Ragadnak le a szemeim...

amit írni fogok, semmi köze a képekhez. vagyis mégis. amolyan hangtalan kapcsolat ez. a képek szombat estefelé készültek, nem állhattam meg, hogy a tavaszillatban meg ne álljak és el ne kattintsam a gépet. egy percre sajnáltam, hogy csak a kicsi régi volt nálam...
ma reggel amolyan életillat terjengett a levegőben. közeledik a tavasz, valahogy belém érintett...
az élet nem arról szól, hogy minden könnyű, de az egyetlen lehetőség értéket kibányászni. elvagyok magammal, készülés ez a tavaszízű életre, sőt, több annál. őszinte szembenézés azzal, ami van, meglepő felismerése annak, ami volt, döntés arról, hogy mi legyen. az idő telik, sajnálom a ki nem használt alkalmakat...
sokat olvastam a napokban. látom is a kárát, de azért nem bánom. befejeztem mind a 8at...