Töredékek...

Az elmúlt napokból

>> 2008. február 25.

(Néhány)napravaló - bizalom

Mindenen át hogyan segít?
Még nem tudom, hogyan,
csak hogy ígérete szerint
és csodálatosan.

Elűzi-e az éjszakát
s hogyan? Csak azt tudom,
hogy egy lépéshez mindig ad
elég fényt az úton.

Szívem, ha Ő kezébe vett,
békében nyugoszik.
Hogyan hordoz, hogyan vezet
az csak Rá tartozik.

A hétvégén nem írtam

>> 2008. február 24.

ma este nem fogom bepótolni, mert nem tudom, ahhoz több pihentségre van szükség. na de voltam egy 2 órás angol conversion afternúnon. meg ligrettóztam Anitával, meg egy kicsit Csengével is voltam. meg, meg... ja, megnéztem a Tartózkodó érzelem című filmet (Jane Austen Persuasion nevű könyvének film verziója), meg Büszkeség és balítélet című filmet. na meg azért még más is belefért a hétvégébe. nah, asszem ennyi elég ma estére. ja, esetleg még annyit, hogy megvolt a maga szépsége :)

Kicsinagy

>> 2008. február 22.

"Minél kisebbek és szegényebbek vagyunk, Jézus annál inkább felemel és meggazdagít bennünket" (M.B.)

Jajdefinomat ettem

>> 2008. február 21.

ma vacsorára :) zsíroskenyeret kecsappal. nyami. nagyon finom volt :)
végre egy kicsit szusszanok. meg várom a holnap estét.
meg befejeztem minden határidős itthoni munkámat, ami egy csomó kézimunkát igényelt (lehet teszek fel képet is, még meglátom). élveztem, csak a végére már kezdett sok lenni... na de most szusszanok. és olvasok. meg talán filmet is fogok nézni :D (de mindezt nem ma este, majd a következő napokban)
majd beszámolok az olvasottakról is, csak most már késő van ahhoz.

Tánírnikéne

bár tegnap blogmentes napot tartottam, azaz nem írtam, csak olvastam, mégis figyelemmel követtem az olvasottságomat... de lehet, nem is hiányoztam...

amúgy semmi különös... dolgozom, meg otthon is végzem a teendőimet. meg néha még olvasok. meg ilyenek. és úgy, de úgy elmennék valahova kirándulni... akár hegyet mászni, akár valami szép épületekkel rendelkező városba egyszerüen csak sétálni, meg fotózni, meg élvezni a szépet... meg csak úgy lenni... hajaj... nem akar valaki társulni, esetleg valami jó ötlettel (is)?

Tavasz?

>> 2008. február 19.

ma reggel galambturbékolásra figyeltem fel. bár az ég borús meg minden, mégis, a hófoltok ellenére is valahogy a tavaszt juttatta eszembe. vagyis azokat a régi vasárnap reggeleket, amikor még gyerek voltam és minden második vasárnap busszal meg gyalog mentünk gyülibe (mert abban az időben egyik vasárnap a páros, másikon a páratlan számú kocsi járhattak csak). a háztetőkön még mindig van hó. de jön a tavasz...

(Hó)napravaló - közösség (3.)

>> 2008. február 18.

a kérdés nem csak az, hogy érzed te magad mások közelében, hanem az is, hogy ők hogy érzik magukat melletted. mellettem...
lenni azt jelenti, kapcsolatban lenni...
a szeretet el kell osztani, hogy el ne fogyjon...

Uram!
Tégy engem békességed eszközévé:
Ahol gyűlölet van, hadd vessek szeretetet,
Ahol sérelem van, megbocsátást,
Ahol kétely van, hitet,
Ahol kétségbeeseés, reménységet,
Ahol sötétség, világosságot,
Ahol szomorúság, örömet.
Ó, isteni Mester, add, hogy
ne azt keressem, hogy vigasztaljanak, hanem, hogy vigasztaljak,
ne azt, hogy megértsenek, inkább, hogy megértsek,
Ne azt, hogy szeressenek, hanem, hogy szeressek.
Mert:
Az adásban kapunk,
A megbocsátásban nyerünk bocsánatot,
És a meghalásban születünk örök életre.
(Assziszi Ferenc imája)

Irni kéne...

a hétvégén valahogy nem volt kedvem ide pötyögni...
a szombat nyugisan telt otthon, kreatívkodtam kicsit, ebből volt egy jó adag kísérletezés is, aztán volt, ami nem sikerült, na de ezzel jár...
meg olvastam, erről is beszámolok majd, csak kicsit több nyugalom kell hozzá.
meg egy kics szerveszkedés is keveredett bele.
na meg tegnap ligrettózás anitával, aki nálunk ebédelt.
meg egy nagyon, de nagyon jó beszélgetés, amiért hálás vagyok :)
ja, és valahogy elmúlt a torokfájásom is.
és hullt a hó, meg nagyon hideg van.
majd még írok, de most nem futja rá az időmből sem...
még kell kicsit készülnöm a holnapi ifire is. remélem, alakul egy jó kis beszélgetés....

Micsoda szél,

>> 2008. február 15.

micsoda havazás, csak úgy tekeri a pihéket a szél, micsoda idő, micsoda vihar.

na jó, már lecsendesült, de ameddig tartott, azon gondolkodtam, hogy fogok ilyen időben hazaérni (ha meg nem fagyok útközben)... csak úgy mellesleg megjegyzem, hogy ma délelőtt a torkom megfájdult, de elég kitartóan ahhoz, hogy alig tudjak nyelni is...

mintha semmi látszata nem lenne annak, amit csinálok...

megírtam a cikket időben, leadtam, mint annak a rendje...

ifire készülök, mint annak a rendje...

végzem a munkámat naponta, mint rendesen...

csak épp valahogy nincs az az érzés, hogy jé, ezt is megcsináltam, de jó látni az eredményt... na szóval... ha nem fájna a torkom talán nem lenne ilyen a hangulatom se... kitudja...

Tanulásról - folytatás

nem állhatom meg, hogy ne idézzem a ma reggel olvasottakat- Sydney J. Harris mondta: "A győztes tudja, mennyit kell még tanulnia, még akkor is, ha a többiek őt szakértőnek tartják. A vesztes azt akarja, hogy szakértőnek tarsák a többiek, mielőtt eleget tanult ahhoz, hogy tudja milyen keveset tud." Mert végülis hozzáállás lérdése az egész...

és igaz az, hogy minnél többet megtanulsz egy bizonyos területen, rájössz, hogy milyen keveset tudsz, azaz milyen sokat kell még megtanuljál...

Tanulásról

>> 2008. február 14.

John Wooden mondta a taníthatóságról: "Az, amit azután tanulsz miután mindent ami számít már tudsz (It's what you learn after you know it all that counts.)"

hogy érdekeljen, kiváncsi legyek másra is, mint amit meg kell tanulni...

arra már rájöttem, hogy sokmindent "tanultam" a suliban, de igazán csak most kezd érdekelni, és most már teljesen más hozzáállással tanulnám... régi szép idők...

na de ami késik, nem múlik, azaz hogy lehet még tanulni, csak épp jól meg kell válogassam megéri-vanidőmrá szempontok szerint is...

