Kicsit bővebben

hol is kezdjem?
dióhéjban lesz minden, mert még sok élményt nem volt időm magamnak sem megfogalmazni.
a Precept Ministries központjában voltam, már tizedjére. most 12 országból voltunk. számomra nagyszerű alkalmak ezek mindig, nagyszerű emberekkel találkozok, ismerkedek meg, más szemszögből nézhetek sokmindent, és szavak nélkül maradok Isten munkáját látva másfele. és bennem is erősödik a vágy, megtapasztalni, itt is, nálunk is, mert lehet, az ereje itt is erő. és látást kapni. ez a legérdekesebb, legfelelősségteljesebb, legmegmagyarázhatatlan az egészben...

hát a kocsikázás elég érdekes volt. Isten megőrzött minden gondtól. Hála ezért!
menet épp csak annyi időm volt, hogy a csomagjaimat felvittem, előhalásztam a Bibliát és jegyzetfüzetet, írószereket és menni is kellett.
aztán arra is rájöttem, mindjárt első este, hogy semmi sincs olyan pihentető, mint amikor az ember a saját ágyában alszik. főleg ha több mint egy hetet 15 szeleburdi kisaszonnyal van összezárva, akiknek még éjfélkor sem jön álom a szemükre, hanem egy óra után is ajtót csapkodnak, nevetgélnek és hangosan beszélgetnek.
de nem csak ennyiből állt az egész időszak. :)
szinte minden nap esett az eső. de érdekes módon, ritkán akkor, mikor szünetünk volt :) és örültünk, hogy nem volt nagy hőség, nem bírtuk volna...

csoportkép

induktív tanulmány. jó volt az ige mellett elcsendesedni. keresni és találni újat az ismertből. megbeszélni. néha megvitatni.

a mi "kis csapatunk" - sokan voltunk...

ma volt a végső számadás, de nem ért véget a folyamat. mert alkalmazni is kell, meg továbbadni. de a nagy ünnep emlékezetes marad - hangulata, jelentősége miatt is...

első sor tanáraink, hátsó: mi, a végzősök

számomra különleges volt az, hogy egy barátnőm is ott volt, 4 évvel ezelőtt egy másik tanulmány alkalmával ugyanott ismerkedtünk meg. jó volt újra élőben beszélgetni és együtt imádkozni...
és hálás vagyok más beszélgetésekért is... a bátorításokért, ötletekért, gondolatokért.
és egy ajándék csónakázásért a tavon, csak egyszerüen azért, hogy a naplementét (ami felhők mögött volt) lefényképezhessem. hát szavak nélkül maradtam...

azt azért nem gondoltam volna, hogy ma annyira nehéz lesz eljönni onnan...