Mindenre van erőm...

W. Page Pitt. Ma reggel olvastam róla. 5 évesen elvesztette látása 97%át. Elutasitotta, hogy vakok iskolájában tanuljon. Részt vett iskolája baseball és fotbal csapatában. Kollégiumot is végzett. Elismert professzor lett.

Egyik diákja megkérdezte tőle, hogy mi a rosszabb: vaknak lenni, süketnek vagy kéz/láb nélkül élni? A válasz egyszerű volt: Egyik sem. Az igazi fogyatékosság a letargia, az önsajnálat, a felelőtlenség, az ambició hiánya...

Mert nem a körülmények, hanem az én hozzáállásom. Nem a probléma, hanem a gondolkodásmódom...

Mert "mindenre van erőm". A Krisztusban.

"Amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős". A Krisztusban.

Csak Benne. Hogy ne az én erőm látszodjon...

Read more...

Pam-pam-pala-pam :)

Ez volt ma délután itt a sláger. Lassan azon kaptam én is magam, hogy "1 kártya-pam-még 1 kártya-pam-tetejére még 1-para-pam" :)
Ime a végeredmény:

Read more...

Megnyilt szem...

Ha felnyitod a szemem...

meglátlak
a bujkáló neszben
a csendben
a mosolyban

felvillan
kicsillan
előkerül
élő fényed

hogy itt vagy
túl a
bezárt ajtón
kizárt világon
közel jössz
egész közel...

Mert itt vagy.
Már látlak is...

(2007. április 5, Temesvár)

Read more...

Homokfirkák

"Hitelességed nem azon múlik, hogy sikerül-e bebizonyitanod az embereknek és Istennek - hangjegyekkel, festékkel vagy tollal - hogy nem vagy akárki. Inkább azért imádkozom, hogy felismerd, hitelességed abban áll, akivé Krisztusban válsz életed során, s azért alkotsz, mert leküzdhetetlenül tör elő belőled a vágy, hogy a tőled telhető legjobban formálj meg valamit, amit azután illatos olajként Jézus lábára önthetsz. Művészetünk akkor hiteles, ha azért igyekszünk legjobb tudásunkkal és minden erőfeszitésünkkel alkotásokat létrehozni, hogy kifejezzük Jézus iránti megbecsülésünket.
Ne feledd, hogy Isten a semmiből is képes elgondolni és létrehozni valamit. Ebben az értelemben Ő az egyetlen, aki megérdemli az Alkotó nevet. Mi legfeljebb kreativak vagyunk, azaz csak valami olyasmiből kiindulva tudunk alkotni, amit valaki más elképzelt és létrehozott - akár más művészek, akár maga a Teremtő. Ez annyit jelent, hogy a műved nem annyira eredeti, mint amennyire egyedi.

Harold M. Best"

Idézet innen:

... most olvasom...

Read more...

Nagypéntek és szövetség

Az utóbbi néhány hétben a szövetség témakörét tanulmányoztam. Rendkivül érdekes dolgokat fedeztem fel. Egyszerüen szavak nélkül maradtam sokszor látva mit is jelent ez a sokat emlegetett szó... Ez át és megreformálta azt, ahogy az Istennel való kapcsolatomra gondolok azóta...

Az egyik gondolat az, hogy a két fél, aki szövetséget köt, felvállalják, hogy megvédik a másikat. Ott van például Jónatán és Dávid. A két barát. Akiket szövetség is kötött egymáshoz. Jónatánnak majdnem az életébe került, hogy Saul szándékát megtudja. De Dávid életét megmentette. Mert a szövetséggel ez (is) jár.

Aztán jött Jézus. Odaadta az életét, hogy megvédje a miénket. Az itélettől. Haragtól. Amit érdemeltünk. Átvállalta. Megtartotta a szövetséget... Mert mindig hűséges marad...

Read more...

Húsvéti bazár

Ma 2 órát tart a húsvéti bazár. Az egyik suli diákjai készitenek mindenféle ünnepi készitményeket, aztán azokat összegyűjtik és meg lehet vásárolni őket. A pénz az iskolához jut vissza aztán. Karácsonykor is volt. Meg az azelőttin is. Húsvétira még nem emlékszem.

A karácsonyi vásárfia még mindig az asztalomon van. :)

Egy 4 tobozos kis koszorúcska piros kis hegedűcskével felszerelve, masnival ellátva. Meg egy hótól roskadozó drótfácska.

Tudom, tudom, a karácsony már rég elmúlt, de azért jól elvannak még az asztalomon. Nincs szándékomban eltenni onnan... :)

A mai szerzemény pedig: egy papirvirágos faág. Nagyon aranyos. Néhány ötletet is loptam még :)

Read more...

Vércsoport

Néhány érdekes info itt. A vércsoport megváltoztatásáról is szó esik.

Read more...

Délidőben

Mi lehet a legmegfelelőbb beszédtéma ebéd közben? Nem fogjátok kitalálni... :D A böjt... Ami kedves munkatársaim szerint: felesleges, nem kéri senki, stb.

Ebéd utáni csendes pihenés és munkára összpontositásomat félbeszakitották egy villám-telefonnal, hogy mehetnék holnap képzésre? Hogy kiderüljön, már részt vettem rajta tavaly. :) Tehát lenyugodtam, semmi pánik, holnap is itt ücsörgök majd ebéd után friss levegővel a tüdőmben (már amennyire friss lehet az udvarból). Újra nyugalom van...

Read more...

Az est termékeiből...

Az ünnepre: kékben, halvány-zöldben vagy akár kellemes sárgában...

Végre elkészült :)

Read more...

Az élet csodaszép

avagy It's a wonderful life.

Ajánlom mindenkinek megnézni. Fehér-fekete. 2 órás. Pontosabban 2 óra és 4 darab percet tart.

Rájöttem, hogy a körülöttem levők nélkül az élet szegényebb lenne. Köszönöm, hogy vagy:

1. aki együtt örülsz velem

2. aki mosolyt csaltál az arcomra akkor is, amikor könnyeim csorogtak

3. aki bátoritasz, felnyitod szemem

4. aki megtanitottál mosogatni - morgás nélkül :)

5. akivel együtt örülhettem

6. akihez kedves emlékek kötnek

7. aki szinesebbé tetted, teszed az életem

8. aki olvasod soraimat és ezt jelzed is

9. aki egyszerűen: vagy :)

Milyen lenne az élet nélkülem? Mi az, amit nekem kell megtennem? Hmmm...

"Ne feledd: az az ember, akinek vannak barátai nem fölösleges!"

Az élet csodaszép... :)

Read more...

Ház a tavon...

avagy The Lake House.

A sógorom ajánlotta. Hogy ez olyan lányoknak való film. Hát eldöntöttem, megnézem. Azért, hogy lássam, mi való lányoknak :)

Most néztem meg. Van néhány dolog, ami hiányzik, hogy összeálljon bennem a kép. Arról, ami történt. Hogy akkor végül mégis hogy találkoztak, ha 2 év különbséggel éltek ugyanazon a helyen? Ezt magyarázza meg nekem valaki...

De különben klassz volt. A múlt és a jövő keveredett egymással, ki kellett hámozni, mi mikor van. Lehet, hogy később beugrik, mi a kulcsa az egész storynak...

Én azért nem laknék egy üvegházban a tavon.

Read more...

Ajtó - ami nyitva maradt...

"A boldogság néha olyan ajtókon érkezik az életünkbe, amelyekről nem is tudtuk, hogy nyitva felejtettük őket."

Read more...

Az estéből...

• jó volna dalra hangolódni... de valahogy nem megy... egyedül...
• römi partik a kedves megjegyzésekkel: "most már én is lepapolok, jó?" :) vagy "ugye megmondtam, hogy most én nyelek?"
• bégetést lopni a teherautóból... bárányszinű alak fekete foltos fejét megcsodálni...
• fogászillatot árasztó bácsi ült mellém. a buszon. később hátulról alkoholt idéző szag áradt. (a fogászatot jobban kedvelem)
• betekinteni a meleg hangulatot árasztó osztályterembe. az emeleten állt üresen...
• árnyékot űzni a hosszú utcán végig...
• belealudtam az éjszakába...

Read more...

Ajtó

Nyilik az ajtó. Az oszlop mögött odalátni. A hátam mögöttit csak hallani...

Valaki jön. Vagy megy. Akár az életünkben...

Ajtó-lesés... nyitott rést pásztáz a tekintet...

Mire is várunk?

Read more...

Azon gondolkodom...

• miért is számoljuk az életet a nagy, grandiózus pillanatokban? Nem lehetne autó alatt lapuló kiscicában szépséget látni? Vagy fárasztó munkanap után hazafelé rácsodálkozni egy kivillanó fénysugárra? Csak a várva-várt események hozhatnak dalt?
• miért nehéz nekivágni a kihivásnak? Hol lapul bennünk a bátorság, mely néha kidugja fejét a nem-várt pillanatban?
• miért könnyebb más után alakulni mint egyediségünket élvezni? Ahogy valaki mondta: egyedieknek születünk, de másolatként halunk meg...
• miért nehéz beismerni, ha tévedünk? Holott elismerjük, hogy messze állunk a tökéletességtől...

"Az élet az, ami történik miközben várod, hogy megkezdődjön az élet."

Read more...

Irni kellene...

valamit. másoknak. magamnak?
szavakat keresni. megformálni. vele felnyitni a szemet. valamire, amit más is megnéz. de nem lát...

üzenni kellene. valamit a végtelenből megragadni. hogy szárnyra kapjunk.
alkotni volna jó. a boldogságot belelopni a pillanatba. a napfény csillogását elkapni. virágszirmot is megcsodálni. mosolyt osztogatni.

szépséget termő könnyeket törölni...

esőcseppek tükrébe belenézni. önmagunkra végre rátalálni...

irni kellene...

Read more...

A bölcs ember

Egy 92 éves kicsi, idős ember, szépen megfésülködött, megborotválkozott, felöltözött, és reggel 8 órakor elindult az idősek otthonába.
70 éves felesége nemrég hunyt el, s ezért úgy érzi, muszáj elhagyni házát.

Az idősek otthona előterében várakozik, s ránk mosolyog mikor azt mondjuk neki, hogy kész a szobája.
Miközben a lift felé tartunk, röviden elmondom neki milyen is az ő kis szobája, elmesélem neki azt is milyen színű a függöny és az ágytakaró.

-"Nagyon tetszik", s lelkendezik, mint egy 8 éves kisgyerek, aki most kapja meg élete első szobáját.
-"Kedves Mihály, még nem is látta a szobát, várjon egy kicsit. "
-"Az nem baj", közli.

