Cseppekbe zárt világ...

eső után... nem tudtam eldönteni melyik a szebb...

nézz bele a cseppbe... meglátod benne tükröződni az eget... de ha figyelmesen nézed, a levél titkai derengenek benne...

hangyatalálka a tövisek mellett...

Read more...

Şuşara vizesés

ez kb. 45 percnyire volt a panziótól. szombaton látogattuk meg, délidőben. egy kóbor kutya kiséretében, aki mellénk szegődött...

az út és egy darab patak...

egy pillantás felfele...

odafönt...

megérkeztünk

Read more...

Beuşniţei vizesés

ez még nem az! :)

de ez már igen!!! :)

és ez is...

Read more...

A cél: Ochiul Beiului

mindjárt megérkezünk...

ez az... :)

részlet a magasból

Read more...

A cél előtt kicsivel...

Read more...

Văioaga vizesés

fent, a viz, még induláskor

útban lefelé

a vizesés...

már csndes a viz...

Read more...

26 km

hát délelőtt útnak indultunk...

kb. 40 m hosszú, a Néra vize fölött... igencsak lengett...

szépség a sziklák között...

kilátás... hátunknál sziklafal... 4-5 alagúton már túl vagyunk... következik egy olyan rész, ahol a növényzet mindent beborit... embermagasságnál nagyobb... közte csalán és szederindák...

később a patak mentén vezetett az út...

valamikor levelek voltak...

Read more...

Ki-rándulás

a kinti részét élveztem. a rándulásosat már kevésbe. vagy ami. mert az éjjel azt hiszem, többet forgolódtam, mint aludtam a fájdalom miatt. de na...

szóval: Sasca Montana-n "laktunk" a Nera Land panzióban. az első kevert érzést felváltotta a megelégedés. a kaja jó volt úgy minőség, mint mennyiség szempontjából. a hangulat is jó volt. és az időnek köszönhetően, nem kellett sokat bent ücsörögni a falak között...

régi és új...

udvar-darab

Read more...

Néra völgye

szinte hihetetlen. már elolvastam a 10envalahány mailt, a vagy 20 bejegyzést, meg egyebeket, de a képek még mindig nem kerültek fel a gépre. van vagy 600 belőlük... :) (vagy 500 jól is sikerült. a nagy rohanásban nem csoda, hogy elmozdult néhány...)

profi 2 nap van a hátam mögött. nagyon hamar eltelt. jó volt a légkör, a csapat. a munkatársaimmal voltam kirándulni egyet a Néra völgyében. nem találom a szavakat, hogy leirjm, milyen is volt... talán néhány töredék...

rigók dalát hallhattam. az alvást leszámitva, minden lehetséges időt kint töltöttünk. kint ettünk, beszélgettünk, játszodtunk. kirándultunk. tegnap "mindössze" 26 km-t gyalogoltunk. ma délben is elmentünk egy rövid, másfél órás "sétára"
volt denevér. meg szentjánosbogár. meg patak. vizesések. erdő, fény, árnyék. villámlás. dörgés kisérete az úton. eső. vizcseppek a rózsalevélen. kövek, sziklák. keskeny palló. meg csend...
nem volt számitógép. még mobiljel sem. csak olyan helyeken, mint például az út közepe.

csak a nyakam szenved (meg én is vele), mert a tegnapi hátizsák megkinzott...

egyszerűen csak álltam sokszor és szó szerint elnémulva csodáltam a látványt... nincsenek szavaim még most sem, hogy leirjam, mi minden gyönyörűt láttam. csak az volt bennem, hogy "köszönöm, Atyám!" azt is, hogy megteremtetted. de azt is, hogy én is megláthattam... azt hiszem, képek sem mondhatjék el azt az érzést, ami bennem volt... de azért majd fogok feltenni néhány képet. holnap...

u.i. kigyót (én) nem láttam...

Read more...

Csend előtt

már várom a csendet... a békét... a hegyeket. fákat. utat az erdőben... vízcsobogást a szabadban... a kövek között utat törve... a nyugalmat...

hogy nincs net, nincs stressz, új írás-komment-lesés... s főként nincs rohanás... hogy szinte megáll az idő...

hogy kicsit a gondolataimmal lehessek... csak úgy... meg egy papírral, tollal... fényképezőgéppel... meg a tájjal...

s főként Istennel... hogy végre feltörjön belőlem, mi magamban lappang... a szavak ruhájában... mert ott van... csak egy kis csendre vágyik... hogy figyelhessek végre rá...

jó lenne a szivet feltölteni. nemcsak az eszet.

a levélzizegést dalba kapni. a fénysütést mosolyba ragyogni. vízcsepp csodáját csillanásba fogni.

friss levegőt mélyen tüdőre szívni. megtelni vele. s tartalékba is hozni. vissza ide.

mert elkelne belőle egy háladal a vágtatás sodró árjában... egy kis égrepillantás. esti tücsökzenére hangolódás elalvás előtt.

olyan szivet-eszet-lelket felelmelő érzés. a Teremtőre emlékeztető. mikor szakadnak a gátak s csak ömlik a szótlan köszönömgondolat. hogy minden apróságom mellett ott áll a Te nagyságod. hogy törpülhessek el s ragyogj be Te.

csend...

Read more...

Mosolyról

nem állhatom meg, hogy nem irjak be ide néhány idézetet a mosollyal kapcsolatban...

"Bármilyen picinyke vagy is, senki sem akadályozhat meg abban, hogy szivből mosolyogj, s igy - mint Isten kedves virágszála - a Szeretet jó illatát áraszd ebben a kedvetlen világban.
Te magad légy az Isten mosolya"
(Simon András)
(köszi Zerge a lapot, az asztalom mellett van, sokszor ránézek :) )

"A mosoly:
megelőlegezett bizalom,
a feltétlen elfogadás garancia nélkül
adott hitellevele, amely legtöbbször
akkor nyeri el fedezetét,
amikor egymásnak "átnyújtjuk".

A mosoly:
vidáman világitó kisablak
a közöny sötét éjszakájába.

A mosoly:
az első tanktöltő állomás, azon az úton,
amely önmagad zárt világából
a másik emberhez vezet."
(Simon András)

"Semmibe sem kerül, de sokat ad.

Gazdagabbá teszi azokat, akik kapják, és mégsem juttatja koldusbotra azokat, akik adják.

Egy pillanatig él csak, de az emléke örökre megmarad.

Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle, és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle.

Még sem lehet megvenni, elkérni, kölcsön adni vagy ellopni, csak önként lehet adni.
Ezért hát MOSOLYOGJ"

"Senkinek sincs nagyobb szüksége a mosolyodra, mint neki, aki már nem tud mosolyogni."

És végül egy sztori... még régebben történt, mikor még korábbanra jártam munkába... reggelenként a jármüvek dugik voltak, tele álmos, mérges emberekkel. meg anyukákkal, akik porotyaikat kisérték az iskolákba. egy téli reggel én is eme nem vonzó mogorva csoportba tartoztam - a busz későn jött, sokan voltunk, tolakodtak, stb. az első megállónál egy anyuka fordult hozzám és kedvesen megkérdezte, hogy leszállok-e. nem emlékszem már, hogy mosolygott-e vagy sem, de azt tudom, hogy azon vettem észre magam, amint leszállt, hogy nekem is felderült az arcom...

Read more...

