Apró lépések - 7.

Fontosnak tartom fegyelmezetten időt szakítani hálásnak lenni. Igen, fegyelmezetten. Minden nap, egy keveset. Ez azért fontos, mert vannak napok (és néha sorozatban jönnek), amikor mire feleszmélek, este van vagy már másik reggel (mert akkor van időm picit gondolkodni, mikor lassított menetben ébredezek) és egyszerüen kicsúszik az ujjaim közül az idő. Ezért kell időnként a nap folyamán megálljt parancsolni magamnak, különben mire feleszmélek, eltelt a nap, a hét, a hónap, az év... netán az egész élet. S egy, a héten történt esemény arra emlékeztetett, hogy igencsak rövid az élet s a nem várt pillanatban véget érhet - akárkinek. S akkor már feleszmélni sem lesz lehetőség...
Tehát megállok. Legalább pár percre - hálásnak lenni...