Eredményesnek

mondható az elmúlt 2 nap, már ha az eredményességet lehet képekben, élményekben, verssorokban meg kellemes töltött időben mérni :)

Read more...

Napsugár, derű

Tegnap a brassói Hozsánna kórus koncertezett itt. A legjobban a következő szövegre irt dal tetszett:

Füle Lajos: Hoztál-e napsugárt?

Kint szürke köd, bent rosszkedv réme árt...
- Mondd, Kedvesem, hoztál-e napsugárt?
Minket halál s gondoknak terhe nyűtt...
Hoztál nekünk sugárzó, halk derűt?
Mert kell a fény, az újuló öröm,
Hogy kulcs legyen a hús-vér börtönön.
Mert fáj a Föld és minden bűnbozót...
Áldottak az örömhírt hordozók,
akikben a MEGVÁLTÓ LELKE jár!
- Mondd, Kedvesem, hoztál-e napsugárt?

Read more...

Kicsi hegy ;)

a tegnapi program valahogy igy nézett ki: reggel munkába, onnan koncertre, aztán valamikor fél 10 fele haza, vacsi, csomagolás, egyéb esti tevékenység, csendesség, már ma ágybabújás. aztán reggel idecipekedtem a bagázsimmal...

a hétvégén, azaz ma elhúzok újra. a hegyek közé. már naaaaaaaagyoooooooon várom. nagyon szeretem a hegyeket és várom, hogy újra kint legyek a szabadban, friss levegőn, egyszerűen lazitani, meg persze fotózni ;)

ilyen ősszel még nem voltam a hegyekben, itt az alkalom. persze vastag ruhákat pakoltam, pedig napsütéses időt igértek, de ez attól még nem jelent meleget is... a társaság nem tudom milyen lesz, de én eldöntöttem, hogy igenis, jól akarom érezni magam és élvezni a hegyeket, a kilátást, meg egyebeket. nah, ezzel az eltökéltséggel vágok neki a mai napnak meg a következő kettőnek :) ...

Read more...

25 éves :-)

ma ünnepli 25. születésnapját az elektromos mosoly. többet erről itt

Read more...

Egyet kérek...

emlékszem a mesék tündéreire, manóira, aranyhalaira, meg a három kivánságra... nem tudom, mi lenne az én három kivánságom. még nehezebb szerintem csak egynél maradni...

az este azt a történetet olvastam újra, amikor Salamonnak megjelenik Isten és kérhet bármit...

és elgondolkoztam, mit is kérnék én. hát jött is az első impulzus, hogy de jó volna... aztán meg mindjárt a számitás, hogy mégse azt, valami mást. hogy lássukcsak miislegyen, hogy meglegyen az is amit akarok, na meg jól is hangozzon, impresszionáljon, meg azért tetszedjen...

de aztán lesütöttem a fejem... végülis ki előtt akarok én jól mutatni? mert Isten azt hiszem, nem a kijátszási tehnikáimra vagy a számitgatásaimra kiváncsi. ő úgyis tudja, mi van bennem. őszintének kell lennem csak. előtte. de talán még inkább magam előtt... hogy mi van bennem... még nem tudom, mi lenne az én egyetlen kérésem...

Read more...

Semmi...

ma egész nap egy ártatlan kis nullást kergettem, de nem sikerült meggyőznöm, hogy eltűnjön onnan, ahol fölösleges volt... kis semmiség, mégis mekkora felfordulást okozott. fáradtan jöttem el... ennyit a mai munkám eredméyneségéről...

azon gondolkodtam az úton hazafele, hogy sok nulla nem sok, de ha eléjük kerül egy másik számjegy, igenis sokat jelenthet... de ha nem a megfelelő helyen van, akkor csak gondot okoz... hogy nemcsak a hiányzó dolgok miatt lehet az embernek diszkomfort érzése... és hogy a kis semmiségek az életemben néha igencsak megnehezitik azt...

Read more...

Elmékedés...

hogy van, amikor az első lépések meghatározóak... hogy néha nem lehet helyrehozni, mai elejétől elromlott. meg hogy néha más issza meg a levét a hibának... meg hogy sokszor nem tudni mi is lenne a legjobb...
csak úgy a munkám során saját bőrömön tapasztalom ezt... de igy van az életben is. figyelni lesz jó. a ma gondolataira. meg apró-cseprő elejtett-felejtett mozzanataira... hogy ne kelljen foltozgatni. toldozgatni... mert másik nincs. nincs főpróba. csak előadás. élő adás...

Read more...

Változásról...

"A változás elkerülhetetlen. Az életben egyetlen dolog van, ami biztos: a szüntelen változás.
...
Az ember azonban furcsa teremtmény. A változatosság riadalommal tölti el. Ahelyett, hogy elfogadná a sokféleségben rejlő kihívást, örömet és csodát, általában megretten tőle. Megfutamodik, vagy igyekszik egységesíteni azt, ami változatos. Csak így érzi magát biztonságban." (Leo Buscaglia)

Read more...

Nohá...

hol is kezdjem, hol is kedjem?
hát csütörtök este, na meg még péntek reggel szépen bepakoltam, elmentem csomagostul a munkába, onnan meg kora délután elhúztam és elvonatoztam váradra. ott egy próbát ütöttünk össze, majd elszállásozódtam. ja pénteken fogtam neki a ruhám vasalásához és szombaton sikerült befejezni. :) úgy fél kettő felé. éjjel mármint. na de ezen is túl kellett esni. igazából csak annak örültem, hogy nem szombat reggelre hagytam ezt a műveletet :D
na, szóval szombaton menyegző :)
szép volt, nagyon. jókat beszélgettem, jó volt újra találkozni ismerősökkel. jó volt a hangulat, tetszett, nem vártuk a végét. épp beszéltük a lányokkal, hogy nem mennénk haza (koszorús lány voltam, és másik 2 barátnőm is az volt, a menyasszony meg nagyon közeli barátnőnk :) )
és amikor hazaértünk, ma elég korán, még vagy fél órácskát elfotózgattunk lefekvés előtt. igy hát nem sokat aludtam, mert reggel korán meg jöttem haza. de megérte ott lenni.
most ennyi elég róla, lehet még irok holnap... na, legyen itt néhány kép is mutatóba:

várjuk a menyasszonyt... na meg a vőlegényt is...

az ifjú pár :)

itt vacsiztunk :)

mi hárman...

;)

a torta fincsi volt

Read more...

Hazajöttem,

de fáradt vagyok, megyek alszok egyet. jó volt látni a tesómékat ma ebédnél, már hiányoztak, a kis csöppség is, aki már nem is olyan kicsi :D
a menyegző profi volt, tetszett, jól éreztem magam, meg minden. de ma 2 lett mire lefeküdtünk, majd ha odajutok (egy következő alkalommal) mesélek :), aztán ma reggel korán keltem, mert jöttem haza. de hogy mikor fogok tudni irni, nem tudom, mert a kilátások szerint rémesen foglalt leszek a héten...

Read more...

Reggeli városkép

a busz megváratott. a villamos lassan, ráérősen és csendesen dübörgött be a megállóba - föl ne ébresszen valakit. a trolin csak 3an utaztunk...

a főtér mellett az épületszegélyről galambok foltozták pötyökbe a járólapokat épp most is, turbékolva. odébb, a főtéren ugyancsak galambok aludtak a napsütésben, egy kupacban. az emberek lehajtott fejjel, összehúzott kabáttal siettek végig. itt-ott. a teraszok üresen hevertek odakint. az asztalok némán, ásitozó székekkel maguk körül tengették az időt. zúgva-búgva szabályozták félelipszisre a fa-bokrokat. odébb, a halaknál ébredezve csordogált egypár csepp viz. a katedrális napfényben úszott magasztosan. a farkas-szobor körül rendezetten szinezték a füvet a virágok. csend és nyugalom honolt...

arrébb, a nedves aszfalton csillogott-tükrözött-ragyogott a nap. a bácsi az üzlet előtt sepert...

egy árva fadarabka hevert egy pihenő sárgalevél társaságában a padon. madarak dudorásztak a magasban.

a kocsik is lomhán mozogtak. bent hol sietős, hol álmok bácsik-nénik. amott, a forgalomban rendőrautó érkezett vinnyogva a kereszteződésbe. aztán amott meg mentő kért hangosan utat magának...

reggel a város... attól függ, honnan nézem...

Read more...

Néhanapján

jól esik az embernek ha sikerélménye van. na meg az ember lányának is.
hirtelen lelkesedés tölti el. meg szárnyal. úgy érzi rengeteg mindent megtud csinálni. szint kap az élet. érdemes kipróbálni, ajánlom :)
megfordult a fejemben hazafele jövet, hogy vajon mit gondolnak rólam az emberek az utcán mikor meglátják a vigyoromat. de csak egy félpercet gondolkodtam rajta. ugyanis rájöttem valamire. mégpedig arra, hogy tulajdonképpen ez most nem is érdekel :D

Read more...

Eldöntöttem,

hogy nem irkafirkálok ide össze-vissza mindenfélét, hanem csak hasznos értelmes dolgokat... most épp nincs ilyesmi, igy nem irok többet.

Read more...

Majd elfelejtettem

megjegyezni, hogy ma az egyik villamosmegállóban egy érdekes kép fogadott :)

egy férfi normál utcai ruhában (sportcipő hozzá meg kb. térdig érő kabát) na meg, ezt találjátok ki! vállat verő haj, elől a tincsek kibontva, hátul egy hajgumival összefogva és... benne 2 toll :D

azt hittem hirtelen, hogy vadnyugaton vagyok. de csak egy negyed másodpercig. és a winnetous filmeket még meg sem néztem :)

Read more...

Varrónőnél - 5.

megvan, végre. :) (a ruhám, mármint)

már előre örültem, hogy beirhatom, utam oda-s-vissza eseménytelen volt, de mégsem. már az eső is elég fölfordulást okoz, de nem elég ennyi. a megállóba érve igencsak lelkes lettem (amúgyis rohantam, semmi gond), hogy ime, jön a nekem-jó villamos. de hamar lelohadt a kedvem, amikor 2 megálló után jött a nagy fék, meg persze a bumm. a nem-tudom-milyen-márkájú kocsi felharmonikázott szépen féloldalasan egy pillanat alatt. igy hát nekivágtam másfél megállónak gyalog, esőben persze, onnan meg egy másik villamossal mentem tovább. na igy volt. a visszautam ilyesmiktől mentes volt.

a nadrágom igencsak vizes lett. úgy térd körülig. nem csoda. a tócsák-pocsolyák mennyisége felmérhetetlen, mélységük úgyszintén. a területi kiterjedésük is figyelemre méltó... és mindez főként a járdán. meg az út mentén, ahol a kocsik nagy sebeséggel hajtanak el. a többit nem részletezem.