Fejlődésről

>> 2008. február 13.

olvastam idézeteket itt:

"Mindannyian boldogok szeretnénk lenni, és a változás ezzel jár. Amíg a rút kiskacsából hattyú lesz, addig nagyon sok mindenen átmegy a kiskacsa. Sajnos, ez fájdalommal jár. Amikor azt hiszi, hogy ő soha nem fog repülni, majd elkezdi bontogatni a szárnyát, majd a sok munka következtében kiderül, hogy képes erre, az mind-mind-mind sok energiával és fájdalommal jár. Csak így lehet azonban, másként nem. Ha nem tanul meg repülni, akkor a róka felzabálja." (Csernus Imre)

"Nem az számít, hogy minek születik valaki, hanem az, hogy mivé nő fel." (Joanne Kathleen Rowling)

"Ami fáj, az nevel." (Benjamin Franklin)

"Legnagyobb érdemünk nem az, hogy nem bukunk el, hanem az, hogy minden bukás után felállunk." (Ralph Waldo Emerson)

"A siker mércéje az, milyen magasra ugrasz, miután elbuktál." (George Smith Patton)

"Légy olyan, mint a madár,

Mely alól, ha kivágják a fát,

Nem zuhan le, hanem

Még magasabbra repül." (Prohászka Ottokár)

Bináris

>> 2008. február 12.

egyik kollégám pólója hirdeti a legújabb osztályozását az embereknek, jót szórakoztam, amikor először elolvastam, de azóta is, amikor csak látom (angolul van az eredeti, én csak lefordítottam): "a világon csak 10 embertípus van. azok, akik értik a binárist és azok, akik nem" :)) (there are only 10 types of people in the world. those who understand binary and those who not.)

Hála a barátokért

az este megfogalmazódott bennem, hogy mennyire örülök a barátaimnak... hogy vannak, hogy beszélgethetünk.
köszönöm azokat, akik mellettem voltak amikor tényleg nagy szükségem volt rájuk...
akik ott voltak, amikor örömeim voltak és osztoztak abban is...
akik gondolnak rám, imádkoznak értem...
akikre számíthatok...
akikre gondolhatok, akikért én is imádkozhatok...

velük virágok nyílnak, dalok fakadnak...

a nehéz feleződik, az öröm sokszorozódik...

barátok nélkül üres lenne a világ...

A hétvégén

>> 2008. február 11.

sokat voltam együtt az aranyos unokahugocskáimmal. Persze Anita kedvenc játéka a ligrettó, szóval sok partit lejátszodtunk, élveztem, ahogy számon tartja, mikor mennyit pakolt le, meg összead rendületlenül, ügyesen :)

Csenge meg aztán külön szám ő is, ahogy beszél, szóval nagyon aranyos. örülök, hogy vannak nekem, ilyen közel :)

na meg olvasgattam is egy kicsit, meg néztem néhány hupikéktörpikés mesét, nagyon élveztem őket annak idején, gyerekként, jó volt most újra látni őket :) és élveztem az egyik beszólást: "egy szépségpötty vagyok a föld kerek arcán" :)

(Hó)napravaló - közösség (2.)

tömeg nem egyenlő közösség. ahhoz valami több kell. társulás egy közös cél érdekében. de még annál is több. részt venni mások életében, dolgaiban... segít megmaradni az úton. és szükségbetöltés is ugyanakkor...

az első keresztyének összegyűlteka templomban, de házanként is! így (a háziközösség által) válhat a fogyasztás-kiszolgálás cselekvő részvétellé, a rendezvényen való részvétel felelősség vállalásává, a pásztorközpontúság pedig a hívők egyetemes papságává...

örülök a háziközösségnek, melynek tagja lehetek :)

Van az úgy,

>> 2008. február 8.

hogy az ember lánya valami nagy, grandiózus dologra vágyik (tenni, vagy részt venni benne, vagy átélni) csak épp nem történik semmi. azaz semmi ilyesmi... reggel felkel, elintézi a szokásos mosdás-öltözés-reggeli-egyébilyesmi teendőit, aztán átutazza a háromnegyed vársot a munkáig, ott tölti a nap nagy részét, aztán hazamegy, folytatja az otthoni teendőivel, aztán meg már este van, elteszi magát a másik napra, oszt kész. azaz dehogy, reggel kezdi előlről... nahát erről szól az életem mostanában...

ja, meg jó lenne kiötölni, mit tegyek a tavalyról megmaradt szabadságnapjaimmal. igaz még nem kérdezték, de egyszer csak majd bejelentik, hogy fiacskám, még van 1 heted (na jó, 2), hogy kivedd őket, különben anélkül maradsz...

Elmélkedtem az este

>> 2008. február 7.

mindenfélén....

1. hogy ami jó nem biztos, hogy szép/kellemes. és fordítva...

2. hogy az életet nem a leélt percekben, hanem a megélt pillanatokban mérik...

3. hogy várni könnyebb, ha az ember lefoglalja magát más dologgal...

4. hogy a réginek be kell fejeződnie mielőtt az új elkezdődhetne...

5. Isten ígéretei megbízhatóak, ha nem is akkor/úgy/ott teljesülnek, amikor/ahogy/ahol én azt elképzelem/elvárom/szeretném...

Ma reggel,

>> 2008. február 6.

épp mielőtt befordultam volna a bejárat felé, beugrott, hogy a nap már felkelhetne. mert ugye köd, meg minden, de azért mégis. és nyomban megkerestem a helyet, ahol lennie kellett volna. és láss csodát! a fák csupasz ágvégei között éppen csak nem integetett (mert keze nem lévén, nem is volt mivel) a halvány-halvány naracs golyó. tényleg, úgy nézett ki, mint egy nagy hold, és nagyon szép volt, ahogy az ágvégek belenyúltak...

hát ez a kép úgy valahogy feldobta a mai napomat :)

örülök a sok-sok szépségnek, amit Isten körém helyezett. és köszönöm, hogy van szemem, hogy lássam. és szemem (amolyan átvitten értendő), hogy lássak (ne csak nézzek)...

(Mai)napravaló - oltalom

>> 2008. február 5.

"Isten akkor is gondoskodik rólad, amikor nem tudod, hogy veszedelemben vagy" olvastam ma reggel.

hm...

amikor egyik nap a busz mögül kiléptem volt elég időm, hogy megálljak - a szűk kis helyen egy kocsi közeledett...

az éjjel nyugodtan aludhattam...

ma épen, egészségesen érkeztem meg a munkába...

nem tudom, mi mindentől óvott meg ma Isten, de tudom - ajándék az oltalma. köszönöm!

(Hó)napravaló - közösség (1.)

>> 2008. február 4.

ebben a hónapban ezzel foglalkozunk.

koinónia

egymás javára élni

kapcsolat

részesedés - problémákból, de örömökből is, élményekből, álmokból

azt hiszem, úgy is lehet fogalmazni, hogy életmegosztás...

a tegnap délután a prédikáció alatt Csengével ápoltam a közösséget - mindenféle háziállat repertoárját is végighallgathattam - igazán élethű volt :). örülök a kis csöppségnek :)

Megkértek,

>> 2008. február 3.

szóval cikket kéne írni, csak épp a témát nem adták meg. az jó, mert arról írhatok, amiről épp eszembe jut. csak épp az a baj, hogy nem jut eszembe. aztán asszem tegnap reggelre ébredtem úgy, hogy megálmodtam a címet és szuper volt és irtóra örültem neki. az egészben a bökkenő csak annyi volt (mindössze), hogy mire felkeltem, nem tudtam a címet. csak hogy örültem neki. na szóval... ma reggel aztán összekutyulódott bennem vagy 2 téma. most már csak azt kell eldöntsem, melyiket vetem be most (a másikat elteszem következő alkalomra, biztos lesz még). ja, és meg is kellene írni azt az irományt... hajaj...

Szombati

"működésből":

ha már elszáradtak...

