Köszönöm

Bettitől kaptam :) köszönöm!

Beszállok a játékba:
A szabályok:
- Tedd ki a díjat a blogodba;
- Linkeld be azt, akitől kaptad;
- Jelölj meg legalább 7 blogot;
- Hagyj üzenetet a díjazottjaidnál;

én is továbbadom:
- Kriszta - mert fiatalos és élettel teli
- Evódia - mert tartalmasakat ír
- Noémi-Ruth - mert őszintén ír és szeretem olvasni
- Salomé - mert képekben mindig megcsodálhatom
- Adina (Kiss) - mert hűségesen felteszi a "napi igét"
- Tüci - bár ritkán, de jókat ír
- Kingabell - annak reményében, hogy majd sűrűbben is fog írni

Read more...

Jó kép?

azon gondolkodom, hogy mitől jó egy jó kép?

láttam nemrégiben néhány profi képet, a készítőjük mutatta meg őket.

felfigyeltem arra, hogy különböző emberek különböző stílusú képeket készítenek.

és ahogy apum mondta, nem a gép a meghatározó, hanem az ember. igaza van.

és a képek üzenetet is hordoznak. bár bennem személy szerint nem tudatosult eddig ez. de talán jobban kellene figyelnem erre is. hm...

vajon az én képeim miről beszélnek?...

szerintetek: hogy mitől lesz jó egy kép?

Read more...

Lehetőség :)

hamarosan itt a lehetőség egy újabb magyar hétre a Precept Ministries központjában! nagyon örülök ennek az alkalomnak. még van hely jelentkezni, bárkinek, itt.

emlékszem, milyen félelemmel és izgalommal mentem el először oda, évekkel ezelőtt. akkor egyhetes ifitáborra hívtak, román nyelvűre. azt hiszem, nem kell részleteznem, mi minden kavargott bennem, senkit nem ismertem, románul sem olvastam még a Bibliát...

de Isten nagyon megáldotta azt a hetet és emlékezetes marad. egyrészt az új kapcsolatoknak köszönhető, másrészt meg az ige üzenetének, átformáló erejének. emlékszem az igei bátorításra, mielőtt elmentem volna. és tényleg, nem csalódtam.

azt hiszem akkor döntöttem el azt, hogy visszatérek. ennek eredménye lett aztán az, hogy múlt héten végeztem a tanulmányaimmal. (de még tovább is lehet tanulni ott :) )

hívlak titeket is oda: gyertek, tapasztaljátok meg személyesen, mi mindent rejt Isten az igéjében!

Read more...

3asok

Kiss Adina kért meg, szálljak be én is a játékba...

3 legkedvesebb ének:
- A mennybe fent...
- Nagy Istenem..
- Fenségednél nincs vonzóbb e földön...
de épp úgy lehetett volna bármelyik ezek közül: Adj hálát Istennek, ha újra hajnal pirkad; Az Úr irgalma végtelen; Ne félj, mert megváltottalak; Bűnsötét éjből, börtönömből; Határtalan és mérhetetlen az Isten nagy szeretete; Nem láthat bár e földi szem; Istentől jött e földre Jézus; Járok a Jézus lábnyomán; Mily szent öröm minden perc veled; Jézusomat követem; Messzi hegytetőn fent; Jézus Krisztus mikor rámtalált; Süllyedeztem egykor én...

3 kedvenc író és 3 kedvenc könyv

- Max Lucado - mind, de talán mégis az Értékes vagy és Harc az óriásokkal jár elől

- Janette Oke újabban, az egész sorozat, románul olvastam őket...

- nem tudok dönteni a James Dobson, Elisabeth Elliot, Gary Chapman, Linda Dillow és egyéb könyvek közül...

3 kedvenc vers és 3 kedvenc költő

- Reményik Sándor: Lámpagyújtogató
- Papdi Eszter: Egyre szebb
- s legyen talán még: Füle Lajos: Hoztál-e napsugárt?

kapcsolódjatok be ti is, akik még nem írtatok ilyen listát :)

Read more...

Mai öröm

képet nem teszek, hagyom az ünnepelteket, de azért annyit, hogy ma örültem az örülőkkel :) ugyanis aradon voltam a Kinga és Dávid polgári esküvőjén, ami nagyon szép volt. köszi szépen mégegyszer a meghívást Kinga!
áldja meg őket az Úr!

Read more...

Kicsit bővebben

hol is kezdjem?
dióhéjban lesz minden, mert még sok élményt nem volt időm magamnak sem megfogalmazni.
a Precept Ministries központjában voltam, már tizedjére. most 12 országból voltunk. számomra nagyszerű alkalmak ezek mindig, nagyszerű emberekkel találkozok, ismerkedek meg, más szemszögből nézhetek sokmindent, és szavak nélkül maradok Isten munkáját látva másfele. és bennem is erősödik a vágy, megtapasztalni, itt is, nálunk is, mert lehet, az ereje itt is erő. és látást kapni. ez a legérdekesebb, legfelelősségteljesebb, legmegmagyarázhatatlan az egészben...