Read more...

Varrónőnél - 4.

reméltem, hogy má' béfejezem ezt a részt, de há' mégse akar sikeredni... mert az úgy vót, hogy ma a munkából megyek is a ruhámért. de csak vót, mert nem lett. azazhogy, dehogyisnem. vagyis mégsem. na szóval: amint tudtam, a munkából szabadultam elfele, aztán, úzsgyi a megállóba, fel a villamosra, le róla, fel a másikra, le róla, gyalog ereszd neki, be a varrodába. oszt ennyi vót. mert a ruhám még nincs kész. csak hónap lesz. na tessék. mitvót mit tennem, jöttem haza, megálltam még vásárolni egyet-s-mást. mert ugye semmi nélkül csak nem állithatok haza. megelégedtem egypár nápolyival meg egyéb ilyesmivel. közben megjegyzem, hogy 18 megállónyit utaztam, mindezt 4 villamossal, meg 2 busszal, ehhez hozzáadandó még a megállókban eltöltött idő, na meg a gyaloglás, természetesen :) nah, ez vót ma többek között...
megyek is, fontos-sürgős dolgom van :)

Read more...

Emésztem

a gondolatot tegnap délutánról... hogy ha emberit keverek az istenihez vagy istenit az emberihez, akkor abból torz dolgok születnek...

Read more...

Megtetszett

ez a vers, gondoltam, olvassátok el ti is...

ŐSZIRÓZSÁK

(Szilágyi Domokos)

Tegnap még szégyenlős növendéklányként
szemérmesen mosolyogtak az alig-hamvas
szilvák, barackok, riadt-kicsi almák,
hajladozó búzatáblák alig sejtették
szőkeségük élet-adó hatalmát
a napok tüzes-arany csöndjébe
bele-belecsattant egy zápor,
a mezőn lesunyt füllel ázott a jószág,
és látod, kedves:
ma, a kert egyik zugában,
orgonabokrok szoknyája alatt
fölfedeztem néhány lapuló őszirózsát.
Remegtek, mikor tetten értem őket,
hogy szirmaikon cipelik már az őszt,
hisz jóformán még nyár se volt - hát mit akarnak,
de csak hallgattak makacsul,
és benne volt e hallgatásban,
hogy maholnap a faleveleken
dérré kegyetlenedik a harmat,
hogy a sarkon hancúrozó kölykök kezében
labda helyett ott-szomorkodik a szamárfüles irka,
az utcák megtelnek lebarnult emberekkel,
s a siető, álmos arcokat
piros-vidámra csipkedi a reggel;
a sétatéren fiók-festő-gigászok
lesik le a fákról a pazar színkeverést,
s szerelmes kamaszok verses vallomásra ihletődnek;
lomhán csurognak a méz sugarak
s érett-gyümölcs-illata lesz az anyaföldnek,
és szemed parazsában
föllobban újra a szerelem, a gyöngédség, a jóság.
Szerettem volna neked adni a virágokat.
De aztán csak ez a vers maradt.
Mert mire hozzád érnek:
elhervadnak a remegő őszirózsák.

Read more...

10 éve ma...

azóta az idő felfalt már egyet-mást. valaki már nincs köztünk (egyik karácsony előtt távozott...) a többiek ki itt, ki ott...

mert a képnél, nagy napnál több a valóság. a mindennapok csendje. meg harca. vereségeivel és győzelmeivel. a mélyre vésett emlékekkel, leckékkel. istenélményekkel. nem a látvány. hanem a megélt élet...

azt mondom, megérte. megéri. most is. ezután is. nem feltételekhez kötve. csak igy, egyszerüen. ami nem is annyira egyszerű a valóságban. mégis. nem akarom feladni. a fejemmel nem. csak néha olyan "legyen már vége" érzések között. de aztán jön más. nem marad mindig meg ez a nyomás. derül. a dér elül.

mert feladni nem lehet. a szövetség köt. egy életre. megtart. ő hű marad. minden ellenére is...
mert ha egyszer beleléptem, akkor köteleztem magam annak megtartására... ha kell, életem árán is... mert most már nem magamnak kell(ene) éljek... és hogyha igenis, vállaltam, hogy részesedek az áldásokban, bevállaltam a megszegés következményeinek a viselését is...

és azt mondom, hogy

"Fenségednél nincs vonzóbb e földön

Se dal, se szó se kép

És nem találnék nálad szebbet,

Bármerre is indulnék"

és

"Formálj át engem, hogy hasonlítsak rád,

Drága szellemeddel gyere közel hozzám!

Egy pillantásod ha megtalál, az többet jelent minden szónál,

jelenléted ha eláraszt engem..."

Read more...

Felhős reggel

igencsak felhősen indult a mai nap. kint is. de nem csak. és ezt az élményt nem dicsekvésképpen irom le. mert nincs mivel. inkább csak, hogy lássátok: ilyen is vagyok néha...

tegnap a kolléganő igencsak csapkodta szegény drótfarkú egeret az asztalhoz mérgében. de hát a szegény jószág nem tehetett arról, hogy nem ment ami nem akart... na de gondoltam magamban, engem az ilyen kis semmiség ki nem hozna igy a sodromból. na, az lehet, hogy nem is, de más, igencsak semmiség mégis. kiderült ma reggel.

ugyanis az történt, hogy csövet cseréltek. a szomszédék. szóltak is 2 napja, hogy jönnek ma reggel. és hát a főszereplő a szobámon keresztül emelkedett a magasba. és azt le kellett vágni. és mondták, hogy félnyolc-nyolc között jönnek. ez már startból azt jelentette, hogy hamarabb kell kelnem, hogy akkorára a szobám "látogatható" legyen. az este persze, hogy szuperkésőn feküdtem, meg hát akkor háromnegyedhétkor keltem. nem is ez a gond.

csak épp hétóraötperckor csengettek, hogy mindjárt jönnek. és a mindjárt az nem 25 perc!!! fel is ment a cukrom meg a pumpám. de alaposan. meg odamondogattam egyet-mást nem túl nyugodtan. na nem a szerelőknek, mert azok még nem érkeztek meg. mert ugyebár jogosnak éreztem, hogy a reggeli teendőimet nyugodtan végezhessem, zavartalanul a szobámban...

őszintén remélem, hogy a mai napom nem igy fog folytatódni...

és jó, hogy lehet bocsánatot kérni. még ha néha nehéz is...

Read more...

Omijedelej

ennyit kér ma tőlem egy fiú az utca kellős közepén. mert épp arra jöttem hazafele. azt már nem precizálta, hogy a régi vagy új mondában gondolkozott. mert azért nem mindegy, ugyebár (gyengébbek kedvéért régiben 1000ért semmit nem vehetni, de újban 1000 = 10 000 000 régiben)... újban én is szivesen elfogadnám, ha adnák...

Read more...

azon vettem észre magam,

hogy lassan én is kezdek úgy gondolkodni, mint Pollyanna... mindig találok valamit, to be glad about it...

például a ma reggeli beszélgetés a munkatársnőmmel :)

Read more...

Elszúrtam...

nem szeretek az ilyesmiről beszélni. pedig ez is hozzámtartozi. hozzátartozik az életemhez...

a tegnap délután történt. a kolléga egyszercsak valamit kérdezett. melyik a kedvenc könyvem? nem is tudtam mit is mondjak. melyik is? közben bennem szép csendesen ismétlődött a válasz: a Biblia. mert hát igen, tényleg az a kedvenc könyvem. csak hát nem jött a szó. törtem a fejem mit is mondjak, mit is mondjak. nem adtam konkrét választ. inkább valami kitérőt. hogy nem tudok választani, sok van. meg hogy neked melyik?

aztán kiment a teremből. szomorú lettem. tudtam, hogy meg kellett volna mondjam... vártam, hogy visszajön. de nem jött. mennem kellett. megirtam neki, hogy eldöntöttem melyik a kedvencem... pedig megmondanom kellett volna...

Read more...

Vonatok

nem tudom már miért, de álmomban pakoltam, a dolgaimat, amik nem is az enyémek. na de mindegy. reggel utolsó pillanatban is még 10 percet könyörögtem ki aludni, de pár másodperc múlva meggondoltam magam és mégis felkeltem. későn indultam, de mindegy.

a lényeg inkább az, hogy miközben azon elmélkedtem, miért is pakolásztam álmomban, mert ugye már harmadik hétvégém lesz itthon, egy jó dologra jöttem rá. mégpedig arra, hogyha már az ic-t váradra nem vehetem igénybe, mert későn érkezik meg (nem ma, majd azután), nem a jasigyorssal megyek, hanem a bányaival. bár megvoltam győződve, hogy a jasi az, de nem. a jasival semmi bajom különben, csak egyszerüen a nagy lelkesedés hiányzik, amolyan hagymázó-szalonnázó bácsikák jutnak eszembe róla...

Read more...

Varrónőnél - 3.

nah szóval, a tegnapi sikertelenül sikeres próba után eldöntöttem, hogy ma délben megyek újra, jobb eredményben reménykedve. igy hát szokásos kiséretemmel kajálni mentem. gyors iramban bekaptam mindent, aztán átadtam a helyem egy később érkező kolléganőnek, illendő elnézéskérés után pedig nekivágtam az utcának.

ment is minden simán a villamosmegállóig. ott másfele igyekvő kolléginák társaságában cseverésztünk. majd megjött az első, nekik jó jármű, nyomában a nekemjóval.

szóval relativ időben megérkeztem a helyszinre. bent nagy csetepatéra akadtam, meghúztam magam az egyik sarokban, aztán vártam a soromra. ja, és közben még elszaladtam a szomszéd üzletbe, nyitva volt, megvártam, mig kiszolgálták az előttem levő bácsikát, aztán megvettem az aranyos, egyszerű, fehér táskát, s mentem vissza.

ott aztán volt még mit várni, néztem is sűrűn az órámat, megigértem a főnöknek, hogy időben visszaérek... közben azon gondolkoztam, hogyan is optimizálnám a néni munkáját, lett volna mit, szerintem. na de a néni érti a szakmáját, meg kell adni neki. végre sorra kerültem én is. a ruha szép lesz, jó lesz, aranyos, tetszik, ez a lényeg.

mikor végre onnan is kikerültem indits neki a legközelebbi villamosmegállóba. közben elment a villamos, a 8as, az egyetlen, ami megfelelt volna. nincs idő búsúlni, találni kell valami megoldást. jött is nemsoká, hogy a megállóba értem az 1es. egy megálló vele is jó. onnan talán kapni mást. nah, lássuk, mi jön. kiálltam a sarokra, forgott a fejem mint egy ablaktörlő heves zivatarkor - mert hát nem tudni melyik irányból tünik fel a mentő. nem autó, villamos.

aztán: még17perc - jajnemjön - dejójönegyonnan - jajaz11esnemjó - még15perc - csakelnekéssek - innenisonnanisjön - melyikleszjómelyikleszjó - ezközelebb - 7esnahezisjóegykicsit - 2megálló - a vezető mindjárt indulás után a kanyarban vetette buzgón a keresztet... - lássukmilesz - leszállásmertjönajó - megvana6os - még7perc - másik2megálló - persze, a jelzőlámpa piros, mire eldöntöttem, hogy a többiek után én is átvágok a piroson, indultak a kocsik - maradtam - még5röpkeperc - bekellérni - egy motoros a járdáról indult, majdnem elütött a járdán - nem volt időm mérgelődni - bekellérni - naiinenmindenreggelmegyek - elégleszezidő - mégegygyalogátjáró - megálltataxiátérek - még2perc - beazajtón - pityegésbenntvagyok - mégegyperc - végigafolyosón - másodikharmadikajtó - bentvagyok, huhhh 13:00...

a főnök nem volt bent...

a mailek jelezték, hogy igencsak ideje volt megérkezni...

