Töredékek...

Virágok és nem csak...

>> 2008. július 15.

EnglishCamp

Drăgan völgye. minden reggel, ébredéskor ez a látvány fogadott. nem egyszer arra ébredtem, hogy az arcomat már nagyon melegíti a nap :) friss levegő, új barátok, angol, angol és újra angol, ige és jó gondolatok, motoszkáló felismerések és egyebek... egy hét. hamar eltelt...

Hol is, holiskezdjem?

talán ott, ahol abbahagytam... :D

múlt hétfő reggel valahogy nem találtam a helyem a bőrömben. semmi nem sikerült, valami láthatatlan szivacs mintha mindent kitörölt volna a fejemből (amit pedig megtanultam, persze). dél körül elment a "tett" színhelyére. hát, nem mondom, hogy szeretem a vizsga előtti izgulást, pedig bőséggel jutott belőle. várni, míg bekerülök a papír elé, aztán míg kiderül, mit produkáltam, aztán meg ameddig a rendőr megjelent a másik színhelyen, végigülni (meg nézni) míg másokat elvágnak. aztán meg rám került a sor. már nagyon vártam, hogy vége legyen, mert délben kezdődött az egész és akkor már majdnem 5 volt. na de valahogy (magam sem tudom, hogy) ment szépen a kocsi, csak 2szer fullasztottam le, az útkereszteződések valahogy üresek voltak épp akkor, s a rendőr végül úgy döntött, vezethetek :)

aztán meg nyomban elutaztam szabadságra. de mióta visszajöttem folyton álmos vagyok. ki kellene már pihennem magam! az este különben olyan vihar meg jégeső volt, mint még soha nem láttam. voltak olyan szerencsés kocsitulajdonosok, akiknek a kocsiját átalakította a jég (túl egyenes volt ugyanis a lemez...). a föld fehérlett a fehér darabkáktól...

Kábanap

>> 2008. július 14.

volt ez a mai. a nagy meleg, amibe igencsak belekóstoltam a friss és hüvös hegyi levegő után ma délelőtt. meg aztán a fáradtság. meg a bepótolnivaló az elmaradt, azaz lemaradt netezés miatt (és nemcsak), amit amúgy egyáltalán nem bánok, nem is hiányoltam. nem volt időm rá, egyszerüen. vissza kell rázódjak az itthoni kerékvágásba újra. ma reggel nagyon nem akaródzott nekem felkelni, pedig hát...

15. is megvolt már...

>> 2008. július 5.

szombaton reggel azt gondolná azt ember (én naiv), hogy mások alszanak, pihennek, de semmiképp nem kocsikáznak. tévedés. a környék tele volt iskolás autókkal (én meg csak szaporítottam a soraikat). azazhogy megvolt az utolsó "gyakorlat" a nagy alkalom előtt, amikor már rendőr ül mellettem. brr. na de bemelegítőnek ma egy ilyen egyenruhás alak előtt végeztem egy fordulási manővert... hétfő, az a hétfő délután...
a festivalul sperantei van most városunkban (Franklin Graham evangélistával), szóval esti program garantált. közben meg pakolok, vizsga után eltűnök, amint lehet...

14. is megvolt

>> 2008. július 3.

az este már. nem is tudom, örüljek-e, hogy nemsoká már nem lesz mellettem valaki, aki nyomja a féket ha kell, meg figyelmeztessen mit kell csinálni... vannak kedves emberek, akik nem nyomják a dudát még akkor sem, ha igen sokat várakoztatom őket (még bele is néztem a tükörbe, hogy ott van-e még a hátamnál - hát ott voltak...) láttam rendőr bácsit is (engem nem állított meg). hát így, még egy kicsi, nagyon kicsi...

Nemmostkészült

>> 2008. július 1.

hanem valamikor másfél héttel ezelőtt :) de azért tettem ki, mert ez az első példány az új és nemréglátott incire tehnikával. remélem, több is következik, csak előbb legyek túl a vizsgán. hohó, már csak néhány nap van addig :)

Néha

a döntés az enyém. csak nem látom meg a pontot, amikor ide vagy oda dől. valahogy annyira természetessé vált már a bal. pedig van jobb is. és tényleg, ha őszinte vagyok, nem érdemes a balt választani. hogy egyszerűbb? lehet. de nem kifizetődő. mégis jobb a jobb, ha nehezebb is...

(tudom, ez magasfilozófia, de most ez van bennem)

ma végre egy "normális" nap, amikor nem kell sem vezetni, sem suliba rohangálni. éjszaka felébredtem, forgolódtam, s újra tudom, milyen jó mikor nyugodtan végigalszom az éjszakát...

13. is megvolt

>> 2008. június 30.

igaz, most már lassul kicsit az iram, de tényleg csak kicsit. vagy inkább gyorsul? nem is tudom, de a napokat már nagyon számolni kell. a kérdés csak az, hogy mi a viszonyítási pont...

és jó, hogy tanulok. nem (csak) vezetni, hanem kicsit magamról is. vagy nem is kicsit. most már kezdem tudni, mikor lesz balból jobb, csak azt nem értem, hogy miért. meg hogy mit is jelent úgy közlekedni, hogy mindig csak egy dolgot tudni előre (nem mintha eddig nem így lett volna, csak most kicsit elgondolkodtatott...). hát így. inkább nem gondolok előre egy hétre, mert borsódzik a hátam. elég csak a mai nap, még az is bőven. ma rohanás, elméleti teszt, meg egyebek vannak még tervbe téve. jó kis program, nem mondom...

