nem sokat irtam

>> 2007. október 18.

az utóbbiakban... csak idézgettem inkább, vagy gondolatforgácsokat szórtam kifele... nem mintha nem lett volna mit irnom... de fontos kérdések csendben dőlnek el... és kell néha csak magamnak megtartani azt, ami történik... velem meg bennem.

mert néha idő kell ahhoz, hogy az emberben megérjenek dolgok. nem feltétlenül lesz olyan hatásuk a változásoknak, hogy új ország, meg új munkahely meg ilyenek, de na... attól még nem kevésbé fontos lehet a hatásuk ezeknek a napoknak...

persze, közben lestem a kommenteket... meg a látogatókat. s a fogyó klikekkel egyre inkább kérdeztem magamtól, hogy érdemes-e csinálni. irni... hm... nem találtam rá még választ...

Read more...

hm...

>> 2007. október 17.

"Az ember akkor fedezi föl magát, amikor megmérkőzik az akadállyal." Antoine de Saint Exupery

Read more...

Nagyobb?

>> 2007. október 16.

Lett-e nagyobb?

az év palástja elkopott már...
mondd:
Istened lett-e nagyobb?

lett-e neked Ő kedvesebb?
beszéde többetmondóbb?
hangja tisztább, fényesebb?

vagy hagytad megférni kis sarokban
kacat között? por alatt?

s Vele együtt nőttél-e?
lett-e nagyobb Istened?

(2007. szeptember 30)

Read more...

Üdvözlőlap-készitős

>> 2007. október 15.

délutánom, estém, kinek hogy tetszik, volt ma. nagyon élveztem. fő motivum a rózsa volt. :D ime a végeredmény:
de legesleginkább mégis ez tetszik, mondjon ki mit akar:

Read more...

Deres volt

a fű ma reggel a városban, a kocsik ablaka vastagon fagyos. a hidról jól látszott a mindenütt párálló viz... a hidegről már nem is érdemes szót ejteni, az már csak temészetes. előszedtem a vastag kabátomat s nem volt melegem benne... a megállóban állók arcát pirosra csipte a hideg... ennyit a ma reggelről.

Read more...

Konzerv?

>> 2007. október 14.

az esti prédikáció nyomán megmaradt bennem egy gondolat... ami aztán újakat hozott magával... hogy:
- a titkos bűnök nem konzervek. hogy eltegyük őket szépen s menjen az élet tovább egyszerüen. és nagyszerüen. mert ezek a bűnök felélik az életet. megfojtják. és felbukkannak a legnemvártabb pillanatban...
- és nem konzervbe tenni kaptuk az ajándékainkat sem. mert az meg izét veszti ott a légmentesen lezárt dobozban, üvegben. s ahelyett, hogy kamatozzon s örömöt szerezzen, egyszerüen deszhidratálódik. a vitaminok is semmivé lesznek...

elhatároztam, hogy nem akarok konzerveket tartogatni magamban. semmilyeneket. sem msot, sem ezután. nincs hely bennem ilyenfajta raktárnak... Isten segitsen ebben!

Read more...

Na, sikerült

>> 2007. október 13.

nekem is géphez ülni ma. a napot egy hosszabbacska pihenővel kezdtem, sok minden belefért azért az eddigi időbe... egy kis csendesség, takaritás mindenfelé, cikk-pofozás, számolgatás meg egyebek. most meg itt illatozik mellettem egy forró csupor csoki, amit a hőmérsékleti viszonyok miatt még nem tudok élvezni...

Read more...

Kiállitás van

>> 2007. október 12.

itt a szomszédban, s ugyan mire lenne jó az ebédszünet (miután az ember hamar megebédelt), mint hogy kimenjen s nézelődjön? kár, hogy esett az eső, de az nem akadályozott meg ebben a nemes tervben :D
s hogy mire jó egy kiállitás egy nézelődönek? háááát:
- megismerkedik a téli új divattal
- megkiván egy csomó mindent
- na meg arra is van lehetőség, hogy meglássa, mi nem tetszik
- hirtelen vágytól sarkallva fel-felpróbál ezt-azt
- még a pénztárcáját is megnyitja (és nem a belépőre gondolok most)
- és végül például három zacsival megrakodva megy el...
nah, szóval: megfontolandó, ki hogy indul el valahova :)

Read more...

Szépen

növöget, azaz terebélyesedik a hogyishivják növénykém itt az asztalon. van vagy 3 éves körül. olyan páfrányféle levelei vannak, azzal a különbséggel, hogy a kicsi levélkék széle egyenes. na, nem tudom, hogy érthető-e, hogy is néz ki. s vagy 4 tövecskéből eregetnek kifele a zöldségek. de azért illemtudó, mert nem felém terjesztgeti a szárnyait, bocsánat leveleit, hanem az ablak felé. na meg felfele. de arra aztán igazándiból. s egyre másra eregeti az új hajtásokat. hát igy zöldülünk itt...


nah, itt egy fotó a hogyishivják virágomról:

Read more...

A táncnak vége...

>> 2007. október 10.

az este A pingvinek vándorlása c. filmet néztem meg. elgondolkodtam... az élet körforgásáról. a harcról. életről... nem semmi a kemény hóviharokat végigállni az életért. türelemmel várni a párt, aki élelmet hoz. és közben érezni, hogy gyengül az erő. s mégis kitartani. tudni, hogy a tél sem örök... "a legkeményebb telet is áttáncoljuk az életért" és várni a napfényt. és örülni a harc közben is az életnek... hogy aztán szembesülhessen az új érzéssel a kis szépség: "pár napja már enni sincs kedvünk... lehet, hogy felnövünk?"

Read more...

Az elsülyeszthetetlen...

micsoda brilliáns ötlet! ezt senki nem döntheti romba, a mi kezünk munkája, a mi agyunk találmánya!
és épül a mű...
várják több százan. indulnak vele az új, áhitott jövő felé...
legtöbben mit sem láttak a luxusból. az egy vagyonba került. de megéri, hisz végre tejesül az álom...
egy vészjelzés... már késő... a jeges halálszoritás már pusztit is...
utolsó pillanatok...

voltak akik megmenekültek... egy kevesen...
(itt nézelődtem...)

Read more...

Most már kezd

>> 2007. október 9.

derengeni, hogy tudtam igy egyhúztomban 2 könyvet is olvasni...
"Egyszer kimentettem egy kolibrit egy macska szájából. A tenyeremben tartottam az apró madarat, egyik kezemmel befedve a másikat. Nem éreztem a madár súlyát, és nem is tudtam volna, hogy ott van, ha nem éreztem volna a szívdobogását. Így van ez egy jó történettel vagy verssel is. A szívverést kell érezni, nem az olvasmány súlyát." (Ray Bradbury)

Read more...

Kis könyvmoly lettem

>> 2007. október 8.

(azaz eddig is az voltam, csak most gyakorlom is ezt a foglalkozást), szóval, nem igazán van időm bloggot irni, mert ha csak lehet, olvasok. már rég nem olvastam ennyit egyhúztombn, na meg azt is, amit szeretek, igy most kihasználom a lehetőséget, és csak úgy falom a könyveket. de tényleg. nem mintha máskor nem olvastam volna, csak mindig valamire kellett készülnöm és ahhoz dokumentálódtam. de most nem azért olvasok. hanem csak úgy magamnak, és ez irtó jó dolog tud lenni.
most is 2 könyvet is olvasok egyszerre, méghozzá 2 regényt, csoda, hogy nem keverem össze a cselekményt meg a szereplőket se (igaz, kicsit nehéz lenne), de nagyon élvezem. na mentem, várnak a könyveim :D

Read more...

Különleges estém

>> 2007. október 7.

volt a tegnap. már a gyüliben is nagyon jó volt, de most éppen nem arról akarok irni, nem mintha nem lehetne róla, hanem mert azt még meg kell emészteni és azt jobb magamba s magammal, meg magamnak tenni.
na de hazafele, bár kicsit megkésve s tán feléről lemaradva egy koncert hangjai másztak a fülembe. már amikor olvastam róla azt mondtam, nem szabad kihagyni. mert ugyebár nem mindennap hall az ember... na de ne vágjak a közepébe. csak szépen módjával. azaz sorjában. :)
a főtérre vagy pontosabban a katedrális előtt szinfónikus zenekar. sokat nem láttam belőle, mert ültek a művészek (csak a vonók csillantak meg néha a fényben), na meg a karmester magaslott ki (kecses mozgásait figyeltem). meg persze a kórus, mely a katedrális lépcsőin állt. a nézőközönség is állt és sokan voltunk.
a zene - profi volt. jobban leirni nem tudom, mert elég nehéz. s a vége... hm... :) mert megszólaltak az ágyúk :D. igen, igen, ágyúk, csak úgy belerobbantak a zenébe, de nagyon jól hangzott. meg persze a harangok is. és csak szólt, szólt a harangszó. és közben tüzijáték volt. :) és a harangok szóltak... sokára halkultak, hallgattak el csak... szóval - minden pénzt megért. pedig ingyen volt :P

amit még megfigyeltem:
- riadt madrak szárnycsapásait...
- hangszerrel hátukon/kezükben távozó művészeket...
- hárfákat s hogy szempillantás alatt bevonták ket a végén...
- papokat hosszú, fekete ruhában, amint épp elismerően s tetszően bólintanak: ez jó volt...

u.i.: a Filarmonika játszotta, a mű: 1812 nyitány (Piotr Ilici Ceaikovski), mégpedig ahogy az eredeti van: harang s ágyúszóval :D

Read more...

Robi és a négy szemüveg

>> 2007. október 5.

