam ugyanazt a gondolatot. véletlen? nem, már az első olvasásra tudtam, hogy nekem szól. egyre sürgetőbb volt, amint újra meg újra elém került. nem értettem, miért olyan fontos. de ha Ő mondja, az kell legyen. lépésre kényszerített. olyan nehéz átkapcsolódni, elvonulni, félremenni. bezárni az ajtót. eldöntöttem, mit teszek. s az elmúlt napokra gondolva kérdeztem: sikerül? ott álltak előttem sikertelenségeim, csalódásaim, eredménytelen próbálkozásaim. jövök, mert velük már nem tudok, mit kezdeni. csak akkor lesz békéd az enyém, ha engedek egyre erősödő hívásodnak. megyek már...
ma már kezdem érteni, miért is volt. lehet, csak kicsit, de már értek belőle. jó volt a sürgetés...

teljesen más:
idén már harmadik testvért temetjük a gyülekezetből... elgondolkodtam...

Reggeli kenyér

>> 2010. február 1.

mennyi gazdagság, mennyi üzenet van benne. reggel, ha később ébredek, hiányzik. már várom, hogy kinyissam, meglássam a friss üzenetet. lejegyzek legalább egy dolgot, így akadályozom meg, hogy csak átfussak a szövegen. jó látni, ahogy mások is üzenetet kapnak, ahogy életté válik a betű. és mindenki mást kap. a maga szüksége, helyzete szerint. ilyenkor annyira tudok örülni, hogy nem vagyunk egyformák és Ő sem kezel bennünket egyformán. hanem mindenkinek a maga módján üzen, szól, farag, formál. és, hogy engem személyesen sem hagy ki ebből.
milyen szegény voltam, mikor nem volt rá szükségem!

Hazafelé

>> 2010. január 29.

a teliholddal szemezgettem. a csupasz faágak belenyúltak a fénybe. az ablaktörlő-hagyta csíkok között a kipufogóködbe néztem. a nappali narancsos színű fala kavarodott a mai nap ez-is-megvan, majd-hétfőn-jó? pillanataival. versenyfutás az idővel.
hogy mire jó a péntek este?
egy szusszanat után elővenni a határidőnaplót. beírt és benemírtakat listára írni. sorba tenni. a következő napot betáblázni és készülni az estére. holnap reggelre ébresztőt állítani s amit lehet, még ma elintézni. a mai nap még nem múlt el...

Végre, újra

>> 2010. január 25.

-indult a honlap. mondanom sem kell, mivel foglalkoztam az elmúlt napokban :D
na, de ma végre futotta az időmből egy kis olvasásra, csak úgy magamnak is, már nagyon hiányzott. meg egy kis filózásra, de végül úgy döntöttem, mégsem publikálom, jobb lesz ha nem tömöm a fejetek mindenfélével...
nincs időm unatkozni, dehogy! azt sem tudom, hogy osszam be az időmet, hogy jusson is meg maradjon is, de nem panaszkodom, mindig kialakul és többnyire jól is :)
mostanában a kisprófétákat olvasgatom, tiniórára.
ja, és reggelenként a mindennapi kenyér szerint (lásd a honlapon). nagyon élvezem, leginkább azt, amikor valami üzenetet kapok. persze az nem mindig ilyen mosolyrahúzó üzenet, de ennek ellenére úgy érzem, élet van benne. és ez jó. és segít a kitartásban gyakorolnom magam. jó ez így.

90 év

>> 2010. január 18.

élt 90 évet.
a tatám volt.
ő már megnyugodott...

Nem is tudom

>> 2010. január 14.

hogy van az írással. néha napokig, sőt talán hetekig, hónapokig semmi nem szólal meg ott bent. aztán egyszerre csak előbuggyan valami. egy gondolat, két gondolat, egy pillanatnyi csoda, egy életút, egy megtett kis-nagy szakasz.
nem tudom, mitől lesz valami annyira különleges, hogy egész sorokat vessek papirra. mitől nem lehet megállítani az áradást, mely kényszerít, hogy tollat ragadjak s leírjam az előjövő szavakat. ahogy összeáll a kép s szavakká formálódik lassan át, amint kézzelfoghatóbb formát ölt.
régebb is kérdezgettem magamtól, mi a titka mások csodaszép sorainak, de azóta sem sikerült kiderítenem a versek születésének folyamatát. megfogni azt, fülön ragadni. nem lehet "kikényszeríteni", sem előidézni.
ajándék? ha üzen másoknak is, az...
hogy mások mit találhatnak benne szépet, nem tudom. de azt igen, hogy bennem visszacseng a múlt csodája sokszor s remény támad ha emlékezem. Mert kegyelem, hogy minden lépésem kísérte s Róla szól a sorok közt meghúzódó üzenet is...

u.i. elkezdtem külön helyre gyűjteni a már közzétetteket. az összes megírt már rég egybe van... nem is gondoltam volna, hogy ennyit írogattam...

Köszönöm

>> 2010. január 11.

mindazoknak közületek, akik valamilyen formában jeleztetek ma. köszönöm, hogy vagytok!
a mai nap szép volt, a fizikai fájdalmat leszámítva, gyógyulásra várok.
mindent Vele és semmit Nélküle!