"A boldogság az mindentől független dolog. A boldogságot függetlenül választom. Az, hogy a szoba tetszik-e vagy sem, nem a bútoroktól függ vagy a dekorációtól – az attól függ, ahogy én azt látni akarom.
Én már a fejemben eldöntöttem, hogy a szoba tetszeni fog. A döntésemet minden reggel az ébredésemnél hozom.
Dönthetek úgy, hogy a napomat az ágyban töltöm, és számolom hány testrészem nem működik, mely részeim fájnak vagy köszönetet mondhatok az égnek a testrészeimért, melyek jól működnek.
Minden nap egy ajándék, ha ki tudom nyitni a szemem, az új napra koncentrálok, a szép emlékekre, melyeket az életem során gyűjtöttem össze.
Az öregség az olyan, mint a bankszámlád. Azt veszed le, amit összegyűjtöttél."

Read more...

Március 25

Read more...

Pillanatkép

Megállóban. Buszt várt. Hazafele. Keze kinyúlt a kabátujjból. Kosárrá görbült. Csepp. A fedezék széléről jött. Újabb után újabb. Várta. Összehúzott szemmel nézett felfelé. Leste. A következőt. Belefeledkezett...

Bár várnálak én is igy, Uram!...

Kisfiú az esőben...
Az ernyőm belerokkant...

Read more...

Bevált

Reggel, mielőtt még az ablakon kinézhettem volna, tudtam, hogy bevált. Vagyis esik. Minden kétséget kizárt a robaj. A szobám sarkánál. A már 3 emelet magassából lezúduló viztömeg. Az ereszben. Szóval, jól működik az időjárás-jelzőm. Az este is kitartóan jelzett...

Valószinűleg tart az eső. A kezem szerint legalábbis igen.

A fejemen levő "radar" csendes... De elég, ha 1 működik.

Legszivesebben aludnék. Csak hát a munkahely nem a legoptimálisabb hely erre... Valami jó ébresztő kellene. Mert a munkám nem az. Nem mintha unalmas lenne, de msot valahogy nincs ilyen hatással rám...

Read more...

Időjárás-jelző

5 évvel ezelőtt rendkivül pontos időjárás-jelzőre tettem szert. Pedig nem akartam. A lényeg az, hogy kitűnően működött egy darabig. Már nem is tudom pontosan, hogy mikor kezdett bedögleni. Részben örültem neki, másrészt viszont jó volt mindig biztosra tudni: lesz eső vagy sem. De most úgy veszem észre, hogy újra működésbe lépett. Már 1 vagy 2 hete is észrevettem. Szóval - eső lesz :)

Csak egy eset néhány hónappal azután, hogy "megkaptam": sátortábor. Éjfél, épp eltettem volna magam másnapra, mikor beindult a jelzés. Hát bejelentettem a sátorban, hogy 2 nap múlva jön az eső (azóta már nem tudom ilyen pontosan megmondani, mikor jön). Másnap megosztottam a hirt, de nem akartak hinni nekem, hogy ilyen pontosan, előre bejelentem az esőt. De 2 nap múlva pont éjfélkor megkezdődött a vihar. Szóval bevált.

Ezzel kapcsolatban még annyit: valakinek volt radiója. Időjárást is hallgatott. Én 1 nappal hamarabb elhagytam a tábort, mint ő. Elmenésem előtt megkérdezte, hogy milyen idő lesz :))

Read more...

Szemvizsgálat

A mai ellenőrzés rövidebb volt, mint a tegnapi. Sokkal - legalábbis a várakozás bizti. Hamar átestem rajta. Jól látok. Nem is vártam mást.

Az orvosnő próbált meggyőzni, hogy a műtét nyoma megmaradt. A klinikán ahol műtöttek azt mondták, nem fog látszani. Nem látszott - fél éve. Nekik hiszek inkább. Egész profi volt a sasszememet kipróbálni :) Újra. Mert mindennap használom. Kitűnő. Nem tudom, mennyi maradt a 125%os látásomból, de szerintem nem csökkent :)

Read more...

Séta a cseppek közt

Kiléptem az ajtón. Megcsapott a hűvös esőillat. Csábitott. Nekiindultam. Baktattam. Az ernyőm fedezékében. Hajamba kapott a szél. A fűszálakon vizcseppek dideregtek. A tócsákban karikák ringtak. Eső kopogott felettem. Kitartóan.

Egyszerüen jólesett a villamos helyett gyalogolni. Két megállónyit. Tócsákat kerülgetni. Kifogni a szelet. Nem tudom miért...

Egyetlen esetre emlékszem még, mikor jólesett...

Kiléptem az ajtón. Ugyanazon. Zuhogott. Mehettem volna két megállót (akkor is) - trolival. A buszig. De valahogy nem akaródzott. Életem első interjúja nem hozott felemelő érzést. Hát nekivágtam. Daccolva a széllel, esőcseppekkel. (Mire a buszmegállóba értem, megelégeltem. Az esőt és a sétát együtt. Kissé helyrejöttem.)

Egy hét múlva volt az első munkanapom... :)

Read more...

Ebéd

Nem sokat szoktam beszélni kajáról általában. Nem mintha mindegy lenne mit eszek. De nem vagyok válogatós. Azért van vagy három kaja, amit nem eszek (meg): salátaleves, sütőtök (bármilyen formában) és gomba (bár ezt néha még eszek, de nem sűrűn, és ha lehet, akkor mást választok).

Azonban ami a munkahelyen elfogyasztott ebédeket illeti, a kedvencem a sültkrumpli reszelt sajttal. De nem akárhol. A gyiroki úti kajáldában. Csak ott fincsi.

A többi ebéd általában jó, de semmi különös, emlitésre méltó, néha éppen csak elfogyasztható...

Na, de nem is erről akartam irni, hanem a mai ebédről, amit a kantinban ettem. És kivételesen kiváló volt! Pirét vettem. És mellé csirkehúst meggyszósszal. Négy szem meggy is járt hozzá. :). Kitűnő volt, jólesett. A savanyúság nagy része megmaradt, mert a szósz izét akartam inkább élvezni. Máskor is ettem már olyat különben. És jó szokott lenni. Most is az volt. Káposzta reszelt répával. Utána pedig finettis palacsinta következett... :)

Na jó, befejezem. Fotóm nincs róla. Igy mindenki képzelőerejére bizom, hogy mennyire lesz éhes :)

Megyek, inkább dolgozom... Úgyis mindjárt ellenőrzésre kell mennem. Orvosira. Hogy dolgozhatom-e tovább. Vagy sem...

Read more...

Egyre szebb…

Egyre többször mondom: «Nem tudom.»
Egyre többször:«Nem értem.» «Furcsa ez.»
Egyre gyakrabban kémlelem tanácstalan,
a kéklő messzeségeket.

Mégis, az élet egyre szebb,
közelléted egyre kedvesebb.
Kegyelmed is egyre gazdagabb,
És én egyre kevésbé értem magamat,
és egyre kevésbé szeretetedet,
Miért ily gazdag, miért, hogy így szeretsz?
Isten, én Istenem, én Atyám,
Egyre szebb az élet,
És én egyre csak várok Rád.

(Papdi Eszter verse)

Read more...

Hunyad

Újra Hunyadon jártam. Már elég rég voltam utoljára, de mindig szeretek visszatérni mamáékhoz, meg a sok szép, kedved emlékhez.

Már nem az a füstös város, amit gyerekként láttam - már messziről látszott a szines ég, ahogy közeledtünk. Ma már a gyár nem fújja a reggeli hatot, nem füstölnek a kémények.

De mamánál még megtalálható a doboz, mely mindig tele volt gombokkal:

Vagy amiről mindig mama jut eszembe:

Tavasz van már arrafele is:

Tata törzsvendégei a teraszra járnak most is:

Nem maradhat el a finom rongyos-palacsinta sem, mama szpecialitása. Itt készül:

Read more...

Hivatlan látogatók

A reggeli napfény-simogatta tájat nézem a konyhaablakból. Kezemben jóleső meleget árasztó csésze. Három kóbor kutya kiséri az épp arra menőket az utca túloldalán. Benéznek az oszlop körül tátongó árokba. Lemaradnak. Aztán hirtelen kettő eltűnik - már buzgón menetelnek a szemben levő ház keskeny ösvényén. Szélen sárga nárciszok. A harmadik sem maradhat le - át a kapu alatt, s már bent is van. Körülnéznek, bejárják az egész udvart. Hivatlan látogatók :)

Apró kis megfigyelés a ma reggelből... :)

A munkatársaim kissé odébb ugyancsak hivatlan látogatókról mesélnek - a legfrissebb történetek az új lakásból.

Lám, mire jó az, ha az ember 9 előtt bent van - mindenféléről hall :)

Read more...

Kézben

A kosárlabda a kezemben kb. 19 dollárt ér,

Michael Jordanéban viszont 33 milliót.

Ez attól függ, kinek a kezében van.

A baseball-labda a kezemben kb. 6 dollárt ér,

Mark McGuire kezében viszont 19 milliót.

Ez attól függ, kinek a kezében van.

A teniszütő haszontalan az én kezemben,

viszont Venus Williams kezében bajnoksági győzelmet hoz.

Ez attól függ, kinek a kezében van.

Egy bot a kezemben távol tart egy vadállatot,

Mózes kezében viszont szétválasztja a hatalmas tengert.

Ez attól függ, kinek a kezében van.

Egy csúzli a kezemben csak gyermekjáték,

de Dávid kezében viszont óriást győz le.

Ez attól függ, kinek a kezében van.

Két hal és öt kenyér a kezemben csupán kéthalas szendvics,

Isten kezében viszont ezreket táplál.

Ez attól függ, kinek a kezében van.

Kezemben szögekkel csak madáretetőt építhetek,

de Jézus kezeiben egész világot megváltóak a szögek.

Mint tudjuk, ez attól függ, kinek a kezében vannak.

Helyezd hát aggodalmaidat, félelmeidet,

reményeidet, családodat, kapcsolataidat

Isten kezébe, hiszen...

... attól függ, kinek a kezében van.

Read more...

Kinek?

Azon gondolkodom, hogy érdemes-e ide irnom? Olvassa-e valaki? Vagy csak magamnak irom... Hogy legyen mit lessek - hozzászóltak-e? Megéri-e közzé tenni életem apró részeit? Érdekel valakit?

Mert mindenki életéhez hozzátartoznak ilyen-olyan történések. Mitől különbek az enyémek? Hogy velem vannak kapcsolatban. Ennyi csak...

Egyáltalán miről érdemes ide irni?

Read more...

Sziklán

Csak gyökérre vágyom, mely megtart a sziklán.

A viharok ellenére is.
Ha kell, a magányban is.
Ha mások mellett, úgy is.


Megtalálva az utat a vizhez. A mindig-frisshez.


Az ÉLEThez. ÖRÖMhöz. A MOSOLYhoz. A KITARTÁShoz.

Erőt az állva-maradáshoz...


... a sziklán. Ha a mélység szédit is - a sziklán...

Mert viharok érlelik a gyökeret...

Read more...

Játék-sarok

Ma délben Anita nálunk volt. :) Ebéd után végre sor került a játszásra is.