Read more...

Ma hajnalban

arra ébredtem, hogy kissé fázom. na de nem is az a lényeg, hanem az lepett meg, hogy azon estem gondolkodóba, hogy ma szombat van vagy vasárnap. ez azért nem mindennapi gond a fejemben, általában tisztában vagyok az ilyesmivel. de végül rájöttem, hogy ööööö kedd van, szóval kell menni munkába (aztán szépen beugrott minden más is). akkor hát nézzük már meg, hány az óra, mert most még egy olyan jót tudnék aludni. hát kitapogattam merre is van a mobilom, aztán egy villanó pillantással azt is felfogtam, hogy hát igen, úgy van, ahogy sejtettem: mindjárt megszólal az ébresztő... hát igy kezdődött a mai napom :)

Read more...

Varrónőnél - 2.

nah, szóval, ma lett vóna a próba. de há' nem vót mert nem vót mit próbálni. mert ugyebár a dirib-darabok meg a cérna csak úgy külön... na de sebaj, hó'nap megyek újra.
és há' azé' sebaj, mert vagy 15 lépésnyire a varrodátó' találtam vót valamit. azazhogy dehogy találtam, csak láttam. a kirakatban. mert az üzlet zárva vót ám. úgy biza. na de hó'nap igyekszem nyitva kapni. találni mármint. mert az a valami, amit láttam kipakó'va, az biza egy aranyos, szép, kedves kis egyszerü FEHÉR TÁSKA vó't. oszt remélem, az enyém lesz.
ja, és még bejártam egy csomó más üzletet, de nuku szvetter. azazhogy, dehogynem, láttam 2 példányt is belőle, csakhogy nem volt megfelelő szinben. árról ne is beszéljünk. hát ez volt ma...

Read more...

Tegnap délután

valahogy olyan ünnepi hangulat uralkodott. a megteritett asztal melett jó volt ünnepelve állni...

és jó volt az identitásunkról többet, újra hallani. meg célorientált embereket hallgatni... érezni azt, hogy igen, mégis van értelme. és lehet továbbmenni. nemcsak kell. és talán, igen, azt hiszem... meg is éri...

és látni a lelkesedést, a mindent-beleadva-szolgálást...

igen, úgy jöttem el, hogy zsongtak bennem a gondolatok. már rég volt ilyen... és van mit emészteni belőle ma is. egy-egy szókapcsolat, mely új világot vet a megszokott, régi, kopott fogalomra. tényre...

örülök a tegnapi napnak. régóta vártam rá :)

Read more...

You raise me up

When I am down and, oh my soul, so weary
When troubles come and my heart burdened be
Then, I am still and wait here in the silence
Until you come and sit awhile with me

CHORUS:
You raise me up, so I can stand on mountains
You raise me up, to walk on stormy seas
I am strong, when I am on your shoulders
You raise me up... to more than I can be.

There is no life - no life without its hunger
Each restless heart beats so imperfectly
But when you come and I am filled with wonder
Sometimes, I think I glimpse eternity

You raise me up, so I can stand on mountains
You raise me up, to walk on stormy seas
And I am strong, when I am on your shoulders
You raise me up ... to more than I can be
You raise me up ... to more than I can be

Read more...

Délelőtt után...

örülök a ma délelőttnek. az imaházban...
(a gondolatok amiket leirok nem állnak össze egy egésszé, tudom, de lejegyzem őket... csak úgy magamnak is...)

a fiatal házasokért imádkoztunk imaórán.

aztán a 2 részes, sokat idézett mondatról volt szó: Jöjjetek énhozzám és én emberhalászokká teszlek titeket.
meg hogy az emberhalászokat 3 h-betűs dolog jellemzi: hit, hűség és hitelesség...

meg a kagylós story...
2 kagyló beszélget a tenger fenekén.
- neked is szokott úgy fájni ott bent valami? - kérdezi az egyik
- nem, nem szokott - jön a válasz.
egy tengeri sün megy épp arra és hallva ezt azt mondja:
- azért, mert te üres vagy...
ezért szokott fájni ha valami elromlik. nemcsak bennem. a közösségben. ezért nem tudok egyszerüen, vállvonogatva továbbmenni. ott marad bennem a fájdalom...

Read more...

Kedvem szottyant

a héten sütit késziteni. ma került rá sor, holnapi deszert lesz. itt az eredmény:

Read more...

Fehér...

szóval az eredeti terv a mai napra nem szólt semmiféle városba kószálásról, de csak az lett belőle. egy fél napig jártam az üzleteket (Galeria 01, Kapa, Terra, Euro, rengeteg kicsi üzletecskék gyűjtőhelyei). na szóval, benéztem ezeregy kirakatba, meg minden, beléptem huszonegynéhány üzlet kinálatát végigtekinteni... oszt itt lenne néhány következtetés a mai (fél)nap tapasztalatából...

1. szeptember 1.én még igencsak elszállt gondolkodásra vall az, ha valaki szvettert akar vásárolni. tele vannak az üzletek le vagy felárazott nyári cuccokkal. na meg bundás kabátokkal. na de szvetter? ugyan minek az? azaz kinek? semmilyen formában, szinben, modellben nem látni. keresve sem találni. nemhogy szép, finom, elegáns, FEHÉR változatban...

2. táskát találni, az nem évszakfüggő éppen... persze mindenféle forma, méret kináltatik. az csak természetes, hogy tele vannak csattokkal meg gombokkal meg egyéb ilyen-olyan csecse-becsékkel, de hát ez a divat, meg a vásárlók izlése, nem? vannak nagyok, itt meghúzott, ott megkötött verziók. na meg kicsik is, azokat valőszinűleg disznek kell karra vagy vállra akasztani, sokminden nem fér el bennük... s akkor még csodálkozom, hogy szerény, "igénytelen" elképzelésemnek nem akad semmi megfelelő. azaz se-kicsi-se-nagy, egyszerű, aranyos, elegáns, FEHÉR táska...

nem kell búsulni, van még a városban üzlet. valőszinüleg hasonló ajánlattal...

Read more...

Hangverseny

azaz "recital vocal-instrumental" volt ma este a

ban. a dómról azt kell tudni, hogy profi akusztikája van.

bár a hét elején eldöntöttem, hogy elmegyek, ma azért mégis gondolkodtam rajta. olyan csepegős-borús-szomorú-mindenes volt az idő. na de győzött az eltökéltség vagy mit tudom én mi, a lényeg az, hogy mégis elmentem.
a sötét, hideg terem helyett egy fényben úszó, meleg fogadott (egy gyertya sem égett). bár kezdés előtt 10 perccel már ott voltam, tele volt. na de mégis sikerült helyet kapni, egészen elől.
az orgonista egy 64 éves bácsi volt, temes megyében született. a szólista pedig bukaresti (nem születésileg, csak most).
leginkább az "ave maria" na meg az "amazing grace" tetszett :)

Read more...

Nem versenypálya

az élet... azazhogy mégis az. vagy mégsem...

vagyishogy... vannak akik lehagynak. kielőznek... ebben vagy abban, teljesen lényegtelen. és néha ilyenkor az embernek elmegy a kedve mindentől. még a továbbmeneteltől is. minek továbbtrappolni, vagy akár csak lépni is egyet? és persze arról is elfelejtkezik, hogy másokat meg ő előzött. egyszerüen elpárolog minden ilyesmi. kitörlik a memóriából...

és hirtelen amnézia áll be. mert ugye nem a gyorsaság a lényeg, hanem a minőség. az életé mármint. amit leélünk. leélek. megélek... és hát a minőséget nem mindig gyorsaságban mérik. vagy afélékben...

a baj akkor nagyobb, amikor én kezdem el abban mérni. másoknak. de főként magamnak. és akkor nem csoda, hogy hátulkullogónak érzem magam ebben-abban. és nem veszem észre hogy amabban pedig épp forditva van. olyan vagyok néha tényleg, mintha szemellenzőm lenne. akárcsak a lovaknak...

Read more...

Hogy elrepült a nyár!

nem akarok nosztalgiázni, nem. csak úgy megakadt a fülembe a kolléganő felsóhajtása. vagy kérdése. meg csodálkozása. úgy együtt volt ez a hangjában...

mert hát igen, elrepült. hogy is? voltak benne napsütéses, meleg napok. meg csobogó patak, friss viz. na meg szürkület, kis didergés. meg hegymászás :) na meg persze, völgyek is (végülis hegytetőre csak völgyből lehet feljutni, nem?). meg... meg... meg sok egyéb. nem is tudom felsorolni, mi minden.

hogy repült el? nem is tudom... holnapután szeptember...

Read more...

...

programhiba... innen olvastam a verset ma reggel...

bennem is van valami szofthiba. hol itt, hol amott döglik be valami. vagy akadozik. szakadozik a háló... újabb verziót kellene telepiteni. a memóriába néha be-beir egy-egy virus. sokszor oda is, ahova nem kellene... és nehéz ám letörölni! vagy egyszerüen csak átprogramoz valamit. a szivesenből kényszer lesz. a mindjártból sokára.

meg le-lefagy itt meg ott. tele a processzor. takaritni kéne, sok a tárolt plussz. vagy adni a jóból másnak is. nagyobbitani a helyet, beleférjen többmindenki.

telepits új szoftot...

azaz

töltsd meg a poharam. hogy csorduljon tovább. szomjam csak te tudod oltani...

