Joy Gospel Music

a csapat egy része

jó volt együtt énekelni velük: "Nagy Istenem, ha nézem e világot..." felemelt szivvel...

Read more...

Konfi - avagy Sztárok (Babilonban)

mindenki szeretne elismert lenni. ha nem is a nagyvilág előtt (az lehet, hogy nem csábit mindenkit), de csak úgy, a saját kis ország-világa előtt... amolyan sztárnak lenni... de ki hajlandó megfizetni az árat? az igazi ragyogásét mármint?

dániellé válni?

és mit kezdek a lehetőségeimmel. meglátom-e őket? vagy elszalasztom...

vagy ki vállalja az azonnali "ugrást" ha Isten szól? hiv? vagy a főnök hangjának van csak ilyen hatása? ugyan miért? tán fontosabb ő Istennél? vagy a mondanivalója lenne az? nem, de mégis...

meggondolom, hogy megéri-e a befektetést. mármint mihamarabb válaszolni Istennek. és erre ugye, idő kell...

mert nem szeretek hiába kockáztatni. csak biztosra menni. pedig nem erről szól ez az egész...

és sokszor a kérdés ott tevődik fel, hogy meghallom-e, amit Ő kér. vagy még pontosabban: meg akarom hallani? mert néha ráérez a sziv meg az ész, hogy mi következik. és akkor hirtelen megsüketül-vakul, lesántul...

miért olyan nehéz Istennek engedelmeskedni?

Read more...

Zilah

5 és fél óra kocsikázás oda. meg aztán vissza is annyi. kitűnő alkalom beszerezni egy dagadt mandulát. vagy az útszélre húzva kezemmel felfogni az ablakon a jég verését.

emellett még:

- kiscsibéket megcsodálni

- falon böngészni az irást. 1714ről. amikor XII. Károly svéd király Zilah városában éjszakázott (nem is tudtam, hogy ilyen hires ez a város)

- az estben, szabadban hintázni

- zuhogó esővel ébredni

- ismerősökre ráköszönni

- kedves barátokkal többre is futotta, mint csak "hogyvagy? kösz,jól"

- szokásos helyfoglalás, sorban állás (hol itt, hol ott) :)

Read more...

Statisztika

Eldöntöttem, nyomon követem, mivel is telik el az időm. Mindenképp érdekes megfigyelés volt...

5 hete már, hogy nekifogtam statisztikát készíteni arról, hogy mivel mennyi időt töltök. Nem mondom, hagy kivánnivalót maga után az eredmény...

Heti 168 óra...

Az időm kb. 20,4%át a munkában töltöm.

Rengeteget utazgatok. Mármint a heti átlag kb. 12 óra...

Kevesebbet alszok, mint kellene. De néha ez az adag is elég. Sajnos nem mindig...

Kevés időm van a hobbimra. Ami kikapcsolódás is egyben. Meg kellemes érzést ad, ha sikerül valamit alkotnom...

Azt hiszem, jó lenne változni ebben-abban.

Az idő érték...

Read more...

Lám-lám...

hát eltő'tt az idő... alaposan. már május...

és hát igen, van az embernek fontosabb dolga is, mint a blogírás. például a munkája...

az utóbbi napok, vagy hogy pontosabb legyek: hetek, igazi rohanásban teltek... nem volt időm majd semmire. csak rohanni. egyik helyről a másikra. egyik embertől a másikig. egyik pillanattól a másikhoz...

az birizgál mostanában, hogy hogyan is van ezzel a várással...

mindig várok valami... talán csak az ebédszünetet... egy találkozást... hétvégét... kirándulást... nyaralást... ünnepet...

vagy egyszerüen csak olyasmit, aminek történnie kell. érzem, tudom, hogy kell. csak azt nem, mi, mikor, hol, hogy... olyan VALAMI csak... de kellene már. nagyon...

én nem szeretek várni...

pedig... míg várok (vagy várnék) valami történhetne. történne. bennem. velem. magam sem tudom mi... csak mint az idő elteltével a nyoma lenne meg...

jó volna újra szárnyra kapni... megérteni néhány dolgot... rendet rakni magamban... a számomra összevisszaságban valami rendszert felfedezni. a kapcsolatot meglátni. felismerni. talán meg is érteni...

új reggel. új kihívások. új meglepetések talán (nem mindig szeretem őket, bevallom). új lehetőségek...

a pillanat értékes...

Read more...

Izomláz - garantált!

A szombati kiruccanás csak bemelegitő volt. De hát kellett az is...
Ma kora reggel kissé lassabban mozgó tagjaim elkocsiztak a gyüliig. Ott aztán hajrá! Volt mit csinálni: téglacsúsztatásból szedegetni az új rakásba. Közbe (és nem csak) port beszivni :D
Aztán a diófa halálát végignézni... Ahogy utolsó kis erejével tartja magát. Még mindig. Nem dől ki. A sebéből folyik a lé. Forgácsdarabok körül. És lassan megértettem mit is jelenthet megállni a sziklán... Ha minden a kidőlés mellett szavaz is...
Végül megadta magát. Kellemes ülőhellyé vált...
Aztán fent a volt tetőn. Téglatakaritás. Kalapáccsal. Izompróbáló gyakorlat.
Téglaadogatás. Kézről kézre a tetőn... Aztán szemtanúja lenni, ahogy a szabad ég betekint a terembe, melyben annyi ideig gyűltünk a tinikkel... És keresni a választ, hogy mi tartotta eddig a tetőt? Egy kéz...
Ebéd... beszélgetés... munkakedv, vidámság. A kiáltás: "Vigyázz!", "Gyere beljebb!", "Állj meg!", "Mehet!"... Darabok a napból...
És ami most is kisér - az izomláz :D

Read more...

Radnán - képekben is

A vár... vagyis a romok...

A váradiakra várva még - uno parti. :)

Bújócskázik a nap velünk. A futár a felhők között: kibújó sugarak :)

Lelátás a várból. Megérte felmenni.

Lábak, amelyek megjárták a várat is, meg a dombot is.
Melyik az enyém?

Read more...

Április 28 - alias Május 1

Hát szóval ma ünnepeltük a május 1-et az ifivel. És vajon hol? A tradició (fiataloké - hm :D ) szerint hol máshol, mint Radnán? Vagyis a Solymosi vár lábánál. Még pontosabban - a Maros parton.

Nem tudom, kinek hogy, de nekem nem a legjobban kezdődött a mai nap. Az este (bár volt eszembe) elfelejtettem az ébresztőórát átállitani. Vagyis később csörgött, mint kellett volna. De a 15 percet sikerült annyira behozni, hogy csak 5 perc késéssel indultam az állomásra. Mindenképpen nem nagyon happy változatban. A felhőknek köszönhetően. A vonaton is izgalmas utazásunk volt. De végül talán mégis jól végződött.
Az emeleten utaztunk. Igazán biztató volt 2 órát zötyögni a személyen... A hiányzó ablak mellett. Mert ugye, kell a friss levegő. A hideget leszámitva nem is volt rossz. Még néhány csepp esőt is láttunk...
De a jó részét se feledjem: emliteni érdemes az 5 fácánt, 2 gólyát és 1 őzet (gyönyörű aggancsokkal), amelyeket megcsodálhattam.
A várig tartó gyaloglás alatt igencsak aggasztottak a felhők. Meg a hideg.

Végül 12 után kb. kibújt a nap is. Egy kis bújócska után kint is maradt. :D
A kaja jó volt. A mozgás is. A vár-látogatás is. Az meg főként. Meg a fotózás. :))

A visszafele út izgalmáról azok számoljanak be, akiknek bőven kijutott belőle. Majdnem elkéstük a vonatot. Legalábbis azt hittük. Hogy kiderüljön: az a bizonyos személyvonat nem jár. Szombaton. Erről ennyit. Nekem sikerült kocsival hamar hazaérni. A többiek majd más vonattal, kerülővel fognak hazajönni...

Az izomlázról majd következőleg számolok be :D
Fotók is következnek majd...

Read more...

Eső lesz?

Utána néztem egy kicsit a holnapi időjárásnak. Mármint amit ma mondanak róla. Nem valami kecsegtetők az esőfelhők... Azért meg igazán nem érdemes reggel korán 2 órát vonatozni, hogy az ember ne itthonról nézze az esőcseppeket...

De hát majd holnap eldől beválik-e az előrejelzés vagy sem.

Read more...

Workoholizmus

Szivem egyetlen csücske sem vágyik a Workoholisták Egyesületébe. Már ha van ilyen.

Ugyanis azt nevezik workoholistának (vagy magyarul munkoholistának - de nekem jobban tetszik az első megnevezés), akinek a szabadidejét is a munka tölti ki. Nem vagyok munkamániás, bár szerintem néha nehéz meghúzni a határt a szorgalom és a munkamánia között...