M I É R T ?

szóltál. tudom. hallottalak.
(már nem először)
utat mutattál.
erre vágytam...
de nem mozdul a kéz,
a láb, a sziv, a vér...
miért, hogy oly nehéz?
pedig tudom, hogy
ez az út, ez kell legyen.
mi több - egyetlen járható.
de nem elég a szándék...
miért, hogy oly nehéz
mozdulni végre, tenni?
te egyenes voltál.
éreztem én már rég,
hogy nem elég, nem jó ez igy.
most újra mondtad.
és egyet dobbanok vele.
mégis...
miért, hogy telnek a napok,
de nem teszem a lépést?
az elsőt sem...

meddig szólsz még?
miért váratlak?
kell a döntés végre.
hogy elkezdem. belevágok.
ha elvérzek is.
(de nem fogok, tudom)
hogy fájjon annyira,
ne sokaljam az árát.
miért, hogy nem sajog?
csak ész-verés.
a szivé nem még...
miért nem indulok?

(2007 június 10., Temesvár)

Read more...

Proka saláta

nem vagyok én nagy kísérletező tipus, de a mai ebédnél valami eddig-soha-nem-evett salátát próbáltam ki. kitünően finom volt :) és jól is nézett ki. az összetétele kb. ez volt: ananász, narancs, sajt és csirkehús valamilyen fehér szószban.

Read more...

Gyereknap

tudom, tudom, hogy már elmúlt, de ma délelőtt ünnepeltük a gyüliből a gyermekekkel. jó volt, szép volt, fárasztó is, de megérte. narniáztunk, beszélgettünk, kajáltunk, játszottunk. többre ennél nincs már erőm most:

Read more...

Vásárlásról

- Halló, itt tapasztalat beszél (bocsánat, billentyűzik). Ha vásárolni indulsz, jó lesz figyelembe venned néhány dolgot. Mint például:
1. indulás előtt úgy csomagolj, hogy valami itóka is beleférjen a csomagba
megj.: ugyanis nem biztos, hogy úgy éred el az üzletet, hogy addig nem lesz szükséged rá
2. lehetőleg olyan lábbbelit húzz, mely kényelmes és megfelel az üzlet padlózatának is
megj.: már ha nem akarsz végig császkálni (bocsánat, csúszkálni) és hamar beleunni. aminek lehet, hogy a pénztárcád örülne. vagyis később te
3. nem árt listát irnod a vásárlandó(k)ról. főleg, ha max. 2szer 1 hónapban indulsz neki
megj.: bár ez még nem azt jelenti, hogy semmit nem felejtesz el
4. jó a listán feltüntetni, mit KELL megvenned. még lehet ott azért egy-két más dolog is
megj.: úgyis egészen mással kerülsz haza. jobb esetben a listáról is sikeredik valamit beszerezni. ha mégsem, sebaj, újra lehet próbálkozni
5. azt sem árt meggondolnod, hogy milyen legyen az a valami, amit venni akarsz
megj.: igy is, úgy is azt veszed meg, amit találsz. mert az ritka, hogy az is legyen, meg olyanis, amit te képzeltél, lehetőleg megfelelő méretben és szinben is.
6. jó legalább fél napot rászánnod
megj.: lehet, hogy elég lesz kevesebb is, de nem biztos
7. időben kell tankolnod, hogy a pénztárcád nehogy csődöt jelentsen, épp a legfontosabb pillanatban
megj.: ezért előre nem látható és előre nem tervezett helyzeteket is számitásba kell venned
8. legyél mindenre felkészülve
megj.: főleg arra, hogy egy csomó mindent találsz majd, amit jó lenne megvenni, nem gondoltál rá, de ha már itt vagy, minek elhalasztani?
9. annyi energiát azért még takarits meg, miután száz üzletet végigjársz, hogy hazaérhess
megj.: végülis haza kell vinned amit megvettél. vagy nem?
10. lehetőleg optimizáld a csomagod
megj.: ugyanis 101 szatyor helyett néha 10 is elég. vagy még kevesebb. mindenképp könnyebb a szállitás
11. mikor végül hazaértél, örülj annak, amit sikerült megvenned
megj.: ha búslakodsz, úgysem kerül a szatyrodba az elfelejtett akármi. minek elrontani egy jó vásár emlékét?

Read more...

Olvasásról

szeretek olvasni. főleg regényeket. meg novellákat. meg egyebeket. de ebbe az átfogó szóba semmiképp nem férnek bele azok a mindenféle irományok, amiken mostanában kell átfúrjam magam. nem mondom, hasznos lenne, meg talán jó is, ha elolvasnám őket. és el is fogom. mert kell. de nem tetszenek. dehát mit tehetni - hozzátartoznak a munkámhoz. mert például a rejtőjenőregények nem. azokat szivesebben böngészem pedig. vagy akár karlmayt is. szóval kell valami minden szempontból kedvező megoldást kieszeljek. a magam érdekében :D

közben rájöttem, hogy rendkivül szeretek programozni. tényleg. kigondolni, megirni, tesztelni és tökéletesiteni a programot :) csak idő kell hozzá... :)

u.i. az utóbbi napokban Rejtő Jenő irásait böngésztem. végigrágtam magam néhányon. mint például "az ellopott század", "a halálsziget", "drótnélküli gyilkosság", "jó üzlet a halál", "legény a talpán", "vissza a pokolba"

Read more...

Rózsák - és nem csak...

érkezéskor még harmatcseppek csillogtak a rózsa szirmain is...

... távozáskor már napfényben úszott a virág-világ...

... csavaros, de gyönyörű fenyő a parkban...

...ha Áprilyt idézném "piros bogyó, piros levél", de igy csak kék bogyó, piros-zöld levél...

... üres padok...

... ágon akadt tobozra találtam...

... már minden napsütésben, az apró csepp is talán indulni készül a fűszálról, hol megpihent...

... (munkába)indulás előtt még egy utolsó fotó... kék ég alatt a rózsák...

Read more...

Rózsa + park

Csillaggal már régebb eldöntöttük, hogy amint nyilnak a rózsák, elmegyünk a Rózsaparkba. Aztán halasztások (de el nem szalasztás után) végre sikerült meg is valósitani. Kora reggel jót jártunk a rózsák között :) Persze fotóztunk is. Képeket majd később teszek fel. Sajnos már sok közülük elnyílt, de azért még akadtak szépek. Madarak is. Meg vadászó cica...

Ha

lenne kertem (és házam is persze :D) rózsákat ültetnék bele. is. hajnalban lesném ahogy nyílnak. persze fotógéppel a kezemben. és a harmatcseppeket örökíteném meg mielőtt végleg eltűnnek... este sétálnék és beszippantanám a virágillatot...

De

így csak a parkban levőket nézegetem. meg fotózom. és csak a friss fű lenyírt szagát érzem. meg nyáron a hegyekben reggel élvezem a harmatot. meg este a hűvös hegyillatot... :)

Read more...

Egy ifióra kalandjai

Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy ifivezető. Mikor, mikor nem, egy vasárnap délután megkérdezte K.t, hogy nem vállalna-e el egy ifiórát? (nem ez volt az első alkalom) K. első kérdése természetesen az volt, hogy "Miről?". Amint meghallotta a témát, készségesen belement. Meg picit utánaérdeklődött, hogy mire is gondolt a z'ifivezető. Csak úgy, ni. Mert egyáltalán nem biztos, hogy arról sikeredik majd. De azért jó idejében megérdeklődni az ilyen részleteket.

Rövid időn belül rájött, hogy nagy fába vágta láthatatlan fejszéjét. De hát őt magát is érdekelte az ilyesmi, így eldöntötte, megpróbálkozik vele. Este vacsi után nagy buzgalom lepte meg. Ez részben a hatalmas információ mennyiségének volt köszönhető, amit rövid időn belül el kellett sajátítania. A saját és családi könyvtár minden lehetséges, témához bárhogy kapcsolódó könyvét összeszedte. Lett vagy 10. Szép kis stóc emelkedett belőle asztala jobb oldalán. Még aznap este nekifogott olvasni. Meg jegyzetelni. (A világháló rejtélyei még hátravoltak...)