Tanulás mellett

>> 2008. június 28.

sikerült egy kis időt szorítani vásárlásra is, ez utóbbit inkább csak azért, mert máskor már nincs mikor megoldani... jövő hét pattanásig zsúfolt. de annyira jó volt ma az üzletek között sétálni, nézni a kirakatokat és nem csak azon gondolkodni, hogy büntetéspont, útkereszteződés, jobb(csak egyéb)kézszabály, előny, meg ilyenek. még egy kicsi, bátorítom magamat, lassan kezdhetem a visszaszámlálást, hogy hányat is alszom...
közben annyit még megengedtem magamnak az este, hogy megnéztem a Pollyanna filmet, igaz felirat nélkül, angolul, de a könyv akkor is jobb, nemhiába olvastam ki már kétszer (ideje lenne már egyszer magyarul is, de most nem futja rá)
még végig kell oldanom a kérdőíveket, jó lenne maximálisan teljesíteni...

12. megvolt

>> 2008. június 26.

egyre inkább érzem a fáradtságot, egyre többen olvassák le rólam ezt...

a város fel van túrva, ezt mondjuk eddig is tudtam, de most meggyőződtem róla, saját bőrömön. s azt mondom, hogy talpa legyen a pedálon annak, aki szépen s jól veszi a kerülőket.

és volt egy kedves sofőr, aki elengedett, bár semmi kötelessége nem volt, mert látta, hogy "ki" vagyok és háta mögött már kígyózott a sor...

és látom, hogy mások is idétlenkednek, mert most tanulják. és látom, hogy gyorsabban kellene mozogni, csak ott van bennem a félsz. és mindenre késznek kell lenni. és az elmélet elmélet, a gyakorlat gyakorlat. ahogy azt az insztruktor már első órán megmondta...

11. megvolt

>> 2008. június 25.

hát, hogy is mondjam? nem szeretem az útkereszteződésekben parkolt kocsikat, az irányítatlan forgalmú útkereszteződéseket, a láthatatlan (esetleg földre feküdt) táblákat még kevésbé. és a bicikliseket sem, akiknek van merszük a nagy útkereszteződésekben (esetleg még a körforgalomban is) keréken maradni, méghozzá nem is jobb oldalt, hanem a balon...

10. megvolt

>> 2008. június 24.

ma reggel sem remekeltem éppen. azt hiszem, a legkevésbé-szeretem útkereszteződésekben már jártam. ma reggel valaki igencsak türelmetlen volt mögöttem. és volt, aki igencsak türelmes, még ha meg kellett várnia is míg újraindítottam. és a sarkokon leparkolt kocsik miatt nem lehet a szűk utcákba belátni. és - na de nem folytatom. most is "hajnali" műszak volt, na de már kezdem megszokni ezt is. belejövök, mint kiskutya az ugatásba. vagy sem.

hétfőn teszt, a tegnap egész szépen teljesítettem, de azért még az anyagot át kell olvasni újra, meg újra, meg újra, mert azok a büntetéspontok, meg jogosítványfelfüggesztések, meg infrakciók - hát nem is tudom, nem szimpik. és tudni kell, nagyon is tudni kell őket, mert bőven benne vannak a kérdésekben és nem lehet csak találgatni. arra még nem volt sem időm, sem energiám (és hogy őszinte legyek, kedvem sem), hogy kiszámoljam, egy ilyen reggeli adagban hányszor függesztenék fel a jogosítványom, vagy éppen hány pontot gyűjtenék be... a legjobb, hogy más sem számolja :D

9. megvolt

>> 2008. június 23.

ezúttal kora reggel, munka előtt. kicsit éreztem, hogy még nem ébredtem fel egészen. lesz még ilyen a héten bőven, szóval megvolt a bemelegítő. talán nem is rossz, jönnek a nagy melegek, reggel azért még tűrhető... na megyek, dolgom van mára. rengeteg.

Valami(ér)t

>> 2008. június 22.

csontot faragni. vagy mégse?
zakatol bennem a holnapi nap. s az azutánik. jó lenne félreállni kicsit s nézni, elmélázva akár, mint a patakcsobogást a természet ölén. nem futja semmire se. betáblázva minden óra, perc. reggeltől estig. nem bírom, pedig vinni kell, nem lehet lelépni, félreülni, megállni. egyszer élünk, mondta valaki, s jó lenne minőségit is. de tenni kell ezt is - azt is. s ha már tenni, akkor jól kéne. s ha már jól, akkor ára is van. valamit valamiért. de vajon mit s miért? jó lenne értékességet nem vadászni, álfontossággal nem cicázni. s végre nem mennyiséget számolni. de nem lehet ideálokban élni. az élet elüt a számításoktól, az álmok nem másolhatók. a felelősséget vállalni kell. élni kell...

(Hó)napravaló - tanítványság

lelki növekedés. források, amikből táplálkozunk.
s hogy néha mélyre kell ásni. kidobni a megszárad, dermedt, fagyos-mocskos-romlott szemetet...
gyűlölni azt, ami elválaszt Istentől...
"Minden reggel fölébreszt engem, hogy hallgassam tanítványként" - s mégis milyen kevésszer teszem, hogy nem vagyok engedetlen...
s hogy nem a csomagolás az igazi érték...
recept (mindenkinek ajánlott): 3x naponta egy adag önbecsülés...