Azonban vannak időszakok, amikor egyszerüen hazajön velem a munkám. Mindenfélét csinálok, de közben agyacskámban kódolás és dekódolás folyik, a tekervényeken számrendszerek keverednek. Reggelre kelve talán valami zseniális ötlet születik. Mint történt már.
De tapasztalatból mondhatom azt is, hogy múló. Még jó... Szóval reménykedve nézek a következő napok elé :D
Főleg hogy egy kitűnő elvonókúra következik a munka ünnepének köszönhetően - egy 4 napos hétvége :)

Ha már ilyen oholizmusoknál tartunk: van-e blogoholizmus is? ;)

Read more...

Rafflézia

Egy érdekes virágról olvastam. A trópusi erdőkből. Mindössze 2-3 napig virul, kb. 80 cm a virág...

Bővebb leirás és képek találhatók itt.

Read more...

Három gyerek...

Kigördültünk lassan a megállóból. Ott állt a templom teljes nagyságában. Nem fedte fa sem. Kivilágítva. Barnás-szürke kövén visszavetült a fény. Az ablakokon a sötétség nézett kifele. Fehér szobor. Fekete ajtó lent. A lépcsők fölött. Zárva... és három gyerek... összebújva. A zárt ajtó előtt...

Read more...

Pezsgés

kell néha a változatosság. hogy ne váljon monotonná még az élet sem. a nyugodt, csendes napok után egy kis élet-pezsdülés... valami, amitől az agysejtek mozgalmasabbá válnak, új meg új ötlettel állnak elő. végre egy kis siker-érzés. hogy aztán újra a hogyan-is-lehetne érzése keritsen maga köré... a kérdés, hogy végülis szeretem-e amit csinálok... megadással beismerni, hogy talán igen, mégis... visszafordulni és újra elemezni, választ keresni, magyarázatot kiseperni a rendezett egyesek és nullások soraiból... kérdésekre válaszolni és kérdéseket feltenni. amikor úgy telik el a nap, hogy nem futja a délutáni süti-keksz-alma darabra sem. egy korty vízre is csak itt-ott. lopva. futva. s csak arra ébredni rá, hogy már senki sincs körülöttem. hogy végre illendő lenne mást is csinálni... talán végre magammal maradni, kizárni a sodrást...

hogy aztán a csendes pillanatok varázsa újra magával ragadhasson...
egy kedves kis puszi az 5 hónapos babától... :)
egy félholdra pislantó, kacsintó szem.
meg egy másik, mely az esthajnalcsillagot szemléli a még pirosló égalj felett...
az orgonafa illatát jó mélyre beszippantani...
egy gondolatot hajkurászni "egész úton hazafelé"... hogy aludni, aludniiiii, aaaaaluuuuudniiiiii...

kell néha a változatosság is... a pezsgés is... a csend is...

Read more...

Ugyancsak séta közben

kövek...

egyenes :D fák...

néhol összeölelkezve szinte...

meg irás a téglákon...

... és kisvirág :) ...

Read more...

Séta közben...

Csillaggal nekieredtünk a botanikusparknak. Persze fotózni :D

énekesmadár. beállt, hogy lefotózzuk :)








labdarózsa. már nyilik.








árvácska








paszulyfa. mi igy neveztük el... hivatalos neve ismeretlen. számunkra :D ha esetleg valaki tudna segiteni...





kék virágos fa...

Read more...

Vár volt valamikor erre...

Read more...

Húsvéti bazár - a szerzemény

Read more...

Tegnapi nap...

tegnap minden "friss" hirről néhány órás késéssel értesültem. szóval időben :D nem részletezem, hogy telt a napom. tény az, hogy 3kor azt kivántam, hogy bárcsak este lenne és lefeküdhetnék aludni egyet. pedig ilyesmi nem szokásom... mindenféle nemvárt kérdésre kellett válaszolnom. és mindegyik egy nagy darab felelősséget vállalt a nyakamba. a többi mellé. szóval, igazán nem bánom, hogy a nap csak 24 órából áll. és a munkanap 8ból. bár most több lett belőle...

örömmel vártam a pillanatot mikor a kedves vendégségbe jött főnök bácsi elhúz innen mellőlem. nincs semmi bajom vele, főleg amikor nem tesz fel nekem mindenféle kérdéseket. :D végül jobbnak láttam, ha én párolgok el :)

holland kollégáim munkanapja 6 órából áll. na, nem bánnám ha itt is igy lenne, legalábbis most biztos nem...

Read more...

Madárnyelv

az eszperente nyelvről (fekete ég ékes vele bevetése :) - avagy csillagé :)) ) eszembe jutott a madárnyelv. emlékszem, néha megszólaltam madárnyelven, és senki nem értette mit mondok :). általában ez volt a mondat, amit előszeretettel idézgettem: "teve tuvudsz ívígy beveszévélnivi?" (a lényege az, hogy minden magánhangzó után oda van téve egy szótag, amely a "v" betűből és az előző magánhangzóból áll). Csak az utóbbi időben nem igazán volt kivel gyakorolnom. jó lenne ráakadni valakire, akit bosszanthatok ilyesmivel :). vagy akinek van elég energiája ezen az "idegen" :)) nyelven velem társalogni. ki akar társulni? ;)

Read more...

Bíbor-ország

Megtetszett ez az elnevezés. A Bibliai bibor cimű cikkben olvastam róla (www.felfedezesek.hu -n, nem tudom miért nem akar menni a link). Felhivta a figyelmemet erre-arra.
A bibor a gazdagság, fenség jelképe volt.
A szent sátorban is helyett kapott a bibor. Aztán a szent sátor felszerelését bibor ruhákkal takarták le szállitáskor.
Isten jelenlétét (vagy az azt jelképező dolgokat) bibor vette körül. Vagyis gazdagság. Fenség...

Elgondolkoztatott egy dolog...
gazdag Atyám van és én mégis annyiszor szegényen élek.
kérhetnék tőle örömöt. de megelégszem azzal, amit váltakozó érzelmeim nyújtanak...
adna nyitott szemet, fület. de megelégszem annyival, amennyire maguktól nyilnak...
kinyújtott kezem tele lehetne tartalommal. adni másoknak is. de én csak üresen tartom mások elé...
kérhetnék annyi-annyi mindent... de én fukaron magamnak tartogatom a szavakat... talán a vágyat is...

Read more...

Anagrammák

Köszi csillag, jó ötlet...

ime néhány anagramma a nevemből:
adag kernyai néni
adni agyar nénike
adni aranyi égnek (mit?)
adni érne nagyika
agya nénike randi :))
akad innia regény (aki megkóstolja, majd szóljon, milyen)
akarni igyad néne
akna igénye randi :)))
aninai érdek nagy
anyagi derék inna
aradi nagynénike (nekem nincs. tudtommal...)
édeni inga kanyar
édeni inga nyakra (vajon kinek kell?)
egyéni kanna riad (ugyan mitől?)
gida nénike nyara (ez megfelelne pld. egy könyvcimnek is...)

Read more...

Szárnyak...

Read more...

Zsoltár

136. 26 vers. 26szor "mert örökké tart szeretete"...

eljött ma is. találkozni. velem. mert örökké tart szeretete...

nem elégelte még meg a késésem. türelmes. mert örökké tart szeretete...

nem adta fel. bár bizalmatlan voltam. vagyok. még mindig... mert örökké tart szeretete...

látta félelemtől didergő szivem. újra. mert örökké tart szeretete...

azt mondta: "én vagyok Istened". most is. mert örökké tart szeretete...

tehát: ne féljek. mert örökké tart szeretete...

nem forditott hátat. nekem. mert örökké tart szeretete...

pedig helyében én ezt tettem volna. már sokszor... DE nem tette... mert szeretete örökké tart...

a te zsoltárod milyen lenne?

Read more...

Az időgép

avagy The Time Machine.
hogy miért nem befolyásolhatjuk a múltat? hogy más lehessen a jelen...

"mi nem törődünk a múlttal. mi emléket állitunk..."

igen, néha el kell fogadnunk a történteket, még ha rossz is...


én is szeretném ha ez vagy az másképp lett volna... de mégis - hozott magával olyat is, amit nem adnék fel. vagy el. nem cserélnék. s ha a kettő csak együtt jár? azt hiszem, nem bánom, hogy nem befolyásolhatom a múltamat...
mert a jövőmet igen...

"mindenkinek megvan az időgépe. ami visszafele visz, az az emlék. és ami előre visz, az az álom..."

Read more...

Rózsaszin virágszirom...

Ma 5 éves ez a vers...