Robi kisrobot volt, aki robot-iskolába járt. Csodaszép bolygón lakott robot-szüleivel, akik gondosan szerelték össze saját alkatrészeikből, amikor született. A bolygó kristályhegyei türkizkék és opálos fényben csillogtak nappal, éjszaka pedig világitottak, olyannyira, hogy nem is kellett egyéb világitást használni mellettük. Robit azonban minden este nyolckor kikapcsolták az éjszakai pihenés végett, úgyhogy igyekeznie kellett, idejében tudja befejezni a házi feladatként kapott szerkezetek öszeállitását. Minden reggel bekapcsolták, gondosan megtisztitotta a szemüvegét, úgy indult az iskolába. Robotiában ugyanis mindenki szemüveget viselt.
Telt-múlt az idő, Robi acéltestecskéje nőtt-növekedett, újabb alkatrészeket szereltek rá, gondolkodóközpontja egyre bonyolultabbá vált - és elérkezett az ideje annak is, hogy a robot-tanitó néni és robot-szülei beszereljék Robiba a jellemprogramálást. Csakhogy ez nem volt könnyű dolog. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, előbb el kellett vinniük a szemüvegboltba. Hiszen minden attól függött, hogy látja, hogyan akarja majd látni Robi a világot.
A robot-boltos háromféle különleges szemüveget ajánlott, sőt, hajlandó volt kölcsönadni Robinak a pápaszemeket, hadd próbálja ki valamennyit, mielőtt kiválasztja a neki megfelelőt. Az első szemüveg a megismerésben segitett, röntgen pápaszem volt: a vesébe látás pápaszeme volt a neve. Segitett ugyan a világ megismerésében, de Robi hamarosan megunta, hogy akárkivel találkozik, a legapróbb részletekig tudja róla, mi van benne. Igaz, igy nem lehetett Robit becsapni, és hogy a szemüveg miatt mindenkinél okosabbnak hitte magát, de senki sem örült Robi lángeszének, sőt, többnyire bosszankodtak, akiknek a hibáit szemükre vetette.
Ha apu és anyu veszekedtek, miközben csak úgy pattogtak az elektromos szikrák, Robinak elég volt egyetlen pillantást vetnie rájuk röntgen pápaszeme mögül, és máris tudta, hol a hiba. Szaladt, előszedte a szerszámokat, és hol anyut, hol aput javitotta meg, attól föggően, hogy melyikük hibásodott meg éppen. Hasznos volt a szemüveg, mégis visszavitte a boltba, hogy kipróbálhassa a többit is.
A második szemüveg egészen más természetű volt. A gyanakvá pápaszemének nevezték. ha feltette, azonnal gyanakvóvá lett, folyvást azt leste, ki és hogyan akarja megbántani, és gondolkodóközpontja nem győzte kidolgozni a védekezés számtalan változatát. Ez ugyan érdekfeszitő volt, de fárasztó, estére úgy kimerültek az elemei, hogy alig várta a jótékony pihenést. Reggelente újra meg újra fel kellett töltenie önmagát, ami pedig ritkán forult elő azelőtt. Visszavitte hát a szemüveget, és másikat kért helyette.
A harmadik szemüveg a bizaom pápaszeme volt. Ettől kedvessé, mosolygóssá vált minden körülötte. Tulajdonképpen ezt szerette Robi a legjobban. Mikor nem szerelte össze a házi feladatnak feladott szerkentyűt, hiába várta, hogy anyu szemrehányó sugarakat bocsásson rá. Nyugodtan tölthette az időt, játszhatott, még a szidás is olyan kedvesen hangzott, anyu robotarca úgy mosolygott rá, hogy pillanatig sem érzett miatta lelkifurdalást.
Addig-addig piszmogott, mig reggel elkésett az iskolából. A robot-tanitó néni jóságos arccal fogadta, kedvesen, szivélyesen kiállitotta a büntetőáramkörbe kapcsolt szégyen-sarokba. Robi egyszerre szerencsétlennek érezte magát. Pedig osztálytársai barátságosan mosolyogtak rá, kedvesen csúfolódtak vele, egyetlen szavuk sem volt bántó, Robi most már érezte, hogy ennek a nagy jóságosságnam a fele sem tréfa. Lekapta a pápaszemet az orráról, és látta, hogy társai valójában megvetik; a robot-tanitó néni kemény büntetőpillantást vet rá kedves mosoly helyett. És mikorhazaért, keserves robotkönnyekre fakadt (az olajozás megforrósodott cseppjei végigcsorogtak acélábrázatán), mert látta, milyen stomorúságot okozott robot-szüleinek. Sirva vitte vissza az utolsó szemüveget a boltoshoz.
- Egyik sem kell - mondta. - Olyannak akarom látni a világot, amilyen.
A bolt bejárati nyilásánál ott állt apu, anyu és a robot-tanitó néni. Összenéztek és bólintottak.
- Most már nem akar mindenkinél okosabb lenni - mondta apu.
- Ezentúl, ha tesz valamit, számolni fog a következményekkel - mondta anyu.
- És nem lesz gonosz - tette hozzá a tanitó néni -, mert most már tudja, milyen fárasztó az ellenségeskedés.
Tulajdonképpen igy alakult ki Robi jelleme. Maga a szemüvegpróba volt a programálás. És Robi nyugodtan járhatott az eredeti szemüvegével az iskolába, mert csak azok a robot-gyerekek viseltek más, különleges szemüveget, akiknél a programálás félresikerült. Ők is csak addig, mig a hibát sikerült kijavitani.

Read more...

Semmi különös,

érdekfeszitő nem történik velem amiről irhatnék.
rátértem újra az indiános sztorikra, de olvasni őket jobb, mint nézni, mert a fejecskémben nem annyira véresek a harcok. na, meg mást is olvastam, néhány regényt, de jó volt, már hiányzott.
aztán tennivalóm akad bőven, az este sikerült jónéhány ügyet elintézni, nagyon örülök neki. nah, szóval ennyit rólam most. majd jelentkezem még ha történik valami érdekes...

Read more...

Néha kedvem lenne

>> 2007. október 4.

elmenni valahova messzire, messzire...
nem is az a fontos, hogy hova, csak el innen. de hát na, nem olyan egyszerű minden... mint például most. nem bánnám, ha hirtelen itt hagyhatnék mindenféle komplikált dolgot, és mire visszajönnék valaki megoldaná őket helyettem...
csak hát nem tehetem...
és most jövök rá, hogy jó, ha az ember teheti (és meg is teszi), hogy ne egyszerre vegye ki az egéééész évi szabadságát, hanem hagyjon a nehezebb napokra is...

Read more...

Tüzijáték

volt az este. 11kor. nálunk, a tömbháztól néhány lépésre. vagy 5 percet tartott, én csak a végét kaptam el, de nagyon szép volt. szinek, csillogás-villogás az égen :)

Read more...

Kellemes

>> 2007. október 3.

estém volt, jó hangulat, beszélgetés... itt volt H. és J., nagyon örülök nekik :)
ifire kell készüljek...
cikket kell irnom, csak egyszerüen még mindig nincs meg a témám. pedig hamarosan körmömre ég a gyertya. az meg tudott dolog, hogy az ilyesminek érnie kell. az emberben. arra sajnos már nem lesz ideje. semmiképp...

Read more...

Levél, levél...

>> 2007. október 2.

szines levél...
ma délután a parkba mentem a munkából, ott találkoztam a tesómmal és a 2 lánnyal :D hintázás, séta, játék a levelekkel, na meg egy kis begyűjtés :D
kellemesen telt az este
örülök, hogy együtt lehettünk :)
már nagyon fáradt vagyok, annyira, hogy amint hazaérve beléptem az ajtón, anyum is megjegyezte.
de nem állhattam meg, hogy ne készitsek valamit :D
ez kell hozzá:

és néhány perc alatt ez lett belőle:

Read more...

túúú máááács

spam volt, csak épp elkaptam a cimet s lesokkolt a "don't pray too much" a valódi "don't pay too much" helyett (ne imádkozz túl sokat a ne költs túl sokat helyett)
mert lehet valamiért túl sokat imádkozni? a szüntelennél többet nem. az meg még rendjén van...

Read more...

Gyaloglás

>> 2007. október 1.

ma olyan szépen sütött a nap és olyan kellemes volt az idő, amikor kijöttem a munkából, hogy nekiindultam gyalog. úgy is gondoltam már rá, hogy jó lenne tudni, mennyi idő alatt érek haza onnan gyalog, megragadtam az alkalmat. igen, gyalog jöttem egész hazáig. jó tempósan, nem sétálva, nem fölöslegesen megállva, nem túl sokat nézelődve, nem ráérősen. na, valahogy igy. és kellett hozzá kerek 60 perc, hogy hazaérjek...

Read more...

Ja, és ma

>> 2007. szeptember 30.

mikor a gyülibe mentem próbálni, láttam egy gyönyörű kocsisort... aki nem látta, nem tudja megérteni a lelkesedésem. és sajnos, mivel a kocsimárkák területén az ismeretem nem annyira nagy, nem ismertem fel 1 kocsitipust sem... ugyanis azok az autók valamikor a század elején, vagy ki tudja mikor rótták az utakat. ma egy menetben sorakoztak fel és el a város utcáin... de nekem nagyon tetszettek :D nem számltam, hány volt, de vagy 15-20 biztos
csak azért irtam le, hogy tudjátok, ilyenek is vannak... szivesen beleültem volna, azt hiszem bármelyikbe :)

na igen... meg egy falevél rabul ejtette a szivemet, igy, hogy visszakapjam (a szivem mármint), felvettem és magammal hoztam. és most itt diszeleg barnás szineiben az asztalom mellett :D

Read more...

Az Úrra nézzetek!

megmaradt bennem... 50 év házasság után (az aranymenyegzőt ünnepelték ma a gyülekezetben is) ez az egyetlen tanács... nézzetek Rá...
K.bácsi és Sz.néni... reggel ott vannak, nyitják az imaházat. zárnak. takaritanak. szolgálnak. néha fájó háttal, derékkal. de ott vannak. a család (4 gyerek, 11 unoka, a második dédunoka a napokban érkezik) mellett ma mi is osztozhattunk az örömben...
tehát előre... az Úrra nézve...

Read more...

Egészet...

>> 2007. szeptember 29.

KRISZTUS KÖVETÉSE

Egészet adni - sohase felet.
Vállalni mindent - bármit is jelent.

Egészet adni - mindent, ami van,
ami csak vagyok - maradéktalan.


(Szent-Gály Kata)

Read more...

Sorsfordulók

>> 2007. szeptember 28.

egy pillanat
egy ember
egy ötlet
egy álom

jönnek
betoppannak
berobbannak az életbe

bátorságot követelnek
megfontolást
vágyat
küzdelmet

vannak
voltak
lesznek
kellenek

sorsforditók...

Read more...

Csend-esség...

>> 2007. szeptember 27.

IMÁDSÁG CSENDESSÉGÉRT

Uram, segíts elcsendesedni!
A természetben a múló idő
malomkövei zakatolnak.
Suttog a fenyő.
Sóhajt a cserje.
Nyög a tölgyfaág.
Harangoz a gyöngyvirág.

Uram, segíts elcsendesedni!
Az utcákon nyegle gépparipák
száguldanak félelmetesen.
Daloló autók.
Síró szirénák.
Nyüzsgő emberek.
Zajongó gyermeksereg.

Uram, segíts elcsendesedni!
Mert a szívem ma fél és nyugtalan.
Pedig sorsom a te kezedben van.
Rémít a Sátán.
Retteg a lélek.
Erősségedbe
Jó Istenem, fogadj be!
(Gerő Sándor)

Read more...