Mérföldkő

sokaknak az óév/újév az. valamilyen szinten nekem is. de ez a nap - ez minden évben mérföldkő. volt és marad. megállok. igaz, az élet körülöttem olyan őrült rohanásba csapott át, hogy rá sem ismerek - mégis megállok. ott bent, kicsit csendben megállok Előtte. az elmúlt napokért. évekért. a történtekért s a meg nem történtekért. a családért, barátokért, és sok-sok másért. és nem utolsó sorban a plusz egyért. a következőért. a refrén cseng bennem - "mert örökkévaló az Ő kegyelme". mi mást mondhatnék? mérföldkő mellett Neki sokmindent elmondok. de legfőképp - hogy kegyelem. s tovább csak Vele érdemes mennem. már rég tudom...

Belegondolsz?

>> 2010. január 9.

nemrég, amint énekeltem az ismert éneket úgy belémhasított a kérdés, hogy tudom, mit is mondtam én most ki? ezt már máskor is megfigyeltem, volt olyan, hogy részleteket nem énekeltem, mert nem tudtam komolyan venni azt, ami a szövegben volt, de nem emlékszem ennyire 'ébresztő' hatásra, mint ez utóbbi. a kedvenceimet a szövegek alapján válogatom általában, sokszor azok tartották a 'lelket' bennem a nehéz pillanatokban, a csüggedésben, vagy azokkal fejeztem ki az örömömet.
aztán ugyanez elmondható az igeversekről is, amiket fejből idézgetek, esetleg másoknak. belegondolok abba, mit is mondok?
megvizsgáltál és híjával találtál...

u.i. egy refrén jár a fejemben szilveszter óta. meg egy Max Lucado könyvet olvasok, a 23. zsoltárról...

Élet

>> 2010. január 8.

annyira természetes, pedig nem is az. s ha valaki a közülünk elmegy, akkor döbbenünk rá, mit is jelent, hogy még vagyunk...

Egy lépést

>> 2010. január 6.

minden nap egy kicsi lépés. nem nagy, óriáscipővel való ugrálás, csak kicsi lépésekkel való kitartó menetelés. nem egyedül. az Úrral. mérföldkő közeledik újra nekem. továbbmegyek. egy lépést teszek, csak egyet Vele. felérek a hegyre, mert Ő velem! itt van velem, segít nekem!

Egy kedd

>> 2010. január 5.

hihetetlen, hogy az ember mennyire meg sem érzi a 2 hét kiesést a munkából. vagy mégis?
az orvos verdiktje: egy hét múlva vissza s lehet, hogy ki a mandulával. na nem, azt nem akarom, remélem, egydarabban maradok. de most megkínoz, de alaposan, az bizti.
amúgy? tervek cikáznak bennem, próbálom lépésekre leépíteni s a tennivalók sorába beágyazni ezt is, azt is. annyi mindent kellene meg szeretnék csinálni, élvezem nagyon ezeket az aktivitásokat, egyfajta szárnyadók. s ha egyiket-másikat elintézem, olyan jó érzés látni az eredményt.
lassan újra kell folytatni a tini-ifi-munkát is, mert lejártak az ünnepek, nah, az is időigényes. és néha nagyon tudom élvezni.
azt hittem, az évkezdet nyugisabb lesz. de nem. bőven akad tennivaló. az olvasandó könyvek listája olyan hosszú, hogy azt hiszem, sokára érek a végére.
de sebaj, nem adom fel, menni fog az, mint a karikacsapás. akárcsak a többi tennivaló is.
lassan, de biztosan telik az idei határidőnaplóm is. s a mindennapi kenyérben mindig van új üzenet...

Mindent VELE!

>> 2010. január 3.

hogy hol is töltöttem (na meg kikkel) az elmúlt napokat, arról beszéljen ez a kép:

jól telt. megérte elmenni. sok minden volt jó.

Egy lépéssel közelebb volt a mottó. Közelebb Istenhez, visszhangzik még mindig bennem. Ernő bácsi nagyon találóan és tömören fogalmazott: "mindent Vele, semmit nélküle!"
a mai kávé megtette a hatását, most pedig jó lenne kipihenni a fáradtságot, mert annyi tennivaló vár rám, hogy nem is tudom, melyikkel kezdjem vagy folytassam. de nem panaszkodom, legalább nem jut időm unatkozni :D

itt újra tél van, a hó rendületlenül hull. a hegyekben egészen leolvadt a hó, mikor jöttünk haza, pedig azt hittem, most igazán látok nagy-nagy havat. amúgy nem bánom, hogy az úton nem volt gond a hóval :)
jó volt Isten jelenlétében megkezdeni az évet. teszem a tarsolyomba a sok-sok igét, bátorítást meg egyebet, amit kaptam az idén (már). szükségem lesz rájuk, azt hiszem. és közben emésztgetem az üzeneteket...
Boldog Új Évet! Mindent VELE!

Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)

© Blog Design by Simply Fabulous Blogger Templates

Back to TOP