Virágszirom

Küldsz-e próbát anélkül,
hogy felkészitenél rá?
És megengedsz-e valamit
cél nélkül?
Volt, mikor siettem,
nem láttam-hallottam semmit.
Ma már csak sétálni tudok.
Rózsaszinű virágszirom perdül elém.
Az úton több is fekszik
sárba taposottan.
Nem lázadnak, pedig
kemény cipők súlya
nyomja őket
újra meg újra...
Reggel volt. A gépkocsi
vezetője nem vett észre.
Kórházi ágyon ébredtem,
lábam-kezem sajgott.
Este álltam csak fel,
lassan engedtek a lábaim.
Próbát küldtél,
s most mig ballagok,
megmutattad a virágszirmot.
Bár lehetnék kezedben
néma virágszirom...

(2002. április 13., Temesvár)

Read more...

Cim nélkül most...

tegnap csak rügyek... most levelek integetnek a faágról...

élet és halál találkozott...

a tegnap a folyosón vártam. kórházban. ugyanabban. azt hiszem, 5 éve nem jártam ott...

eszembe jutott a hol-vagyok kétségbeesése a fehér fal láttán. a mi-lesz-velem érzése. a fáradtság és nem-alvás keveredése. meg hogy végre jó felállni és kimenni kicsit. ha bizonytalan lábakon is. és lassan. sajgó mindenemmel. a mégis-hogy-történt kérdése. a fény-hang-fájdalom együttese. az ismeretlen arc a tükörből visszanézve...

az emlékek megleptek. körülzsongtak.

az élettel találkoztam... még kaptam egy esélyt. akkor. nem lettem letaposott virágszirom...

meg egy lehetőséget. meg még egyet. azóta mindig újakat... nem tudom, miért még újra egyet...

Read more...

Memória

Már nem szükséges megjegyezni n telefonszámot - megteszi helyettünk a kis mütyür...

Néhány létfontosságú dolgot, persze, memorizálni kell, de az elenyésző...

Hát rájöttem, nem éppen igy van... Mindig is jó volt a memóriám - ha jól emlékszem :)

De az utóbbi időben kevesebbet gyakoroltam a különböző számok-miegyebek megjegyzését. Az este majdnem kétségbeestem, mert azt hittem, túl jól elraktároztam magamban néhány fontos számjegyet. Pontosabban azok kombinációját. A helyeset. (De ma kiderült, nem kell pánikba esnem. Egyelőre...)

Telefonszám, cim, meg ilyenek. Régebb sokat jegyeztem meg. Néha anélkül, hogy különösebben akarjam. Egyszerűen bennem ragadt.

Valami logikát találok általában ha észben kell tartsak ezt-azt. Elég jól működik.

Még mindig tudok kapásból vagy 5 cimet, legalább 5 telefonszámot (meg még vagy kettőt, ami nem érvényes - már). Nem beszélve mailcimekről meg ilyesmiről. Van még vagy 5 számkombináció - ilyen-olyan azonositók (C.N.P. meg miegyéb).

Megjegyzendő van bőven: mailcim(ek) jelszóval, bankkártya-jelszó meg egyéb ilyen "apróságok".
(Még azt mondják, hogy nem kell annyi mindent megjegyezni - modern tehnika... Mert ugye, titkositva minden... )

Egy kis statisztikát készitettem arról, amit ajánlatos nem elfelejtenem (éppen mostanság): legalább 9 különböző azonositót használok 12 különböző jelszóval, és ezeket 19 különböző helyen veszem igénybe...

Na, ezt tessék észben tartani!

Read more...

Jó volna...

megmártózni a napsütésben. és továbbragyogni azt...
szavakat találni. kimondani a megfogalmazatlant. ami ott lüktet. bent. mindenkiben...
lefesteni a madárröptét. beszivni a dalt. belekóstolni a szépségbe...

valami értéket hagyni magam után a múló pillanatban...
kincsre ráakadni. legyen mit továbbadni. és megtalálni azt is, kinek...
hasznosnak lenni. a kötelesség mögött kedvtelést találni...
a megszokottban újat felfedezni. valami lelkesitőt...

Jó volna végre értelmesen élni... az időt megtölteni... nem várni, hanem kihasználni. a pillanatot. most. és most is...
nem más véleménye miatt. vagy szerint...

végre szabad maradni... az életre...

Jó lenne nem itt megállni... hanem megtenni is... vajon lehet-e?

Read more...

Halak

Ma a halállomány felszaporodott 5ről 25re. Egy zacskóban érkeztek az új társak. Vannak köztük neonok is :)

Meg valami börtöntölteléknek elkeresztelt halfajta :)) (a név a kollegáimtól származik). Barna kedves kis halak, fekete csikokkal, szóval megérdemlik a nevüket. Együtt vannak állandóan mind a 6an. Illetve 5en, mert egyikük mindig lemarad. Hivatalos nevüket nem tudom. Vagyis de: tetra.

Szóval most van összesen van 6 halfajta a néhány növény társaságában: 6 neon, 6 tetra, 6 gupi, 5 xifo (ebből 3 piros, 2 fekete) és 2 szanitár hal. :)

Read more...

Mindenre van erőm...

W. Page Pitt. Ma reggel olvastam róla. 5 évesen elvesztette látása 97%át. Elutasitotta, hogy vakok iskolájában tanuljon. Részt vett iskolája baseball és fotbal csapatában. Kollégiumot is végzett. Elismert professzor lett.

Egyik diákja megkérdezte tőle, hogy mi a rosszabb: vaknak lenni, süketnek vagy kéz/láb nélkül élni? A válasz egyszerű volt: Egyik sem. Az igazi fogyatékosság a letargia, az önsajnálat, a felelőtlenség, az ambició hiánya...

Mert nem a körülmények, hanem az én hozzáállásom. Nem a probléma, hanem a gondolkodásmódom...

Mert "mindenre van erőm". A Krisztusban.

"Amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős". A Krisztusban.

Csak Benne. Hogy ne az én erőm látszodjon...

Read more...

Pam-pam-pala-pam :)

Ez volt ma délután itt a sláger. Lassan azon kaptam én is magam, hogy "1 kártya-pam-még 1 kártya-pam-tetejére még 1-para-pam" :)
Ime a végeredmény:

Read more...

Megnyilt szem...

Ha felnyitod a szemem...

meglátlak
a bujkáló neszben
a csendben
a mosolyban

felvillan
kicsillan
előkerül
élő fényed

hogy itt vagy
túl a
bezárt ajtón
kizárt világon
közel jössz
egész közel...

Mert itt vagy.
Már látlak is...

(2007. április 5, Temesvár)

Read more...

Homokfirkák

"Hitelességed nem azon múlik, hogy sikerül-e bebizonyitanod az embereknek és Istennek - hangjegyekkel, festékkel vagy tollal - hogy nem vagy akárki. Inkább azért imádkozom, hogy felismerd, hitelességed abban áll, akivé Krisztusban válsz életed során, s azért alkotsz, mert leküzdhetetlenül tör elő belőled a vágy, hogy a tőled telhető legjobban formálj meg valamit, amit azután illatos olajként Jézus lábára önthetsz. Művészetünk akkor hiteles, ha azért igyekszünk legjobb tudásunkkal és minden erőfeszitésünkkel alkotásokat létrehozni, hogy kifejezzük Jézus iránti megbecsülésünket.
Ne feledd, hogy Isten a semmiből is képes elgondolni és létrehozni valamit. Ebben az értelemben Ő az egyetlen, aki megérdemli az Alkotó nevet. Mi legfeljebb kreativak vagyunk, azaz csak valami olyasmiből kiindulva tudunk alkotni, amit valaki más elképzelt és létrehozott - akár más művészek, akár maga a Teremtő. Ez annyit jelent, hogy a műved nem annyira eredeti, mint amennyire egyedi.

Harold M. Best"

Idézet innen:

... most olvasom...

Read more...

Nagypéntek és szövetség

Az utóbbi néhány hétben a szövetség témakörét tanulmányoztam. Rendkivül érdekes dolgokat fedeztem fel. Egyszerüen szavak nélkül maradtam sokszor látva mit is jelent ez a sokat emlegetett szó... Ez át és megreformálta azt, ahogy az Istennel való kapcsolatomra gondolok azóta...

Az egyik gondolat az, hogy a két fél, aki szövetséget köt, felvállalják, hogy megvédik a másikat. Ott van például Jónatán és Dávid. A két barát. Akiket szövetség is kötött egymáshoz. Jónatánnak majdnem az életébe került, hogy Saul szándékát megtudja. De Dávid életét megmentette. Mert a szövetséggel ez (is) jár.

Aztán jött Jézus. Odaadta az életét, hogy megvédje a miénket. Az itélettől. Haragtól. Amit érdemeltünk. Átvállalta. Megtartotta a szövetséget... Mert mindig hűséges marad...

Read more...

Húsvéti bazár

Ma 2 órát tart a húsvéti bazár. Az egyik suli diákjai készitenek mindenféle ünnepi készitményeket, aztán azokat összegyűjtik és meg lehet vásárolni őket. A pénz az iskolához jut vissza aztán. Karácsonykor is volt. Meg az azelőttin is. Húsvétira még nem emlékszem.