A következő hét minden kis szabad pillanata (ami zsúfolt programjának köszönhetően nem sok volt) könyvmolyoskodással telt. Meg rendszerezéssel. Lassan kezdtek az idegen csoportok, nevek otthonosan fészkelődni a fejében. Egy ötlet szikrájától megvilágítva eldöntötte, megörökíti az összeálló képet. Ezért 0ak és 1esek összevisszaságába rendezte azt. Mire eljött a "nagy" nap, újraírható korongra égette. és magával vitte.

A találka helyén, idején a jelentős létszámnak köszönhetően jobbnak látszott elnapolni az eseményt. Egy kis ízelitőt azért kaptak a jelenlevők. K. vegyes érzésekkel fogadta az ajánlatot. De hát a köz javáért... örült, hogy még néhány fontos infót helyére tehet a fejében, legalább. (bár egyáltalán nem biztos, hogy ettől majd több kérdést fog tudni megválaszolni) Meg talán befejezheti a statisztikát is, amit nem sikerült addig. De ugyanakkor lehűtötte lelkesedését az a gondolat, hogy még egy hétig szabadidejét leköti...

Végül egy utolsó kis sminkelés várt a képre (azaz a bemutatóra). Aztán ráégette az előbbire. Mire újra a helyszínre ért, a létszám nem győzte meg afelől, hogy megérte elhalasztani a dolgokat. De nem is törte sokat a fejét rajta. Ugyanis a jelenlevők koncertre óhajtottak menni. Mit lehet tenni? Kiderült időközben, hogy néhány rendetlen 0 1 kimaradt a népszámlálásból. De K. elhatározta: többet nem kozmetikázik. Elég volt. és több halasztást sem ad. Kettő elég. Szándékában sincs ezen változtatni. Punktum. (de perfekcionizmusa nem biztos, hogy nyugodni hagyja...)

u.i. hogy mi lett az egészből, azt majd megtudom jövő héten...

Read more...

New look...

... ezúttal a szobámnak :)

Read more...

Hársillat

az úton hazafele szaglásztam. szeretem. ott terjengett a levegőben mindenfelé.
a katedrális tornyában veszettül dübörgött a harang. sokáig. pedig 7 volt az óra. és tizenegypár perc. de zengett. sokáig. a távolba.
a gyomrom korgott. na, nem ütemre, csak folytonosan...
az eső is eleredt. verte az ablakot. felfrissült a levegő. kellemes volt.
lassan kezd(ett) kiütni rajtam a fáradtság is...

Read more...

2 a 100

nohát... ez a 200as bejegyzés... kb. 3 hónap alatt 100at írtam... nem is tudom - nem írok én kicsit sokat?

Read more...

Ballagás

Csillag ballagására voltam meghiva. Délben, azaz a szokásosan korai ebéd után még nem tudtam, mit is csináljak. A hosszú speechet meghallgatni se időm, se kedvem nem volt (de talán inkább az utóbbi mint az előbbi). Munkám meg lenne bőven, abban nincs hiány. Végül eldöntöttem, hogy a végére elsétálok én is az egyetem felé. :)

Egyetem - hm... milyen rég koptattam én is a köveit. Hát igen, régi, szép emlékek... :)

Egész szépen berendezték azóta már a kisudvarokat, nagyon tetszett, kellemesen meglepett.

Hogy mi minden megváltozott azóta, nemcsak ott, hanem bennem, meg rajtam is! Elég volt visszanézni az akkori képeket. Ime egy közülük:

Read more...

Címe-nincs

Lassan az ide-írás olyan lesz, hogy hiányzik, ha nem teszem... :)

Az utóbbi 2 napom full program volt, azaz minden pici percem le volt foglalva. Előreláthatólag még néhány napig így lesz...

De azért jó volt, nem panaszkodom. Jó volt olyan emberekkel beszélgetni, akikkel már rég szerettem volna. Meglátni, hogy történnek változások. Nem lehet leragadni. Jönnek pillanatok, amikor a változás létkérdéssé válik. Azaz: ha nem változol, akkor leragadsz. Ha pedig igen, akkor igencsak felfordul az élet. A megszokottat, jót valami új váltja fel. De enélkül nem lehet továbbmenni. Jó lenne bátran nekivágni az ilyen változásoknak...

No, megyek, várnak a feladatok :) Szép napot mindenkinek!

Read more...

A repülőjegy...

... története lett volna...

Áprilisban a kollégám hollandiai fotóit nézve elkapott a vágy... vagyis hát a repülőből látott táj ragadott meg újra, mint máskor is... meg hogy de jó volna... csak csodálni a tájat... nem a repülőtéri cécóra vágytam, sem a velejáró fel-le zötykölődést a földet hagyás-érés pillanataiban nem óhajtottam... csak csodálni a havas hegyeket... belefeledkezve... hm... de jó lenne...

de hát semmi esely, biztattam magamat... de nemsoká' mit kérdez a főnök? mi lenne ha...? (na, nem tájcsodálásra akart küldeni, sokkal fontosabb valami volt kerülőben)

hát az lenne, hogy kicsit utanáolvastam Hollandiának (szóval Csillag eltaláltad :) ). mert ugye ha az ember idegen országba megy, ahol még soha nem járt, akkor illik néhány dolgot tudnia. megelégedtem a ja-nee-pardon-sorry frissen szerzett tudásával :)

aztán telt az idő... már felkészültem rá... az át- és meg-beszélések eredménye az lett, hogy mégsem megyek... :(

pedig sajnálom a látványt... azt az egyet...

Read more...

Uram, bocsásd meg...

Uram, bocsásd meg,
sokszor keserű vagyok.
Elhalványul bennem,
amit Tőled kapok.
Hogy nem tartom, Uram,
az áldások többre,
hogy nem nézek hittel
az igaz örömre.
Nincs erőm megélni
itt az életemben,
hogy a Te kegyelmed
mindig elég legyen.
De hová vihetném
erőtlenségemet,
leteszem Eléd
a keserűségimet.
Köszönöm, hogy mondod,
- s igaz a Te szavad -,
hogy előbb szerettél,
bebizonyitottad.
Szereteted legyen
örömöm forrása,
ebből fakadhat rám
erőd áldása.
Igy énekelhetem
szivemből boldogan,
örömöm és erőm
forrása Benned van.
(B. É. verse)

a tegnap akadtam rá. megtetszett. szeretném, ha emlékeznék rá, amikor nem vagyok a legjobb passzban. mert az is megesik ám...
pedig: "Minden forrásom belőled fakad." zsolt 87:7

Read more...

Neked van elég?

Vacsora közben szegezte nekem Anita ezt a kérdést. Őszinte tekintete egyenes választ várt. Úgy is válaszoltam. De aztán elgondolkoztam. Kérdezhetett volna annyi mindent...
Neked van elég... pénzed... időd... barátod... szereteted... ?
hm... nem egyszerű mindegyikre válaszolnom... de végülis - megelégedettnek lenni nem is olyan rossz. csak éppen nem mindig könnyű...
Emlékszem arra az imádságra, amelyet a gyüliben mondtam el néhány éve, épp a balesetem előtti estén... az utolsó sorok mindig bennem maradtak... újra meg újra felidézem őket...