Konyhán

>> 2008. február 2.

a hétvégére, azaz tegnaptól anyum elutazott. jól megérdemelte már ezt, így hát a konyhán való művészkedés apumra meg rám maradt. nem is volt vele gond, főleg, hogy előre összeült a haditanács és döntés született a vasárnapi menü felől. ez volt ugyanis a tét. és hát, neki is fogtunk nagy lendülettel szombaton a szokásos takarítás lejárta után. jól is ment minden, nekem sikerült az ujjaimat egészben hagyni (mert ugye még szükség lesz rájuk máskor is), meg ezthogyiskellcsinálni? is úgy látszik megoldódik. nah, ez volt nagyjából a mai program eddig. hm - de jó illatok terjengenek :)

Tegnap este

>> 2008. február 1.

a tesóméknál voltam :) jó volt a lányokkal játszani, örültem nekik, meg a lehetőségnek. aranyosak nagyon.

aztán otthon hogy-hogynem előkerültek valami régi jegyzeteim abból az időből, amikor még sűrűbben jártam Surduc-on, a bibliatanulmányozó központban. annyira jó volt újraolvasni dolgokat, feleleveníteni azt a sok jót, amit ott kaptam. és újra magával ragadott a vágy, hogy belefogjak valami olyanféle tanulmányba... nagyon hálás vagyok azért, mert a bibliának ma is van üzenete!

(új)napravaló - bocsánat

>> 2008. január 31.

egy Mac Lucado idézetet találtam ma: "Senkinek nem fogsz többször megbocsájtani, mint ahányszor Isten már megbocsájtott neked"

Rendkívüli hőmérséklet

>> 2008. január 30.

uralkodott tegnap T. városban. pontosabban m villamos x utcai megállójában. munkából távozván nem időzítettem jól. ugyanis a jelzőlámpa pont abban a pillanatban váltott pirosra, mikor az átjáróhoz értem. a baj csak az volt, hogy néhány méternyire meg pont akkor kapott zöldet a villamos, amivel nekem kellett volna menni. na de sebaj, időm még volt egy kicsi, tenni meg mást úgysem tehettem, hát vártam a következőt. s közben körülnéztem, élveztem, hogy még nincs teljesen sötét... és hogy, hogy nem a tekintetem megállt a reklámtábla fölötti kijelzőn. az ugyanis pontos órát, dátumot, hőmérsékletet hivatott ismertetni az arrajárókkal. hát hogy is mondjam... leellenőriztem egy párszor, hogy biztos legyek, nem káprázik a szemem... hiába no, úgy látszik, a globális felmelegedés ide is elért. csak úgy zárójelben megjegyzem, hogy sapka-sál-csizma-miegyéb januárvégi időjárási kellékekkel felszerelve nem volt melegem. de na, az érzéseim csalhatnak... ugyanis nyolcvanöt (igen, 85!) fok volt. mindössze :)

Már épp azon

>> 2008. január 29.

kezdtem csodálkozni, hogy mennyire nyugodt, csendes az életem mostanában... erre fel, hát igen, beköszöntött egypár dolog. na nem eget-földet rengetők, csak épp elég ahhoz, hogy ezt a szinte gondtalanság érzését elűzze. de jó messzire. meg van miért imádkoznom...

(Hó)napravaló - imádat (5.)

>> 2008. január 28.

az imádat a jellemmet kell összhangban legyen...

jó volt együtt énekeben imádni Istent, szabadon. felemelt kézzel is.

azon gondolkodtam el, hogy mondjuk, énekeljük, hogy "Jézus a Király". és mégis, hiányzik a térdet hajtás, a leborulás előtte. pedig a királyt megilleti... miért iktattuk ki? számomra a leborulás, a térdet hajtás (valóságban) hódolatot fejez ki. emlékszem egy kis falusi, román gyülekezetre, ahol többször is megfordultam. az imaórán az öreg nénik, a fiatalok együtt letérdeltek a padlóra, úgy imádkoztak... ha a testemmel is hódolatot fejezek ki, emlékeztetem magam arra, hogy Ő tényleg megérdemli ezt...

Fehér reggel lett

>> 2008. január 26.

de nem a hótól. és hát annyira szép volt, hogy vásárlás után kimentem csak azért, hogy néhány képet készítsek. az ujjaimat szinte nem is éreztem a hidegtől, mire feljöttem, de szerintem megérte. megosztok veletek is belőlük:

szőlőmaradék az őszről...

lábnyomok... vajon melyik az enyém?

kintragadt dió...

zöld és fehér...

valami virágbogyó

ágvég

a kedvencem :)

Hátigen...

>> 2008. január 24.

már régebb ígértem módosításokat (ezekre gondoltam)... de csak most jött össze :)

Pohár(ki)dobás

néha ki kell dobni a poharat. például azt, amelyik most is az asztalon áll, pont a képernyő és billentyűzet között. a csészém mellett. mert a kedves kolleganő születésnapját szokás szerint üditővel meg egyéb finomságokkal szokás megünnepelni s a baj az, hogy ameddig a pohár itt áll, állandóan szomjas vagyok. pedig egyszerhasználatú, de én már többször is megtöltöttem...

és talán mást is ki kellene dobni. néha az internetet is a szobámból. mert elrabolja az időmet egyszerüen azzal, hogy van. (na jó, tudom, hogy én vagyok a hibás, hogy nem állom meg, hogy ne használjam...)

elhatároztam (már régebb, igaz), hogy kevesebbet fogok ezentúl gép előtt ülni. otthon. és volt, hogy nagyon jól összejött, és élveztem. tényleg, mást is tudtam csinálni :) de nem mindig sikerül. és néha nehéz elkönyvelni, ha nem jön össze...

meg kellene keressem a következő kidobandó poharat is...

Esti képek

már nem is tudom pontosan, mikor, de megint fotóztam. aztán ez is olyan, mint sok más, csak el kell kezdeni és jön az ötlet. hát jött is. legyen itt néhány kép akkor. (Emi, a múltkor mintha kértél volna még, nem?)

az este egy csomót próbálkoztam feltenni a kéepekt, de nem akart menni csak lassan, így ma reggelre maradt a közzététel.

a rózsáim elszáradtak. a vízben. nem értem mi volt a bajuk. de néha az emberrel is így van. úgy tűnik megvan mindene. csak épp a leglényegesebb hiányzik...

ez már régebb készült. papír. papír :)

ez hétvégi találmány és alkotmány :)

ez meg mi lenne? na mi?

nem mindegy, hogy mire összPONTosítasz...

Néha azon

>> 2008. január 23.

gondolkodom, hogy nem tévesztettem-e pályát... na nem olyanszomorkás, elkeseredett gondolat ez, hogy bezzeghaakkormásképpcsinálom. és nem mintha nem szeretném, amit a munkában csinálok, ami a szakmám, de igenis, nagyon szeretem. csak épp nem tudom, hogy a hobbizás címen nevezett tevékenységet nem élvezem-e jobban? ha még egyszer választanom kellene, igazán nem tudnám, melyiket válasszam. most már pedig, ha már megvan, valahogy igyekszem összebékíteni őket. pedig néha otthon is elülnék, csak úgy ni, kitalálni valami hasznos programocskát, de ugyanakkor kreatívkodnék is valamit, olyan szalvétás-fonalas-papíros akármicsodát. és néha nehéz a választás. nagyon nehéz...

Emlékkövek

>> 2008. január 22.

szeretem a történetet, amikor Józsué, a Jordánon való átkelés után emlékköveket állít fel. hogy majd a "fiaid"is meghallják amit Isten tett...

már régebb határoztam el, hogy én is állítok ilyen emlékköveket. na nem a patakba, mert az nekem nincs, csak színes lapokra jegyzem fel. a csodákat. azokat a pillanatokat, amelyekre visszaemlékezve erőt vehetek később is. és már van néhány! néha csak egy-egy idézet, ige, gondolat kerül bele, mert éppen az mond sokat. mert néha kihagy a memóriám - még ezekről a dolgokról is megfeledkezem. és mindig épp akkor, amikor a legnagyobb szükségem lenne világosan emlékezni.

és volt már, hogy végigolvastam őket... ma reggel is megnézegettem őket, csak úgy, hogy lássam, miket írtam. és még mennyi mindent kell beletegyek. jó látni, hogy "Isten nem feledkezik meg az övéiről"...

