Ballag már...

hát a véndiák már elballagott rég. a gaudeamus szavai valahogy még fölrémlettek. az iskola fílingje már nem a régi (azóta már felújították...) a kapu melletti arc azért még derengett. meg a tanároké is ismerős volt. igaz, egyik-másik őszebb, ráncosabb, de a régi arcok.
s akikkel 4 évig együtt koptattuk a padokat s a lépcsőket? nos, ők is a régiek. vagy mégsem? jó volt újra beszélgetni, mint 10 éve a szünetekben. jólnézelki. nemváltoztál. deszépakislányod. örülökhogylátlak.
reggel néztem a "50 évesek"et meg ki tudja hány éveseket. jöttek, egymásba kapaszkodva, bottal, ráncosan, de mosolyogva s az unokákról beszélve. mi meg fiatalon beültünk közéjük s azon töprengtem, hova szálltak el olyan hamar az elmúlt évek...
jó volt újra együtt lenni kicsit. s eltöprengeni a nagybetűs életen, amit annak idején annyira vártunk.
- elégedett vagy az életeddel?
- igen - felelte. az arca, a beszéde bizonyította. megtalálta a helyét.