Töredékek...

>> 2008. szeptember 4.

anya tükröződik a szemében :)
(ez a kép részt vett a versenyen is)

kicsi kéz...

... kicsi láb...

ő is ott volt a táborban, 3 hónapos (ha jól emlékszem), nagyon jó kislány és persze aranyos :)

>> 2008. szeptember 3.

csoportkép

patak

játék

tábortűz

a hargitán voltam, zenehéten. igazából nem is hét volt, mert hétfőtől másik keddig tartott. az előbb hallgattam vissza a levideózott énekeket és őszintén szólva, visszavágyom... hétfőn túrázni is voltunk, valami forráshoz, de a nevét ne kérdezzétek, nem tudom, lényeg az, hogy gyalog mentünk. ja, és volt egy művész/vicces fotók készítéséről szóló "verseny", aminek egyik kategóriájában (khm) díjaztak. aminek még örülök, az néhány régi vagy új ismerőssel való beszélgetés. szabadidőben nem bővölködtünk, mert gyakorolni kellett meg tanultunk, de azért jól telt, volt kicsi idő kikapcsolódni is. nem voltunk nagyon sokan, csak épp elegen (50en). a zsoltárokkal foglalkoztunk, jó előadások, áhítatok voltak, egész napunkat végigkísérte egy-egy zsoltár...

Újra itthon

>> 2008. szeptember 2.

vagyok. megérkeztem épségben, egészségben, leszámítva a sikeresen beszerzett megfázást. amúgy a hargitára lógtam el, méghozzá zenehétre, de nem részletezem az előzményeket. na de jól telt, bár úgy igazán pihenni nem futotta, kikapcsolódni, kicsit mást (is) csinálni viszont igen. képem van rengeteg, de még a felét sikerült csak átmásolni, pedig már legalább egy órája másol. szóval képek lesznek, de ma nem. részletek is lesznek, csak most nem. annyit csak, hogy zsúfolt, agyontáblázott a következő 2 hónapom, át kell kapcsolnom, le kell ülepedjenek dolgok... jó volt emberkékkel találkozni, beszélgetni, másokkal megismerkedni, csak most nehéz visszalépni, reggel munka megint, meg ez-az. majd még jeletkezem. valamikor...

Elméletileg

>> 2008. augusztus 25.

ez a következő bejegyzés valamikor jövő héten kellett volna megíródjon. de a kocsit még mindig javítják, úgyhogy ahelyett, hogy valahol 200 kmrel odébb lennék pötyögök itt. na de megyek, hátha indulhatok mindjárt...

Megváltozott

>> 2008. augusztus 22.

több minden, mióta kocsival járok. nem jut idő annyit töprengeni, meggondolni a bejegyzést, meg ilyenek, amikor meg mégis futja rá, akkor az élet lényegesebb dolgaim töröm a fejem, amit nem biztos, hogy kiírok ide, szóval... ritkán volt ilyen, hogy még ennyire sehol semmi legyen a fejemben az előttem levő hosszabb kiruccanással kapcsolatban (ez részben jó, de nem csak)

s ha most egy kicist lezser időszak volt, akkor lesz még haddelhad a következő sokhetekben...

A másik könyv

>> 2008. augusztus 20.

amit ugyancsak egy ideje olvasok, már emítettem, angolul ez:

néhány gondolat belőle:
- mit gondolsz, ki vagyok? ha tényleg elhiszed, hogy Isten vagyok, tedd, amit mondok. csak bízz bennem...
- mikor elfelejtjük, mit tett már meg Isten, akkor hitetlenségbe esünk és elkezdünk félni attól, amit a holnap hozhat...
- a félelem elrepül, mikor Isten jellemére és az Ő szavaira fókuszálunk...
- a szabadság abból a hitből jön, hogy Isten az, akinek mondja magát és ez a mindenható, mindent tudó, szerető Isten az Ő gyermekeit a karjain hordja...
- végrehajtani az Ő terveit az Ő dolga, hinni Benne és az Ő módszereiben, hogy így lesz, az enyém...