A karácsonyi vásárfia még mindig az asztalomon van. :)

Egy 4 tobozos kis koszorúcska piros kis hegedűcskével felszerelve, masnival ellátva. Meg egy hótól roskadozó drótfácska.

Tudom, tudom, a karácsony már rég elmúlt, de azért jól elvannak még az asztalomon. Nincs szándékomban eltenni onnan... :)

A mai szerzemény pedig: egy papirvirágos faág. Nagyon aranyos. Néhány ötletet is loptam még :)

Read more...

Vércsoport

Néhány érdekes info itt. A vércsoport megváltoztatásáról is szó esik.

Read more...

Délidőben

Mi lehet a legmegfelelőbb beszédtéma ebéd közben? Nem fogjátok kitalálni... :D A böjt... Ami kedves munkatársaim szerint: felesleges, nem kéri senki, stb.

Ebéd utáni csendes pihenés és munkára összpontositásomat félbeszakitották egy villám-telefonnal, hogy mehetnék holnap képzésre? Hogy kiderüljön, már részt vettem rajta tavaly. :) Tehát lenyugodtam, semmi pánik, holnap is itt ücsörgök majd ebéd után friss levegővel a tüdőmben (már amennyire friss lehet az udvarból). Újra nyugalom van...

Read more...

Az est termékeiből...

Az ünnepre: kékben, halvány-zöldben vagy akár kellemes sárgában...

Végre elkészült :)

Read more...

Az élet csodaszép

avagy It's a wonderful life.

Ajánlom mindenkinek megnézni. Fehér-fekete. 2 órás. Pontosabban 2 óra és 4 darab percet tart.

Rájöttem, hogy a körülöttem levők nélkül az élet szegényebb lenne. Köszönöm, hogy vagy:

1. aki együtt örülsz velem

2. aki mosolyt csaltál az arcomra akkor is, amikor könnyeim csorogtak

3. aki bátoritasz, felnyitod szemem

4. aki megtanitottál mosogatni - morgás nélkül :)

5. akivel együtt örülhettem

6. akihez kedves emlékek kötnek

7. aki szinesebbé tetted, teszed az életem

8. aki olvasod soraimat és ezt jelzed is

9. aki egyszerűen: vagy :)

Milyen lenne az élet nélkülem? Mi az, amit nekem kell megtennem? Hmmm...

"Ne feledd: az az ember, akinek vannak barátai nem fölösleges!"

Az élet csodaszép... :)

Read more...

Ház a tavon...

avagy The Lake House.

A sógorom ajánlotta. Hogy ez olyan lányoknak való film. Hát eldöntöttem, megnézem. Azért, hogy lássam, mi való lányoknak :)

Most néztem meg. Van néhány dolog, ami hiányzik, hogy összeálljon bennem a kép. Arról, ami történt. Hogy akkor végül mégis hogy találkoztak, ha 2 év különbséggel éltek ugyanazon a helyen? Ezt magyarázza meg nekem valaki...

De különben klassz volt. A múlt és a jövő keveredett egymással, ki kellett hámozni, mi mikor van. Lehet, hogy később beugrik, mi a kulcsa az egész storynak...

Én azért nem laknék egy üvegházban a tavon.

Read more...

Ajtó - ami nyitva maradt...

"A boldogság néha olyan ajtókon érkezik az életünkbe, amelyekről nem is tudtuk, hogy nyitva felejtettük őket."

Read more...

Az estéből...

• jó volna dalra hangolódni... de valahogy nem megy... egyedül...
• römi partik a kedves megjegyzésekkel: "most már én is lepapolok, jó?" :) vagy "ugye megmondtam, hogy most én nyelek?"
• bégetést lopni a teherautóból... bárányszinű alak fekete foltos fejét megcsodálni...
• fogászillatot árasztó bácsi ült mellém. a buszon. később hátulról alkoholt idéző szag áradt. (a fogászatot jobban kedvelem)
• betekinteni a meleg hangulatot árasztó osztályterembe. az emeleten állt üresen...
• árnyékot űzni a hosszú utcán végig...
• belealudtam az éjszakába...

Read more...

Ajtó

Nyilik az ajtó. Az oszlop mögött odalátni. A hátam mögöttit csak hallani...

Valaki jön. Vagy megy. Akár az életünkben...

Ajtó-lesés... nyitott rést pásztáz a tekintet...

Mire is várunk?

Read more...

Azon gondolkodom...

• miért is számoljuk az életet a nagy, grandiózus pillanatokban? Nem lehetne autó alatt lapuló kiscicában szépséget látni? Vagy fárasztó munkanap után hazafelé rácsodálkozni egy kivillanó fénysugárra? Csak a várva-várt események hozhatnak dalt?
• miért nehéz nekivágni a kihivásnak? Hol lapul bennünk a bátorság, mely néha kidugja fejét a nem-várt pillanatban?
• miért könnyebb más után alakulni mint egyediségünket élvezni? Ahogy valaki mondta: egyedieknek születünk, de másolatként halunk meg...
• miért nehéz beismerni, ha tévedünk? Holott elismerjük, hogy messze állunk a tökéletességtől...

"Az élet az, ami történik miközben várod, hogy megkezdődjön az élet."

Read more...

Irni kellene...

valamit. másoknak. magamnak?
szavakat keresni. megformálni. vele felnyitni a szemet. valamire, amit más is megnéz. de nem lát...

üzenni kellene. valamit a végtelenből megragadni. hogy szárnyra kapjunk.
alkotni volna jó. a boldogságot belelopni a pillanatba. a napfény csillogását elkapni. virágszirmot is megcsodálni. mosolyt osztogatni.

szépséget termő könnyeket törölni...

esőcseppek tükrébe belenézni. önmagunkra végre rátalálni...

irni kellene...

Read more...

A bölcs ember

Egy 92 éves kicsi, idős ember, szépen megfésülködött, megborotválkozott, felöltözött, és reggel 8 órakor elindult az idősek otthonába.
70 éves felesége nemrég hunyt el, s ezért úgy érzi, muszáj elhagyni házát.

Az idősek otthona előterében várakozik, s ránk mosolyog mikor azt mondjuk neki, hogy kész a szobája.
Miközben a lift felé tartunk, röviden elmondom neki milyen is az ő kis szobája, elmesélem neki azt is milyen színű a függöny és az ágytakaró.

-"Nagyon tetszik", s lelkendezik, mint egy 8 éves kisgyerek, aki most kapja meg élete első szobáját.
-"Kedves Mihály, még nem is látta a szobát, várjon egy kicsit. "
-"Az nem baj", közli.

"A boldogság az mindentől független dolog. A boldogságot függetlenül választom. Az, hogy a szoba tetszik-e vagy sem, nem a bútoroktól függ vagy a dekorációtól – az attól függ, ahogy én azt látni akarom.
Én már a fejemben eldöntöttem, hogy a szoba tetszeni fog. A döntésemet minden reggel az ébredésemnél hozom.
Dönthetek úgy, hogy a napomat az ágyban töltöm, és számolom hány testrészem nem működik, mely részeim fájnak vagy köszönetet mondhatok az égnek a testrészeimért, melyek jól működnek.
Minden nap egy ajándék, ha ki tudom nyitni a szemem, az új napra koncentrálok, a szép emlékekre, melyeket az életem során gyűjtöttem össze.
Az öregség az olyan, mint a bankszámlád. Azt veszed le, amit összegyűjtöttél."

Read more...

Március 25

Read more...

Pillanatkép

Megállóban. Buszt várt. Hazafele. Keze kinyúlt a kabátujjból. Kosárrá görbült. Csepp. A fedezék széléről jött. Újabb után újabb. Várta. Összehúzott szemmel nézett felfelé. Leste. A következőt. Belefeledkezett...

Bár várnálak én is igy, Uram!...

Kisfiú az esőben...
Az ernyőm belerokkant...

Read more...

Bevált

Reggel, mielőtt még az ablakon kinézhettem volna, tudtam, hogy bevált. Vagyis esik. Minden kétséget kizárt a robaj. A szobám sarkánál. A már 3 emelet magassából lezúduló viztömeg. Az ereszben. Szóval, jól működik az időjárás-jelzőm. Az este is kitartóan jelzett...

Valószinűleg tart az eső. A kezem szerint legalábbis igen.

A fejemen levő "radar" csendes... De elég, ha 1 működik.

Legszivesebben aludnék. Csak hát a munkahely nem a legoptimálisabb hely erre... Valami jó ébresztő kellene. Mert a munkám nem az. Nem mintha unalmas lenne, de msot valahogy nincs ilyen hatással rám...

Read more...