"Fekete Péter"rel kezdtük. Az elején hozzám került a "Fekete Péter" Anita nagy megkönnyebülésére, de nem sokáig. Ugyanis elhúzta tőlem. Előtte épp egy másik kártyára mutatott a nálam levők közül és teljes meggyőződéssel mondta, hogy az "Fekete Péter" és azt nem húzza el. :) Mikor meglátta mit húzott:

- Ha eszembe jutott volna, hogy nem akarom elvenni, akkor nem ezt húztam volna el, ugye?

A következő játék domino volt, állatos verzióban. Ime a végeredmény:

Ezek után még elhangzott a következő párbeszéd köztünk:
- Annyit eszek, hogy 5 évesen megyek iskolába!
-Tényleg?
- Igen! Tényleg, tényleg!

:))

Ez a kártyavár (vagyis Anita szerint kártyatorony) novemberben készült. Azóta rendszeresen kéri, minden alkalommal. Ma valahogy mégis elmaradt :)

Read more...

100as

Ez immár a századik bejegyzés. Kis statisztika hadd álljon itt a számkedvelőknek: 25 hónap alatt iródott össze ennyi, ez havonta átlag 4et jelent. Nem akarok belegabalyodni a sok számba, igy nem folytatom, de be kell valljam, hogy még nekiláttam néhány adat összeirásának és százalékolásának, de jobbnak láttam feladni most. :)

Úgy gondoltam, ideje kicsit változtatni a külsőn, ha már ünnepelünk. :D

Read more...

(Kis)virág

Képeket akartam felmásolni a gépre a telefonomról. Nem működött. Pedig újrainstaláltam. Mégsem ment. Képet akartam mutatni az ibolyákról, amiket csütörtök délután fotóztam. De igy nem tehetem... :(
Képet akartam a virágról, mely a szobámban illatozik (egy ciklámen társa a munkahelyemen van :) ). De nem akart az sem menni... :(

Végre sikerült :)

Read more...

Nyolc-óra-világa...

Iroda. Legalább napi 8 óra. Székek. Asztalok. Gép előtt bütykölők. Néha járók-kelők.

Beszélgetés. Rádio hallik. Vagy zene. Vagy néha mind a kettő. Egyszerre. Közbe-közbe közlekedési utasitások hangzanak - most jobbra vagy balra térj. Vagy épp előre menj. A telefon(ok) is megberren(nek).

Az egyik oldalt benéz a nap a rácsok között. A nyitott ablakon beszól a forgalom. Fékcsikorgás. Vagy gyorsitás az utcasarkon. Változatosság kedvéért kórházat látogató mentők.

Túloldalt az udvart átszelők. A túlsó épület. Meg tömbház-sarok.

Reggeli kávé-tea-viz. Mellé valami tartalmasabb is.

Délben szokásos kaja. Egy sétával, napra állással. Aztán vissza.

Uszkáló halak. Cserepes növények...

A kedves takaritónő, akivel távozáskor találkozom. Mosolyogva köszön mindig... :)

Read more...

Buszozás

Kellesz hozzá te. Meg egy buszmegálló. A busz általában késik. Vagy épp elment. Ritkán jön pontosan - amikor te érkezel...

Délután sosem tudni mikor jutsz haza. Dugóból dugóba jutsz. Jobb esetben egy dugó van csak - elág hosszan, hogy ne lehessen kettő... Fáradt, nyúzott emberek. Meg vidám gyekekek táskával hátukon. Mindenki siet. Zsúfoltság. Helyet ritkán találni. Levegőt is nehezen.

A reggeli utazások azonban kicsit másak. Ismerős arcok. Körülnyalábol a fény. Vannak akik végig utaznak, akárcsak én. Egyesek még a második buszon is. Anyukák kisérik gyerkőceiket oviba - macit szorongatnak a kicsik. Vagy reggeliznek. Álmot űznek szemükből. Vadóc csillanás tekintetükben. Mások kopott arccal, de új ruhában munkába tartanak.

Vannak, akik később kerülnek fel. Amolyan időmérők. Pontosságot jeleznek. Rendszeresen.

Lassan már hozzátartozik az életemhez a város naponkénti átszelése. A gördülő kerekek, döcögő jármű, dugók. A türelmetlenül-türelmes várás. Buszlesés. A "jön-e már?" izgalma...

Read more...

Kis csöppség

A tegnap délután egy kis csöppséget csodáltam meg. Apró lábujjait számoltuk az anyával. Láttam mosolyogni. Meg kidugta a nyelvét is :) Láttam verni a kis szivét is. Fülét fogta pici kezével. Orra, szája, szemei megvannak. Még nincs neve. A számitások szerint kb. 2 hónap múlva hagyja el az anyukája hasát. Kis csoda.

"Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük." (Zsolt 139:13-16)

u.i. A modern tehnika vivmányainak köszönhetően láthattam ezt...

Read more...

Reggelenként megfigyeltem a rügyező fákat. Némelyik már virágzik is. Sárga ill. rózsaszines -piros virágú bokrokat is láttam. És kinyilt százszorszépek tarkitották a füvet. Meg gyermekláncfű is akad. Tavasz van. Madárcsicsergés. Napsütés...

Read more...

Boldogság-keresés...

Néhány napja foglalkoztat a boldogság gondolata. Vagyis - akarunk-e valóban boldogok lenni? Azt hiszem egyértelmű: igen. Kell-e akarni? Milyen árat kell megfizetni érte?

És hogy is van ez? Keressük a boldogságot... Megvan az elképzelésünk róla - hogy kell kinézzen. És leragadunk itt. Mert ha véletlenül más formában, alakban közelit, akkor...

Tudjuk-e egyáltalán mi tesz valóban boldoggá? Vagy csak feltételezzük? És azt hajszoljuk?

Szeretnénk ezt vagy azt megvalósitani az életben, mert meggyőződésünk, hogy az tesz majd boldoggá. Mégis, megesik, hogy amikor valami nem jön össze kiderül, hogy jó igy. Vagy jobb. De azt hiszem, ezt nehéz elismerni. Mert saját magunknak mondunk ellent, vagyis át kell rendezzük azt, ahogy az életet meg a boldogságot megfogalmaztuk. És nem mindig könnyű elismerni, hogy tévedtünk. Még magunk előtt sem...

Miben fogalmazzuk meg a boldogságot? Jó munkahely, lakás, netán autó, barátok, jól működő házasság, elvárásainknak megfelelő ez vagy az... Pedig úgy igazából nem ezek a feltételei a boldogságnak, úgy hiszem.

Szóljatok hozzá...

Read more...

A szem a lélek tükre

A tegnap újra meglátogattam a tesómékat. Anitával is játszodtam, meg Eszterrel. Hogy félreértés ne essék, Anita ajánlatára vettünk részt mindketten ebben a tevékenységben. Mindkettőnk kezét megfogta és körbe-körbe sétáltunk meg egyéb érdekes játékokkal töltöttük az időt, amik Anita kreativitását bizonyitották :))

Csenge aranyos baba. Ott a lelke a szemében, amikor nevet, kacag, hozzászól babanyelvén az eseményekhez :) És elég csak rámosolyogni néha ahhoz, hogy a lelke kiüljön az ablakba - a szemébe és ragyogjon egész kis arcocskája :)

Read more...

Túl az Óperencián...

... ahol a madár sem jár. Mert repül. Az ember nem. Pedig kellene. Mert elég körülményes átjutni rajta. Már ha az ember haza akar menni. És éppen arra talál járni...

Hogy kicsit világosabb legyen - a tegnap, szokástól eltérően express busszal mentem hazafelé. 20 perc alatt áltszelte a várost a déli részéből az északiba. Egész jó. És ebben még semmi szokatlan. De utána épp a megálló környékén voltam, mikor jött a troli. Már rég nem utaztam vele, gondoltam, itt az alkalom - egy megállónyit kellett mennem. Aztán végig nyilegyenesen az utcán. Mármint igy számitottam. Már néhány hónapja van, hogy nem jártam azon az utcán, ugyanis munkába más irányba megyek. A buszhoz. Tehát kissé meglepett, mikor láttam, hogy végig az utcán új járdaszegély. Kivül-belül. Az út mellett és az épületek mellett is. Még nem aszfaltozták le, mint másfele, de gondolom, fogják. Tehát nekiindultam.

Az iskola mellett - meglepetés :) A járda teljes széltében - az Operenciás... Néhány száz méteren húzódott végig. S hogy nem feneketlen gödörről van szó - jelzi a középen egy oszlop...

Megkerülni elég körülményes - belül: kerités (nehogy a gyerkőcök megszökjenek a suliból :D ). Kivül vékony szegély, igazi művészet azon végigmenni. Nem volt időm meg kedvem sem kisérletezni. Mellette sár - mármint vizes föld a fák helyén. Nem valami csalogató. Az út mellett pedig egész vastag szegély. Csak épp nagyon magas. S hogy minden tökéletes legyen, az út szélén újabb tócsák. Nem maradt más választásom, mint lehetőleg minnél gyorsabban végigvágtatni a hátulról jövő kocsik előtt. Az úton mármint.

Sajnos nincs az a jó reménységem, hogy az aszfaltozás után egyenes lesz. Vagyis nem fog állni a viz az úton. Tapasztalatból. Az utca, amit naponta többször koptatok, le van aszfaltozva. Frissen. Vagyis néhány hónapja. Új szegéllyel. Egész jó. Egyenes. Száraz időben. Azonban mikor esik az eső... Nem érdemes a tócsákat kerügetni. Kár a fáradtságért. Mert szinte lehetetlen... Szerencsére nem merül bele a láb bokáig. Legalább annyi...

Read more...

A nagy kérdés: hogyan lehet 2 gépen egyszerre dolgozni ???

Mármint számitógépen. Kettőn. Egyszerre.

Hát erre a válasz: egyszerűen. Mint például én.

Nincs most kéznél szögmérő, hogy megmondjam, hogy kell beállitani őket. Mármint a képernyőket. Mindenképp úgy, hogy kényelmesen rá lehessen látni mindkettőre. Egyszerre, persze.

De ha az elején akarom kezdeni, akkor mindenképpen megemlitendő, hogy egy hoooszúúúú asztal kell hozzá. Az enyém lehetne hosszabb is. A gépek lehetőleg lent, az asztallap alatt tartandóak. Mindkét végén egy-egy.

Fent, az asztalon 2 képernyő. Meg 2 billentyűzet. És 2 egér. Lehetőleg különbözőek. Mármint a szinük, hogy az ember össze ne tévessze őket. :)

Hogy tökéletes legyen az összhang, az asztalon kell helyet kapjon még néhány "apróság" is. Mint például telefon. Meg ceruzatartó. Meg lyukasztó. Meg minden egyéb ilyen jellegű dolog.

És mikor az ember belemerül a munkába még jön néhány füzet, lap, miegyéb mellé.

Lehetőséghez mérten a személyes szekrénynek más hely találando, mint az asztallap alatt, mint általában szokás. Csak a személyes kényelem érdekében ajánlott. Tapasztalatból beszélek. Még jó, hogy kerülnek megértő kollégák is, igy az ember kicsit fellélegezhet...