Kellenek néha

>> 2007. szeptember 26.

azok az emberek, helyzetek, amelyek kihoznak a sodrunkból. na nem túl nagyon... na csak azért, hogy kiderüljön, mi is rejtőzik bennünk... valahogy szembesitenek ezek a helyzetek önmagunkkal... mert:
"egy mézesüvegből, ha összetörik is, édes méz folyik, nem csökkenti tehát a felelősségünket az, hogy mit váltott ki belőlünk az adott helyzet vagy valakinek az indulata. sőt inkább növeli, súlyosbitja, mert lám, ezt lehetett kihozni belőlünk. és ha ezt váltotta ki, akkor lehet, hogy a mi reakciónk a másikból is hasonló reakciót vált ki, és igy gyűrűzik tovább a bűnáradat. olyan ez, mint a lavina: elindul a hegytetőről egy kis hógolyó, és útja során egyre több hó tapad hozzá, mig a végén hatalmas görgeteggé nő, amely fákat szakit ki tövestől, házakat dönt romba, embereket temet el élve, és nincs, aki megállitsa." (Cseri Kálmán)

mert hát ma az történt, hogy majdnem odamondtam egyik ismeretlen kolléganőnek. hogy figyelmesebben végezze a dolgát. mert nekem is van elég. és nincs kedvem a megoldott dolgokat újra ellenőrizni miatta... a telefont felkapni nem volt ötletem, még jó... s mire angolul megfogalmaztam a mondókámat, kicsit le is csillapodtam. na meg a szerkentyű sem fogadta a szöveget. először. mert másodjára már igen. ugyanazt... pedig egész civilizáltan fogalmaztam. pliiiiiiz-zel... (csak hát odakerült a végére a felkiáltójel - legalábbis először biztos... meg a köszönöm lemaradt, nem tartozott a protokolhoz...) hát igen... ez is belefért a mába...

mennem kellene mézet gyűjteni...

Read more...

Magyarázza meg

nekem valaki, hogy a "7 days" feliratú piritott kenyér csomagocska 7 napig kell elegendő legyen? csak azért, mert nagyon jó izű és már alig van a csomag alján, amit ma reggel kezdtem meg. és ha igy folytatom, a (munka)nap vége előtt a kukában köt ki a csomagolás...
vagy ez az elnevezés azt akarta jelenteni, hogy egyszerre 7 napra valót kell vegyek? hm...

Read more...

Nyomok...

tegnap ifin arról beszéltünk, hogy milyen jegyet, jelet hagyunk magunk után... egyesek rekordokat döntöttek... világhirűvé váltak... de életünkben egyszerű emberek is hagytak mély nyomokat... mi lenne az, amit mi szeretnénk magunk után hagyni...
vajon hagyok-e magam után valami pozitivat? szépet? emlitésre méltót?
ha csak egy ember életében nyomot hagynék... már akkor is megérné...
ha csak egy mosoly... egy jó szó... egy bátoritás... egy biztató tekintet... egy példa... egy kicsi kis nyom is... de jó lenne...

Read more...

Látom.

>> 2007. szeptember 25.

tenni kéne. annyi mindent... ember nincs. azaz csak kevés. nagyon kevés... a munka sok. várnak. példát. útmutatást. helytállni... lesz-e elég? erő... kitartás... és főként látás? meglátni a rést, az igazán tátongót? amit be kell tömni... keresem az én résem. ahova nekem kell odaállni... a törésre... ha más helyére állok, befér mellettem a golyó. nem menekülni akarok. de elfáradtam már abba, hogy itt is, ott is, mindenütt és közben seholsem... úgy igazán... mindent beleadva...

Read more...

Igy nap végén

>> 2007. szeptember 24.

hát kalandos nap volt... 4 óra körül úgy éreztem, nem sokat tudok majd felmutatni... lehet, hogy igy van, de legalább a hangulatom helyreállt időközben :D

reggel majd utolsó pillanatban keltem, időben elindultam otthonról. megérkeztem időben. nekiláttam rögvest a munkához. mégis... semmi eredményt nem tudtam felmutatni. hiába kerestem, nem találtam az ajtót a falon... pedig szerettem volna bizonyitani. magamnak. meg másnak is. hogy képes vagyok rá... de nem vagyok... még mindig nem... elég lesújtó következtetés. pedig úgy éreztem megbiznak bennem, számitanak rám. pedig igazából nem is ismer, csak egy pár mailből, kérésből, megoldásból... utolsó percekben mégiscsak mozdult valami talán. hálás vagyok D.ért, aki odajött ls ötletet adott. holnap folytatom, remélem több sikerrel...
távozáskor nem voltam elég gyors s az utcára kitevő belekapott a sarkamba alaposan. sántultan mentem el... a fájdalom megzsibbasztott...
aztán vásárolni mentem. a kasszánál ketten előttem. alighogy beálltam, a kasszagép megelégelte a működést s mikor pinkód nélküli, kanadai kártyával akartak fizetni, megtartotta magának a számlát. végül csak kiadta. az előttem levő néni keveset vett, gyorsan, kézpénzzel fizetett. nálam meg úgy gondolta a gép, ha már aláirtam, hogy fizettem, a másolatot megtartja magának... de meggyőzték. a kasszánál fiatal, kedves hölgy volt. szépen viselte a gép makacskodásait...
Csengével azután "kutyá"t kerestünk mindefelé Anita könyvében. találtunk. odabökött minden igazira, mert biza "kutyát" bólintott maci, cica meg egyéb korrigálásomra is :)
és jó volt együtt beszélgetni még... örülök a tesómnak, sógoromnak, a lányoknak. hálás vagyok értük. hogy vannak. és a városban vannak... szép esténk volt együtt :)
a tömbház bejáratánál kedves szomszédlány. néhány szót váltottunk. jól esett.
itthon meleg vacsora várt. és ráadásul dinnye...
azt hiszem, mégis szép volt ez a nap... :)

Read more...

Piros bogyó, piros levél...

emlékszem, ezt a vers még akkor megtanultam, mikor a tesóm tanulta liciben. és nagyon megtetszett. és ahogy ma a hétvégi képeket nézegettem, megint eszembe jutott...


Ajánlás
Áprily Lajos

Ne haragudj. A rét deres volt,
a havasok nagyon lilák
s az erdő óriás vörös folt,
ne haragudj: nem volt virág.

De puszta kézzel mégse jöttem:
hol a halál nagyon zenél,
sziromtalan csokrot kötöttem,
piros bogyó, piros levél.

S most add a lelked: karcsu váza,
mely őrzi még a nyár borát -
s a hervadás vörös varázsa
most ráborítja bíborát.

Read more...

Délelőtt

megnéztem a többiek képeit is. rengeteg van, különösen a szines tájjal, na meg naplementés, stb.
örülök a kirándulásnak, nemcsak magáért a tájért meg a képekért, hanem úgy érzem, jót tett a csapatnak is együtt lenni, legalábbis az én szemszögömből igen...

Read more...

Nekem ködös még...

de Te tudod rég mi van előttem, s mi lesz belőlem...
Kezedben hadd legyek agyag csupán... áraszd rám Lelkedet, pecséted nyomd rám...

Read more...

Hétvégéről

>> 2007. szeptember 23.

szép volt. kár a szavakkal kisérleteznem, nem fejezik ki azt, amit láttam. még a képek sem (bár néhány megtekinthető itt ).
csütörtökön kaptattunk fel a Muntele Micre, ami különben nem is olyan mic, mi 1400 méter körül szálltunk meg. reggel meglepetten nyugtáztam, hogy kolleganőm mellett még egy szobatársam volt. khmm. egy denevér... K. "jaj, de aranyos" felkiáltásaival mit sem törődve keritettünk valakit odalentről, aki kitessékelte őkegyelmét.
aztán reggeli után nekivágtunk a hegyoldalnak, felmentünk a legmagasabb helyre, olyan 1800 m-re. a kilátás gyönyörű volt, amikor és ahol nem volt köd. aztán ebéd után volt egy szünet, egy pár emberkével mi akkor is sétálni mentünk. majd játékok, jókat szórakoztunk.
szombaton pedig még egy másik sétára mentünk, majd kora délután hazajöttünk.

mivel messzire lehetett látni, gyönyörű volt például éjjel is a fények játékát nézni.
ja, és hideg volt, hosszúujjúban, kabátban túráztunk. de megérte, nagyon tetszett. leginkább a szineket csodáltam, na meg azok kombinációját... :)

Read more...

2 éve

van ma, hogy már nem kell hordanom... hála Istennek, a műtét sikerült :)

Read more...

Eredményesnek

>> 2007. szeptember 22.

mondható az elmúlt 2 nap, már ha az eredményességet lehet képekben, élményekben, verssorokban meg kellemes töltött időben mérni :)

Read more...

Napsugár, derű

>> 2007. szeptember 20.

Tegnap a brassói Hozsánna kórus koncertezett itt. A legjobban a következő szövegre irt dal tetszett:

Füle Lajos: Hoztál-e napsugárt?

Kint szürke köd, bent rosszkedv réme árt...
- Mondd, Kedvesem, hoztál-e napsugárt?
Minket halál s gondoknak terhe nyűtt...
Hoztál nekünk sugárzó, halk derűt?
Mert kell a fény, az újuló öröm,
Hogy kulcs legyen a hús-vér börtönön.
Mert fáj a Föld és minden bűnbozót...
Áldottak az örömhírt hordozók,
akikben a MEGVÁLTÓ LELKE jár!
- Mondd, Kedvesem, hoztál-e napsugárt?

Read more...

Kicsi hegy ;)

a tegnapi program valahogy igy nézett ki: reggel munkába, onnan koncertre, aztán valamikor fél 10 fele haza, vacsi, csomagolás, egyéb esti tevékenység, csendesség, már ma ágybabújás. aztán reggel idecipekedtem a bagázsimmal...
a hétvégén, azaz ma elhúzok újra. a hegyek közé. már naaaaaaaagyoooooooon várom. nagyon szeretem a hegyeket és várom, hogy újra kint legyek a szabadban, friss levegőn, egyszerűen lazitani, meg persze fotózni ;)

ilyen ősszel még nem voltam a hegyekben, itt az alkalom. persze vastag ruhákat pakoltam, pedig napsütéses időt igértek, de ez attól még nem jelent meleget is... a társaság nem tudom milyen lesz, de én eldöntöttem, hogy igenis, jól akarom érezni magam és élvezni a hegyeket, a kilátást, meg egyebeket. nah, ezzel az eltökéltséggel vágok neki a mai napnak meg a következő kettőnek :) ...

Read more...

25 éves :-)

>> 2007. szeptember 19.

ma ünnepli 25. születésnapját az elektromos mosoly. többet erről itt

Read more...