Mostanában

>> 2008. január 21.

egyre kellemesebb hazajönni. félreértés ne essék, megmagyarázom. persze, szeretem a munkámat, de azért elég a napi "rendes adag", szóval jólesik eljönni is. és aztán a múlt héten figyeltem meg, hogy nini, amolyan félvilág van még. vagy már. s a sötéthez szokott szemem jókedvűen falta a fényt.
aztán ma meg... a napsugár - csak úgy - benézett az ablakon, s a falon felejtette magát. csoda hát, hogy csak úgy szedtem a lábam kifelé, mikor mégis meggondolta magát s távozott?
a sárgaság már apadt a házak mögött s a színes csíkokat csak lassan váltotta fel az égen a szürkeség. a hold már felleselkedett a házak fölé, de még nem diadalmaskodhatott, éppen csak meghúzta magát. a fagy még lehet leöli a sarkok mögött bújkáló tavaszt, de olyan sétakedvet adott ma estére, hogy csak! neki is vágtam s csak élveztem az elmúlt napokból még kitartó kellemes hőmérsékletet.
később, a hold tagadhatatlan büszkeséggel uralta a feketeséget s fitymálva nézte le az oszlopokra tűzdelt kivilágítást.
hiába azonban, engem magába bolondított a korai tavasz s úgy látszik, az ihletet is utánam küldte, mert íme, a szavak is kéretlen könnyűséggel bújnak ki belőlem...
a hazaérkezés csak olyan szokásos volt - sötét és műfény.
holnapra esőt mondanak, de hát kit érdekel?

(Hó)napravaló - imádat (4.)

az Isten szerinti család is lehet Isten imádás...
meg hogy a helyes prioritások: Isten, a társ, a gyerek(ek), közösség és szolgálat, munka és hivatás, pihenés és szabadidő
sokminden új nem volt, mert olvastam már könyvekben sokmindent...
de azért megerősödött bennem, hogy szeretnék boldog házasságot és boldog családot. olyan Isten szerintit. az Ő dicsőségére valót...

Ígéretszépszó, habetartjákúgyjó

>> 2008. január 18.

igaz, én nem igértem, csak emlegettem, na de sikerült végre a képeket a gépre feltenni (ennek egyedüli oka eddig csak az időhiány volt), és hát ha már emlegettem, legyen itt néhány belőlük. bár egy része a készítményeimnek még nem esett át a lakkozás műveletén (az ugyanis holnapra van tervezve).

ez fonalgrafika

ez bogozós nemtomhogyhívják

ez szalvétatehnika kőre

ez is az

ez fatányérra

és ez is fára

Van mit olvassak

>> 2008. január 17.

nem mintha unatkoznék amúgy, de épp néhány perce vettem át a könyvrendelést a bookline-tól. na jó, nem bontottam ki, mert ugye munkába nem azért jön még az ember lánya se, hogy olvasson... amúgy még van megkezdve egy jópár könyvem, szóval. az este meg megint megszállt a kreatívkodás (ha esetleg gondoljátok, majd teszek fel képet is) :) és közben zenét hallgattam, a digitális képkeretemnek köszönhetően, amit különben a múltheti szülinapomra kaptam kedves kollégáimtól (és amit azon nyomban össze is szereltek itt nekem, hogy ki lehessen próbálni, mert még ők sem tudták, hogy működik - csak úgy megjegyzem, hogy én még a létezéséről sem tudtam addig, na de ami késik, nem múlik, ugyebár). szóval, szép az élet :)

Folytatás...

>> 2008. január 16.

nem gondoltam volna, de a ma reggel... hát, hogy is mondjam... itt olvastam, szokás szerint, és hát mit találok? az utolsó sorban, amit el sem olvastam, csak épp bezárás előtt pillantottam oda: "don't worry about failing, worry about what you're going to tell God if you don't even try!" azaz ne aggódj a sikertelenség miatt, hanem amiatt aggódj, hogy Istennek azt kell mondanod, hogy meg sem próbáltad...

(Hét)napravaló - szolgálat...

>> 2008. január 15.

"Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért." (Mt. 20:28)

szolgálni... a valóságban nem az a magasztos, csodálatot arató érzés... hanem időszakítás. a másikra. rendszeresség akár. elkötelezettség. figyelem. támogatás. szeretet. ima. törődés. kérdésmegválaszolás. meg még sok minden...

meglepett a kérdés. de valahogy nem találom az "akadály"t. mert nincs. bár talán tudnék magam is fabrikálni egyet-kettőt. de az ige, amit olvastam már a hét elején s ezekre a napokra szól, belém folyt minden gyártási vágyat. mert aki sokat kapott, az sokkal tartozik. és ha a sokat elfogadtam, nem áshatom a földbe. mert számon kérik. a sokat...

mert ha Ő, a példakép, mindenhatói voltával vállalta azt, hogy szolgáljon - ki vagyok én, hogy kibújak alóla? ...

pedig... megbújik bennem a félsz. mi van ha elszúrom? mert magam sem tudom, hogyan kell csinálni...

Mindennapok

kezdek visszarázódni a mindennapi szokásos menetbe. ma reggel mondjuk valahogy nem találtam a szokott medret, de már helyrezökkentem. a nap nagy részét újra a munkában töltöm naponta. na de az élet szép. és érdekes, ugyebár...

(Hó)napravaló - imádat (3.)

>> 2008. január 14.

lehet Istent imádni zenével is. de az ének konkrét Isten-élményhez, megtapasztaláshoz kell kötődjön. emlékszem, amikor egy-egy éneket teljes szívből tudtam énekelni. olyan felemelő volt. olyan jó...
az a fontos, hogy mi van a szívben. az őszinteség. legalább Isten előtt. bár néha magam előtt is nehéz őszintének lenni.

áldozattal is lehet Őt imádni.
mert nem mindegy, hogyan közeledek Istenhez. csak a szavaimmal, vagy a szívemmel is. csak a tetteimmel, vagy egész lényemmel. néha nehéz az egészet adni. de mégis... ábrahámnak is nehéz lehetett, de odatette a fiát is, ha kellett...
komolyan venni Istent. mert megéri...
vajon tényleg megéri... nekem is?

(nemcsak1)napravaló

>> 2008. január 13.

A csúcs fölöttünk van

>> 2008. január 12.

Padisák Mihály A csúcs mindig fölöttünk van c. könyvét olvastam ki. tizenévesek nyári kirándulása van benne, akik belelátnak az életbe. meg néhány jó gondolat is...

"Hallgatnak és néznek. S tekintetükben visszatükröződnek a csúcsok, a magasságok.
– Érdekes – mondja a fiú –, milyen magasan vagyunk, és mégis hány csúcs van még fölöttünk...
– Bizony – bólint a lány. – Nagyon sok! – Felsóhajt: – A csúcsok mindig fölöttünk vannak...
- Azért, hogy megmásszuk őket - nevet a fiú. - Éppen ez bennük a jó."

a csúcs mindig fölöttem van...

(nem)Nosztalgia...

>> 2008. január 11.

új nap. új év. eggyel több...

egyszerüen hihetetlen, hogy telik az idő...

néha nem is tudom, örüljek vagy sem a számváltozásnak. még egy. elvenni belőle már nem lehet...

de nem akarok nosztalgiázni, inkább örülni az életnek és mindannak, ami vele jár.

örülök a ma reggeli igéknek. meg ennek is. örülök, hogy van Valaki, aki ismer engem és mostanában igencsak meglep azzal, hogy pont azt ajándékozza nekem, amire épp szükségem van... :)

Ma este

>> 2008. január 10.

valahogy elkapott a fotózásnak nevezett hobbiűzés... bár kissé késő este van, mégis, néhány kép:

frissen kapott rózsa

na meg a tavalyi

tavalyi levelekkel

meg régebbi szirmokkal

tavalyi galambtoll. na meg tartó hozzá

Egyfele

egyre inkább rájövök, hogy igaz: nem lehet hosszútávon sokfele hatékonyan dolgozni. és azon filózom, hogy mire tegyem a hangsúlyt, ami a hobbit illeti. mert van ám több dolog, amit szeretek. vagy szeretnék csinálni. de azt hiszem, már kezd körvonalazódni...