hát a kocsikázás elég érdekes volt. Isten megőrzött minden gondtól. Hála ezért!
menet épp csak annyi időm volt, hogy a csomagjaimat felvittem, előhalásztam a Bibliát és jegyzetfüzetet, írószereket és menni is kellett.
aztán arra is rájöttem, mindjárt első este, hogy semmi sincs olyan pihentető, mint amikor az ember a saját ágyában alszik. főleg ha több mint egy hetet 15 szeleburdi kisaszonnyal van összezárva, akiknek még éjfélkor sem jön álom a szemükre, hanem egy óra után is ajtót csapkodnak, nevetgélnek és hangosan beszélgetnek.
de nem csak ennyiből állt az egész időszak. :)
szinte minden nap esett az eső. de érdekes módon, ritkán akkor, mikor szünetünk volt :) és örültünk, hogy nem volt nagy hőség, nem bírtuk volna...

csoportkép

induktív tanulmány. jó volt az ige mellett elcsendesedni. keresni és találni újat az ismertből. megbeszélni. néha megvitatni.

a mi "kis csapatunk" - sokan voltunk...

ma volt a végső számadás, de nem ért véget a folyamat. mert alkalmazni is kell, meg továbbadni. de a nagy ünnep emlékezetes marad - hangulata, jelentősége miatt is...

első sor tanáraink, hátsó: mi, a végzősök

számomra különleges volt az, hogy egy barátnőm is ott volt, 4 évvel ezelőtt egy másik tanulmány alkalmával ugyanott ismerkedtünk meg. jó volt újra élőben beszélgetni és együtt imádkozni...
és hálás vagyok más beszélgetésekért is... a bátorításokért, ötletekért, gondolatokért.
és egy ajándék csónakázásért a tavon, csak egyszerüen azért, hogy a naplementét (ami felhők mögött volt) lefényképezhessem. hát szavak nélkül maradtam...

azt azért nem gondoltam volna, hogy ma annyira nehéz lesz eljönni onnan...

Read more...

Csak röviden

még egy kicsi időt töltök itt. még hátra van a végső megmérettetés, de az ünnep megvolt. és egyszerüen nem tudom felfogni, mennyire szép és különleges ajándékokkal áldott meg itt az én Atyám.
(részletek majd otthonról)

Read more...

Már megvannak

az utolsó simítások. bár kissé elszorulva gondolok arra, ami vár, nem sok időm volt izgulni. annyi tennivalóm volt, szorított az idő, ezt is jó lenne meg azt is kellene.

hiányozni fogtok. a bejegyzéseitek is. meg a hozzászólásaitok is...

meg izgalommal várom az emabisz-on zajló szavazással kapcsolatos "ki mit írt" felfedését. de csak megkésve fogok róla értesülni...

u.i. aki kicsit is ismer, tudja, mennyire lelkesít a gondolat, hogy egyedül vágok neki kocsival az útnak... és ha eszetekbe jutok, imádkozzatok értem.

Read more...

Lényegtelen...

Lényegtelen? néha igen :)

ha már megkértek, megpróbáltam összehozni, 6 lényegtelen dolgot:

1. lényegtelen, hogy épp mi vár elvégzésre, ha egy jó könyv akad a kezembe, képes vagyok mindent (na majdnem mindent) félretenni, míg el nem olvasom :D
2. lényegtelen, mennyire nem akarok pénzt költeni, a könyveknek és hobbis cuccoknak nehezen tudok ellenállni. néha azért sikerül :D és ezért kerülöm a vásárlós körutakat :)
3. lényegtelen, hol vagyok, ha megszáll az ihlet muszáj leírni. vagy addig ismételgetem magamban a verssorokat, míg megjegyzem, el ne felejtsem. :)
4. lényegtelen hányszor olvastam/láttam, kedvenc részleteimet akárhányszor újra tudom olvasni/nézni. de nem mindig teszem :)
5. lényegtelen mennyire nem tetszik az út, amerre Isten vezet, nem tudok (vagy nincs merszem) ellenkezni. végülis ez a lényeg (ez persze nem azt jelenti, hogy nem lázadok magamban...)
6. lényegtelen mennyi munkát igényel a bibliatanulmányozás, az eredményért, üzenetért nekem megéri megtennem! és újra meg újra belefogok egy-egy újba :)

szivesen olvasnám Evódia, Kriszta, Kinga, Noémi-Ruth, Eszter, (Kiss) Adina lényegtelen dolgait is :)

amúgy: a lényeg lényege lényegében lényegtelen :))

Read more...

Gondolattöredékek... (10.)

érdekes az, ahogyan az emberben megérnek, beérnek dolgok. ahogy eljut a bólogatásos verziótól odáig, hogy már saját magáénak vallja, benne van, része lesz...
és ahogy egy-egy régebb hallott ige, prédikáció-részlet aktuálissá válik, személyessé, pedig már nem is tudni ki s mikor mondta...
meg ahogy Isten elvégez egy-egy munkát az emberben...

sokszor csodálkoztam már rá arra, hogy Isten mit tett velem, bennem. ez a ma esti kicsit-csendben-gondolkodni valahogy újra szavak nélkül hagy... mert nem fogyott még el az Úr jósága... egy-egy apró villanásban hogy rejthet el annyi összekapcsolódást, annyi változást?
csak arra tudok rádöbbenni, hogy még mindig, még mindig nem fogtam fel, kicsoda Ő...