Egyet kérek...

emlékszem a mesék tündéreire, manóira, aranyhalaira, meg a három kivánságra... nem tudom, mi lenne az én három kivánságom. még nehezebb szerintem csak egynél maradni...

az este azt a történetet olvastam újra, amikor Salamonnak megjelenik Isten és kérhet bármit...
és elgondolkoztam, mit is kérnék én. hát jött is az első impulzus, hogy de jó volna... aztán meg mindjárt a számitás, hogy mégse azt, valami mást. hogy lássukcsak miislegyen, hogy meglegyen az is amit akarok, na meg jól is hangozzon, impresszionáljon, meg azért tetszedjen...
de aztán lesütöttem a fejem... végülis ki előtt akarok én jól mutatni? mert Isten azt hiszem, nem a kijátszási tehnikáimra vagy a számitgatásaimra kiváncsi. ő úgyis tudja, mi van bennem. őszintének kell lennem csak. előtte. de talán még inkább magam előtt... hogy mi van bennem... még nem tudom, mi lenne az én egyetlen kérésem...

Read more...

Semmi...

>> 2007. szeptember 18.

ma egész nap egy ártatlan kis nullást kergettem, de nem sikerült meggyőznöm, hogy eltűnjön onnan, ahol fölösleges volt... kis semmiség, mégis mekkora felfordulást okozott. fáradtan jöttem el... ennyit a mai munkám eredméyneségéről...

azon gondolkodtam az úton hazafele, hogy sok nulla nem sok, de ha eléjük kerül egy másik számjegy, igenis sokat jelenthet... de ha nem a megfelelő helyen van, akkor csak gondot okoz... hogy nemcsak a hiányzó dolgok miatt lehet az embernek diszkomfort érzése... és hogy a kis semmiségek az életemben néha igencsak megnehezitik azt...

Read more...

Elmékedés...

hogy van, amikor az első lépések meghatározóak... hogy néha nem lehet helyrehozni, mai elejétől elromlott. meg hogy néha más issza meg a levét a hibának... meg hogy sokszor nem tudni mi is lenne a legjobb...
csak úgy a munkám során saját bőrömön tapasztalom ezt... de igy van az életben is. figyelni lesz jó. a ma gondolataira. meg apró-cseprő elejtett-felejtett mozzanataira... hogy ne kelljen foltozgatni. toldozgatni... mert másik nincs. nincs főpróba. csak előadás. élő adás...

Read more...

Változásról...

>> 2007. szeptember 17.

"A változás elkerülhetetlen. Az életben egyetlen dolog van, ami biztos: a szüntelen változás.
...
Az ember azonban furcsa teremtmény. A változatosság riadalommal tölti el. Ahelyett, hogy elfogadná a sokféleségben rejlő kihívást, örömet és csodát, általában megretten tőle. Megfutamodik, vagy igyekszik egységesíteni azt, ami változatos. Csak így érzi magát biztonságban." (Leo Buscaglia)

Read more...

Nohá...

>> 2007. szeptember 16.

hol is kezdjem, hol is kedjem?
hát csütörtök este, na meg még péntek reggel szépen bepakoltam, elmentem csomagostul a munkába, onnan meg kora délután elhúztam és elvonatoztam váradra. ott egy próbát ütöttünk össze, majd elszállásozódtam. ja pénteken fogtam neki a ruhám vasalásához és szombaton sikerült befejezni. :) úgy fél kettő felé. éjjel mármint. na de ezen is túl kellett esni. igazából csak annak örültem, hogy nem szombat reggelre hagytam ezt a műveletet :D
na, szóval szombaton menyegző :)
szép volt, nagyon. jókat beszélgettem, jó volt újra találkozni ismerősökkel. jó volt a hangulat, tetszett, nem vártuk a végét. épp beszéltük a lányokkal, hogy nem mennénk haza (koszorús lány voltam, és másik 2 barátnőm is az volt, a menyasszony meg nagyon közeli barátnőnk :) )
és amikor hazaértünk, ma elég korán, még vagy fél órácskát elfotózgattunk lefekvés előtt. igy hát nem sokat aludtam, mert reggel korán meg jöttem haza. de megérte ott lenni.
most ennyi elég róla, lehet még irok holnap... na, legyen itt néhány kép is mutatóba:

várjuk a menyasszonyt... na meg a vőlegényt is...

az ifjú pár :)

itt vacsiztunk :)

mi hárman...

;)

a torta fincsi volt

Read more...

Hazajöttem,

de fáradt vagyok, megyek alszok egyet. jó volt látni a tesómékat ma ebédnél, már hiányoztak, a kis csöppség is, aki már nem is olyan kicsi :D
a menyegző profi volt, tetszett, jól éreztem magam, meg minden. de ma 2 lett mire lefeküdtünk, majd ha odajutok (egy következő alkalommal) mesélek :), aztán ma reggel korán keltem, mert jöttem haza. de hogy mikor fogok tudni irni, nem tudom, mert a kilátások szerint rémesen foglalt leszek a héten...

Read more...

Reggeli városkép

>> 2007. szeptember 13.

a busz megváratott. a villamos lassan, ráérősen és csendesen dübörgött be a megállóba - föl ne ébresszen valakit. a trolin csak 3an utaztunk...
a főtér mellett az épületszegélyről galambok foltozták pötyökbe a járólapokat épp most is, turbékolva. odébb, a főtéren ugyancsak galambok aludtak a napsütésben, egy kupacban. az emberek lehajtott fejjel, összehúzott kabáttal siettek végig. itt-ott. a teraszok üresen hevertek odakint. az asztalok némán, ásitozó székekkel maguk körül tengették az időt. zúgva-búgva szabályozták félelipszisre a fa-bokrokat. odébb, a halaknál ébredezve csordogált egypár csepp viz. a katedrális napfényben úszott magasztosan. a farkas-szobor körül rendezetten szinezték a füvet a virágok. csend és nyugalom honolt...
arrébb, a nedves aszfalton csillogott-tükrözött-ragyogott a nap. a bácsi az üzlet előtt sepert...
egy árva fadarabka hevert egy pihenő sárgalevél társaságában a padon. madarak dudorásztak a magasban.
a kocsik is lomhán mozogtak. bent hol sietős, hol álmok bácsik-nénik. amott, a forgalomban rendőrautó érkezett vinnyogva a kereszteződésbe. aztán amott meg mentő kért hangosan utat magának...
reggel a város... attól függ, honnan nézem...

Read more...

Néhanapján

>> 2007. szeptember 12.

jól esik az embernek ha sikerélménye van. na meg az ember lányának is.
hirtelen lelkesedés tölti el. meg szárnyal. úgy érzi rengeteg mindent megtud csinálni. szint kap az élet. érdemes kipróbálni, ajánlom :)
megfordult a fejemben hazafele jövet, hogy vajon mit gondolnak rólam az emberek az utcán mikor meglátják a vigyoromat. de csak egy félpercet gondolkodtam rajta. ugyanis rájöttem valamire. mégpedig arra, hogy tulajdonképpen ez most nem is érdekel :D

Read more...

Eldöntöttem,

hogy nem irkafirkálok ide össze-vissza mindenfélét, hanem csak hasznos értelmes dolgokat... most épp nincs ilyesmi, igy nem irok többet.

Read more...

Majd elfelejtettem

>> 2007. szeptember 11.

megjegyezni, hogy ma az egyik villamosmegállóban egy érdekes kép fogadott :)
egy férfi normál utcai ruhában (sportcipő hozzá meg kb. térdig érő kabát) na meg, ezt találjátok ki! vállat verő haj, elől a tincsek kibontva, hátul egy hajgumival összefogva és... benne 2 toll :D
azt hittem hirtelen, hogy vadnyugaton vagyok. de csak egy negyed másodpercig. és a winnetous filmeket még meg sem néztem :)

Read more...

Varrónőnél - 5.

megvan, végre. :) (a ruhám, mármint)
már előre örültem, hogy beirhatom, utam oda-s-vissza eseménytelen volt, de mégsem. már az eső is elég fölfordulást okoz, de nem elég ennyi. a megállóba érve igencsak lelkes lettem (amúgyis rohantam, semmi gond), hogy ime, jön a nekem-jó villamos. de hamar lelohadt a kedvem, amikor 2 megálló után jött a nagy fék, meg persze a bumm. a nem-tudom-milyen-márkájú kocsi felharmonikázott szépen féloldalasan egy pillanat alatt. igy hát nekivágtam másfél megállónak gyalog, esőben persze, onnan meg egy másik villamossal mentem tovább. na igy volt. a visszautam ilyesmiktől mentes volt.
a nadrágom igencsak vizes lett. úgy térd körülig. nem csoda. a tócsák-pocsolyák mennyisége felmérhetetlen, mélységük úgyszintén. a területi kiterjedésük is figyelemre méltó... és mindez főként a járdán. meg az út mentén, ahol a kocsik nagy sebeséggel hajtanak el. a többit nem részletezem.

Read more...

Varrónőnél - 4.

>> 2007. szeptember 10.

reméltem, hogy má' béfejezem ezt a részt, de há' mégse akar sikeredni... mert az úgy vót, hogy ma a munkából megyek is a ruhámért. de csak vót, mert nem lett. azazhogy, dehogyisnem. vagyis mégsem. na szóval: amint tudtam, a munkából szabadultam elfele, aztán, úzsgyi a megállóba, fel a villamosra, le róla, fel a másikra, le róla, gyalog ereszd neki, be a varrodába. oszt ennyi vót. mert a ruhám még nincs kész. csak hónap lesz. na tessék. mitvót mit tennem, jöttem haza, megálltam még vásárolni egyet-s-mást. mert ugye semmi nélkül csak nem állithatok haza. megelégedtem egypár nápolyival meg egyéb ilyesmivel. közben megjegyzem, hogy 18 megállónyit utaztam, mindezt 4 villamossal, meg 2 busszal, ehhez hozzáadandó még a megállókban eltöltött idő, na meg a gyaloglás, természetesen :) nah, ez vót ma többek között...
megyek is, fontos-sürgős dolgom van :)

Read more...

Emésztem

a gondolatot tegnap délutánról... hogy ha emberit keverek az istenihez vagy istenit az emberihez, akkor abból torz dolgok születnek...

Read more...

Megtetszett

>> 2007. szeptember 9.

ez a vers, gondoltam, olvassátok el ti is...

