Szövetség - 1.

tegnap (végre) hozzáfogtam a tanulmánynak. egyszer már végig csináltam, csak úgy magamnak. s mivel le kellett vágnom ezt a heti jelenlétet, egyedül, itthon próbálom behozni a mulasztást. a megirandó feladatokkal nem tudom, hogy fogok boldogulni, de majd csak sikerülnek. és annyira hiányolom az együttlétet, együttfelfedezést...
a tegnap este megint azon tűnődtem, hogy a rég ismert, olvasott sorokból megint lehet új...
a szövetségkötést Nóé esetében és az Ábraháméban is Isten kezdeméynezte. felajánlotta. csak úgy. és ők meg belementek. mennyire ismerhették Őt, hogy felvállalták? és honnan volt annyi hitük? merszük? mert a szövetség felelősséget rótt a nyakukba. nem is kicsit azért... én meg sokszor csak az előnyöket számolgatom. a magam részét meg "elfelejtem". hát természetes, hogy összehozza a dolgokat, nem?
Ő kezdeményez. nem válogat, méreget. csak mellém lép. felajánlja. kinyújtja kezét. csak meg kell fognom. felvállalnom. lépnem. válaszolnom...