8. megvolt

>> 2008. június 20.

bent jártam a város olyan helyein, hogy néhány napja még biztos voltam, hogy sokáig kerülni fogom, a legnehezebb útkereszteződésekről lévén szó... nem is volt olyan rossz, igaz, azért, mert nem volt túl nagy a forgalom. és vakáció van :)

néha jó, hogy nem tudják mások kitalálni, mit gondolok. és jó, ha megmondják az embernek az igazat. megfogalmazzák azt, amit magában forgat, csak nem találja a szavakbani alakját...

és mivel nem tudják kitalálni, mit gondolok, jó ha jelzek. jobbra-balra. és még jobb, ha a helyes, megfelelő irányba. és az se rossz, ha más is jelez. és nem vág be csak úgyni elém. még ha scoala vagyok, sem...

azért eme új "pályafutásom" során párszor már megdudáltak. és nemegyszer türelmesen kivárták, míg sikerült elindulni, befordulni, stb. és kezdem megtanulni, hogy az embernek a kormánynál is csak 2 szeme van, de ezerfele kell egyszerre figyeljen. és van nyaka is, hogy néha fordítsa is a fejét. és csak két lába van, meg két keze, de azok mozoghatnak külön is. sőt, jó ha mozognak. amolyan multitasking :D

és jó, ha az ember lánya a kormánynál időben meglátja a kisutcát, mert netalán a tanár oda akar betéríteni... többnyire akkor, mikor fogalmam sincs, hogy ott van.

7. megvolt

>> 2008. június 18.

a tegnapi produkciómat, azt hiszem, jobb lesz ha nem minősítem...

mindenképp azonban említésre méltó a Rudicskán tett kiruccanás, mert:

- először jártam ott, ráadásul én vezettem

- először mentem 4ben (mármint 4es sebességben)

- előttem az úton igen értékelendő sebességgel araszolt át egy feketés hosssszú kígyó, aki bizonyára pontos megfigyelés és hosszú számítás után választotta ki az úttesten való átkelés időpontját, bár ez gyalogátjáró hiányában büntethető tett

egyre több manővert tanulok meg, említésre méltó mindenképp a könyvekben sosememlített, gyakorlatban használt, parasztnyelven gödörkerülésnek becézett művelet. a sikereseket senki sem tartja számon, a sikerteleneknek köszönhetően (mert vagy nem láttam meg vagy pedig későn szökött a szemembe) rengeteg "dicséretet" beszereztem a tegnap...

mindenképp nem elfelejtendő az a műremekem, mikoris köszönet a megállóban nem tartózkodó troli/buszoknak senki és semmi nem sérült, hacsak nem számoljuk a saját vezetési tudásomról alkotott képem nehezen szerzett egyensúlyájából való kimoccanását...

na így lennénk...

Úgy tűnhet,

>> 2008. június 17.

nekem az élet most csak vezetésből áll. hááát, ez tévedés :D

na jó, az előbb tényleg az volt az érzésem, hogy így van. mellettem vizsgáznak, útra készülnek, izgulnak, gyereket nevelnek, tanulnak. nekem csak a folytonos rutin: munka, vezetés-tanulás, tanulás és elfutott a nap. a gondolataimban mindigottvan, eszembe jut, előjön, motoszkál bennem. emellett érnek bennem dolgok, mint ahogy a suli elvégzése is hónapokig érett amíg végül belevágtam...

hát így. csak idő legyen a nagy gondolatok valóraváltásához...

6. megvolt

>> 2008. június 16.

mivel mára szabadnapot vettem ki, délelőtt vezettem, "normál" forgalomban. és mindenfelé a városban. és már nem izgultam, persze ez nem jelenti azt, hogy minden tökéletesen ment. 2szer megdudáltak, de nem zavartattam magam (egyszer tudom, hogy az volt a baj, hogy lassan indultam el). amúgy ma tanultam, meg még fogok, jó lenne már az elmélettel teljesen tisztában lenni. na, kezd ez menni, de akkor is azt mondom, hogy nem tartozik a hobbijaim közé. bár ma eléggé élveztem, legalábbis az volt az érzésem mikor hazaértem...

5. megvolt

>> 2008. június 13.

ma a háttalparkolást gyakoroltam, ha minim 10szer nem, akkor egyszer sem. nem részletezem az idétlenkedéseimet, de nagy sikernek nem örvendett ez a manőversorozat, az biztos. hiába volt óriási hely a művelethez, nem akaródzott menni.
na de ma péntek van, és aki nem volt ez én helyzetemben, el sem tudja képzelni mit jelent az, hogy holnap reggel nem kell 6kor felkelni megint és a ma estét nem kell azzal tölteni, hogy az ember a legiszlációt bújja (bár nem ártana, mert már kellene tudjam, de úgy döntöttem, kicsi szabadot adok magamnak), szóval igazán örülök ennek az estének... :)

4. megvolt

mondom én, hogy a napi adag :)

tegnap a felhőszakadás előtt befejeztem a mutatványaimat :D

kezdek kevésbé izgulni mikor beülök arra a bizonyos ülésre. és tegnap visszafele is mentem. gyakorlatoztam vele, és egyedül ültem a kocsiban. minden alkalommal alaposan leizzadok, ez már vele jár, mármint a vezetéssel. tegnap sikeresen kivívtam az insztruktorom ama fenyegetését, hogy a hiba ismétlésekor kidob a mozgó kocsiból (bátorító, nemde?). később otthon csak nevettem a hibámon, de akkor annyira normálisnak tűnt, amit csináltam, pedig tudtam, hogy hiba...

amúgy a forgalmat kezdem megszokni (itt a többi mozgásban levő kocsi értendő), bár nem a legzsúfoltabb utakon járok, és nem is a legnagyobb forgalmi órákban, de most, hogy beköszöntött a vakáció, remélhetőleg az is alábbhagy.

ja, és ha valaki lát, mikor a sofőr helyén ülök, kérem ne legyenek olyan elvárásai, hogy észrevegyem.