érdekes, ahogy bennünk van az alkotási vágy. és a szép utáni vágy. meg a kettő valahogy egyszerre...

na, hát ezeken gondolkodom mostanában...

Minden. Minden?

>> 2008. január 9.

mi minden fér bele a mindenbe? hogy is van az, hogy a minden az m i n d e n?

már napok óta az ige jár a fejemben, amit mottónak választottam. és keresem az értelmét. szeretném megfogni és átlátni a mindent belőle. amit kaptam. kapok. valahogy nem akarok tényleg mindent beletenni abba a mindenbe. mert nem fér bele. szerintem. hogy is férne a hiány, a teljesületlen vágy és egyebek bele a teljességbe, a mindenbe?

a zsoltáros egy (másik) helyen úgy nyilatkozott, hogy "minden forrásom belõled fakad." szóval... minden örömöm. minden javam. azt hiszem, reggelente (talán még felkelés előtt) el kellene ismételnem ezeket a verseket. mert akkor nem magamra néznék, hanem rá. és a szövetségre, amit velem kötött. és a minden talán tényleg mindenné válna...

(Hó)napravaló - imádat (2.)

>> 2008. január 8.

imádni Őt. hogyan is lehet?
- bűnbánatot tartva. nem takargatni, szürkíteni a feketét. vagy hanyagul félrenézni. mert hát most nem jött össze, vagy így sikeredett. mert imádni akarom Őt...
- bízva Benne. egyszerüen: beleülni Isten tenyerébe. mert én csak a nulla vagyok, de vele együtt enyém a győzelem is. ó, jó lenne gyerekként ugrani a szakadék fölött a kezébe. már tanultam ezt. de úgy látszik rég volt. most ismételünk. és újra nehezen megy. pedig imádni akarom Őt...
- odafigyelve az Ő szavára. min jár az eszem? s egyáltalán, ha mond valamit... nos, sokszor csak legyintek rá - hogy másnak igen, meg jó, de nekem? pedig épp ideje lenne már komolyan vennem amit mond. még soha nem csalt. ha valamit mondott, ígért, az úgy lett. most mégis olyan nehéz... pedig imádni akarom Őt...

Szabivót-szabinincs

>> 2008. január 7.

az utóbbi napokban nem sokat írtam ide, meg nem is sokat kommenteltem másoknak, bevallom. inkább mást csináltam, mert nem ültem gép előtt.

most hát leteltek a szabadnapjaim. nem is tudom, mi volt bennük a legjobb? talán mégis az, hogy egyedül voltam kicsit magammal. jó volt azon kapni magam, hogy egy kósza sóhajsejtés, kócos gondolat, hogyan simul el a végtelen csendbe... egy-egy szó, elejtett gondolat hogyan villantja meg a régvárt, bár addig is ottlevő képet, amitől a kusza puzzle hirtelen összeáll... csak úgy magától. vagy Magától inkább... jó volt látni, ahogy kiseprűzi belőlem a felgyülemlett szemetet... érezni a takaros rendet, a frisset... útnak indulni... tovább...

(Hó)napravaló - imádat (1.)

>> 2008. január 6.

azt hiszem, egy egész hónapra való ez a szó. ma egész nap erről hallottam. van mit megemészteni. de még inkább: megélni. gyakorlatban...

hogy Isten imádása = jelenlétének ünneplése. azt hiszem, nem túl sok rá ez a hónap.
mert oka Isten szeretete, szabadítása. van okom az imádásra.
inditéka a hála, viszontszeretet, csodálat. koldusabbnál koldusabb vagyok, ha nem tudom Őt imádni. ha nincs bennem semmi, ami állandó imádásra nem ösztönözne...
célja Istennek örömöt szerezni. még az időbeosztásommal is (mert nem tudom, hány aranyam van még). vagy a jókedvemmel. vagy minden mással is...
mert az imádás nem forma, külső kérdése. sokkal inkább a jellemmé, a tartalomé, az életformáé...

Körülötted forog(sz)?

régen volt. a föld akkor még lapos volt. valahol ki lehetett futni belőle. és minden körülöttünk forgott. a csillagok rendszere, a nap, a hold, az élet, minden. és voltak, akik (talán őszintén, mert úgy hitték) kigúnyolták Kopernikuszt. mert hirtelen a lapból gombócot gyúrt s gömb lett a föld. ma már nevetsz azokon az embereken. pedig ha tudnád... magadon nevetsz. mert azt hiszed (és én is, jajdesokszor), hogy a világ körülötted forog...
ma már tudom, hogy nem. talán még világosabban, hogy nem... ezt olvastam el:

hogy az élet valami másról... valaki másról szól...
mert nem az a fontos, hogy rólam mit gondolnak... hanem hogy Róla mit...
nem az, hogy mit teszek én, hanem, hogy mit tesz Ő...
hogy a testem sem rólam szól (és épp ezért, jobb lesz a szükséges pihenést is megadnom neki)...
a fájdalom, a szenvedés sem rólam szól... hanem használnom kell azt Isten dicsőségére...
és még a sikereim sem rólam szólnak...
azt hiszem, érdemes így élni... végülis mit mondana rólam? a bukásaimat sorolná. a megfutamodást. a csalódást. ezeket nem érdemes emlegetni. csak úgy érdemes élni, ha az RÓLA szól...

2008ban is

>> 2008. január 2.

írni kellene ide... csak épp változásokon töröm a fejem. mindenfélén. de hogy milyenféle kerekedik ki belőle, még én sem tudom. meg aztán még van néhány szabadnap s a rengeteg dolog, amit szeretnék elintézni nem igazán tudom, hogy fog beleférni, igencsak kiparcellázta az időmet. örülök, hogy volt időm elmélkedni, jót tett...
aztán az új évi ehatározások közé tartozik például a korai felkelés a következő napokra. na jó, korai, az ugye relatív, de mindenképp az lesz, főleg ha az elmúlt 2-3 nap 11-12 körülre gondolok. meg még mást is akarok...
na de a szilveszterezés jó volt, meg a morzsa-est vagy tudomisénhogyishívják. még nem elmélkedtem, melyik volt jobb... a ligrettó is igencsak szerves részévé vált az ünnepségnek, és hát Anita is szépen forgatta meg rakosgatta a kártyákat!

meg jó volt beszélgetni is. meg együtt lenni.
ja, és az új év havat is hozott, szép nagyon, és megmaradt :)

Hány aranyad van?

>> 2007. december 31.

kívánok nektek áldott új évet... az Úrral... bármit fog ez jelenteni... mert az áldás nem mindig csak kellemes dolgokat takar... de ahogy K.J. Vili mondta egyszer: "Isten áldásában nincs selejt!"

Életünk aranya
(Túrmezei Erszébet)

"Sáfáraim!" - intett az Úr.
S mi olyan gazdagok vagyunk.
Percet, órát kezünkbe számolt.
Sok láthatatlan aranyunk.

Olyan csodálatos vagyon.
Mire való? Meddig elég?
Míg aranyat aranyra költünk,
soha nem sejtjük, van-e még?

De egy is olyan hatalom:
egy óra... röpke pillanat...
kenyérré lehet koldusasztalon...
lehet meghajlás Isten-kéz alatt...

boldog fölfeleszárnyalás...
bilincses, átkos kötelék.
Odaadhatjuk játszva semmiért
- és lehet mindenre elég.

Életet nyerhetünk vele,
s szétszórhatjuk haszontalan.
... De soha egyikünk se tudja,
melyik az utolsó arany.

ezek a gondolatok megtetszettek... az év vége fele jár... boldog új évet kívánok nektek!