Néhány részlet még a használathoz...

Kell még egy szék is. Amire az ember ül. Lehetőleg kerekes. És háttámlás.

Egy kis gyakorlat szükséges, amig az ember belejön, milyen mozdulatot kell tennie ahhoz, hogy néhány kerékfordultával a szék a megfelelő pozicióba kerüljön a másik gép kényelmes használatához. :) Én már belejöttem. Nem nehéz. Megéri megtanulni :)

És persze, mint minden munka, ez sem kalandmentes. Mármint a 2 gép egyszerre való használata.

Csak egy egyszerű példa álljon itt. Az ember feje búbjáig tele van munkával. Belemerül az elmélkedésbe, megoldás keresésbe. Gondolom ismerős helyzet. És ugye, kihasználja az előnyöket, hogy 2 gép is rendelkezésére áll. Vagyis egyiken dolgoznia kell. A másikon meg megnyit egy, a megoldáshoz létfontosságú információkat tartalmazó dokumentumot (persze, nem erre kell a második gép, de minthogy állandóan váltogassa az ember a nyitott doksikat, inkább megmozditja a fejét, hogy meg nem meredjen egy pozicióba).

Szóval nekifog dolgozni. Belejön. De nagyon. És szokás szerint: keze az egéren. A másik képernyő sarkán kandikál egy fontos infó - fele, persze. Mi sem egyszerűbb? Egy mozdulás, és máris előgördül a hiányzó rész... Persze, a baj csak az, hogy valami nem működik... Ezúttal. Sehogysem akar. Nem és nem...

És akkor hirtelen meggyullad egy kis lámpa... a megvilágosodás... a másik gépnél is van egér... :)

Read more...

Fénysugár

Felhők között: parányi rés.
Besüt a fény az ablakon
- maroknyi fénysugár...
Felkeres.
Arcomba néz.
És jön velem.
Kisér.
(Letűnt az égről.)
Szivemben van.
Fénysugár.
Nemcsak maroknyi...

2007. február 28, Temesvár

Read more...

Egy (nem)(szokásos) (munka)nap...

Ma reggel, szokás szerint, a telefonom ébresztett. Vagyis próbált. Én meg meggyőzni akartam, hogy hagyjon még aludni. De ő kitartóan ébresztett. Újra meg újra. Pedig épp akkor volt a legédesebb az álom, szokás szerint. Végül - mi mást tehettem? Megadtam magam... Kikászálódtam az ágyból. Nem volt könnyű, főleg mikor az ember szokástól eltérően szabadnap után van. Mint például én.

Nem részletezem a kora reggeli teendőket. A szokásosakat...

Végül hamar összekapkodtam a vinnivalókat (és nem maradt itthon semmi létfontosságú dolog!) és elindultam. Apummal, mint reggelként az utóbbi időben. Együtt a buszmegálló felé. Ugyanis együtt szoktunk menni a munkába. Mármint az első busszal. Mert én kettővel megyek.

Elképesztően hamar beértem. A gép elé. Rendszeres időközönként jelszót kell cserélni. Mint például ma. És tiszta véletlenül, épp ma kellett egy újabb verzióját felinstalálni az ablakoknak. Vagyis a windowsnak. Szóval ahelyett, hogy az elmúlt napok alatt felgyűlt fontos - sürgős maileket olvassam, ilyen fontos apróságokkal teltek az első percek. Volt belőlük jónéhány.

De ugye, az idő drága, igy mig a gépem számomra használhatatlan volt, munkatársnőmmel az utóbbi napok eseményeit tárgyaltuk meg. Vagyis a hétvégét. Ami számomra 4 napos volt :) És szokás szerint, problémák voltak, persze, hogy péntek délután :D Még jó, hogy nem voltam munkában...

Szóval, végre túl voltam ezeken a kezdő akadályokon. Mindkét gépem használható volt. Mert annyi van belőle. Amin dolgozom állandóan, mármint. Igy nekifoghattam olvasni. A maileket, persze. Nem is volt feltűnően sok. És természetesen a közelgő megbeszélésre kellett raportot küldenem. Majdnem elfelejtettem - nem csoda...

A megbeszélés kellemes volt. Beszámoltam az elmúlt napok tevékenységeiről. Vagyis arról, amit nem csináltam. Pontosabban hogy képzésen voltam. Meg szabadságon. Meg azért munkában is. És elintéztem egy pár fontos - sürgős dolgot. Tényleg. :)

Aztán egyik korgó gyomrú munkatársam ajánlatára ebédelni mentünk. 11 óra után. Mert persze 20 perc kellett, mig a csapat összeállt :) És nekem nagyon az volt az érzésem, hogy hétfő van. De persze kedd volt. Vagyis van :) Erről felvilágositottak a többiek. (Megjegyzem, hogy ez szokásos kérdés nálunk. Valaki mindig elnézi a napokat. És teljes meggyőződéssel vannak általában csütörtökön, hogy péntek van :D Ritkán forditva is :) )

Ebéd után aztán végre nekiláttam én is valami olyasmit is tenni, aminek több látszatja is van. A munkában persze. Egy kijavitott hibát teszteltem. Működött. Rendesen. És újabb hibát találtam. Ezúttal nem az én részemen. Még jó :)

De kedves munkatársaim gondoskodtak arról, hogy ne örüljek túl nagyon. Vagy túl sokáig. Találtak ők nekem hibát. Vagyis amit én kell majd kijavitsak. Vagy megjavitsak. Szóval nem fogok unatkozni. :)

A legfontosabb eseményekről is értesültem. Mint rendesen. Ugyanis a többiek megbeszélik. Vagy beszélnek róla. Vagy elküldik, hogy én is olvassam. Nemcsak én mármint, hanem mind. Ebben az az előny, hogy a legfontosabb, legérdekfeszitőbb dolgok eljutnak hozzám is. De nem kell nekem minden újságot végigböngésznem ehhez :D Egész jó :)

Igy telt el az idő. Közben igyekeztem nem elfeledkezni magamról, illetve belefelejtkezni a munkába. Ugyanis kedd. Vagyis ifi.

Ez alkalommal gyalog mentem a gyüliig. Nem is volt rossz. Hűvöskés, de kellemes idő volt. Profi volt sétálni. Tényleg :) Ajánlom másnak is! Máskor is!

Ahogy beléptem az udvarra, egy érdekes dolgon akadt meg a szemem. Egy dión mármint. Rendes dió volt. Februárban. A fán. Hogy pontosabb legyek, egy odúban. Vagyis egy üregben. Ahol valamikor régen egy vastagabb faág volt. Amit kivágtak.

Szóval ifin - a társaság nagy része korcsolyázni ment. Igy az ifit elhalasztottuk szombatra. Kivételesen. Az úton hazafele már hideg volt. Pedig nem a korcsolyázás után jöttem.

Amint a megállóba értem, hamarosan megjött a busz is. Kedves volt tőle. A középső ajtónál kivételesen egy utca-ember ült a lépcsőn. Rendületlenül. Szerintem csak a melegben akart lenni. Mert nem szállt le. Sehol. Legalábbis ameddig én a buszon utaztam.

Egy kevés gyaloglás várt még rám. Felfrissitő a hidegre forduló időben. Igy értem haza. Ma. Este.

Na jó, ennyi elég a mai napból. Az este azért még nem ért véget... :)

Read more...

Ki vagy?

Aki voltál
s
aki lehetsz,
akivé leszel
a VAGY után

2007. február 26, Temesvár

Read more...

Mindenkor örüljetek...

Ma van 5 éve a balesetemnek... Isten velem van azóta is. Ezeket a sorokat akkor irtam, de aktuálisak...

Mindenkor örüljetek!

Börtönből írták:
„Örüljetek az Úrban mindenkor”
Fehér kórházi ágyamon
jutottak eszembe e sorok:
„Örüljetek... ismét mondom
örüljetek”
E falakon kívül rohan az Élet.
Mi is sodródunk vele,
észre se vesszük, ahogy
futnak a napok,
s nekünk nincs, jaj,
nincs időnk örülni.
Vár a munka, a barátok,
az elkezdett levél,
a be nem fejezett takarítás,
a ki tudja, mi minden.
Nincs időnk örülni semminek,
hisz rohanás az élet
és drága az idő.

„Örüljetek az Úrban...”
Kórházban fekve
kóstolgatom e szavakat
s belémhasít a „MINDENKOR”.
Lehetetlent kérnél tőlem, Uram?
Örülni most, e fájdalmak
között is?

Kezed védett eddig is.
Célod van ezekkel a
percekkel is.
S míg a következő
lépést meg nem mutatod,
ezt a leckét tanulgatom
e kórházi ágyon, Uram:
„Örüljetek az Úrban
MINDENKOR,
ismét mondom:
ÖRÜLJETEK!”

2002 február 18

Read more...

Pedig mi azt hittük...

Bár az év már több, mint egy hónapja elkezdődött, gondolom, aktuális még...

Pedig mi azt hittük...

Új évben, mint új nap reggelén – indulunk az útra, mint régen, ketten, Emmaus felé. Csak épp az úticélunk más. Vagy mégsem? Saját kis Emmausunk vár s mi baktatunk felé szomorúan, megvalósulatlannak látszó vágyaink terhe alatt. Ó igen, idézzük magunkban újra a múltat... Felrémlik még talán a gyermekkori rózsaszín álmok bucka a napsütésben. Boldog várakozásunk is, mely a valóraválást leste, fiatal lelkesedésünk, hogy hátha, mégis...
Mára nem maradt más belőle, csak egy fájó, nehéz “Pedig mi azt hittük...”, “Ó, mi abban reménykedtünk”. Árnyékok takarják már a szép, boldogságot igérő vágyat. És megyünk... egyedül talán. Lehajtott fejjel rójuk az utat – merre is? Amerre visz. S közben fel-felemlitjük egymás előtt, hogy nem sikerült, nincs már remény...
De közben – valaki ránkköszön. Rákérdez horgasztott fejünkre, nehéz szivünkre. Észrevétlen is ömlik belőlünk a szó. Ő pedig kisér az úton. Lassan-lassan felnyitja szemünk. Rámutat nélküle szövögetett terveink szakadozó fonalára. Kopottas, örömöt igérő pillanatok helyett valami mást kinál – valami sokkal értékesebbet – Őt magát... Más fénybe helyez mindent. Felnyitja szemünk a reményre. Öröm bújkál már körülöttünk, madárdal csendül, élet pezsdül. S közben észre sem vesszük, amint megérkezünk. S Ő búcsúzni készül...
Maradj – Te, ki felnyitod tekintetünk s a “pedig mi azt hittük...”-ről magad felé emeled. Jöjj velünk tovább! Az út még nem ért véget. Engedd meglátni terveid szépségét. Hogy ne saját elképzeléseink foglyaiként éljünk. Hisz új év van. Új reménnyel engedj továbbmennünk. S te jöjj, maradj velünk!

Read more...

Ma reggel...