és mégvalami: a gyalogosoknak ajánlom, hogy figyeljenek, mikor lépnek le a járdáról. a maguk érdekében. :D (teljes szívből együtt éreztem a másik iskolással, aki a napokban nem engedett át a gyalogátjárón, mikor vezetés után hazafele tartottam :) )

3. megvolt

>> 2008. június 12.

kezdek belejönni, hogy olyan ez, mint a napi adag...

a tegnapelőttihez képest jobban ment, de nem részletezem, úgysem érdekel senkit... persze, még mindig van mit tanuljak, javítsak. (eszembe sem jutott, hogy egyenesen menni milyen nehéz lehet...)

semmire nem jut időm, de tényleg semmire. mikor hazamegyek, már este van, csak eszem, tanulok és alszom, mert muszáj. most látom csak, mennyire értékes egy-egy szabad délután, amikor azt tehetek, amit akarok (ezt múlt időbe kellett volna írjam!) és nincs előre betáblázva minden nap minden percecskéje... de ne panaszkodjak, mert a bácsi értem jön, felvesz, a tegnap pedig hazavittem magamat, szóval ez jó.

már várom, hogy lejárjon, hogy ne mondjam azt, hogy ez azt is jelenti majd, hogy szabadságra megyek :D ja, de a vizsgát nem várom. de nem is tudom, miért foglalkozom ezzel, úgysincs időm még álmodozni sem arról, hogy milyen lesz...

2. megvolt...

>> 2008. június 11.

meleg volt. fáradt voltam... figyelmetlen... sokat hibáztam... :(

jártam városon belül, kívül, jó kis forgalomban is (egyik jelzőlámpánál csakaz 5. zöldnél mentem át, akkora volt a sor), egy adag ijjedtséget is beszereztem, ez köszönhető egy szeleburdi vezetőnek, akinek volt mersze elémvágva elvágni az utamat és megállni a mellékutcába befordulás közben...

a hibákat nem sorolom, volt bőven, még túl sok is...

ha:

- az első alkalmat élveztem, a másodikat kevésbé

- az első mosolygóssá tett, a második lekonyulttá

- az első elég jól ment, a második legalább annyira rosszul, mint az első jól

ez volt...

* a gyalogosok hamar áthúztak előttem - jól tették

* akik tudtak kikerültek - még jobban tették

* akik mögém kényszerültek nem dudáltak - ők tették a legjobban!

1. megvolt

>> 2008. június 10.

hááát, hogy is mondjam? khm. várakozásaimat felülmúlta...
na jó, félni se volt időm, megérkezett a bácsi a piros logannal. jól megy. az én kezem alatt is. na de csak lassan. a bácsi rendes: nyugodt, türelmes, magyaráz. nem hittem volna, hogy már este annyi ideig a kezem alatt lesz a kocsi, méghozzá olyan helyeken, ahol más, "normális" kocsik is járnak (persze nem túl sokan). na nem ment minden tökéletesen, de azért elég jól, szvsz szerint. a motor egyszer állt meg a kezeim között. ez van, elnyomta valami pedálokat ott. apró hibáktól eltekintve egyszer úgy vettem be a kanyart, hogy az út másik sarkán kötöttem ki. hát igen. egyszer nem adtam elsőbbséget egy biciklisnek. úgy gondoltam, túl messze van. és egyszer egy szűk utcába úgy kanyarodtam be, hogy a szembejövő biciklis néni azt hiszem, hogy le is szállt a járművéről. biztonság kedvéért. nem tudom, milyen utcákban jártam, csak a cedeaza-kat meg stoppokat láttam, na meg az út sarkán játszó gyerekek tűntek ismerőseknek, meg néha a kerülendő kocsik. pedig szép házak vannak arrafelé, csendes kis utcák (ezt akkor láttam, mikor a másik tanuló kezelte a kocsit, én meg már túl voltam az első hoppon)
na, de a neheze még ezután jön, mikor a forgalomba bémerészeltetnek... csak lassan a testtel. és az örömmel is.
u.i. azt hiszem élveztem is. a végefele. úgy emlékszem...

Félelem

>> 2008. június 9.

megbénít. erőt lop. de mindet. körbefon, észrevétlenül behálóz. megkötöz...

szabadulni volna jó. de nem mozdul a gondolat, csak zakatol bennem a vágy. kilátástalan homályba borul minden körülöttem. ó, hol a fény, melynek ellenállni nem tud, s elillan nyomtalanul? meg kell találnom, de nem tudom keresni...

aztán... békesség leng körül. lecsendesül lassan bennem az összevisszaság. a kérdések meghúzzák magukat. már nem fontos annyira a válsz, mert valami jött. valami, ami több a megoldásnál. nyugalom, csend, békesség... megfogalmazatlan észlelés...