Imádság
(Michael Quist)

Te, ki időn kivül állsz, Uram,
s mosolyogva nézed, miképpen küzdünk ellene,
Te tudod, hogy mit cselekszel.
Nem tévedsz soha,
amikor az időt megszabod az embereknek:
Mindegyiknek kimérsz annyit,
hogy akaratodat teljesiteni tudja.
De nem szabad az időt elvesztegetni,
elpazarolni vagy éppen ellopni,
mert az idő a Te ajándékod,
s romlandó ajándék az:
nem lehet sokáig őrizgetni...

Uram, van időm, bőséges idő áll még előttem.
Mindaz, amit adtál: életem évei, éveim napjai,
napjaim órái, mind az enyémek még.
Rajtam áll, hogy nyugodtan és békén,
szinültig töltsem meg őket.
Neked ajánlom fel valamennyit,
hogy a puszta vizet tüzes borrá változtasd,
mint hajdan Kánának egyszerű menyegzőjén.

Uram, ma este nem azt kérem Tőled,
hogy még őgy tehessek vagy úgy.
Ma csak kegyelmedet kérem,
hogy a rám szabott időben
lelkiismeretesen, jól
végezhessem azt, amit Te vársz el tőlem.

Van elég?...

Read more...

Hűség és állatok

A mandarinréce 41-51 cmre nő meg. Szárazföldi és vízi növényeket, kisebb halakat fogyaszt. Sűrű erdővel körülvett tavakon, mocsarakban és lápokban él. A párok sok évig együtt maradnak, ezért nevezik őket hűségeseknek. Fészküket rendszerint fák odvába rakják. A hímnek különlegesen szép tollazata van.

A bütykös hattyú Európában és Nyugat-Ázsiában él, vizes helyeken. Tiszta fehér a tollazata. Szeme barna, csőre vörös. Azért hivják bütykösnek, mert a van egy fekete bütyök a csőrén. Úszás közben a nyakát “S” alakban tarja, csőre lefele irányul. A hűség példaképei. 34-38 napig költenek, majd a pár a fiókákat a hátára veszi.

A kutyák hiresek a hűségükről. Az eszkimókutya rendkivül hűséges a gazdájához. Emellett rendkivüli emlékezőtehetsége van, különösen azokat az útvonalakat “jegyzi meg”, amelyeken már járt. Otthona az északi sarkon van. Bundája jó hőszigetelő, igy kényelmesen alszik kint a hidegben is, még a hóviharban is. Kedvenc csemegéje a fóka és a rozmár.

A komondor a legismertebb pásztorkutyafajta. Jó tulajdonságai közé tartozik a bátorság, hűség és méltóságteljesség. Nagy termete és vastag szőre van. Nincs szüksége házra, csak egy helyre, ahova az eső elől elhúzódhat. Az udvar és porta őrzése annyira a vérében van, hogy tanitani sem kell rá. Nagyon éber állat.

A darukat is megemlithetjük itt. Mocsaras területen élnek. Szabályos rendben és nagyon magasan repülnek, vezér irányitásával. A vezér éles, átható hangot hallat. Amikor a vezető fáradni kezd, vagy erőtlenedik a hangja, akkor egy másik daru lép helyébe. Egy legenda szerint éjjel őrt állitanak. Aki épp szolgálatban van, követ tart a széjában és féllábon áll, hogy el ne aludjon. Igy vált a daru az egyházatyáknál és az éberség, a hűség és a szerzetesi élet rendjének megtestesítőjévé.

Az énekes papagáj is hűséges madár. Amig a párja él, addig hűséges, csak azután keres új párt magának. Délkelet-Ausztráliában őshonos. Kellemes hangja van és beszédes. A szabadban vizközeli, fás-bokros területen lakik, táplálékát a földön keresi. Többnyire magokat eszik és friss növénydarabokat.

Read more...

Hogy továbbadjam

Bob Gass áhítatait olvasgatom otthon. Ma reggel a neten levőt is megnéztem itt. Elgondolkodtatott... "What you do others determines what God does for you."

hogy a mások felé nyitott szem többet ér a magamra összpontositásnál... ha leragadok a gondjaimnál attól azok nem fognak megoldódni. de ha meglátom a mellettem levőt és széppé teszem a napját vagy akár csak egy óráját is, már nem az enyémre koncentrálok. és másoknak örömöt szerezni nekem is örömet jelent...

emlékeztetem magam: jó lenne meg több időt szakítani másokra. meg arra is, hogy felderitsem mások arcát. mert visszanézve a szép pillanatokra mosolyt csalnak az arcomra. az idő távlatából is... :)

örülök a barátaimnak :) köszönöm, hogy vagytok :)

Read more...

Halasztás

hát, nem is tudom, hogy, de az utóbbi időben halasztást kaptam. :)

például a cikk megírására. a gyereklapba. ugyanis nem a múlt hét végére, hanem ennek a végére kell meglegyen, így hát úgy gondoltam, az ifi előbb van, arra készülök, aztán megírom a cikket is (együtt a 2 nem ment volna). a tegnap hozzá akartam fogni. állatokról és hűségről kell írjak. ha van valakinek valami ötlet... szóval a tegnap hozzá is fogtam, csak hát az lett belőle, hogy rövid idő múlva elvették az áramot több mint 1 órára. aztán hiába ment a hip-hop-lep-top, ha nem volt net... tehát... ma este be kell fejeznem, mindenképp.

aztán a tegnap ifin olyan kevesen voltunk, hogy jobbnak láttuk a témát elpasszolni 1 héttel. még van időm hozzáolvasni az eddigiekhez. hogy mit, az van, bőven. csak idő legyen rá.

tehát hajrá, van mit csinálni :D

Read more...

Életről...

Kötelességed minden életben egy van csupán: Légy hű magadhoz. Olyan gond nincs, amely ne hozna kezében ajándékokat neked. A gondokat azért keresed, mert szükséged van ajándékaikra. (Richard Bach: Illúziók)

Az ember rájön, hogy amint megváltoztatja gondolatait a dolgokról és más emberekről, a dolgok és más emberek megváltoznak vele szemben... Az ember nem azt vonzza, amit szeretne, hanem ami rá hasonlít... (Dale Carnegie: Sikerkalauz II.)

Legyen szíved, mely sosem válik kővé, legyen kedved, mely sosem gyullad haragra, és legyen érintésed, mely sosem bántalmaz. (Charles Dickens)

Örömre várni nem kisebb öröm, mint már örülni. (William Shakespeare)

Életünk napjai közül egyik sem annyira kárba veszett, mint az, amelyen nem mosolygunk. (Chamfort)

Read more...

Felvállalni vagy sem...

Az utóbbi napokban sokat olvasgattam az egyháztörténelemből. Felfigyeltem arra, hogy azok között, akik változásokat hoztak voltak akik felvállalták, hogy amit Isten mond, az úgy van, úgy kell legyen és ha kellett készek voltak ennek az árát is megfizetni. És voltak olyanok is, akik bár megreformálták akkor az egyházat, nem vállaltak fel mindent...
Ráállni Isten szavára. Megtenni, amit a vele való kapcsolat kér. Hogy változás lehessen bennem. Először ott. Szabad kezet adni Istennek, Lelkének, hogy munkálkodjon...
Megéri-e megfizetni az árat? Vagyok-e én egy azok közül, akiknek igen? Vagy meghátrálok? Mérlegelem a veszteségeket? Vagy igyekszem beszoritani őt a felállitott kereteimbe? Távoltartani őt életem egyik-másik részétől, a kulcsot szorongatva? Ameddig nekem is kényelmes? Ameddig nem kockáztatok túl sokat?

