Töredékek...

>> 2007. április 20.

Csillaggal nekieredtünk a botanikusparknak. Persze fotózni :D

énekesmadár. beállt, hogy lefotózzuk :)

labdarózsa. már nyilik.

árvácska

paszulyfa. mi igy neveztük el... hivatalos neve ismeretlen. számunkra :D ha esetleg valaki tudna segiteni...

kék virágos fa...

tegnap minden "friss" hirről néhány órás késéssel értesültem. szóval időben :D nem részletezem, hogy telt a napom. tény az, hogy 3kor azt kivántam, hogy bárcsak este lenne és lefeküdhetnék aludni egyet. pedig ilyesmi nem szokásom... mindenféle nemvárt kérdésre kellett válaszolnom. és mindegyik egy nagy darab felelősséget vállalt a nyakamba. a többi mellé. szóval, igazán nem bánom, hogy a nap csak 24 órából áll. és a munkanap 8ból. bár most több lett belőle...

örömmel vártam a pillanatot mikor a kedves vendégségbe jött főnök bácsi elhúz innen mellőlem. nincs semmi bajom vele, főleg amikor nem tesz fel nekem mindenféle kérdéseket. :D végül jobbnak láttam, ha én párolgok el :)

holland kollégáim munkanapja 6 órából áll. na, nem bánnám ha itt is igy lenne, legalábbis most biztos nem...

Madárnyelv

>> 2007. április 18.

az eszperente nyelvről (fekete ég ékes vele bevetése :) - avagy csillagé :)) ) eszembe jutott a madárnyelv. emlékszem, néha megszólaltam madárnyelven, és senki nem értette mit mondok :). általában ez volt a mondat, amit előszeretettel idézgettem: "teve tuvudsz ívígy beveszévélnivi?" (a lényege az, hogy minden magánhangzó után oda van téve egy szótag, amely a "v" betűből és az előző magánhangzóból áll). Csak az utóbbi időben nem igazán volt kivel gyakorolnom. jó lenne ráakadni valakire, akit bosszanthatok ilyesmivel :). vagy akinek van elég energiája ezen az "idegen" :)) nyelven velem társalogni. ki akar társulni? ;)

Bíbor-ország

>> 2007. április 17.

Megtetszett ez az elnevezés. A Bibliai bibor cimű cikkben olvastam róla (www.felfedezesek.hu -n, nem tudom miért nem akar menni a link). Felhivta a figyelmemet erre-arra.
A bibor a gazdagság, fenség jelképe volt.
A szent sátorban is helyett kapott a bibor. Aztán a szent sátor felszerelését bibor ruhákkal takarták le szállitáskor.
Isten jelenlétét (vagy az azt jelképező dolgokat) bibor vette körül. Vagyis gazdagság. Fenség...

Elgondolkoztatott egy dolog...
gazdag Atyám van és én mégis annyiszor szegényen élek.
kérhetnék tőle örömöt. de megelégszem azzal, amit váltakozó érzelmeim nyújtanak...
adna nyitott szemet, fület. de megelégszem annyival, amennyire maguktól nyilnak...
kinyújtott kezem tele lehetne tartalommal. adni másoknak is. de én csak üresen tartom mások elé...
kérhetnék annyi-annyi mindent... de én fukaron magamnak tartogatom a szavakat... talán a vágyat is...

Anagrammák

>> 2007. április 16.

Köszi csillag, jó ötlet...

ime néhány anagramma a nevemből:
adag kernyai néni
adni agyar nénike
adni aranyi égnek (mit?)
adni érne nagyika
agya nénike randi :))
akad innia regény (aki megkóstolja, majd szóljon, milyen)
akarni igyad néne
akna igénye randi :)))
aninai érdek nagy
anyagi derék inna
aradi nagynénike (nekem nincs. tudtommal...)
édeni inga kanyar
édeni inga nyakra (vajon kinek kell?)
egyéni kanna riad (ugyan mitől?)
gida nénike nyara (ez megfelelne pld. egy könyvcimnek is...)

Szárnyak...