Egy ideje

>> 2008. augusztus 19.

olvasni kezdtem ezt a könyvet, amit ajándékba kaptam:

az író gondolom ismerős, ez a könyve tavaly jelent meg angolul, és nemrég románul, magyarra még nincs lefordítva. az Isten előtti hódolatról (închinare) szól. nagyon tetszik, hogy gyakorlati, minden fejezet végén van néhány ötlet, ajánlat arra, hogyan tudd a gyakorlatba ültetni azt, amit olvastál. ír arról, hogyan ébreszd fel magadban a hódolatot, aztán meg arról, mit is jelent abban élni - a szavaimmal, a hozzáállásommal, a munkámmal, a várakozásban, fájdalomban, akaratommal...

Kezdem megszokni

a kocsikázást. munkába járok, meg haza, lassan tudom a gödrök helyét is. mikor busszoztam, több mindent láttam az életből, embereket, helyzeteket. olvastam a buszon jókat, gondolkodtam, tervezgettem, egyebeket, amiket most nem tehetek. nem mondom, hogy jajdehiányzik és visszacserélném, és még nem tudom, melyik a kényelmesebb, csak úgy eszembe jutottak a különbségek...

és hiányzik a természet, a sátor, a túrák, amik valahogy lemaradtak az idén, amiktől nyár volt a nyár, mintha...

Bal? Jobb?

>> 2008. augusztus 18.

érdekes cikket olvastam a ball ill. jobb agyféltekés fényképezésről. én azt hiszem, jobb agyféltekés vagyok :D

Vendégek

>> 2008. augusztus 17.

voltak ma a gyüliben, a hajdúböszörményiek. jó volt. szépen énekeltek :) hamar eltelt a hétvége, nagyon...

Inspirálódás

>> 2008. augusztus 15.

céljából szoktam nézelődni a neten. ha van kedvetek és időtök, nézzetek fel a gúgöl képkeresőjébe a következőkkel: "paper wall art", "paper art" s szemetek-szátok tátva marad a sok ötletes szépségtől. már rég tervezem, hogy egy-s-mást kipróbálok én is... :D

Változatosság kedvéért

>> 2008. augusztus 14.

ma reggel busszal jöttem. ami jó volt, hogy olvastam útközben, már nagyon hiányzott :D

amúgy a tegnap feltúrták az útvonalam egy részét, úgyhogy eltérített útszakaszon mentem haza. ma reggel meg láttam, hogy a munka fele való utamon szedték fel az aszfaltot egy részen, pedig ott nem is voltak gödrök, ahogy emlékszem. na, de meglátjuk holnap, mi a helyzet...

Hogy mik vannak...

egyesek, akik bankkártyáról óhajtanak pénzt kivenni és annyit nem tudnak, hogy 900ban hány 0 van...

Újrahasznosítás

>> 2008. augusztus 13.

alá került néhány régi naptárlap. ez amúgy régi terveim egyike, ha így haladok a többi megvalósításával, hosszú ideig kihúzom, na de remélem, hogy a lelkesedés a megvalósítás felé fog hajtani... :D
szóval ebből (vaku nélkül készült a kép, mert vele a pótnapsugarak igencsak megtévesztőek lettek)

lett ez a dobozka, egy kis közreműködéssel az olló részéről (megjegyzem: semmi ragasztó):

valamint más naptármaradványokból ezek a színes borítékok:

