Ma reggel,

épp mielőtt befordultam volna a bejárat felé, beugrott, hogy a nap már felkelhetne. mert ugye köd, meg minden, de azért mégis. és nyomban megkerestem a helyet, ahol lennie kellett volna. és láss csodát! a fák csupasz ágvégei között éppen csak nem integetett (mert keze nem lévén, nem is volt mivel) a halvány-halvány naracs golyó. tényleg, úgy nézett ki, mint egy nagy hold, és nagyon szép volt, ahogy az ágvégek belenyúltak...

hát ez a kép úgy valahogy feldobta a mai napomat :)

örülök a sok-sok szépségnek, amit Isten körém helyezett. és köszönöm, hogy van szemem, hogy lássam. és szemem (amolyan átvitten értendő), hogy lássak (ne csak nézzek)...