2007 - utolsó vasárnap

>> 2007. december 30.

elgondolkodtatott néhány dolog ma...
... hogy van-e a cselekedeteim mögött döntés? nem mindig... néha csak a besorozódási vágy. a nemkilógásé. pedig nem biztos, hogy megérte úgy...
... hogy van, ami nem illik hozzám... mint a király fiaihoz sem üres konzervdobozzal focizni... vagy a saját elképzeléseimhez foggal-körömmel ragaszkodni, mintha én lennék a mindenttudó... jó lenne gyakrabban megkérdeznem ezt magamtól...

Vendégek

ma népes társaság ülte körül az asztalt ebédnél, 11en voltunk. mert meglátogattak az uncsimék magyarból, aminek én nagyon örültem :) jó volt együtt lenni, bár hamar eltelt a mai nap...
nagyon jó ligrettóztunk, profi volt, élveztem és remélem, hogy szilveszterezésnél is futja rá majd.

és Ildikótól, kedves uncsikámtól kaptam egy sajátalkotás-párnát:

a párnán ez áll: "Aki legyőz másokat, az erős! Aki legyőzi önmagát, az hős!"

Kicsit máról

>> 2007. december 28.

bár többet ültem a kocsiban, mint amennyi időt az uticélnál töltöttem, megérte. hunyadra mindig is szívesen mentem és sok szép gyerekkori emlékem köt oda. mama meg tata mindig szívesen lát és a mai nap is szép volt. a nap szpecialitása a

béles volt, de éppúgy beillene ebbe a szerepbe a rongyos-palacsinta is vagy a finom töltöttkáposzta is. és megemlíteném talán a galambokat,

akik rendszeresen vendégeskednek a teraszon. na meg a fákat, amelyeket megült a fehér lepel az út mentén (a kép kissé elmozdult, mentségemre szolgáljon, hogy mozgásban levő kocsiból, az ablakon keresztül fotóztam)

aztán még volt egy csomó minden, amin elmélkedtem. részben egy jó késő esti beszélgetés nyomán. de ezt nem részletezem. meg szeretnék kicsit elcsendesedni, egyrészt mert közeleg az év vége, másrészt mert ideje rendbetennem ezt-azt magam körül-belül...

Ünnepvég

>> 2007. december 26.

lett lassan... mind2 este (a mait kivéve tehát) kántálni voltunk, a létszám 16 körül mozgott... első alkalommal fél 5 felé kerültem ágyba, de tegnap már 8 után mindjárt itthon voltam. a leginkább talán a tegnap esti látogatás maradt meg bennem a sokgyereket nevelő családnál. úgy igazán az, ahogy a kis Sami fogadott...

nem tud beszélni még, pedig már több műtéten is átesett, és most azt mondták, hogy nem is fog, mert a hangszálak is sérültek... de mindennek ellenére nagyon sokat mosolygott, látszott, hogy örül nekünk. és mikor elbúcsúztunk, még puszit is kaptam! és feltétlenül még1szer az ölembe kéreszkedett...
ürölni igazán csak így érdemes. midnent beleadva...

Csillag...

AKIK A CSILLAGOT LÁTTÁK

Mentek. Csillagbaveszve mentek...
Elhagytak álmot, meg keresztet...
Elmaradtak a nagy hegyormok,
Puszta terek, a templomtornyok,
Messzi városok, tengerek,
Mosolyok, könnyek, emberek
S úgy mentek a nagy éjszakán át
Akik a csillagot látták.

Nem álltak meg a határkőnél,
A völgykatlannál, hegytetőnél,
Nem kellett nekik többet semmi
Kívánság, csak egy: menni, menni!
Csillag után, a csillagért.
Nem kérdezték azt sem: miért?
Csak mentek a nagy éjszakán át,
Akik a csillagot látták.

A fényre néztek, semmi másra.
Reájuk hullt az Úr világa.
Ragyogó, tiszta lett a lelkük,
Nem volt a földről semmi bennük,
Nem is voltak már emberek
Mikor az égi Kisdedet
Csillag alatt áldón imádták
Akik a csillagot látták.

Karácsonyeste - s mindig, máskor:
Csillagtűnéskor, lehulláskor
Egy örök csillag fénye csábít,
Útvesztőkön utat világít,
S mennek úton százak, ezrek,
Maradnak álmok meg keresztek,
Úgy mennek a nagy éjszakán át
Akik a Csillagot látják.
(Kárász Izabella)

Különleges?

>> 2007. december 23.

elgondolkodtam... néha egy-egy apróság feldobja a megszokottat. és minden egyes nap egy-egy különleges alkalom... és megéri örülni neki. így hát nem vártam meg a karácsonyt az újítással, hanem ma az asztalra került...

ünnepi teríték

És ha nem?

>> 2007. december 22.

Ha nem jöttél volna...

Üres sivatag lenne az életünk,
rozsdamart őszi levél az örömünk.
Békénk viharos csend lenne csak,
értékkeresésünk hasztalan...
Behavazott napjaink
álünnepek lennének,
szeretetünk...
Vajon kitől tanulhattunk volna meg
szeretni?
De eljöttél, hogy megmutasd
az utat az Atyához
és lehessen igazi ünnepünk!

(2001. december 14.)

MemÓ(!)ria

>> 2007. december 21.

nah, valami megoldást kell keressek, mert már nem az első dolgot felejtem el mostanában. és nem valami kellemes arra ébredni, hogy húh, ez sem lett megcsinálva... nem ismerek magamra! sürgős javulásra szorulok!

aztán meg... khm... nem is tudom, hogy is mondjam... bár a jelenet első olvasására kiszúrtam magamnak a fenyvesinét, mert tudtam, hogy passzol hozzám, meg nem lesz nehéz őszintén eljátszani (azért elég körülményesen lett az enyém pont az a szerep), most mégis, kicsit megijeszt. na nem a t'abant meg az ablakpucolás, hanem a gondolat, hogy tényleg ez lennék én? mármint ilyen? nem tudom - örüljek vagy sírjak...

Életről 1 pillanatban... - 11.

>> 2007. december 20.

nézem az óvodást s lesem a titkát nem lankadó kitartásának: hogy nem baj, ha a másik nyer újra meg újra, ő nem adja fel, újra kezdi és kér, hogy vegyek részt vele a játékban. talán nem is a nyeremény a lényeg? a nagy érzés, hogy sikerült? egyszerüen csak az együttlét a fontos. a ráfigyelés. az "együtt" érzése...

Mil(l)en(n)ium

>> 2007. december 19.

most épp a kiolvadási folyamat 3., azaz forró lábvizes fázisánál tartok. (az első 2 forró levesből ill. teából állt). hogy miért is van szükség ilyen különleges intézkedésekre? khm. hát mert ma este karácsonyi koncerten voltam a címben megnevezett katolikus templomban. és hát miután több mint fél órát álldogáltam a villamosmegállóban, 10 perces késéssel megérkezve minden reményem elpárolgott afelől, hogy ülőhelyet kapjak. szóval 2 kerek órát álltam a koncertet hallgatva a nem túl fűtött templomban (de azért kint hidegebb volt). A koncert jó volt, angol, német, román, na meg persze latin nyelvű szövegek voltak. Leginkább talán Handel ÖrvendjVilág!-ja tetszett, meg Pierpont JingleBells-je, hozzájuk társulva az OCeVesteMinunată is. Mert a CsendesÉj az külön leírást érdemel :). A kórus addig fent, a karzaton énekelt. De a éj hangulatához társulva, leoltották a fényeket a templomban (csak az oltárt megvilágító lámpa, a fenyőkön az égők, a csillag, meg a karzati fény égett), a kórustagok pedig párosával, kezükben égő gyertyákkal bevonultak. És elénekeltek 4 nyelven 1-1 szakaszt. Magyarul is... Ja és gregorián dalok is voltak. Meg sok más egyéb is. :)

Miért olyan nehéz?

ha megvan a(z) (jó) elhatározás - eljutni a megvalósításig?

ha tudom mi a legjobb - azt tenni? (és nem más aprósággal ámítani magam...)

ha hozzáfogok valamihez - elfelejtkezni a fontosabb dolgokról? (és nem belefelejtkezni a lényegtelenbe)

ha útnak indulok már reggel az első nyitott szemű pillanattól - a célt szem előtt tartani? (nemcsak a napit... inkább a NAGYot, az igazit...)

michaelcarddalokat hallgatok. van néhány kedvencem. például a home, vagy a come to the table, vagy joy in the journey. de talán még inkább a things we leave behind... "it's hard to imagine the freedom we find from the things we leave behind... because freedom is not found in the things that we own - it's the power to do what is right"...