Szokás-os

ma reggel is, a szokásos "még-10-percet, még-10-percet" tipusú felkelés. időben. éjszaka néha eléggé lehűl(ma reggelre azért már nem annyira), ezért az első fél (azaz negyed) éber pillanatban felhúzom nyakig a takarót, kitapogatom az ébresztő kütyüt, bebiztosítom a következő 10 percet és próbálok megmelegedni. mikor újra megszólal a zene, igyekszem rábírni a távirányítót, indítsa már be az órát, lássam, mennyi az idő, jobb esetben sikerül is egy kézlendülettel, s visszahúzódom a meleg vacokba még szundítani. rosszabb esetben fel kell ülnöm, akkor meg azért bújok vissza, mert pihenni kell. a következő 10 percet már azzal töltöm, hogy igyekszem rávenni magam, hogy azért csak jó lenne már valamikor kikászálódni és mozgásba jönni. kevés sikerrel, de azért annyira futja, hogy már nem ver fel a lágy zene, csak nyugodtan biztosítom magam, hogy nem fogok elaludni. jobb esetben már végig is futott az agyamon a napi program, megtaláltam a láthatatlanul kinyitott szekrényben az öltözetet, ami megfelel kényelmi, hangulati, időjárásszerinti meg egyéb szempontokból is. most már tényleg csak az van hátra, hogy összszedjem magam és átváltsak nappali üzemmódba...

Ma reggel

>> 2008. augusztus 12.

volt az első utam egyedül a kocsiban. egész jó volt, nagyobb gond nem is volt, kivéve az utolsó kanyart, amit kicsit gyorsan sikeredett bevenni, de valaki vigyázott, hogy szemből ne jöjjön senki akkor. ja, és meg kell tanulnom közelebb parkolni az út széléhez. de azért maradt elég hely mellettem... :D

A hazafele

>> 2008. augusztus 11.

út messze nem volt olyan sima és se egyszerű, mint a munkába vezető. és ez elsősorban nem a gödrök miatt, bár azok közül néhányat megjártam. a gondosan kitervelt hazafele vezető útvonalat nyomban átterveztem, amint képes voltam máson is gondolkodni, mint a történteken. nah szóval: aki teheti ne a nagyvárosban kocsikázzon. rossz ötlet, mert én nem tehetem. aki teheti, ne a nagy forgalomban tegye. ez se jön be. nah szóval, vannak olyan (nem is tudom, hogy minősítsem, inkább sehogy) sofőrök, akik azértis avagy azértse csinálják azt, amit kell. "hála" ezeknek meg egy-két "ügyes" hölgynek tényleg csak hajszálakon múlott, hogy a kocsim alja és oldala nem lett lesúrolva. még jó, hogy nem egyedül voltam a kocsiban!!! de inkább nem részletezem. elég azt a következtetést levonnom, hogy tutibizti, ezentúl azon a bizonyos utcán végig nem megyek.
és rájöttem, hogy mégsem vagyok olyan békés teremtés, mint amilyennek ismertem magamat, mert igencsak mondogattam ( magamnak), hogy "bácsika, nem látod, hogy..." meg "bácsika, miért mászol be elém" meg egyebek. szóval csigavér...
mikor végre megérkeztem haza, nagyon bizonytalan voltam abban, hogy holnap még nekiindulok-e újra...

u.i. de azért vannak rendesek is, akik nem dudálnak, nem másznak be, találkoztam velük is, de annyi nem ilyen volt a mai útvonalamon, hogy kell egy kis idő, míg lecsillapszom, azt hiszem...

Vezet-és

a hétvégén elég sokat voltam kormány mögött, tegnap d.e. úgy mentem el a gyülibe és haza, hogy nem ült mellettem gyakorló sofőr. ma már igen, mikor a munkába jöttem, de ez még bemelegítés. a várthoz képest elég szabad volt az út, jól jöttem, nem volt dugó. még egy kicsit hadd örüljek ennek, mert kezdődik a suli és aztán ajaj, mi lesz a városban. na de addig csak belejövök tán...

Még

>> 2008. augusztus 9.

vezettem, azóta este is, meg nagy esőben is (ráadásul ezt a kettőt egyszerre), a parkolás is alakulgat, a kocsit szokom, elég jól értekezünk :D

Kocsikáztam

>> 2008. augusztus 7.

egy kicsit ma este, azaz nem is kicsit, hanem sokat (majdnem másfél órát!)
következtetések:
1. kezdem szokni a kocsit. meg ő is engem. azt hiszem, jól fogunk mi értekezni hamarosan...