Felgyorsultak

>> 2008. június 8.

az események... pénteken megvolt az első elméleti óra, és hát a könyvben levőknél többet is mondott a bácsika, szóval nem volt hiába ott ülni. nekifogtam tanulni, megyeget, de rájöttem, hogy már nagyon elszoktam tőle, és az egyetem meg mintha olyan rég lett volna már...
aztán tegnap volt angol conversation, egy kedves barátnőmnél aludtam, jól telt nagyon.

jövő hét igazi futkosás lesz, órákra járni, megkezdem a gyakorlatot is, szóval minden szabadidőm foglalt, amikor nem leszek órán, valószínüleg tanulom az elméletet, teszteket oldok, meg ilyenek... csak bírjam szusszal...

Végülis jó,

>> 2008. június 6.

hogy ilyen kora reggel már be kell jöjjek a munkába, mert általában jó ideig egyedül vagyok, tehát nyugodtan elmélkedhetem, imákozhatom, csend van... és ezt ki is akarom használni! :)

csak az esti lefekvés menne idejében...

ja, és ma este lesz az első elméleti órám. a bácsit már hallottam beszélni, hótmonoton hangon. na de valahogy csak kibirom :) terv szerint a könyvet egyszer már kiolvastam volna eddig. de nem sikerült. majd ezután...

Mi lenne ha

>> 2008. június 5.

egyesek értesítenének ketteseket, hogy kiadták az új bankkártyát, amit lehet rendesen használni az automatában?

hát az lenne, hogy a kettesek nem kellene rendszeresen pénzkivevősdit játszanak, sorba álljanak, aláírjanak, várjanak, hogy ne beszéljek a megtett útról. ja, és hsználhatnám normálisan, mint a bankkártyákat szokás. most mondhatná valaki azt, hogy ne nyafogjak, mert itt van néhány lépésre az irodától a bank reprezentánsa és megoldom. de akkor is, kérdem én, micsoda dolog az, hogy a bank csak úgy ni, leblokálja a kártyám, nem is értesít. ja, hát valahogy megtudtam, például, mikor fizetni akartam és nem ment. hogy ne mondjam, hogy már több mint egy hónapja annak, és a kérdésemre, hogy mikor lesz meg az új kártya, amit kiadnak minden pórul járt emberkének, azt mondják, hogy majd szólnak nekem. aha. a múltkor már nagyjából minden kártya ki volt adva, ma is tehát, s végre megtudtam, hogy mégis el kell mennem a központhoz, leállnom a sort (ezt persze nem mondták, de benne van a pakliban), és remélem, megkapom a kártyámat. na, ezt egyszerübben nem is lehetett volna elintézni...

(most haragszom, hogy így járatnak és így viselkednek, na de nem ragozom...)

Kipróbáltam,

milyen az, amikor az ember 6kor fent van. jó, mi? és ráadásul ez az első a 22 ilyen munkanapból. és máris elkezdtem a visszaszámlálást :D. na de épp ezért valószínüleg jobban fogom értékelni, amikor szombaton meg vasárnap 8ig vagy még tovább aludhatok...

amúgy tegnap este aranyos unokahúgaimmal is együtt voltam, és hát úgy megmosolyogtatnak minden alkalommal. örülök nekik :)

aztán kora reggel azzal az énekkel ébredtem, hogy "alig hiszed, mily jól hat, hitet, reményt mennyit ad ha szíves és derűs vagy: légy vidám!"

hát legyen nektek is vidám napotok ma :)

Nem érek rá

>> 2008. június 4.

mondta a buszban az anyukájának. Hogy mire nem ért rá? Templomba menni...

azon gondolkodtam el, hogy van-e időm? és mire van. számolgatom lassan már az órákat is, a perceket, mert pontos időre itt vagy ott kell lenni, be kell osztani, ha lehet jusson is meg maradjon is. pihenni, olvasni, tanulni, másokra is meg magamra is. "az idő a TE ajándékod" jut eszembe egyik versből "s romlandó ajándék az, nem lehet tartogatni". csak befektetni. hasznosítani. foglalt vagyok. nem érek rá.

vagy mégis?

Kóristák

>> 2008. június 3.

ezt a filmet néztük meg az este ifin (Les choristes - eredeti címén). Érdekes volt (aki még nem látta, ajánlom :) ). A második világháború utáni időszakból. gyerekek...

hogy van esély az esélytelennek látszó részére is...

hogy mit jelent, ha valaki nyitott többet lát a látszatnál egy roszz kisfiúban is akár...

hogy lehet észrevenni, motiválni, felemelni valakit...

nem a magamnak gyűjtögetés gazdagít...

az élet gazdagabb lesz, ha másokra is odafigyelek...

és noname zeneszerző maradhat valaki, még ha egy nagy karmestert hoz felszínre egy kisfiúból... mert nem az a fontos, hogy minél nagyobbá válj, hanem hogy nyomot hagyj valaki életében...

Szédültnap

>> 2008. június 2.

ez a mai. a tegnap este jól telt, de a mai nap... már reggel úgy kezdődött, hogy felébredtem, megnéztem hány az óra és rájöttem, hogy tegnap reggel elfelejtettem átállítani a mai ébresztési időt, szóval a szokásos 10 percnek fuccs. mégis, épp hogy csak elkészültem időre, indulni. és aztán meg viszzafordultam, mert valami fontosat otthon felejtettem (ez naaaaaagyooooon ritkán történik meg velem). aztán a postán valamit ki kellett fizetnem, elírták a nevemet, pedig csak le kellett másolniuk... arról nem is beszélve, hogy mit írtak helyette...

a fekete tea helyett pedig rátértem a zöldre ma.