ŐSZIRÓZSÁK
(Szilágyi Domokos)

Tegnap még szégyenlős növendéklányként
szemérmesen mosolyogtak az alig-hamvas
szilvák, barackok, riadt-kicsi almák,
hajladozó búzatáblák alig sejtették
szőkeségük élet-adó hatalmát
a napok tüzes-arany csöndjébe
bele-belecsattant egy zápor,
a mezőn lesunyt füllel ázott a jószág,
és látod, kedves:
ma, a kert egyik zugában,
orgonabokrok szoknyája alatt
fölfedeztem néhány lapuló őszirózsát.
Remegtek, mikor tetten értem őket,
hogy szirmaikon cipelik már az őszt,
hisz jóformán még nyár se volt - hát mit akarnak,
de csak hallgattak makacsul,
és benne volt e hallgatásban,
hogy maholnap a faleveleken
dérré kegyetlenedik a harmat,
hogy a sarkon hancúrozó kölykök kezében
labda helyett ott-szomorkodik a szamárfüles irka,
az utcák megtelnek lebarnult emberekkel,
s a siető, álmos arcokat
piros-vidámra csipkedi a reggel;
a sétatéren fiók-festő-gigászok
lesik le a fákról a pazar színkeverést,
s szerelmes kamaszok verses vallomásra ihletődnek;
lomhán csurognak a méz sugarak
s érett-gyümölcs-illata lesz az anyaföldnek,
és szemed parazsában
föllobban újra a szerelem, a gyöngédség, a jóság.
Szerettem volna neked adni a virágokat.
De aztán csak ez a vers maradt.
Mert mire hozzád érnek:
elhervadnak a remegő őszirózsák.

Read more...

10 éve ma...

>> 2007. szeptember 7.


azóta az idő felfalt már egyet-mást. valaki már nincs köztünk (egyik karácsony előtt távozott...) a többiek ki itt, ki ott...

mert a képnél, nagy napnál több a valóság. a mindennapok csendje. meg harca. vereségeivel és győzelmeivel. a mélyre vésett emlékekkel, leckékkel. istenélményekkel. nem a látvány. hanem a megélt élet...
azt mondom, megérte. megéri. most is. ezután is. nem feltételekhez kötve. csak igy, egyszerüen. ami nem is annyira egyszerű a valóságban. mégis. nem akarom feladni. a fejemmel nem. csak néha olyan "legyen már vége" érzések között. de aztán jön más. nem marad mindig meg ez a nyomás. derül. a dér elül.


mert feladni nem lehet. a szövetség köt. egy életre. megtart. ő hű marad. minden ellenére is...
mert ha egyszer beleléptem, akkor köteleztem magam annak megtartására... ha kell, életem árán is... mert most már nem magamnak kell(ene) éljek... és hogyha igenis, vállaltam, hogy részesedek az áldásokban, bevállaltam a megszegés következményeinek a viselését is...


és azt mondom, hogy

"Fenségednél nincs vonzóbb e földön
Se dal, se szó se kép
És nem találnék nálad szebbet,
Bármerre is indulnék"
és
"Formálj át engem, hogy hasonlítsak rád,
Drága szellemeddel gyere közel hozzám!

Egy pillantásod ha megtalál, az többet jelent minden szónál,
jelenléted ha eláraszt engem..."

Read more...

Felhős reggel

igencsak felhősen indult a mai nap. kint is. de nem csak. és ezt az élményt nem dicsekvésképpen irom le. mert nincs mivel. inkább csak, hogy lássátok: ilyen is vagyok néha...

tegnap a kolléganő igencsak csapkodta szegény drótfarkú egeret az asztalhoz mérgében. de hát a szegény jószág nem tehetett arról, hogy nem ment ami nem akart... na de gondoltam magamban, engem az ilyen kis semmiség ki nem hozna igy a sodromból. na, az lehet, hogy nem is, de más, igencsak semmiség mégis. kiderült ma reggel.
ugyanis az történt, hogy csövet cseréltek. a szomszédék. szóltak is 2 napja, hogy jönnek ma reggel. és hát a főszereplő a szobámon keresztül emelkedett a magasba. és azt le kellett vágni. és mondták, hogy félnyolc-nyolc között jönnek. ez már startból azt jelentette, hogy hamarabb kell kelnem, hogy akkorára a szobám "látogatható" legyen. az este persze, hogy szuperkésőn feküdtem, meg hát akkor háromnegyedhétkor keltem. nem is ez a gond.
csak épp hétóraötperckor csengettek, hogy mindjárt jönnek. és a mindjárt az nem 25 perc!!! fel is ment a cukrom meg a pumpám. de alaposan. meg odamondogattam egyet-mást nem túl nyugodtan. na nem a szerelőknek, mert azok még nem érkeztek meg. mert ugyebár jogosnak éreztem, hogy a reggeli teendőimet nyugodtan végezhessem, zavartalanul a szobámban...
őszintén remélem, hogy a mai napom nem igy fog folytatódni...
és jó, hogy lehet bocsánatot kérni. még ha néha nehéz is...

Read more...

Omijedelej

>> 2007. szeptember 6.

ennyit kér ma tőlem egy fiú az utca kellős közepén. mert épp arra jöttem hazafele. azt már nem precizálta, hogy a régi vagy új mondában gondolkozott. mert azért nem mindegy, ugyebár (gyengébbek kedvéért régiben 1000ért semmit nem vehetni, de újban 1000 = 10 000 000 régiben)... újban én is szivesen elfogadnám, ha adnák...

Read more...

azon vettem észre magam,

hogy lassan én is kezdek úgy gondolkodni, mint Pollyanna... mindig találok valamit, to be glad about it...
például a ma reggeli beszélgetés a munkatársnőmmel :)

Read more...

Elszúrtam...

>> 2007. szeptember 5.

nem szeretek az ilyesmiről beszélni. pedig ez is hozzámtartozi. hozzátartozik az életemhez...
a tegnap délután történt. a kolléga egyszercsak valamit kérdezett. melyik a kedvenc könyvem? nem is tudtam mit is mondjak. melyik is? közben bennem szép csendesen ismétlődött a válasz: a Biblia. mert hát igen, tényleg az a kedvenc könyvem. csak hát nem jött a szó. törtem a fejem mit is mondjak, mit is mondjak. nem adtam konkrét választ. inkább valami kitérőt. hogy nem tudok választani, sok van. meg hogy neked melyik?
aztán kiment a teremből. szomorú lettem. tudtam, hogy meg kellett volna mondjam... vártam, hogy visszajön. de nem jött. mennem kellett. megirtam neki, hogy eldöntöttem melyik a kedvencem... pedig megmondanom kellett volna...

Read more...

Vonatok

nem tudom már miért, de álmomban pakoltam, a dolgaimat, amik nem is az enyémek. na de mindegy. reggel utolsó pillanatban is még 10 percet könyörögtem ki aludni, de pár másodperc múlva meggondoltam magam és mégis felkeltem. későn indultam, de mindegy.
a lényeg inkább az, hogy miközben azon elmélkedtem, miért is pakolásztam álmomban, mert ugye már harmadik hétvégém lesz itthon, egy jó dologra jöttem rá. mégpedig arra, hogyha már az ic-t váradra nem vehetem igénybe, mert későn érkezik meg (nem ma, majd azután), nem a jasigyorssal megyek, hanem a bányaival. bár megvoltam győződve, hogy a jasi az, de nem. a jasival semmi bajom különben, csak egyszerüen a nagy lelkesedés hiányzik, amolyan hagymázó-szalonnázó bácsikák jutnak eszembe róla...

Read more...

Varrónőnél - 3.

>> 2007. szeptember 4.

nah szóval, a tegnapi sikertelenül sikeres próba után eldöntöttem, hogy ma délben megyek újra, jobb eredményben reménykedve. igy hát szokásos kiséretemmel kajálni mentem. gyors iramban bekaptam mindent, aztán átadtam a helyem egy később érkező kolléganőnek, illendő elnézéskérés után pedig nekivágtam az utcának.
ment is minden simán a villamosmegállóig. ott másfele igyekvő kolléginák társaságában cseverésztünk. majd megjött az első, nekik jó jármű, nyomában a nekemjóval.
szóval relativ időben megérkeztem a helyszinre. bent nagy csetepatéra akadtam, meghúztam magam az egyik sarokban, aztán vártam a soromra. ja, és közben még elszaladtam a szomszéd üzletbe, nyitva volt, megvártam, mig kiszolgálták az előttem levő bácsikát, aztán megvettem az aranyos, egyszerű, fehér táskát, s mentem vissza.
ott aztán volt még mit várni, néztem is sűrűn az órámat, megigértem a főnöknek, hogy időben visszaérek... közben azon gondolkoztam, hogyan is optimizálnám a néni munkáját, lett volna mit, szerintem. na de a néni érti a szakmáját, meg kell adni neki. végre sorra kerültem én is. a ruha szép lesz, jó lesz, aranyos, tetszik, ez a lényeg.
mikor végre onnan is kikerültem indits neki a legközelebbi villamosmegállóba. közben elment a villamos, a 8as, az egyetlen, ami megfelelt volna. nincs idő búsúlni, találni kell valami megoldást. jött is nemsoká, hogy a megállóba értem az 1es. egy megálló vele is jó. onnan talán kapni mást. nah, lássuk, mi jön. kiálltam a sarokra, forgott a fejem mint egy ablaktörlő heves zivatarkor - mert hát nem tudni melyik irányból tünik fel a mentő. nem autó, villamos.
aztán: még17perc - jajnemjön - dejójönegyonnan - jajaz11esnemjó - még15perc - csakelnekéssek - innenisonnanisjön - melyikleszjómelyikleszjó - ezközelebb - 7esnahezisjóegykicsit - 2megálló - a vezető mindjárt indulás után a kanyarban vetette buzgón a keresztet... - lássukmilesz - leszállásmertjönajó - megvana6os - még7perc - másik2megálló - persze, a jelzőlámpa piros, mire eldöntöttem, hogy a többiek után én is átvágok a piroson, indultak a kocsik - maradtam - még5röpkeperc - bekellérni - egy motoros a járdáról indult, majdnem elütött a járdán - nem volt időm mérgelődni - bekellérni - naiinenmindenreggelmegyek - elégleszezidő - mégegygyalogátjáró - megálltataxiátérek - még2perc - beazajtón - pityegésbenntvagyok - mégegyperc - végigafolyosón - másodikharmadikajtó - bentvagyok, huhhh 13:00...
a főnök nem volt bent...
a mailek jelezték, hogy igencsak ideje volt megérkezni...

Read more...

Ma hajnalban

arra ébredtem, hogy kissé fázom. na de nem is az a lényeg, hanem az lepett meg, hogy azon estem gondolkodóba, hogy ma szombat van vagy vasárnap. ez azért nem mindennapi gond a fejemben, általában tisztában vagyok az ilyesmivel. de végül rájöttem, hogy ööööö kedd van, szóval kell menni munkába (aztán szépen beugrott minden más is). akkor hát nézzük már meg, hány az óra, mert most még egy olyan jót tudnék aludni. hát kitapogattam merre is van a mobilom, aztán egy villanó pillantással azt is felfogtam, hogy hát igen, úgy van, ahogy sejtettem: mindjárt megszólal az ébresztő... hát igy kezdődött a mai napom :)

Read more...

