Egy téli délután margójára

tegnap hullni kezdett a hó. merthogy ideje, eddig mínusz se nagyon volt errefele, most bepótolja... délben kimentem sepregetni, merthogy jönnek a beteglátogatók... mire kevesebb mint 2 óra múlva kimentem újra, nyoma sem volt a takrításnak. végül 4 óra fele kimentem az utcára is takarítani. beletelt vagy másfél órába, míg ellapátoltam az út túloldalára az addig hullt réteget. közben állandóan havazott. csorgott is rólam a víz, mire bejöttem, pótoltam gyömbéres limonádéval...

ma reggel igencsak süvített odakint a szél. izomlázzal ébredtem, ami nem meglepő ugyebár. mégis kimentem, a kerítésen belül újra járhatóvá tettem a fontosabb útvonalakat, jégcsapokat vertem le, s betakartam a kiskocsit, amit a szél ügyesen kitakart... 

aztán délután, mikor elült a szél (vagy legalábbis kevésbé fújt), kimerészkedtem én is az utcára. ritka csend volt. egy-egy kutya vágtatott el a hátam mögött. a nap sütött, a hó csillogott, a szél bele-belekapott a hókupacba s az útra szórta újra... néha egy-egy ember haladt el mellettem - kutyát sétaltatott. én is sétáltattam - a havat lapáttal az út túloldalára. aztán megálltam s a napba néztem, amint a fák között mindent színesbe öltöztetett. s megállt az idő. csend honolt, s valahol nem messze egy fapados érkezett a földre. aztán megfordultam. akkorra már eltűntek a színek. fehér-feketébe öltözött újra a világ...

odabent már vártak. az ajtóban fogadtak :)