... a felkelo nap sugarai kisertek az uton, bar az eget felhok boritottak. A sarga feny bevilagitott a kis utcacskakba, bevilagitottak az ablakokon, visszaverodve onnan...

Read more...

A szabadulásért való poharat felemelem...

Az élet változásokat hoz magával. Egyikről versben is megemlékeztem...

A szabadulásért való poharat felemelem...

Igen - szabadnak hittem magam
pedig féltem nyiltan mások szemébe nézni...
Féltem, hogy meglátják bennem azt,
amit rejtegetni probáltam.
Az elméletet tudtam: megbocsátottál,
mégis magamnak nem bocsátottam meg
és nem fogadtam el igazán azt,
ami teljes szabadulást hozott...

Azt hittem, megértesz, ha bizonygatni akarom,
hogy én nem érdemlem meg a bocsánatot,
bár szükségem van rá, s Te felkináltad...
Úgy éltem, mint egy fogoly,
aki azt hiszi magáról, hogy szabad
és megpróbálja elrejteni láncait -
higgyék mások is, hogy elengedték...

S Te jöttél, Uram...
Megleptél - szembeállitottál önmagammal
és megértetted velem, hogy Te már rég
megbocsátottál - teljesen, örökre.
Megmutattad, hogy én vagyok rabtartóm,
pedig Te már felszabaditottál,
elengedted minden tartozásom...

Köszönöm, a szabadságot amit adtál -
hogy mosolyoghatok, derűs lehet az arcom,
mások megláthatják bennem a Te fényedet...
Köszönöm, hogy felemelhetem feléd
a szabadulásért való, hálával teli poharat!
Mert betöltöttél azzal, amit szomjaztam
- nem egy pillanatra csak, hanem örökre,
szereteted miatt, amely megbocsátott...

Uram, szivem csordultig van veled,
ahogy jelenléted betöltött és azóta
minden pillanatban kisér,
ahogy erőt ad, amely továbbmarad...
Köszönöm, hogy most már mindenkinek
nyiltan, félelem nélkül és bátran
szemébe nézhetek...

Már nincs mivel vádoljanak -
Te eltörölted minden bűnömet,
gyógyulást adtál sebző lelkemnek
és most már tudom: szabad vagyok!

(2005 november 16. - Temesvár)

Read more...

Szeretet...

"A szeretet, amelyről én beszélek, nehezen veszíti el a türelmét, törekszik mindig építő lenni. Nem birtokló, nem az a legfontosabb számára, hogy jó benyomást keltsen, és nem is dédelget elrugaszkodott gondolatokat saját fontosságáról. A szeretet jó modorú, nem törekszik önző haszonra. Nem sértődös. Nem tartja számon a rosszat, sem nem kárörvendezik mások gonoszságán. Ellenkezőleg: együtt örül a jó emberekkel, amikor felülkerekedik az igazság. A szeretet nem ismer tűréshatárt, bizalmának soha nincs vége, reménysége soha nem lankadó, a szeretet túlél mindent. Igazából a szeretet az egyetlen dolog, amely akkor is megáll, ha már minden más romba dőlt."

Read more...

Az élet - ajándék

Ma, ha visszanézek az életemre azt kell elmondanom, hogy ajándékba kaptam...

Pontosan egy hónap múlva lesz 5 éve a balesetemnek. Szóval - az életem ajándék :)

Teljes életet szeretnék élni. Olyat, amely ad. És naponként kihasználni a lehetőséget - az ajándékba kapott perceket...

Örülök a barátaimnak. Az együtt töltött időnek. A nevetésnek és kellemes emlékeknek. Ma sokan eszembe jutottak és kiváltság ismerni őket. Gazdag lett tőlük az életem.

Read more...

Gondolatok

"Csak annak szabad fájdalmat okozni, aki gyógyitani is tud. Ezért jó lelkiismerettel csak a szeretet okozhat fájdalmat. De neki szabad és kell is, mert az igazi szeretet nem szentimentális és sajnálkozó, hanem erős és bátor."

"Uram, köszönjük, hogy Te a szükségeinket elégited ki és nem hagyod magad a kivánságaink által félrevezetni."

Read more...

2007

Új év, új lehetőségek. Fontos és sürgős dolgok hacolnak elsőbbségért. És közben az jár a fejemben, hogy "Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre" (2 Kor. 3:18)

Read more...

"A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben." 1Jn. 4:18

Read more...

Hiánycikk?

Megragadott egy gondolat ma reggel...

A régi időben sorba kellett állni kenyérért, tejért, húsért... - mindenért... Hiánycikk volt minden. És beálltunk a sorba, mert szükségünk volt rájuk.

A kérdés most, karácsonykor ez: hiánycikk-e Isten? Vagy megvan mindenünk és nincs rá szükségünk? Az Istennel való találkozáshoz nem kell sorba állni. Szükségem van-e rá? Szükséged van-e rá? Az ünnepen megelégszünk-e csak a fenyővel, ajándékcsomagokkal a fa alatt, ismerős énekekkel, jo kajával, karácsonyi hangulattal? Vagy Istennel akarunk találkozni? Akarok? Akarsz?

Hisz karácsony van. Értelmet igazán akkor nyerhet az ünnep, ha Vele, az Ünnepelttel találkozok. Találkozol.

Én akarok - igazi ünneppé hadd váljon bennem ez a karácsony!

Read more...

1 Korintus 13. - karácsonyi változat

Ha a házamat fenyőágakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszletrendező.
Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kiló számra, ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő.
Ha a szegénykonyhán segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi énekeket éneklek, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de a családom felé nincs bennem szeretet, mindez semmit sem használ nekem.
Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal és horgolt hópelyhekkel díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt, a templomi kórusban énekelek, de nem Jézus Krisztus a szívem titka, akkor nem értettem meg, hogy miről szól a karácsony.
A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje.
A szeretet hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja a házastársát.
A szeretet barátságos az időszűke ellenére is.
A szeretet nem irigyel másokat házukért, amiben jól kiválasztott karácsonyi porcelán és odaillő asztalterítő van.
A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni.
A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat, akik ezt nem tudják viszonozni.
A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik.
A videojátékok tönkremennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak. De a szeretet ajándéka megmarad.

Read more...

Terv...

"Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek" Jer 29:11

Ezt az igeverset olvastam ma reggel áhitatra. Már egy hosszabb ideje kisér ez az ige, és sokszor bátortitást jelentett.
Hadd álljon itt még egy gondolat a reggeli áhitatból (ezúttal románul):

"Când criza prin care treci te face să-ţi doreşti să abandonezi, nu uita: problemele noastre devin oportunităţile lui Dumnezeu. Lui îi face plăcere să transforme greşelile noastre cele mai grave în seminţe de nepreţuit ale înţelepciunii; rănile şi sângerările în binecuvântări şi cele mai adânci temeri într-o credinţă de neclintit - în momentul în care începem să vedem aceste lucruri ca pe elemente constituente ale măreţului său plan."

Bob Gass

Read more...

Ünnepi láz...

A napok telnek - mikor lassan, mikor gyorsabban... - és az ünnepek közelednek. Várjuk őket... ki miért - jó kaja, alvás, szabad nap, ajándékok, kedvenc énekek, stb.
Azon gondolkozom, hogy mitől lesz értékes az ünnep - hisz megszoktuk már...
Hadd beszéljen inkább a vers, amely tavaly karácsony előtt született...

Karácsony...

Fények, ragyogás mindenfelé...
Csillogva hulló hópelyhek...
Zsúfoltság a bevásárlóközpontban...
Szines csomagolópapir zörgése...
Jókivánságok, képeslapok...
Ismerősen csengő dallamok szólnak...
Kalácsillat, sültek halomszámra...
Fenyőillat, harangok, diszek...
Szaloncukrok édes ize...
Agyonhallgatott történet...

Ez lenne a karácsony?
Ennyi lenne, amit annyira várunk?

Karácsony...
Üres nélküled, Ünnepelt!
Jöjj, várunk rád...

Ajándékaink hasznavehetetlenek,
Készülődésünk csak formaság,
Berögzött hagyomány...
Ha Te nem vagy köztünk,
Csak magunkat ünnepeljük...
A hasunkat köszöntjük,
Szemeinket gyönyörködtetjük
És elhitetjük magunkkal
- S ha lehet másokkal is -
Hogy szeretünk... igazán...

Adj tartalmas ünnepet -
Veled akarom eltölteni!
Érints meg, vonj magadhoz,
Szereteteddel fonj körül!
Benned megpihenni vágyok,
És feltöltődni veled...
Vágyom utánad!

(2005 december 23 - Temesvár)

Read more...

A te feladatod

Egyszer nagy szárazság köszöntött be a pusztán. Elõször a fû barnult el és sült ki. Aztán a bokrok és a kisebb fák is kihaltak. Nem esett az esõ, a frissülést hozó reggeli harmat is elmaradt. Sok állat szomjanhalt, mert csak kevésnek volt ereje kimenekülni a sivatagból. A szárazság tovább fokozódott. Még a legerõsebb és legidõsebb fák is, melyeknek gyökerei mélyen a földbe hatoltak, elvesztették leveleiket. Minden kút és folyó, forrás és tó kiszáradt.

Egyetlenegy virág maradt életben, mert egy egészen kicsi forrás pár csepp vizet adott neki. De a forrás kétségbeesett: "Minden kiszárad, szomjan hal és elpusztul, és én mindezen semmit nem tudok változtatni. Mi értelme van még annak, hogy pár csepp vizet hozzak fel a mélybõl a felszínre?"

Egy vastag, öreg fa állt a közelben. Hallotta a forrás panaszát, és mielõtt meghalt, ezt mondta neki: "Senki nem várja tõled, hogy az egész pusztaságot felvirágoztasd. Neked csak az a feladatod, hogy egyetlen egy virágnak életet adj. Semmi több."

Afrikai mese

Read more...

145. zsoltár

Magasztallak téged, Istenem, királyom, áldom nevedet mindörökké.

Minden nap áldalak téged, dicsérem nevedet mindörökké.

Nagy az Úr, méltó, hogy dicsérjék, nagysága felfoghatatlan.

Nemzedékről nemzedékre dicsérik műveidet, hirdetik hatalmas tetteidet.

Fenségeden, ragyogó dicsőségeden és csodálatos dolgaidon én is elmélkedem.

Elmondják, milyen félelmes hatalmad, en is felsorolom nagy tetteidet.

Áradoznak, emlékezve nagy jóságodra, és örvendeznek igazságodnak.

Kegyelmes és irgalmas az Úr, türelme hosszú, szeretete nagy.

Jó az Úr mindenkihez, irgalmas minden teremtményéhez.

Magasztal, Uram, minden teremtményed, és hiveid áldanak téged.

Elmondják, hogy országod ilyen dicsőséges, és beszélnek hatalmadról, megismertetve az emberekkel az Úr hatalmas tetteit, országa ragyogó dicsőségét.

Országod örökkévaló ország, uralkodásod nemzedékről nemzedékre tart.