Óriások és egyebek

>> 2007. december 18.

hát, ez olyan szerelem első látásra volt. igazából nem is akartam venni semmit. de azért, ha már arra jártam, benéztem. ritkán van ilyen úgyis. és hát nem is tudom mi fogott meg... a név? vagy a cím? de első gondolatom az volt, ez kell nekem! leemeltem a polcról. és hát a foltmanók meg ahogyszeretniérdemes gondolatok után tudtam, hogy tetszeni fog. de a cím... talán mégis az fogott meg... nézzszembeazóriásaiddal (max lucado: infrunta-ti uriasii)... csak vagy 2 oldalt olvastam el még, de mintha rólam írt volna. frappáns, szókimondó, mint minden írása. és mindig fején találja a szöget. elgondolkoztat. és valahogy kimozdít. nagyon tetszik. örülök, hogy megvettem ezt a könyvet! :)

Villamosvarázs

>> 2007. december 17.

no, már csak azért is megérte elmenni. persze, nem ez volt a cél. de annyira megcsodáltam, hogy a frissen vásárolt könyvbe is elfelejtettem belenézni.

ma reggel olvastam valami olyasmit, hogy ünnepi villamos meg egyebek, de az elmúlt évek tapasztalatai után nem igazán csigázta fel az érdeklődésemet. de aztán megláttam. hááát. aranyszínű. át-átkötve szép piros anyagcsíkokkal. ízlésesen díszítve. bent ünnepi dalok. csillagok lógtak az ablakban és nem csak. fenyőágak, díszek. a lyukasztó ajándéknak csomagolva (tehát ingyenes az utazás). és persze télapó, aki dobozából minden gyereket cukorkával kínált :)

Igy ünnep előtt...

címszavakban:

- pénteken christmasparty a munkatársakkal

- szombaton karácsonyiünnepség egy másik csoporttal, köztük csak néhány ismerős

- vasárnap ifivasárnap - szolgálatok, készülődés. üzenet. elgodolkodás kéretik...

- megírtam-felborítékbélyegeztem-útnakinditottam tizenvalahány feltétlenülpostáraadandó üdvözletet

- holnap az ifin lesz karácsonyi ünneplés

- aztán jelentkészítés meg egyebek

nem unatkozom.

Itt vagyok...

>> 2007. december 16.

"Hozzátok Őt ide hozzám!"
(Mk 9:19)

Sokáig úgy csináltunk,
mintha minden rendben lenne:
'ó, nincs semmi baj'
mondtuk magunknak,
mondtuk másoknak is,
s a szívünk fájt tovább.

Aztán próbáltuk ezt is, azt is,
megoldást kerestünk itt is, ott is,
de csak új sebeket szereztünk,
nem gyógyulást.

Hogy miért nem mentünk
mindjárt Hozzád?
...
Nézd, végre itt vagyunk.
Reményünk fogytán,
hitünk is kevés.
Könyörülj rajtunk!
(Herjeczki Géza)

Rend...

>> 2007. december 15.

Tégy rendet!
"Kötélből korbácsot csinált" (Jn. 2:15)

Elkelne bennem is Uram
egy alapos nagytakarítás.
Szívemben és gondolataim közt
sokminden meglapult,
s Te nem fontál korbácsot,
nem tettél rendet bennem.
Vagy ostort csak abban a
szívben fonsz, ahol
igazán otthon lehetsz?
(Az ajtót nem töröd ránk!)
Jöjj hát:
az életem Tiéd,
uralkodj benne újra;
s ha Te is úgy akarod:
tégy szép, szent rendet ott!
(Herjeczki Géza)

Reggelre

>> 2007. december 14.

lehavazott, na nem olyan bokáig-térdig süppedősen, de azért ezt már lehet hónak nevezni. az esti jegeshideget fújó szél után nem csoda.

közben néha lelkesedősen kapom magam. apró dolgokért. hogy így jobb vagy úgy jobb gondolkodom. nem tudok dönteni...

még egy hét és végre szabadságon leszek. már várom. bár ennek a napi ritmusnak is megvan a maga szerepe s talán szépsége is az életemben. de azért jó lesz kicsit lazítani. illetve más dolgokkal (is) foglalkozni... :)

A mindennapok fénylenek

>> 2007. december 13.

elgondolkoztam. csak úgy kiváncsiságból olvastam bele. de elgondolkodtatott:

"Mária az angyallal való találkozásakor aligha remélhette, hogy további életútja "álomszerű" lesz. Másként nem lehetne megmagyarázni visszafogottságát. És mégis kimondja határozott igenjét, mert biztos kézben tudja magát: "Istennek semmi sem lehetetlen". (Lk 1,37)

A maitól egészen eltérő életszemlélettel találkozunk nála: Mária olyan asszony, aki képes átadni magát, aki hagyja történni a dolgokat. Mentes attól a kényszertől, hogy saját boldogságának menedzsere legyen. Szilárdan hiszi: az, akire rábíztam magam, jobban tud engem vezetni, mint én magam, akkor is, ha minden egészen másképp történik, mint ahogyan én elképzeltem.

A mindennapok akkor kezdenek fényleni, amikor igent mondunk a valóságra: történjék velem... Ez olyan mértékben fog sikerülni, amilyen mértékben átéljük: nem nekem kell az életemet menedzselni. Életem egy nagyobb erő kezében van, olyan valakiében, aki jobban rálát a dolgokra, aki csak azt akarja, ami számomra a legjobb."

B és b

>> 2007. december 12.

azaz büszkeség és balítélet. hát én is elolvastam. és tetszett.
csak azon gondolkodom most, hogy milyen könnyű félreismerni az embereket. akár jó, akár rossz irányba...

A nap kérdése

miért is esznek a halak homokot. ezen töprengtem, miközben a pizzát ettem ma délben a bizonyos erre szolgáló helyiségben. de sajna, a pizzahozzávalókban nem találtatott erre a nagy kérdésre megfelelő válasz...

No,

>> 2007. december 11.

feldíszült a fenyőnk is itt a munkában, pici kis égőkkel, meg minden egyébbel. szürke meg kék színei vannak, kicsit hidegnek tűnik így, de talán ellensúlyoz kicsit a piros-naracs lámpa rajta. valahogy most nincs karácsonyi hangulatom, azt hiszem, az idén még csak egyszer volt, na kétszer. egyszer, mikor karácsonyi cd-t hallgattam egész este, meg amikor Gy.vel a karácsonyi énekeket fújtuk nagyban énekóra végén :)

nem is tudom, mi kell a karácsonyi hangualthoz. talán bennem kellene valami átkattanjon, nem is tudom...

Látszat

>> 2007. december 10.

"ne ítéljetek a látszat után" (Jn. 7:24) azaz "Stop judging by the way things look"...

mégis leragadunk a külsőnél. hogy az szép és "jó" legyen (néha megkérdezem, kinek a szemében?). és nem érdekel, mit is takar. pedig Istent az érdekli, ami belül rejlik... miért olyan nehéz ezt megértenünk? elhinnünk? elfogadnunk? azt hisszük, mi okosabbak vagyunk, ragaszkodunk a jó szokásainkhoz, az őseinkéhez. eszembe jutott, amit Jézus mondott. a meszelt sírokról. hogy kivül szépek. de belül... mi mégis, mégis vakok vagyunk... és ürülnek a padjaink, tartalmatlan forma lesz az életünk... és csodálkozunk, nemértemet játszunk...