Read more...

Gondolattöredékek... (9.)

néha, azaz nem is kevésszer, gondom van az időzítéssel. na nem az enyémmel. az Övével. sokszor úgy találom, késik, néha nagyon. máskor meg túlzottan pontosnak látom, sőt, néha megszégyenítőnek is.
elég egy reggeli "szokásos" áhítatra gondolnom, amikor igazából a gondolat, az ige, üzenet ébreszt fel, úgy fejbevág.
vagy amikor a kivizsgálást beprogramozni úgy megyek, hogy jó lenne, meg kellene a héten megejteni és mindenképp meggyőzöm őket, legalább csütörtökre hívjanak vissza - s kiderül: csak ki kell fizetnem az árát és máris meglesz...
de vannak kétségbeejtőn hosszúnak tűnő verzióból is. és ilyenkor még az sem elég (sajnos), hogy tudom, jól van ez így (vagyis csak így)...

u.i. utólag általában egyet értek az időzítéssel...

Read more...

Gondolattöredékek... (8.)

vannak az életben olyan pillanatok, amiket át kell élni, meg kell tapasztalni. nem elég hallani, tudni róluk - akár részletekbe menően - át kell élni ahhoz, hogy az enyém, a sajátom legyen, hogy tényleg tudjam, milyen...
lehet egy ige, ami pont nekem szól - bár hallottam már akár ezerszer is, de most lesz igazán az enyém...
lehet egy pillanattöredék, amely után az értékrendem átbillen oda, ahol lennie kell, amint tudtam, hogy lennie kell, csak nem volt...
vagy akár egy szónak a jelentését átélni... mert más tapasztalni, átélni, mint csak tudni, hogy van, s mit jelent vagy akár hallani s bólogatni rá...

most is keresem egy szónak a lényegét, a zamatát, a színét... a személyeset...
mert mi a KEGYELEM?

Read more...

7 "titok"

akkor probálkozzunk...
nem szándékoztam beszállni, de azért eszembe jutott (meglepően hamar) elég olyan "titkos" dolog, ami nem is annyira titkos, de mégis eléggé, hogy sokan ne tudjatok róluk...

1. az első verspróbálkozásom 10-11 éves koromban volt - épp csak kiváncsi voltam, nekem sikerülne-e s vajon mennyire nehéz lehet? aztán később újabb próbálkozások követték. nem tudom, hogy is jutottam oda, hogy rendszeresebben írjak...

2. élvezek dokumentálódni, saját magam felfedezni dolgokat.

3. ha hosszú ideig nincs alkalmam legalább kicsit egyedül elvonulni, már én sem tudom, mit kezdjek magammal. ezért eléggé "megviselnek" a hosszú táborok, és bár örülök nekik, a végén már vágyok saját kicsi, csendes szobácskámba, egyedül lenni...

4. nem is tudom, hogy sikerült, szinte mindig így volt - néha zavar is - de a legjobb barátaim 100 kilométerekre laknak tőlem...

5. tiniként az volt az álmom, hogy 22, max. 23 évesen férjhez menjek. hát nem jött össze...

6. sokáig elutasítottam annak a gondolatát is, hogy megtanuljak vezetni (okokat nem sorolok). miután eldöntöttem, hogy mégis meg kellene próbálkozni vele, vagy 3 hónapig nem szóltam senkinek semmit, de azt is kigondoltam már, hogy mikor fogom megcsinálni a sulit. na de, hogy kocsit is veszek, azt a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna...

7. azt hiszem, 12 évesen kezdtem el naplót írni. azóta is kisebb-nagyobb rendszerességgel írok, hagyományosan, papírra, bár ez a blog részben átvette a szerepét, de nem teljesen! (és néha élvezem visszaolvasni is őket! :) )

nem mondom meg, ki "vigye tovább", de nyugodtan írjatok ti is magatokról, szívesen olvasom :)

Read more...

Gondolattöredékek... (7.)

mint a kisgyermek...
megfogom a kezet. lábam néha nehezen bírja a ritmust. ha megbotlok, szorítok egyet a nagy kezen. és el-elmélázok édes ízeket majszolva, nézegetve, álmodozva. lemaradnék...
akár egy kisgyerek...
aztán kiszakítom magam s a kezem és szabadon száguldok, türelmetlenül. előre lépek, saját tempómban, tetszésem, vágyam, fejem után. de a félelem újra meg újra (mindig), előbb vagy utóbb visszaűz az erős kézhez...
mint a kisgyermeket...

Read more...

Gondolattöredékek... (6.)

néha az élet olyan, mint esőben végigmenni az utcán. tócsák mindenfelé. kerülgetni őket - egy lépést tenni egyszerre. s azt az egyet látni csak. s miután megtettem, jön a következő. a cél világos - hazaérni. az út folyamatosan bontakozik ki: egyszerre egy lépés. mert csak mikor azt az egyet megtettem csillan meg a víz színe az úton az estben...

s néha ugrani is kell. mint ahogy az életben is vannak olyan lépések, amelyek megtétele csak hittel lehetséges - ugrás a bizonytalan biztosba.

