Mosolyjáték

vállig ért a haja. nézett. visszanéztem. és rámosolyogtam. egy darabig tűrte, majd elfordult. én is. de aztán újra nézett. halvány mosolypróbálkozással. visszanéztem, mosolyogva. arcán széles mosoly lett a karcolatból. a szeme is ragyogott. majd kinézett az ablakon. s arcán huncut kis fény gyúlt. szeme sarkából engem keresett, s amint meglátta, hogy mosolygok, újra félrefordult nagy sebességgel. az anyuka nem értette mi folyik. ő pedig, folytatta. én is. játszodtunk. aztán leszállni készültem a régi buszról. észrevette. de nem hagyta abba a játékot. mikor már léptem le, egy utolsó mosollyal köszöntem el tőle. várta...

ki vár ma játékra? mosolyra? igazira? a rozoga dolgok is új fényt kapnak tőle...

"Mondd kedvesem, hoztál-e Napsugárt?" (Füle Lajos)

nem csak játékmosolyt...