és még csak reggel van...

pörög az élet itt, nem unatkozom :)

ma reggel olvastam, hogy "a kifogások olyanok, mint a kijáratok a fejlődés útjáról". szóval tessék élvezettel nekilátni a mai napnak. mentem is...

Ezerfelefigyelni

>> 2008. május 31.

egyszerre hogy lehet? egyik lábbal egyik pedál, másikkal a másik, egyiket nyomni, másikat felengedni, közben nézni az utat, kormányt tekerni, sebességet váltani, mütyüröket kezelni, tükröt böngészni (a visszapillantó létezéséről totál megfeledkeztem), na de nem sorolom tovább. rövid délelőtti próba eredményeképp azon gondolkodom, hogy nem lenne-e mégis jobb visszalépni?
vagy adjak még egy esélyt magamnak?
megyek, nagytakarítást rendezni a gépemen... ráfér már.

JustBeGlad

>> 2008. május 29.

a vége felé tartok, már másodjára olvasom(Eleanor H. Porter: Pollyanna, magyarul Az öröm játéka címmel jelent meg), angolul mindkét alkalommal. de jó gyakorlása a nyelvnek, és nem csak...

"és általában van valami mindenben, ami miatt boldog lehetsz, ha elég sokáig kutatod, hogy rátalálj"

"tulságosan foglalt volt azt akarva, hogy a dolgok másként legyenek, ahhoz hogy időt találjon örülni a dolgoknak, ahogy vannak"

"a dolgok többnyire feleannyira sem rosszak, mint amilyennek kinéznek, drágám, ezt tudod"
és ezt inkább meghagyom az eredetiben: "It takes a woman's hand and heart, or a child's presence, to make a home."

Huncut angyalka

>> 2008. május 27.

megnéztem az este. de lehet, hogy mégegyszer megnézem. egy kislány, aki bátor kimondani aaz igazat a felnőtteknek... néha meglepően... "nézd úgy a dolgokat, amilyenek, minek bonyolítani?" nos, igen. az elmúlt 2-3 héthez hasonló zsúfoltságú több mint egy hónap áll előttem. de minek bonyolítani? eddig minden kialakult, és jutott kicsi kikapcsolódni is... "life is more than a song, for me is a symphony..." (részlet a filmből) és közben Az öröm játéka jár az eszemben. eldöntöttem, hogy (újra)kezdem a játékot...

Csodaszép

>> 2008. május 25.

ma reggel úgy ébredtem, hogy a nyakamat nem tudtam jobb felé fordítani... fél óra kenőcs meg masszírozás után engedett, de még mindig nem igazán tudom a fejemet egyenesen tartani... ennek ellenére, a szívemben zeng az ének, amit ma a végén énekeltünk. románul eddig is tudtam és a kedveceim közé tartozott :)

Csodaszép látvány ha kél a hajnal
És mikor a nap leszáll,
De még annál is csodásabb nékem,
Szeret Jézus, ez örökké áll.

Refrén:
Nekem Jézus oly csodás,
Szebb mint e nagy világ,
Szeme áldón néz reám,
Nála szebb nincs senki más!

Csodaszép látvány a tél a nyár is,
Vagy éjjel a csillagfény,
De még annál is csodásabb nékem,
Uram kegyelmét elnyertem én.

Csodaszép mestermű minden ember
És nincs hozzá fogható,
De még annál is csodásabb nékem,
Örök életet ad Megváltóm.

Egy kicsit a csendből

>> 2008. május 24.

néha Isten szavak nélkül hagy... egyszerüen üzen valamit és nekem már nem marad semmi hozzászólnivalóm. és néha nagyon elképzelhetetlen úton találja elmondani... mint például ma. a kidobandó szemeteszacsival... kivettem a vedrecskémből, ami amúgy már dugig volt. és ahogy ránéztem, láttam, hogy van még benne hely. a zacsi, míg benne volt, felvette a veder formáját. de a papírcsík nem lett görbe, a pálcika sem. a zacsi is kirúgásra készen próbált daccolni a rákényszerített helyzettel...
akárcsak én is néha. kikozmetikázom az alakot, de belül nem hajlik, nem törik meg, csak a megfelelő pillanatra várva húzódik meg ez-az... pedig Te átformálni akarsz, nem csak alakba önteni... belül, teljesen másat...

Újabb folytatás

ma is futotta egy kis kreatívkodásra... szeretem, feltölt. és most nemcsak a bloggom kinézetére, színeire és annak variálására gondolok, bár az is mai "termés", de az alábbi lapokra is. és remélem, sikerül örömet is szerezni velük a "címzetteknek" :)

Keret...

>> 2008. május 23.

volt egyszer egy fiatal. egy koncert után a tüzijátékot nézte s próbálta lencsevégre kapni. és közben azon kapta magát, hogy a gép képernyőn keresztül csodálta a fényjátékot. megállt egy pillanatra, leengedte a már zsibbadó kezét és - előtűnt az egész kép. az ég, a fények, az is, amit nem látott míg a keretben próbálta beilleszteni. és végre elkezdte élvezni, csodálni a látványt...

Isten nem tudom a kereteim közé beszorítani. de biztos be akarom Őt oda tenni? megéri? inkább leeresztem a kezem és engedem, hogy egész lényével betöltsön. és megmutassa, ki Ő...

Tégy áldássá!

>> 2008. május 22.