Mi kell még?
hogy felnyiljon
a szem?
meghalljon
a süket fül?
Te itt jársz.
köztünk.
mi szorongatjuk
a kulcsot,
verjük a szeget
a szűk keretbe.
Te nem ezt
keresed.
váró szivet
csak.
(hogy betöltsd)
Lelked ereje
kiáradni kész.
ma is.
itt is.

Jöjj!
áradj szét.
mozgass meg.
indits az útra
új erővel.
hallani kész füllel.
mert itt jársz.
újra itt...
(2007. május 27, Temesvár)

Read more...

Unokahúgok

Ketten vannak. Én nagyon örülök mindegyiknek. :)
Anita már 5 és fél éves. Számolni is tud, ismer néhány betűt és nagyon okos.

Csenge már félévet betöltött. Mindent megkóstol. Rajong a számitógépért. :) Ő is nagyon aranyos.

(A képek ma délben készültek.)

Read more...

Fejfájás

sikeresen beszereztem. mondjuk, nem csoda, ma egész délután vagy olvastam és jegyzeteltem vagy a gép előtt ücsörögtem. mindkettőt a keddi ifi érdekében. és még mindig lenne mit csinálni rajta. máskor ilyen témát csak akkor kell elvállaljak, ha hamarabb szólnak...
még jó, hogy délelőtt vásárolni voltam, legalább kicsit mozogtam. igaz, ráment a délelőtt. mondjuk vettem is ezt-azt. például egy szép kék szoknyát.
ami pedig még a hetet illeti - igencsak lemaradtam az alvással. érzem is.

Read more...

Optimizmus

Ma reggel én is elvégeztem az optimista-tesztet, amit Márta ajánlott.

Rendkivül optimistának sikeredett. Nem is tudom, talán azért, mert ma reggel jókedvűen ébredtem. Már elég rég nem volt ilyenben részem, de (épp ezért) igazán örülök neki. Epp ideje volt már :D

Különben néha nagyon az az érzésem, hogy pesszimista vagyok... Máskor viszont megingathatatlanul bizakodó. Mintha a végletekben élnék. Nem tudom, hogy azok számára, akik kivülről látnak, milyen vagyok...

A mai napnak mindenképp derűsen indulok neki...

Read more...

Tüske

nem is tudom, hogy történt. egyszerűen csak ott volt. kissé hivatlanul, nem mondom. de elég jól elhelyezkedett. méghozzá a talpamban. el voltam ragadtatva tőle, mit is mondjak, mikor ma reggel észrevettem. fájt is, így hát a "doktor bácsi" (azaz édesapám) segítségét kértem. előkerült nagyító, csipesz, tű. végül a tettes is :) de a nyoma megmaradt... piros - kívül, belül...

én nem akarok ilyen tüske lenni...

egyáltalán - szükség van rá? talán ahogy a kagylóban a gyöngynek kell a porszem... csak úgy válhat értékké...

lehet-e az, amit tüskének érzek ilyen kincset formáló porszemmé?

azt hiszem, igen...

Read more...

A húr...

Paganiniről írták. Az egyik előadáson történt. Miközben játszott, a hegedű egyik húrja elpattant. De ő folytatta. Improvizálva, de hegedűlte tovább a részét. Aztán elszakadt a második húr is. Folytatta. Majd a harmadik is. Megmaradt egy húrján fejezte be. Aztán intett a karmesternek és újrakezdte a számot. Egy húrral a hegedűjén. A nézők tapsoltak...

én feladom. már az első húr után... vagy néha még előtte, mikor már engedni kezd...

a veszteségre nézek, nem pedig a lehetőségre. az elszakadt húrra, nem pedig a még meglevőre...

lehorgasztom a fejem. elszalasztom a pillanatot, mert a már elszaladt után nézek...

jó volna látnom hogy még van - legalább egy húr. de néha több is...

az előadás még nem ért véget. a dallam még szárnyal(hat).

hogy a nézők tapsolnak vagy sem - nem lényeges. a karmester int. még mindig van egy húr...

Mert az élet 10%a csak, ami történik. A többi 90% a hozzáállás...

Read more...

Fény-nyom

Fény-nyom

másokért élni

nem magamért

adni, emelni

nem kuporgatni

elismerni

felismerni

másban a jót

de méginkább

a jobbat

(mint bennem lapul)

- olyan nehéz...

nyitott szemet

nyitott szívet

kérek

bár hagynék

fénynyomot

magam után...

magam körül...

(2007. május 22., Temesvár)

Read more...

Első fagy(i)

A hétvégi lehűlés kissé felengedett a tegnap estére.

Igy hát tegnap gyüli után a kérdésre megyünk-a-városba? (a fiatalok mármint) végül bevágódtunk a kocsikba és elfurikáztunk a Dómtérig. Onnan legyalogoltunk a Jenő herceg térre (Libertatii). A kinek mennyire magas tűsarkát való koptatásnak az eredménye az lett, hogy egy fiatalember fagyit vett. Azért csak egyikünk, mert mire rendelt, kifizette és megkapta (ami különben nem tartott sokat) a társaság eldöntötte, hogy mégsem ott akar fagyizni. Igy hát visszabaktattunk a kocsikhoz, hogy elgurigázzunk, ezúttal a Mallhoz. Ott aztán mindenki válogathatott fagyigombóc színe, száma, íze szerint. Végül kiültünk egy kis magaslati levegőt szívni :). Jó volt :) (ez volt az idei első fagyim)

Mikor hazamentem, egy-kettőre kinőtt az asztalomon egy könyvrakás. Ugyanis 8 napom van egy ifiórára való felkészülésre... De hogy mikor fogom azt a sok könyvet végigböngészni - nem tudom. Nem is beszélve a neten való információgyűjtésről. Mert emellett még a hétvégére egy cikket is tollba kell üssek a gyereklapba. Meg egy megbeszelésen kell részt vennem, egy ebédmeghívásnak eleget tennem, egy ifin résztvennem, egy parkba ellátogatni (fotózni is), egy matekórát tartanom, a tesómékat meglátogatnom, vasarló (kör)útra mennem. Meg persze munkába is jönni...

Tán mégiscsak hasznos volt a szombati időmenedzsmentes előadás. Lám, mit lehet abból hasznosítani...

u.i. Ha valahol gyorsasági versenyt szerveznek fagyievésből és szükség van utolsó helyezettre, nyugodtan szólhattok nekem :D

Read more...

Mese a feledékenységről

Aznap minden a megszokott volt, Barnabás mégis furcsán érezte magát. Reggel éppúgy nyitotta ki a szemét, mint máskor, mégis úgy érezte, hogy nem ébredt fel igazán. Kipislogott az ablakon: kint borús volt az ég. Az ágy azt mondta:
- Ne kelj fel, Barnabás, ma ne kelj fel, teljesen fölösleges felkelni. Ma nem kell menned óvodába.
Barnabás elgondolkozott. Csakugyan: miért is menne ma óvodába? De akkor bejött Anya:
- Banabás, kelj fel! - mondta. És Barnabás felkelt, bár semmi kedve nem volt hozzá.
- Tudod mit? Ma ne reggelizz! - mondta neki az asztal. A kakaó kiloccsant a kistányérra, bosszantani akarta.
- Egyél! - mondta Anya. És Barnabás evett, bár semmi étvágya nem volt.

Aztán a villamosra vártak. A szerelvény, amikor megérkezett, azt mondta Barnabásnak:
- Ide figyelj, Barnabás. Ma nem is mgyek az óvoda felé. Semmi értelme, hogy felülj rám. Kérd meg Anyát, vigyen inkább az állatkertbe.
- Gyerünk - mondta Anya, és felemelte Barnabást. Barnabás kapálózott, de hiába, máris fent voltak a peronon. Azért még megkockáztatta:
- Anya, vigyél inkább az állatkertbe...
De - milyen furcsa-, Anya nem is hallotta.