Láthatatlan kéz terelget. Jelenléte fényében csillan az elegendő fény a következő lépéshez. Mindig csak egyhez: a következőhöz...

Read more...

Gondolattöredékek... (5.)

volt - nincs.
azaz nincs hűtés, van fűtés. egy hetet bírta, egyszer használtam. mert ma délután egy csavar - pakk. "csodás" ködfelhő keletkezett, az ablakom csupa mázgás lett a foszforeszkáló akármitől - enyhén kifejezve (különben az egész kocsi is olyan volt). megálltam. mondanom sem kell, hogy megijedtem, egész úton aztán (mikor elmertem indulni) reszketett a lábam. benéztem a motorhoz is ott helyben, de a csövet nem én fedeztem fel (ahhoz még nincs annyira kiformálódva a szemem).

... ... ...

mi minden történik, ha egy csavar nincs a helyén?
ha azt mondja: ez túl nehéz, én továbbállok?
ha úgy gondolja: köszönöm, ebből nem kérek?

egy ember-csavar...

Read more...

Koncert

volt ma a rózsaparkban. Speranta, Fratii Groza, The Messengers. néhány levélkének köszönhetően nem ért egyenesbe a nap, de azért meleg volt. jaj de örültünk a szellőcskének is! meg aztán fagyiztunk is. és sok ismerőssel találkoztam, többek között olyannal is, akit néhány éve láttam utoljára...
amúgy a hétvégének nagyon örültem, mert ma is szabad voltam :)

Read more...

Gondolattöredékek... (4.)

ha valamiről úgy gondolom, hogy megtartom magamnak, mert nekem is kell, kiderül, marad belőle. és már nem kell, oda kellene adni másnak. és lehet, hogy sikerül örömet szereznem másnak vele. csak én nem tudok örülni az örömének. mert tényleg jó adni, megosztani mással azt, ami van. miért csak akkor látom ezt így, mikor már túl vagyok a dolgokon?

Read more...

Tündérek, de nemcsak

- az mi, te Csenge?
- egy vagonka
- én úgy látom, hogy az egy mozdony. mit csinálsz vele?
- itt ülnek a tündérek, amikor házasodnak

:)
ma estéből egy kis részlet volt ez.
különben nem is tudom, mikor olvastam ennyi mesét egyszerre. egy könyvet teljes egészében végigolvastam, többből meg részleteket. és érdekes, hogy miminden kézbe kerül... Csippike, Jónathán mester álma, valami Szüsszmögő Müsszögő Sündörgős könyv és még egy másikra is emlékszem, a címre nem, csak mindegyik oldalon az volt, hogy "Isten olyan mint..."
és azt mondom, ezután az este után, hogy nekünk, felnőtteknek több mesét kellene olvasnunk. mert az volt az érzésem, hogy sokmindent nekünk is jó példázva olvasni, hallani. talán fog rajtunk. és talán sikerülne minden nap úgy továbbmennünk a batyunkkal, hogy valamit lehagyunk belőle, mert túl nehéz. például a bánatunkat. vagy a büszkeségünket. vagy valami hasonlót. és napközben talán eszünkbe jutna, hogy nem vehetjük elő, mert már nincs a batyunkban...

Read more...

Gondolattöredékek... (3.)

Ádámnak és Évának mindene megvolt, amire szükségük volt az Éden kertben. Egyetlen dolgot nem kaphattak meg. És ők arra koncentráltak...

Read more...

Mikor jössz?

nemrég, végülis az ünnepek alatt történt, hogy egy darabig az eszemben járt ez a versem. az elmúlt hetekben kicsit rendeztem, válogattam az írásaimat és akkor akadtam rá erre a versre. még mindig emlékszem, az utca melyik részén jártam, milyen volt a fény, a hangulatom, mikor ezeket a sorokat megfogalmaztam...

Mikor jössz hozzám?

Sötét, kietlen utca.

Az őszi levelek között

sápadt fény vetül az útra.

A csendben csak cipőm

szabályos, folytonos

kopogása hallik.

Hazafele tartok az estben.

És bennem cipőm sarkával

összhangban kopognak

halkan a kérdések:

Mikor jössz?

Mikor jössz újra?

Nézd...

lázongó érzéseim, kétségeim,

a nemértem-ek között

vár a szívem.

Mikor jössz hozzám?

Hogy újra halljalak...

nem a fülemmel, nem,

a szívemmel...

Intsd csendre bennem

mi lázadás.

Jöjj, békességeddel tölts el.

Jöjj, várlak, Uram...

2006 november 14, Temesvár

Read more...

Gondolattöredékek... (2.)

hihetetlen, hogy nem a dolgok alakulása határozza meg mindig a hangulatot.
néha úgy gondolom, hogy ha ez vagy az nem úgy alakul, ahogy elképzelem, akkor nem leszek igazán boldog, megelégedett. ma már tudom, hogy ennek ellenére is lehet boldognak lenni. sőt! (ha mindent megkaptam volna, amit akartam, azt hinném, kijár nekem. és természetes lenne,hogy megvan, nem lennének apró csodák... :D)

Read more...