Read more...

300ik

bejegyzés :)

nem állhatom meg, hogy ne irjam le, mennyire "lelkesitett" néhány perce, hogy NEM megy a net. azaz nem ment. már megint. az utóbbi napokban rengeteget akadozott. és hát jött a mentő ötlet: hisz ez nemrég még ment. lássuk csak - mi változott azóta? ez olyasmit, amit sokszor csinálok különben a munkában is - keresem a választ erre a nagy-nagy kérdésre. és hát a válasz pofon-egyszerű. és onnan ugrott be, hogy télen sosem volt ilyen problémám. azaz hogy a rútert vájerlesz fogjam idebenn. és becsuktam a balkon-ajtót, ami szellőzés, friss levegő meg egyéb ürügyén tátongott mellettem nyitva. és láss csodát! 'very low'ról hirtelen 'good' lett :)

és hát beirhattam ide ezt a tudom-is-én-milyen-fordulós pósztot :D

Read more...

Tegnapi nap

reggel szokásos felkelés, készülődés, reggeli, út a munkába, ottlét, ebéd, folytatni a dolgot... semmi különös. egy átlagos nap. nem is tudom miért irom le miket is csináltam. talán csak hogy lássátok, mivel telnek a napok. vagy magamnak, hogy ne felejtsem el a döntéseimet.

szóval elkezdtem olvasni "az élet játéká"t. angolul, mert úgy találtam rá a neten. nem értek minden 100%osan, de na. igy is jó. a lényeg világos.

munka után elmentem, hogy a hosszúból rövid legyen, a kevésből picivel több. a fru-fru picit rövidre sikerült talán, de majd megnő. aztán onnan a dómtérre. kicsit késtem, de a többiek rendesek voltak és megvártak. egy pizzázóba ültünk be "búcsúzkodni". én egy fél pizzával jóllaktam, hozzá még egy üditő s megvolt a vacsora. jót beszélgettünk, nevettünk. jó volt együtt.

otthon még bekapcsoltam a netet, de nagyon vacakolt, meg is haragudtam rá. és eldöntöttem, hogy máskor, ha bizonyos óra után lépek haza, nem kisérletezek ezzel. majd másik nap vagy harmadik. mikor futja rá. inkább időben lefekszem. hogy reggel sikerüljön felkelni és valami mással is kezdeni a napot mint gyors munkába készüléssel. és sikerült is ma. jó volt. muszáj kicsit keményebb legyek magammal, mert másképp nem lesz jó vége a neten ücsörgésnek. és ahogy a programomat elnézem, igencsak csökkenni fog a billentyűzgetés ideje. munkaidőn kivül... na de sebaj, hátha sikerül majd valami jó könyvet olvasni helyette. :) ja igen. és időben lefeküdni. az jobb mint azt lesni, hogy kommentelt még valaki, jegyzett-e fel vagy be valaki valamit... az se rossz dolog, de annál jobb is van :D

Read more...

Legujabb divat

szerint bármilyen szin, forma párositható. minden a viselőn múlik csak. és nem számit az sem, hogy ha ez a lábbelire vonatkozik. annyira azért mégis ajánlatos vigyázni, hogy a sarok magassága lehetőleg egyforma legyen. a papucs formája nem muszáj egyezzen. lehet a bal lábon kék papucs, a jobbon pedig világosbarna. a ruha szine már teljesen mindegy. úgyis illik...

bemutatta: egy hölgy, miközben a buszt várta a megállóban és munkábamenet a reggelijét fogyasztotta...

történt: tegnap reggel

Read more...

Csepp...

odatartom a tenyerem. alá. torkom kiszáradt. a szavak rekedtek, nyöszörgősek. csak. ennyi van.

várni a "mi lesz ha" válaszára rosszabb, mint megélni a választ. inkább meg kell tanulnom bizni. nem csak a szavaimmal... mert a Te békességed biztos. vezetsz általa. olyan, mint a baseball meccsen a döntőbiró... megmondja mi biztonságos és mi nem.

csöppen a csepp...

Read more...

Koncert

volt a tegnap este a rózsaparkban. a nemzetközi "Johann Strauss" fesztivál nyitóalkalma volt. a temesvári román nemzeti opera szimfonikus zenekarát hallgattuk, egy osztrák karmester vezénylete alatt. szép volt, megérte elmenni, meghallgatni. 2 óra zene a szabadban. :) a háttér hangulatos, a hölgyek ruhái korhűek. kétszer visszatapsolta a közönség őket. másodjára egy darabon a karmester a tömeg tapsát vezényelte :) profi volt.

akit érdekel: ugyancsak e fesztiválhoz tartozóan péntek este 8tól a dómban orgona hangverseny lesz.

Read more...

Derékba tört...

egy fa. egy élet. vagy talán több is...
megállt az idő...
a többi zöldül még. a felhők alatt is...

Read more...

én ezt nem értem

eltűntek a fotóim a picassaról, azaz én már sehogy sem látom őket... nem tudom mi a baj, mert a többiek képeit sem hozza be :(
azaz nem kell épp bepánikolni, mert csak a mozillával nem látom őket...

Read more...

Pingvinek

olyan tengeri madarak, amelyek nem tudnak repülni. elsőrangú úszók és búvárok. vannak:
- sárgaszemű pingvinek: ők ausztrália és új-zéland déli partjain élnek
- adelie pingvin: anktartiszon és környékén él. 70 cm magas
- királypingvin: dél-amerika déli csücskén él
- császárpingvin: legnagyobbméretű pingvin. 110 cm magas, 15 kg. a többiektől eltérően télen raknak tojást. a tojó párja a lába fejére görgetett tojást gondosan betakarja. és 60 napig ott állnak egy helyben...
- humboldt pingvin: dél-amerika nyugati partvidékén található meg, a humboldt áramlat mentén
- kantárospingvin: kisebb termetű pingvin-faj. torkát övező sávjáról kapta nevét
- szamárpingvin: nem éppen kellemes hangjáról nevezték el

Read more...

Sarkvidékek élővilága

ez az egyik könyv, amit a múlt hétvégén vettem. beleolvastam én is, mielőtt még továbbadom az unokahúgocskáimnak. és hát érdekes dolgokat tudtam emg belőle. és a többiből is. majd irok még róla.
amúgy most nem bánnám ha lenne itt mellettem egy kis jégdarabocska, nagyon meleg van...

Read more...

Ugyanúgy...

Ő is ugyanúgy éhes és ugyanúgy fél,
ugyanúgy fázik, ha eljön a tél (Pintér Béla)

napok óta ez a darabka jár a fejemben...

meg az, hogy mennyi sebet takarnak az emberarcok. a megszokottak. az újak, kedvesek... talán az utóbbi hetek óta van ez mindig előttem...
néha a másik megnyilik. és belátást enged a mélybe. néha csak akkor, mikor a dekorációs kellékeinek a végére jut. elfogy a sebtapasz. vagy a csomagolópapir. elviszi a szél a takarót, mert nem volt eléggé rögzitve.
és másnak is megvannak a maga félelmei. lehet, hogy kinevet az enyémekért, de benne is ott lapul a félsz. csak éppen mástól.
meg hogy hiába van minden, ha nincs szeretet. ami izesit.

és nem a nagy, kimagasló tettek véghezvitele az, ami boldoggá tesz. egyáltalán nem. a mosoly. a derű. az élettel való bátor szembenézés (nem magamtól és egyedül) meg a nyitott szem... a csendes hang folytonos vezetése...
hisz a másik is ugyanúgy érez. csak talán máskor, máshol, másért. de ő is ugyanúgy...

Read more...

Napi öröm

már a betti bejegyzése is elgondolkodtatott, de aztán elolvastam a csillagét is.

és elgondolkodtam... mi is a mai nap öröme?

- hát egy sikeresen megoldott feladat.

- meg egy új dolog, amit ma tanultam meg a munkámmal kapcsolatban. eddig nem kellett tudnom, de szükségem lesz rá

- a finom sültkrumpli és a hozzájáró savanyúság az ebédnél

- hogy kezd alakulni a kapcsolat az új csoporttársakkal

- a finom savanyúalma, amit vettem

végülis azt hiszem, ma nem volt rossz napom. eddig. és még bőven van idő estig, úgyhogy még megtoldhatom a listát talán... :)

Read more...

Varrónőnél - 1.

hát ezen a részlegen a tapasztalatom 0. na de valamikor el kell kezdeni. például itt és most. azaz tegnap délután. aztán próba. egy darab. remélhetőleg elég lesz.

idő kevés. tudom. megkérik a pénzt mindenért. tudom. megérzem majd, de hát ez van.
az anyag szép, tetszik. a modell sem rossz. remélem minden rendben lesz, időre elkészül, jó lesz, stb. kb. ilyen szinű. végülis a lényeg az, hogy jól érezzem magam benne. úgysem én leszek a figyelem középpontjában. hanem a kedves ünnepeltek :) jó lesz együtt örülni velük.

Read more...

Nem megy semmi

a net borzasztóan vacakol. a fejem fáj, de irtózatosan. azt hiszem, jobb lesz ágyba bújnom, bár még korán van, tudom. és rengeteg tennivaló, elintéznivaló vár még rám...

Read more...

Piros esernyő

higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik nektek (Mk. 11:24)

mikor egy komoly szárazság ért egy középnyugati amerikai farmokkal teli részt, a helyi gyülekezet egy imaalkalmat rendezett és mindenki megjelent. a pásztor kiállt a gyülekezet elé és észrevett egy 11 éves kislányt, amint ott ült az első sorban, elragadtatástól sugárzón. mellette ott volt élénkpiros esernyője. tekintetének szépsége és ártatlansága a pásztorból mosolyt csalt elő, amint a kislány hitét összehasonlitotta a többi egybegyűltekével.

a többiek csak imádkozni jöttek - ő azért jött, hogy lássa Isten válaszát!

igazából a hit tanit meg imádkozni. őszintén. hogy ne csak szavakat, megszokott mondattöredékeket állitsak össze monológgá. és ne csak mondjam a magamét és aztán (mint aki jól végezte dolgát) továbbálljak. és miért kapnám meg, ha nem is hiszem? észre se venném talán... "mikor esőért imádkozol, vidd a piros esernyődet magaddal!" hogy kéznél legyen. használatra készen. mert igazából nem a lelkiismeretem megnyugtatására van szükségem (elvégeztem a kötelességemet).

meg kellene találnom az én piros ernyőmet is...

Read more...