Varrónőnél - 2.

>> 2007. szeptember 3.

nah, szóval, ma lett vóna a próba. de há' nem vót mert nem vót mit próbálni. mert ugyebár a dirib-darabok meg a cérna csak úgy külön... na de sebaj, hó'nap megyek újra.
és há' azé' sebaj, mert vagy 15 lépésnyire a varrodátó' találtam vót valamit. azazhogy dehogy találtam, csak láttam. a kirakatban. mert az üzlet zárva vót ám. úgy biza. na de hó'nap igyekszem nyitva kapni. találni mármint. mert az a valami, amit láttam kipakó'va, az biza egy aranyos, szép, kedves kis egyszerü FEHÉR TÁSKA vó't. oszt remélem, az enyém lesz.
ja, és még bejártam egy csomó más üzletet, de nuku szvetter. azazhogy, dehogynem, láttam 2 példányt is belőle, csakhogy nem volt megfelelő szinben. árról ne is beszéljünk. hát ez volt ma...

Read more...

Tegnap délután

valahogy olyan ünnepi hangulat uralkodott. a megteritett asztal melett jó volt ünnepelve állni...
és jó volt az identitásunkról többet, újra hallani. meg célorientált embereket hallgatni... érezni azt, hogy igen, mégis van értelme. és lehet továbbmenni. nemcsak kell. és talán, igen, azt hiszem... meg is éri...
és látni a lelkesedést, a mindent-beleadva-szolgálást...
igen, úgy jöttem el, hogy zsongtak bennem a gondolatok. már rég volt ilyen... és van mit emészteni belőle ma is. egy-egy szókapcsolat, mely új világot vet a megszokott, régi, kopott fogalomra. tényre...
örülök a tegnapi napnak. régóta vártam rá :)

Read more...

You raise me up

When I am down and, oh my soul, so weary
When troubles come and my heart burdened be
Then, I am still and wait here in the silence
Until you come and sit awhile with me

CHORUS:
You raise me up, so I can stand on mountains
You raise me up, to walk on stormy seas
I am strong, when I am on your shoulders
You raise me up... to more than I can be.

There is no life - no life without its hunger
Each restless heart beats so imperfectly
But when you come and I am filled with wonder
Sometimes, I think I glimpse eternity

You raise me up, so I can stand on mountains
You raise me up, to walk on stormy seas
And I am strong, when I am on your shoulders
You raise me up ... to more than I can be
You raise me up ... to more than I can be

Read more...

Délelőtt után...

>> 2007. szeptember 2.

örülök a ma délelőttnek. az imaházban...
(a gondolatok amiket leirok nem állnak össze egy egésszé, tudom, de lejegyzem őket... csak úgy magamnak is...)

a fiatal házasokért imádkoztunk imaórán.

aztán a 2 részes, sokat idézett mondatról volt szó: Jöjjetek énhozzám és én emberhalászokká teszlek titeket.
meg hogy az emberhalászokat 3 h-betűs dolog jellemzi: hit, hűség és hitelesség...

meg a kagylós story...
2 kagyló beszélget a tenger fenekén.
- neked is szokott úgy fájni ott bent valami? - kérdezi az egyik
- nem, nem szokott - jön a válasz.
egy tengeri sün megy épp arra és hallva ezt azt mondja:
- azért, mert te üres vagy...
ezért szokott fájni ha valami elromlik. nemcsak bennem. a közösségben. ezért nem tudok egyszerüen, vállvonogatva továbbmenni. ott marad bennem a fájdalom...

Read more...

Kedvem szottyant

>> 2007. szeptember 1.

a héten sütit késziteni. ma került rá sor, holnapi deszert lesz. itt az eredmény:

Read more...

Fehér...

szóval az eredeti terv a mai napra nem szólt semmiféle városba kószálásról, de csak az lett belőle. egy fél napig jártam az üzleteket (Galeria 01, Kapa, Terra, Euro, rengeteg kicsi üzletecskék gyűjtőhelyei). na szóval, benéztem ezeregy kirakatba, meg minden, beléptem huszonegynéhány üzlet kinálatát végigtekinteni... oszt itt lenne néhány következtetés a mai (fél)nap tapasztalatából...

1. szeptember 1.én még igencsak elszállt gondolkodásra vall az, ha valaki szvettert akar vásárolni. tele vannak az üzletek le vagy felárazott nyári cuccokkal. na meg bundás kabátokkal. na de szvetter? ugyan minek az? azaz kinek? semmilyen formában, szinben, modellben nem látni. keresve sem találni. nemhogy szép, finom, elegáns, FEHÉR változatban...

2. táskát találni, az nem évszakfüggő éppen... persze mindenféle forma, méret kináltatik. az csak természetes, hogy tele vannak csattokkal meg gombokkal meg egyéb ilyen-olyan csecse-becsékkel, de hát ez a divat, meg a vásárlók izlése, nem? vannak nagyok, itt meghúzott, ott megkötött verziók. na meg kicsik is, azokat valőszinűleg disznek kell karra vagy vállra akasztani, sokminden nem fér el bennük... s akkor még csodálkozom, hogy szerény, "igénytelen" elképzelésemnek nem akad semmi megfelelő. azaz se-kicsi-se-nagy, egyszerű, aranyos, elegáns, FEHÉR táska...

nem kell búsulni, van még a városban üzlet. valőszinüleg hasonló ajánlattal...

Read more...

Hangverseny

>> 2007. augusztus 31.

azaz "recital vocal-instrumental" volt ma este a

ban. a dómról azt kell tudni, hogy profi akusztikája van.
bár a hét elején eldöntöttem, hogy elmegyek, ma azért mégis gondolkodtam rajta. olyan csepegős-borús-szomorú-mindenes volt az idő. na de győzött az eltökéltség vagy mit tudom én mi, a lényeg az, hogy mégis elmentem.
a sötét, hideg terem helyett egy fényben úszó, meleg fogadott (egy gyertya sem égett). bár kezdés előtt 10 perccel már ott voltam, tele volt. na de mégis sikerült helyet kapni, egészen elől.
az orgonista egy 64 éves bácsi volt, temes megyében született. a szólista pedig bukaresti (nem születésileg, csak most).
leginkább az "ave maria" na meg az "amazing grace" tetszett :)

Read more...

Nem versenypálya

az élet... azazhogy mégis az. vagy mégsem...

vagyishogy... vannak akik lehagynak. kielőznek... ebben vagy abban, teljesen lényegtelen. és néha ilyenkor az embernek elmegy a kedve mindentől. még a továbbmeneteltől is. minek továbbtrappolni, vagy akár csak lépni is egyet? és persze arról is elfelejtkezik, hogy másokat meg ő előzött. egyszerüen elpárolog minden ilyesmi. kitörlik a memóriából...
és hirtelen amnézia áll be. mert ugye nem a gyorsaság a lényeg, hanem a minőség. az életé mármint. amit leélünk. leélek. megélek... és hát a minőséget nem mindig gyorsaságban mérik. vagy afélékben...
a baj akkor nagyobb, amikor én kezdem el abban mérni. másoknak. de főként magamnak. és akkor nem csoda, hogy hátulkullogónak érzem magam ebben-abban. és nem veszem észre hogy amabban pedig épp forditva van. olyan vagyok néha tényleg, mintha szemellenzőm lenne. akárcsak a lovaknak...

Read more...

Hogy elrepült a nyár!

>> 2007. augusztus 30.

nem akarok nosztalgiázni, nem. csak úgy megakadt a fülembe a kolléganő felsóhajtása. vagy kérdése. meg csodálkozása. úgy együtt volt ez a hangjában...
mert hát igen, elrepült. hogy is? voltak benne napsütéses, meleg napok. meg csobogó patak, friss viz. na meg szürkület, kis didergés. meg hegymászás :) na meg persze, völgyek is (végülis hegytetőre csak völgyből lehet feljutni, nem?). meg... meg... meg sok egyéb. nem is tudom felsorolni, mi minden.
hogy repült el? nem is tudom... holnapután szeptember...

Read more...

...

programhiba... innen olvastam a verset ma reggel...
bennem is van valami szofthiba. hol itt, hol amott döglik be valami. vagy akadozik. szakadozik a háló... újabb verziót kellene telepiteni. a memóriába néha be-beir egy-egy virus. sokszor oda is, ahova nem kellene... és nehéz ám letörölni! vagy egyszerüen csak átprogramoz valamit. a szivesenből kényszer lesz. a mindjártból sokára.
meg le-lefagy itt meg ott. tele a processzor. takaritni kéne, sok a tárolt plussz. vagy adni a jóból másnak is. nagyobbitani a helyet, beleférjen többmindenki.

telepits új szoftot...
azaz
töltsd meg a poharam. hogy csorduljon tovább. szomjam csak te tudod oltani...

Read more...

300ik

>> 2007. augusztus 29.

bejegyzés :)

nem állhatom meg, hogy ne irjam le, mennyire "lelkesitett" néhány perce, hogy NEM megy a net. azaz nem ment. már megint. az utóbbi napokban rengeteget akadozott. és hát jött a mentő ötlet: hisz ez nemrég még ment. lássuk csak - mi változott azóta? ez olyasmit, amit sokszor csinálok különben a munkában is - keresem a választ erre a nagy-nagy kérdésre. és hát a válasz pofon-egyszerű. és onnan ugrott be, hogy télen sosem volt ilyen problémám. azaz hogy a rútert vájerlesz fogjam idebenn. és becsuktam a balkon-ajtót, ami szellőzés, friss levegő meg egyéb ürügyén tátongott mellettem nyitva. és láss csodát! 'very low'ról hirtelen 'good' lett :)

és hát beirhattam ide ezt a tudom-is-én-milyen-fordulós pósztot :D

Read more...