Időjárás-jelző

5 évvel ezelőtt rendkivül pontos időjárás-jelzőre tettem szert. Pedig nem akartam. A lényeg az, hogy kitűnően működött egy darabig. Már nem is tudom pontosan, hogy mikor kezdett bedögleni. Részben örültem neki, másrészt viszont jó volt mindig biztosra tudni: lesz eső vagy sem. De most úgy veszem észre, hogy újra működésbe lépett. Már 1 vagy 2 hete is észrevettem. Szóval - eső lesz :)

Csak egy eset néhány hónappal azután, hogy "megkaptam": sátortábor. Éjfél, épp eltettem volna magam másnapra, mikor beindult a jelzés. Hát bejelentettem a sátorban, hogy 2 nap múlva jön az eső (azóta már nem tudom ilyen pontosan megmondani, mikor jön). Másnap megosztottam a hirt, de nem akartak hinni nekem, hogy ilyen pontosan, előre bejelentem az esőt. De 2 nap múlva pont éjfélkor megkezdődött a vihar. Szóval bevált.

Ezzel kapcsolatban még annyit: valakinek volt radiója. Időjárást is hallgatott. Én 1 nappal hamarabb elhagytam a tábort, mint ő. Elmenésem előtt megkérdezte, hogy milyen idő lesz :))

Read more...

Szemvizsgálat

A mai ellenőrzés rövidebb volt, mint a tegnapi. Sokkal - legalábbis a várakozás bizti. Hamar átestem rajta. Jól látok. Nem is vártam mást.

Az orvosnő próbált meggyőzni, hogy a műtét nyoma megmaradt. A klinikán ahol műtöttek azt mondták, nem fog látszani. Nem látszott - fél éve. Nekik hiszek inkább. Egész profi volt a sasszememet kipróbálni :) Újra. Mert mindennap használom. Kitűnő. Nem tudom, mennyi maradt a 125%os látásomból, de szerintem nem csökkent :)

Read more...

Séta a cseppek közt

Kiléptem az ajtón. Megcsapott a hűvös esőillat. Csábitott. Nekiindultam. Baktattam. Az ernyőm fedezékében. Hajamba kapott a szél. A fűszálakon vizcseppek dideregtek. A tócsákban karikák ringtak. Eső kopogott felettem. Kitartóan.

Egyszerüen jólesett a villamos helyett gyalogolni. Két megállónyit. Tócsákat kerülgetni. Kifogni a szelet. Nem tudom miért...

Egyetlen esetre emlékszem még, mikor jólesett...

Kiléptem az ajtón. Ugyanazon. Zuhogott. Mehettem volna két megállót (akkor is) - trolival. A buszig. De valahogy nem akaródzott. Életem első interjúja nem hozott felemelő érzést. Hát nekivágtam. Daccolva a széllel, esőcseppekkel. (Mire a buszmegállóba értem, megelégeltem. Az esőt és a sétát együtt. Kissé helyrejöttem.)

Egy hét múlva volt az első munkanapom... :)

Read more...

Ebéd

Nem sokat szoktam beszélni kajáról általában. Nem mintha mindegy lenne mit eszek. De nem vagyok válogatós. Azért van vagy három kaja, amit nem eszek (meg): salátaleves, sütőtök (bármilyen formában) és gomba (bár ezt néha még eszek, de nem sűrűn, és ha lehet, akkor mást választok).

Azonban ami a munkahelyen elfogyasztott ebédeket illeti, a kedvencem a sültkrumpli reszelt sajttal. De nem akárhol. A gyiroki úti kajáldában. Csak ott fincsi.

A többi ebéd általában jó, de semmi különös, emlitésre méltó, néha éppen csak elfogyasztható...

Na, de nem is erről akartam irni, hanem a mai ebédről, amit a kantinban ettem. És kivételesen kiváló volt! Pirét vettem. És mellé csirkehúst meggyszósszal. Négy szem meggy is járt hozzá. :). Kitűnő volt, jólesett. A savanyúság nagy része megmaradt, mert a szósz izét akartam inkább élvezni. Máskor is ettem már olyat különben. És jó szokott lenni. Most is az volt. Káposzta reszelt répával. Utána pedig finettis palacsinta következett... :)

Na jó, befejezem. Fotóm nincs róla. Igy mindenki képzelőerejére bizom, hogy mennyire lesz éhes :)

Megyek, inkább dolgozom... Úgyis mindjárt ellenőrzésre kell mennem. Orvosira. Hogy dolgozhatom-e tovább. Vagy sem...

Read more...

Egyre szebb…

Egyre többször mondom: «Nem tudom.»
Egyre többször:«Nem értem.» «Furcsa ez.»
Egyre gyakrabban kémlelem tanácstalan,
a kéklő messzeségeket.

Mégis, az élet egyre szebb,
közelléted egyre kedvesebb.
Kegyelmed is egyre gazdagabb,
És én egyre kevésbé értem magamat,
és egyre kevésbé szeretetedet,
Miért ily gazdag, miért, hogy így szeretsz?
Isten, én Istenem, én Atyám,
Egyre szebb az élet,
És én egyre csak várok Rád.

(Papdi Eszter verse)

Read more...

Hunyad

Újra Hunyadon jártam. Már elég rég voltam utoljára, de mindig szeretek visszatérni mamáékhoz, meg a sok szép, kedved emlékhez.

Már nem az a füstös város, amit gyerekként láttam - már messziről látszott a szines ég, ahogy közeledtünk. Ma már a gyár nem fújja a reggeli hatot, nem füstölnek a kémények.

De mamánál még megtalálható a doboz, mely mindig tele volt gombokkal:

Vagy amiről mindig mama jut eszembe:

Tavasz van már arrafele is:

Tata törzsvendégei a teraszra járnak most is:

Nem maradhat el a finom rongyos-palacsinta sem, mama szpecialitása. Itt készül:

Read more...

Hivatlan látogatók

A reggeli napfény-simogatta tájat nézem a konyhaablakból. Kezemben jóleső meleget árasztó csésze. Három kóbor kutya kiséri az épp arra menőket az utca túloldalán. Benéznek az oszlop körül tátongó árokba. Lemaradnak. Aztán hirtelen kettő eltűnik - már buzgón menetelnek a szemben levő ház keskeny ösvényén. Szélen sárga nárciszok. A harmadik sem maradhat le - át a kapu alatt, s már bent is van. Körülnéznek, bejárják az egész udvart. Hivatlan látogatók :)

Apró kis megfigyelés a ma reggelből... :)

A munkatársaim kissé odébb ugyancsak hivatlan látogatókról mesélnek - a legfrissebb történetek az új lakásból.

Lám, mire jó az, ha az ember 9 előtt bent van - mindenféléről hall :)

Read more...

Kézben

A kosárlabda a kezemben kb. 19 dollárt ér,

Michael Jordanéban viszont 33 milliót.

Ez attól függ, kinek a kezében van.

A baseball-labda a kezemben kb. 6 dollárt ér,

Mark McGuire kezében viszont 19 milliót.

Ez attól függ, kinek a kezében van.

A teniszütő haszontalan az én kezemben,

viszont Venus Williams kezében bajnoksági győzelmet hoz.

Ez attól függ, kinek a kezében van.

Egy bot a kezemben távol tart egy vadállatot,

Mózes kezében viszont szétválasztja a hatalmas tengert.

Ez attól függ, kinek a kezében van.

Egy csúzli a kezemben csak gyermekjáték,

de Dávid kezében viszont óriást győz le.

Ez attól függ, kinek a kezében van.

Két hal és öt kenyér a kezemben csupán kéthalas szendvics,

Isten kezében viszont ezreket táplál.

Ez attól függ, kinek a kezében van.

Kezemben szögekkel csak madáretetőt építhetek,

de Jézus kezeiben egész világot megváltóak a szögek.

Mint tudjuk, ez attól függ, kinek a kezében vannak.

Helyezd hát aggodalmaidat, félelmeidet,

reményeidet, családodat, kapcsolataidat

Isten kezébe, hiszen...

... attól függ, kinek a kezében van.

Read more...

Kinek?

Azon gondolkodom, hogy érdemes-e ide irnom? Olvassa-e valaki? Vagy csak magamnak irom... Hogy legyen mit lessek - hozzászóltak-e? Megéri-e közzé tenni életem apró részeit? Érdekel valakit?

Mert mindenki életéhez hozzátartoznak ilyen-olyan történések. Mitől különbek az enyémek? Hogy velem vannak kapcsolatban. Ennyi csak...

Egyáltalán miről érdemes ide irni?

Read more...

Sziklán

Csak gyökérre vágyom, mely megtart a sziklán.

A viharok ellenére is.
Ha kell, a magányban is.
Ha mások mellett, úgy is.


Megtalálva az utat a vizhez. A mindig-frisshez.


Az ÉLEThez. ÖRÖMhöz. A MOSOLYhoz. A KITARTÁShoz.

Erőt az állva-maradáshoz...


... a sziklán. Ha a mélység szédit is - a sziklán...

Mert viharok érlelik a gyökeret...

Read more...