Támogat az Úr minden elesettet, és fölegyenesit minden görnyedezőt.

Mindenki várakozva néz rád, és te idejében adsz nekik eledelt.

Kinyitod kezdet, és megelégitesz minden élőlényt kegyelmesen.

Az Úrnak minden útja igaz, és minden tette jóságos.

Közel van az Úr mindenkihez, aki hivja, mindenkihez, aki igazán hivja.

Teljesiti az istenfélők kivánságát, meghallja kivánságukat és megsegiti őket.

Az Úr dicséretét hirdeti ajkam, áldja mindenki az ő szent nevét mindörökké!

Read more...

Idézetek

Isten akkor is dolgozik, amikor mi nem látunk egyebet a sötétségnél. Határozott céllal megy előre - gyötrelmeken és fájdalmakon át - az elképzelhetetlen öröm felé.

Dr. Larry Crabb

Isten ennyire védi az övéit, sokszor úgy, hogy a benne hivők sem látják, ahogyan pajzsot emel eléjük. Akadálynak hiszik, holott Isten pajzsa az, és mihelyt menni kell, elveszi az útból. Boldog ember az, aki azonnal felismeri Isten féltő szeretetét valamely kényszerhelyzetben, vagy legalábbis hiszi, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukat szolgálja.

Cseri Kálmán

Read more...

Világ

"A világ túlontúl rossz hely - és túl bizonytalan - ahhoz, hogy itt otthont épitsünk és arra számitsunk, hogy élvezhetjük is. De tökéletesen alkalmas helyszin arra, hogy megtaláljuk Istent."

Lawrence J. Crabb

Read more...

Köszönöm...

... a csöpögő ereszt, melynek zenéjét ébredéskor hallhattam.
... a város reggeli csendjét, az üres utcákat, járműveket, miközben házad felé közeledtem.
... a szemerkélő esőt, a friss és hideg levegőt, mely sietésre késztetett.
... a földet, autókat beboritó vékony hótakarót, amely éjjel lepett be mindent.
... a pillangót, mely a vizes földön bontogatta szárnyait, a szinpompát, melyet elém tárt, finom szárnyait lassan mozgatva.
... a hóból kibújó rózsaszálat, melynek hegyén kibomlott, vörös rózsa volt... s a szirmok között rejtőző hópelyheket.
... testvéreimet, akik a reggeli imádkozásra eljöttek.

Köszönöm ezeket a reggeli, apró csodákat!

Read more...

Öröm...

Bár ezt a verset közel egy éve irtam, most is nagyon aktuális számomra...

Örömöt adsz szivembe

Uram, sokszor vágytam örömre-
és Eléd jöttem, őszintén,
hosszú kivánság-listámmal...
Azt hittem, ha mindazt,
amit én kivánok, szeretnék,
végre megkapom - öröm tölt be...

És vártam, vártam, újra vártam,
de vágyaim beteljesülése
nem hozott örömöt, mert újak születtek,
és a lista soha nem ért véget...
Ha pedig nem váltak valóra,
azt okoltam...

Ma már tudom...
Nagyobb örömöt tudsz adni
szivembe vágyaim, álmaim
valóra válásánál...

Hisz vágyaim azt mutatják:
valami több kell,
valami másabb...
Teutánad vágyok -
Te vagy az egyetlen,
aki be tudsz tölteni,
örömöt tudsz adni
vágyódó szivembe...
Olyat, mely nem függ
hótól vagy napsütéstől,
felhőtől vagy villámtól,
nem függ fagytól, melegtől,
mosolytól vagy gyászhirtől...
és semmi mástól sem...

Uram, békében fekszem le...
Te adod meg az örömöt,
amelyre éhezem...
Betöltöd szivem önmagaddal...
Ennyi elég - elég, elég...

(2005 december 13, Temesvár)

Read more...

Nehéz idők - egy lehetőség!

Egy kora tavaszi napon találkoztam egy öreg farmerrel.
Esõs tavasz volt, és megjegyeztem, biztos nagyon jót tesz a vetésnek ez a korai esõ.
-Nem - válaszolta. - Ha most az idõ kedvez a vetésnek, a palánták csak a felszínen eresztenek gyökeret és az elsõ vihar mindent tönkretesz. Ha viszont eleinte kedvezõtlenek a körülmények, a palántáknak erõs és mély gyökeret kell növeszteniük, hogy lenyúljanak vele a vízért és a vitaminokért a föld mélyébe. Ha vihar vagy szárazság jön, nagyobb eséllyel vészelik át.
Most már én is úgy tekintek a nehéz idõkre, hogy itt a lehetõség megvetni a gyökereimet az eljövendõ viharokkal szemben.
Jerry Stemkoski

Read more...

Hálaadás

Egy verset olvastam évekkel ezelőtt, ez jár a fejemben néhány napja, nagyon ráillik az életemre...


Imádság (dal az életért)

Istenem, Uram,
hogyan köszönjem meg neked újból az életet?
Hogyan köszönjem segítségedet a nehézségekben,
a sokszori gyógyulást?
Amikor mások már legyintettek,
már-már elõre örültek bajomon,
Te nem engedted, hogy igazuk legyen.
Amikor hozzád kiáltottam,
Te idõben meghallgattál,
s egy perccel sem érkeztél késõbb, mint ahogy kellett.
Sosem dobtál oda, gyermekedet, a sorsnak prédaként.
Hogyan lehetnék eléggé hálás neked, Istenem?

Ha neved kimondom, betöltöd szobám, szívem, gondolatom, emlékem.
Benned élek, ha neved kimondom.
Isten!
Istenem!
Nagyon szeretlek, tudod, Uram!

Mindenkinek dicsérni kellene Istent.
Hát dicsérjük!
Mi jobbat tehetnénk?
Teljen meg a szívünk-szánk dicséretével!

Jó az Úr! Szeret az Isten minket.
Ha haragszik is, értünk, nem ellenünk.
Ha fegyelme meg is szomorít estére,
reggelre derûjét önti ránk.
Szemét le nem veszi lényünkrõl,
kezével távol tartja az elkeseredést,
a szívet átjárja szerelmének melege.
Jelenlétének biztonsága többet ér
az emberek segítségénél,
még a barátok jóakaratánál is.
Hogyne dicsérnénk?
Hát hogy hallgathatnánk?

Ha szomorú is voltam,
ha nem is értettelek,
ha azt is véltem, elfordulsz tõlem,
nem hagytál magamra, kétségeim között,
hanem nevemen szólítottál, megvigasztaltál és átjárt örömöd.
S ahogy most emlékszem, átjár örömöd újra.
S mert jó vagy, nem lehet betelni veled, Istenem.

Lássátok meg az Istent mind!

Daloljunk neki!

Read more...

Kihivás

Az élet tele van kihivásokkal... A kérdés általában az, hogy mit teszek velük: elfogadom vagyis szembenézek velük vagy pedig visszavonulót fújok.
Nos, elég érdekes mindkét eset...
Elfogadni és szembenézni a kihivással azért nehéz, mert bizonytalanságot hoz magával. Ismeretlent. És nem mindig könnyű ám azt felvállalni. Ugyanakkor jellemformáló hatása is van, hiszen minden új helyzet alakit rajtunk.
Ugyanakkor a visszavonuló megadja azt a biztonságot, amit az emberek annyira áhitanak. Csak a kérdés sokszor az, hogy megéri-e lemondani arról, amit a szembenézés formálna ki bennünk...
Persze ez azért olyan nehéz kérdés, mert nem lehet mindig előre látni, mi is lesz. Épp ezért kihivás, nem?

Kihivás - tele van velük az élet... A kérdés az, mit csinálsz velük...

Read more...

Látó szemek

Eltel egy év, amióta a szememet megműtötték... Szinte hihetetlen! Teljesen más szemüveg nélkül lenni. És jól látni, sőt, nagyon jól! Élesen, homályos foltok nélkül...
Nem bánom, hogy a műtétet választottam. Mai napig sem értem, hogy mertem belevágni, de nem bánom, egyáltalán nem. Kár lett volna elszalasztani azt a lehetőséget...
Most újra látok... :)

Read more...

Újra itt

Szóval újra itt... lejárt a tábor is, vége.
Annyira jó volt kint lenni a szabadban, sétálni a patak csobogó vizében, látni a fénysugarakat a fák ágai között megtörni, csodálni az eget, a csillagokat, járkálni az erdőben...
Nagyon örülök ezeknek a pillanatoknak, szükségem volt rájuk :)

Read more...

Van ARARÁT!

A reggeli csendben megszólaltak:
harangok a messzi templomtoronyban.
Idehangzik csengésük, daluk.

Csak vonszolod magadban magad
hisz új nap virradt, menni kell...
pedig megállnál, lemondtál már
minden újabb lépésről, méterről
- de valami visz, sodor,
magával ragad...
Úgy érzed magad, mint
végtelen vizen veszteglő bárka
- ki tudja, hogy halad-e?
s ha igen - merre?
Nem látni partot -
az ég a vizzel összeér
s a hullámok zajlanak.
Minden benned azt suttogja
nincs tovább -
elöntött mindent a viz,
csak te maradtál
- magányos bárkáddal egyedül...

Ne add fel!
Nem állt meg az idő,
és nem is végtelen a viztömeg.
Ha szemed nem is látja még,
hidd el:
Van ARARÁT!

(2006. augusztus 4., Temesvár)

Read more...

Szeretet-éhség

Gyerekek... ott szaladgáltak, játszodtak... néha hozzánk szaladtak, szemünkbe néztek, megöleltek, majd tovaillantak - vissza játszani...
Egyikük, egy örökbefogadott barnabőrű, fekete hajú kisfiú felém nyújtotta karjait. Ölembe vettem. Arcán megelégedés tükröződött. Szemében megnyugvás...
Szeretetre éhes gyermekek - figyelemre éheznek... Ha csak egy cseppet is továbbadhattam Istenem szeretetéből, nem voltam ott hiába...

Read more...

Percek...

Néha a percek ólomlábakon járnak... máskor meg repülnek...
Néha az élet is nehéznek, súlyosnak tűnik. Máskor pedig úgy múlnak el egymás után percek, hogy észre sem vesszük. Hátratekintve látjuk csak álmélkodva, hogy már nincsenek...

Értekessé tenni az életet - nagy kihivás. Mert a pillanatok nem kérdeznek minket, mikor elhaladva mellettünk a hátunk mögé kerülnek... De megmaradni csak az értékek maradnak meg: a jellem, ami bennünk formálódott, a kapcsolatok, amelyeket épitettünk s a mások lelkében hagyott nyomok...
Értekessé tenni a perceket...

Read more...

Erős vár

"Thank God for the promise of sunshine... once again my soul will sing..."

Én pedig hatalmadról énekelek, magasztalom minden reggel hűségedet, mert erős váram vagy, menedékem, mikor bajba jutok. Te vagy az én erőm, rólad zeng énekem. Erős vár az Isten, az én hűséges Istenem! (Zolt 59:17-18)

Nem mindig könnyű énekelni... főleg őszintén, szivből nem...
De a felhők fölött ragyog a nap - és nem örök a felhő sem, a homály sem...