Gondolattöredékek... (1.)

lassítsak, tegyek félre időt, menjek be a Király elé...

a munkámat ajánljam fel Istennek. és mindent, amit teszek. másként teszem, amit kell és jobban megválogatom, amit nem kell...

lelkesedéssel tegyem. ez ad szárnyakat, teszi élvezetessé, megérte-érzésűvé. és megéri!

Read more...

Amúgy

forognak bennem kérdések már néhány napja. talán hete? gondolatok kapcsolódnak néha össze, felismerések. válaszok jönnek, kérdések mennek. foglalkozok a szolgálat gondolatával is. egyik felismerés az, hogy csak lelkesedéssl érdemes végezni. akkor nem teher... néha magamra ismerek, sírok-örülök, keresek.
apró kicsi dolgok öröme lendít rajtam, közben más dolgok nem engednek elszárnyalni. gondolkodom, imádkozok, alakulok...

Read more...

Ami kimaradt

de mindenképpen meg akartam mutatni az a gyönyörű szivárványt, ami az ömlő eső után volt, ami szombaton eláztatta a társaságot. de ez a színes csoda egyszerüen szó nélkül hagyott...

Read more...

A szívem az életem!

pénteken későig voltunk együtt, utolsó simításokat végeztük: krumplipucolás, káposztareszelés, terítés, és egyebek.
szombaton: ifiszombat, a kisszentmiklósi (arad2) fiatalokkal. jó volt együtt lenni. téma: udvarlás, testi kapcsolat. volt előadás. csoportbeszélgetés, éneklés, ima, ebéd, uzsi, játék, temesvártúr feladatokkal. beszélgetés. uzsikészítés. mosogatás - 2 hosszú felvonásban.
ezek csak címszavak, tudom, de bennem most így ez maradt meg. meg még más is, amin még elmélkedem. és a megfigyeléseimet próbálom megfogalmazni. kissé kifárasztott, az igaz, de a fiatalok nagyon élvezték, úgy láttam-hallottam, tehát úgy gondolom, megérte a szervezésbe belefektetett fáradtságot... jó volt együtt lenni.

várj türelemmel!

Read more...

Hol kezdjem?

annyi minden kavarog bennem. fáradtság, megvilágosodás, új felismerés, életíz, új lüktetés, meg nem is tudom mi minden még. egyszerü apró pillanatok, meg kissé különösebbek is, de mindaz, amiről az előző mondatban írtam, olyan rövid idő alatt és egymáshoz annyira semmiközesincs dologból tevődik össze, hogy magam is csak ámulok. részletek is következnek majd...

Read more...

Érdekes az,

ahogyan tényleg az ember belső hangulata hatást gyakorol a nap hangulatára. esik odakint, el is áztam, de valahogy ez most nem görbíti lefele a szám, sőt.

a keső esti sikerélmény meglepő hatással volt a ma reggeli hangulatomra, úgyhogy tényleg ki kellene ötöljek valamit, hogy esténként emelkedettebb hangulatban térjek nyugovóra - a másnapi jól-létemért :D

de ma este ragadnak le a szemeim... ja, nem is mondtam, már vagy 2 hete leszoktam a zöld teáról :) (ha valakit érdekel miért, csak egyszerüen kezdtem rájönni, hogy lassan már függök tőle és eldöntöttem, ez így nem mehet tovább, a fiókomban pedig ott lapul még jónéhány teatasak, de élvezem, hogy félbe akartam szakítani és sikerült :D) és nagyon-de-nagyon remélem, hogy hamarosan sikerül kialudnom magam, de az biztos, hogy nem ezen a hétvégén lesz...

Read more...

Van az úgy...

hogy az ember nem tudja, mi baja. vagy nagyon is tudja, csak nem tudja, mit kezdjen magával. tudom, hogy ez nagyon világos volt, de most nem vagyok képes másként fogalmazni. végülis nem tudom, jó-e egyáltalán írni ilyenkor.

és program zsúfolásig, ide rohanni, oda menni. de azért le is csendesedni. készülni a szolgálatra. meg a hétvégére, lesz tevékenység elég, aludni sem ártana egy jót, de nincs mikor.

közben irogatok.

meg rendbeteszek néhány elromlott dolgot, és alig varom már, hogy működőképes legyen, mert nagyon élvezem bügyüzgetni.

és elmélkedek egy mondaton, amit valaki (már nem is tudom ki) mondott vagy 8 hónappal ezelőtt nekem, akkor lejegyeztem, most meg újra ráakadtam.

és újra előjött bennem egyik hobbim :) ez nem annyira látványos, de én nagyon élvezem, csak nem tudom, hogyan is álljak hozzá. mert ehhez sokmindent kell bújni, hogy boldoguljak, de élvezem az ilyesmit, meg kihivás is számomra, szóval, töröm rajta a buksimat.

meg a meleg nyári idővel újra kezdődtek (vagy folytatódtak) a légkondis sztorik. meg a fejfájás (szó szerint). és vállfájás. és egyebek ebből a családból. meg a tárgyalások, hogy így fújjon és ne úgy mozogjon...

jöjjön már egy szabadnap!!!!