Játék-sarok

Ma délben Anita nálunk volt. :) Ebéd után végre sor került a játszásra is.

"Fekete Péter"rel kezdtük. Az elején hozzám került a "Fekete Péter" Anita nagy megkönnyebülésére, de nem sokáig. Ugyanis elhúzta tőlem. Előtte épp egy másik kártyára mutatott a nálam levők közül és teljes meggyőződéssel mondta, hogy az "Fekete Péter" és azt nem húzza el. :) Mikor meglátta mit húzott:

- Ha eszembe jutott volna, hogy nem akarom elvenni, akkor nem ezt húztam volna el, ugye?

A következő játék domino volt, állatos verzióban. Ime a végeredmény:

Ezek után még elhangzott a következő párbeszéd köztünk:
- Annyit eszek, hogy 5 évesen megyek iskolába!
-Tényleg?
- Igen! Tényleg, tényleg!

:))

Ez a kártyavár (vagyis Anita szerint kártyatorony) novemberben készült. Azóta rendszeresen kéri, minden alkalommal. Ma valahogy mégis elmaradt :)

Read more...

100as

Ez immár a századik bejegyzés. Kis statisztika hadd álljon itt a számkedvelőknek: 25 hónap alatt iródott össze ennyi, ez havonta átlag 4et jelent. Nem akarok belegabalyodni a sok számba, igy nem folytatom, de be kell valljam, hogy még nekiláttam néhány adat összeirásának és százalékolásának, de jobbnak láttam feladni most. :)

Úgy gondoltam, ideje kicsit változtatni a külsőn, ha már ünnepelünk. :D

Read more...

(Kis)virág

Képeket akartam felmásolni a gépre a telefonomról. Nem működött. Pedig újrainstaláltam. Mégsem ment. Képet akartam mutatni az ibolyákról, amiket csütörtök délután fotóztam. De igy nem tehetem... :(
Képet akartam a virágról, mely a szobámban illatozik (egy ciklámen társa a munkahelyemen van :) ). De nem akart az sem menni... :(

Végre sikerült :)

Read more...

Nyolc-óra-világa...

Iroda. Legalább napi 8 óra. Székek. Asztalok. Gép előtt bütykölők. Néha járók-kelők.

Beszélgetés. Rádio hallik. Vagy zene. Vagy néha mind a kettő. Egyszerre. Közbe-közbe közlekedési utasitások hangzanak - most jobbra vagy balra térj. Vagy épp előre menj. A telefon(ok) is megberren(nek).

Az egyik oldalt benéz a nap a rácsok között. A nyitott ablakon beszól a forgalom. Fékcsikorgás. Vagy gyorsitás az utcasarkon. Változatosság kedvéért kórházat látogató mentők.

Túloldalt az udvart átszelők. A túlsó épület. Meg tömbház-sarok.

Reggeli kávé-tea-viz. Mellé valami tartalmasabb is.

Délben szokásos kaja. Egy sétával, napra állással. Aztán vissza.

Uszkáló halak. Cserepes növények...

A kedves takaritónő, akivel távozáskor találkozom. Mosolyogva köszön mindig... :)

Read more...

Buszozás

Kellesz hozzá te. Meg egy buszmegálló. A busz általában késik. Vagy épp elment. Ritkán jön pontosan - amikor te érkezel...

Délután sosem tudni mikor jutsz haza. Dugóból dugóba jutsz. Jobb esetben egy dugó van csak - elág hosszan, hogy ne lehessen kettő... Fáradt, nyúzott emberek. Meg vidám gyekekek táskával hátukon. Mindenki siet. Zsúfoltság. Helyet ritkán találni. Levegőt is nehezen.

A reggeli utazások azonban kicsit másak. Ismerős arcok. Körülnyalábol a fény. Vannak akik végig utaznak, akárcsak én. Egyesek még a második buszon is. Anyukák kisérik gyerkőceiket oviba - macit szorongatnak a kicsik. Vagy reggeliznek. Álmot űznek szemükből. Vadóc csillanás tekintetükben. Mások kopott arccal, de új ruhában munkába tartanak.

Vannak, akik később kerülnek fel. Amolyan időmérők. Pontosságot jeleznek. Rendszeresen.

Lassan már hozzátartozik az életemhez a város naponkénti átszelése. A gördülő kerekek, döcögő jármű, dugók. A türelmetlenül-türelmes várás. Buszlesés. A "jön-e már?" izgalma...

Read more...

Kis csöppség

A tegnap délután egy kis csöppséget csodáltam meg. Apró lábujjait számoltuk az anyával. Láttam mosolyogni. Meg kidugta a nyelvét is :) Láttam verni a kis szivét is. Fülét fogta pici kezével. Orra, szája, szemei megvannak. Még nincs neve. A számitások szerint kb. 2 hónap múlva hagyja el az anyukája hasát. Kis csoda.

"Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük." (Zsolt 139:13-16)

u.i. A modern tehnika vivmányainak köszönhetően láthattam ezt...

Read more...

Reggelenként megfigyeltem a rügyező fákat. Némelyik már virágzik is. Sárga ill. rózsaszines -piros virágú bokrokat is láttam. És kinyilt százszorszépek tarkitották a füvet. Meg gyermekláncfű is akad. Tavasz van. Madárcsicsergés. Napsütés...

Read more...

Boldogság-keresés...

Néhány napja foglalkoztat a boldogság gondolata. Vagyis - akarunk-e valóban boldogok lenni? Azt hiszem egyértelmű: igen. Kell-e akarni? Milyen árat kell megfizetni érte?

És hogy is van ez? Keressük a boldogságot... Megvan az elképzelésünk róla - hogy kell kinézzen. És leragadunk itt. Mert ha véletlenül más formában, alakban közelit, akkor...

Tudjuk-e egyáltalán mi tesz valóban boldoggá? Vagy csak feltételezzük? És azt hajszoljuk?

Szeretnénk ezt vagy azt megvalósitani az életben, mert meggyőződésünk, hogy az tesz majd boldoggá. Mégis, megesik, hogy amikor valami nem jön össze kiderül, hogy jó igy. Vagy jobb. De azt hiszem, ezt nehéz elismerni. Mert saját magunknak mondunk ellent, vagyis át kell rendezzük azt, ahogy az életet meg a boldogságot megfogalmaztuk. És nem mindig könnyű elismerni, hogy tévedtünk. Még magunk előtt sem...

Miben fogalmazzuk meg a boldogságot? Jó munkahely, lakás, netán autó, barátok, jól működő házasság, elvárásainknak megfelelő ez vagy az... Pedig úgy igazából nem ezek a feltételei a boldogságnak, úgy hiszem.

Szóljatok hozzá...

Read more...

A szem a lélek tükre

A tegnap újra meglátogattam a tesómékat. Anitával is játszodtam, meg Eszterrel. Hogy félreértés ne essék, Anita ajánlatára vettünk részt mindketten ebben a tevékenységben. Mindkettőnk kezét megfogta és körbe-körbe sétáltunk meg egyéb érdekes játékokkal töltöttük az időt, amik Anita kreativitását bizonyitották :))

Csenge aranyos baba. Ott a lelke a szemében, amikor nevet, kacag, hozzászól babanyelvén az eseményekhez :) És elég csak rámosolyogni néha ahhoz, hogy a lelke kiüljön az ablakba - a szemébe és ragyogjon egész kis arcocskája :)

Read more...

Túl az Óperencián...

... ahol a madár sem jár. Mert repül. Az ember nem. Pedig kellene. Mert elég körülményes átjutni rajta. Már ha az ember haza akar menni. És éppen arra talál járni...

Hogy kicsit világosabb legyen - a tegnap, szokástól eltérően express busszal mentem hazafelé. 20 perc alatt áltszelte a várost a déli részéből az északiba. Egész jó. És ebben még semmi szokatlan. De utána épp a megálló környékén voltam, mikor jött a troli. Már rég nem utaztam vele, gondoltam, itt az alkalom - egy megállónyit kellett mennem. Aztán végig nyilegyenesen az utcán. Mármint igy számitottam. Már néhány hónapja van, hogy nem jártam azon az utcán, ugyanis munkába más irányba megyek. A buszhoz. Tehát kissé meglepett, mikor láttam, hogy végig az utcán új járdaszegély. Kivül-belül. Az út mellett és az épületek mellett is. Még nem aszfaltozták le, mint másfele, de gondolom, fogják. Tehát nekiindultam.

Az iskola mellett - meglepetés :) A járda teljes széltében - az Operenciás... Néhány száz méteren húzódott végig. S hogy nem feneketlen gödörről van szó - jelzi a középen egy oszlop...