Tegnapi nap

reggel szokásos felkelés, készülődés, reggeli, út a munkába, ottlét, ebéd, folytatni a dolgot... semmi különös. egy átlagos nap. nem is tudom miért irom le miket is csináltam. talán csak hogy lássátok, mivel telnek a napok. vagy magamnak, hogy ne felejtsem el a döntéseimet.
szóval elkezdtem olvasni "az élet játéká"t. angolul, mert úgy találtam rá a neten. nem értek minden 100%osan, de na. igy is jó. a lényeg világos.
munka után elmentem, hogy a hosszúból rövid legyen, a kevésből picivel több. a fru-fru picit rövidre sikerült talán, de majd megnő. aztán onnan a dómtérre. kicsit késtem, de a többiek rendesek voltak és megvártak. egy pizzázóba ültünk be "búcsúzkodni". én egy fél pizzával jóllaktam, hozzá még egy üditő s megvolt a vacsora. jót beszélgettünk, nevettünk. jó volt együtt.
otthon még bekapcsoltam a netet, de nagyon vacakolt, meg is haragudtam rá. és eldöntöttem, hogy máskor, ha bizonyos óra után lépek haza, nem kisérletezek ezzel. majd másik nap vagy harmadik. mikor futja rá. inkább időben lefekszem. hogy reggel sikerüljön felkelni és valami mással is kezdeni a napot mint gyors munkába készüléssel. és sikerült is ma. jó volt. muszáj kicsit keményebb legyek magammal, mert másképp nem lesz jó vége a neten ücsörgésnek. és ahogy a programomat elnézem, igencsak csökkenni fog a billentyűzgetés ideje. munkaidőn kivül... na de sebaj, hátha sikerül majd valami jó könyvet olvasni helyette. :) ja igen. és időben lefeküdni. az jobb mint azt lesni, hogy kommentelt még valaki, jegyzett-e fel vagy be valaki valamit... az se rossz dolog, de annál jobb is van :D

Read more...

Legujabb divat

>> 2007. augusztus 28.

szerint bármilyen szin, forma párositható. minden a viselőn múlik csak. és nem számit az sem, hogy ha ez a lábbelire vonatkozik. annyira azért mégis ajánlatos vigyázni, hogy a sarok magassága lehetőleg egyforma legyen. a papucs formája nem muszáj egyezzen. lehet a bal lábon kék papucs, a jobbon pedig világosbarna. a ruha szine már teljesen mindegy. úgyis illik...

bemutatta: egy hölgy, miközben a buszt várta a megállóban és munkábamenet a reggelijét fogyasztotta...
történt: tegnap reggel

Read more...

Csepp...


odatartom a tenyerem. alá. torkom kiszáradt. a szavak rekedtek, nyöszörgősek. csak. ennyi van.

várni a "mi lesz ha" válaszára rosszabb, mint megélni a választ. inkább meg kell tanulnom bizni. nem csak a szavaimmal... mert a Te békességed biztos. vezetsz általa. olyan, mint a baseball meccsen a döntőbiró... megmondja mi biztonságos és mi nem.

csöppen a csepp...

Read more...

Koncert

>> 2007. augusztus 27.

volt a tegnap este a rózsaparkban. a nemzetközi "Johann Strauss" fesztivál nyitóalkalma volt. a temesvári román nemzeti opera szimfonikus zenekarát hallgattuk, egy osztrák karmester vezénylete alatt. szép volt, megérte elmenni, meghallgatni. 2 óra zene a szabadban. :) a háttér hangulatos, a hölgyek ruhái korhűek. kétszer visszatapsolta a közönség őket. másodjára egy darabon a karmester a tömeg tapsát vezényelte :) profi volt.

akit érdekel: ugyancsak e fesztiválhoz tartozóan péntek este 8tól a dómban orgona hangverseny lesz.

Read more...

Derékba tört...

>> 2007. augusztus 26.

egy fa. egy élet. vagy talán több is...
megállt az idő...
a többi zöldül még. a felhők alatt is...

Read more...

én ezt nem értem

>> 2007. augusztus 25.

eltűntek a fotóim a picassaról, azaz én már sehogy sem látom őket... nem tudom mi a baj, mert a többiek képeit sem hozza be :(
azaz nem kell épp bepánikolni, mert csak a mozillával nem látom őket...

Read more...

Pingvinek

olyan tengeri madarak, amelyek nem tudnak repülni. elsőrangú úszók és búvárok. vannak:
- sárgaszemű pingvinek: ők ausztrália és új-zéland déli partjain élnek
- adelie pingvin: anktartiszon és környékén él. 70 cm magas
- királypingvin: dél-amerika déli csücskén él
- császárpingvin: legnagyobbméretű pingvin. 110 cm magas, 15 kg. a többiektől eltérően télen raknak tojást. a tojó párja a lába fejére görgetett tojást gondosan betakarja. és 60 napig ott állnak egy helyben...
- humboldt pingvin: dél-amerika nyugati partvidékén található meg, a humboldt áramlat mentén
- kantárospingvin: kisebb termetű pingvin-faj. torkát övező sávjáról kapta nevét
- szamárpingvin: nem éppen kellemes hangjáról nevezték el

Read more...

Sarkvidékek élővilága

ez az egyik könyv, amit a múlt hétvégén vettem. beleolvastam én is, mielőtt még továbbadom az unokahúgocskáimnak. és hát érdekes dolgokat tudtam emg belőle. és a többiből is. majd irok még róla.
amúgy most nem bánnám ha lenne itt mellettem egy kis jégdarabocska, nagyon meleg van...

Read more...

Ugyanúgy...

>> 2007. augusztus 24.

Ő is ugyanúgy éhes és ugyanúgy fél,
ugyanúgy fázik, ha eljön a tél (Pintér Béla)
napok óta ez a darabka jár a fejemben...
meg az, hogy mennyi sebet takarnak az emberarcok. a megszokottak. az újak, kedvesek... talán az utóbbi hetek óta van ez mindig előttem...
néha a másik megnyilik. és belátást enged a mélybe. néha csak akkor, mikor a dekorációs kellékeinek a végére jut. elfogy a sebtapasz. vagy a csomagolópapir. elviszi a szél a takarót, mert nem volt eléggé rögzitve.
és másnak is megvannak a maga félelmei. lehet, hogy kinevet az enyémekért, de benne is ott lapul a félsz. csak éppen mástól.
meg hogy hiába van minden, ha nincs szeretet. ami izesit.

és nem a nagy, kimagasló tettek véghezvitele az, ami boldoggá tesz. egyáltalán nem. a mosoly. a derű. az élettel való bátor szembenézés (nem magamtól és egyedül) meg a nyitott szem... a csendes hang folytonos vezetése...
hisz a másik is ugyanúgy érez. csak talán máskor, máshol, másért. de ő is ugyanúgy...

Read more...

Napi öröm

>> 2007. augusztus 23.

már a betti bejegyzése is elgondolkodtatott, de aztán elolvastam a csillagét is.
és elgondolkodtam... mi is a mai nap öröme?
- hát egy sikeresen megoldott feladat.
- meg egy új dolog, amit ma tanultam meg a munkámmal kapcsolatban. eddig nem kellett tudnom, de szükségem lesz rá
- a finom sültkrumpli és a hozzájáró savanyúság az ebédnél
- hogy kezd alakulni a kapcsolat az új csoporttársakkal
- a finom savanyúalma, amit vettem
végülis azt hiszem, ma nem volt rossz napom. eddig. és még bőven van idő estig, úgyhogy még megtoldhatom a listát talán... :)

Read more...

Varrónőnél - 1.

hát ezen a részlegen a tapasztalatom 0. na de valamikor el kell kezdeni. például itt és most. azaz tegnap délután. aztán próba. egy darab. remélhetőleg elég lesz.
idő kevés. tudom. megkérik a pénzt mindenért. tudom. megérzem majd, de hát ez van.
az anyag szép, tetszik. a modell sem rossz. remélem minden rendben lesz, időre elkészül, jó lesz, stb. kb. ilyen szinű. végülis a lényeg az, hogy jól érezzem magam benne. úgysem én leszek a figyelem középpontjában. hanem a kedves ünnepeltek :) jó lesz együtt örülni velük.

Read more...

Nem megy semmi

>> 2007. augusztus 22.

a net borzasztóan vacakol. a fejem fáj, de irtózatosan. azt hiszem, jobb lesz ágyba bújnom, bár még korán van, tudom. és rengeteg tennivaló, elintéznivaló vár még rám...

Read more...

Piros esernyő

higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek (Mk. 11:24)
mikor egy komoly szárazság ért egy középnyugati amerikai farmokkal teli részt, a helyi gyülekezet egy imaalkalmat rendezett és mindenki megjelent. a pásztor kiállt a gyülekezet elé és észrevett egy 11 éves kislányt, amint ott ült az első sorban, elragadtatástól sugárzón. mellette ott volt élénkpiros esernyője. tekintetének szépsége és ártatlansága a pásztorból mosolyt csalt elő, amint a kislány hitét összehasonlitotta a többi egybegyűltekével.

a többiek csak imádkozni jöttek - ő azért jött, hogy lássa Isten válaszát!

igazából a hit tanit meg imádkozni. őszintén. hogy ne csak szavakat, megszokott mondattöredékeket állitsak össze monológgá. és ne csak mondjam a magamét és aztán (mint aki jól végezte dolgát) továbbálljak. és miért kapnám meg, ha nem is hiszem? észre se venném talán... "mikor esőért imádkozol, vidd a piros esernyődet magaddal!" hogy kéznél legyen. használatra készen. mert igazából nem a lelkiismeretem megnyugtatására van szükségem (elvégeztem a kötelességemet).

meg kellene találnom az én piros ernyőmet is...

Read more...

Más szemével

>> 2007. augusztus 21.

jó dolog más szemével is meglátni magamat. kintről. más szűrőn is, mint az én saját, kibélelt, megszokott áteresztőjén. hogy van, amit nem is látok. amire vigyázni kell. amit értékesiteni kell. lehet. de inkább kell. de lehet is. talán nem máról holnapra. de a kiscsibe sem lesz meg a mai friss tojásból hirtelen (épp ezt magyaráztam szombaton a tyúkkerités mellett...).
jó néha kiértékelni. átnézni. visszanézni egyszer, de aztán indulni tovább. nem leragadni. a pillanat elmegy. jó volna veletartani. a képek már nem sárgulnak meg. de akkor sem kell regadni náluk. a voltnál. a lehetett-volnánál. menni a tovább a lesz felé.
úgy érzem, látom, gondolom, értékes idő van a hátam mögött. nem azt mondom, hogy a maximumot kihoztam belőle. igen, lehetett volna többet is. de most nem az a fontos. hanem, hogy megérte. mert hiába ülök le most a múlton keseregni. csak a jelent szalasztom el. inkább jobbat-jobban akarással nekivágok a mindig újnak. a mának. a mostnak...

új levél nő mellettem a cserépből...

Read more...

Vadnarancs meg jatek :)

>> 2007. augusztus 20.

egy gyümölcs...

folyik a játék :)

Read more...

Nagyon profi volt

egy fa, amit vadnarancsnak mondtak. klassz zöld gyümölcsök nőttek rajta, érdekes bogyósak. nem ehetők, bár a nevük azt sugallja. le is fotóztam, majd teszek fel képet.
na meg a játék, amit sajnos nem tudom, hogy hivnak. mindenképp a lényeg az, hogy 3cm vastag falemezkéket kellett bizonyos távolságról átcsúsztatni 4, különböző pontszámot képviselő lyukon. én nagyon élveztem! :) gyakorolnom kell még a célbadobást, azaz célbacsúsztatást, mert a rekordom csak 29 pont volt. ugyanis ha mindegyikbe bement 1-1 lemezke, az 10 pont lett volna, de megduplázódott. igy sikeredett ki a 29...