Zsoltár

136. 26 vers. 26szor "mert örökké tart szeretete"...

eljött ma is. találkozni. velem. mert örökké tart szeretete...

nem elégelte még meg a késésem. türelmes. mert örökké tart szeretete...

nem adta fel. bár bizalmatlan voltam. vagyok. még mindig... mert örökké tart szeretete...

látta félelemtől didergő szivem. újra. mert örökké tart szeretete...

azt mondta: "én vagyok Istened". most is. mert örökké tart szeretete...

tehát: ne féljek. mert örökké tart szeretete...

nem forditott hátat. nekem. mert örökké tart szeretete...

pedig helyében én ezt tettem volna. már sokszor... DE nem tette... mert szeretete örökké tart...

a te zsoltárod milyen lenne?

Az időgép

>> 2007. április 14.

avagy The Time Machine.
hogy miért nem befolyásolhatjuk a múltat? hogy más lehessen a jelen...

"mi nem törődünk a múlttal. mi emléket állitunk..."

igen, néha el kell fogadnunk a történteket, még ha rossz is...

én is szeretném ha ez vagy az másképp lett volna... de mégis - hozott magával olyat is, amit nem adnék fel. vagy el. nem cserélnék. s ha a kettő csak együtt jár? azt hiszem, nem bánom, hogy nem befolyásolhatom a múltamat...
mert a jövőmet igen...

"mindenkinek megvan az időgépe. ami visszafele visz, az az emlék. és ami előre visz, az az álom..."

Rózsaszin virágszirom...

>> 2007. április 13.

Ma 5 éves ez a vers...

Virágszirom

Küldsz-e próbát anélkül,
hogy felkészitenél rá?
És megengedsz-e valamit
cél nélkül?
Volt, mikor siettem,
nem láttam-hallottam semmit.
Ma már csak sétálni tudok.
Rózsaszinű virágszirom perdül elém.
Az úton több is fekszik
sárba taposottan.
Nem lázadnak, pedig
kemény cipők súlya
nyomja őket
újra meg újra...
Reggel volt. A gépkocsi
vezetője nem vett észre.
Kórházi ágyon ébredtem,
lábam-kezem sajgott.
Este álltam csak fel,
lassan engedtek a lábaim.
Próbát küldtél,
s most mig ballagok,
megmutattad a virágszirmot.
Bár lehetnék kezedben
néma virágszirom...

(2002. április 13., Temesvár)

Cim nélkül most...

tegnap csak rügyek... most levelek integetnek a faágról...

élet és halál találkozott...

a tegnap a folyosón vártam. kórházban. ugyanabban. azt hiszem, 5 éve nem jártam ott...

eszembe jutott a hol-vagyok kétségbeesése a fehér fal láttán. a mi-lesz-velem érzése. a fáradtság és nem-alvás keveredése. meg hogy végre jó felállni és kimenni kicsit. ha bizonytalan lábakon is. és lassan. sajgó mindenemmel. a mégis-hogy-történt kérdése. a fény-hang-fájdalom együttese. az ismeretlen arc a tükörből visszanézve...

az emlékek megleptek. körülzsongtak.

az élettel találkoztam... még kaptam egy esélyt. akkor. nem lettem letaposott virágszirom...

meg egy lehetőséget. meg még egyet. azóta mindig újakat... nem tudom, miért még újra egyet...

Memória

>> 2007. április 12.

Már nem szükséges megjegyezni n telefonszámot - megteszi helyettünk a kis mütyür...

Néhány létfontosságú dolgot, persze, memorizálni kell, de az elenyésző...

Hát rájöttem, nem éppen igy van... Mindig is jó volt a memóriám - ha jól emlékszem :)

De az utóbbi időben kevesebbet gyakoroltam a különböző számok-miegyebek megjegyzését. Az este majdnem kétségbeestem, mert azt hittem, túl jól elraktároztam magamban néhány fontos számjegyet. Pontosabban azok kombinációját. A helyeset. (De ma kiderült, nem kell pánikba esnem. Egyelőre...)

Telefonszám, cim, meg ilyenek. Régebb sokat jegyeztem meg. Néha anélkül, hogy különösebben akarjam. Egyszerűen bennem ragadt.

Valami logikát találok általában ha észben kell tartsak ezt-azt. Elég jól működik.

Még mindig tudok kapásból vagy 5 cimet, legalább 5 telefonszámot (meg még vagy kettőt, ami nem érvényes - már). Nem beszélve mailcimekről meg ilyesmiről. Van még vagy 5 számkombináció - ilyen-olyan azonositók (C.N.P. meg miegyéb).