Megkerülni elég körülményes - belül: kerités (nehogy a gyerkőcök megszökjenek a suliból :D ). Kivül vékony szegély, igazi művészet azon végigmenni. Nem volt időm meg kedvem sem kisérletezni. Mellette sár - mármint vizes föld a fák helyén. Nem valami csalogató. Az út mellett pedig egész vastag szegély. Csak épp nagyon magas. S hogy minden tökéletes legyen, az út szélén újabb tócsák. Nem maradt más választásom, mint lehetőleg minnél gyorsabban végigvágtatni a hátulról jövő kocsik előtt. Az úton mármint.

Sajnos nincs az a jó reménységem, hogy az aszfaltozás után egyenes lesz. Vagyis nem fog állni a viz az úton. Tapasztalatból. Az utca, amit naponta többször koptatok, le van aszfaltozva. Frissen. Vagyis néhány hónapja. Új szegéllyel. Egész jó. Egyenes. Száraz időben. Azonban mikor esik az eső... Nem érdemes a tócsákat kerügetni. Kár a fáradtságért. Mert szinte lehetetlen... Szerencsére nem merül bele a láb bokáig. Legalább annyi...

Read more...

A nagy kérdés: hogyan lehet 2 gépen egyszerre dolgozni ???

Mármint számitógépen. Kettőn. Egyszerre.

Hát erre a válasz: egyszerűen. Mint például én.

Nincs most kéznél szögmérő, hogy megmondjam, hogy kell beállitani őket. Mármint a képernyőket. Mindenképp úgy, hogy kényelmesen rá lehessen látni mindkettőre. Egyszerre, persze.

De ha az elején akarom kezdeni, akkor mindenképpen megemlitendő, hogy egy hoooszúúúú asztal kell hozzá. Az enyém lehetne hosszabb is. A gépek lehetőleg lent, az asztallap alatt tartandóak. Mindkét végén egy-egy.

Fent, az asztalon 2 képernyő. Meg 2 billentyűzet. És 2 egér. Lehetőleg különbözőek. Mármint a szinük, hogy az ember össze ne tévessze őket. :)

Hogy tökéletes legyen az összhang, az asztalon kell helyet kapjon még néhány "apróság" is. Mint például telefon. Meg ceruzatartó. Meg lyukasztó. Meg minden egyéb ilyen jellegű dolog.

És mikor az ember belemerül a munkába még jön néhány füzet, lap, miegyéb mellé.

Lehetőséghez mérten a személyes szekrénynek más hely találando, mint az asztallap alatt, mint általában szokás. Csak a személyes kényelem érdekében ajánlott. Tapasztalatból beszélek. Még jó, hogy kerülnek megértő kollégák is, igy az ember kicsit fellélegezhet...

Néhány részlet még a használathoz...

Kell még egy szék is. Amire az ember ül. Lehetőleg kerekes. És háttámlás.

Egy kis gyakorlat szükséges, amig az ember belejön, milyen mozdulatot kell tennie ahhoz, hogy néhány kerékfordultával a szék a megfelelő pozicióba kerüljön a másik gép kényelmes használatához. :) Én már belejöttem. Nem nehéz. Megéri megtanulni :)

És persze, mint minden munka, ez sem kalandmentes. Mármint a 2 gép egyszerre való használata.

Csak egy egyszerű példa álljon itt. Az ember feje búbjáig tele van munkával. Belemerül az elmélkedésbe, megoldás keresésbe. Gondolom ismerős helyzet. És ugye, kihasználja az előnyöket, hogy 2 gép is rendelkezésére áll. Vagyis egyiken dolgoznia kell. A másikon meg megnyit egy, a megoldáshoz létfontosságú információkat tartalmazó dokumentumot (persze, nem erre kell a második gép, de minthogy állandóan váltogassa az ember a nyitott doksikat, inkább megmozditja a fejét, hogy meg nem meredjen egy pozicióba).

Szóval nekifog dolgozni. Belejön. De nagyon. És szokás szerint: keze az egéren. A másik képernyő sarkán kandikál egy fontos infó - fele, persze. Mi sem egyszerűbb? Egy mozdulás, és máris előgördül a hiányzó rész... Persze, a baj csak az, hogy valami nem működik... Ezúttal. Sehogysem akar. Nem és nem...

És akkor hirtelen meggyullad egy kis lámpa... a megvilágosodás... a másik gépnél is van egér... :)

Read more...

Fénysugár

Felhők között: parányi rés.
Besüt a fény az ablakon
- maroknyi fénysugár...
Felkeres.
Arcomba néz.
És jön velem.
Kisér.
(Letűnt az égről.)
Szivemben van.
Fénysugár.
Nemcsak maroknyi...

2007. február 28, Temesvár

Read more...

Egy (nem)(szokásos) (munka)nap...

Ma reggel, szokás szerint, a telefonom ébresztett. Vagyis próbált. Én meg meggyőzni akartam, hogy hagyjon még aludni. De ő kitartóan ébresztett. Újra meg újra. Pedig épp akkor volt a legédesebb az álom, szokás szerint. Végül - mi mást tehettem? Megadtam magam... Kikászálódtam az ágyból. Nem volt könnyű, főleg mikor az ember szokástól eltérően szabadnap után van. Mint például én.

Nem részletezem a kora reggeli teendőket. A szokásosakat...

Végül hamar összekapkodtam a vinnivalókat (és nem maradt itthon semmi létfontosságú dolog!) és elindultam. Apummal, mint reggelként az utóbbi időben. Együtt a buszmegálló felé. Ugyanis együtt szoktunk menni a munkába. Mármint az első busszal. Mert én kettővel megyek.

Elképesztően hamar beértem. A gép elé. Rendszeres időközönként jelszót kell cserélni. Mint például ma. És tiszta véletlenül, épp ma kellett egy újabb verzióját felinstalálni az ablakoknak. Vagyis a windowsnak. Szóval ahelyett, hogy az elmúlt napok alatt felgyűlt fontos - sürgős maileket olvassam, ilyen fontos apróságokkal teltek az első percek. Volt belőlük jónéhány.

De ugye, az idő drága, igy mig a gépem számomra használhatatlan volt, munkatársnőmmel az utóbbi napok eseményeit tárgyaltuk meg. Vagyis a hétvégét. Ami számomra 4 napos volt :) És szokás szerint, problémák voltak, persze, hogy péntek délután :D Még jó, hogy nem voltam munkában...

Szóval, végre túl voltam ezeken a kezdő akadályokon. Mindkét gépem használható volt. Mert annyi van belőle. Amin dolgozom állandóan, mármint. Igy nekifoghattam olvasni. A maileket, persze. Nem is volt feltűnően sok. És természetesen a közelgő megbeszélésre kellett raportot küldenem. Majdnem elfelejtettem - nem csoda...

A megbeszélés kellemes volt. Beszámoltam az elmúlt napok tevékenységeiről. Vagyis arról, amit nem csináltam. Pontosabban hogy képzésen voltam. Meg szabadságon. Meg azért munkában is. És elintéztem egy pár fontos - sürgős dolgot. Tényleg. :)

Aztán egyik korgó gyomrú munkatársam ajánlatára ebédelni mentünk. 11 óra után. Mert persze 20 perc kellett, mig a csapat összeállt :) És nekem nagyon az volt az érzésem, hogy hétfő van. De persze kedd volt. Vagyis van :) Erről felvilágositottak a többiek. (Megjegyzem, hogy ez szokásos kérdés nálunk. Valaki mindig elnézi a napokat. És teljes meggyőződéssel vannak általában csütörtökön, hogy péntek van :D Ritkán forditva is :) )

Ebéd után aztán végre nekiláttam én is valami olyasmit is tenni, aminek több látszatja is van. A munkában persze. Egy kijavitott hibát teszteltem. Működött. Rendesen. És újabb hibát találtam. Ezúttal nem az én részemen. Még jó :)

De kedves munkatársaim gondoskodtak arról, hogy ne örüljek túl nagyon. Vagy túl sokáig. Találtak ők nekem hibát. Vagyis amit én kell majd kijavitsak. Vagy megjavitsak. Szóval nem fogok unatkozni. :)

A legfontosabb eseményekről is értesültem. Mint rendesen. Ugyanis a többiek megbeszélik. Vagy beszélnek róla. Vagy elküldik, hogy én is olvassam. Nemcsak én mármint, hanem mind. Ebben az az előny, hogy a legfontosabb, legérdekfeszitőbb dolgok eljutnak hozzám is. De nem kell nekem minden újságot végigböngésznem ehhez :D Egész jó :)

Igy telt el az idő. Közben igyekeztem nem elfeledkezni magamról, illetve belefelejtkezni a munkába. Ugyanis kedd. Vagyis ifi.

Ez alkalommal gyalog mentem a gyüliig. Nem is volt rossz. Hűvöskés, de kellemes idő volt. Profi volt sétálni. Tényleg :) Ajánlom másnak is! Máskor is!

Ahogy beléptem az udvarra, egy érdekes dolgon akadt meg a szemem. Egy dión mármint. Rendes dió volt. Februárban. A fán. Hogy pontosabb legyek, egy odúban. Vagyis egy üregben. Ahol valamikor régen egy vastagabb faág volt. Amit kivágtak.

