Hát igen

rég nem írtam. nem volt különösebb okom rá, csak úgy "egyszerüen" nem jött, hogy írjak, vagy nem is tudom, hogy mondjam. pedig, ha jól meggondolom, lett is volna miről.
ma reggel is, meg délután is megakadt a szemem a fűben megbújó ibolyákon. pedig kint igazán hideg(ek) van(nak). mégis a tavaszt hozta hozzám a rájuk vetett pillantás.
amúgy a megfázás engem sem került el, trüszkölök is becsületesen, az orrfújás meg alapból hozzátartozik.
és igencsak gondom van az idő jó és hasznos és mindenreelég kihasználásával is.

Read more...

Nyitnikék

Szabó Lőrinc: Nyitnikék

Alszik a hóban
a hegy, a völgy;
hallgat az erdő,
hallgat a föld.

Mikor legutóbb
jártam itt,
nyár nyitogatta
pipacsait,

a nyár nyitogatta,
temette az ősz;
és volt, aki vesztett,
és nincs, aki győz.

Lombnak, virágnak
nyoma sehol,
fekete csontváz
a fa, a bokor,

s halotti csipke
a díszük is,
az a törékeny
tündéri dísz,

mit rájuk aggat
éjszaka
fehér kezével
a zuzmara.

Alszik a hóban
a hegy, a völgy,
hallgat az erdő,
hallgat a föld.

Egyszerre mégis
rezzen a táj:
hármat fütyül
egy kis madár.

Háromszor hármat
lüktet a dala,
vígan, szaporán,
mint éles fuvola.

Az a fuvolás
a Nyitnikék!
Már kezdi is újra
az énekét:

kék füttyre mindig
'kvart' lefelé:
nem sok, de örülni
ez is elég.

Nyitni kék, fütyüli,
nyitni kék,
szívnek és tavasznak
nyílni kék!

Nyitni, de - nyitni,
de - nyitni kék!
Fütyülöm én is
énekét.

Nyitni kék, fütyüli,
nyitni kék,
a telet bírni
illenék!

Bírni és bízni
illenék!
Fütyül és elszáll
a Nyitnikék.

Nyitni kék! –
fütyülök utána
s nézek az eltűnő
madárra.

Nyitni kék, fütyülöm,
nyitni kék,
hinni és bízni
kellenék,

mint az a fázó
kis madár,
aki sírja, de bírja,
ami fáj,

akinek tele rosszabb,
mint az enyém,
és aki mégis
csupa remény.

Nyitni kék, indulok,
nyitni kék,
fog az én szívem is
nyitni még.

Nyitni kék! Ébred
a hegy, a völgy,
tudom, mire gondol
a néma föld.

Ő volt a szája,
a Nyitnikék,
elmondta a holnap
üzenetét:

a hitet, a vágyat
fütyülte szét,
kinyitotta a föld
örök szivét:

fütty-fütty-fütty, nyitni kék,
nyitni kék -
Nyisd ki, te, versem,
az emberekét!

Read more...

...

csend...

Read more...

Színek...

hulladék. tényleg az?

Read more...

"Visszaemlékezem..."

"Amikor felhőt borítok a földre, és feltűnik az ív a felhőn, akkor visszaemlékezem a szövetségre, amelyet kötöttem veletek és minden élőlénnyel, amely testben él, és nem lesz többé a víz özönvízzé minden test pusztulására. Ha ott lesz az ív a felhőn, látni fogom és visszaemlékezem az örök szövetségre, amelyet Isten kötött minden élőlénnyel, amely testben él a földön." (1 Mózes 9:14-16)
ma is visszaemlékezett.
útközben meglepett a hirtelen sűrűn érkező cseppözön. meg a jég. de még inkább az utolsó utcába befordulva a szivárvány. egyik végétől a másikig látszott. egy kis időtöredékre. mikor megálltam és végre nyugodtan csodálhattam volna, eltűnt, csak a vége halványodása maradt... de elég volt, hogy visszaemlékezzen. s ha nem feledkezett meg Nóéról sem a víz áradása alatt, miért gondolnám, hogx rólam elfeledkezett volna?...

Read more...

Jácint

illatot mellékelném - ha tudnám...


avagy arról, hogy a gaz mindenütt megnő, azaz kinő...

Read more...

Esős nap

tudom...
milyen korán érkezni, mikor az üzlet még zárva...
milyen úgy sétálni az utcán, hogy van-e valami nyitva...
milyen csak-úgy kószálni a könyvesboltban nem keresve semmit, csak nézelődve, egyszerüen elfeledve-kizárva az esőt és minden mást...
milyen belefeledkezve a színek világába válogatni...

végülis, szép nap volt :D

Read more...

Ma annyira

szép és tavaszias, napsütéses délután volt, hogy jólesett hazajönni :) de minthogy a kocsit is haza kellett hozzam, nem gyalogolhattam. majd holnap bepótolom, már ha nem esik :D

Read more...

Tűzálló?

ma már 3.jára láttam a Fireproof-ot, ezúttal az ifin néztük meg. mikor a címet beírtam, akkor ugrott be, hogy a kapcsolatok tűzállóak? vagy azzá lehet tenni őket? avagy vízzel a "kézben" kell lenni?...

Read more...

Régebbről...

Read more...

Ragadnak le a szemeim...

amit írni fogok, semmi köze a képekhez. vagyis mégis. amolyan hangtalan kapcsolat ez. a képek szombat estefelé készültek, nem állhattam meg, hogy a tavaszillatban meg ne álljak és el ne kattintsam a gépet. egy percre sajnáltam, hogy csak a kicsi régi volt nálam...
ma reggel amolyan életillat terjengett a levegőben. közeledik a tavasz, valahogy belém érintett...
az élet nem arról szól, hogy minden könnyű, de az egyetlen lehetőség értéket kibányászni. elvagyok magammal, készülés ez a tavaszízű életre, sőt, több annál. őszinte szembenézés azzal, ami van, meglepő felismerése annak, ami volt, döntés arról, hogy mi legyen. az idő telik, sajnálom a ki nem használt alkalmakat...
sokat olvastam a napokban. látom is a kárát, de azért nem bánom. befejeztem mind a 8at...

Read more...