Más szemével

jó dolog más szemével is meglátni magamat. kintről. más szűrőn is, mint az én saját, kibélelt, megszokott áteresztőjén. hogy van, amit nem is látok. amire vigyázni kell. amit értékesiteni kell. lehet. de inkább kell. de lehet is. talán nem máról holnapra. de a kiscsibe sem lesz meg a mai friss tojásból hirtelen (épp ezt magyaráztam szombaton a tyúkkerités mellett...).

jó néha kiértékelni. átnézni. visszanézni egyszer, de aztán indulni tovább. nem leragadni. a pillanat elmegy. jó volna veletartani. a képek már nem sárgulnak meg. de akkor sem kell regadni náluk. a voltnál. a lehetett-volnánál. menni a tovább a lesz felé.

úgy érzem, látom, gondolom, értékes idő van a hátam mögött. nem azt mondom, hogy a maximumot kihoztam belőle. igen, lehetett volna többet is. de most nem az a fontos. hanem, hogy megérte. mert hiába ülök le most a múlton keseregni. csak a jelent szalasztom el. inkább jobbat-jobban akarással nekivágok a mindig újnak. a mának. a mostnak...

új levél nő mellettem a cserépből...

Read more...

Vadnarancs meg jatek :)

egy gyümölcs...

folyik a játék :)

Read more...

Nagyon profi volt

egy fa, amit vadnarancsnak mondtak. klassz zöld gyümölcsök nőttek rajta, érdekes bogyósak. nem ehetők, bár a nevük azt sugallja. le is fotóztam, majd teszek fel képet.

na meg a játék, amit sajnos nem tudom, hogy hivnak. mindenképp a lényeg az, hogy 3cm vastag falemezkéket kellett bizonyos távolságról átcsúsztatni 4, különböző pontszámot képviselő lyukon. én nagyon élveztem! :) gyakorolnom kell még a célbadobást, azaz célbacsúsztatást, mert a rekordom csak 29 pont volt. ugyanis ha mindegyikbe bement 1-1 lemezke, az 10 pont lett volna, de megduplázódott. igy sikeredett ki a 29...

Read more...

Könyvvásárlás

a szombati nap igazi élvezet volt. különös a földrajzi világatlasznak örülök. lapozgatni fogom, olvasni. :)

érdekes volt úgy vásárolni, hogy nem éreztem a pénz súlyát. (csak a bankkártyám :P). nem bánom a könyvekre kiadott pénzt, csak azon gondolkodtam el, hogy néha ennek a fajta vásárlásnak az a hátránya, hogy az ember könnyebben kiad pénzt olyasmire is, ami nem feltétlenül fontos, szükséges.

meg örülök a kreativ ötleteknek, amiket könyvekből szedtem össze, szép dolgokat lehet késziteni nagyon egyszerüen.

Read more...

Kopáncs

élet a tanyán... a szabadba kimehetni bármikor. friss levegő. csend...
szép volt a hétvége. jó volt a találkozás. most fáradt vagyok. majd még irok róla. meg képek is vannak. azaz lesznek... :)

Read more...

Megint

sikerült ellötyögnöm az este az időt. a pakolás meglett 5 perc alatt, de még reggel is azzal ébredtem, hogy ez meg az kimaradt. lesz-e végre egy kis nyugodt időm?

mert a következő hetekben egy csomó rohangálnivalóm lesz megint, csak hogy ne unatkozzak. ez mondjuk nem lenne esedékes. mert a helyzet az, hogy nem bánnám, ha futná az időmből egy kis olvasásra, filmnézésre is. (ehhez valami jó könyv-film kellene, ha tudtok szóljatok, ha nem, majd keresek én valahol valamit). na de sebaj, legalább egy jó alvást kell valahova beprogramozni, aztán talán helyrerázódok. de hogy az mikor lesz... mert a ma esti elalvás igencsak holnap lesz. eléggé jó társaságban leszek ahhoz, hogy igy összejöjjön :) már alig várom :)

Read more...

Déli tranzakció

mindenképp sikeresebb, gyorsabb, simább volt, mint a tegnap reggeli. lehet azért, mert már az este kitöltöttem a cedulkát, amit be kellett nyújtani kisérőként. mindenképp lerobogtam (gyalogszerrel) a tett szinhelyére, leálltam az egy anyukából álló sort, lepengettem néhány szines műanyag lapocskát, eredményképpen kaptam vissza néhány más szinűt, na meg azért igazi papirból valót is, és vissza az izzasztó napsütésben.

és mindez a kajálással együtt belefért a mai ebédszünetbe...

Read more...

Elmennék mégegyszer

arra az 50 kmes túrára... már csak azért is, mert akkor a fenyők között lehetnék, a szabadban, friss levegőn. meg hallhatnám a patakcsobogást. hm... meg a vizesés... meg volt egy útszakasz, ahol embermagasságú sziklákat kellett megmászni egyszerűen azért, met arra vitt az út :) hm... nem is tudom, hányszor is volt fel meg le odafele. na meg vissza is, persze.

emlékszem a szöcskékre is, akik voltak annyira szemtelenek, hogy ránk is ugrottak. és néha igencsak nógatni kellett őket, hogy továbbálljanak.

azt sajnálom csak, hogy a táborban a patak túlságosan hideg volt ahhoz, hogy benne lubickoljak, igy hát egyik kedvenc foglalatosságomról sajnos le kellett mondjak...

Read more...

Szédült reggel

minden rendben indult. amig a postára nem értem. ajánlom mindenkinek, hogy pénzt küldeni ne reggel, munkába menet előtt akarjon. vagy próbáljon. én ugyanis az idő és minden más egyéb optimizilása végett azt akartam. nagy nehezen sikerült is. csakhogy az első kitöltendő papirosról lemaradt egy nulla. az nem lett volna olyan nagy baj, ha nem épp az összegről lett volna szó, amit igy tévesen betűztem le. szóval újrairni. a pixem feleúton azonban megmakacsolta magát, hogy ő bezzeg nem járul hozzá a hiba korrigálásához. igy a nénike nem fogadta a szines irományom. újra. lemaradt a cimzett megyéje. na, de ezt már helyre lehetett hozni. és most már megkönnyebbültem. igy is úgy is.

de hogy mit tartogat még ez a nap... még csak negyed 10...

Read more...

Érdekes,

hogy néha milyen kicsi, apró dolgok is képesek az emberbe lelkesedést hozni... csak úgy ni, megcsörren a telefon vagy valaki egy ötletet elültet, s máris szárnyalnak a gondolatok, épül az új kép, valami fény ragyog... élettel telik meg az élet...

miért hogy máskor oly nehéz csak egy villanást is találni?...

valami hiányzik... azt is tudom, hogy mi... de olyan nehéz újra kezdeni. azaz folytatni. most. újra. pedig kellene, tudom... nagyon is...

elővenni újra a Könyvet. végre minden más "fontos" dolgot félretenni. megtalálni a csendet. az igazit. és benne Téged.

de újra nem tudom, hogyan is kell elkezdeni. mintha nem találnám az utat. a módját. csak forgolódok magam körül. keresek. de még ezt meg azt, aztán majd. mennyiség a minőség helyett. pedig az igazit vágyom. a többi csak silány töltelék. ideje lenne már...

Read more...

Ma reggel

elég álmos képpel ballagtam be a munkába. a csorgó orrocskám mindenképp meggyőzött afelől, hogy igenis, szabadságon voltam. na meg a rengeteg (de nem túl érdekes) levél, ami itt várt... nincs nagy kedvem a tennivalóimhoz. inkább a múlt napok eseményei zsonganak bennem, helyre kellene tenni mindegyiket...

Read more...

Ha már tábor,

akkor képek itt láthatók...

Read more...

Itthon...

Az este későn, fáradtan kerültem haza. Meleg fogadott a friss hegyi levegő után. Na meg eső. A vacsi gyümölcs volt. Jól esett a kemény farönkök és földágy után a saját ágyikómban pihenni. Ma késő d.e. keltem fel, dél is elmúlt mire kipakoltam. Aztán géphez ültem, de elég sok időbe került, mire végigolvastam, néztem az elmúlt 10 nap eseményeit. De most már végre én is irok valamit ide.

Szerda (aug. 1) kora reggel indultunk útnak, vonattal. 12en mentünk innen. váradon már várt a busz, igy hát nekikapaszkodtunk a királyhágónak, majd fel a Drăgan-tó mellett a Şebeş völgyébe. csak fenyők közzé. ott már vártak bennünket. a délután sátorhúzással meg berendezkedéssel telt. a patak jéghideg volt. este ismerkedés. meg sem kisérelem felsorolni, hogy honnan is keveredtünk oda össze, mert biztos, valakit kihagyok. de 15 helyről biztos voltunk. az éjszakai 5 fog igencsak megdidergetett bennünket...

Csütörtökön a d.e. a szokásos mederben folyt. 8kor kezdődött a csoportvezetők megbeszélése, áhitattal együtt. Isten az eseményeinkben, ez volt a főtéma. 9től reggeli volt. majd lomtalanitás kivül-belül. 10:30től csoportbeszélgetés jött. a napi lecke: Kinek mi a fontos? azaz Jónásnak a tök, Istennek pedig a niniveiek. örülök a csoportomnak, az emberkéknek, akikkel megismerkedhettem. 9en voltak. aztán rövid szabadidő után 1kor ebéd volt. ebéd után rövid túrára indultunk, kb. 15 km-t gyalogoltunk a drăgan-tó egyik csücskéhez. és közbe jónéhány vizesést csodáltunk meg. este a csoportok bemutatkoztak (össz-vissz 100 körül mozgott a létszám +-10)

Pénteken a d.e. a szokásosan telt. Ebéd előtt a téma: József feleséget kap ajándékba Istentől. és mivel a csoportvezetők többsége még egyedülálló, ezt a témát közösen dolgoztuk fel. Ebéd után lehetett focizni, röpizni a pályán vagy pedig üvegfestéssel foglalatoskodni.

Szombaton borús napra ébredtünk, de azért reménykedve indultunk el biharfüred felé napos túrára. de olyan másfél óra után az eső visszakényszeritett bennünket. egész nap esett.

Vasárnap szintén borús volt, de azért ki-kisütött a napocska is. a csoportbeszélgetésen az a kérdés került teritékre, hogy miért nem látunk a háttérbe? azaz csak Elizeus látta a tüzes szekereket, a szolga nem. délután szalvétatehnikával töltöttem az idő egy részét.

Hétfőn arről beszéltünk, hogy testvérszeretet vagy igazi nagyság? azaz József megbocsájtott a testvéreinek. gipszöntés helyett én inkább pihentem, beszélgettem.