Szóval ifin - a társaság nagy része korcsolyázni ment. Igy az ifit elhalasztottuk szombatra. Kivételesen. Az úton hazafele már hideg volt. Pedig nem a korcsolyázás után jöttem.

Amint a megállóba értem, hamarosan megjött a busz is. Kedves volt tőle. A középső ajtónál kivételesen egy utca-ember ült a lépcsőn. Rendületlenül. Szerintem csak a melegben akart lenni. Mert nem szállt le. Sehol. Legalábbis ameddig én a buszon utaztam.

Egy kevés gyaloglás várt még rám. Felfrissitő a hidegre forduló időben. Igy értem haza. Ma. Este.

Na jó, ennyi elég a mai napból. Az este azért még nem ért véget... :)

Read more...

Ki vagy?

Aki voltál
s
aki lehetsz,
akivé leszel
a VAGY után

2007. február 26, Temesvár

Read more...

Mindenkor örüljetek...

Ma van 5 éve a balesetemnek... Isten velem van azóta is. Ezeket a sorokat akkor irtam, de aktuálisak...

Mindenkor örüljetek!

Börtönből írták:
„Örüljetek az Úrban mindenkor”
Fehér kórházi ágyamon
jutottak eszembe e sorok:
„Örüljetek... ismét mondom
örüljetek”
E falakon kívül rohan az Élet.
Mi is sodródunk vele,
észre se vesszük, ahogy
futnak a napok,
s nekünk nincs, jaj,
nincs időnk örülni.
Vár a munka, a barátok,
az elkezdett levél,
a be nem fejezett takarítás,
a ki tudja, mi minden.
Nincs időnk örülni semminek,
hisz rohanás az élet
és drága az idő.

„Örüljetek az Úrban...”
Kórházban fekve
kóstolgatom e szavakat
s belémhasít a „MINDENKOR”.
Lehetetlent kérnél tőlem, Uram?
Örülni most, e fájdalmak
között is?

Kezed védett eddig is.
Célod van ezekkel a
percekkel is.
S míg a következő
lépést meg nem mutatod,
ezt a leckét tanulgatom
e kórházi ágyon, Uram:
„Örüljetek az Úrban
MINDENKOR,
ismét mondom:
ÖRÜLJETEK!”

2002 február 18

Read more...

Pedig mi azt hittük...

Bár az év már több, mint egy hónapja elkezdődött, gondolom, aktuális még...

Pedig mi azt hittük...

Új évben, mint új nap reggelén – indulunk az útra, mint régen, ketten, Emmaus felé. Csak épp az úticélunk más. Vagy mégsem? Saját kis Emmausunk vár s mi baktatunk felé szomorúan, megvalósulatlannak látszó vágyaink terhe alatt. Ó igen, idézzük magunkban újra a múltat... Felrémlik még talán a gyermekkori rózsaszín álmok bucka a napsütésben. Boldog várakozásunk is, mely a valóraválást leste, fiatal lelkesedésünk, hogy hátha, mégis...
Mára nem maradt más belőle, csak egy fájó, nehéz “Pedig mi azt hittük...”, “Ó, mi abban reménykedtünk”. Árnyékok takarják már a szép, boldogságot igérő vágyat. És megyünk... egyedül talán. Lehajtott fejjel rójuk az utat – merre is? Amerre visz. S közben fel-felemlitjük egymás előtt, hogy nem sikerült, nincs már remény...
De közben – valaki ránkköszön. Rákérdez horgasztott fejünkre, nehéz szivünkre. Észrevétlen is ömlik belőlünk a szó. Ő pedig kisér az úton. Lassan-lassan felnyitja szemünk. Rámutat nélküle szövögetett terveink szakadozó fonalára. Kopottas, örömöt igérő pillanatok helyett valami mást kinál – valami sokkal értékesebbet – Őt magát... Más fénybe helyez mindent. Felnyitja szemünk a reményre. Öröm bújkál már körülöttünk, madárdal csendül, élet pezsdül. S közben észre sem vesszük, amint megérkezünk. S Ő búcsúzni készül...
Maradj – Te, ki felnyitod tekintetünk s a “pedig mi azt hittük...”-ről magad felé emeled. Jöjj velünk tovább! Az út még nem ért véget. Engedd meglátni terveid szépségét. Hogy ne saját elképzeléseink foglyaiként éljünk. Hisz új év van. Új reménnyel engedj továbbmennünk. S te jöjj, maradj velünk!

Read more...

Ma reggel...

... a felkelo nap sugarai kisertek az uton, bar az eget felhok boritottak. A sarga feny bevilagitott a kis utcacskakba, bevilagitottak az ablakokon, visszaverodve onnan...

Read more...

A szabadulásért való poharat felemelem...

Az élet változásokat hoz magával. Egyikről versben is megemlékeztem...

A szabadulásért való poharat felemelem...

Igen - szabadnak hittem magam
pedig féltem nyiltan mások szemébe nézni...
Féltem, hogy meglátják bennem azt,
amit rejtegetni probáltam.
Az elméletet tudtam: megbocsátottál,
mégis magamnak nem bocsátottam meg
és nem fogadtam el igazán azt,
ami teljes szabadulást hozott...

Azt hittem, megértesz, ha bizonygatni akarom,
hogy én nem érdemlem meg a bocsánatot,
bár szükségem van rá, s Te felkináltad...
Úgy éltem, mint egy fogoly,
aki azt hiszi magáról, hogy szabad
és megpróbálja elrejteni láncait -
higgyék mások is, hogy elengedték...

S Te jöttél, Uram...
Megleptél - szembeállitottál önmagammal
és megértetted velem, hogy Te már rég
megbocsátottál - teljesen, örökre.
Megmutattad, hogy én vagyok rabtartóm,
pedig Te már felszabaditottál,
elengedted minden tartozásom...

Köszönöm, a szabadságot amit adtál -
hogy mosolyoghatok, derűs lehet az arcom,
mások megláthatják bennem a Te fényedet...
Köszönöm, hogy felemelhetem feléd
a szabadulásért való, hálával teli poharat!
Mert betöltöttél azzal, amit szomjaztam
- nem egy pillanatra csak, hanem örökre,
szereteted miatt, amely megbocsátott...

Uram, szivem csordultig van veled,
ahogy jelenléted betöltött és azóta
minden pillanatban kisér,
ahogy erőt ad, amely továbbmarad...
Köszönöm, hogy most már mindenkinek
nyiltan, félelem nélkül és bátran
szemébe nézhetek...

Már nincs mivel vádoljanak -
Te eltörölted minden bűnömet,
gyógyulást adtál sebző lelkemnek
és most már tudom: szabad vagyok!

(2005 november 16. - Temesvár)

Read more...

Szeretet...

"A szeretet, amelyről én beszélek, nehezen veszíti el a türelmét, törekszik mindig építő lenni. Nem birtokló, nem az a legfontosabb számára, hogy jó benyomást keltsen, és nem is dédelget elrugaszkodott gondolatokat saját fontosságáról. A szeretet jó modorú, nem törekszik önző haszonra. Nem sértődös. Nem tartja számon a rosszat, sem nem kárörvendezik mások gonoszságán. Ellenkezőleg: együtt örül a jó emberekkel, amikor felülkerekedik az igazság. A szeretet nem ismer tűréshatárt, bizalmának soha nincs vége, reménysége soha nem lankadó, a szeretet túlél mindent. Igazából a szeretet az egyetlen dolog, amely akkor is megáll, ha már minden más romba dőlt."

Read more...

Az élet - ajándék

Ma, ha visszanézek az életemre azt kell elmondanom, hogy ajándékba kaptam...

Pontosan egy hónap múlva lesz 5 éve a balesetemnek. Szóval - az életem ajándék :)

Teljes életet szeretnék élni. Olyat, amely ad. És naponként kihasználni a lehetőséget - az ajándékba kapott perceket...

Örülök a barátaimnak. Az együtt töltött időnek. A nevetésnek és kellemes emlékeknek. Ma sokan eszembe jutottak és kiváltság ismerni őket. Gazdag lett tőlük az életem.

Read more...

Gondolatok

"Csak annak szabad fájdalmat okozni, aki gyógyitani is tud. Ezért jó lelkiismerettel csak a szeretet okozhat fájdalmat. De neki szabad és kell is, mert az igazi szeretet nem szentimentális és sajnálkozó, hanem erős és bátor."

"Uram, köszönjük, hogy Te a szükségeinket elégited ki és nem hagyod magad a kivánságaink által félrevezetni."

Read more...

2007

Új év, új lehetőségek. Fontos és sürgős dolgok hacolnak elsőbbségért. És közben az jár a fejemben, hogy "Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre" (2 Kor. 3:18)

Read more...