"Küldj ébredést... küldd Lelkedet... öntözd meg a földünket... hadd legyünk élő néped..."

Átelierdekrácie

>> 2007. december 9.

-n voltam tegnap este. és jó volt. és a képeslapok mellett a nagy újság a christingle volt. az enyém a képen látható. és oroszortodox eredete van. és jelentése is. a narancs a világot jelképezi, a gyertya Jézust, aki a világ világosságául jött. a piros átkötő az Ő vérét jelenti. a négy pálcika (azaz fogpiszkáló) a 4 égtájat, és mindegyiken van 3 mazsola, ami a föld gyümölcseit jelképezi. na, kb. ennyit jegyeztem meg róla.

Szavak nélkül

>> 2007. december 8.

csend. döbbenet. szavak nincsenek. úgyis csak üresen konganának. nem valók semmire most.
az élet a halállal találkozott...
egy ablakban kialudt a fény...

Fények, fenyők és egyebek...

>> 2007. december 7.

ez a kedvenc fenyőm, a készítményeim közül:

előkészületkor (közben kiderült, hogy nem került minden elő)

a csütörtök esti produkcióból:

aztán ma este sétáltam egyet a központban. és hát nálam volt a fotógép :D

(reszketnek a fények...)

de nem volt igazán olyan szép, mint amilyenre számítottam. a zene sem volt az igazi...
szomorú este lett...

Bűnsötét éjből...

nah, ez az ének nagyon tetszik. az új hithangosban van meg. és a tegnap este furulyázgatás közben ráakadtam. aztán ma reggel is eszembe jutott, így elővettem a szöveget és öltözés közben magamban énekeltem. Jézus jövök, Jézus jövök Hozzád...

az este sikerült néhány karácsonyi miegymást eszkabálni. egyik különösen tetszik... örülök, hogy végre sikerült a tervekből meg is valósítani valamit, annak még inkább, hogy majdnem úgy is néz ki, amilyennek elképzeltem :)

szép napot nektek!

Életről 1 pillanatban... - 10.

>> 2007. december 6.

nézem a vásárlókat s lesem, hogy kapkodják a polcról az árut: de amit keresnek, nem találnak. nincs olyan címke. s csak veszik, mi ígéretét hazudja az igazinak. amit keresnek. a boldogságnak...

Pósztocska vagy posztócska?

>> 2007. december 5.

költői kérdés, legyen bejegyzés. csak hát címet is kell adni, nem?

3 pont:

1. napi bölcsmondás: járj nyitott szemmel!

2. rövid következtetés: ha valaki azt hiszi, hogy fényes délben, méghozzá mikuláselőnapján a bevásárlóközpontokban normál a népsűrűség, azt fel kell világosítanom, hogy nem. annyian álltak a sorban a kasszánál, mint máskor normál hétköznap délutánján. elképzelni sem merem, mi lesz ma este... jobb, hogy már nem kell arra menjek :D

3. egy kis megfigyelés: idős pár az utcán. a bácsi nyitott kabátján vidám lengedez meg kandikál a sál, teljes hozzában. a néni jól begombolt létező és nem létező gombot. a bácsi sálkockája harmonizál a néni kabátkockájával. de hát összetartoznak, nem?

Életről 1 pillanataban... - 9.

nézem a vakot a buszon s lesem a titkát nyugalmának: hogy ül nyugodtan és élvezi az utazást. hogy nem rohan, hanem minden lépést megfontolva megy végig az úton. mert súlya van minden pillanatnak...

Kürtöskalácsot

>> 2007. december 4.

majszolok. csak úgy megjegyzem. már ezer éve nem ettem. de nagyon finom :)

Khm...

mondtam én és újra mondom, nem szabad többet vásárolni mennem, mert elköltöm a pénzt. pont. hiába no, ha minden kiállítást ide szerveznek az út túloldalára. de csak nem álljuk meg, hogy ne nézzünk át (a kolleganőimmel, persze)! és hát tele vannak szép dolgokkal. na meg magyarból is hoznak olyasmit, amit itt nem kaphatni...

eldöntöttem, hogy karácsonyra vásárolni csak pontos listával megyek - ami rajta van veszek, ami nincs, azt nem. és elhatároztam, hogy így is csinálok. kész.

de hogy mi lesz a karácsonyi vásárral a főtéren, amit megakarok nézni, nem tudom... valószínűleg pénz nélkül kell elmennem oda...

Ujjacskáim

az este végre előkerült a furulya, meg a gitár is. kész élvezet volt újra kézbe venni őket, na meg kottát is tettem elém. az ujjacskáimat igencsak elgitároztam, de megérte. és rájöttem, hogy bár talán van 1 éve, hogy nem volt egyik sem a kezemben, mégsem felejtettem sokat a tudományomból, sőt, kicsit büszke is voltam magamra, hogy még az ujjaim odaállnak a helyükre a hangok lefogásánál. aztán rájöttem arra is, hogy nincs energiám, na de türelmem se tökéletesíteni a tudásomat ezen a téren, de ami van, arra vigyázni fogok, meg használni is otthon egymagamban. jó kedvcsináló tud lenni egy kis zenélés, jó, hogy újra rájöttem. :)

Egy pillanat...

>> 2007. december 3.

innen idézve:

Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek. (Coelho, Paulo)

Ti mit szóltok?

>> 2007. december 2.

így a jobb?

vagy talán így?

Nem akar menni

>> 2007. december 1.

a böngészőm kezdi bedobni a törülközőt. az este nem ment a gúgölríder. ma sem. na de ma a jahúgúpsz sem ment. igaz, egyik böngészőn sem. már régebb nem megy a pikassza, meg más oldalak sem. a normál, kedves böngészőmön. a másik meg vacakol, azt ha lehet nem hasznélom, na de ilyenkor azért kihúz a csávából... úgyhogy valami jobb megoldást kell találjak, mégpedig sürgősen!

Jelentés a harctérről - melléklet

következtetés(ek):
- egyik sem tökéletes
- nem utolsó pillanatban kell hozzáfogni a megcsinalásához
- sokkal könnyebb, ha az embernek van egy normálisan kerek formája
- pénzben olcsóbb, de időben nem biztos, mint egy vett koszorú
- egyszer kipróbálni megéri, máskor még meggondolandó
- az elképzelés nem mindig valósítható meg, mert a ragsztó nem tökéletes, az egyéb hozzávalók sem ütik meg az elvárásokat, és még sorolhatnám...

Jelentés a harctérről

Tisztelt ezredes úr, jelentem:

tegnap este a koszorúkészítés nevű hadművelet folyt. a tervek szerint indult. helyszín spontánul a szoba szőnyege volt. illetve még pontosabban, a deszka. wcpapírtekercs foglyaink csak rövid ideig örvendtek szabadulásuknak, ugyanis dr. szike hadnagy az utasításokat követve feldarabolta őket. ezek után azonban volt bennük annyi szemtelenség, hogy ne ragadjanak össze, de tűhegyes rögzítőtehnikánknak köszönhetően megakadályoztuk a szökést. a hadviselés áldozata hüvelykujj matyi tizedes lett, akire a már említett hadnagy váratlanul és magyarázat nélkül csapott lett. a tizedes nyomban vérpirosan jelezte nemtetszését, amire társai azonnal esősegélyben részesítették. jelenleg lábadozik.
sajnos az idő elteltével a harcot tegnapra be kellett fejezni, de ma ébredés után nemsokkal folytatásra került.
nem túl fényes győzelemmel végződött a mai napon a hadművelet, de ezúttal jelentem, hasznos következtetések levonására mindenképp alkalmas volt. ami pedig a koszorúkat illeti, két példány a rendelkezésre áll.

Tisztelettel:
magam százados.

Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)

© Blog Design by Simply Fabulous Blogger Templates

Back to TOP