Megjegyzendő van bőven: mailcim(ek) jelszóval, bankkártya-jelszó meg egyéb ilyen "apróságok".
(Még azt mondják, hogy nem kell annyi mindent megjegyezni - modern tehnika... Mert ugye, titkositva minden... )

Egy kis statisztikát készitettem arról, amit ajánlatos nem elfelejtenem (éppen mostanság): legalább 9 különböző azonositót használok 12 különböző jelszóval, és ezeket 19 különböző helyen veszem igénybe...

Na, ezt tessék észben tartani!

Jó volna...

megmártózni a napsütésben. és továbbragyogni azt...
szavakat találni. kimondani a megfogalmazatlant. ami ott lüktet. bent. mindenkiben...
lefesteni a madárröptét. beszivni a dalt. belekóstolni a szépségbe...

valami értéket hagyni magam után a múló pillanatban...
kincsre ráakadni. legyen mit továbbadni. és megtalálni azt is, kinek...
hasznosnak lenni. a kötelesség mögött kedvtelést találni...
a megszokottban újat felfedezni. valami lelkesitőt...

Jó volna végre értelmesen élni... az időt megtölteni... nem várni, hanem kihasználni. a pillanatot. most. és most is...
nem más véleménye miatt. vagy szerint...

végre szabad maradni... az életre...

Jó lenne nem itt megállni... hanem megtenni is... vajon lehet-e?

Halak

>> 2007. április 10.

Ma a halállomány felszaporodott 5ről 25re. Egy zacskóban érkeztek az új társak. Vannak köztük neonok is :)

Meg valami börtöntölteléknek elkeresztelt halfajta :)) (a név a kollegáimtól származik). Barna kedves kis halak, fekete csikokkal, szóval megérdemlik a nevüket. Együtt vannak állandóan mind a 6an. Illetve 5en, mert egyikük mindig lemarad. Hivatalos nevüket nem tudom. Vagyis de: tetra.

Szóval most van összesen van 6 halfajta a néhány növény társaságában: 6 neon, 6 tetra, 6 gupi, 5 xifo (ebből 3 piros, 2 fekete) és 2 szanitár hal. :)

Mindenre van erőm...

W. Page Pitt. Ma reggel olvastam róla. 5 évesen elvesztette látása 97%át. Elutasitotta, hogy vakok iskolájában tanuljon. Részt vett iskolája baseball és fotbal csapatában. Kollégiumot is végzett. Elismert professzor lett.

Egyik diákja megkérdezte tőle, hogy mi a rosszabb: vaknak lenni, süketnek vagy kéz/láb nélkül élni? A válasz egyszerű volt: Egyik sem. Az igazi fogyatékosság a letargia, az önsajnálat, a felelőtlenség, az ambició hiánya...

Mert nem a körülmények, hanem az én hozzáállásom. Nem a probléma, hanem a gondolkodásmódom...

Mert "mindenre van erőm". A Krisztusban.

"Amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős". A Krisztusban.

Csak Benne. Hogy ne az én erőm látszodjon...

Pam-pam-pala-pam :)

>> 2007. április 8.

Ez volt ma délután itt a sláger. Lassan azon kaptam én is magam, hogy "1 kártya-pam-még 1 kártya-pam-tetejére még 1-para-pam" :)
Ime a végeredmény:

Megnyilt szem...

>> 2007. április 7.

Ha felnyitod a szemem...

meglátlak
a bujkáló neszben
a csendben
a mosolyban

felvillan
kicsillan
előkerül
élő fényed

hogy itt vagy
túl a
bezárt ajtón
kizárt világon
közel jössz
egész közel...

Mert itt vagy.
Már látlak is...

(2007. április 5, Temesvár)

Homokfirkák

"Hitelességed nem azon múlik, hogy sikerül-e bebizonyitanod az embereknek és Istennek - hangjegyekkel, festékkel vagy tollal - hogy nem vagy akárki. Inkább azért imádkozom, hogy felismerd, hitelességed abban áll, akivé Krisztusban válsz életed során, s azért alkotsz, mert leküzdhetetlenül tör elő belőled a vágy, hogy a tőled telhető legjobban formálj meg valamit, amit azután illatos olajként Jézus lábára önthetsz. Művészetünk akkor hiteles, ha azért igyekszünk legjobb tudásunkkal és minden erőfeszitésünkkel alkotásokat létrehozni, hogy kifejezzük Jézus iránti megbecsülésünket.
Ne feledd, hogy Isten a semmiből is képes elgondolni és létrehozni valamit. Ebben az értelemben Ő az egyetlen, aki megérdemli az Alkotó nevet. Mi legfeljebb kreativak vagyunk, azaz csak valami olyasmiből kiindulva tudunk alkotni, amit valaki más elképzelt és létrehozott - akár más művészek, akár maga a Teremtő. Ez annyit jelent, hogy a műved nem annyira eredeti, mint amennyire egyedi.