Az óvónéni rámosolygott Barnabásra, mikor megérkeztek. De Barnabás csak állt komoran.
- Tudod mit, Barnabás? - nézett mélyen a szemébe az óvónéni. - Gondolkozz rajta: mit felejtettél el?
De Barnabás nem tudott rájönni, mi volt az, amit a mai napon elfelejtett. Anya elment, ő pedig egyre szomorúbb volt: érezte, hogy nagyon hiányzik valami.
- Ronts el nyugodtan! - mondta neki a kisautó, amire pedig mindig vigyázott, mert annyira szeretett játszani vele. Barnabás elrontotta a kisautót.

Aztán, mikor Zsuzsanna átszaladt a másik terembe, a kisszék azt súgta neki:
- Állj fel rám, akkor eléred a reteszt. Zárd be Zsuzsannát!
Barnabás habozás nélkül felállt a kisszékre, bezárta Zsuzsannát. Zsuzsanna sirt, az óvónéni a fejét csóválta, kiengedte a kislányt, és szomorúan nézett végig Barnabáson.
- Most mondom masodszor, Barnabás: gondolkozz, mit felejtettél ma el?
De Barnabásnak semmi sem jutott eszébe...

Aztán érte jött Anya.
- Pecsételj le! - mondta az abrosz délben. Barnabás lepecsételte.
- Ne aludj délután! - mondta az ágy. És Barnabás nem aludt.
Igy zajlott le az élet egész nap, Anya szomorú volt és fáradt.
- Barnabás - mondta ő is -, azt hiszem, elfelejtettél valamit.
De Banabás most sem tudta, hogy mit.

Aztán este lett. Barnabás hiába várta, hogy Anya mesét mondjon. Hiába várta, hogy a párna engedelmesen a feje alá simuljon. És akkor csakugyan gondolkodni kezdett.
- Mit is felejtettem el?
Sokáig-sokáig töprengett. Már nagyon késő lehetett, amikor eszábe jutott: hát persze, ez az! Elfelejtett mosolyogni.

És akkor elaludt. Másnap mosolyogva ébredt. Anya visszamosolygott. Az ágy azt mondta:
- Indulás, szép idő va, siess az óvodába.
Megitta a kakaót, nem loccsant ki. A villamos azt csilingelte:
- Egy kis türelem, máris jövök, épp kanyarodok. Látod, itt is vagyok már. Szállj fel gyorsan. Tessék, foglalj helyet!
Az óvónéni megsimogatta:
- Úgy látom, eszedbe jutott, mit felejtettél el tegnap.
Barnabás lehajtotta a fejét, de nevetett.

És Anya, mielőtt elment, megigérte, hogy délután elviszi az állatkertbe. Aztán Zsuzsannával ketten megjavitották a kisautót. Zsuzsanna is kacagott, hangosan, jókedvűen, és Barnabás elhatározta, hogy ezentúl sosem fog megfeledkezni a nevetésről. Mert úgy látszik, a nevetés a legfontosabb dolog az egész világon.


u.i. Anitának olvastam fel ezt ma délben...

Read more...

Hegyek és szárnyak

"Hogy repülhess nemcsak szárnyakra van szükség, hanem szárnycsapásokra is."

"Csak ha megmászod a hegyet, akkor látsz el messzire."

Read more...

Idő meg idő...

Profin telt el ez a délután, jól megvolt szervezve. Fincsi angol sütit ettem, hozzá eredeti angol készitésű teát ittam :) tejjel, persze. De maga a program is szuper volt, jókat beszélgettünk. Gyakorolhattam az angolt is.
Néhány gondolat (a téma időmenedzsment volt):
- ha a tervezésben csődöt mondasz, akkor a csődödet tervezed...
- Pareto 80-20 szabálya: a nem fontos dolgok nagyrésze foglalja el az idő 80%át, mig a fontosak csak 20%ot vesznek igénybe...
- Parkinson törvénye: a munka a rendelkezésre álló idő szerint növekszik...

És nem maradhat emlités nélkül a kezdő csapatversenyecske sem. Hihetetlen módon mind a 4 csapat azonos pontszámot ért el, aztán egy utolsó kérdésre egyik csoporttársam gyorsan adott válasza tett bennünket győztesekké :)
Ime néhány izelitő kérdés (amire ott elég hamar kellett választ adni):
- melyik hónapot nevezték el egy olyan isten után, amelynek két arca volt?
- melyek hónapban esik legtöbbet az eső Londonban? Hát Bangkokban?
- hány fok választ el 2 olyan hosszúsági fokot, melyek egy időzónát határoznak meg?
- melyik a Föld legnagyobb országa, melyben csak 1 időzóna van?
- meg még sok más (például ha nálunk május 19, este 8 óra van, akkor Sydneyben mi a dátum?)

Read more...

Mentőakció

Nem kell azt gondolni, hogy lóháton nyargalászok a vad szabadban lőfegyverrel meg miegyéb csodaszerrel vállamon indiánok vagy sápadtarcúak megmentésén ügyködve. Sem pedig grizzly medvével nem kerültem össze, vagy nem vitt rá a szükség, hogy bölényekre vadásszak vagy vadlovat fogjak utazóalkalmatosságnak. :). Ezt csak a tévedés elkerülése végett... ugyanis ennyi indiános regény ilyen rövid alatti kiolvasása után nem lenne csoda, ha ilyen mentőakcióra kerülne sor :P

Hát inkább időmentésről lenne szó...
Amint kipenderültem az ajtón, vágtáztam lefelé a lépcsőkön. Aztán kifele majdnem elgázoltam egy csigát, szegény az utat szelte át. A megállóban kicsit lecsendesedtem, ott már nem tőlem függött időben érkezem vagy sem... Közben azon gondolkodtam, hogy:
Mikor a harmadik villamosról is lekászálódtam, táskámban a cimmel, fejemben meg a térképrészlettel nekivágtam az ismeretlen utcáknak. A percek a meghirdetett kezdésig megvoltak számolva. Útközben láttam egy bácsikát zakósan, a közeli szavazóhely felé menet. Végül az egyik utcasarkon megpillantottam Davidet, akit felderitőként állitottak a kapuba. Vagy önként vállalta ezt a feladatot. Amint megérkeztem és köszöntem neki, előrerohant, mutatta az utat. Aztán újra eltűnt és hűségesen jelentette be az érkezőket. :)
Pontosan megérkeztem. :)

Read more...

A félvér

Ezúttal egy újabb Karl May indiános regényen vagyok túl. Eldöntöttem, most már szünetet kell tartanom az ilyen ritmusú és stílusú könyvek olvasásában. Ugyanis hamarosan csak mentőakciókban és egyéb hozzátartozókban fogok gondolkozni :D

A főszereplők ismeretesek, a cselek néha változnak, de ugyanolyan stílusúak. Persze ez nem azt jelenti, hogy meguntam őket. Csak a magam érdekében lesz ajánlatos lassúbbra fogni a tempót, hiszen nem kerget semmiféle rézbőrű, hogy lóhalálában kelljen végigvágtatnom a préri helyett a könyveken. :)

Read more...

Nevetés

Ma felléptem a freemailes cimemre. Nobodynak nevezett... hát felemelő érzés, hogy is mondjam?