Read more...

Vasárnap

Aradon szolgáltunk a gyülekezet egy részével. (a kép részlet a jelenetből)
Ebéden Kingánál és Krisztánál, vagyis a Kiss családnál voltam, és nagyon jól telt :) jó volt a beszélgetés ebéd előőt, után :)
az este már túl fáradt voltam ahhoz, hogy erről is írjak.
és még egy gondolat: "Az ezüsthöz tégely kell, az aranyhoz olvasztókemence, de a szívek vizsgálója az ÚR." (Péld. 17:3)

Read more...

Éva lányai

család. kapcsolatok. szálak. tettek és következmények. takargatás. örökség...
címszavak csak. még nem jutottam a végére. és nehéz lenne többet mondanom, abból, ami most foglalkoztat.
olvasok. gondolkodom...

Read more...

A héten

sokat volt alkalmam gyalogolni. egyik nap azt hiszem, vagy 10 km-t legalább, fájt is a lábam. na de a dolgok pozitív oldalát kell nézni, s az arról szól, hogy mozogtam. meg a sok csodás percről - a hársillatban (itt-ott már nyílnak), rózsacsodálásban, egyéb bokorszerű virágzó illatot beszívva, elmélkedve, gondolkodva...
szóval nem bánom, hogy nélkülöznöm kellett a kocsit, de éreztem az előnyeit is, most mikor nem volt. közben a kocsi is megjavult, bár még mindig nem tudni konkrétan miért jelzett, mikor kigyúlt a piros égő, mert nem találtak hibát. jó, mi?
aztán közben az éjszaka két legyet (olyan szürke cincogi fajtát) fogtunk egy csapásra. kellett nekik idedugniuk az orrukat!
és olvastam, sokat-sokat a napokban.
és írtam, meg elmélkedtem.
és még mást is csináltam...
ja, és fotóztam is :)

Read more...

Képeket

tettem fel ide is. még lesznek, remélem nem 2 hónap múlva...

Read more...

Hétvégén volt

együtt örülhettem én is az ifjú párral. és jó volt rég nem látott ismerősökkel is találkozni :)

Read more...

Úton

hát az úgy volt, hogy ki akartam használni az alkalmat a hosszabb úton való vezetéshez (amiért csak úgy mellékesen megjegyzem nem annyira lelkesedem) és hát (még jó, hogy nem egyedül) nekiindultunk. az autókámmal. ment is minden rendben, ameddig az aradi vonatsínekhez nem értünk. az út minőségéről azon a ponton inkább nem nyilatkozom, úgyhogy szépen levittem az amúgy sem szédületes sebességemet, és megakadt a szemem a frissen kigyúló piros lámpán. ezt sem láttam még égni csak inditáskor, így hát nem csoda, ha a pánik kerülgetett. ugyanis menyegzőbe igyekeztem - volna. csakhogy - tán a válságra hivatkozva - a kocsim úgy gondolta, jó lesz takarékoskodni az árammal is, így szépen csendesen eszembe juttatta, hogy akuja is van az autónak.
mit volt mit tenni, autószerelő tanácsával visszaindultunk. eleinte a piros égő elaludt, de aztán csak meggyúlt, meg megint elaludt, meg meggyúlt. végül már nem aludt el. mikor már közeledtünk a városhoz, már érezni lehetett, hogy csak forró levegő özönlik befele, a város utcáin már alig sikerült jelezni, szóval nagyon szurkoltunk, hogy hazáig kibírja. és kibírta...
indultunk is vissza nyomban, de képeket erről majd máskor. most túl fáradt vagyok ehhez, meg a csuklóm is fáj. úgyhogy a napokban lesz alkalmam sétálni többet, meg a rózsákban meg egyebekben gyönyörködni, amire nem igazán futja máskor...

Read more...

Gyümölcstea

végre rávettem magam a hét elején, hogy kibontsam a bécsből hozott gyümölcsteát. és készítsek is magamnak belőle. és hogy őszinte legyek, nem is tudom, melyiket szeretem jobban. magát a teát vagy a gyümölcsdarabkák majszolását. azt hiszem ez utóbbit :D

komolyabbra fordítva a szót semmi különös nem történik velem, körülöttem, azazhogy mégis, mert készülni kell százassal az elkövetkező hétvégékre. meg ez a hét egy kísérleti hét, de részleteket nem mondok vagy írok, először látni akarom, hogy működnek a dolgok. de eddig jól. csak azt nem értem, miért nem aludtam jól a múlt éjjel, pedig idejében (tényleg!) lefeküdtem, hogy pihenhessek eleget...

Read more...

És ugyancsak

a mai naphoz tartozik az ötlet, aminek megvalósítása igen hamar ment s az ujjacskáim megmérték a forró szilikon hőmérsékletét is...

Read more...