Harold M. Best"

Idézet innen:

... most olvasom...

Nagypéntek és szövetség

>> 2007. április 6.

Az utóbbi néhány hétben a szövetség témakörét tanulmányoztam. Rendkivül érdekes dolgokat fedeztem fel. Egyszerüen szavak nélkül maradtam sokszor látva mit is jelent ez a sokat emlegetett szó... Ez át és megreformálta azt, ahogy az Istennel való kapcsolatomra gondolok azóta...

Az egyik gondolat az, hogy a két fél, aki szövetséget köt, felvállalják, hogy megvédik a másikat. Ott van például Jónatán és Dávid. A két barát. Akiket szövetség is kötött egymáshoz. Jónatánnak majdnem az életébe került, hogy Saul szándékát megtudja. De Dávid életét megmentette. Mert a szövetséggel ez (is) jár.

Aztán jött Jézus. Odaadta az életét, hogy megvédje a miénket. Az itélettől. Haragtól. Amit érdemeltünk. Átvállalta. Megtartotta a szövetséget... Mert mindig hűséges marad...

Húsvéti bazár

>> 2007. április 5.

Ma 2 órát tart a húsvéti bazár. Az egyik suli diákjai készitenek mindenféle ünnepi készitményeket, aztán azokat összegyűjtik és meg lehet vásárolni őket. A pénz az iskolához jut vissza aztán. Karácsonykor is volt. Meg az azelőttin is. Húsvétira még nem emlékszem.

A karácsonyi vásárfia még mindig az asztalomon van. :)

Egy 4 tobozos kis koszorúcska piros kis hegedűcskével felszerelve, masnival ellátva. Meg egy hótól roskadozó drótfácska.

Tudom, tudom, a karácsony már rég elmúlt, de azért jól elvannak még az asztalomon. Nincs szándékomban eltenni onnan... :)

A mai szerzemény pedig: egy papirvirágos faág. Nagyon aranyos. Néhány ötletet is loptam még :)

Vércsoport

>> 2007. április 4.

Néhány érdekes info itt. A vércsoport megváltoztatásáról is szó esik.

Délidőben

>> 2007. április 3.

Mi lehet a legmegfelelőbb beszédtéma ebéd közben? Nem fogjátok kitalálni... :D A böjt... Ami kedves munkatársaim szerint: felesleges, nem kéri senki, stb.

Ebéd utáni csendes pihenés és munkára összpontositásomat félbeszakitották egy villám-telefonnal, hogy mehetnék holnap képzésre? Hogy kiderüljön, már részt vettem rajta tavaly. :) Tehát lenyugodtam, semmi pánik, holnap is itt ücsörgök majd ebéd után friss levegővel a tüdőmben (már amennyire friss lehet az udvarból). Újra nyugalom van...

Az est termékeiből...

>> 2007. április 2.

Az ünnepre: kékben, halvány-zöldben vagy akár kellemes sárgában...

Végre elkészült :)

Az élet csodaszép

avagy It's a wonderful life.

Ajánlom mindenkinek megnézni. Fehér-fekete. 2 órás. Pontosabban 2 óra és 4 darab percet tart.

Rájöttem, hogy a körülöttem levők nélkül az élet szegényebb lenne. Köszönöm, hogy vagy:

1. aki együtt örülsz velem

2. aki mosolyt csaltál az arcomra akkor is, amikor könnyeim csorogtak

3. aki bátoritasz, felnyitod szemem

4. aki megtanitottál mosogatni - morgás nélkül :)

5. akivel együtt örülhettem

6. akihez kedves emlékek kötnek

7. aki szinesebbé tetted, teszed az életem

8. aki olvasod soraimat és ezt jelzed is

9. aki egyszerűen: vagy :)

Milyen lenne az élet nélkülem? Mi az, amit nekem kell megtennem? Hmmm...

"Ne feledd: az az ember, akinek vannak barátai nem fölösleges!"

Az élet csodaszép... :)

Ház a tavon...

