Robi kisrobot volt, aki robot-iskolába járt. Csodaszép bolygón lakott robot-szüleivel, akik gondosan szerelték össze saját alkatrészeikből, amikor született. A bolygó kristályhegyei türkizkék és opálos fényben csillogtak nappal, éjszaka pedig világitottak, olyannyira, hogy nem is kellett egyéb világitást használni mellettük. Robit azonban minden este nyolckor kikapcsolták az éjszakai pihenés végett, úgyhogy igyekeznie kellett, idejében tudja befejezni a házi feladatként kapott szerkezetek öszeállitását. Minden reggel bekapcsolták, gondosan megtisztitotta a szemüvegét, úgy indult az iskolába. Robotiában ugyanis mindenki szemüveget viselt.
Telt-múlt az idő, Robi acéltestecskéje nőtt-növekedett, újabb alkatrészeket szereltek rá, gondolkodóközpontja egyre bonyolultabbá vált - és elérkezett az ideje annak is, hogy a robot-tanitó néni és robot-szülei beszereljék Robiba a jellemprogramálást. Csakhogy ez nem volt könnyű dolog. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, előbb el kellett vinniük a szemüvegboltba. Hiszen minden attól függött, hogy látja, hogyan akarja majd látni Robi a világot.
A robot-boltos háromféle különleges szemüveget ajánlott, sőt, hajlandó volt kölcsönadni Robinak a pápaszemeket, hadd próbálja ki valamennyit, mielőtt kiválasztja a neki megfelelőt. Az első szemüveg a megismerésben segitett, röntgen pápaszem volt: a vesébe látás pápaszeme volt a neve. Segitett ugyan a világ megismerésében, de Robi hamarosan megunta, hogy akárkivel találkozik, a legapróbb részletekig tudja róla, mi van benne. Igaz, igy nem lehetett Robit becsapni, és hogy a szemüveg miatt mindenkinél okosabbnak hitte magát, de senki sem örült Robi lángeszének, sőt, többnyire bosszankodtak, akiknek a hibáit szemükre vetette.
Ha apu és anyu veszekedtek, miközben csak úgy pattogtak az elektromos szikrák, Robinak elég volt egyetlen pillantást vetnie rájuk röntgen pápaszeme mögül, és máris tudta, hol a hiba. Szaladt, előszedte a szerszámokat, és hol anyut, hol aput javitotta meg, attól föggően, hogy melyikük hibásodott meg éppen. Hasznos volt a szemüveg, mégis visszavitte a boltba, hogy kipróbálhassa a többit is.
A második szemüveg egészen más természetű volt. A gyanakvá pápaszemének nevezték. ha feltette, azonnal gyanakvóvá lett, folyvást azt leste, ki és hogyan akarja megbántani, és gondolkodóközpontja nem győzte kidolgozni a védekezés számtalan változatát. Ez ugyan érdekfeszitő volt, de fárasztó, estére úgy kimerültek az elemei, hogy alig várta a jótékony pihenést. Reggelente újra meg újra fel kellett töltenie önmagát, ami pedig ritkán forult elő azelőtt. Visszavitte hát a szemüveget, és másikat kért helyette.
A harmadik szemüveg a bizaom pápaszeme volt. Ettől kedvessé, mosolygóssá vált minden körülötte. Tulajdonképpen ezt szerette Robi a legjobban. Mikor nem szerelte össze a házi feladatnak feladott szerkentyűt, hiába várta, hogy anyu szemrehányó sugarakat bocsásson rá. Nyugodtan tölthette az időt, játszhatott, még a szidás is olyan kedvesen hangzott, anyu robotarca úgy mosolygott rá, hogy pillanatig sem érzett miatta lelkifurdalást.
Addig-addig piszmogott, mig reggel elkésett az iskolából. A robot-tanitó néni jóságos arccal fogadta, kedvesen, szivélyesen kiállitotta a büntetőáramkörbe kapcsolt szégyen-sarokba. Robi egyszerre szerencsétlennek érezte magát. Pedig osztálytársai barátságosan mosolyogtak rá, kedvesen csúfolódtak vele, egyetlen szavuk sem volt bántó, Robi most már érezte, hogy ennek a nagy jóságosságnam a fele sem tréfa. Lekapta a pápaszemet az orráról, és látta, hogy társai valójában megvetik; a robot-tanitó néni kemény büntetőpillantást vet rá kedves mosoly helyett. És mikorhazaért, keserves robotkönnyekre fakadt (az olajozás megforrósodott cseppjei végigcsorogtak acélábrázatán), mert látta, milyen stomorúságot okozott robot-szüleinek. Sirva vitte vissza az utolsó szemüveget a boltoshoz.
- Egyik sem kell - mondta. - Olyannak akarom látni a világot, amilyen.
A bolt bejárati nyilásánál ott állt apu, anyu és a robot-tanitó néni. Összenéztek és bólintottak.
- Most már nem akar mindenkinél okosabb lenni - mondta apu.
- Ezentúl, ha tesz valamit, számolni fog a következményekkel - mondta anyu.
- És nem lesz gonosz - tette hozzá a tanitó néni -, mert most már tudja, milyen fárasztó az ellenségeskedés.
Tulajdonképpen igy alakult ki Robi jelleme. Maga a szemüvegpróba volt a programálás. És Robi nyugodtan járhatott az eredeti szemüvegével az iskolába, mert csak azok a robot-gyerekek viseltek más, különleges szemüveget, akiknél a programálás félresikerült. Ők is csak addig, mig a hibát sikerült kijavitani.
Read more...