Read more...

EGY GYERTYA NEM VESZÍT SEMMIT, HA MEGGYÚJT EGY MÁSIKAT

Jónéhány évvel ezelõtt a Seattle-i paraolimpiai játékokon 9 atléta (akik mind mentálisan, vagy fizikailag sérültek) felálltak a 100 méteres futás startvonalához. A pisztolylövés felhangzásakor elkezdõdött a verseny, ahol (bár nem mindenki a lábain futva), de a cél felé törekedett a beérkezés és a gyõzelem reményében. A nagy igyekezetben egyszer csak az egyik fiú elesett az aszfalton és jónéhányat bukfencezett, majd elkezdett sírni. A többi 8 versenyzõ hallotta a sírást, lelassított és hátranézett. Majd mindenki megállt és visszafordult... mindegyikük. Az egyik Down-kóros lány leült mellé, megpuszilta és megkérdezte, hogy jobban érzi-e magát. Aztán mind a 9-en összekapaszkodtak és együtt sétáltak be a célvonalon. A stadionban pedig a nézõk felálltak és percekig tapsoltak. Azok, akik ott voltak, a mai napig emlegetik ezt a történetet.

Hogy miért? Mert valahol legbelül tudjuk: a legfontosabb dolog nem az egymás felett aratott gyõzelem . Az életben sokkal fontosabb másokat gyõzelemhez segíteni, akkor is, ha ez azzal jár, hogy nekünk le kell lassítani.

Read more...

Másokban rejlő érték...

Azon gondolkodtam el, miért is van az, hogy olyan ritkán tudjuk szivből, őszintén értékelni a körülöttünk levőket?
Néha a gond már ott kezdődik, hogy annyira elvagyunk magunkkal, hogy nem is látjuk meg azt, hogy barátunk, testvérünk értékes. Féltjuk talán a magunkról kialakitott képet - ha meglátjuk a másikban az értéket, akkor kissebbségi érzés környékez... Vagy talán féltjük a 'poziciónkat' amit nagy nehezen sikerült kiharcolnunk...

Az érdekes az, hogy a dolgok nem igy működnek. A valoság az, hogy ha értékelni tudjuk másban azt, ami pozitiv, akkor már nem a hibáit tartjuk szem előtt. Sokkal gazdagabbak lennének a kapcsolataink, ha nyitott szemmel járnánk - kincseket fedezni fel másokban.

Isten rendkivüli értéket lát bennünk... Neha elámit, mert mikor szembesülök a magam hibáival, tévedéseivel, meg vagyok győződve afelől, hogy semmi pozitivat nem lehet bennem találnia annak, aki meglátja ezeket a hiányosságokat, és megis, Isten nem igy tsz. Isten szeretete nem függ ilyesmitől. Jó erre újra meg újra emlékezni és továbbindulni igy - valaki mindig lát bennem értéket. És ezt komolyan is gondolja... :)

Igy hát előre - másoknak is szükségük van arra, hogy felfedezzék mélyen rejlő kincseiket, értékeiket :)

Read more...

Barátok

Jön a nyár... Lassan kint is felmelegedett az idő, aminek igazán itt volt az ideje ennyi esős nap után... Örülök a napsütésnek, a madarak csicsergésének... Péntek reggel amint kiszálltam a kocsiból, egy feketerigó dalát hallgattam... Klassz volt :)

Most liliomok illata bújkál az orromban. Verebek keltenek hangzavart odakint. A szellő meglibbenti a fák ágait... Életről szól minden...

Örülök a barátaimnak... szinessebbé teszik az életemet. Örülök, hogy eszembe juthatnak és hálát adhatok értük. Örülhetek a velük való találkozásnak. Barátok... nélkülük szegényebb lennék... Köszönöm őket, Uram...

Read more...

Esős idő...

Elég hideg idő jár mifelénk, legalábbis júniusra... és természetesen esővel :)
De ennek ellenére igyekszem a jókedvemet megőrizni, mert nem szabad, hogy az időjárással együtt változzon az is... Persze nem mindig megy az olyan egyszerűen, de nem szabad feladni. Az élet értékes és nem szabad egyetlen pillanatot sem elszalasztani morcogással. Bár a gyakorlatban ezt nem mindig sikerül megvalósitani... például olyankor, amikor az ember, aki úgy általában sem mutatja ki minden érzelmét nem ujjong az örömtől valamiért, és a körülötte levők meg azt hiszik, hogy nincs jó hangulata... na mindegy, ez csak egy zárójel volt...

Mennem kell, vár a munkám, a mai elég érdekesnek és izgalmasnak igérkezik, remélem, az is lesz :)

Read more...

Reggeli gondolatok

Ezeket hetfőn vetettem papirra...

A virágszirmok tenyerüket tartották,
a fűszálak sudár testén is megcsillantak:
millió, millió vizcsepp a felkelő nap sugarában...
Játékos szellő bújkált a fenyők ágai között,
s zenélt a fák levelein a reggeli csendben.
Fent békés felhők úszkáltak a kékbe merülve.
A patak hangosan csobogva rohant tova
beleveszve a messzeségbe...
Tiszta vizében csillogott a friss napsugár,
amint átfésülte a kis tisztást...
Vidám csiripelés töltötte meg a levegőt.
Az élet újra megindult - új erővel mozdult
hangya, csiga, méhecske, kismadár.

Uram, a reggeli csendben téged várlak -
jöjj és friss harmatként üdits fel újra.
S ha múlik az óra, friss szellőként lebegj körül,
hadd érezzem: itt vagy mellettem...
Erődből adj - minden percre csak egy kicsit,
épp eleget egy mosolyra, bátoritásra.
Nyitott szemet adj Rádcsodálkozni -
hogy hálámba ölelve mondjam el neked,
mit szeretnék kérni Tőled.

Ha virágaid illata körülvesz,
ha látom eleven, zöld növényeid,
ha hallom vidám madárkáid csiripelését,
eláraszt a hála - mennyi szépséget adtál...
Ha éjszaka láthatom csillagjaid,
a Holdat, amint előbújik a sötétből,
elmondhatom - csodásak alkotásaid...

Köszönöm, hogy te teremtettél...
hogy megváltottál, megváltoztattál...
Köszönöm, hogy fényedben járhatok,
jelenlétedben örvendhetek
minden nap - a MÁban...

Read more...

Megjött a meleg... A tavasz lassan már csak a múlt emlékei közé tartozik... egyből itt a nyár...

Read more...

Ballagás

Lassan beköszönt a ballagások időszaka... Az egyetemek már nyüzsögnek a végzősök izgatottságától... Eszembe jut a saját ballagásom... nem jön, hogy elhiggyem, már két év eltelt, amióta én is elballagtam... Mennyi minden történt azóta!

A múlt hétvégén az uncsim ballagásán voltam. Ez a kép kicsit később készült vele...

Read more...

Tavasz

Igen, tavaszodik. A fák már rég virágba borultak, a rügyek kipattani készülnek, vagy már túl is vannak rajta. Élvezem a szinek játékát...
Ma reggel napfényben indultam el otthonról. Egészen jó érzés volt. Főleg az utóbbi napok esőzései után. Igen, itt a tavasz. Élettel telibb lett minden igy...

Read more...

Folytatás...

Szombaton kaptam egy nagyon szép rózsacsokrot - három szál bordósba játszó, szép rózsa... bársonyos szirmokkal... (hogy valaki félre ne értsen megjegyzem, hogy anyuméktól kaptam)
Ma reggelre azonban lekókadtak, bár vizük volt... Sajnálom őket. Túl szépek ahhoz, hogy csak két napot tartsanak...

Különben napsütéses, szép idő van kint. A tegnap egy hosszút sétáltam délben hazafelé a gyüliből... jólesett, feldobott. Azt hiszem, sűrűbben fogok ezentúl sétálgatni, bár egyedül nem annyira élvezetes, mint példaul ha egy jó, érdekes témáról cseverészhetnek valakivel útközben...
Mindegy, a lényeg az, hogy itt a szép idő, több életkedvem is van, remélem, ez nem csak a jelen pillanatra lesz igaz :)

Read more...

Március

Virágok... mintha életet hoznának... Szeretem őket nézni, csodálni a szépségüket... Milyen szépéget rejteget minden egyes szál! Illatoznak... A tavaszt hozzák közelebb...

Bár még hideg van, láttam már rügyeket... ha késik is, de jön a tavasz! Mintha az ember több energiával rendelkezne...

Read more...

Az élet szép!

Igen, tanulgatom ezt látni. Nem könnyű éppen, de megéri!

Itt egy példa: most esik az eső. Ebben nincs semmi furcsa, mondjuk, de ma reggel még hullt a hó és egy elég szép hótakaró lett, ami mellesleg ritkaság számba megy itt. Erre fel most esik az eső, ami hó hullt elolvad - ez erthető. És latyak van, amit ki nem állhatok...
DE
inkább arra gondolok, ami feldobott ma reggel. Kiléptem az utcára... Megcsapott a hideg szél... Havazott apró-apró szemekben... Előttem vastag (10-15 cm) érintetlen hótakaró feküdt. Olyan lettem, mint egy kisgyerek... Beleléptem, sőt szaladtam is egy kicsit, nyomokat hagyva magam után. Klassz volt! Megérte a széllel is dacolni ezért! A mai nap napsugarasan kezdődött... És tart, bár sehol sincs nyoma az égen...

Read more...

Ideje már irnom valami újat is ide, mert az idő telik...

Ma reggel napfelkelte közben jöttem munkába... igaz, az eget azért itt-ott felhők boritják. A tegnap reggelre hó hullott és munkába jövet majdnem egy órát gyalogoltam a friss hóban, miközben apró hópelyhek hulltak... Délre már locs-plocs lett, de reggel még élvezni lehetett a friss havat... Amúgy kellemes az idő... Február van már...

Read more...

Hosszabb napok

Lassan, de biztosan nyúlnak már a napok... Az utóbbi napokban reggel, amint munkába jöttem, arra kényszerültem, hogy feltegyem a szemüvegemet - mármint a napszemüveget. A régi ugyanis valahol az egyik fiókom alján lapul a tartójában, elég rég - vagyis néhány hónapja - már felé se néztem, de remélem, hogy nem nagyon hiányol... Mert én nem őt...
Szóval ott maradtam, hogy reggel felkerül újra a szememre a sötétbarna lencse. Amúgy egészen jó, mert szűri az UV sugarakat. Csak néha kicsit kényelmetlen, hogy az emberek holdról pottyantnak néznek miatta... habár már kezdem megszokni. Az is igaz, hogy az idén azért nem annyira remekeltem a munkába való korai jelenléttel, ami még egy pont a szemüveg használata mellett (igaz ennek a súlya nem is tehető az előbbiéhez, igy az orromon levő gödröcskék már el is tűntek :) )... Persze esténként is hazafele újra használom, lassan minden nap...
Na jó, azt hiszem ennyi elég is volt, kezdhetem a munkát...