>> 2007. március 30.

avagy The Lake House.

A sógorom ajánlotta. Hogy ez olyan lányoknak való film. Hát eldöntöttem, megnézem. Azért, hogy lássam, mi való lányoknak :)

Most néztem meg. Van néhány dolog, ami hiányzik, hogy összeálljon bennem a kép. Arról, ami történt. Hogy akkor végül mégis hogy találkoztak, ha 2 év különbséggel éltek ugyanazon a helyen? Ezt magyarázza meg nekem valaki...

De különben klassz volt. A múlt és a jövő keveredett egymással, ki kellett hámozni, mi mikor van. Lehet, hogy később beugrik, mi a kulcsa az egész storynak...

Én azért nem laknék egy üvegházban a tavon.

Ajtó - ami nyitva maradt...

>> 2007. március 29.

"A boldogság néha olyan ajtókon érkezik az életünkbe, amelyekről nem is tudtuk, hogy nyitva felejtettük őket."

Az estéből...

jó volna dalra hangolódni... de valahogy nem megy... egyedül...
römi partik a kedves megjegyzésekkel: "most már én is lepapolok, jó?" :) vagy "ugye megmondtam, hogy most én nyelek?"
bégetést lopni a teherautóból... bárányszinű alak fekete foltos fejét megcsodálni...
fogászillatot árasztó bácsi ült mellém. a buszon. később hátulról alkoholt idéző szag áradt. (a fogászatot jobban kedvelem)
betekinteni a meleg hangulatot árasztó osztályterembe. az emeleten állt üresen...
árnyékot űzni a hosszú utcán végig...
belealudtam az éjszakába...

Ajtó

>> 2007. március 28.

Nyilik az ajtó. Az oszlop mögött odalátni. A hátam mögöttit csak hallani...

Valaki jön. Vagy megy. Akár az életünkben...

Ajtó-lesés... nyitott rést pásztáz a tekintet...

Mire is várunk?

Azon gondolkodom...

>> 2007. március 27.

miért is számoljuk az életet a nagy, grandiózus pillanatokban? Nem lehetne autó alatt lapuló kiscicában szépséget látni? Vagy fárasztó munkanap után hazafelé rácsodálkozni egy kivillanó fénysugárra? Csak a várva-várt események hozhatnak dalt?
miért nehéz nekivágni a kihivásnak? Hol lapul bennünk a bátorság, mely néha kidugja fejét a nem-várt pillanatban?
miért könnyebb más után alakulni mint egyediségünket élvezni? Ahogy valaki mondta: egyedieknek születünk, de másolatként halunk meg...
miért nehéz beismerni, ha tévedünk? Holott elismerjük, hogy messze állunk a tökéletességtől...

"Az élet az, ami történik miközben várod, hogy megkezdődjön az élet."

Irni kellene...

valamit. másoknak. magamnak?
szavakat keresni. megformálni. vele felnyitni a szemet. valamire, amit más is megnéz. de nem lát...

üzenni kellene. valamit a végtelenből megragadni. hogy szárnyra kapjunk.
alkotni volna jó. a boldogságot belelopni a pillanatba. a napfény csillogását elkapni. virágszirmot is megcsodálni. mosolyt osztogatni.

szépséget termő könnyeket törölni...

esőcseppek tükrébe belenézni. önmagunkra végre rátalálni...

irni kellene...

A bölcs ember

>> 2007. március 25.

Egy 92 éves kicsi, idős ember, szépen megfésülködött, megborotválkozott, felöltözött, és reggel 8 órakor elindult az idősek otthonába.
70 éves felesége nemrég hunyt el, s ezért úgy érzi, muszáj elhagyni házát.

Az idősek otthona előterében várakozik, s ránk mosolyog mikor azt mondjuk neki, hogy kész a szobája.
Miközben a lift felé tartunk, röviden elmondom neki milyen is az ő kis szobája, elmesélem neki azt is milyen színű a függöny és az ágytakaró.

-"Nagyon tetszik", s lelkendezik, mint egy 8 éves kisgyerek, aki most kapja meg élete első szobáját.
-"Kedves Mihály, még nem is látta a szobát, várjon egy kicsit. "
-"Az nem baj", közli.

