Parkol

ás meg és - a lényeg az, hogy bár az este nyugodtan tértem nyugovóra, hogy biza bőven van helyem reggel kijönni, az éj leple alatt megváltozott minden... reggelre kelve biza igencsak igyekeznem kellett, hogy szépen jöjjek ki, sikeredett is. azt gondoltam, most már rendben is lesz minden. hát lett is. mert a munkába menet is leparkoltam, jó kis távolságra a munkától, szokás szerint, de útban hazafele (és egy kis séta senkinek sem árt). de láss csodát - mikor jöttem volna hazafele: beálltak elém is meg mögém is, de amolyan nagy márkás kocsival, hogy azt hittem, onnan ki nem jüvük. azaz reménykedve ültem be, hogy azért csak sikerül, de az első manőver után a biztonság kedvéért kiszálltam leellenőrizni, van-e még hely. és hát ndik várakozás (mert kivételesen rengeteg kocsi járt abban a kisutcában) és ugyancsak ndik manőver után csúnyán búgva kikandikált sikeresen az orra a kocsimnak. de a lábam hazáig érezte a próbálkozást...