Van az úgy,

hogy az ember lánya valami nagy, grandiózus dologra vágyik (tenni, vagy részt venni benne, vagy átélni) csak épp nem történik semmi. azaz semmi ilyesmi... reggel felkel, elintézi a szokásos mosdás-öltözés-reggeli-egyébilyesmi teendőit, aztán átutazza a háromnegyed vársot a munkáig, ott tölti a nap nagy részét, aztán hazamegy, folytatja az otthoni teendőivel, aztán meg már este van, elteszi magát a másik napra, oszt kész. azaz dehogy, reggel kezdi előlről... nahát erről szól az életem mostanában...

ja, meg jó lenne kiötölni, mit tegyek a tavalyról megmaradt szabadságnapjaimmal. igaz még nem kérdezték, de egyszer csak majd bejelentik, hogy fiacskám, még van 1 heted (na jó, 2), hogy kivedd őket, különben anélkül maradsz...