"A boldogság az mindentől független dolog. A boldogságot függetlenül választom. Az, hogy a szoba tetszik-e vagy sem, nem a bútoroktól függ vagy a dekorációtól – az attól függ, ahogy én azt látni akarom.
Én már a fejemben eldöntöttem, hogy a szoba tetszeni fog. A döntésemet minden reggel az ébredésemnél hozom.
Dönthetek úgy, hogy a napomat az ágyban töltöm, és számolom hány testrészem nem működik, mely részeim fájnak vagy köszönetet mondhatok az égnek a testrészeimért, melyek jól működnek.
Minden nap egy ajándék, ha ki tudom nyitni a szemem, az új napra koncentrálok, a szép emlékekre, melyeket az életem során gyűjtöttem össze.
Az öregség az olyan, mint a bankszámlád. Azt veszed le, amit összegyűjtöttél."

Március 25

Pillanatkép

>> 2007. március 23.

Megállóban. Buszt várt. Hazafele. Keze kinyúlt a kabátujjból. Kosárrá görbült. Csepp. A fedezék széléről jött. Újabb után újabb. Várta. Összehúzott szemmel nézett felfelé. Leste. A következőt. Belefeledkezett...

Bár várnálak én is igy, Uram!...

Kisfiú az esőben...
Az ernyőm belerokkant...

Bevált

Reggel, mielőtt még az ablakon kinézhettem volna, tudtam, hogy bevált. Vagyis esik. Minden kétséget kizárt a robaj. A szobám sarkánál. A már 3 emelet magassából lezúduló viztömeg. Az ereszben. Szóval, jól működik az időjárás-jelzőm. Az este is kitartóan jelzett...

Valószinűleg tart az eső. A kezem szerint legalábbis igen.

A fejemen levő "radar" csendes... De elég, ha 1 működik.

Legszivesebben aludnék. Csak hát a munkahely nem a legoptimálisabb hely erre... Valami jó ébresztő kellene. Mert a munkám nem az. Nem mintha unalmas lenne, de msot valahogy nincs ilyen hatással rám...

Időjárás-jelző

>> 2007. március 22.

5 évvel ezelőtt rendkivül pontos időjárás-jelzőre tettem szert. Pedig nem akartam. A lényeg az, hogy kitűnően működött egy darabig. Már nem is tudom pontosan, hogy mikor kezdett bedögleni. Részben örültem neki, másrészt viszont jó volt mindig biztosra tudni: lesz eső vagy sem. De most úgy veszem észre, hogy újra működésbe lépett. Már 1 vagy 2 hete is észrevettem. Szóval - eső lesz :)

Csak egy eset néhány hónappal azután, hogy "megkaptam": sátortábor. Éjfél, épp eltettem volna magam másnapra, mikor beindult a jelzés. Hát bejelentettem a sátorban, hogy 2 nap múlva jön az eső (azóta már nem tudom ilyen pontosan megmondani, mikor jön). Másnap megosztottam a hirt, de nem akartak hinni nekem, hogy ilyen pontosan, előre bejelentem az esőt. De 2 nap múlva pont éjfélkor megkezdődött a vihar. Szóval bevált.

Ezzel kapcsolatban még annyit: valakinek volt radiója. Időjárást is hallgatott. Én 1 nappal hamarabb elhagytam a tábort, mint ő. Elmenésem előtt megkérdezte, hogy milyen idő lesz :))

Szemvizsgálat

>> 2007. március 21.

A mai ellenőrzés rövidebb volt, mint a tegnapi. Sokkal - legalábbis a várakozás bizti. Hamar átestem rajta. Jól látok. Nem is vártam mást.

Az orvosnő próbált meggyőzni, hogy a műtét nyoma megmaradt. A klinikán ahol műtöttek azt mondták, nem fog látszani. Nem látszott - fél éve. Nekik hiszek inkább. Egész profi volt a sasszememet kipróbálni :) Újra. Mert mindennap használom. Kitűnő. Nem tudom, mennyi maradt a 125%os látásomból, de szerintem nem csökkent :)

Séta a cseppek közt

Kiléptem az ajtón. Megcsapott a hűvös esőillat. Csábitott. Nekiindultam. Baktattam. Az ernyőm fedezékében. Hajamba kapott a szél. A fűszálakon vizcseppek dideregtek. A tócsákban karikák ringtak. Eső kopogott felettem. Kitartóan.

Egyszerüen jólesett a villamos helyett gyalogolni. Két megállónyit. Tócsákat kerülgetni. Kifogni a szelet. Nem tudom miért...