2. a parkolás még mindig nem megy normálisan. legalábbis amit leginkább kellene tudjak ebben a zsúfolt városban: hátulról parkareláterálának nevezett manővert. ha 10szer nem, akkor egyszer sem próbáltam, igaz már jobban megy, mint első alkalommal, de még nem az igazi. (vagy a bordurán kötök ki, vagy a képzeletbeli kocsit csonkítom vagy túlságosan messze állok meg az útszéltől. így van ez)

3. tankoltam. egyik következtetésem az, hogy soha nem fogom szeretni, mert néhány másodperc után remegni kezdett a kezem a pompa súlyától. tehát: olyan kúthoz megyek "itatni", ahol a hölgyeket kiszolgálják. van a városban, a kolléganőm mesélte. csak akkor még nem érdekelt, hogy hol. most már igen :D

4. vannak még türelmes emberek (pontosabban asszonyok). például mikor a jelzőlámpánál kétszer egymás után bedöglik a motor. azért még mind a ketten átmentünk azon a zöldön :D

5. megvolt az első "találkozás". egy iskolás kocsival :D hölgy vezette. ha nem egy kilométerre áltt volna meg az út szélétől nem lett volna semmi gond. intett az insztruktor, hogy menjek én előbb (kisebb voltam, hiába na), apum meg mutatta, hogy kezdő vagyok, de hát a legnagyobb jóakaratom és legkissebb sebeségem mellett sem tudtam elkerülni, hogy a tükreink nem puszilózzanak. na de nagyobb baj nem lett. legalábbis az én kocsimnak.

azt hiszem elég ennyi beszámolónak...

Az este

>> 2008. augusztus 6.

kicsit elmentem "szokni" a kocsit. hát, hogy is mondjam? kicsi, ami jó, de azt is jelenti, hogy elég hamar megfordul (és nem oda, ahova én számítom), még mindig nem tudom, hol ér véget a kocsi, arról nem is beszélve, hogy elől nem látok belőle semmit, mikor vezetek, így halvány lilám sincs még, mikor kell megálljak. na, kell még próbálgatni, mielőtt kimerészkedem vele a városba.

Íme

>> 2008. augusztus 5.

közkívánatra és nem csak (kevésbé sikeres és nem művészi a kép róla, de most nem is az a lényeg. szürke. azaz ezüst. és kicsi, mint már mondtam):

Kiskocsi

10 nappal ezelőtt még megvoltam győződve róla, hogy NEM veszek kocsit. azazhogy semmi szándékom nem volt, eszembe se jutott, annyira egyértelmű volt ez a nem. hogy miért részletezem ezt most? hááát - lassan fél napja van kocsim :D. szép kis kocsi, meg jól is megy, kipróbáltuk tegnap (én is vezettem egy kicsit), na de meg kell még szoknom, kell egy kis idő. kell ez, hogy szokjam a vezetés, belejöjjek (mint kiskutya az ugatásba), másképp nem lehet. most meg rém álmos vagyok, mert későn kerültünk haza a szerzeménnyel és keveset aludtam. kúrálom is magam fekete teával...

. . .

>> 2008. augusztus 4.

ami felnőtt bennem

- vágd ki

ami felépült magasra

- rombold le

ha eltakarja szépséged

Istenem!

2008. augusztus 1.

Kicsi ez-az

>> 2008. augusztus 2.

futotta végre kicsit ezt-azt kipróbálni. volt ami a szemetesben kötött ki, de legalább kipróbáltam. de ez sikeresebb lett:

lett belőle ez:

meg ez, bár ennek a szimetrikussága kivánnivalót hagy maga után...