TÉGY, URAM, ENGEM ÁLDÁSSÁ!

Tégy, URAM, engem áldássá!

Lelkedet úgy várom.

Tedd Te a szívem hálássá,

hogy Neked szolgáljon!

Bárhova küldesz, ajkamról

zengjen az új ének!

Tégy, URAM, engem áldássá!

Oly sok a bús élet.

(Füle Lajos)

Feketea

na, megint elkezdtem :( az egy, hogy rengeteg intéznivalóm van, de azt most még én sem érem, mi ütött belém, hogy a jótékony alvás helyett úgy gondolom, hogy jobban ki tudok kapcsolódni mondjuk egy film mellett. arról ne is beszéljek, hogy a következő napra mindig kb. ugyanolyan full programom van, mint az előzőn. na igen. közben meg emésztgetem az történéseket, a gondolatokat, és néha nagyon kedvem lenne eltűnni, és egyszerüen csak magammal lenni... és keresem a Lényeget. valahol sikeresen elszórtam, lemaradtam tőle. vagy elébe mentem? nem is tudom, csak azt észlelem, hogy nincs...

Napsütéses reggel

>> 2008. május 21.

van, és korán ébredtem, így fekete teával biztosítottam magam erre a napra...

eszembe jutottak azok az emberek, akiket Isten használt abban, hogy elgondolkodtasson és változást idézzen elő ezáltal bennem. vagy felhívja a figyelmemet vallamire. hálás vagyok értük. néha csak egy elejtett mondat, nekem szegezett kérdés volt, vagy egy gondolat, egy sor az éppen olvasott könyvből, egy kép, egy szó, egy mosoly... szeretnék ilyen lenni én is...

Fodrásznál...

>> 2008. május 19.

beültem a székbe. itt eddig, azt addig. csattogott az olló, s míg magamat figyeltem a tükörben, rájöttem, hogy nem olyan lesz, mint én azt elképzeltem...

most is a székben ülök. a Fodrász méregeti a hosszúságot, alakot. kisimítja a gubancokat, átrendezi a szálakat. alakít. néha belevág mélyebben, többet is mint én kértem, akartam, "megengedtem". türelmesen nyeseget... s közben keresi bennem a képmást. nem fárad el. valahogy soha nem adja fel. szeretettel igazít. míg kiábrázolódik bennem - a kép mása. a képmása...

Lett folytatás...

>> 2008. május 17.

különböző technikákkal kísérleteztem ma. az eredeményből ízelítő:

Mosolyjáték

>> 2008. május 16.

vállig ért a haja. nézett. visszanéztem. és rámosolyogtam. egy darabig tűrte, majd elfordult. én is. de aztán újra nézett. halvány mosolypróbálkozással. visszanéztem, mosolyogva. arcán széles mosoly lett a karcolatból. a szeme is ragyogott. majd kinézett az ablakon. s arcán huncut kis fény gyúlt. szeme sarkából engem keresett, s amint meglátta, hogy mosolygok, újra félrefordult nagy sebességgel. az anyuka nem értette mi folyik. ő pedig, folytatta. én is. játszodtunk. aztán leszállni készültem a régi buszról. észrevette. de nem hagyta abba a játékot. mikor már léptem le, egy utolsó mosollyal köszöntem el tőle. várta...

ki vár ma játékra? mosolyra? igazira? a rozoga dolgok is új fényt kapnak tőle...

"Mondd kedvesem, hoztál-e Napsugárt?" (Füle Lajos)

nem csak játékmosolyt...

Mintha

>> 2008. május 15.

elveszett volna a blogírás varázsa... nem is tudom, vagy talán csak nem történnek érdekes dolgok? tény viszont, hogy kevesebbszer érzem magam motiváltnak írni...

a tegnapi teszt töltögetése közben gondolkodtam azon, hogy különleges-e az életem? mármint a többségtől elütő-e... talán nem. vagy mégis? az enyém...

Margóra

>> 2008. május 14.

"A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által" (Rom 15:13)

megakadt a szemem a naptáron. lemenő nap a felhők között. fénye narancsra festi a vizet... békét, nyugalmat sugároz - jóleső érzés lehet ringatózni elmélázva a vizen... bővölködés - több, mint elég. öröm, békesség, amolyan pillantás és gondolatodavonzó szavak. túllátni a láthatón. ehhez kell a hit. tetszik a megfogalmazás: a reménység Istene. Ő adhat reménységet. erő, egy másik visszatérő gondolat mostanában. ráakadok reggel, délben, este. valahogy rámköszön innen-onnan. nem egyedül. a Szentlélek által. lehetséges...

Belevágtam

>> 2008. május 13.

kicsi fejszémet a nagy fába... csakazértse, csakazértis, mégis rászántam magam, hogy kipróbáljam. azaz megpróbáljam. borsos áron adják ám a tudást, s ember legyen a talpán, aki az idejét bölcsen s jól beosztogatja, hogy jusson meg maradjon is, arról nem is szólva, hogy ki ne nyiffanjon közben. egyelőre otthon fogom még böngészni az utak tekervényes törvényeit, aztán majd (a maga idejében) kimerészkedem az árba. kicsit lassítani azt...

(Pünkösd)napravaló

még soha nem hallottam ebből a megközelítésből a lelki ajándékokról beszélni. szerszámokhoz hasonlítva őket. kaszával nem lehet kalapálni, kalapáccsal nem lehet fűrészelni. s ha nem a sajátomat használom, hogy fogok majd elszámolni az el nem végzett munkával?

