"Hogyan lesz ebből aparát?"

idéztem magamnak, mikor ügyetlenkedésem jeleit, a morzsákat vettem szemügyre. hát igyekeztem a hibát helyrepofozni, teljesen nem sikerült. mégis, ez lett a vakondtúrásból:

igen, tél van még. a hó betemette újra a hóvirágokat, pedig már újév előtt óta kinyíltak. nem is hittem, hogy ekkora szárt rejteget a kis hóvirág a kertemben:

tegnap reggel meg ez fogadott, mikor kinéztem az ablakon. egész éjjel hullt a hó, nem is akárhogyan:

ekkora hó lett:

Read more...

Az előrejelzések

szerint ma hullt a hó. valójában esett az eső.
ettől még lehet élvezni egy szombati napot, főleg, ha az ember lánya itthon töltheti az egészet és kedvére oszthatja el idejét rengeteg tennivalói között :)
mikor reggel elég pihentnek éreztem magam a második ébredés után, ijedten kostatáltam az óramutatók állását. egy pillanatig. utána nyomban tudtam, hogy ezért vártam a szombatot :)
készült például török citromos muffin, aminek a receptje ama kritérium alapján lett kiválasztva, hogy joghurt kell bele. mert hát az egyetlen doboz tejföl a hűtőből lejárati idejéhez közelget. és még csak fel sem tűnt, hogy joghurt helyett tejföl ment bele, meg is sült, a kóstoló igen sikeresnek titulálta a produkciót. csak mikor a telefonba mondtam, mit is készítettem s mi kellett bele, akkor esett le, hogy a tejföl nem joghurt :)

Read more...

Napsütés.

igaz, hogy odakint hideg van. igaz, hogy semmi különösebb változás nincs. igaz, hogy a beteg munkatársak miatt a munka mennyisége jelentősen nőtt. igaz, hogy szabadságot kellene kivenni, csak ez nem olyan egyszerű. igaz, hogy...
kint süt a nap. ma reggel a távol halvány ködbe veszett. mosolyt csalt az arcomra. jó kezdet reggelre, bár már azelőtt a találkozás lendületet adott. az ablakban a rózsa nevetett rám, a kapu mellett a hóvirágok hajtottak fejet, csend köszöntött, mint minden reggel, az este a hold világított alá a kertbe, mikor kilestem az ablakon.
mit mondhatnék? az élet szép, és apróságoktól lesz az. mert az a fontos, ami benned van...

Read more...

A próba sikeres volt

ez az első kenyérsütőben sült akármi, mert kenyérnek eléggé kalácsos volt, de finom. nagyobbra is megnőhetett volna. a következő az fehér kenyér volt, de a mérete nem sokban különbözött. ettől függetlenül finom volt és elfogyott.

ez pedig, khm, a muffinsütésről pillanatkép:

annyit kell csak hozzátennem, hogy nem égett meg, nem lett sületlen, de a következő adag finomabb lesz. remélem :)

Read more...

Fájnöli

azaz végre, hosszas keresgélés, s hogy őszinte legyek válogatás és várogatás után megérkezett. hamar eldöntöttem, hogy egy muffin-receptet próbálok ki elsőre vele. főként a sütőjét, amire már régóta áhítozom. remélhetőleg nem éget, hanem szép finom, ropogós barnára süt. ha sikeres lesz az első próbálkozás, akkor előreláthatólag több időt fogok a konyhán tölteni, a siker ünnepléseként, ill. még más receptek próbájára. ha nem sikerül, akkor is, mert nem akarom az első próba után feladni. nah lássuk csak, fel kell avatni a szülinapi ajándékaimat is :)

u.i. eme bejegyzésnek szombaton kellett volna megjelennie. de munka után annyira fáradt voltam, hogy elmaradt...

Read more...

Csak úgy,

kiálltam az udvarra ma este, holdat s hóvirágot csodálni. az ég alja még pirosas volt, csak fasziluettek csipkézték az estet. odafönt a vékony holdsajt virított egy csillag társaságában a sötétedő boltozaton. csend. távoli zaj idézte csak a várost. a gép épp akkor szállt le - a másik meg fel: követtem a fényeit. lyukat fúrtam ujjammal a fagyott, érintetlen hóba - mint egy kisgyerek. hallgattam a csöpögést és megnéztem a derékba tört jégcsap maradványait. beszívtam a friss esti levegőt és tudtam, éreztem: hazaérkeztem...

Read more...

Egy kis hit

"A pusztában is láttad, hogy úgy vitt téged Istened, az ÚR, ahogyan fiát viszi az ember, az egész úton, amelyen jártatok, míg el nem érkeztetek erre a helyre." (5 Móz. 1:31)

kissé hitetlenkedve álltam ma hozzá valamihez a munkában, talán nem épp megalapozottan (csak azt hiszem, annyi minden nem jött össze a számításaim szerint a munkámban, hogy úgy gondoltam a ma reggel első órái után, hogy ez még annyira sem sikerül). egyik kollégám mondogatta, hogy ne álljak már így a dologhoz, hanem kicsit higgyek, mert neki pozitív tapasztalata volt. aztán, neki lett igaza. mikor mondtam neki, a válasza valami olyasmi volt: "see? little faith".
mintha nem is ő mondta volna...

most este meg már szinte csalódottan néztem az első kenyeret, amit a sütőm készít. nem akart nőni - nekem úgy tűnt. és újra néztem, és csak nem nőtt. az idő pedig telt, már nagyon telt...
az előbb bekukkintottam újra az ablakocskán és már szépen gömbölyödik a teteje. talán mégsem lesz olyan rossz :D. és újra csak nem nekem lett igazam...

Read more...

Nem is tudom,

mikor láttam még ilyen szépnek a telet, mint ebben az évszakban. reggelenként az a fehérség ami minden aprócska faágat átfest, meg a hótakaró, a zúzmara a leveleken...
persze, nem annyira kedvelem a reggelenkénti ablakjégtelenítést, meg a csúszós utakat. de mégis, a reggeli munkábaindulás tele van szemet és lelket gyönyörködtető szépséggel, hálára hangoló apróságokkal.
nem mondom, hogy gondtalan vagy harctalan az élet, de a kihívások lehetőségeket rejtenek. az egyedüli módja a növekedésnek pedig nem a megfutamodás. bár az elmúlt napokban nagyon közel jártam hozzá...
a csendben és magányban pedig igazán közel tud Ő jönni...

képek nincsenek. a legszebbeket úgyis a lelkemben őrzöm...

Read more...