Kapcsol(ód)ás

aki járt az emabisz-on, az olvashatta ott...

Kapcsol(ód)ás

Egy gombnyomás s megszólal a várt hang: "Halló!"

Egy kattintás s az üzenet megérkezik a címzetthez: a messze lett közel.

Csak azt az egy gombot olyan nehéz megtalálni... A kéznyújtás pár centire nehezebb, mint kilométereket átugrani!

A színek, a dalok, a szavak, a képek táncot járnak szemem előtt. Elérhetővé válik barát, ismerős. Egy szó, egy mosolyarc, egy üzenet. Kapcsolódás. Ilyen egyszerű. És gyors. Akár a sodrás. A forgatag magával ragad. Friss hírekről elsőnek értesülni. Le nem maradni semmiről. Elérhetőnek lenni. A falak közt falakon túlra utazni. Előre törni. Kincset keresni. Ismerni. Tudni. Megragadni. Egyedül nem maradni.

Nem a csendben. Bezárt ajtók mögött bentmaradni. Lecsendesedni. Átkapcsolódni. Magamba nézni - szembenézni. Magamra találni, az igazira. Amilyennek Ő lát. Aki magam is beismerem, hogy vagyok. Csak nem mertem vállalni. Mert fáj az igazság. És változnom kell. Megfizetni az árat – valami jobbért, valami szebbért. Valami többért s talán valami értékesebbért... Tudtam jól s mégis: futottam előle. A forgatagban elmaradt mögöttem. Csak a csendben áll újra elém. A szelíd jelenlétet csak így érezhetem. A formáló kezet csak így láthatom meg. A változás csak itt kezdődhet el. A hívó, halk szó most sem kényszerít. A döntés az enyém...

Tudom már mit teszek: átkapcsolok!