2 austenregényen

>> 2008. augusztus 1.

rágtam át magam a napokban (Meggyőző érvek és A mansfieldi kastély). valahogy olyanok ezek a regények (és nemcsak a JaneAusten regényekre gondolok most, mert még van egy jópár hasonló, amit amúgy olvasni élvezek), hogy van egy pár (azaz lesz egy pár), egyik végig szereti a másikat és szenved (jobb esetben a másik is szereti az egyiket egy adott ponttól, csak nincs tisztázva az ügy), végül pedig a két ember kisebb-nagyobb, de happienddel egymásra talál...

többmindent élvezek ezekben a regényekbe, de most nem is ez a kérdés. csak azon gondolkodtam el, hogy a valós életben mennyire másként alakulnak a dolgok. az élet realitása egyáltalán nincs összhangban a regénykeltette világgal. tudom, semmi újat nem mondtam, csak úgy megfogalmaztam magamnak (újra) a következtetést...

Konyhatündér nem vagyok

>> 2008. július 31.

de már nemtomhányadjára állítom össze e nyári találmányomat: sárgadinnye, barack, nektarin kockák összekeverve. finom, de nagyon :)

Amikor minden

egy pillanat alatt más értelmet kap...

mindig elcsodálkozom azon, amikor épp szavakba foglalom a kérést, valahol még keresgélek bennem, hogy mi is az, amit szeretnék - és hirtelen: valahonnan váratlanul megvan a példa, a gondolat, a megoldás csak épp meg kell fejteni az értelmét ennek vagy annak, utánajárni, kicsit kutakodni magamban. ilyenkor mindig elhagynak a szavak, csak azt érzem, hogy kellett ez már nagyon, hogy megvan, rátaláltam az elveszett kincsre...

mint ma reggel is...

az este villámokat csodáltam, esőt seprő szelet figyeltem és megakadt a szemem a vizes aszfaltra küldött utolsó naracs színen...

Meglep-i

>> 2008. július 29.

Kreatív Blog díj. ez igazi meglepi volt, de tényleg, Betti részéről :D hát igen, szeretk fotózni meg meglepiket készíteni, van is pár ötlet a fejemben, igyekszem hamarosan papírra meg egyébre átvinni...

A díjjal feladat is jár, éspedig:

-ki kell helyezni a logót a blogba

-megnevezni az adományozót

-kiválasztani 5 olyan blogírót, akinek szívesen adnánk ezt a díjjat és üzenetet hagyni a kiválasztottak blogján.
Nah, lássuk csak:
1. Betti (visszaadni is lehet?) mert kreativan kell beossza az idejét, jusson másra is, de maradjon is :D, na meg a mesemondásban, mindenképp kreativitás kell :)
2. Adamariii :) mert kreatívan bánik a szavakkal
3. Noemi - mert kreativitás kell a gyerekek mellé, akikkel munkája során "találkozik", na meg mert sorait jó olvasni :)
4. Márta, mert ügyesen készít ezt azt a konyhán, de nem csak - trabantot is :)
5. Csillag, mert ő is ügyesen fényképez

Csendfotók

mocorgott bennem már egy ideje, hogy tenni kéne valamit a rengeteg fotómmal azon túl, hogy kiírom őket és elteszem "máskorra". végül néhány utolsó lökésnek engedve az este ("tadadam") megkezdtem a másik bloggot. hogy mennyire rendszeresen sikerül oda "írnom" attól függ, mennyit fogok otthonról netezni (és épp le akarom csökkenteni az adagot - más okok miatt), de igyekszem azért. régi és frissebb fotók fognak oda felkerülni, nem feltétlenül mind lélegzetelállító lesz, inkább csak egy-egy emlékdarab, valami, ami szemembetűnt, meg ilyenek. még kell finomítsam a fotózási tehetségemet, van mit dolgozni rajta, de nagyon szeretem csinálni, kész kikapcsolódás, így - miért ne - legyen egy kis ízelítő nektek a világból más szemével is :D na de a kép jobban beszél, mint a szavak...