Azonban érdekes felfedezésről olvastam kilépéskor. Eszerint a nevetés ösztönös túlélési eszköz, nem a viccre való intellektuális reakció. Akit érdekel a téma itt olvashat többet.

Mégis, vannak "besavanyodottabb" emberkék. Azoknak nincs ilyen túlélési ösztönük? Vagy hogy is van ezzel? Az viszont igaz, hogy néha nem is kell mit-tudom-én milyen vicc elhangozzon, hogy az ember szívből egy jót nevessen :)

Read more...

Írország

most Írország került sorra, hogy néhány információt összeszedjek róla. Ime:
- leggyakrabban hallott mondás: "No problem"
- a lakosság nagy része római katolikus
- legmagasabb pontja: Carrantoohill 1041 m.
- hűvös, csapadékos éghajlatú ország
- autójelzés IRL
- fővárosa: Dublin
- még mindig jellemző az országra: elszórt tanyák, marhalegelők, kolostorok és falvak
- hivatalos nyelv az ír, de alig beszélik (angolt használnak)
Gyönyörű helyek vannak arrafelé, láttam néhány képet :D

Read more...

A szerencsét hozó almásderes

Ezúttal Karl May novelláiból csipegettem. Humoros irás, de nem indiánokról. :) Élveztem, lehetett nevetni is rajta. Három novellát tartalmazott. Elektronikus formátumban volt, természetesen.
Úgy látszik, megviselt az, hogy már rég nem olvastam ilyen tipusú könyveket, aztán most, mint a kiéhezett vándor nekiestem :) De le kell lassitsam a tempót, ha mást is akarok csinálni mint állandóan a képernyőt bújni. És pedig azt nem szabad, mert vigyázni szeretnék a szememre. Drága :D

Read more...

Az ezüst tó kincse

Karl May újabb könyvét böngésztem át. Tetszett, jó volt olvasni. Igazság és bátorság, természet és rejtelem. Egyszóval kaland vadnyugaton.

Read more...

Légkondi

Beköszöntött a meleg s ezzel együtt a légkondis kellemetlenségek. Elég hamar huzatot kapok vagy megfájdul a vállam a légkonditól. Igy hát beindult az az időszak, amikor mindenki harcol - ki a légkondi mellett, ki ellene. Van egy munkatársam, aki előszeretettel kapcsolja be mindig, 16 fokra. Ami biztos, biztos. Csak hát akkor hamarosan mindenki didereg meg vacog, ő meg jól érzi magát...

Hát nem tudom, hogy lesz. Egyszer be, egyszer kikapcsoljuk. Mindig attól függ, kinek van meggyőzőbb érve... Mert ha nem egyik, akkor a másik légkondi ereje ér. A hátfájást pedig azt hiszem, most sem fogom megspórolni...

Hát igen, velem van a baj...

Read more...

A Medveölő fia

Igaz, hogy jobban kedvelem az olvasást könyvvel a kezemben, mint képernyővel az orrom előtt, deez utóbbit azért még mindig jobban élvezem, mint a fimnézést.
Szóval elolvastam az utóbbi 3 nap alatt Karl Maynak ezt az indiános könyvét elektronikus formátumban. Nagyon-nagyon élveztem, mint általában az ilyen könyveket. Jól esett újra olvasni :)
Tele váratlan fordulatokkal, meg erővel, becsületességgel, meg harcokkal (bár ezeket kihagynám, de hát hozzátartozik az egészhez), vadregényes tájjal meg szabadsággal.
Valami újabbat kell keressek... talán már meg is van a cim :D

Read more...

Beszélgetés-ek

E. nénivel mindig élvezet szóba állni. Ma többek között beszélt magáról, régen, mikor ő is fiatal volt. Szeretem hallgatni. Tele van lelkesedéssel. Mindig mond valami bátoritót. Beszél a mindennapjairól, örömeiről. Rámkérdez. Mindig figyelem: ott van-e? S ha nincs - délután eljön-e? Ha csak egy köszönés erejére futja, akkor is szeretem megfogni a kezét s rámosolyogni. Mert ő is mosolyog. Vad puszival búcsúzott :) ...

Aztán ott volt D. Ma járt először erre, átutazóban. Tele volt kérdésekkel. Beszélgettünk. Próbáltam válaszolni. Először meghökkentett a kérdések mélysége. Mert nem lehetett csak felületesen túlnézni, továbblépni. Mélyre szántott. Nem is tudom, miért épp nekem szegezte őket. Hát válaszoltam. Vagy legalábbis próbálkoztam. Aztán talán már nem is annyira neki, mint magamnak mondtam. Őszintén. A valósággal szembenézve.
Közösség... egymással törődni... hogy érdekeljen a másik... túl a korosztályi határokon... bátoritani, ismerni a másikat...
Sokminden elhangzott... szóba jött... s talán még több mindent felhozott a felszinre...

Végül is: megéri befektetni a közösségbe? Másokba? Vagy inkább törődjön csak mindenki saját magával - van úgyis elég bajunk... S ha igen, megéri - mennyit? és mit? meddig? ...
Szerintetek?

Read more...

Egy vasárnap dél

Azt hiszem, amióta Csenge megvan ez volt az első vasárnapi ebéd, amikor a tesómék teljes létszámban (azaz 4en) nálunk ebédeltek. Mivel édesanyám itthon volt d.e. tatával (mert őt nem lehet egyedül hagyni), az ebéd nagyjából kész volt, mire hazaértünk.
A teritést befejeztem én, aztán megjöttek a "vendégek" és az egész family leült kajálni. Csenge végre különösebb tiltakozás nélkül hoszabb ideig időzött az ölemben. Megnéztük a könyveket meg a tükröt különösen. Többek között. Aranyos. Kicsit elpüfölt, de nem fájt :D

Édesanyámék Aradra mentek temetésre. A többiek még maradtak. Beszélgettünk, Anitával meg játszodtam egy dominót. Jó volt együtt lenni. :) Aztán ők is elmentek...
Gyorsan rendbe tettem a szobát, elmosogattam, meg kicsit összeszedtem a konyhát.
Megyek, olvasok...
Kellemes délutánt!

Read more...

Hollandia

már kissé rég volt, mikor földrajzot tanultam, igy eldöntöttem, kicsit utánajárok, mit is lehet tudni Hollandiáról. Ime néhány érdekesség:
- narancssárga szinről ismeretesek
- a világ egyik legliberálisabb országa
- a Föld lesűrűbben lakott országa
- több mint fele tengerszint alatt fekszik, igy mesterséges gátak védik (ezért is nevezik az országot mélyföldnek: neder-land)
- fővárosa Amszterdam (a rengeteg csatorna - amstel városa), autójelzése NL
- óceáni éghajlata van
- évi középhőmérséklet 9°C
- a lakosság 94%a holland, nagyrésze római katolikus és protestáns
- ugyancsak magas a nem vallásosak száma is
- sokan beszélik an angolt, franciát és a németet is
- néhány fontosabb kifejezés: igen - Ja, nem - Nee, köszönöm - Bedankt, kérem- Graag (ejtsd: khrahk), sajnálom - Sorry, elnézést - Pardon
- közlekedésük nagyon pontra tett
- hires sajtokról, tulipánokról
- az erős szélnek köszönhetően szélerőtelepeket létesitettek
- a legmagasabb pontja 321 m Vaalserberg hegy
- Domptoren (Domplein) a legmagasabb templomtorony az országban 112 m, a nagyszerű gótikus tornyot 1254-től 1517-ig, több mint 250 éven át építették
Nagyon szép régi épületeket láttam képeken.

Read more...