Read more...

Megjött a hideg

Nos igen, kint -10 alá csökkent a hőmérséklet. Annyira hideg van, hogy még a hó sem tud hullni. Néhány napra előreláthatólag ilyen időt mondanak, úgyhogy legalább egy kicsit jobban tudjuk majd élvezni a benti meleget - már akinek van. Itt a munkában a hőmérsékleti viszonyok megengedik hogy az ember rövidujjuban üljön. Amit úgy igazán ki is használunk :)

Read more...

Január 11

Szóval elkezdődött az új év... És nem csak naptárilag - néhány nappal ezelőtt én is egy évvel öregebb lettem - vagy idősebb? Nem valami optimista hozzáállás az idő múlásához, tudom, de hát ez az igazság... öregszünk, még ha csak lassan is, de biztosan...

Tehát hamarosan negyed évszázados leszek - persze még nem az idén :) Túl sok lenne egyszerre ennyit öregedni!
Mintha csak tegnap lettem volna az a kicsi gyerek aki olthatatlan vággyal néz a felnőttkorra, amikor mindenki azt teheti amit akar (ez gyerekszemmel). Persze, a felnőttek érzéketlenül próbálták lehűteni a lelkesedésemet azzal, hogy akkor majd újra gyerek szeretnél lenni...
Hát nem is tudom... Talán jó mégis felnőttnek lenni... Vagy mégsem?

Read more...

2006ban

Nos, elkezdődött az új év...

Ami a munkát illeti, pangás van. Ja, nem szenvedek munka hiányában, csak annyira csend van, hogy döbbenetes. Igaz, még reggel elég korán van most, de a tegnapi nap sem volt sokkal különb - egész nap... A munkatársak még szabadságon vannak...

Csendes minden még... Talán vihar előtti csend? Nem, inkább nyugtató, békés, pihentető csend... Az az érzésem, nem fog sokáig tartani, a jövő héttől kezdődik újra a hajsza...

Új év... Mit rejteget? Indulok, szembe akarok nézni a kihivásokkal!

Boldog új évet! Áldottat és szépet!

Read more...

Év vége felé járva...

Hogy repül az idő! Nem is jön, hogy elhiggyem, hogy már a 2005-ös év is eltelt és csak néhány nap van hátra...

A szombati kontroll szerint 100%-osan látok. Tényleg jó igy, sokkal jobb, mint szemüveggel volt előtte. Örülök, hogy megműtettem a szememet, megérte! Semmiért sem cserélném vissza!

A város karácsonyi hangulatban van: zsúfoltság mindenütt, fényes égők, itt-ott az utcán karácsonyi zene szól, koncertek vannak.... Fenyőket, diszeket, szaloncukrokat árulnak... Az emberek meg rohannak... Ajándékokat vásárolnak...
De vajon gondolnak-e az ünnep igazi jelentésére? Arra, hogy mit is hozott az a régi karácsony a földre? Vagy csak mitosz, régi mese marad az egész történet?
Karácsony jön. Szeretném, ha igazi ünnep lenne!

Read more...

Kölcsön-mosoly

Szóval felkérést kaptam, hogy valami frissebbet is irjak ide... hát megpróbálom. Az utóbbi időben nagyon foglalt voltam, alig volt időm szuszogni is (még jó, hogy arra nem kell külön időbeosztás :) ). Szóval tényleg - alig jártam haza, esetleg aludni meg néha enni, de ez sem volt már olyan rendszeresen, mint például az év eleje felé. Nem mintha bánnám, mert egy csomó érdekes dolog történt, meg tényleg megérte, de mégis, egyesek körülöttem már kezdik megsokalni, hogy alig látnak... de ezt meg kell szokni, mert ez következik be előbb vagy utóbb - kinél mikor...

Szóval arra gondoltam, hogy talán feltehetem ide egyik versemet. Érdekes körülmények között iródott, vagy hogy pontosabb legyen, érdekes volt az ihletés. Kb. 10 nappal ezelőtt rohanok a munkából az állomás felé, péntek délután lévén és én szokás szerint a hétvégét nem itthon töltöttem. Szóval elindulok a munkábol és nem messze egy jólöltözött, jóltáplált kisfiú jött velem szembe. Ahogy közeledik felém hirtelen megkérdezi: "N-aveţi zece mii împrumut?"
Hát igen... persze, hogy az első reakcióm az volt: sietek, nincs, persze megmondtam neki, hogy "nu" és mentem is át az úton, mert éppen nem jött semmi... De elgondolkoztam - hogy kérhet kölcsön egy idegentől egy 10est, mikor nem fogja tudni megadni - mérmint nem ismer? És miért van egy ilyen rendes gyereknek szüksége egy idegentől egy 10esre?
És vajon nekem mire van szükségem? Esetleg kölcsönbe? Amit talán nem is kérek soha? És folytatódtak bennem a gondolatok, eszembe jutottak nemrég történt események... és hát igy szültetett ez a vers... a kölcsön-mosolyról...

Adsz egy mosolyt? - Kölcsön...

Nem szereted, ha kérnek tőled.
- Tudom. Én sem kedvelem,
ha kéréssel zaklatnak.
Foglaltak vagyunk...
Ki ne érezné ezt,
ha annyi tennivalo hárul rá?

De mondd, nem zavarhatlak -
csak egy pillanatra...
Kérni szeretnék valamit:
nekem fontos, de neked
semmibe nem kerül...
És csak kölcsön kérem
(bár tudom, kételkedsz,
hogy visszakapod a kölcsönt...)

Adnál nekem - kölcsön -
egy mosolyt?

(2005. november 12)

Read more...

Isten vezetése

Érdekes az, ahogy Isten vezetését megtanuljuk felismerni. Apró, kis dolgokkal kezdődik. Azokban tanulunk és azután nagyobb dolgokban, már biztosra mehetünk...
A konfin hangzott el az a gondolat, hogy Isten az Ő gyermekeit nem engedi hibázni a nagy dolgokban, a nagy döntések meghozatalában.
Jó dolog ismerni Isten vezetését. Azért, mert ha már megtanultál ráállni Isten vezetésére, akkor amikor tudod merre vezet, de nem látod az utat és benned valami kérdéseket kezd feltenni, erőt nyerhetsz azokból az esetekből, amikor Ő vezetett... Mert nem mindig mutatja meg előre az utat. Néha a Benne való bizalmunkat tesztelheti... Még soha nem csalódtam Istenben, hanem amikor felismertem az Ő vezetését, Ő mindig beváltotta igéretét. Még akkor is, ha nem úgy tette, ahogy azt én elképzelte. Jó Benne bizni és az Ő hangját hallgatni, ismerni azt!

Read more...

***

Most valahogy nincs cime... csak úgy jön...

Szóval miért van az, hogy az ember néha nem meri magának bevallani, miről is van szó? Igen, talán mert védekezni próbál, tulajdonképpen fél a csalódástól, attól, hogy esetleg sebezhetővé válik ha a valósággal szembenéz... Különben nem mondom, igy van, csak épp a kérdésem most az, hogy megéri-e igy bujócskázni saját magunkkal vagy sem? Talán nem... Bár ezt nehéz akkor gyakorlatba ültetni, amikor az ember benne van a dolgok javában...

Na jó, valami másrol is irhatnék, ami konkrétabb... Például a tegnap este, amikor néhány nagyon jó játékpartit játszodtam. Tényleg jó összeülni emberekkel és ápolni a kapcsolatokat, közben pedig kikapcsolódni is játszás köozben. Nem mondanám, hogy pihentető volt, mert az éjjeli alig 5 óra alvás után nem mondanám magamat pihentnek, de azért csak megérte! És megismetelném még...

Read more...

Szolgálat

Ma reggel egy érdekes gondolattal foglalkoztam. Tulajdonképpen azóta állandóan forog bennem... A mások felé való szolgálat tulajdonképpen nem azért kell legyen, mert nekik szükségük van rá, hanem mert Isten megbizása...
Ilyen szemszögből nézve más fényt kap... De az a kérdés foglalkoztat, hogy meddig kell elmenni... illetve egy adott ponton az ember úgy érezheti, hogy csak ad, pedig neki is szüksége van a feltöltődésre... Hol van a határ az emberi kényelem és a biróképesség között?

Az utóbbi időben sokat foglalkoztatnak ezek a gondolatok, mert aktuális kérdés számomra...

Read more...

Gyémánt és szén

"Diamantul este doar o bucată de cărbune care a avut suficientă răbdare în procesul de transformare" Bob Gass

Fekete széndarab. Jelentéktelen. De ha Isten kezébe veszi és formálja, akkor lehet belőle értékes gyémántdarab is... De csak ha Isten veszi kézbe. És ha a széndarab türelmesen vár az átformálódás folyamatában... Uram adj türelmet, mert egyedül nem futja belőlem...

Read more...

Egy hét

Eltelt az első munkahét a műtétem után... Kezdem megszokni újra a számitógépet.

A távolba nagyon jól látok, tényleg sas-szemem van... :)
Jo tisztán látni, nem is emlékszem, hogy láttam-e valaha ennyire tisztán. A közelben még azt hiszem, hogy változni fog egy kicsit a látásom, sőt remélem is, mert még ez nem az igazi...

De összesitve jobb, mint szemüveggel volt. És jobban is érzem magam!

Read more...

Második

Ma már jobb volt. Lényegesen. Kevesebb fáradtságot éreztem, jobban tudtam a munkámra koncentrálni. Bár még nem megy tökéletesen minden. Már ami a látást illeti. De jó reménységgel vagyok afelől, hogy hamarosan rendbe jön majd. Kezdem megszokni a szemüveg nélküli életet...

És a megfázás is talán elmúlőban van, legalábbis az orrcsorgás szerint.

Nemsokára szeretnék hazamenni, de még be kell fejeznem valami munkát, úgyhogy majd még folytatom. Különben is, semmi különös dolog nem történt ma. Eddig...

Read more...

Első munkanap

2 7 betegszabadság után el kell mondanom, hogy kissé megviselte a szememet az első munkanap... De most már végére jár lassan és mehetek haza. Remélem, hogy megedződik és holnap már jobban fog viselkedni, vagyis már nem fog ilyen hamar elfáradni...

Jó lenne már menni haza, mert itt eléggé nagy lett a csend, az emberek elhúztak ki hova kb. egy negyed órája, de a nekem a munkaidő most jár le. Na megyek...

Read more...

Műtét után

Egészen más szemüveg nélkül látni, mint a keretek közé szoritott képre hagyatkozni csak... Megérte túlesni rajta. Bár még nem teljesen állt helyre a látásom, de azért már látok dolgozni a számitógépen, ami néhány napja például még nem ment...

Most már azért kezdek fáradni, még jól fog a néhány nap a betegszabadságomból, de hétfőtől kezdődik újra a meló...

Read more...