Kedden reggeli után kb. 50en nekiindultunk az 50 km-nek az ördögmalom nevű vizeséshez. egy bokarándulással gazdagodott valaki, meg képekkel, egyéb élményekkel, fáradsággal a többiek... de jó volt.

Szerdán 1 órával többet pihenhettünk. majd dávid és góliát kapcsán arról került szó, hogy mi az, hogy "kicsi" és "nagy"? ebéd után cserép és fafestés, mozaikozás volt, na meg foci, röpi.

Csütörtökön a tutti büntetés témáját tárgyaltuk meg a dávid és betsabés történet nyomán. ebéd után pedig kincskeresőbe indult a társaság. csapatokat inditottam és fogadtam, na meg számoltam. azt, hogy a 98 kavics végülis hány, meg a 67 sárga virág, a 123 toboz. az 1 darab gyik meg a 6 élő szöcske mind megvolt. de a 70+7 szem málna nem mindig, meg a 11 piros kövecske sem, nem beszélve az 1 pohár fenyőfalevélről, 25 fűszálról, 23 páfrányról. na meg a 250 gr fűrészporról, 17x23 cm-es moháról és 23 cm-es moszatról. de azért minden csapat jól teljesitett.

Pénteken reggeli után pakolás... ebéd után buszra ültünk, mi meg majd negyed 7kor vonatra (épp hogy sikerült felkerülni csomagostul, mielőtt elindult). hát igy volt... most ennyi röviden, szavakban...

Read more...

Not-ész

azaz "akinek nincs esze, legyen notesze"
csak azért, mert listát irtam a vinnivalókról, be is pakolésztam már nagyjából. remélhetőleg semmi nem marad itthon.
és belerepedt a kedvenc poharam (nem üvegből), igy most nélküle kell elinduljak a táborba, valami helyettesitőt keritve... :(((
nem igazán gratulálhatok magamnak, hogy sokat kevés helyre bepakoltam, de azért indultam már el rövidebb sátorozásra több csomaggal, úgyhogy... az örömöm valószinű csak holnap kora délutánig tart, mert egyik sátortársam hires arről, hogy ügyesen pakol, én is meggyőződtem róla, különben. de ez van. egy naaagy zsák a hátamra, egy kicsi előre, sátor a kezembe. valami ilyesmi lesz. és hogy a kaját még hova teszem, ne kérdezze senki...

Read more...

Mindenkinek

kivánok szép napokat, hozzá sok jókedvet, mosolyt, meg minden szükségeset! :)

Read more...

Mit is irjak, mit is irjak?

készülni kellene már, lassan pakolni is. de még annyi tennivalóm van, hogy nem is tudom, mi legyen a sorrend. munkába is, meg otthon is. gondolkodni is meg tenni is... a kérdéseket összeirni. meg ne maradjon itthon semmi, de azért plusszba se vigyek...

Góliát kicsi vagy nagy. Jónás oka meg joga a haragra. József és igazi nagyság. Büntetés meg itélet. mit látni és mit nem - azaz látom-e azt, amit kell...

Read more...

Anita válasza

ma délben, amikor Hajni megkérdezte Anitától, hogy miben hasonlit ő meg Csenge, a válasz rövid gondolkozás után érkezett. és egyértelmű volt: "abban, hogy mind a ketten aranyosak vagyunk" :)

Read more...

Kezd elegem lenni...

ebből az egérhistóriából. a balkonon tanyázik még, bőven hagyott liszt-nyomot. belakott a mérgezett magokból. ellopta a diót az üveg alól. megkaparászta az este az ajtót, mindenáron be akart jönni.
nekem már fáj a fejem, mert nem lehet szellőztetni miatta a szobámban, nincs levegő. szóval jól tenné már ha valamilyen úton-módon eltűnne innen. és mindenképpen jelezze azt is, hogy nincs itt!

Read more...

Egér-fejlemények

még valamikor az éjjel kiiszkolt a szobámból, derült ki ma, ugyanis már reggel becsuktuk a balkonajtót. a szobában leállitottuk a riasztót. a kitett tiszta, megpucolt, inycsiklanditó diódarabok érintetlenül maradtak idebent. azonban a bezárt ajtó előtt levő liszten ezeregy körömnyom árulkodott arról, hogy a gazdi mindenáron be akart jönni. széltében-hosszában bejárta a lisztet, egérutat, azaza egérlyukat keresve. de nem, nem volt. most kint a balkonon méreggel izesitett eledel várja az éhes garázdákodót. mig vásárolni voltunk a dió bent érintetlen maradt, a kintit pedid meg is kóstolta. szóval kint ez egér, bent a dió. a hatást várjuk.
a szobámat újra átvettem én. rendre helyrekerült majdnem minden sz összevisszaságból, amit a kisegér miatt kellett elmozditani. a szigetelőhab-maradványok a porszivóba vándoroltak. csak az a gondolat futott át rajtam, mikor a gitárt tettem vissza, hogy jó, hogy azt nem rágta meg. azt hiszem nem lett volna kellemes élmény egérzenére ébredni éjszaka kellős közepén.

Read more...

jó éjszakát!

azaz ellenszer az unalom és monotónia ellen

Figyelmeztetés: csak erős idegzetűeknek ajánlott, a mellékhatásokért felelősséget nem vállalok!

vagy 3 estével ezelőtt, mikor lefeküdtem és sötét meg csend lett, hallom, hogy mintha valami zacskó zörögne. hm... nem emlékszem, hogy jártam volna ilyesmivel lefekvés előtt, de ki tudja... csak zörög, csak zörög megint valami... talán kintről? (nyitva volt a balkonajtó...) belealudtam...

na de 2 napja este már több volt a soknál a zaj... sötétben, épp elaludni készülődtem, mikor őkegyelme munkához látott. a melegitést, melegvizet szállitó cső épp az asztalom alatt fúrja át a falat, és szigetelőhabbal van körülvéve. (azaz volt) mintha az a hab valami furcsa hangot adna ki. de hát nem ment a melegités, senki se fürdött... hm... mi történhet? kintről az utcáról csak nem igy hallik a zaj... kéznél volt a mobil (reggel kell ébresszen), hát arra világitottam - csend. na jó, aludjak... nemsokára újra hallott. na jó, kikeltem az ágyból, felgyújtottam a villanyt - csend. benéztem az asztal alá, picit megmozgattam, ami ott van - csend. jó. eloltottam a villanyt, vissza az ágyba, illik aludni, későre járt...
megint zaj. a szigetelőhab. már majdnem belealudtam a csendbe... na jó, ennek a végére kell járni. villany fel, kipakolni az asztal alól. a látvány kicsit megijjesztett: hab-darabkák a szőnyegen. a cső alatt nincs hab. na tessék. a sátor nem tehette. a termosz sem (különben is, dobozban volt). a laptoptáska sem vetemedett tán ilyesmire. a szekrény háta mögött semmi. kissé hátborzongva bújtam az ágyba és azért imádkoztam, hogy legyen addig csend, ameddig eltudok aludni, mert nem akartam a vendéggel éjszaka közepén egyedül megismerkedni...
hát el is aludtam, aztán reggel munkába menet mesélem apumnak, mi is történt. gyorsan telefon haza, fogót rögtönözni a szobámba.

aztán tegnap csend. este fél 9kor minden még a helyén, felállitva, senki nem jelentkezett. amint hazaértem és bementem a szobámba - leborult üveg... kiderült, hogy a főszereplő a balkonon levő diót beboritotta az üveg alá, a szobámban levőt pedig elkobozta. az egész család vadászatra indult a szobámban. a diót sikerült visszaszerezni. őt nem láttuk, csak a nyomait.

igy hát édesapám szerzett egy riasztót. be is tettük. engem pedig kilakoltattak (azaz jószántamból száműztem magam éjszakára) a szobámból.

ma reggel a dió érintetlen volt...

több verzió létezik, hogy került épp az én szobámba (igaz, hogy szeretem a vendégeket, de mégis ő ezt honnan neszelte meg? és akkor is, egyáltalán nem ilyenekre gondoltam). vagy a csatornán tornázta fel magát, vagy a szőlőn kapaszkodott fel (amit különben teljesen más céllal futtattunk fel). de az talány marad még, hogy került kintről BE. és ha már az elsőre feljött, miért nem ment tovább?

jó lenne megismertetni vele azt a mondást, hogy "akármilyen kedves vendég, 3 napig untig elég". ezzel nem mindig értek egyet, de most igen. és főleg, hogy nem kedves vendégről van szó...

ha megkerül farkincás őkelme majd szólok...

Read more...

Bárka

kilépni a bárkából... pedig biztonságosnak tűnik. de az is? a szél és vihar között tényleg stabil? de ha nem lépek a pályára, soha nem tudom meg milyen a gólrugás öröme... azaz ha nem lépek ki a bárkából, soha nem tudom meg a választ arra a kérdésre, hogy mi lett volna, ha megteszem... s ha kilépek az ami megtart a hit és nem a viz... miért lenne jobb a bárka, mint a viz?

"Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!" ha te vagy... és hogyha nem? a bárka már recseg. néha nem marad más, mint kilépni. megpróbálni. hátha mégis te vagy... esélyt adni...

túllépni a bárka korlátját. néha már nagyon kell...

vajon miért sugall a bárka fája több biztonságot, mint a te szavad? s a viz több félelmet, mint amit könnyű legyőzni?...

mi is most az én bárkám és tengerem?

Read more...

Összevissza nap

volt ma nekem. nem sokat tudok felmutatni, mit is csináltam. elvoltam itt... azért teljesitmény van, csak hát sokkal többet is tehettem volna. azt hiszem az elmúlt napok sodró eseményeit dolgoztam itt fel a csendben bambulva. de ez is kell... valahogy eltelt a mai nap is, nem is tudom hamar vagy lassan...

kellene kis lelkesedés meg miegyéb a tennivalóimhoz, csak most valahogy nem tudom honnan összekapargatni... lassan visszaszokom az itteni tempóhoz, egy kicsit még, aztán újra átszokom valami másra... lüktet az élet itt...

Read more...

Sószóróról képekben is...

Read more...

Szép az élet

hogy miért jutott pont ez, pont most és pont nekem eszembe, igazán nem tudom. csak úgy egyszerüen azon kaptam magam, hogy ez jár a fejemben... nem szokásom az ilyen pillanatok alatti és főleg különösebb ok nélküli hangulatváltakozás. pedig most tényleg semmi okom ilyen hirtelen "szép az élet"-gondolatokkal eltelni. nem történt semmi, de semmi különös, ami ezt kiválthatta volna bennem. furcsa... nem tudom mitől lett ilyen hirtelen minden szép... hm...