Hatszázas

>> 2008. május 12.

Michael Cardnak ez a dala jutott eszembe ma reggel... ez illik leginkább - hát nem is tudom, talán hozzám, belém most...

Forgive oh Lord

And heal our land

And give us eyes to seek Your face

And hearts to understand

That You alone

Make all things new

And the blessings of the land we love

Are really gifts from You

Chorus

If My people will humbly pray

And seek My face and turn away

From all their wicked ways

Then I will hear them and move My hand

And freely then will I forgive

And I will heal their land

Unite our hearts

In one accord

And make us hungry for Your peace

And burdened for the poor

And grant us hope

That we might see

The future for the land we love

Our life Our liberty

Chorus

Euronap

>> 2008. május 10.

a város európa napját ünnepelte. többek között koncertekkel és volt egy szabadtéri is, tegnap este 9től, a begaparton. a közönség a túlpartról hallhatta, láthatta, mi történt. mindjárt az elején megszólalt a kontinensünk himnusza is, és közben csónako(ko)n végigvonult a vizen az unió zászlóserege. arról sajnos nem sikerült a kép, de nagyon szép volt. volt még sziréndal is (a csónakon szirén haladt át előttünk), meg egyéb érdekesség, tüzijátékkal a végén. de inkább következzenek itt képek...

egy pillanat s kezdődik...

kék tavirózsák a vizen...

a végén - fényjáték a hidakon...

a zenekar játszik, játszik...

játszik...

Ezt is

>> 2008. május 7.

elolvastam:

megdöbbentő, mekkora ereje van az imának, ez volt az egyik dolog, ami megmaradt bennem, bár egyáltalán nem keresztyén könyv. éspedig azért, mert ha valaki elmondja, leírja azt, ami foglalkoztatja, akkor feldolgozhatja a traumákat. de az erős pozitív érzelmekre is igaz. és mi milyen csodás lehetőséget kaptunk abban, hogy Istennek mindig van ideje bennünket meghallgatni, nem ért félre, nem beszél ki mások előtt, nyugodtan elmondhatjuk neki legbelsőbb dolgainkat is, és az, hogy szavakban megfogalmazzuk, sokat segít. hát érdekes könyv, megéri elolvasni :)
és nem is unalmas, mert egy csomó gyakorlati kísérletről is beszámol, különféle kérdéseket tárgyal meg :)

Változatosság

nyugodt kis életem igencsak felborzolódott, amint ilyen-olyan papír-miegyéb rendezgetésére adtam a fejem. nem beszélve arról. hogy a munkában áttettek valami újra és én még mindig úgy érzem, bepottyantam a kellős közepébe, na de nem részletezem. annyi jó van benne eddig, hogy engem egy kedves hívő munkatárs fog helyettesíteni.

aztán egy darabig nuku bankkártya, mert így döntött a bank, vagyishogy nem működik az autómatában. akkor mire való, mégis? mert így minden kis összegért be kell menjek a bankhoz. még jó, hogy van kirendeltségük itt a szomszédban.

a többit nem részletezem, de még írok róla. talán nem is olyan soká...

Es(erny)ő

>> 2008. május 6.

hát igen... mindig szokott nálam lenni egy kicsi, picire csukott ernyő a táskámban. tegnap is volt. és kivettem néhány csepp esőért. este meg vártam míg megszárad. és a táskám mellé tettem, hogy reggel ne felejtsem el magammal vinni. csakhogy ez nem szokott a reggeli tevékenységeim között lenni, úgyhogy... és most, mikor haza kellene menjek, dörög, villámlik, zuhog az eső, de úgy, hogy egy perc alatt bőrigáztatna. én meg úúúúúgy mennék haza...

Ma reggel

meglepetten tapasztaltam, hogy hipp-hopp, nem tudom kifizetni a telefonszámlám. mert letiltották ezt a lehetőséget nekem. semmi értesítés, semmi hír, csak úgy ni... most aztán járhatok intézkedni...

Májusegy

>> 2008. május 4.

szombaton, az ifivel, egy kis játék, jó sok nevetés meg egyebek... :)

sétálós

bárányok - fent és lent is :)

Vendég a háznál - 3.

lánc, lánc...

Vendég a háznál - 2.

lóvontatta villamosként járta valamikor a város utcáit...

a dómtéren...

... a dóm...

... hogy világítson...

... sakkozni szottyan kedve valakinek...

botanikus park

valamilyen nevű virág

fura fa

felhők között :)

Vendég a háznál - 1.

nagy örömömre az emúlt szabad napokon nem unatkoztam, mert egy kedves barátnőm meglátogatott. voltunk a városban, itthon, fagyiztunk, beszélgettünk, meg még sok mindent :). de álljon itt néhány kép...

rózsaparkban...

... terem százszorszép...

... meg pitypang...

... meg fenyőrügy...

... és gyík...

... de rózsa is lesz! :)

a központban megvárt a lila tulipán...

főtéren halaknál...

Most épp

az anyáknapjára való készülődés utolsó előtti símitásait végezzük, a tinicsoporttal. hát érdekes tapasztalat volt, az biztos. és az elmúlt napok annyira jól teltek :)

ez a kép valamikor néhány napja készült, de most is borús az ég. az elmúlt napokra is esőt mondtak, de nem volt :D, így kint is kószálhattunk :)

Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)

© Blog Design by Simply Fabulous Blogger Templates

Back to TOP