Repkép(ek)

nemrégiben tért vissza egyik munkatársam egy útról és mutatott néhány képet, filmet. íme egy részlet:

mindenképp eszembe juttatta a repülőzés élményeit...
- a keringést, a felszállás és leszállás izgalmát, a beduguló füleket
- a földet érés megrázó érzését
- a balaton vize melletti épület üvegjéről szemembe villanó napsugarat (megjegyzem, a repülőn voltam)
- a havas alpokat, a sziklák színét, a megbújó tó sötét vizét
- a felhőtengert, s az apró rések alatti lepillantást...
hm... nem is tudom, talán kedvem lenne még egy ilyen látványra :)

Read more...

Eltévedt buszsofőr

viccesnek hangzik? lehet, először nekem is úgy tűt. :) de aztán kiderült, mégsem az... (se nem vicces, se nem eltévedt). na de, kezdjük az elején.

már reggel kicsit megkésve ébredtem, szóval nem a legjobban indult a napom. kalandosan is folytatódott. azért sikerült időben elindulni otthonról. nem is kellett túl sokat várjak, jött a busz. a 40es. a temetőnél azonban láss csodát! nem fordult be a körforgalomba, hogy a mall és börtön mellett folytassa útját a nagyposta felé... hm... talán az expres 2-en szolgál a sofőr, s eltévedt? az utasok igencsak érdeklődtek, hogy milyen buszra ültek. se szó, se kép - azaz semmi magyarázat arról, hogy mi történik. a bank után a megállóban megállt - szóval mégiscsak expresnek képzeli magát. de mégsem - a möröst-térnél is megállt... hm... az emberkék sorra szálltak le - ami biztos, biztos.

végül csak a nagypostánál kötött ki, így én megérkeztem oda, ahova akartam vele. a váltáshoz. a 16on a sofőr beszélte valakivel, hogy a börtön előtti út le van zárva.

u.i. a munkában értesültem arról, hogy útjavítás van arrafelé. a buszsofőr mentségére legyen mondva. (szóval ha valakinek arra van útja, tudjon róla)

Read more...

Több - kevesebb

úgy vagyok vele, hogy minél többet megtudok valamiről, rájövök, hogy mennyi mindent nem tudok. még. vagyis még mindig.

talán nem véletlen ez az idézet, mely épp a munkahelyemen dísziti a falat:

"An expert is one who knows more and more about less and less, until he knows absolutely everything about nothing."

Read more...

Kínai közmondás

"Ha minden simán megy, akkor a munka halad; ha minden akadozik, akkor pedig te növekszel."

Read more...

Harmonika-kutyus

sikerült beszereznem néhány szines ötletet, igy Anitának ma este készült egy harmonika-kutyus. nem lett tökéletes, de azért jó.

Read more...

Osceola

indiánok, akiket kiszorítanak a földjükből, helyükről. rabszolgák. valaki, aki hiszi, hogy nem ezé a jövő.

azt hiszem ez a film azon kevesek közé tartozik, amelyeket indiánokról láttam. mindig is szerettem az olyan könyveket, mint winnetou meg vadölő, utolsó mohikán.

jó lenne már valami hasonlót olvasni. épp talán ma gondolkoztam azon, hogy már rég nem járt a kezemben hasonló könyv. és kezd már hiányozni.

tudtok valamit ajánlani? amit érdemes elolvasni?

Read more...

Joy Gospel Music

a csapat egy része

jó volt együtt énekelni velük: "Nagy Istenem, ha nézem e világot..." felemelt szivvel...

Read more...

Konfi - avagy Sztárok (Babilonban)

mindenki szeretne elismert lenni. ha nem is a nagyvilág előtt (az lehet, hogy nem csábit mindenkit), de csak úgy, a saját kis ország-világa előtt... amolyan sztárnak lenni... de ki hajlandó megfizetni az árat? az igazi ragyogásét mármint?

dániellé válni?

és mit kezdek a lehetőségeimmel. meglátom-e őket? vagy elszalasztom...

vagy ki vállalja az azonnali "ugrást" ha Isten szól? hiv? vagy a főnök hangjának van csak ilyen hatása? ugyan miért? tán fontosabb ő Istennél? vagy a mondanivalója lenne az? nem, de mégis...

meggondolom, hogy megéri-e a befektetést. mármint mihamarabb válaszolni Istennek. és erre ugye, idő kell...

mert nem szeretek hiába kockáztatni. csak biztosra menni. pedig nem erről szól ez az egész...

és sokszor a kérdés ott tevődik fel, hogy meghallom-e, amit Ő kér. vagy még pontosabban: meg akarom hallani? mert néha ráérez a sziv meg az ész, hogy mi következik. és akkor hirtelen megsüketül-vakul, lesántul...

miért olyan nehéz Istennek engedelmeskedni?

Read more...

Zilah

5 és fél óra kocsikázás oda. meg aztán vissza is annyi. kitűnő alkalom beszerezni egy dagadt mandulát. vagy az útszélre húzva kezemmel felfogni az ablakon a jég verését.

emellett még:

- kiscsibéket megcsodálni

- falon böngészni az irást. 1714ről. amikor XII. Károly svéd király Zilah városában éjszakázott (nem is tudtam, hogy ilyen hires ez a város)

- az estben, szabadban hintázni

- zuhogó esővel ébredni

- ismerősökre ráköszönni

- kedves barátokkal többre is futotta, mint csak "hogyvagy? kösz,jól"

- szokásos helyfoglalás, sorban állás (hol itt, hol ott) :)

Read more...

Statisztika

Eldöntöttem, nyomon követem, mivel is telik el az időm. Mindenképp érdekes megfigyelés volt...

5 hete már, hogy nekifogtam statisztikát készíteni arról, hogy mivel mennyi időt töltök. Nem mondom, hagy kivánnivalót maga után az eredmény...

Heti 168 óra...

Az időm kb. 20,4%át a munkában töltöm.

Rengeteget utazgatok. Mármint a heti átlag kb. 12 óra...

Kevesebbet alszok, mint kellene. De néha ez az adag is elég. Sajnos nem mindig...

Kevés időm van a hobbimra. Ami kikapcsolódás is egyben. Meg kellemes érzést ad, ha sikerül valamit alkotnom...

Azt hiszem, jó lenne változni ebben-abban.

Az idő érték...

Read more...

Lám-lám...

hát eltő'tt az idő... alaposan. már május...

és hát igen, van az embernek fontosabb dolga is, mint a blogírás. például a munkája...

az utóbbi napok, vagy hogy pontosabb legyek: hetek, igazi rohanásban teltek... nem volt időm majd semmire. csak rohanni. egyik helyről a másikra. egyik embertől a másikig. egyik pillanattól a másikhoz...

az birizgál mostanában, hogy hogyan is van ezzel a várással...

mindig várok valami... talán csak az ebédszünetet... egy találkozást... hétvégét... kirándulást... nyaralást... ünnepet...

vagy egyszerüen csak olyasmit, aminek történnie kell. érzem, tudom, hogy kell. csak azt nem, mi, mikor, hol, hogy... olyan VALAMI csak... de kellene már. nagyon...

én nem szeretek várni...

pedig... míg várok (vagy várnék) valami történhetne. történne. bennem. velem. magam sem tudom mi... csak mint az idő elteltével a nyoma lenne meg...

jó volna újra szárnyra kapni... megérteni néhány dolgot... rendet rakni magamban... a számomra összevisszaságban valami rendszert felfedezni. a kapcsolatot meglátni. felismerni. talán meg is érteni...

új reggel. új kihívások. új meglepetések talán (nem mindig szeretem őket, bevallom). új lehetőségek...

a pillanat értékes...

Read more...