Pipacs

ehhez már nincs szemléltetés, mert bár kerestem pipacsos képet, semmi nem adja vissza azt a színkombinációt, ami minden reggel vár egy bizonyos pontján az utamnak. egy bizonyos zöldárnyalat (az a verzió nem tartozik a kedvenceim közé, de abban a kombinációban tökéletes), meg bizonyos szögből eső napsugarak, meg ugyancsak (más) bizonyos erősségű barnalencséjű napszemüveg. na meg az a sok-sok pipacs...
hm... az a hangulat, amit azok keltenek...
már jó pár napja hozzátartoznak a megszokott útvonalomhoz, naponta kétszer gyönyörködhetek bennük :D

amúgy a mai nap apró örömeihez tartozott az újabb egyirányú utcák felfedezése (ugyanis nekem továbbra is szabad járnom a megszokott útvonalon :D).
szóval: az élet tele van apró örömökkel :)
na meg "olyanok" is akadnak, mint a tilosba behajtó, egyirányú szűk utcán velem szembejövő autók...

Read more...

Tegnap volt

anyáknapja nálunk az imaházban.
és csak úgy eszembe jutott, hogy régebb nekem ez valahogy a labdarózsához kötődött (azzal volt bent díszítve). aztán majd az orgonához. végül az utóbbi időben a törpeszegfűhöz...
(szemléltetésképpen a tegnapi szegfűkből)

Read more...

Koronám: Királyom

- gondolattöredékek a délelőttből, bár nem lehetek ott élőben...

"lehet, hogy ami hátrányod, előnyöddé válik"

"bementél a Király elé? vagy csak sírsz és jajgatsz és nem tudod, kihez mentél be?" (gondolj Eszterre)

"ki tudod várni az idődet?"

Read more...

Netommianeve

ez a virág a balkonon nyílik :D

amúgy foglalt vagyok. ami nem is baj felettébb, csak konstatálom, hogy tyűte, erről is megfeledkeztem. öregszem, úgy látszik, bele kell nyugodni. de nem szándékszom ennyibe hagyni, csak a baj ott van, hogy a határidő naplómat is elfelejtem néha elővenni...
és ami még nagyobb baj, és ami igazi önfegyelmet igényel, az, hogy a hét elején eltervezzem, mit mikor fogok megcsinálni. mert úgy van ám, ahogy mások mondták: a be nem osztott idő bosztja az életedet. vagy valami ilyesmi volt.
és közben igyekszem felkészülni a holnaptól egyirányúvá váló utcákra és újratervezem a navigációs rendszerembe lassan beidegződött útvonalat. még jó, legalább nem roszdásodik be...

u.i. ja, és megjegyzem, hogy végre sikerült képeket is betenni a scrapbook albumomba. nem olyan épp, mint elképzeltem, de azért nem rossz. kicsit visszamentem a múltba. is. de az már rég volt. a hétvégén.

Read more...

A lányok

- házaink ékessége
lassan, de (remélem) biztosan megy a fordítás. azt terveztem, mikor megszületett a gondolat bennem, hogy április végére meglesz. de még csak a második fejezetnél tartok az 5ből. nem épp olyan egyszerü a munka meg minden más tevékenységem mellett ennek is időt szorítani...

szeretném, ha a lányok, akik most nőnek fel a "kezeink" között, akik felé szolgálok, házaik ékességei lehetnének. ahogy fordítom a könyvet sokat járnak a fejemben ők. bár vállna belőlük igazi, követni méltó példa...
emlékszem, ahogy tiniként figyeltem Ibolyanéni példáját, ahogy fontosak voltunk neki. és úgy érzem, nem vagyok elég jó példának eléjük. azaz mit is látnak meg belőlem az együtt töltött rövid idő alatt? vajon meglátják-e, hogy mi a lényeg? tudom, nem könnyű a feladat... felelősséggel elől járni... nagy kihívás...

Read more...

Kicsit

játszottam ma a gépemmel... :D

Read more...

Meghallgatlak

jó ezt hallani, de még inkább átélni.
nem gondoltam volna ezt annyira fontosnak, legalábbis nem a magam számára, semmiképp. de most már másképp gondolom. főleg, miután megfordultam néhány orvosnál. és tudom, milyen az, amikor nem unottan, legyünkmárezenistúl tekintettel hallgatnak meg, hogy belefagy az emberbe a szó.
vagyis azt akartam mondani, hogy jól esik, ha meghallgatnak. még akkor is, ha nem komoly a baj...
jó lenne ezt észbe tartani...

Read more...

Kezdem

nem tudni, hogy csak én veszem túl komolyan magam vagy pedig az orvosok nem tudnak vagy nem hajlandóak valami konkrétat mondani nekem. magamról.
és már elegem van a sok orvos-látogatásból!

közben itt-ott, ezt-azt fordítok, néha élvezem, néha nem.
és kezembe akadt néhány írásom. és hát kezdek azon filózni, hogy jó lenne-e vagy megérné-e kiadni őket. valamikor.

és várom a hétvégét. és tele vagyok ötletekkel, csak meg kell őket valósítani :D

különben megvagyok, köszönöm (ha valakit esetleg érdekelne)...

Read more...

Magyarul

is lesz alkalom a nyáron Bibliát tanulmányozni Surduc-on! több infó itt található...