Read more...

Még mindig

valahogy a sószóró hatása alatt vagyok. még nem álltam át a napi programot illetőleg sem. meg úgy megszoktam, hogy néhány emberrel együtt vagyok egész nap... jó volt a csapat!

az este végignéztem a képeket, amiket készitettem (majd ide is fog felkerülni néhány). örülök, hogy ott lehettem. gazdagodtam.

és elgondolkoztam... hogy miért van az, hogy hiányzanak közülünk azok, akik tényleg, teljesen odaszánják életüket. vagy csak nagyon kevesen vannak... egyszerü, de nagyszerü embereket ismertem meg. láttam a példájukat. és jó lenne olyanná válni. mert szükség van rájuk...

jók voltak a beszélgetések... nyomot hagytak bennem. megláthattam mások szemével a világ kicsi részeit...

ma jó lenne beleszokni a kerékvágásba, hogy a következő feladatokra felkészülhessek... sűrű lesz ez a nyár is, úgy látom :)

Read more...

Benyomások

ez a hét sok nyomot hagyott bennem...
- egy kedves házaspár életébe pillanthattam be kicsit. jó volt a példájukat látni. meg a misszóhoz való hozzáállásukat
- a vendéglátás terén is sokat köszönhetek
- a gyerekeket megfigyeltem, amint jöttek, tanultak, játszottak... szeretetre éheztek...
- közel kellett mennünk az emberekhez. az ő világukba. csak igy juthat el a jó hir hozzájuk. de ez volt az, ami lelkesedést hozott a csapatba, felvillanyozott, erőt adott
- a csapat egységesen tudott dolgozni. pedig még soha nem dolgoztunk együtt, egyesekkel csak most ismerkedtünk meg...

azt hiszem, még más is van, csak valahol jó mélyen elraktározódva bennem...
mindenképpen jól éreztem magam, tanultam, kapcsolatokat alakitottam, mélyitettem, szolgáltunk, kikapcsoloódtunk. megérte!

Read more...

Mivel is teltek a napok?

szombat, 14. - hajnalban lementem varadra: a barátnőmmel az oviba, majd tábormegbeszélesre, vissza az oviba összeszedni a gyerekmunkához szükségeseket, majd ki püspökibe, ott elmentünk a gyülihez, meg a kertben az esti locsoláson is részt vettem :) szép nap volt.

vasárnap, 15. - dél előtt nem túl sokkal indult a busz, 3an mentünk a 7es csapatból, délután a gyüliben, szolgáltunk, este megbeszélés, majd a vendéglátóinknál voltunk Nagybányán

hétfő, 16. - 10re minden reggel kimentünk Felsőbányára, 11re jöttek a gyerekek is: játék, éneklés, aranymondás, bibliai lecke volt (10 gyerek volt). majd ebéd és pihenő. este 7re felnőtteket vártunk, de általában csak gyerekek jöttek akkor is. azután pedig elmentünk a városba ott Felsőbányán, énekeltünk, beszélgettünk

kedd, 17. - az előző napi program mellett a gyerekekkel (20-25 gyerek volt) este együtt vacsorázott a csapat kedves vendégfogadóimnál

szerda, 18. - 30 gyerek jött el, ez volt a csúcs. a rövid pihenő után pedig elmentünk a kórházba. este együtt pizzázott a csapat egy kedves családdal

csütörtök, 19. - 25 gyerek volt. délután az öregotthonba látogattunk. este kimentünk egy bloknegyedbe, ott énekeltünk, majd egy udvaron a kellemes hüvösben vacsiztunk egy finomat

péntek, 20. - a csapat létszáma megcsappant, a 3 fiúból 2 már nem volt velünk. 20 gyerek jött el. a vacsorán megint együtt volt a csapat egy kedves családnál

szombat, 21. - 25 gyerek volt délelőtt. majd a csoport kicsit kikapcsolódni ment el a bóditó Bódi tóhoz :). a libegővel felruccantunk a hegytetőre, meg a tóban mártóztunk meg

vasárnap, 22. - 25 gyerek volt a záróalkalmon, néhány szülő is eljött. ebéd után rövidet szusszantunk majd Koltóra mentünk ki az aratási ünnepélyre, majd vissza Nagybányára. este már csak a 3 lány vacsorázott együtt, majd kimentünk a városba vendéglátóimmal, dinnyét ettünk :), és fél 1 előtt mindhárman vonatra ültünk.

igy történt, hogy reggel fél nyolckor elég kómásan értem be az állomásra...

Read more...

Ha már hazajöttem

leültem olvasgatni mások irásait. van mit. még nem fejeztem be...
tudom, be kellene számoljak a múlt napokról. röviden annyit, hogy megérte. részletesebb is leszek, remélem, de most még a visszaszokás fejezetnél tartok. volt egyfajta sodrása a napoknak, amiből most kizökkentem. eléggé felborult a programom. ma kb. 9 órától olyan 3ig "aludtam", azaz forgolódtam a melegben az ágyamon és szunyókáltam közben, mert az ejszakai vontozás nem volt valami nyugtató. rettenetesen meleg van, de hát ezt mindneki tudja. csak én 1 hétig egész nap kint voltam a szabadban, és bár meleg volt, csak nem ennyire érződött. majd még mesélek.
az akujaim lemerülve, msot töltöm őket, hogy a sok száz (tán ezer is megvan) képet végre feltegyem a gépre és megtekintsem őket. össze kell szednem a gondolatimat és kicsit kiértékeljem az elmúlt napokat, mert erre még nem igazán volt eddig időm...

Read more...

Újra itthon...

hazaértem. egy darabban. gondoltam, felposztolom ide, hogy megvagyok, nem vesztem el. még. senki semmiféle irását nem olvastam még. és nem is fogom most-most-most, mert ellátogatok még egy rövidet álmosdra előtte. de visszajövök. és irok majd többet is a múlt napok élményeiről, eseményeiről. addig is szép napot nektek :)

Read more...

Ne rettegj, bármi sújt...

Ne rettegj, bármi sújt téged, Isten gondol terád,

Szárnya alatt van védelmed, Isten gondol terád.

Kar:

Isten gondol terád minden napon, minden úton.

Ő gondot visel rád, Jézus gondol terád.

Nehéz kereszted s fél szíved? Isten gondol terád,

Ha nagy veszélyek rádtörnek, Isten gondol terád.

Ne csüggedj a szegénységben, Isten gondol terád,

Ő nyújt segélyt, csak bízz benne, Isten gondol terád!

Ha barátaid mind elhagynak, Isten gondol terád.

Fájó szívnek Ő békét ad, Isten gondol terád.

ma reggel, mikor felébredtem, ez az ének járt a fejemben...

az angol szöveg picit másabb:

Be not dismayed whate'er betide, God will take care of you;

beneath his wings of love abide, God will take care of you.

Refrain:

God will take care of you, through every day, o'er all the way;

he will take care of you, God will take care of you.

Through days of toil when heart doth fail, God will take care of you;

when dangers fierce your path assail, God will take care of you.

All you may need he will provide, God will take care of you;

nothing you ask will be denied, God will take care of you.

No matter what may be the test, God will take care of you;

lean, weary one, upon his breast, God will take care of you.

Read more...

Sószóró a láthatáron

holnaputánra hirdettek gyülekezőt a kis csipet-csapatnak (tehát én eltűnök a szinről :D). a kilátás izgalmas: csipetnyi alvás (csak úgy ni, izesitésképpen), lótás-futás bőséggel, gyereksereg, fiatalok, rögtönzött jelenetek, meg mindenféle-fajta egyéb extra.
ja, és 1 hete még csak nemhivatalos forrásból való értesülésem volt a hovamenetelemről. de hát minek mindent előre tudni? nem is lenne baj vele, ha nem menekülnék az utolsó pillanatos dolgoktól. na de most már mindegy, attól még lehet jó igy is.
a héten valahogy úgy történt, hogy minden este nagyon későn feküdtem. holnapra egy kis pihenőt igértek nekem, remélem összejön a sok megbeszélni, előkésziteni való között...

komolyra forditva a szót:
"Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát" (Kol 3:3)

Read more...

This day...

will never return, this day will never return to you... - hallgattam... most is fulemben van...
hideg, esős reggel van. elolvastam az új bejegyzéseket, kommenteltem. jó lenne hozzáfogni a munkához. kavarognak bennem gondolatok. de nem igazán van időm rendbetenni őket. meg elmélyiteni. talán majd valamikor később... pedig a mai nap, a mostani pillanat nem tér többet vissza. lássuk csak, mi hasznosat tehetnék ma?

talán egy bátoritó üzenet valakinek...

egy telefonhivás...

egy ima valakiért, akinek szüksége van rá...

a munkám mai részének elvégzése...

this day will never return to you...

Read more...

Nemrégiben

egy segélykérésre elővettem a tavaly tábori "jegyzeteimet". pénz, költekezés, kaja, menü, egyebek. és azon kezdtem el gondolkozni, hogy hol volt a fejecském, amikor bevállaltam az egészet. nagy fába vágtam a fejem, amit becsületesebb nevén táborszervezésnek hivnak. méghozzá sátortábor. és zöldfülüként. elég tekintélyes számot tett ki a 35 személy. jó, nem egyedül csináltam végig azért, nem is arról van szó. csak úgy az én részemről ebben az egészben... nem tudom, hogy még egyszer felvállalnám-e, ha kellene... nem bánom, hogy az idei ilyen terhei nem érintenek... vagy még ki tudja mi lesz helyette...

Read more...

Szörnyű ez a

nemistudommicsoda itt. a Csillag blogjából még mindig csak a szombati bejegyzés a legfrissebb, hiába kérek frissitést. a gúgölrider azért nagy késéssel, de behozza az újitásokat, de azért néha hamarabb megy, ha manuálisan végigszörcsölöm az ismerős bloggokat... ennyit a tehnológiáról... (másholmég úgy tűnik rendesen működik. nekem is.)

Read more...

Világosodik már

talán valami itt. igaz, hogy még csak a lehető legsötétebb szürke verzió tűnt fel, de talán már mégiscsak jobb, mint a tiszta fekete. azért még sötét. hogy fogom én ezt megszeretni valamikor?

talán csak jobb a kis oetkeres macimnak. a háromszöges kendővel a nyakában. gyönyörű rálátása van a mittoménhogyhivják virágom terebélyes ágaira. nem kell ilyen kemény kérdésekkel gyötörnie magát...

tudtátok, hogy 2fajta könyvmoly van? legalább. az, aki jószántából az. nah, én szeretek ilyen lenni. valami jó sztorit vagy mittoménmiegyebet bújni naphosszat. kész élvezet. csak sajna mostanában amolyan másik fajta lettem. aki mindenféle nemmondommiken rágja át magát. nem jószántából. csak mert ráviszi a kényszer. aztán még meg is kellene jegyezni jó egypár dolgot belőle. asszem valami memóriafrissitőt kell keritsek... (hova jutottam!...) vagy nem éri meg? mire megtenné a hatását szabira megyek. annak az ereje úgyis semlegesiti a mindenféle dilibogyó hatását. legyen az akár memóriamicsoda is...