Egyetlen esetre emlékszem még, mikor jólesett...

Kiléptem az ajtón. Ugyanazon. Zuhogott. Mehettem volna két megállót (akkor is) - trolival. A buszig. De valahogy nem akaródzott. Életem első interjúja nem hozott felemelő érzést. Hát nekivágtam. Daccolva a széllel, esőcseppekkel. (Mire a buszmegállóba értem, megelégeltem. Az esőt és a sétát együtt. Kissé helyrejöttem.)

Egy hét múlva volt az első munkanapom... :)

Ebéd

>> 2007. március 20.

Nem sokat szoktam beszélni kajáról általában. Nem mintha mindegy lenne mit eszek. De nem vagyok válogatós. Azért van vagy három kaja, amit nem eszek (meg): salátaleves, sütőtök (bármilyen formában) és gomba (bár ezt néha még eszek, de nem sűrűn, és ha lehet, akkor mást választok).

Azonban ami a munkahelyen elfogyasztott ebédeket illeti, a kedvencem a sültkrumpli reszelt sajttal. De nem akárhol. A gyiroki úti kajáldában. Csak ott fincsi.

A többi ebéd általában jó, de semmi különös, emlitésre méltó, néha éppen csak elfogyasztható...

Na, de nem is erről akartam irni, hanem a mai ebédről, amit a kantinban ettem. És kivételesen kiváló volt! Pirét vettem. És mellé csirkehúst meggyszósszal. Négy szem meggy is járt hozzá. :). Kitűnő volt, jólesett. A savanyúság nagy része megmaradt, mert a szósz izét akartam inkább élvezni. Máskor is ettem már olyat különben. És jó szokott lenni. Most is az volt. Káposzta reszelt répával. Utána pedig finettis palacsinta következett... :)

Na jó, befejezem. Fotóm nincs róla. Igy mindenki képzelőerejére bizom, hogy mennyire lesz éhes :)

Megyek, inkább dolgozom... Úgyis mindjárt ellenőrzésre kell mennem. Orvosira. Hogy dolgozhatom-e tovább. Vagy sem...

Egyre szebb…

Egyre többször mondom: «Nem tudom.»
Egyre többször:«Nem értem.» «Furcsa ez.»
Egyre gyakrabban kémlelem tanácstalan,
a kéklő messzeségeket.

Mégis, az élet egyre szebb,
közelléted egyre kedvesebb.
Kegyelmed is egyre gazdagabb,
És én egyre kevésbé értem magamat,
és egyre kevésbé szeretetedet,
Miért ily gazdag, miért, hogy így szeretsz?
Isten, én Istenem, én Atyám,
Egyre szebb az élet,
És én egyre csak várok Rád.

(Papdi Eszter verse)

Hunyad

>> 2007. március 18.

Újra Hunyadon jártam. Már elég rég voltam utoljára, de mindig szeretek visszatérni mamáékhoz, meg a sok szép, kedved emlékhez.

Már nem az a füstös város, amit gyerekként láttam - már messziről látszott a szines ég, ahogy közeledtünk. Ma már a gyár nem fújja a reggeli hatot, nem füstölnek a kémények.

De mamánál még megtalálható a doboz, mely mindig tele volt gombokkal:

Vagy amiről mindig mama jut eszembe:

Tavasz van már arrafele is:

Tata törzsvendégei a teraszra járnak most is:

Nem maradhat el a finom rongyos-palacsinta sem, mama szpecialitása. Itt készül:

Hivatlan látogatók

>> 2007. március 16.

A reggeli napfény-simogatta tájat nézem a konyhaablakból. Kezemben jóleső meleget árasztó csésze. Három kóbor kutya kiséri az épp arra menőket az utca túloldalán. Benéznek az oszlop körül tátongó árokba. Lemaradnak. Aztán hirtelen kettő eltűnik - már buzgón menetelnek a szemben levő ház keskeny ösvényén. Szélen sárga nárciszok. A harmadik sem maradhat le - át a kapu alatt, s már bent is van. Körülnéznek, bejárják az egész udvart. Hivatlan látogatók :)

Apró kis megfigyelés a ma reggelből... :)

A munkatársaim kissé odébb ugyancsak hivatlan látogatókról mesélnek - a legfrissebb történetek az új lakásból.

Lám, mire jó az, ha az ember 9 előtt bent van - mindenféléről hall :)