Read more...

Könyvvásárlás

a szombati nap igazi élvezet volt. különös a földrajzi világatlasznak örülök. lapozgatni fogom, olvasni. :)
érdekes volt úgy vásárolni, hogy nem éreztem a pénz súlyát. (csak a bankkártyám :P). nem bánom a könyvekre kiadott pénzt, csak azon gondolkodtam el, hogy néha ennek a fajta vásárlásnak az a hátránya, hogy az ember könnyebben kiad pénzt olyasmire is, ami nem feltétlenül fontos, szükséges.
meg örülök a kreativ ötleteknek, amiket könyvekből szedtem össze, szép dolgokat lehet késziteni nagyon egyszerüen.

Read more...

Kopáncs

>> 2007. augusztus 19.

élet a tanyán... a szabadba kimehetni bármikor. friss levegő. csend...
szép volt a hétvége. jó volt a találkozás. most fáradt vagyok. majd még irok róla. meg képek is vannak. azaz lesznek... :)

Read more...

Megint

>> 2007. augusztus 17.

sikerült ellötyögnöm az este az időt. a pakolás meglett 5 perc alatt, de még reggel is azzal ébredtem, hogy ez meg az kimaradt. lesz-e végre egy kis nyugodt időm?
mert a következő hetekben egy csomó rohangálnivalóm lesz megint, csak hogy ne unatkozzak. ez mondjuk nem lenne esedékes. mert a helyzet az, hogy nem bánnám, ha futná az időmből egy kis olvasásra, filmnézésre is. (ehhez valami jó könyv-film kellene, ha tudtok szóljatok, ha nem, majd keresek én valahol valamit). na de sebaj, legalább egy jó alvást kell valahova beprogramozni, aztán talán helyrerázódok. de hogy az mikor lesz... mert a ma esti elalvás igencsak holnap lesz. eléggé jó társaságban leszek ahhoz, hogy igy összejöjjön :) már alig várom :)

Read more...

Déli tranzakció

>> 2007. augusztus 16.

mindenképp sikeresebb, gyorsabb, simább volt, mint a tegnap reggeli. lehet azért, mert már az este kitöltöttem a cedulkát, amit be kellett nyújtani kisérőként. mindenképp lerobogtam (gyalogszerrel) a tett szinhelyére, leálltam az egy anyukából álló sort, lepengettem néhány szines műanyag lapocskát, eredményképpen kaptam vissza néhány más szinűt, na meg azért igazi papirból valót is, és vissza az izzasztó napsütésben.
és mindez a kajálással együtt belefért a mai ebédszünetbe...

Read more...

Elmennék mégegyszer

arra az 50 kmes túrára... már csak azért is, mert akkor a fenyők között lehetnék, a szabadban, friss levegőn. meg hallhatnám a patakcsobogást. hm... meg a vizesés... meg volt egy útszakasz, ahol embermagasságú sziklákat kellett megmászni egyszerűen azért, met arra vitt az út :) hm... nem is tudom, hányszor is volt fel meg le odafele. na meg vissza is, persze.
emlékszem a szöcskékre is, akik voltak annyira szemtelenek, hogy ránk is ugrottak. és néha igencsak nógatni kellett őket, hogy továbbálljanak.
azt sajnálom csak, hogy a táborban a patak túlságosan hideg volt ahhoz, hogy benne lubickoljak, igy hát egyik kedvenc foglalatosságomról sajnos le kellett mondjak...

Read more...

Szédült reggel

>> 2007. augusztus 15.

minden rendben indult. amig a postára nem értem. ajánlom mindenkinek, hogy pénzt küldeni ne reggel, munkába menet előtt akarjon. vagy próbáljon. én ugyanis az idő és minden más egyéb optimizilása végett azt akartam. nagy nehezen sikerült is. csakhogy az első kitöltendő papirosról lemaradt egy nulla. az nem lett volna olyan nagy baj, ha nem épp az összegről lett volna szó, amit igy tévesen betűztem le. szóval újrairni. a pixem feleúton azonban megmakacsolta magát, hogy ő bezzeg nem járul hozzá a hiba korrigálásához. igy a nénike nem fogadta a szines irományom. újra. lemaradt a cimzett megyéje. na, de ezt már helyre lehetett hozni. és most már megkönnyebbültem. igy is úgy is.
de hogy mit tartogat még ez a nap... még csak negyed 10...

Read more...

Érdekes,

>> 2007. augusztus 14.

hogy néha milyen kicsi, apró dolgok is képesek az emberbe lelkesedést hozni... csak úgy ni, megcsörren a telefon vagy valaki egy ötletet elültet, s máris szárnyalnak a gondolatok, épül az új kép, valami fény ragyog... élettel telik meg az élet...
miért hogy máskor oly nehéz csak egy villanást is találni?...
valami hiányzik... azt is tudom, hogy mi... de olyan nehéz újra kezdeni. azaz folytatni. most. újra. pedig kellene, tudom... nagyon is...
elővenni újra a Könyvet. végre minden más "fontos" dolgot félretenni. megtalálni a csendet. az igazit. és benne Téged.
de újra nem tudom, hogyan is kell elkezdeni. mintha nem találnám az utat. a módját. csak forgolódok magam körül. keresek. de még ezt meg azt, aztán majd. mennyiség a minőség helyett. pedig az igazit vágyom. a többi csak silány töltelék. ideje lenne már...

Read more...

Ma reggel

>> 2007. augusztus 13.

elég álmos képpel ballagtam be a munkába. a csorgó orrocskám mindenképp meggyőzött afelől, hogy igenis, szabadságon voltam. na meg a rengeteg (de nem túl érdekes) levél, ami itt várt... nincs nagy kedvem a tennivalóimhoz. inkább a múlt napok eseményei zsonganak bennem, helyre kellene tenni mindegyiket...

Read more...

Ha már tábor,

>> 2007. augusztus 11.

akkor képek itt láthatók...

Read more...

Itthon...

Az este későn, fáradtan kerültem haza. Meleg fogadott a friss hegyi levegő után. Na meg eső. A vacsi gyümölcs volt. Jól esett a kemény farönkök és földágy után a saját ágyikómban pihenni. Ma késő d.e. keltem fel, dél is elmúlt mire kipakoltam. Aztán géphez ültem, de elég sok időbe került, mire végigolvastam, néztem az elmúlt 10 nap eseményeit. De most már végre én is irok valamit ide.

Szerda (aug. 1) kora reggel indultunk útnak, vonattal. 12en mentünk innen. váradon már várt a busz, igy hát nekikapaszkodtunk a királyhágónak, majd fel a Drăgan-tó mellett a Şebeş völgyébe. csak fenyők közzé. ott már vártak bennünket. a délután sátorhúzással meg berendezkedéssel telt. a patak jéghideg volt. este ismerkedés. meg sem kisérelem felsorolni, hogy honnan is keveredtünk oda össze, mert biztos, valakit kihagyok. de 15 helyről biztos voltunk. az éjszakai 5 fog igencsak megdidergetett bennünket...

Csütörtökön a d.e. a szokásos mederben folyt. 8kor kezdődött a csoportvezetők megbeszélése, áhitattal együtt. Isten az eseményeinkben, ez volt a főtéma. 9től reggeli volt. majd lomtalanitás kivül-belül. 10:30től csoportbeszélgetés jött. a napi lecke: Kinek mi a fontos? azaz Jónásnak a tök, Istennek pedig a niniveiek. örülök a csoportomnak, az emberkéknek, akikkel megismerkedhettem. 9en voltak. aztán rövid szabadidő után 1kor ebéd volt. ebéd után rövid túrára indultunk, kb. 15 km-t gyalogoltunk a drăgan-tó egyik csücskéhez. és közbe jónéhány vizesést csodáltunk meg. este a csoportok bemutatkoztak (össz-vissz 100 körül mozgott a létszám +-10)

Pénteken a d.e. a szokásosan telt. Ebéd előtt a téma: József feleséget kap ajándékba Istentől. és mivel a csoportvezetők többsége még egyedülálló, ezt a témát közösen dolgoztuk fel. Ebéd után lehetett focizni, röpizni a pályán vagy pedig üvegfestéssel foglalatoskodni.

Szombaton borús napra ébredtünk, de azért reménykedve indultunk el biharfüred felé napos túrára. de olyan másfél óra után az eső visszakényszeritett bennünket. egész nap esett.

Vasárnap szintén borús volt, de azért ki-kisütött a napocska is. a csoportbeszélgetésen az a kérdés került teritékre, hogy miért nem látunk a háttérbe? azaz csak Elizeus látta a tüzes szekereket, a szolga nem. délután szalvétatehnikával töltöttem az idő egy részét.

Hétfőn arről beszéltünk, hogy testvérszeretet vagy igazi nagyság? azaz József megbocsájtott a testvéreinek. gipszöntés helyett én inkább pihentem, beszélgettem.

Kedden reggeli után kb. 50en nekiindultunk az 50 km-nek az ördögmalom nevű vizeséshez. egy bokarándulással gazdagodott valaki, meg képekkel, egyéb élményekkel, fáradsággal a többiek... de jó volt.

Szerdán 1 órával többet pihenhettünk. majd dávid és góliát kapcsán arról került szó, hogy mi az, hogy "kicsi" és "nagy"? ebéd után cserép és fafestés, mozaikozás volt, na meg foci, röpi.

Csütörtökön a tutti büntetés témáját tárgyaltuk meg a dávid és betsabés történet nyomán. ebéd után pedig kincskeresőbe indult a társaság. csapatokat inditottam és fogadtam, na meg számoltam. azt, hogy a 98 kavics végülis hány, meg a 67 sárga virág, a 123 toboz. az 1 darab gyik meg a 6 élő szöcske mind megvolt. de a 70+7 szem málna nem mindig, meg a 11 piros kövecske sem, nem beszélve az 1 pohár fenyőfalevélről, 25 fűszálról, 23 páfrányról. na meg a 250 gr fűrészporról, 17x23 cm-es moháról és 23 cm-es moszatról. de azért minden csapat jól teljesitett.

Pénteken reggeli után pakolás... ebéd után buszra ültünk, mi meg majd negyed 7kor vonatra (épp hogy sikerült felkerülni csomagostul, mielőtt elindult). hát igy volt... most ennyi röviden, szavakban...

Read more...

  © Blog Design by Simply Fabulous Blogger Templates

Back to TOP