Read more...

Ki nem állhatom,

ha nem látom az egész képet, csak darabokat, amik sehogy sem akarnak összeállni. sajnos, ilyen nyűgölődős kedvemben vagyok ma itt a munkában, minden második pillanatban az jut eszembe, hogy nem szeretem, nem tetszik, meg hogy elhatároztam, tetszenie kell, azaz jó lenne pozitivan hozzáállni az egészhez, csak tudnám hogy kell csinálni. olvasok meg matatok itt, hátha megtalálom a ragasztót ehhez az egészhez. vagy előkerül valahonnan a varászdoboz a hiányzó lemezkékkel, amik hirtelen, csak úgy maguktól a helyükre repülnek. ha valaki tudja, hol rejtőzik az illető doboz, kérem nagyon-nagyon-naagggyyyooooon szépen árulja el nekem is!

vagy ha tudjátok hol található valami kancsó vagy ilyesféle amolyan nekem hiányzó információkkal, az is jól fogna valami előirással, hogyan lehet könnyen, egyszerűen, de főként hamar a rendeltetési helyükre juttatni a fejecskémbe. meghálálnám. még nem tudom, hogy, de meglesz. csak értesitsetek ha tudtok valamit...

hiába, még tökéletes a káosz bennem...

Read more...

Kiszokás

hááát, nem is tudom, melyik a könnyebb - a megszokás vagy kiszokás? átszokás. vagy nevezze ki hogy akarja. kell mind a kettő. főleg váltáskor. változtatáskor... kihivás... valamikor eldöntöttem, hogy nem menekülök hanyat-homlok a kihivások elől... hm...
végülis kiszokás és átszokás nélkül besatnyul az ember élete. de nagyon. ezt látom most... igy vagy úgy, de kell a mozgás...
talán mégsem olyan rossz?...

Read more...

Már tudom...

ma reggel ez a vers járt a fejemben. nem is tudom, hogy jutott eszembe, de sokat mond nekem...

DE MÁR TUDOM
(Dobos Péter)

Én, Simon, Jónának fia, követlek.
Nem tudok rólad semmit.

Elszakadni a víztől, halaktól, hálótól,
a biztos földi kenyértől - nehéz.
Nézd, így éltem eddig:
kezemben megfeszült a munka,
s amit megfogtam, az volt a biztos,
amit láttam, halottam, fogtam,
abban hittem.
S mily sok halat kell fogni, hogy kevés pénzt
kaphassak érte a város piacán!

Nem tudok rólad semmit.
Hová mégy? Mit csinálsz? Mi a célod?
Mit akarsz napi gondokkal
küszködő fejemmel?
Elszakadni a víztől? Halaktól? Hálótól?
Föladni a meglévőt láthatatlan,
homályos célokért?
Elkezdeni egy újat, végeláthatatlant
az emberekért?
Miért hívsz engem, éppen engem erre
a régit elhagyni kényszerítő új fogásra?
Ismersz?
Hallottál rólam?
Vagy elárult szívem nagy nyomorúsága?

Nem tudok rólad semmit. Jó veled.
Elszakadni a víztől, halaktól, hálótól,
a biztos földi kenyértől nehéz.
De már tudom: téged követlek!

Read more...

A suttogó

nagyon tetszett... hogy miért? hát sokmindenért... szerintem megéri megnézni. életről szól. úgy, ahogy az van. és nem hepiendes...

Read more...

Negyed ezredik

a bejegyzés mármint. hát ezt is megértük.
nem is tudom mi lett velem, hogy ennyit kiirogatok ide magamból. :) talán csak magamnak irogatok... picit rendbeszedni a gondolataimat...
ma sikeresen majdnem délig aludtam. azért sikeres, mert máskor nem szoktam, nem tudok. úgy látszik, igyekszem előlegben aludni. :D

Read more...

Elég?

vársz rám.
ott állsz az út végén.
tudom.
biztositasz.
léptemre megremeg
a deszkapalló.
roppan.
félszet lop belém.
a "mi lesz ha?"
suttog fülembe.
alul zajlik a mély.
én megállnék.
feladnám.
lépni kellene...
nem indul a láb.
ittragadni
nem lehet...
lépni a következőt.
előre.
a mélység fölött.
(szoritom a korlátot)
recseg...

az utat te készitetted.
gondosan, nekem.
de nem mer a láb, a sziv,
pedig menni kell...
csak egy lépésre
futja a szemem.
vajon elég?

(2007. június 19. Temesvár)

Read more...

Ne csodálkozzatok,

ha egyre kevesebbet fogok irni, ugyanis itt (nem mondom, hol) nem akaródzik beengedni a gép, hogy pötyögjek ide, csak nagy nehezen. ezért le kell vinnem az irási lelkesedésemet. estére pedig sok minden elszáll a napból, szóval... de azért a ti bejegyzéseiteket olvasgatom hűségesen, azt megengedi :D

ja, meg azért ha valami rendkuvül fontos történik akkor majd valahogy értesitelek...

Read more...

új...

új terem. tehát új hely is...

új munka. azaz módszer, tennivaló, egyebek... a néhány ismerős fogalom is elveszlik a ködbe, nem találja helyét az új meghatározások között...

új kollégák. ismeretlenek. na jó, látásból tudom őket. de az együttdolgozáshoz több is kell azért.

csak én vagyok a régi. vagy én sem már? (csak a képernyő(k) integetnek barátságosan, de a kereten kívül más nem... amit mutatnak, az is ismeretlen még... talán a csupor színe, alakja, mintája a régi csak... a benne levő víz íze is más... na meg persze az oetkeres kismaci. az sem változott. megbújik a csendben)

szeretem a megszokottat. ahol biztonságban érzem magam. otthonosan mozgok. feltalálom magam.

kissé félszegen érzem itt most a helyet. mert még nem érzem az enyémnek...

az energiám nagy részét feleszi az akomodáció. hogy végre rátaláljak arra, amit és ahogy a legjobban tehetek.

szeretem a munkámat, de most valahogy nem találom a helyem benne. vagy a helyét az életemben. kilóg. sehogy nem fér...

tudom, tudom... megszokom majd, belejövök (mint kiskutya az ugatásba), de ez most valahogy olyan távoli még... most még csak a nyűgölődős résznél tartok...

Read more...

Idétlenkedős nap

ez a mai, legalábbis annak indult.
- hajnalban arra ébredtem, hogy fázom
- az ébresztőre alig tudtam fel, illetve kikászálódni az ágyból
- néhány elintéznivaló dolog "csak úgy, ni" kiment a fejemből
- későn indultam
- az ernyőm fél szárnya betört, azaz lekonyult
- a buszmegállóban a földön kötött ki (ugyancsak az ernyő)
- a második busz az orrom előtt ment el
mindez reggel 9 óráig gyűlt össze...

Read more...

Halogatom, halogatom

mind halogatom a költözést, mert nagyon nem akaródzik nekem megválni a megszokottol. majd holnap, majd holnap, de most már tényleg holnap kell legyen... a jövő hét az új helyemen kell találjon. csak most nincsenek itt a főnökök, hogy hátulról noszogassanak... habár a jószívű kollégák felajánlották a segítségüket a cipekedésben, át a másik terembe. na nem azért, hogy minél hamarabb elmenjek...

Read more...

Csak úgy...

eszembe jutott...

Nem szolgáltál Istenednek, az ÚRnak örömmel és jó szívvel, amikor bőven volt mindened. Éhezve és szomjazva, mezítelenül és mindent nélkülözve szolgálsz majd ellenségeidnek, akiket rád bocsát az ÚR. (5 Mz 28:47-48)

Read more...

Van az úgy...

hogy az ember lánya eltervezi szépen, hogy ő bezzeg most már (az idén nyáron) végre pihenni fog. és nem érdekli senki és semmi, ő nem tágit a tervétől. és hát nekifog a tervet kicsit aprólékosra verni. s kerekedik is minden. szép a kilátás. heverészni a patak partján a fűben... meg madárszárnycsapást lesni a magasban. tücsökzenére vadászni. meg lepkét kergetni egy fényképezőgéppel. meg egyéb ilyen, ehhez hasonló kellemes tevékenységek...

s aztán legnagyobb "lelkesedésére" Valaki beleront ebbe az egész kerekségbe. épp akkor, mikor önelégült érzéssel nyugtázni készülök, hogy na ezzel is megvolnánk. sikerült összehozni. bekavar. csak úgy ni. elnézéskérés nélkül. meg egyéb ilyen formaságokat félrelökve. hogy azért mégsem jó igy. hanem másképp kellene. nagyon is másképp... és akkor újra fuccs az egész semmittevésnek. (pedig igazán kipróbálnám már...) meg a csak úgy ni, ellenni magukkal kicsitnek. pedig igazán rámférne. szerintem. tényleg. csak azt nem tudom, hogy ez a Valaki hogy nem látja ezt. pedig Ő mindent tud...

azt jutatta valaki az eszembe, hogy add oda Istennek, amit kér és Ő majd azt adja neked, amire szükséged van... döntenem kellene... várják a választ...

Read more...

Nem szoktam én

délt aludni. és főleg nem késő délután. :D na de azért nagyon jól esett most ez az alvás...
a munkából hazafele nagyon kerülgetett az álom. hála az ellenőr bácsikának, nem aludtam el, de azért nem sok hiányzott hozzá. még jó, hogy aztán meg le kellett szállni. de most igazán friss(ebb)nek érzem magam. még sem volt ez annyira időpocséklás tán...

Read more...

Mozgókép

ezt a tegnapelőtt művészkedtem...

Read more...

Másfél nap

összetétel: több, mint 10 óra tögödöm-tögödömözés, 4 csippentnyinél kevesebb alvás és még rengeteg kellemes perc :)
jó volt beszélgetni. és megint beszélgetni. és újra folytatni beszélgetést :)
na meg találkozni emberkékkel. rég nem láttakkal is. meg ötleteket szerezni...
ja, meg fotózni :D

megkezdődött a visszaszámlálás, 2 7 és kezdődik a sószóró.

Read more...