Read more...

Pihenés

hogyan lehet "kifizetődően" pihenni? vagyis, hogy az ember az elmaradt és felgyülemlett tennivalóit is elvégezze, meg azért ki is pihenje magát?
azt hiszem, kellene egy olyan fontos-sürgős grafikont készítsek, mert begyűltek a sürgős dolgaim...
és pihenni is kellene...

Read more...

Válogatás

vonatból még...

az ablakból ideláttunk

első sétánk alkalmával találtunk rá - hangulatos kis templom :D

Uránia csillagvizsgáló

Stephansdom kintről...

... bentről

lelátás a Stephansdom tetejéről

Anker-óra

utcarészlet

Votivkirche

útközben a Ring-en

tulipánok a Rathausplatz-on

Rathaus

Parlament

Hofburg

Karlskirche

Peterskirche

Schönbrunn bejárata

rálátás az épületre

park-részlet

kacsák az egyik szökőkútnál (amúgy mindegyiknél voltak)

részlet

rálátás az épületre

Gloriette

lelátás a Gloritte-ről (a Schönbrunn hátulról)

kedvenc kacsás képem :)

még mindig Schönbrunn

Privy garden

lovashintó a Schönbrunn előtt

tulipán a Mariahilfer strasse-n

hogy tényleg ott jártam...

Read more...

Újból

itthon a szokásos jövés-menés orvostól orvosig. tekervényes és komplex egy szerkezet vagyok...
a megfázást a bécsi levegő sem tudta elűzni, sőt, a metróállomásokhoz tartozó huzat igencsak "jótékony" hatással járult hozzá. de azért már javulófélben vagyok.
kilométerórát kellett volna magamra szereljek, a gyalog megtett távolság mérésére, de így csak a lábunk fájása mérte és jelezte, hogy eleget járkáltunk. a lepcsőket sem számoltam, egyedül a Gloriette felső részére vezető 75öt. de a kilátás megérte. a schönbrunni park igencsak előhozta a nosztalgiázó és álmodozó oldalamat, míg a vízben úszó kacsákat néztem s a gépemet kattintottam el. ja, és azok az épületek! a Hofburg, a városháza, meg amúgy is... és a zene az esti koncerten - hja... és a templomok! meg a virágok!
csupa tavaszi szépségek. a 3 nap kevés, visszamennék még egy hétre legalább...

u.i. a képek (több mint 1200) nem akaródznak feltöltődni a gépemre, ezért csak majd máskor mellékelek belőlük, mert már kezdek fáradt lenni...

Read more...

Beszereztem

egy megfázást, legalábbis orrcsorgós-dugulós verziót. épp most, indulás előtt...
amúgy esőt mondanak, de igyekszem majd sétálós kedvemet nem szegni és a jó hangulatot sem elűzni a hulló cseppek miatt. hátha mégsem jön be az előrejelzés :D
közben tehnikai problémákon is töröm az agyam, meg ideje lenne már nyugovőra is térni.
hát szép, derűs napokat kívánok nektek :)
használjátok ki a szabad napokat - már akinek lesz - pihenésre, kikapcsolódásra, feltöltődésre...

Read more...

Szép ünnep volt

nem részletezem az okokat. azzal csak ellőném. nem is az a lényeg. így, hogy már elmúlófélben van, annyit csak, hogy szép volt...
egyik fenkölt pillanat az volt, amikor ma délután Balázs az ölemben aludt...
a többi? ehhez hasonlók. valamiben legalább is hasonlítanak...

a te szívedben ott van-e már a Feltámadt Krisztus?

Read more...

Igazi

az lett volna, s én is úgy szerettem volna, ha készült volna képeslap, meg a héten ráhangolódtam volna az ünnepre...
ehelyett az utóbbi 4 napban többet voltam orvosnál, mint máskor 1 (netán 2) év alatt összesen...
a képeslapok is elmaradtak, sajnálom :(
igyekszem ma a takarítással, egyebekkel elkészülni. és szeretnék holnap tényleg ünnepelni - nemcsak a sodrásban benne lenni...

áldott ünnepet nektek!

Read more...

Tavasz

tegnap meglepve láttam, hogy a magnóliák kinyíltak. jól esett kicsit sétálni, járni, élvezni a tavaszt. csak úgy...
és vannak helyek, ahova nem jó bemennem, mert pénzt költök, ha nem is akarok - amúgy ezt eddig is tudtam, csak na...
de nagyon élvezem azt, hogy hosszabbak a napok. és friss levegő, virágillat, hát igen.
de még soha nem jártam így, hogy nyakamon az ünnep s nekem még semmi képeslap elkészítve nincs...

Read more...

Kalapács - csapás

mikor lecsap a kalapács, akkor derül ki, mennyire szívós. vagy kiállja csak a kitartás kérdése, mekkora lesz a lyuk, vagy pedig - beletörik...
nem a nagyság, vastagság, forma, szín, miegyéb kérdése. valami másé.
a kagylók esetében is - ez készült a tegnap este (a széttört darabok szemétbe kerültek...)

Read more...

'

Read more...