Megfordul bennem

>> 2008. július 28.

mindenféle magambólkinemnéztem gondolat, újítás (részletek később), szóval agyalok keményen :D

a hétvégén jó volt kicsit Csengézni, csak úgy megjegyzem, hogy nála hálásabb és csendesebb mesehallgatót nehezen találni. ebéd közben-után 2 mesét kellett elolvassak egyhusztomban, aztán újramondjam, a prédikáció alatt is vagy kétszer elmeséltem az ezerszerhallott micimackót, meg egyéb könyvek olvasására is sor került :) na de Anita is aranyos :)

Színes világ

>> 2008. július 26.

érdekes dolgokat olvasgattam a napokban, többek között ma ebből a könyvből. a színekről. hogy a rajzolásnál mindenki azokat a színeket használja inkább, amelyek a saját személyiségét fejezik ki. és hogy a ruháink színei is általában azok a színek, amelyek jobban passzolnak hozzánk. hogy vannak tavaszi, nyári, őszi, téli színkombinációk. meg egyéb érdekességek a színekről. van még mit olvassak, tanuljak.
elgondolkoztam, mi is az, ami rám jellemző. kezd körvonalazódni, azt hiszem...

Megáll

>> 2008. július 23.

billentyűk csattannak. gombokat nyomogatnak. szomorú ég, szürkébe öltözött. pipacsrengeteg piroslik ködösen előttem, a képernyőn. megállt volna az élet? az az érzésem, itt a falak között, igen, pedig... kint frissitő szellő járkál. teleszívom magam vele. kis színt viszek magammal. szükség van rá.

Englishkönyv

>> 2008. július 21.

ez a második könyv, amit angolul kezdek el olvasni, az első amit befejezek (de a másikat sem adom fel, csak azt meg kell emészteni, különben nagyon jó, majd beszámolok szerintem róla is). Max Lucado írta, egyik kedvenc íróm, talán azért is olvastam ki ilyen hamar, meg azért, mert kicsike, meg azért, mert a táborban kaptam ajándékban. meg talán azért is, mert szükségem volt rá...
a mottó, a végigvonuló gondolat egy igevers: "de megalázza magát népem, amelyet az én nevemről neveznek, ha imádkoznak, keresik az én orcámat, és megtérnek gonosz utaikról, én is meghallgatom a mennyből, megbocsátom vétküket, és meggyógyítom országukat." (2Krón 7:14) ha többet vennénk igénybe az ima adta lehetőséget. az Isten erejét. ha tényleg akarnánk gyógyulást. a szabadulást. ha készek lennénk megfizetni az árát. ha kész lennék...

Élmény

a vasárnap reggel azzal kezdődött, hogy - khm - beültem az apu kocsijába (amit különben nehezebb vezetni, mint az insztruktorét volt - ezt már egyik este fáradtan ki is próbáltam) és elmentünk a gyülibe. Végig a városon. Több időt vett igénybe, mint máskor, mert még nem ismertem a kocsit eléggé (még most sem, úgy érzem), de mindenképp szép teljesítménynek érzem azért. És ami a legjobban esett, az az volt, hogy mikor kiszálltunk, akkor azt a minősítést kaptam mindkét (figyelem: mind2 !!!!!) szülő részéről, hogy szépen vezettem...
nah, kell ezt még gyakorolni, mert nem mernék a nagy forgalomba bemenni még, de kezdetnek talán mégsem olyan rossz...

Gondolkodom...

>> 2008. július 20.

hogy az évfordulók nem mutatnak semmit a minőségből. mégis néha a számok sokat mondanak. és hogy mit is jelent a hűség. meg mit lehet felmutatni az idők múltán. mit mondhatnék most ha értéket kérnének számon tőlem. "az élet az, ami addig történik, míg várod, hogy elkezdődjön az élet!"...

Ezt a hetet

>> 2008. július 18.

főként az álmosság jellemezte, meg egy kiábrándító vezetési kísérlet. nagyjából ennyi. igyekszem az elmaradt dolgokat behozni, megcsinálni, helyretenni magam. azt hiszem, most ütött ki rajtam a suli alatt felgyülemlett stressz, fáradtság. na de jön a hétvége, már nagyon várom, a pihenést is, de nem csak :)