Egy kedd

hihetetlen, hogy az ember mennyire meg sem érzi a 2 hét kiesést a munkából. vagy mégis?
az orvos verdiktje: egy hét múlva vissza s lehet, hogy ki a mandulával. na nem, azt nem akarom, remélem, egydarabban maradok. de most megkínoz, de alaposan, az bizti.
amúgy? tervek cikáznak bennem, próbálom lépésekre leépíteni s a tennivalók sorába beágyazni ezt is, azt is. annyi mindent kellene meg szeretnék csinálni, élvezem nagyon ezeket az aktivitásokat, egyfajta szárnyadók. s ha egyiket-másikat elintézem, olyan jó érzés látni az eredményt.
lassan újra kell folytatni a tini-ifi-munkát is, mert lejártak az ünnepek, nah, az is időigényes. és néha nagyon tudom élvezni.
azt hittem, az évkezdet nyugisabb lesz. de nem. bőven akad tennivaló. az olvasandó könyvek listája olyan hosszú, hogy azt hiszem, sokára érek a végére.
de sebaj, nem adom fel, menni fog az, mint a karikacsapás. akárcsak a többi tennivaló is.
lassan, de biztosan telik az idei határidőnaplóm is. s a mindennapi kenyérben mindig van új üzenet...